Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-17 / 39. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. május 17. 4 Pedagógus gondok évvége előtt A TANÉV befejezéséhez közeledünk. Az oktatási év ezen időszakára általában beférjezzük iskoláinkban a tantervben előírt új ismere­ted nyújtását. A tanév utolsó hónapja rendelkezésünkre áll; hogy az év folyamán ta­nulóinknak leadott ismerete­ket felelevenítsük, rendsze­reztük, mélyítsük. Az évvégi ismétlések alkalmával meg­győződünk a tanulók értelmi és yilágnézeti fejlődéséről, képességeik fokáról. Tehát az ismétlés az ellenőrzés idő­szaka is. Az évvégi ismétlés az óktató-nevelőmunka szer­ves része, átgondoltan ala­posan megtervezett és meg­szervezett oktatási időszak. A tantervben megjelölt is­métlési időszak betartása kö­telező. A tantervi anyagban történt lemaradást nem hoz­hatjuk be a tanév utolsó óráiban az ismétlés rovására. Áz egyes ismétlő órákon számonkérést végzünk az előző órai ismétlés alapján, majd feldolgozzuk az óra is­métlési anyagát. Az ismétlő órán egységben, összefüggés­ben áll a tanulók előtt egy- egy probléma, az órán egysé­get alkot, a számonkéréskor ezt az egységet összefüggő fe­lelet formájában nem tudjuk mindig visszakapni. Ilyenkor irányító kérdésekkel segítjük a tanuló feleletét. Egyes órák azonban nem válhatnak vég­nélküli számonkéréssé, s nem végződhetnek az ismétlési anyag következő órára törté­nő feladásával. Az ismétlési órákon ismételnünk kell az évi anyagot Az évvégi ismétlés össze­foglalást, a lényeges részek kiemelését, a különböző részek egységét jelenti. Úgy kell megterveznünk az ismétlő órákat', hogy az oktatás kü­lönböző területei egységben, de mégis rendszerezve állja­nak a tanulók előtt. A tárgyi ismereteken kívül fel kell mérnünk tanulóink értelmi erőinek fejlődését, érzelmi életük gazdagodását, világné­zeti fejlődését. Arról is meg kell győződnünk, hogy a tan­anyagban rejlő világnézeti nevelés lehetőségeit évközben sikerült-e eredményesen ki­használni. A tananyag teljes birtokában újabb lehetőségek adódnak az ismétlések alkal­mával világnézeti nevelésünk fokozására, mely lehetőséggel élnünk kell. Az évvégi ismétlés, önellen­őrzés is. Ez alkalommal meg­győződhetünk egész évi mun­kánk eredményéről, tehát ta­nítványaink ismereteiről, készségeiről, értelmi, érzelmi életük fejlődéséről. önma­gunkba nézve megvizsgálhat­juk azt, hogy tanítványaink elsajátították-e a tantervi anyagot, elérték-e a tantervben előírt követelményeket, fel- vérteztük-e őket azokkal a leglényegesebb ismeretekkel, melyek a továbbhaladáshoz feltétlenül szükségesek. AZ ISMÉTLÉSI időszakot, hasonlóan a tantervi anyag más témaköréhez, meg kell ter­veznünk, ismétlési tervet kell készítenünk. Nem lehet fel­adata az ismétlési időszak­nak, hogy a teljes anyagon végigfutva, az évközi feldol­gozás sorrendjét, módszerét követve vegyük át a tan­tervi anyagot. Egy-egy óra ismétlési anyagát az óra ne­velési szempontjának és az egész ismétlés összefoglaló szempontjának megfelelően válogatjuk össze. Szervesen kapcsolódnak ismétlésünkhöz az alsóbb osztályokban tanult legfontosabb ismeretek is. Nem foglalkozunk minden anyagrésszel egyforma mély­ségben. Mindig a tanulók tu­dása, készségeik foka dönti el, hogy melyik fogalmat, milyen mélységben ismétlőnk. Ismétlő órákon iratunk váz­latot, de ez nem minden órán szükséges feltétlenül. A váz­latírásnak mindenkor