Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-24 / 41. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAS 1961. május 24. 5 28.-JÚNIUS NYVER ÜNMEFE Az idén, ebben az időpont­ban rendezik meg az Ünnepi Könyvhetet. A könyvhéten a szokásosnál több mai magyar író műve jelenik meg könyv­kiadásunkban, s ez még ün­nepélyesebbé teszi a könyv­hetet. A cél egyik részről a mai írók művednek meg­ismertetése, a másik részről pedig az írók adnak szám­adást fejlődésükről, műveik megírása alapján. De a végső szót most az ol­vasók mondják ki egy-egy mű elolvasása után, egy­ben ez kritikát jelent, hogy az írók mennyire tudnak haladni a fejlő­déssel, hogyan látják a mai kor problémáit és hogyan tudják a valósá­got tükrözni műveikben. Az utóbbi időben is igen sok értékes mű látott nap­világot. Olvasóink feladata, hogy bírálataikkal segítsék a magyar irodalom és írók fej­lődését. Erre most különösen jó alkalom lesz az írók és olvasók találkozója. Megyénk­be Szilvási Lajos, Galabárdi Zoltán és Bóka László láto­gatnak el. Szilvási Lajos a Forgács-bányatelepi kültúr- házban, Galabárdi Zoltán Mátranovák községi kultúr­házban, Bóka László pedig a zagyvapálfalvi üveggyári kultúrházban nyitja meg az Ünnepi Könyvhetet. Este Sal­gótarjánban a Salgótarjáni Irodalmi Színpad közremű­ködésével író és olvasó talál­kozó lesz a TIT klubban. Bóka László író résztvesz május 28-án Balassagyarma­ton a Mikszáth-szobor lelep­lezésénél, este pedig a ba­lassagyarmati kultúrházban az Irodalmi Színpad közre­működésével s a már előbb említett két irótársával együtt nyitja meg az Ünne­pi Könyvhetet. Galabárdi Zoltán Karancsságon délelőtt dedikálja műveit, 16 órakor pedig író-olvasó találkozón vesz részt. Szilvási Lajos Szécsényben 10 órakor, Pász- tón délután négykor találko­zik az olvasókkal. Az idei Ünnepi Könyvhét igen ' gazdag lesz a művek megjelentetésében. A XX. századi külföldi haladó iro­dalom remekeit tartalmazó „Milliók Könyve” című so­rozat ötvenezer példányban jelenik meg. Az „Én Könyv­táram” 120 ezer példányban, mely a fiatalok részére bizto­sítja az ifjúsági irodalom —------------­70 ezer forint falusi könyvtárak támogatására A földművesszövetkezeti mozgalom már eddig is jelen­tős összeggel járult a kultúr- munka sikeréhez. Megyénkben évente több mint 150 ezer forintot fordítanak erre a cél­ra. Ebben az évben pedig csu­pán a falusi könyvtárak tá­mogatására újabb 70 ezer fo­rintot fordítanak. Az elmúlt évi tiszta nyereség fél száza­lékát utalták át az erre a cél­ra nyitott OTP számlára, amely összevontan kerül fel- használásra. A megyei könyvtár a falusi könyvtárak helyzetének felül­vizsgálata után úgy döntött, hogy mintegy 20-22 ezer kö­tettel bővíthetik a falusi könyvállományt, főleg a szé- csényi járás könyvtárainak állományát frissítik fel. Szám- szerint is itt a legkevesebb a könyv és a legrosszabb az állomány összetétele. A köny­veket a földművesszövetkezet járási könyvesboltján keresz­tül rövidesen eljuttatja a fa­lusi könyvtárakba. Ülésezett a pásztói járási művelődési bizottság A Pásztói Járási Pártbi­zottság mellett működő műve­lődési bizottság szombaton ülést tartott. Az ülésen megvitatták a pásztói községi művelődési