Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-13 / 38. szám
NÖGRÄDI népüjsag 5 1961. május 13. Vágtózás a jók közé Karanesságon Juhász Ferenc, az agronó- mus éppen heves vitát folytat a vonal túlsó végén levő láthatatlannal, amikor a karancssági Alkotmány Tsz irodájába lépünk. A vita kusza anyagát egy 15 holdas ma- gyargéci erdőrész szolgáltatja. Annak tulajdonjogát bizonygatják mindkét végén a drótnak, s hogy a géci, vagy ka- rancssági tsz oldalán áll-e Justitia, azt ma már a ha- tártagosító bizottság is nehezen tudná megmondani. A mi számunkra csak any- nvi érdekes most, annyi a lényeg az egészből, hogy a ka- rancssági agronómus olyan ember, még a szenteket is megidézi, ha gazdasága érdekéről van szó, s ha úgy véli, hogy ővele van az igazság. Ez bizony nem lebecsülendő tulajdonság, s alighanem fontos része van abban, hogy a karancssági Alkotmány Termelőszövetkezet Juhász Ferenc egyesztendős ittléte óta igen örvendetesen erősödik. Amikor a gazdaság munkájába bekapcsolódott, alig volt számottevő állatállománya a termelőszövetkezetnek. Ó pedig, mint a járási mezőgazdasági osztály volt szakembere jól tudta: enélkül nem igen képzelhető el virágzó nagyüzemi gazdálkodás. Az volt hát egyik legelső teendője, hogy ezen a téren , szorgalmazza tsz vezetőit és gazdáit. El kell ismerni, hallgattak az okos tanácsra, s már az elmúlt esztendőben hozzáláttak a teendőkhöz. A kezdeti eredményeken felbuzdulva a termelőszövetkezet gazdái idei üzemtervüket már úgy módosították, hogy egészében állattenyésztő gazdálkodásra rendezkedhessenek be. Az állattenyésztésen belül szarvasmarha, sertés és juhtenyésztő munkacsapat alakult, s az állatállományt úgy növeli a gazdaság, hogy a jövedelem 80 százalékát ebből biztosíthassa. A 140 hízómarhát 175-re növeli, a 20 tenyészüszőből 11 darabot, hízómarhából 98-at értékesítenek. A juhállományból szintén nagy jövedelemre lehet j számítani. Az állatok igen jól teleltek, s a múlt évi 3,20 kilós gyapiúhozammal szemben 3.60 kilót lehet várni. A sertéshizlalás alapanyaga Harcban a gyomokkal biztosított a szövetkezetben, jelenleg 100 jószág van hízóban, s amíg a baromfitelep megépülhet, a közösség határozata szerint minden tag köteles leadni legalább 1 kiló szárnyast a szövetkezet nevében. A valóban nagyüzemi gazdálkodás kialakulását ma már korszerű géppark segíti a tsz- ben, s a cél az, hogy a gépi munkákban is önállósuljanak. Erre a törekvésre utal, hogy tavaly Zetort, fűkaszát, burgonya és cukorrépa kiemelőt, vetőgépet, nagyteljesítményű silózó gépet, teherkocsit vásárolt a szövetkezet részben saját erőből, részben állami hitelből, az idén pedig lánctalpas traktort, egyirányú tárcsát, P— 535-ös ekét. szervestrágya- szóró pótkocsit, burgonyaültető, permetező-porozó gépet vesz, s a növénytermesztési munkát vetéstől betakarításig nagyrészt ezekkel végzik. Már ezen a tavaszon is így sikerült elérni azt. hogy a karancssági Alkotmány bár munkaerő dolgában a szécsényi járás területén a leggyengébbek között áll, a vetési feladatokkal a legkorábban végzett, s a jelenlegi növényápolási munkákban is elsők között van. Az elmúlt évi zárszámadás bizony nagyon keveset fizetett itt a munkaegységre, még akkor is, ha 8 vagon köl- csönmagot kellett megadnia a gazdaságnak — de az idén egészen mások már a kilátások. A munkaegység tervezett értéke csaknem 34 forint. A jelek azt mutatják, hogy a várakozásnak nem lesz csa lódás a vége, a közös vagyonra még messzelátóval is vigyáznak most a tsz-ben, hogy illetéktelenül egy szalmaszálat se érinthessen senki. Barna Tibor Védjük gyönyörű erdőinket! A HEGYVIDÉKI EM- BÉR életéhez ugyanúgy hozzátartozik az erdő, mint a kispatak csobogása, az ózandus levegő, s a mindent átmelegítő napsugár édes cirógatása. A magasba nyúló fák sokasága, s lombjaiknak sejtelmes suttogása, s az erdő szépségének le nem írható gyönyörűsége mindig gondolkodásra késztetik az embert. Ha eszünkbe jut, hogy mind ez a szépség ma már a népé, megtelik a szívünk büszkeséggel. De nem így volt mindig, nem is olyan nagyon régen a bujálki falu végén csendőr vigyázta az egyszerű emberektől az erdőt. Emlékeznék az idősebbek arra is, hogy az intéző milyen veszekedést csapott azért, ha valaki egy ostomyélre alkalmas vesszőt levágott az út mellett. Büntetés járt érte, s lopásnak minősítették a dolgot. Vigyáztak az erdőre, mert az nemcsak szépséget, hanem gazdagságot is jelentett számukra. A háború alatt az önmaguk vesztét érző urak rablók módjára nekiestek a gvönyörű százados fáknak s kivágatásukkal olyan károkat okoztak, amelyek helyrehozásához évtizedek kellenek. Miért, említjük mindezt? Azért, hogy emlékeztessünk a múltra, hogy ezáltal jobban megbecsüljük az erdőt, ami nekünk maradt. Mert ma is vannak, akik felelőtlenül nekiesnék az erdőnek nem törődve azzal, hogy kárt okoznak. Nemrégiben mondotta el a Cserháti Állami Erdő- gazdaság igazgatója, hogy az utóbbi két évben nagyobb kár érte a megye erdőit, miht az ellenforradalom napjaiban, amikoris ismeretes, sok helyen felelőtlenül tarolták le a falvakhoz közel eső erdőket. Az ellenforradalom alatt 20 ezer köbméter fával, az utóbbi két évben pedig mintegy 10 millió forint értékű fával károsították meg a népgazdaságot. Patvarcon 22 hold területű akácosban irtottak ki karvastagságnyi fákat olyan ürüggyel, hogy tűzifa kell a gazdáknak. A legszamorúbb a dologban az, hogy engedéllyel, a járási tanács engedélyével végezték a patvarciak ezt az erdőpusztítást. Pedig a járási tanács mezőgazdasági osztálya nem jogosult az ilyen engedélyek kiadására. Említeni sem kell, hogy ez a felelőtlen munka 32 ezer forint kárt okozott a népgazdaságnak. Nem voltak kíméletesek az alsótoldiak sem. Itt 30 holdon 30 éves cserállománynál végeztek tarvágást. Az okozott kár eléri a 40 ezer forintot. De sorolhatnánk tovább az önmagukról, s a népgazdaságról teljesen megfeledkező községek neveit. Mi- hálygergén és Mohorán a termel őszövetkezetek által okozott kár 30—30 ezer forint. IT" IT KÁROSÍTOTTAK 1V MEG EZZEL az említett termelőszövetkezetek? Azonkívül, hogy saját magukat is, elsősorban azt az államot, amely messzemenő támogatást nyújt fejlődésükhöz. Azt az államot károsítják meg, amely százezreket nem sajnál ezektől a községektől. Hát megéri? Sajnos sokan nem értik, vagy nem akarják érteni ennek jelentőségét. Néhány köbméter fáért eljátsszák a szövetkezet, a falu becsületét. Milyen kár, hogy vannak ilyen emberek, s milyen kár, hogy csak utólag veszik észre a népgazdaságnak okozott károkat. E károk elkövetésében felelősek az erdészetek is. Miért engedik meg a termelést. ha nincs arra szabályos engedély? Vagy ha van néhány köbméter fa kitermelésére, miért engednek tíz-húszszoros mennyiséget kitermelni? A megkérdezett erdészek erA kellemes májusi esők ha tására a kultúrnövényekkel együtt nő a gyom is. A gyom elleni harc fő munkásai a növénytermesztő brigádok, amelyek most megyeszerte karcba indultak a növény ápolási munkák sikeréért. így éldegélünk Nemrégiben az egyik faluban felkerestem régi ismerősömet, aki immár két éve a helyi termelőszövetkezet tagja. A kis takaros ház mintha semmit sem öregedett volna, ablakai ugyanolyan vidáman néztek a zöldbe borult mezőre, mint régebben. Az udvar, amelyen azelőtt szanaszét hevertek a gazdasági felszerelések egész éven át, most rendezett, mint a kiskert a ház előtt. A gazdasszony vidáman fogad, s ahogy kilép az ajtón, csirkék hada, falánk kacsák sokasága rohan felé. — Megeszik a fejemet is — mondja nevetve a máskor oly komoly Bözsi néni. A gazda büszkén néz végig a baromfiseregen, mintha mondaná: ez mind a miénk. A kamrából előkerül a szakajtó, s csak úgy hull e szem a telhetetlen jószágok közé. Néhány perc múlva csibék, kacsák jól- lakottan távoznak az udvar hátsó részébe. A nagy lárma elül- tével szóhoz jutunk mi is. — Soha ennyi baromfink nem volt, mint az idén — hallom a gazdától. — Soha ennyi bajom, nem volt, mint az idén — teszi hozzá a gazdasszony nevetve. — Ha értelme van, megéri — mondom meggyőződéssel. — Van ám, még csak ennek van értelme! — felel a gazda, s tessékel befelé a konyhába. Míg a rántotta elkészül, megmutatja az éléskamrát. — No, mit szól hozzá? A rúdon két disznó sonkája, szalonnája lóg. A sarokban négy nagy bődön, tele zsírral. A másik sarokban öt szakajtó tojás, a polcok roskadásig befőttekkel. — Csoda, hogy éhen nem halnak! — A gazda érti a tréfát, mégis komolyan felel: — Most már nem a saját magam gazdája vagyok. úgy kell megélnem, ahogy tudok. A munkaegység mellé pótol a háztáji is, s így valahogy elnyomorgunk — fordítja tréfára a dolgot. — Mi lesz ezzel a rengeteg baromfival? — kérdezem. — Mi lenne? Eladjuk. Alig veszem észre, újra az udvaron vagyunk, majd a sertésólnál. öt disznó sütteti hátát a nappal. — Hármat leszerződtem a két üszővel együtt, no meg leszerződtem kétszáz csibére, negyven kacsára és háromezer tojásra is. Nem kóborgok én a piacon. A számokat hallva, szinte szédül az ember. — Miből takar- mányozzák ezt a rengeteg állatot? — A közösből! — Hárman dolgozunk. Csak kapunk valamit! Közben a rántotta elkészült. Finom puha falusi kenyér kerül az asztalra s mellé bor is, s hallom, amint a gazda tréfásan megjegyzi: innen cseppen, onnan csurran, így éldegélünk szépen, falusiasán! (kata) Rendelet a termelőszövetkezetek termelési kapcsolatairól A városok, a nagyobb községek termelőszövetkezetei az utóbbi időben sok esetben íogtak ösz- sze közös gazdasági feladatok megoldására. Együttes erővel már több olyan nagyméretű baromfiüzemet, sertéshizlaldát hoztak létre, amelyet önállóan nem tudtak volna felépíteni, üzemeltetni, így viszont gazdaságosan működtetnek. A termelőszövetkezetek között szórványosan eddig is kialakult termelési kapcsolatokat a földművelésügyi miniszter most rendeletben szabályozta. A szövetkezetek közötti termelési kapcsolat a következő területekre terjedhet ki: a főüzemága- kon belüli bizonyos konkrét feladatok megoldása (baromfikeltetés és nevelés, szarvasmarha- és sertéshízlalás, szőlőtelepíícs stb.); melléküzemági tevékenység (szaporítóanyag-termesztés, tógazdaság, méhészét stb.j; gazdasági (kovács-, bognár-, lakatos- stb.) műhely létesítése és üzemeltetése; építőanyag kitermelése és készítése; építőipari munkák; feldolgozó üzem (tejkezelö, zöídségszá- rító, daráló stb.) létrehozása és fenntartása; háziipar; egyes közérdekű feladatok (náükitermelés, kútfúrás, kertépítés, földmunkák stb.) ellátása és végül gazdasági, kulturális vagy szociális rendeltetésű intézmények (öntözőtelep, kultúrház, napközi otthon stb.) építése és használata. A termelőszövetkezetek közötti termelési kapcsolatnak két formája lehet: egyszerűbb gazdasági együttműködés vagy önálló közös vállalkozás. A termelés megalapozásához szükséges álló- és forgóeszközöknek legalább felét mindkét esetben a résztvevő termelő- szövetkezeteknek saját erejükből keli biztosítaniok; ennek kiegészítésére -beruházási hitelt igényelhetnek. Az egyszerűbb gazdasági együttműködés létrehozása akkor célszerű, ha a közös tevékenység nem igényel költségesebb eszközöket és különösebb szakértelmet, illetve, ha a közös üzem nem kíván meg önálló szervezeti formát. A termelőszövetkezetek önálló közös vállalkozásának létesítése általában akkor indokolt, ha a gazdasági tevékenységhez szükséges nagyobb szervezettség, költségesebb eszközök és a fokozott szakértelem az erők egyesítésével biztosítható és a vállalkozás nép- gasdasági szempontból is jelentős. A vállalkozás önálló jogi személy; szervei: az igazgatótanács, az igazgatóság és az ellenőrző bizottság. A szakszerű vezetés biztosítására műszaki vezetőt, főkönyvelőt és esetleg más szak- képzettséggel rendelkező személyt kell a tagok sorából kijelölni, illetve alkalmazni. A vállalkozásnál a dolgozó termelőszövetkezeti tagok díjazását és a szerződéssel alkalmazott dolgozók munkabérét az állami vállalatoknál hasonló munkakörben foglalkoztatottak bérezésének alapulvételével állapítják meg. A rendelet kimondja, hogy a vállalkozás elszámoló egységként gazdálkodik, saját bevételeiből tartja fenn magát, majd intézke■ dik a jövedelem felhasználásának | módjáról. Ezek szerint az esedé- ! kés kötelezettségek teljesítése és a termelési költségek levonása után fennmaradó jövedelem 40 százalékát a vállalkozás fejlesztésére fordítják, 10 százalékot a beruházási alaphoz csatolnak, 50 százalékot pedig a résztvevő termelőszövetkezetek kapnak meg nyereségrészesedésként. A rendelet lehetővé teszi, hogy - amennyiben ezt gazdasági érdekek indokolják — a termelőszövetkezetek egyszerűbb gazdasági együttműködést vagy önálló közös vállalkozást hozzanak létre földművesszö vetkezettel, illetve füldmüvesszövetkezeti szervvel is. A termelési kapcsolatokról szóló *rendelettel egy időben a földművelésügyi miniszter újabb rendeletben szabályozta a termelőszövetkezetek gazdasági melléktevékenységét és termelvényei- nek értékesítési módját. Harminchat hold dohányker tészete lesz az idén az érsek- vadkerti Magyar Csehszlovák Barátság Tsz-nek. A kertészeti brigád Nagy József. Molnár Ignác és Mrekvicska Ignác vezetésével szorgalmasan végzi a palánták ültetését. Szép jövedelemre számítanak az idén a „dohányosok” re így válaszolnak: „Mivel sokszor termelőszövetkezetekről van szó, nem merünk a szabálytalanságot elkövető termelőszöuetkezet ellen határozottan fellépni, mert könnyen ránk mondják, hogy termelőszövetkezet ellenesek vagyunk. Ezt pedig nem szeretnénk. Nem szeretnénk, ha politikai ügyet csinálnának a dologból”. Nagyon káros az ilyen gondolkodás. A termelőszövetkezetnek is mag keli értenie, hogy nem helyezheti magát az állam fölé. Bármennyire is támogatja a párt, a kormány ezeket az új nagyüzemi gazdaságokat, nem hatalmazta fel őket arra senki, hogy semmibe vegyék a törvényeket. A törvény a termelőszövetkezetre is vonatkozik. Gulyás Géza erdész észrevette, hogy Nógrádgárdony- ban törvénytelen fakitermelés folyik. Ezt jelentette Murányi Róbentnek a balassagyarmati erdészet vezetőjének, aki mivel termelőszövetkezetről volt szó nem merte aláírni a feljelentést. Ezt az erdőgazdaság igazgatójának kellett megtenni. Pedig Murányi Róbertnak semmi oka sincs a félelemre, az állam őt azért állította a balassagyarmati erdészet élére, hogy óvja, őrizze, gondozza a rábízott népvagyont, s legyen kíméletlen személyre való tekintet nélkül mindenkivel szemben aki saját hasznára a népvagyonhoz nyúl. Nem lesz egy erdésznek, vagy erdészet vezetőnek sem azért bántó- dása, ha fellépnek az olyan termelőszövetkezetek ellen, melyek törvényen távul érzik magukat. Sürgős feladat a további károk megakadályozása. E nagy feladat végrehajtásához kevés az erdészetek ereje. Ha nem támogatja munkáját a tanács, a termelőszövetkezet, a falvak népe, tovább pusztul a nép vagyona. Ha a pusztítást szépszerével nem lehet megállítani, a magukról meigfeledlkezettékkel szemben járjunk el a törvény szigorával. Csak helyeselni lehet a balassagyarmati járási tanács intézkedését az ipoly- veeei és drégelypalánki tanácselnökök felelősségre vo- násánál COKAT SEGÍTHETNE ^ A TANÁCS a fásításban is. Kiadták az engedélyt az öt fa kitermelésére azoknak, akik kérték, de azt már nem követélték meg, hogy a kivágott öt fa helyett 15 fát ültessenek. Pedig Jia így megy tovább nem ncÄ'kedni, hanem csökkenni fog az ország faállománya. Nem lehet tovább szépíteni a helyzetet. A megye gyönyörű erdői segítségért kiáltanak. Itt az ideje a pusztítás megakadályozásának. Lépjünk fel az erdők ousztí- tóival szemben! Ne történhessen meg még egyszer, hogy Felsőtoldon 30 köbméter fa kitermelésére szóló engedélyivel több mint 200 köbmétert termeljenek ki, s ne építhessen juhhodályt a mihályger- gei termelőszövetkezet se engedély nélkül kitermelt fából. Az állam, mint eddig is mindig ezután is segít az építkező termelőszövetkezeteknek. Szövetkezeteink az idén 101 garnitúra szerfás épületfaanyagot kapnak az erdőgazdaságtól. Várják meg míg rájuk kerül a sor, s ne hallgassanak a nagyhangú szájaskodókra, akik azt mondják: ránk szakad az erdő, minek adjunk ki pénzt szerfáért? MLITETTÜK az urak valamikor nem hagyták. hogy idegenek hozzányúl1 janak az erdőikhez, akkor i miért engednénk mi a nép- vagyon elherdálását? Nem kedvesebb nekünk az, erdő, amikor a népnek hozza a hasznát? Fejlődő, gyönyörű erdőink érdekében kiáltsunk megálljt a pusztítóknak. és soha se feledjük, hogy a nép tulajdona a legszentebb minálunk. s ahhoz hozzányúlni felelőtlen kézzel senkinek sem szabad. Kata János E1