segíte­ni kell a tanulókat az anyag otthoni feldolgozásában, te­hát nem lehet öncélú. A váz­lat rögzítse az ismétlés meg­állapításait. Az eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy járásunk általános iskoláiban helyesen tervezték meg nevelőink a tanév fontos részét, az ismét­lés időszakát. Több iskolánk­ban a helyes terv elkészítése érdekében nevelési értekez­letet tartottak. Megbeszélték a pedagógusok egy-egy isko­lára vonatkoztatva, hogy me­lyek azok a legfontosabb szempontok, mely szerint vé­gezni kell az ismétlést. Fel­mérték a tanév során elért eredményt, illetve hiányossá­gokat, és ezeket figyelembe véve állították össze ismétlési tervüket. A Csécsei Általá­nos Iskola nevelői például május 4-én közösen nézték és hallgatták végig a televí­zió műsorát, amely az évvégi ismétlés alsó- felsőtagozati problémáiról szólt. A szülők számára közvetített műsor hasznos segítséget nyújtott a nevelők részére is. Ezt köve­tően tantestületi ülésen be­szélték meg iskolájuk sajátos problémáját. Problémaként jelentkezett, hogy a földrajzi munkafüzetek nem tartalmaz­nak évvégi ismétlési időszak­ra megfelelő helyet. Ezért a földrajzot tanító nevelők kö­zösen készítettek ismétlési tervet. KÜLÖN SZÜLŐI értekez­letet hívtak össze abból a célból, hogy megbeszéljék a szülőkkel az időszerű iskolai feladatokat. A szülői értekez­leten 110 szülő vett részt, ahol a nevelők hasznos taná­csokkal látták el az érdeklő­dődet. Ismertették különösen az első osztály számára elő­írt tantervi követelményeket. Beszéltek a tanulás helyes módszeréről, óva intve a ma­golás veszélyétől, amely főleg az ismétlés időszakában je­lentkezik károsan. Az általános és szakfelügye­let eltervezte, hogy az is­métlések idején, a tanév még hátralévő részében minden iskolát meglátogat, hogy köz­vetlen segítséget adjon a ne­velőknek. „A Művelődésügyi Minisz­térium utasítása az (alsófokú oktatási intézmények’ 1960/61. tanév fő feladatairól” részle­tesen megszabta számunkra a tanév során elvégzendő munkát. Nevelőink ennek szellemében végzik oktató- nevelői tevékenységüket. Ha kisebb lemaradások tapasztal­hatók is egy-egy nevelési, vagy oktatási résznél, nem szabad megtorpanni, hiszen az ismétlési időszakban sok olyan lehetőség kínálkozik, mellyel mélyíthetjük tanítvá­nyaink ismeretét, gazdagít­hatjuk tudásukat. Ezért is fontos a jól megtervezett is­métlés, melynek befejeztével fogjuk majd pontosan meg­látni, milyen eredményeket tudtunk elérni az 1960/61. tanévben. Horváth Gyula tanulmányi felügyelő falusi szinjátszónapok A tsz tanács és a SZÖVOSZ védnöksége alatt ezekben a he­tekben rendezik meg országszerte a falusi műkedvelő színjátszó együttesek bemutatóit az 1961. évi kulturális szemle keretében. öt megyében lesznek bemuta­tók, amelyekben a szomszédos megyék legjobb színjátszói is résztvesznek. Nógrád megye is a rendező me­gyék közé tartozik; Borsod me­gyéből a Mezőkövesdi Ifjúsági Ház színjátszóit, Heves megyéből pedig a Karácsond községi mű­velődési otthon színjátszócsoport­ját látjuk vendégül. A mi me­gyénkből három csoport vesz részt a fesztiválon. A sziráki földművesszövetkezet, a mohorai. KISZ-szervezet és a mátravere- bélyi földmüvesszövetkezet szín­játszói mutatják be tudásukat. A KISZ Megyei Bizottsága, a Megyei Tanács és a MÉSZÖV május 21-én Karancslapujtőn, má-, jus 27—28-án pedig Somoskőújfalu­ban rendezi meg ünnepélyes ke­retek között