bizottság munkájáról szóló je­lentést, valamint a járás or­vosainak társadalmi tevékeny­ségét. Értékelték, milyen munkát végzett az elmúlt időben a községi művelődési bizottság, milyen segítséget kapott különböző szervektől és mit kell tennie a munka további javítása érdekében. A járási főorvos jelentésében beszámolt az orvosok társa­dalmi tevékenységéről, arról, hogyan kapcsolódtak be az orvosok a termelőszövetkeze­tekkel kapcsolatos munkák megoldásába. Legközelebb a szülői mun­kaközösségek tevékenységét értékeli majd a művelődési bizottság. klasszikusainak sait. alkotá­Mindkét mű előjegyzésre rendelhető meg a könyves­boltokban és az üzemi ter­jesztőknél. A „Milliók Köny­ve” sorozatára a nagy érdek­lődés miatt csak záros ha­táridőn belül fogadnak el megrendeléseket a könyves­boltok. Hasonlóan nagy az érdeklődés az Én Könyvtá­ram című könyvsorozatra is. Ebben az évben könyvkiadá­sunk arra törekedett,, hogy a XX. század magyár irodal­mának kiváló alkotásait nagy példányszámban adja ki. Ezenkívül a népi demokrati­kus országok írói, valamint a haladó nyugati írók műveit is igen magas példányszám­ban jelentetik meg. Ez is né­pünk olvasási igényének fejlődését bizonyítja. Az Ünnepi Könyvhét igen gazdag egyéb programban is. Az említett író-olvasó találkozó mel­lett számos helyen ren­deznek könyvismerteté­seket, könyvbálokat, illet­ve könyvkiállításokat. így a pásztói járásban két helyen találkoznak Írók és olvasók, ünnepi könyvismer­tetésre ugyancsak két helyen, könyvkiállításra pedig tíz he­lyen kerül sor. A pásztói járás területén hat községben tartanak könyvismeretetéssel egybekö­tött ankétot, 14 helyen pedig könyvkiállítás mutatja be a könyvek fejlődését. A rétsági járásban három község lakói találkoznak mai magyar írók­kal, hét községben könyvis­mertetést, valamennyi könyv­tárban könyvkiállítást, Nagy­orosziban irodalmi estet, Romhányban, Szendehelyen, Diósjenőn, Tereskén, Tolmá­cson, Nógrádon és Rétságon pedig könyvbálokat rendez­nek. Hasonlóan gazdag a salgótarjáni járás Ünnepi Könyvhét programja is. Négy helyen író-olvasó találkozót szerveznek, 20 községben elő­adással egybekötött könyv- ankétot, 20 községben pedig könykiállítást tartanak majd. A szécsényi járásban minden község megrendezi az ünnepi könyvkiállítást. Nyolc helyen könyvismertetéssel egybe­kötött ankéton számolnak be az olvasóknak a könyvterjesztés terén el­ért eredményekről. Kívánjuk kedves olvasóink­nak, hogy e gazdag válasz­tékból és ünnepi programból mindenki találja meg kedvé­re valót és egy-egy jó könyv­vel ajándékozza meg isme­rősét az Ünnepi Könyvhét alkalmából. Jelentősen gazdagodott fennállása óta a Megyei Munkásmozgalmi Múzeum Az alig két éve fennálló Me­gyei Munkásmozgalmi Múzeum jelentősen gazdagodott az eltelt időben adattári anyagokkal. A múzeum dolgozói figyelemmel kísérik megyénk életét és össze­gyűjtenek minden napjainkra vonatkozó munkásmozgalmi anyagot. Szép számmal találha­tók a korábbi évtizedek mun­kásmozgalmáról, harcairól szóló anyagok is. Többek között pél­dául mintegy 210 életrajz tanú­sítja a múltat. De rengeteg fényképet is Összegyűjtő etek már, amelyek az első világháború előtti, valamint a két világhá­ború közti idők eseményeiről tanúskodnak. A múzeum munkatársai hang­szalagra veszik a még élő ve­teránok életrajzát. Eddig 20 tekercs hangszalagot tárolnak már életrajzokkal. Fényképek­ből és filmkockákból mintegy 2300 darab gyűlt eddig össze. Több száz tárgy és megszámlál hatatlanul sok iratanyag képezi még a múzeum tulajdonát. Az összegyűjtött anyagok feldolgo­zása folyamatos. A múzeum meghatározott terv szerint rendez kiállításokat a la­kosság részére. A rövidesen megnyíló üvegipari kiállítás után már készítik a helytörténeti ki­állítás anyagát is KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL Bajcsik József: ÖNTÉS. Sikeres volt a salgótarjáni járás kulturális seregszemléje Jelentős eseménye volt va­sárnap a somoskőjfalui mű­velődési otthonnak. Abban a tiszteletben részesült a köz­ség, hogy otthonában vendég­ként köszönthette azokat a kultiúrcsoportokat, amelyek a Lovász József ifjúsági sereg­szemle körzeti bemutatóin üfegjótoibaknak bizonyultak a különféle művészeti ágak­ban. A salgótarjáni járási erő­próba napján Somoskőújfalu­ban már a reggeli órákban megkezdődött a készülődés a vendégeigyüttesek fogadására. A csoportokat szállító autó­buszok mozgalmassá tették az utcaképet. Színpompás népviseletbe öltözött fiata­lok adtak itt egymásnak ta­lálkozót már órákkal a se­regszemle előtt, a bemutató időpontjára pedig zsúfolásig megtelt a művelődési otthon nagyterme azokkal, akik if­júságunk kultárális törekvé­seit támogatják, figyelmükkel kísérik. Ez alkalommal a já­rás színjátszói, táncosai, sza­vaiéi, dalt, muzsikát kedvelő, művelő fiataljai jöttek el a seregszemlére bizonyságot ad­ni képességeikről. Megnyitó­ként Bairdócz Antal mátra- novátai szavaiénak tapsol­hattunk, aki jól választott Színházi bemutató Balassagyarmaton verssel a seregszemle eszmei lényegét adta meg. A beve­zető vers után a mátranová- kiak fonótáncában, majd a mátraszeleiek mikepércsi csárdásában gyönyörködhet­tünk. Nagy tetszést aratott Tóth László karancsaljai fia­tal harmonikaszólója. Ezt kö­vetően Páger Mária nádúj­falui kiszista Adytól szavalt. A sámsonháziak magyar és szlovák tánccal jöttek el a járási seregszemlére s bemu­tatójuk helyesen és világosan fejezte ki a két nép sajátos kultúrájának a nógrádi tájon való összeérését. A karancs- kesziek szavalója, Krizsanyik István, Petőfi: Az őrült című versének tolmácsolására vál­lalkozott, a ceredi Pucsok Margit pedig cigánydalokat adott elő, majd a mátravere- bélyi színjátszóké volt a szó, akik Ida Evald: a Ragozin ügy című egyfelvonásosát mutatták be. Vállalkozásuk si­kere gondos előkészítő mun­kára vall, megérdemelten aratott sikert a csoport. A ce­redi lányok tánckésziségük- nek is bizonyságát adták a járási seregszemlén, a ka- rancsaljaiak közül pedig a harmonika szólista mellett Tákács Kató szavalatra vál­lalkozott. Igen nagy gonddal kidolgozott fonótáncot lát­tunk a karancslapújtői KISZ fiatalioktói, akiknek ötletes kompozíciója a somoskőúj- faluiak Karcsi-táncával, — ez utóbhi Molnár István koreog­ráfiája, Czikora Tibor beta­nítása, — a járási seregszemle kiemelkedő sikere lett. A ka- rancskeszi színjátszók Sar- kadi Imre—Barna Tibor: A Hortobágyon című egyfelvo- násos drámájával nehéz fel­adatot vállaltak és oldottak meg eredményesen. Tetszett a lapújtőiek üveges tánca, a nagybátonyiak temperamen­tumos csárdása. Kedvesen ha­tott a luc falviak szlovák tánokompozíciója. A látottakat egybefogva azt állapíthatjuk meg, hogy ifjúsági kultúrcsoportjaink újabb jelentős lépést tettek előre az öntevékeny művész­kedés minden területén a salgótarjáni járásban is. Fel­tétlenül nagy eredményként könyvelhető el, hogy az üres önmutogatás helvett a csopor­tokat az anyagválasztás igé­nyessége jellemzi. Az elő­adásmód táncban, éneikben, zenében, versmondásban. színjátszásban egyaránt fe­gyelmezett, ízlésesen mérték­tartó s éppen ezért éri el hatását. Van azonban néhány dolog, amire a járási szemle alapján érdemes felhívni a csoportjaink figyelmét, hogy a továbbiakban még ered­ményesebben hasznosíthassák képességeiket. A táncegyüttesek egy ré­széinél például érdemes len­ne gondolkodni, hogyan al­kalmazzák az edigiiniél na­gyobb mértékben saját vidé­kük népi tánckültúráját s a rendelkezésre álló motívumo­kat miiként • tudnák tovább fejleszteni, az egyszerű „le- táneolás” helyett tartalmas kompozícióba fogni. Foko­zott gondot kell fordítani a tánc és zene együtt tartásá­ra is, mert a legtöbb hiba a tapasztalatok szerint ezen a téren csúszik a produkcióba. Azok a csoportok, amelyek az éneklést a tánc velejárójá­nak érzik, ezúttal is nagyobb sikerrel állták meg helyüket, mint amelyek csak ötletsze­rűen bele-belékaiptak a dal­ba. A szavatokkal kapcsolatban főként a meggondoltabb vers­választásra kell felhívnunk a figyelmet. A salgótarjáni já­rási seregszemlén például az öt vetélkedő közül minden szempontból csak két szava­ló választását helyeselhetjük. Elmondásra lehetőleg olyan művet válasszunk, amely a költő összmunkásságát jel­lemzi. Nem volt példul egé­szen szerencsés gondolat a szavaiétól Petőfi: Az őrült című versrapszódiájának ki­szemelése. Ady ifjúkori, sze­cessziós hangulatú verse sem sokat 'mond a költőről, mint ahogy Várnai Zseni arcát is mutathatta volna előnyösebb oldalról a szavaló. A járási színjátszók sajnos mindössze két csoporttal vet­tek részt a seregszemléin, en­nek alapján erről a művészeti ágiról nehéz lenne általános véleményt mondani. A látot­tak azt a benyomást keltik, hogy a faluisi műkedvelőink anyagválasztása az öncélú szórakoztatás irányából mindinkább a kor időszerű társadalmi és politikai prob­lémái felé fordul. Az együtte­sek játékmódjában is érez­hető már bizonyos fokú fej­lődés, ez a fejlődés a dara­bok értelmezésére is vonat­kozik. Azok az eredmények, ame­lyek a salgótarjáni járási se­regszemlén megmutatkoztak, további szorgalmas munkára kötelezik csoportjainkat, hogy ' tudásuk legjavát nyújt­va minél hasznosabb harco­sai lehessenek szocialista kultürforradalmiunknak. A balassagyarmati „Mik­száth Kálmán” művelődési ott­hon központi színjátszó cso­portja a minap nagy siker­rel mutatta be Őrsi Ferenc: Fekete ventillátor című drá­máját. Dráma és vízió — így határozza meg a fiatal szerző darabjának műfaját. A da­rabban rejlő dráma a vízió­ban található meg, ami kö­rülötte keretként történik, csupán helyzetkép. A címet viselő fekete ven­tillátor egy francia gyarma­tosító házának halijában függ. Egy tikkasztó forróságú na­pon a ventillátor gyorsabban forog, ha ránéznek. A da­rab a kötelességérzet és a szerelem közötti összeütközést mutatja be. A probléma tehát nem új, egyike az irodalom „örök” bonyodalmainak. Ezt a szerző oly módon konkre­tizálja, hogy egyben kifejezi a gyarmati uralom ember­telenségével kapcsolatos bírá­latát is. Nem csupán a kül­sőleges leleplezés eszközeivel, hanem az egyes figurák lel­kiismereti küzdelmeinek be­mutatásával is. A darab egyébként egy ka­tonai ügyész drámájaként in­dul, aki oly helyzetbe kerül, hogy egy merénylet kapcsán szerelmese fejére kellene ha­lált kérnie. A másik figura — egy ültetvényes leánya — azonban a maga érdekes jel­lemével mindinkább előtérbe kerül, s ugyanakkor háttérbe szorít mindenkit maga körül. Az ügyész hovatovább érdek­telené válik, a nézőt egyre jobban a leány körüli ese­mények bilincsfelik le. A központi színjátszó cso­port jól megérdemelt sikert aratott az érdekes mű bemu­tatásával. Hemerka Gyula, a kultúrház művészeti előadója, nagy rendezői rutinnal, ki­válóan oldotta meg a szere­pek és a jellemek tökéletes megformálását. Gondosan ügyelt arra például, hogy az őrmester figurája ne vigye a komoly darabot esetleg víg­játéki mezőkre. A technikai megoldások, az új, hatásos díszletek ugyancsak jól illesz­kedtek bele a mondanivaló keretébe A gyakori nyíltszíni taps, a közönség tárgyilagos elis­merése is a rendezői munka egységét bizonyította. Heizer Erzsébet — az ül­tetvényes leánya szerepében — kiforrott alakítást nyújtott. Kisleányos kíváncsiság, érett szókimondás, nagyos bátor­ság keveredett kiváló alakí­tásában. Gyalog Pálné az anya — kissé hálátlan — szerepét ki­válóan oldotta meg. Jancsó Klári és Szunyogh Margit kettős szereposztásban ját­szotta a merénylő szerepét. Mindkettő pozitív hőst al- kotott.Szlezák Margit a szoba­lány szerepében igen tetszett. Bálint Tamás — mint a darab ügyésze — remekelt. Színjátszói rutinjával, egyéni­ségével valóban az író elkép­zelte alakot varázsolta a ri­deg színpadi deszkákra. Szél Imre szerepköre sok gondos­ságot követelt. Az őrmester figuráját fanyar humorérzék­kel úgy kellett megjelentetni, hogy az egyes vidámabb mo­tívumok se legyenek a dráma egységének megbontó elemei. Farkas Mihály orvosa fele­más szerepet jelentett. Az orvos, a kiégett, cinikus tiszt­viselő, á romantikus, jól öl­tözött férfi keverékét kellett elhihetővé tennie. Hemerka Gyula az apa szerepében iga­zolta, hogy nemcsak mint rendező, hanem mint színját­szó is megállja a helyét. Csikász István díszlet-tervei megnyerték a közönség tet­szését, élethűen fejezték ki a mű környezetét. A központi színjátszó cso­port e kísérlete kiválóan al­kalmas volt annak bizonyí­tására, hogy a közönség sze- retetét, ragaszkodását nem csupán könnyű vígjátékokkal, operettekkel lehet kivívni, hanem komoly mondani való jú drámákkal is. Olyan művek­kel, amelyek a ma emberéhez szóinak a máról. Az együt­tes a darabot a járás községei­ben is bemutatja majd. Re­méljük, a járás falusi dolgozói is örömmel fogadják a lelkes színjátszókat, s még sok méltó elismerést fognak kapni min­denütt! — Gyürky Zoltán —

Next

/
Oldalképek
Tartalom