Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-14 / 47. szám

1961. június 14. nösradi népüjsa® 7 Ballagó diákok a művelődési otthonban A salgótarjáni Sztaihanov- úti iskola diákjai szombaton felkeresték az acélárugyári művelődési otthon vezetősé­gét. A ballagó diákok hossza­san elbeszélgettek a művelő­dési otthon vezetőségével, akik kellemes pihenést kí­vántak a fiataloknak az évi fárasztó tanulás után. Meg­egyeztek abban a művelődési otthon és az iskola végzős tanítványai: jó kapcsolatot építenek ki egymással, gyak­ran felkeresik majd a ren­dezvényeket, maguk is tevé­kenyen részt vesznek a mű­vészeti csoportok munkájá­ban. A ballagó diákok és a mű­velődési otthon vezetőinek eszmecseréje baráti légkör­ben ért véget. Súlyos csapások a portugál gyarmatosítókra Nyugati hírügynökségek is elismerik, hogy az utóbbi idő­ben erősödött a portugál gyar­mati uralom ellen indított népi felszabadító mozgalom. Reuter-jelentés szerint az angolai hazafiak megtámad­ták Santa-Cruz városát. A gyarmatosító katonaság egyik osztaga Ucua helység közelé­ben a felszabadító erők csap­dájába esett és súlyos vere­ségeket szenvedett. A parti­zán alakulatok bátor akcióval Villa do congo közelében fel­robbantottak egy hidat. Folytatódnak a fegyveres harcok Carmona és Negage körül is. Az Angolában indított fel­kelés ereje 4 hónap óta egy­általán nem csökkent, sőt számos jel mutat arra, hogy a mozgalom szélesedett. Portugáliából csaknem na­ponta érkeznek a csapatokat szállító repülőgépek, a fegy­veres erők nagy részét je­lenleg azokra a „széleskörű hadműveletekre” képezik ki, amelyeket jövő hónapban akarnak indítani a felkelők ellen. A jövő hónapban ugyanis végetér az esős év­szak és elszárad a partizá­nokat elrejtő embermagas­ságú fű. A portugálok csupán a Luandától északra levő kerü­letek kis részét, főként a ten­gerparti vidéket tartják el­lenőrzésük alatt. A portugál hadsereg kétségbeesett erő­feszítéseket tesz, hogy fenn­tartsa a közlekedést a gyar­Bonn a konok tagadás álláspontján A szovjet emlékiratban fog­lalt javaslatok elfogadhatat­lanok — hangoztatta hétfő délutáni sajtóértekezletén a bonni kormány szóvivője, ekképp igyekezve elébe vágni az amerikai kormány hiva­talos válaszának. A szóvivő egyébként azt is kijelentette: a kancellár meg van győződve arról, hogy Kennedy elnök a Bonn által óhajtott szellem­ben nyilatkozott akkor, ami­kor Bécsben Hruscsovval tár­gyalt. Adenauer kancellár egyéb­ként már vasárnap leszögezte, hogy a bonni kormány to­vábbra is makacsul a taga­dás álláspontjára helyezke­dik. „Sohasem fogunk hozzá­járulni az orosz szándékok­hoz” — mondotta, és szinte mat északi részéről délre ve­zető országúton. Az útvonal közelében naponta megismét­lődő összecsapások zajlanak le. A Kongóval határos vidék csaknem teljesen kihalt, mi­vel a lakosok a terror elől Kongóba menekültek. A dé­lebbre eső területek ugyan­csak kihaltak, mivel a por­tugálok „megtorló intézke­dései” egyetlen falut sem , kí­méltek és a katonák a né­gereket leöldösték. Becs után: derűs Moszkva, komor Washington Pontos részleteket még nem ismer a világ a bécsi Hrus­csov—Kennedy találkozóról és még az amerikai elnök tele­víziós beszéde után is gyé­ren csörgedeznek a nyugati kommentárok: arra várnak, mit mond a bécsi megbeszé­lésekről Hruscsov? Azt azonban minden na­gyobb nyugati lap megírta, hogy a szovjet kormányfő vi­dám hangulatban érkezett haza Moszkvába, s a Sukarno indonéz elnök