a bemutatókat. Nógrádi fájok A bujáki vár Á technikai haladás kulcskérdése a gyorsütemű szakkáder-képzés ÉRTÉKES TANÁCSKOZÁS AZ ACÉLÁRUGYÁRBAN Nagyon fontos és időszerű témát tűzött legutóbbi napi­rendjére a Salgótarjáni Acél­árugyár párt-végrehajtó bi­Balogh Rudolf emlékkiállítás a Palóc Múzeumban A balassagyarmati Palóc Múzeumban szombaton ünne­pélyes keretek között meg­nyitották Balogh Rudolf fotó­művész képeiből összeállított emlékkiállítást. Balogh Rudolf fotóművészetének legmara­dandóbb értékeit azokban a tárgykörökben alkotta meg, amiben az embernek kevés szerep jutott. Ez annak tud­ható, hogy társadalmi szem­léletében nem tudott megúj- hodni. Mindezek mellett ta­gadhatatlan, hogy emberábrá­zolásban is létrehívott egy sereg felejthetetlen remek­művet, nem annyira az egyes és csoportos fejtanulmányok­ban és figurás ábrázolások­ban, hanem inkább azokon a fotóin, amiken nagy köz­vetlenséggel, olykor idilliku­Karancssági otthonávaló kanadai köszönettel san, de mindig emberi meleg­séggel komponálta képpé a falu asszonyainak, leányainak, gyerekeinek élétét, intim ben­sőséges kapcsolatait, valamint a házimunka változatos moz­zanatait. Balogh Rudolf vérbeli fo­tográfus volt, megszállottja egy nagy szenvedélynek: sze­meivel felfalni, mohó képpé rögzíteni, szellemi kapzsiság­gal birtokba venni az ezer­arcú valóság látomásait. Leg­nagyobb ihletője az Alföld volt. Elragadó a Hídi vásár című képe, éppen úgy, mint Csikósok a tűz körül, vagy A gólyacsoport. A látogató­közönségnek mindenesetre nagy műélvezetben lesz ré­sze, amikor megtekinti Ba­logh Rudolf emlékkiállítását. zottsága: megvitatta és hatá­rozatokat hozott a gyári szak­ember ellátottságról és a szakoktatás helyzetéről. A végrehajtó bizottság abból indult ki, hogy a technika fejlődése, a rekonstrukció paraneso- lóan megköveteli a mű­szaki cs fizikai dolgozók szakmai képzettségének gyorsütemű növelések A Salgótarjáni Acélárugyár­ban az utóbbi évek során, de különösen napjainkban százmilliókat költenek a mű­szaki fejlesztésre, jóformán megfiatalodik a gyác- legtöbb üzemegysége. Ugyanakkor az országos átlagtól mintegy öt­ször kevesebb mérnök jut tízezer dolgozóra számítva, több fontos osztályon egyet­len mérnök sem dolgozik. Nem sokkal jobb a helyzet a technikus ellátottságban sem. Ezzel párosul, hogy a műsza­ki állományú dolgozók több mint 36 százalékának semmi­féle műszaki végzettsége nincsen. A művezetőknek csupán 15 százaléka rendel­kezik technikusi végzettség­gel. Az így kialakult igen ked­vezőtlen helyzet elsősorban azért jöhetett létre, mert hosszú évekig a tervszerűt- lenség, a szubjektivista mód­szer, a gyári sovinizmus és a rokoni kapcsolatok előtér­be helyezése jellemezte a ká­dermunkát. Ma is található még olyan káros szemlélet és gyakor­lat, amely a szakkáder- képzés lebecsülésére, sok­szor értetlenségére utal. A beszámoló példának emlí­tette meg, hogy a személy­zeti és a munkaügyi osztály külön-külön elkészített ötéves káderfejlesztési terve nem­csak figyelmen kívül hagyta a megnövekedett szükségle­teket és lehetőségeket, ha­nem a két terv nem is egye­zik egymással. Olyan szemlé­let is tapasztalható egyes ve­zetőknél, amelyek az egyol­dalúsághoz vezetnek: vannak akik csak a politikai meg­bízhatóságot, mig mások csak a szakmai hozzáértést tárt­ját? fontosnak. Mindezekből kiindulva a végrehajtó bizottság joggal mondotta ki, hogy biztosítani kell a tudományosan megter­vezett és szervezett káder­munkát, el kell érni, hogy ebben a tekintetben is mara­déktalanul érvényre jusson a párt politikája. Igen helye­sen szögezte le a tanácskozás, hogy a jelenlegi szakkáder gon­dok megoldásának fő módja a saját erőből, a beiskolázásra történő kép­zés. Ilyen irányban már történ- jobban lássa el feladatát. tek kezdeti lépések. Jelenleg például az egyetemek leve­lező és nappali tagozatán 22-en, különböző techniku­mokban összesen 100-an ké­pezik magukat. Sokat segít­het majd a, szakmérnök és technikus képzés is. Jó kez­deményezésnek bizonyult a Vasas Akadémia, mint az is­kolán kívüli oktatás egyik formája. Viszont a határidők és az ellenőrzés hiánya miatt a mérnökök és technikusok számára szervezett gyári to­vábbképzés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A szakmai továbbképző tanfo­lyamokon ebben az oktatási évben több mint 500-an vesz­nek részt. De az illetékes osztályok még nagyon keveset tettek azért, hogy előbbre vigyék a gyárban a szakmá- sítás ügyét, hogy minél több szakmunkás sajátítson el egy- egy rokonszakmát. A végre­hajtó bizottság joggal ma­rasztalta el a munkaügyi osztályt, mert a most épülő és az év végén már üzemelő új hideghengermű szakember ellátásához szükséges tanfo­lyamokat — az áldatlan vi­ták, az értetlenség miatt — még nem sikerült megindíta­ni. Az ipari tanuló képzést jelenleg az jellemzi, hogy elmaradt a technikai fej­lődéstől, számos személyi és tárgyi feltétele hiány­zik. Különösen nagy szükség len­ne például új műszerészek kiképzésére, hiszen az ötéves terv végéig 40 műszerészre lesz szüksége a gyárnak. A tanácskozás ráirányította arra is a figyelmet, hogy a tanulás nagy erőfeszítést kí­ván minden embertől, és ezért fokozottabb megbecsülésben kell részesíteni azokat, akik tovább képezik magukat. A beiskoláztatást minden esetben az érintett személlyel történt előzetes megbeszélés alapján, a gyár igényének figyelembe­vétele mellett szükséges elvé­gezni. A tanulmányi idő alatt pedig arra is gondot kell fordítani, hogy segítsék, bátorítsák a tanulókat a ne­hézségek leküzdésében. A szakkáderképzés, a szakokta­tás nem lehet egy-két osz­tály, vagy vezető feladata. Igaz, hogy az első számú felelős a gyár igazgatója és főmér­nöke, de megvan a fele­lőssége az osztályvezetők­től kezdve a művezetőkig mindenkinek. És végül arra is rámutatott az ülés; a tanulást soha nem lehet abbahágyni, mert csak ez biztosítja, hogy minden műszaki és fizikai dolgozó lépést tartva a technika ro­hamos fejlődésével, egyre Ízléses, kézműves kezet, az iskola. Szén- nagyja, hogy részese le- erre az otthonra. A né- gonddal készült hívoga- bányászati Tröszt, a hessen annak az ese- zötér minduntalan új- tó adta tudtul, a minap Salgótarjáni Üveggyár, ménynek, amikor kitá- rázást kíván. Ezek az megyeszerte, hogy új Csaknem 50 ezer forint rulnak az ajtók a ta- jzlső tapsok a teremben, művelődési otthon szü- volt a társadalmi mun- nulni, szórakozni vá- ezek a különleges friss letett, s névadó-avató ka értéke az építés há- gyök előtt. Eljöttek a muzsikával csattogok a esemény lesz a május- rom éve alatt, s ami- művelődési otthon ava- legszebb avató hangok felező vasárnapon Ka- kor 59-ben pénzügyi tására a szomszédos itt. rancsságon. gondok mutatkoztak, a Szalmatercs követei is, A műsor végén ked­Az első kapavágástól községfejlesztési hozzá- hogy osztozzanak a ka- vés meglepetés: a köz­három szorgalomban járatáson túl 14 ezer rancsságiak örömében s ségi Nőtanács asszonyai töltött esztendeig ké- f°r^v' nyűit egybe a jöttek sokan a járásból, gyönyörű tortákat hoz- szült erre a vasárnapra felajánlásokból. a megyéből, mindenfe- nak; figyelmes ajándék a falu, hogy tulajdon Áll már a külsejében 101 Zsúfolt a háromszáz az építést segítő vendé- erejéből, saját tehetsé- is impozáns otthon az személyes nagyterem, a geknek, Oczel János géböl új. tágas hajlékot Újtelepen, ahol a fel- figyelem feszültsége, a elvtársnak, a Népi El­teremtsenek a művelő- " abadulás óta 100 csa- pillanat ünnepélyessége lenörző Bizottság ór­áé s ügyének. Földbe- ládi ház épült a pusz- ül az arcokon, míg Bu- szágos elnökének, Báli süppedt, százesztendős taság helyére s a fa- Oán József, a megyei Andrásnak, a szécsényi ház volt az eddigi, ahol lakban az egész falu tanács művelődési ősz- járási tanács vb elnö- a karancsságiak szóra- szívesen vállalt fáradó- tályának küldötte az kének, Papp Gyulának, kozni, ismereteiket zása a legjobb kötő- otthon nemes rendelte- a Salgótarjáni Üveggyár gyűjteni egybejöttek, anyag. teserol beszél s törte- igazgatójának, semmiképpen nem mél- —.r— nelmünknek arról a —x— tó már arra, aminek A friss illatú épület egyéniségéről, aki- ünnepség után, míg szolgálatában állt. Üjat, tágas előcsarnokában n" . , iria közös ebédhez terítenek szebbet, nagyobbat sür- II. Rákóczi Ferenc két- az epmet homlokára. a klubhelyiségben, tsz- g ettek itt is a fejlődő méteres szobor alakja —tv— nézőbe indulnak a ven­igények s kerek egymil- tekint a belépőre. A ki- A karancssági II. dégek. Velük tart az lió forintot szánt a köz- tűnő mű a Kossutli-dí- Rákóczi Ferenc Művelő- úton Szalmatercs irá- ség az egységes szán- jas id,ős Szabó István dési Otthon délelőttje vyába egy idősebb asz- dék megvalósítására. A szobrászművész nagyér- a község kultúrcsoport- szony is. Bizony így munka élére Kiss Já- <ékű alkotása, ajándéka jainak szép seregszem- az igaz, hogy kanadai nos, a helyi pártszer- méltó foglalatot kapott léje‘ az avató vasárna- vendége is volt ezen a vezet titkára áll* rs lel- 't , pon. Iskolás, KISZ-es napon a karancssági kés támogat/)i■< lett a A koradélelőtti va- éneklők, táncolok, sza- művelődési háznak. Az Hazafias Népfront, a sárnapon gyülekezik valók adják bizonysá- asszony arcán meg- KISZ, a termelőszövet- most a falu apraja- gát annak, hogy méltók indultságot rejtegető mosoly. Nagyon nagy idő hogy Gardos Si- monné, született Ju­hász Julianna ezt az utat utoljára taposta. Embere még 26-bav Amerikába menekült az itthoni nyomorúság elől s mikor egy kanadai bánya befogadta, ment a család is. Ez a láto­gatás most talán leg­utolsó az óhazában. Gardosné arról beszél csendesen, milyen gyö­nyörű lett itt azóta a világ, lehetőségekkel te­li a paraszti élet, egész­séges, és fénnyel teli a falu. —Két napot, — mond­ja, — még a tsz-ben is dolgoztam az itthoniak­kal. Mennyivel másabb élet ez, mint a régi!.. S milyen gyönyörűen járnak a mai fiatalok!.. S ez az otthon is!.. Amikor szétválik az út, ezt mondja elszorult torokkal: — Nagyon szépen kö­szönöm, amit ezekért a parasztokért tettek... —x— Az otthonban délután már a Salgótarjáni Üveggyár kultúrgárdá- ja jeleskedett, este pe­dig Csonka Tibor népi zenekara húzta a talp- alávalót. (b. t.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom