Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)
1961-06-10 / 46. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSA® 1961. június 10. Vége a tanévnek A tanév utolsó napjai peregnek az iskolák falai között. Egy munkás és eredményes iskolaév utolsó erőfeszítései, izgalomtól fűtött vizsgák időszaka. Újabb mérföldkő a kis- és nagydiákok életében, de egyúttal az egész társadalom kulturális felemelkedésének útján is. Tanul az egész ország. Gyermekeink mellett a felnőtt dolgozók tízezrei tanulnak esti és levelező tagozatokon, hogy pótolják a nem önhibájukból mulasztottakat. Tanulnak azért, hogy műveltebb emberekké váljanak és alkalmasabbak legyenek az új társadalmi rend építésére. Tanulás és a megbecsült munka közben formálódnak, alakulnak új emberré, műveltebb és értékesebb tagjaivá lesznek szocializmust építő társadalmunknak. Ennek a nagy kulturális átalakulásnak és közvetlenebbül az iskolákban folyó nevelő-oktatómunkának élvonalában dolgoznak pedagógusaink, akikre a társadalom rábízta a legszebb, de ugyanakkor egyik legnehezebb feladatot: a gyermeknevelést, az ifjúság szocialista emberré formálását. Az év végi vizsgák, a bizonyítványok eredményei nemcsak a tanulók, de a nevelők munkáját is tükrözik. A vizsga egy kicsit az ő vizsgájuk is. Vajon megfelel-e az új társadalmi rend követelményeinek a végzett nevelőoktató munka? Bátran elmondhatjuk, hogy tanítóink, tanáraink jelentős többsége képes volt lépést tartani a fejlődéssel. Ezt fényesen bizonyítják a szigorú kritika mellett is kimagasló eredmények, mind oktatási, mind nevelési vonatkozásban. Ezek az eredmények kézzelfoghatók és lemérhetők. Bizonysága a jó munkának az is, hogy az idei pedagógus napon ismét több pedagógus, művelődésügyi dolgozó kapott magas kitüntetést megyénkben is, nagyon sokan pedig egyéb módon kaptak elismerést. Minden bizonyítéknál ékes- szólóbban beszél azonban a társadalom részéről megnyilvánuló elismerés és megbecsülés, amellyel az iskolában folyó munka és a pedagógusok felé adózik. A szép eredményeknek sok összetevője van. Legfőbb indíték talán az, hogy társadalmunk fokozott érdeklődése az iskolákban folyó munka, a nevelés kérdései iránt megnövelte az iskolával szemben támasztott igényeket. Erőteljesebben jelentkezett az a követelmény, hogy az iskola az életre nevelje a gyermekeket, az ifjúságot. Oktatónevelőmunkánk nem is tűzhetett más célt maga elé, mint azt, hogy a fejlődő szocialista életre készítse fel, a szülők nagy művének továbbépítésére tegye késszé és alkalmassá az ifjúságot. Hogy ennek a nehéz feladatnak a megoldására pedagógusaink képesek legyenek, önmagukat is állandóan képezni kellett és kell szüntelenül. Becsületükre válik, hogy széleskörű iskolai és társadalmi elfoglaltságuk, a felnőttoktatás területén, a dolgozók iskolájában végzett túlmunka mellett, szívesen vállalták a szakmai és ideológiai továbbképzésekkel járó fáradtságot, többletmunkát is. Szorgalmasan tanultak, hogy fejlesszék tudásukat, marxista- leninista műveltségüket, melynek birtokában biztosabban, állhatják meg helyüket a felelősségteljes munka frontján. A munkának egyre több gyümölcse érik. Az eredmények büszkeséggel töltik el nevelőinket, de közös a büszkeség és öröm az egész dolgozó társadalommal, mint ahogyan közös munka a nevelés és közös felelősség is. Amióta közügy lett hazánkban a nevelés kérdése, azóta szülő és nem szülő egyaránt felelősséget érez ebben a nagy embert és társadalmat formáló munkában. Eredményeink tudatában helytelen lenne azonban azt hinni, hogy egész társadalmunk, illetve társadalmunk minden tagja és valamennyi pedagógus egyértelműen vállalja és oldja meg a szocialista nevelés feladatait. Találkozni még következetlenséggel, kishitűséggel, leplezve vagy leplezetlenül a „kettős életmóddal” pedagógusaink körében is. Vannak még pedagógusok, akik másképpen élnek az iskolán kívül, másképpen beszélnek és másképpen tanítanak, nevelnek. Ez a kettősség komoly gátja, akadálya a kommunista nevelés előrehaladásának. E kettősség kárát az ifjúság látja elsősorban, az ifjúság sínyli meg legjobban. Ezért végig kell gondolni ezt minden becsületes, hivatását szerető tanítónak, tanárnak. Csak annak a nevelőnek a munkája lehet eredményes, aki nemcsak szavaival, de saját példájával, minden cselekedetével és megnyilatkozásával vezeti az ifjúságot a cél, vagyis a szó legszorosabb értelmében vett igazi, becsületes, szocialista gondoskodású emberré- válás felé. Azok a gyerekek, akik ma még az iskolapadban előttük ülnek, nehány év múlva már szocializmusban fognak élni. Vajon hogyan fognak visszaemlékezni nevelőjükre, aki ezzel nem számolt, szemethúnyt tanítványainak jövője felett? Ezeket a pedagógusokat ezután is segíteni, támogatni kell fejlődésükben, hogy ne kerüljenek majd ilyen helyzetbe. Segíteni kell őket, hogy ezt a kettősséget — a szocialista nevelés javára — minél előbb sajátmaguk feloldják. Nagyon szép feladat, felelősségteljes munka az élő anyag formálása. Csak rendkívül képzett, korszerű marxista—leninista világnézettel felvértezett pedagógus-kar képes a nevelési feladatok továbbvitelére. Az egyetemek és főiskolák magasszintű képzést nyújtanak, a tanítóképzés is felsőfokon (érettségi után) folyik már. Egyre több jólképzett pedagógus áll csatasorba. Vigyázniuk kell azonban, mert az élet, a fejlődés rohan. Nem ülhet babéraira egyetlen pedagógus sem. Az igazi hivatástudattól fűtött nevelő tudatában van ennek, s ezért szüntelenül azon van, hogy tökéletesítse pedagógiai felkészültségét. Annak a pedagógusnak, aki nem akarja, hogy a viharosan fejlődő élet és a tudományok haladása megelőzze őt, állandóan szélesítenie és mélyítenie kell szaktudását, általános műveltségét, és nem szabad eltévesztenie a célt. Pontosan szemmel kell tartania, hogy nevelő-oktató munkáját milyen társadalmi és nevelési célok megvalósítása érdekében végzi. Vizsgák után itt van a nyári vakáció, a pihenés és erőgyűjtés időszaka. Legalábbis részben a pihenés, mert a pedagógusok jelentős része különféle nyári tanfolyamokon vesz majd részt, hogy felkészülhessenek a következő évi feladatok megoldásához. Sokan az ifjúsági szervezetekben vállalnak nyári munkát, kirándulásokat, országjárást, táborozásokat szerveznek, mely szerves része a oktató-nevelőmunkának. Sokan közülük maguk is egyetemen vagy főiskolán vizsgáznak, hogy magasabb képesítést szerezzenek, hogy szélesítsék szakképzettségüket. Persze jut azért majd idő a tényleges pihenésre is. Sokan mennek üdülni belföldön, vagy külföldi utazásokra, tanulmányutakra. Kívánjuk nekik, s a diákoknak is, hogy pihenjenek jól. Használ-, ják ki a nyári szabadságot, frissüljenek fel testben és lélekben, hogy szeptemberben újult erővel kezdhessék a munkát saját maguk és a dolgozó társadalom javára. Pál Károly Harminc most érettségizett fiatalt küldenek egyetemekre a salgótarjáni gyárak és bányaüzemek Mariány Ágnes tavaly érettségiztek, s azóta gyakorlati munkán dolgoznak a laboratóriumban. A két fiatal lányt most a vegyipari egyetemre küldik társadalmi ösztöndíjjal. Az egyetemekre küldött fiatalok általában ötszáz forint társadalmi ösztöndíjat kapnak, amelyet a saját tanulmányi előmenetelüktől függően további százötven forinttal egészítenek ki a salgótarjáni gyárak és üzemek. Járási színjátszó találkozó Balassagyarmaton A Lovász József Kulturális Seregszemle keretén belül június 4-én rendezték meg Balassagyarmaton a járás legjobb színjátszó csoportjainak bemutatóját. A bemutatón öt község színjátszói vettek részt. Kimagasló eredményt értek el a mohorai színjátszók, akik a Széna, vagy szalma című egy- felvonásos műsorral léptek a közönség elé. Kiemelkedett Pánisz Magdolna, Nagy Pál, Uram János alakítása, de minden szereplő szívét, lelkét adta szerepébe és kifogástalanul mozgott a színpadon. A remek rendezés Horváth Antál munkáját dicséri. Jó volt a témaválasztásuk a dejtári színjátszóknak is. Dicséretet érdemel a drégely- palánki KISZ-szervezet színjátszóinak odaadó munkája is. Cserhátsurány és Galgaguta községek színjátszói a bemutató vidámabb részét képviselték. Jó szereplőikkel, hálás témaválasztásukkal mindenki tetszését megnyerték. f r r • * •• rr Járási uttoro találkozó Diósjenón A rétsági járás úttörői Diós- jenőn a művelődési otthon parkjában rendezik meg a harmadik járási úttörő találkozót. A találkozó napján 7 órakor zenés ébresztővel, 10 órakor az úttörők díszszemléjével veszi kezdetét az ünnepség. Ünnepi köszöntőt Godó György, a járási pártbizottság titkára mond. Ezután kerül sor a kiváló úttörővezetők és úttörők megjutalmazására, kitüntetésének átadására. A találkozó második részében az úttörő-szemlére kerül sor, melynek keretében a járás legjobb úttörő művészeti csoportjai mutatják be műsorukat. A salgótarjáni gyárak és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt már a korábbi években is éltek a társadalmi ösztöndíj lehetőségeivel, hogy az egyre jobban fejlődő bányá- ; szat és gyártástechnológia követelményeinek megfelelően biztosítsák saját műszaki értelmiségeiket. Az idén tovább szélesedett ez a társadalmi mozgalom. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél, a Salgótarjáni Acélárugyárnál és a többi üzemeknél is üzemi iskoláztatási bizottságokat hoztak létre az üzemi tanácsok. Noha a középiskolákban még tartanak az érettségi vizsgák, a legtöbb iskoláztatási bizottság már döntött a társadalmi ösztöndíjak odaítéléséről. Az idén harminc, most érettségizett fiatalt küldenek egyetemekre a salgótarjáni gyárak és a szénmedence bányaüzemei. A bányamérnökök, villamossági és gépész- mérnökök egyetemi iskoláztatásán kívül a bányatelepek egészségügyi helyzetének további javítása érdekében az orvostanhallgató társadalmi ösztöndíját is magára vállalta a Nógrádi Szénbányászati Tröszt. A Salgótarjáni Üveggyár egy fiatalt a Vegyipari Egyetemre, kettőt pedig a Műszaki Egyetemre akar küldeni az idén. A Salgótarjáni Acélárugyár, amelyik különösen nagy mérnökhiánnyal küzd, tizennyolc most érettségiző fiatal ösztöndíját fedezi. Az Acélárugyár üzemi tanácsának határozata szerint a fiatalok közül heten gépészmérnöki diplomát szereznek, több kohász, vegyész- és építészmérnöke is lesz a gyárnak. A Tűzhelygyárban három érettségizett fiatal lány társadalmi ösztöndíj kérelmét fogadta el az iskoláztatási bizottság. Tóth Éva most érettségiző balassagyarmati diáklányt a műszaki egyetemre küldik. Tóth Éva kohómérnök szeretne lenni, s a Tűzhelygyárnak is igen nagy szüksége van ilyen szakemberre. Zapádi Zsuzsanna és A társadalmi ösztöndíjas fiatalokat a tanulás megkezdése után sem hagyják magukra. A nyári szünidők alatt a bányákban és a gyárakban végeznek gyakorlati munkák Az iskoláztatási bizottságok állandó kapcsolatot tartanak a dékáni hivatalokkal, tanszékekkel és rendszeresen tájékozódnak a hallgatók eredményeiről, előmenetelükről. Nagy Ferenc KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL RADIOS ISTVÁN: Gondolatok kulturális életünkről Barátsági vonat a Szovjetunóba A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az IBUSZ az idén is megszervezi a hagyományos barátsági vonatot a Szovjetunióba. A tervek szerint október— novemberben indul majd a vonat Leningrádba, illetve Moszkvába 11 napos túrára, a jelentkező utazni vágyó dolgozókkal. A 11 napos út költségei előreláthatólag 2300 forintba kerülnek. Bővebb felvilágosítást június 15-e után kaphatnak az érdeklődők a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei és az IBUSZ irodájában. Művelődési szerveink, a művelődési otthonok, a különböző művészeti csoportok egyre gazdagabb tevékenységet mutatnak fel, amely mind szélesebb körben segíti elő az emberek tanítását, szórakoztatását. A kulturális munka fogalma szélesskálájú tevékenységet jelent, kezdve az ismeret- terjesztéstől a lakáskultúra kialakításáig. Addig, míg a korábbi években főként a színjátszás, a népi tánctanítás képezte nagyobbrészt a kultúrcsoportok tevékenységét, manapság e két művészeti ág mellett jelentősen fejlődtek olyanod mint az ismeretterjesztés, a báb játszás, a képzőművészeti munka, s előtérbe került a dolgozók tömeges iskolai oktatása. Ez a gazdagodás nem a véletlen terméke, hanem maga az élet, az időszerű gazdasági feladatok, a növekvő igények hozták létre. S vajon hogyan alakul kulturális életünk az utóbbi hónapokban, mennyiben sikerül kielégíteni az e munkával szemben létrejött követelményeket? A művelődéspolitikai irányelvek, a megyei párt- bizottság határozatai megszabták a kulturális munka irányát, elvi segítséget adtak a kulturális feladatok megoldásához. Ezek figyelmében folyik jelenleg is a munka. A kulturális munka tartalmi gazdagodását jelentősen elősegítette az is, hogy egy sor helyen üzemekben és községekben egyre erőteljesebben érvényesül — pontosan az irányelvek alapján — a párt- szervezetek irányító, segítő munkája. Bár ez a segítő munka legtöbb helyen abban nyilvánul meg, hogy a párt- szervezet vezetőségéből egy elvtárs résztvesz a művelődési bizottság, vagy művelődési otthon vezetőségének ülésén és jártasságának megfelelően elősegíti a gondok és a feladatok megoldását. Ezeknek a kulturális öszekö- tőknek nagy szerepük van, azonban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy még csak kevés helyen sikerült megvalósítani általuk kultúrpolitikai vonatkozásban az elvi irányítást, a gyakorlati segítségnyújtást. Sokkal több eredménnyel folyik ott a munka, ahol a pártvezetőség, a pártszervezet kollektív ügynek tekinti a kulturális munka irányítását. A Salgótarjáni Acélárugyárban és a Salgótarjáni Üveggyárban például, ahol az üzemi párt- bizottság rendszeresen foglalkozik a kulturális munkával, évente legalább két alkalommal napirendre tűzi a tapasztalatok értékelését, kijelöli a soronkövetkező feladatokat, több eredményt érnek el. A Salgótarjáni Acélárugyárban páldául az ismeretterjesztő munka minél" tömegesebb megoldására is külön bizottságot hozott létre az üzemi pártbizottság. A megyei pártbizottság kulturális irányelvei világosan kimondják, hogy fejlődésünkben elérkezett az az időszak, amikor már azonos szintre kell emelni a kulturális munka irányítását, a politikai és gazdasági munka irányításával. Elképzelhetetlen már manapság a kulturális munka mellőzése. Szóba kerül a legfontosabb gazdasági kérdések megtárgyalásánál is, mert hiszen kölcsönhatásban van e kérdések megoldásával. Csak egy példát erre. Üzemeinkből egyre több helyen mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetés fokozottabban szorgalmazza a vezetők, a dolgozók képzését, továbbképzését. A Tűzhelygyárban több mint 10 tanfolyamon vettek részt a dolgozók az oktatási évben, ahol különböző szakmákban képezték magukat. Mit jelent ez? Növekszik a műszaki műveltség és ez szükségszerűen visszahat a munkára. Az így létrejövő magasabbszintű munka viszont további fejlődést hoz, újabb igényeket ébreszt. A kulturális munka pártirányításában még nagyobb is lehetne az előrehaladás, ha sok helyen még mélyebben átéreznék a kulturális munka fontosságát és nagyobb figyelmet szentelnének arra, hogy az ilyen tevékenységet lehetőleg a kulturális munkában jártas kádereken keresztül valósítsák meg. A Bánya- és Építőipari Vállalat zagyvapálfalvi telephelyén például szép kultúrtermet építettek a dolgozóknak, azonban elenyésző a kulturális tevékenység. A pártvezetőségnek kellene szorgalmazni elsősorban a lehetőségek hihasználását, hiszen itt a személyi feltételek is megoldhatók. A Zagyvapálfalvi Üveggyárban már másként jelentkezik a gond. Itt a pártvezetőség szeretne változtatni a kulturális stíluson, azonban nem tudja jól összehangolni a személyi és tárgyi lehetőségeket és így kevés sikert érnek el a lehetőségek realizálásában. A kulturális munka tartalmában, módszerében is fokozatos változáson megy keresztül. S ehhez elengedhetetlenül fontos a pártszervezetek tevékenyebb munkája. Legfontosabb feladat, hogy pártszervezeteink szilárd elvi következetességgel végezzék a kulturális munka irányítását, a legidőszerűbb politikai és gazdasági feladatok megoldásának érdekében. Minél sikeresebb lesz ez a tevékenységünk, annál gazdagabb eredményeket érünk el a tudatformálásban. (P.A.)