tiszteletére ren­dezett fogadáson táncolt is. Egyik kommentátor kesernyé­sen jegyezte meg: „ha nem is mondhatjuk, hogy Hrus­csov megtáncoltatta Bécs­ben Kennedyt, az bizonyos, hogy Bécs után neki van kedve táncolni, míg Washing­tonban komor hangulat ural­kodik”. Tény, hogy a bécsi talál­kozó után derű és nyugalom uralkodik a szovjet főváros­ban, Hruscsov nem siet be­számolni a megbeszélésekről, hanem udvarias házigazdához illően elkísérte Sukarnot Szov­jetunióbeli utazására... Tény az is, hogy Kennedy televíziós beszámolója után néhány órával Rusk amerikai külügyminiszter megjelent a kongresszusban és — pénzt kért, nagyon sok pénzt az elnök programjának (az úgy­nevezett „segély” és a fegy­verkezési programnak) vég­rehajtására ez már önmagá­ban is érthetővé teszi, hogy a hangulat Washingtonban nem valami rózsás. A rakéta­IRÁN szimbolikus jelentőségűnek te­kinthető, hogy Adenauer a tárgyalások elől konokul el­zárkózó nyilatkozatát egy Hannoverben tartott revan-' sista tömeggyűlésen tette, ahol három napon át egymást kö­vették a Lengyel Népköztársa­sággal szembeni területi kö­veteléseket hangoztató szónok­latok. Ezek a revansista megnyil­vánulások, amelyek az utóbbi időben egyre sűrűsödnek Nyugat-Németországban, még- inkább aláhúzzák a szovjet emlékiratnak azt a megálla­pítását, hogy sürgős szükség van a német békeszerződés megkötésére, a fennálló ha­tárok érintethetetlenségének szavatolására. Pszichológus „apostolok44 Furcsa érdekességet közöl a Daily Expresz egyik száma. Szin­te ovációval állapítja meg a cikk írója, hogy végre New York­ban új formáját találták fel a hu­ligánok elleni küzdelemnek. E hatásos módszer lényege az, hogy pszichológusokból álló „riadóosztagokat” küldenek a fiatalkorú bűnöző bandák ellen. Ezek a bátor lélekbúvárok majd ráveszik a fiatalokat arra, hogy — a lap szavai szerint — „fe­küdjenek le a lélekgyógyász pamlagára”. Gondolom, hogy a bronxi, brooklyni és harlemi ifjú bűnö­zők is olvassák a Daily Ex- preszt, s „üdrivalgással” fogad­ják az új módszert. Elvégre ezek a „riadóosztagok” - amint a lap nevezi a hős vállalkozókat — nem pisztollyal és gumibottal mennek majd ellenük, hanem a rábeszélés nemes fegyverével. Ezután puha, párnázott kocsikon szállítják el az ifjú betörőket, vagy gyilkosokat, s az semmit sem von le a kényelemből, hogy az ablakon rács van. Majd ha már eredményes lesz a munka, ezeket a rácsokat is leveszik ám. A rendőrségen külön helyi­ségbe viszik ezeket a fiatalokat, s megkérdezik majd őket, ho­gyan szolgál az egészségük, mi a véleményük az elnök új ruhá­járól, vagy éppen arról, hogyan képzelik el a városi köztiszta­ság újszerű megoldását. Nagyszerű módszerre jöttek rá az „Újvilágban”. Csak azt nem tudom, mi lesz akkor, ha a megtérítésre szánt fiatalok közül is kérdezni próbál valamelyik. Például olyasmiket, hogy hány fővel növekszik az idén a mun­kanélküliek száma. Vagy arról faggatnák a „harcos lelkiatyá­kat”, hogy nekik tetszenek-e a legújabb filmek. Azok a filmek, amelyeken a legválogatottabb ölési módszereket népszerűsítik. Vajon mit válaszolnak a lelki­tűrés, a túlvilági megnyugvás „riadóosztagos” apostolai ezekre a kérdésekre? Látják-e azt, hogy egészen más „módszerek” szük­ségesek a bűnöző bandák ellen, nem a „lélekbúvár” elvont, élet­től elszakadt munkája, ök merő­ben elválasztják az élet prob­lémáitól a kérdést. Az élet pe­dig a munka, egymás megbecsü­lése s még sok egyéb más. Az utóbbi hetekben az iráni nép imperialista-ellenes megmozdu­lása ismételten az 1,6 millió négy­zetkilométer területű, 21 millió la­kosú közép-keleti ország felé for­dítja a nemzetközi közvélemény figyelmét. Irán — ■ régi nevén Perzsia — legnagyobb része ezer méter ma­gasságú. fennsíkon fekvő sztyeppe és félsivatag. Az iráni fennsíkot a Zagrosz, az Elbrusz és a Ko- pet-Dag hegységek láncai öve­zik. Az ország területének csupán tíz százaléka szántó, mely egy- része az éghajlat következtében csupán öntözéssel művelhető. A feudális maradványokkal terhelt mezőgazdaság a lakosság három­negyedét foglalkoztatja. Jellemző, hogy a használható földek 80 százaléka nagybirtokosoké, míg az iráni parasztság kilenctizedé föld­nélküli. Az elmaradott agrotech- nikájú mezőgazdaság főterménye — különösen Észak-Iránban — a búza és az árpa. Mindkét növény belső fogyasztásra kerül. Ezzel ellentétben Dél-Iránban, a Perzsa- és az Arab-öböl partvidékén ter­mesztett datolyát szinte teljes egészében exportálják. Irán földjének bányakincsei — az olaj kivételével - még feltá­ratlanok. Meshed körzetében krómércet, Jezd mellett ólomércet bányásznak jelentéktelen mennyi­ségben. Az ország gazdasági életében a legnagyobb szerepet a kőolaj játssza. Döntően amerikai — an­gol és holland monopóliumok ke­zén összpontosul Irán legfonto­sabb nemzeti kincsének kiterme­lési joga. A termelés — 1958-ban kereken 40 millió tonna — két­harmadát finomítás nélkül ex­portálják. Abadán a világ egyik legfontosabb kőolajkikötője, ahová az átlagban 200 km távolságban fekvő kőolajmezőkről a nyers­olaj csővezetékek hálózatán ke­resztül jut el. Abadánban dolgo­zik a világ egyik legnagyobb kő­olajfinomítója is. Irán ipara — félgyarmati hely­zete miatt — fejletlen. Csupán a nemzeti iparnak számító textil­ipara jelentős. Irán gazdag ország, de a széles néptömegek nyomora jellemzi. Az iráni dolgozók jelenlegi mozgal­mának kettős célja van. Egyrészt azért harcolnak, hogy az ország kilépjen a CENTO-ból, azaz a közép-keleti agresszív imperia­lista katonai paktumból, másrészt küzdenek, hogy demokratikus po­litikai és gazdasági reformok út­ján életszínvonaluk emelkedjen. elmaradás behozására szánt összegekre mégcsak rábólin­tanának a kongresszus tag­jai — azok hasznot hajtanak a mammut-trösztöknek, nyom­ban és sokat jövedelmeznek. De Kennedy most öt évre előre kért több mint hat- milliárd dollárt külföldi se­gélyekre az elmaradott or­szágok számára, hogy ezzel a költséges mézesmadzaggal fogja vissza őket a veszedel­mes kommunizmushoz való közeledéstől. Ez a befektetés — az új, rugalmasabb ame­rikai politika eszközeként fel­használva, tehát úgy, hogy nem közvetlenül fegyvervá- sárlásta, koncessziók átenge­désére és amerikai árufeles­leg kényszerátvételére, hanem a latinamerikai, ázsiai és af- fikai burzsoá körök számára nagyobb beruházási, mozgási teret engedve költhessék el a dollárokat — így mar nem hoz gyors és magas profitot. A monopolok nem szeretik az ilyen üzeleteket és ez a hosz- szú távra lavírozó segély­stratégia méghozzá végkime­netelében is bizonytalan: hátha odavész az egész pénz, s az illető országok nem az amerikai szótár szerint értel­mezik majd a semlegességet, hanem komolyan veszik azt? Kennedynek megvan a maga ellenzéke odahaza, s eléggé komor csatákat kell most ve­lük megvívnia. Az amerikai elnök beszé­dében külön figyelemre 'méltó rész az. amelyben elismeri: a világ különböző pontjain az imperializmus és csatlós kormányai ellen kirobbant felkelések, nemzeti szabad­ságharcok és tüntetések ódiu­mát nem lehet egyszerűen a kommunisták felforgató tevé­kenységére hárítani, nagyon sokszor minden kommunista ösztönzés nélkül is felkelnek a tömegek az amerikai-barát vérengző diktatúrák és kor­rupt despotikus rendszerek ellen. Ezt is komor képpel vették tudomásul Washing­tonban, hiszen csak ezen a héten a következő „bajokkal” kell az Egyesült Államok dip­lomáciájának szembenéznie: 1» A megszorult portugál gyarmatosítók elleni vád­beszédek a Biztonsági Tanács­ban, az angolai vérengzések ügyében. Nem közvetlenül, de közvetve az amerikai im­perializmus is érdekelt fél eb­ben. 2* Fenyegető nyugtalanság Iránban. 3* Kinos vargabetűkkel kell visszatérniök a demok­ráciáról tartott szónoklatok után a katonai diktatúrát be­vezető Csang Do-jung-féle junta támogatásához Dél- Koreában. 4. A Dél-Amerikának Ígért semlegesség, a diktátorok tá­mogatásának beszüntetésére vonatkozó fogadalmak elle­nére le kellene nyelni a friss bolíviai katonai puccsot. 5* Mit csináljanak Gizen- gával Kongóban, aki az ENSZ-t kérte fel a parlament összehívására és hajlandó ott szembenézni ellenzékével? 6. Komolyabb a laoszi konferencia problémája, ahM az Egyesült Államok még saját szövetségesei maradék­talan támogatására sem szá­míthat. A fegyverszünet meg­kötése után az ellenforradal­márok Laoszban sündísznó- állásokat létesítettek a törvé­nyes kormány és a Patet Lao területén, a fegyverszü­neti vonal mögött. Az ame­rikaiak durva nyíltsággal szegték meg a tűzszünetet, s repülőgépen erősítéseket szál­lítottak ezekbe a szigetállá­sokba. így például Pa Dongot nemcsak megerősítették, ha­nem későbbi támadás kiin­dulópontjául is felhasználha­tóvá akarták tenni, annyi hadianyagot szállítottak oda. Erre a Patet Lao csapatai kifüstölték az ellenforradal­márokat Pa Dongból — a saját területükön. Az Egye­sült Államok most leállította a genfi megbeszéléseket, mert úgymond — a „tűzszünetet megszegték”. De tovább kell tárgyalni és micsoda gond ez: hogyan viselkedjék Amerika, ha bebizonyosodik, hogy ép­pen ők szegték meg a tűz­szünetet Laoszban? S mit se­gít ez a genfi sürgölődés a veszett laoszi fejsze nyele kö­rül, amikor a tárgyalóterem­ben már nem lehet vissza­szerezni azt, amit a laoszi nép felszabadító, antiimperia- lista harcában megszerzett: ti. országának mintegy há­romnegyed részét. 7. Gondot okoz Washing­tonnak Berlin is. A Szovjet­unió nem hagy kétséget az­iránt. hogy a német béke- szerződést már nem lehet sokáig halogatni. S Kennedy tudja, hogy — bármennyire kellemetlen is ezt a tényt tudomásul venni Adenauer- nek, semmit sem tehetnek az ellen, ha megkötik a béke- szerződést az NDK-val: ez csak nem „agresszió”? Azt is tudják, hogy a Berlinbe ve­zető utak biztonságát az NDK is garantálhatja a nyugati hatalmak számára, ez sem lehet „Casus belli”. Kennedy így a kapitalista „szabad vi­lág” számára kevés jót ígé­rőnek jellemezte beszédében a német kérdéssel kapcsola­tos helyzetet. Azt mondotta: Berlin és Németország kér­déséről tovább kell tárgyalni. De hiszen éppen ettől fél Adenauer, éppen ebben nem ért egyet vele de Gaulle. A nyugati szövetségesek vezetői közt bizonytalanságot és ag­godalmat keltett már a pusz­ta tény is, hogy az ameri­kai elnök nélkülük ül le tár­gyalni a szovjet kormányfő­vel. S most elhatározták, hogy tovább tartják a kap­csolatot, s tárgyalni fognak a német kérdésről is. Ez nem erősíti a nyugati szövetséget, az bizonyos. Nem mintha attól félne Adenauer, vagy Macmillan, s de Gaulle, hogy Kennedy netán áttér a kom­munista hitre, ha sokat tár­gyal Hruscsovval. Kennedy antikommunizmusáról nin­csenek kétségeik. De azt nem tudják, nem adja-e fel va­jon Amerika a saját bajai­ból kiutat keresve valamelyik szövetséges kisebb-nagyobb pozícióját, hiszen a máséból adni nem kerül sokba. Ilyen messze gyűrűző határa is _yan annak, ahogyan a német kér­dés szerepelt Kennedy beszé­dében. Van hát rá oka Washing­tonnak, hogy komor képet vágjon Bécs után. Az ameri­kai kormány váltogatja a mé- zes-mázos csalogatást, a dol- lárözön, a csalafintaság és az erőszak eszközeit, hogy védekezzék olyan erők előre­törése ellen, amelyekről Ken­nedy maga ismerte be, hogy közvetlenül nem kommunis­ták, de Világos, hogy az im­perializmust gyengítik és a szocialista tábor, a béke és nemzeti függetlenség hívei javára változtatják meg a nemzetközi osztályharcban az erőviszonyokat. Az amerikai imperializmus stratégiailag védekezésbe’ szorult, még ha egyes pontokon taktikai tá­madásokat hajt is végre, ame­lyek egyébként legújabban gyakrabban végződnek ku­darccal, mint sikerrel. Kennedy beszámolt róla, hogy‘Hruscsov tele van ön­bizalommal és meggyőződés­sel, hogy a kommunizmus, a béke és szabadság ügye háborús erőszak nélkül is győzni fog világszerte. Az amerikai elnök nem dicse­kedhet ilyen derűs önbiza­lommal saját ügyét illetően. A világ várja, mit mond majd Hruscsov a bécsi talál­kozóról. Az, azonban az el­múlt hét eseményeiből, sőt Kennedy beszédéből is ki­tűnik, hogy a moszkvai de­rűnek és a washingtoni ko­morságnak okai a nemzetközi helyzet alakulásában keresen­dők, abban a történelmi irány­zatban, amely a szocializmus és az emberi felszabadítás, a béke ügyét viszi előre, miközben az imeprialista ki­zsákmányolás rendszere halá­los kór kínjától gyötrődik. Modern egészségház — társadalmi munkával forint értékben használtak fel az építkezéshez Szétszórtan vannak a köz­ségben az iskolai tantermek. Nincs kultúrotthon, csak egy olyan filmszínház, ami nem felel meg a mai igényeknek. A strandfürdő sem üzemel, mivel körülbelül 200 ezer fo­rintra lenne szükség felújítá­sához, üzembe helyezéséhez. Az utak, járdák is javításra és átalakításra szorulnának, hogy járási székhelyhez méltóbbak lennének. Ezért is nagyjelen­tőségű, hogy az egészségház építéséhez ilyen nagy lelke­sedéssel járulnak hozzá a köz­ség lakói. Az anyagi hely­zettől függően előbb-utóbb sorra kerülnek a fent emlí­tett javítani valók is, mert Rétspg lakói látják értelmét a társadalmi munkának. Garai István VB-titkár A Rétsági Községi Tanács költségvetésében 60 ezer forintot biztosítottak egészségház építésére. Ez az összeg kevés volt a probléma megoldásához. Ezért a tanács dolgozói és a tanácstagok a társadalmi munka szervezé­sére és a régi anyag feltárá­sára nagy gondot fordítottak, így érték el, hogy elkészít­hették egy modern egészség­ház tervét, rendelővel, váró­szobával. laboratóriummal, szertárral és előszobával. A tanácstagok körzetükben összeírták a társadalmi mun­ka felajánlásaikat és az íve­ket leadták a községi taná­cson. Az eddigi munkákhoz a segéderőt teljes egészében társadalmi munkában sikerült biztosítani. Eddig mintegy 7 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek a község lakói, helyi anyagból pedig 10 ezer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom