Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-31 / 43. szám
1961. május 31. NÓGRÁDI népújság 7 Tovább fejlesztik, korszerűsítik a felsőpetényi ásványbányát A Pestvidéki Ásványbánya Vállalat felsőpetényi üzeme a második ötéves terv során megyénk egyik igen jelentős bányájává fejlődik. A porcelán, kerámia és csempegyártás meggyorsítása, növelése szükségessé teszi a bánya korszerűsítését, új fejtési területek feltárását. Ezért a bányánál már I . ebben az esztendőben több mint 2,5 millió forintot irányoztak elő beruházásra, s a munkálatokat jövő év közepére fejezik be. A bánya fejlesztésének előterében az úgynevezett fehéranyag termelésének meggyorsítása szerepel. Már jó ütemben halad például a szállítás koncentrálása. A bánya termelvényeit a 4-es táró szállító vágatára terelik át, amelyből 600 folyóméter már elkészült. Jövőre megkezdik ennek a vágatnak korszerű biztosítását is. A bánya keleti részében — ugyancsak ebből a célból — egy 180 folyóméter hosszú főszállító sikló is elkészült már, s megkezdték a gépek szerelését. Ebből a részből nyerik majd a jobb minőséget biztosító fehéranyag legnagyobb részét. Ebben az évben A testvéri országok életéből A Csehszlovák • Nehéz- és Szerszámgépipar számos újdonsággal képviselteti magát a különböző kiállításokon. Nagy érdeklődéssel fogadják világszerte a WH 80 típusú új vízszintes fúró- és marógépet, amelyet különleges optikai berendezéssel szereltek fel az asztal és az orsó koordinátáinak nagypontosságú beállítására. f. :.j "Ég \ I' ■' A Berlin-Oberschöneweide-i Híradástechnikai Gyárban modern automatikus képcsőüzem létesült. Ebben az üzemben a munkafolyamatok legnagyobb részét automata géppel végzik. Az emberi kézimunkát szinte teljesen kizárták. A világ legnagyobb motorkerékpár exportőre , A Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenleg a világ legnagyobb motorkerékpár exportőre. A Jáva- és a CZ— 125, a CZ—175, a Jáva 250, a Jáva 350 és a Jáva—500 típusú motorkerékpárok nagy sikereket értek el különböző nemzetközi versenyeken. Tavaszi selyemvásár a salgótarjáni ÁLLAMI ÁRUHÁZ-ban. Nyakkendőselyem 57,— Ft, Nylon 120,— Ft, Kínai brokát 75,— Ft, Ripsz selyem 76,— Ft. SELYMET MINDEN ALKALOMRA (257) csaknem egymillió forinttal fordítanak nagyobb összeget vágathajtásra, mint az elmúlt évben. A második ötéves terv anyagigényeinek zökkenőmentes kielégítése céljából széleskörű kutatófúrásokat is végeznek Felsőpetényben. Az úgynevezett bánki terület megkutatására 6 fúrólyukat készítenek ebben az esztendőben, amelyből egynél befejezték a munkálatokat. Ha a jelenlegi kutatások eredménynyel járnak, további 400 ezer forintot biztosítanak a kutatásra. Ezzel a jelenlegi mintegy 50 évre elegendő agyagmennyiséget további időre tudják biztosítani. Jelentős a törekvés, a dolgozók jobb munkakörülményeinek megteremtése. érdekében is. Például egy fő- szellőztetőt létesítettek, s a 18 ezer köbméteres ventillátor segítségével a bánya teljes áthúzódó szellőztetését biztosítani tudják. A természetes szellőztetés idejében a munkaidő 15 százaléka a füstrevárásra ment el. A ventillátor megindításával 10 százalékos termelékenység növekedést várnak a bányánál. A dolgozók tudják, hogy mennyire fontos a bánya korszerűsítése, új fejtési helyek előkészítése, az új vágatok kihajtása. Ezért olyan célt tűztek maguk elé, hogy meggyorsítják az előrehaladási sebességet. Míg az elmúlt esztendőben 20 centiméter volt az egy műszakra eső sebesség, 1961-ben 30 centimétert kívánnak elérni. Az év eddig eltelt szakaszában már 26 centimétert értek el átlagosan . egy műszak alatt. Több csapat a 100 méteres vágathajtási mozgalomban is részt vesz. Eddig Demján Elégián és csapata érte el a legjobb erdeményt: 87 folyómétert hajtottak ki egy hónap alatt. Az amerikai—francia ellentétek állnak Kennedy küszöbönálló látogatásának előterében Washingtoni politikai körökben a legkülönbözőbb véleményeket lehet hallani a Hruscsov—Kennedy találkozó szükségességéről, időszerűségéről, várható eredményeiről. A szenátorok és a képviselők nyilatkozatai annyira ellentmondanak egymásnak, nagy Mansfield szenátor, a demokrata párt szenátusi vezetője szükségesnek látta felkérni a republikánusokat, legalább addig ne támadják Kennedy külpolitikáját, míg a bécsi tárgyalások be nem fejeződnek. Abban viszont egyetértenek az amerikai politikusok, hogy Kennedy bécsi pozíciója sok tekintetben függ attól, milyen eredménnyel végződik előzőleg Párizsban de Gaullel-al folytatott megbeszélése. Abban is megegyeznek a washingtoni vélemények, hogy Párizsban Kennedy politikai pályafutásának eddigi legnehezebb feladata előtt áll. Jólértesült körök szerint Kennedy elhatározta, hogy felveti azt a két problémát, amelyből az Egyesült Államok és Franciaország ellentétei származnak. Az egyik de Gaullenak az a kívánsága, hogy a NATO-t háromhatalmi direktórium vezesse, másszóval, hogy Franpiaország legalább Angliával egyenlő státust kapjon a NATO-n belül. A másik az, hogy létesítsenek atomfegyverrel ellátott önálló francia haderőt amerikai segítséggel, — vagy anélkül. Wanshington szerint ebből a két problémából származik a többi ellentét. Kennedy elnök több kifogást akar emelni a francia politika ellen. Többek közt azt, hogy de Gaulle politikája lehetetlenné teszi a NATO katonai hatékonyságát. Nagyon rosszalja az amerikai elnök azt is, hogy a franciák nem támogatják az Egyesült Államok politikáját Európán kívül, például ,Laoszban, vagy Kongóban, és válóságos ..ülősztrájkot folytat” az ÉNSZ-ben, egyebek közt a kongói hadműveletek finanszírozásánál. Ez nem teljes lista, de éppen elég ahhoz, hogy megmutassa, miként gondolkodnak de Gaulle politikájáról Wahingtonban. Mindezeket a kérdéseket az előző kormányzat nem volt hajlandó megtárgyalni de Gaulle-lal, és hagyta, hogy a helyzet még jobban elmérgesedjék. Most azonban az amerikai elnök kénytelen mindezt fejére olvasni a francia elnöknek, mert ott áll mögötte annak fenyegető veszélye, hogy ha de Gaulle nem enged, akkor az Egyesült Államoknak a hidegháborút gyenge pozícióból kell folytatnia, mert nem áll még külsőségekben sem egységes tábor a háta mögött. Az amerikai elnök esetleg azt is tudtára adja a francia államfőnek, hogyha továbbra is az eddigi úton halad, akkor az Egyesült Államok sok kérdésben válaszút elé kerül. Például abban a kérdésben, hogy elsőbbséget adjon-e atlanti szövetségeseivel való szolidaritásának, vagy pedig az egyre inkább kirajzolódó neokolonialista erőfeszítésre helyezze a fősúlyt, hogy tudniillik a gazdaságilag gyengébben fejlett, nemrégen felszabadult ázsiai és afrikai országokat, minél inkább befolyása alá vonja. Kennedynek nagyon fontos a megegyezés és ezt Burgiba tunéziai elnök útján, aki nemrégiben Washingtonban járt, meg is üzente de Gaullenak. Azt szeretné megértetni de Gaulle-lal, hogy valamiképpen elfogadható képet kell mutatnia a gyarmatosítással szembeszálló országok felé, ezért gyors és ésszerű megoldást kell találni az algériai kérdésben; másrészt pedig a nyugatnak szorosra kell zárnia sorait katonailag és gazdaságilag egyaránt. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása sok tekintetben de Gaulle kezében van — mondják az amerikai fővárosban. Újabb brutális támadást intéztek egy bolgár diplomata ellen 26-án két ismeretlen személy megtámadta Dimiter Hadzsijevet, a Bolgár Nép- köztársaság washingtoni követségének titkárát és súlyosan bántalmazták. A támadás következtében Hadzsijevet eszméletlen állapotban, csonttöréssel és erős vérzéssel azonnal kórházba szállították. Állapota igen súlyos. Az esettel kapcsolatban Bulgária washingtoni követe erélyesen tiltakozott az Egyesült Államok külügyminisztériumánál. Nem egészen egy hónap leforgása alatt ez már a második támadás bolgár diplomaták. ellen Washingtonban. Az út Éviemig December 2-án lesz hét éve, hogy a francia kormány szóvivője Algírban sajtóértekezletre hívta össze a helyi és külföldi újságírókat. Bejelentette, hogy a francia kormánynak sikerült úrrá lennie az egy hónappal korábban kirobbantott lázadáson, és az ország nagy részében a rend helyreállt. Csak úgy mellékesen közölte, hogy Krim Belkaszem, a felkelők egyik vezetője a harcokban elesett... 1961. május 20-án a francia kormány küldöttei hosszas huza-vona után bár, de mégis tárgyalóasztalhoz ültek Evinban, hogy megkezdjék a tanácskozást Algéria függetlenségéről. A szabad Algéria képviselőivel, akiknek küldöttségét Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter vezeti. A REALITÁSOK UTAT TÖRNEK Hét éves kegyetlen gyarmati háború után a francia gyarmattartók tehát végre a realitások elfogadására, a tárgyalások megkezdésére kényszerültek. A véres gyarmati háború hét éve alatt több mint hatszázezren haltak meg. Mindez azonban aligha birta volna a francia uralkodó osztályt politikájának változtatására, ha egyre súlyosbodó helyzete és az algériai arab lakosság egységes állásfoglalása erre nem kényszeríti. Franciaország algériai politikája mind szélesebb körű tiltakozást váltott ki a nemzetközi közvéleményben. Ismétlődő jelenséggé vált az ENSZ-ben is, hogy a francia kormány kétségbeesett kísérleteket tett az algériai kérdés megtárgyalásának elodázására. A diplomáciai manőverek azonban egyre nehezebb akadályokba ütköztek. 1955-től 1959-ig minden évben Franciaországot csupán NATO-szövetségeseinek, elsősorban az Egyesült Államoknak a gyarmati hatalmakat „diplomáciai nyomással” is támogató politikája mentette meg attól, hogy elítéljék Algéria miatt. Az elmúlt esztendőben, a 15. közgyűlésen azonban már az Egyesült Államok támogatása is kevésnek bizonyult és a közgyűlés határozatot fogadott el, amely kimondja „az algériai nép jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre”. DE GAULLE ES AZ ULTRÁK Az egyre kilátástalanabbá váló algériai háború az uralkodó osztály soraiban is súlyos válságot robbantott ki. A francia nagytőke jelentős része — amelynek álláspontját de Gaulle képviseli — lassan kezdte megérteni, hogy a gyarmati háború folytatása azzal a következménnyel járhat, hogy Franciaország nemcsak politikai befolyását veszíti el Algériában, de megszűnhet a francia nagytőkések gazdasági uralma a Szahara fölött is. És ahogy az események menete mind drámaibb erővel bizonyította az algériai háború kilátástalan voltát a franciák részére, úgy kezdett kialakulni Párizsban az az elv, hogy mentsük ami menthető. Ha tárgyalásokkal is, ha engedmények árán is, de maradjon meg gazdasági uralmunk alatt a Szahara, minden kincsével együtt — vallották Párizsban. Ez az elgondolás azonban, mind határozottabb ellenállásba ütközött a szélsőséges gyarmatosítók, elsősorban az algériai telepesek részéről, hiszen nem kétséges, hogy Algéria függetlenné válása megfosztja ezeket az élősdi elemeket attól a lehetőségtől, hogy a régi viszonyok konzerválásával gyarmatosító előjogokat élvezzenek, hogy az arab őslakosság vérének kiszipolyozásával növeljék gazdaságukat. Az algériai ultra puccsok sorozata egyfelől éppen azt bizonyította, hogy ezek a szélsőséges kolo- nialisták sehogy sem tudnak belenyugodni kiváltságaik elvesztésébe, de másfelől világosan mutatta azt is, hogy a francia uralkodó osztály korántsem következetes elképzeléseinek valóraváltásá- ban: az önrendelkezésről hirdetett ködös szólamok nem párosulnak a meghirdetett elvek valóraváltásával, a fasiszta zavartkeltőkkel való leszámolással. A TANÁCSKOZÁS MÉGIS MEGINDUL A francia kormány rohamosan súlyosbodó helyzete az anyaországban, az elégedetlenség növekedése és az egyre határozottabb követelés az algériai béke megteremtésére, végül mégis arra kényszerítette a kormányt, hogy leüljön a tárgyalóasztalhoz az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával. Jóllehet az eviani tárgyalások bizalmas jellegűek, az előzetes álláfoglalásokból azonban nyilvánvaló, hogy a megbeszélések két legkényesebb problémája: a Szahara hovatartozásának kérdése, és az Algériában élő európai telepesek problémájának megoldása. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának állásfoglalása mindkét kérdésben világos: a Szahara Algéria elidegeníthetetlen része, amely semmilyen körülmények között sem szakítható el. Az Algériában élő európaiak helyzetét illetően az ideiglenes kormány már többször kifejezte álláspontját, hogy mindazok az európaiak, akik továbbra is Algériában kívánnak élni, teljes egyenlőséget élveznek, majd velük szemben semmiféle megkülönböztetést nem alkalmaznak. Az algériaiak őszinte megegyezési készségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy javasolták a Szahara problémáját egyelőre vegyék le a tárgyalások napirendjéről, nehogy az e kérdésben mutatkozó ellentétek zsákutcába vezessék a tárgyalásokat. A francia kormány a megbeszéléseket diplomáciái mesterkedésekkel kezdte. Az a bejelentés ugyanis, hogy a franciák egyhónapos egyoldalú fegyverszünetet hirdetnek „a támadó hadműveletekre”, nem más, mint látványos propaganda-manőver. Algéria népe ugyanis hét év óta éppen olyan fegyverszünet megvalósításáért harcol, amely elismeri az ország függetlenségét. Az egyoldalú francia bejelentés viszont — amelyet bármikor, bármilyen ürüggyel megmásíthatnak — teljesen figyelmen kívül hagyja az algériaiknak azt az álláspontját, hogy a fegyvernyugvás feltétele a politikai problémák megoldása. Most a kezdet kezdetén nehéz lenne megjósolni, hogy ez a tanácskozás eredményes lesz-e, vagy sem. Nem kétséges azonban — és ezt az algériai háború eddigi története bizonyítja a legjobban —, hogy a tanácskozások elodázása csak súlyosbíthatja a francia kormány helyzetét és még nehezebbé teheti az érdekeinek figyelembe vételével történő megegyezést.
