Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-17 / 39. szám

2 nógrádi népújság 1961. május 17. Az értelmiség növekvő szerepéről, a műszaki fejlesztés feladatairól fFolytatás az 1. oldalról.) A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a népi egység erősödése és más tényezők számos értelmiségi előtt be­bizonyították, hogy rendsze­rünk szilárd, nagyszerű jö­vőt biztosít minden dolgo­zó számára. Ennek alapján nőtt és erősödött az egység, az összetartozás az értelmi­ség soraiban is. Természete­sen vannak még olyan prob­lémák, hogy a fiatalabbak érzik a megbízatás, a biza­lom hiányát, kevés önálló­ságot kapnak, korlátozzák kezdeményezésüket. Ugyanak­kor előfordul az idősebbek­kel szembeni türelmetlenség, gazdag tapasztalatuk lebe­csülése. Ezek leküzdéséhez meg kell találni megyénkben is a megfelelő lehetőségeket, fórumokat. Ma nem úgy áll a kérdés, hogy régi és új, öreg és fiatal értelmiségi, hanem úgy, hogy milyen lendülettel, lelkesedéssel dolgozik az ál­talános és a technikai hala­dás érdekében. Majd szólott arról, hogy meg kell gyorsí­tani az értelmiség köreiben a világnézeti feljődést, amely elmaradt az általános fejlődés mögött, segítséget adni ahhoz, hogy a helyes társadalmi és műszaki ügyekben hallassák véleményüket, hasznosítsák tudásukat, tapasztalatukat. Emeljük a termelékenységet jobb munka- és üzemszervezéssel Előadása második részében arról szólott Jakab elvtárs, hogy a jobb munka- és üzem- szervezéssel emeljük a munka termelékenységét. Elmondotta, hogy megyénk ipara az első negyedévben közel 11 százalékkal növelte termelését, jelentősen emelke­dett a termelékenység, javult az exporttevékenység, a mun­kafegyelem, a táppénzes ál­lomány. Az eredményeket iparunk kevesebb létszámmal érte el, de még nem sikerült megvalósítani, hogy a több­lettermelés kétharmad ré­szét a termelékenység emel­kedése biztosítsa. Az ipari termelés ezévi eredményének forrásai között említette első­sorban a tavalyi rekonstruk­ciót, a műszaki fejlesztést. A növekedés többségét ez biz­tosította. Azonban csak ki­sebb részben a második fon­tos forrás, a munkaszervezés, amely jelenleg a termelé­kenység emelésének leggyor­sabb, legkisebb befektetéssel járó és legnagyobb mértékű lehetőségét adja. A munka- szervezés javítását követeli meg a munkaidő ésszerű ki­használása, az élőmunkával való takarékoskodás, vala­mint az a tény, hogy a vesz­teségidő túlnyomó része mű­szaki okokból adódik. Ezzel kapcsolatban szólt a népgaz­dasági és a vállalati érdekek megfelelő összeegyeztetéséről, arról, hogy egyes helyeken még tapasztalható az óvatos­ság, hiányzik a termelés jobb feltételeinek, lehetőségeinek feltárása. Ennek megszünte­tésében külön szerepük van a kommunista műszakiak­nak, akiknek nagyobb bátorsággal, a munká­sokra támaszkodva kell biztosítaniok a gyorsabb előrehaladást. Iparunk fejlődésének meg­gyorsításához szükséges, hogy a műszakiak jobban megis­merjék a vállalati munkafo­lyamatot. Meg kell keresni mindég azt a fő feladatot; amely magával ragadja más feladatok megoldását is. Na­gyobb gonddal kell kiválasz­tani azokat az embereket, akik a . kitűzött feladatok megoldására a legalkalma­sabbak. Ezekkel kapcsolatban Jakab elvtárs elmondotta, hogy a vállalatoknál nagyobb gondot kell fordítani a terv­szerű kutatásra, a technoló­giára, az újító mozgalomra, a komplex gépesítésre, a megfelelő szakkáderek kikép­zésére. A jövő feladatai kö­zé tartozik a gépek kapaci­tásának jobb felmérése es kihasználása, a többműsza­kos üzemeltetés, a TMK munkájának javítása, a szé­riatermelés, a tipizálás beve­zetése, az előrelátó progra­mozás. A veszteségidők fel­mérései azt is bizonyítják, hogy a helyes létszám- és bérgazdálkodás érdekében ki kell dolgozni a gyártási összidőszükségletet, növelni kell a teljesítménybérezésben dolgozók arányát. — E feladatokat csak előre­látó, rugalmas vezetők oldhat­ják meg, akik egyre több időt töltenek el a termelés gyakorlati irányításában, a közvet­len termelőmunka meg­szervezésénél. ellenőrzé­sénél — mondotta befejezésül Ja­kab Sándor elvtárs. Értelmiségünk egyre jobb körülmények között dolgozhat A vitában felszólalók szá­mos példát hoztak a maguk munkaterületéről, amellyel igazolták a műszáki fejlődést és utaltak a még megoldan­dó komoly feladatokra. Bo­ród i Ferenc, az Acélárugyár öntödéjének vezetője az ön­tödék koncentrálásának lehe­tőségéről és hasznosságáról szólott. Papp Gyula, a Salgó­tarjáni Üveggyár igazgatója többek között elmondotta, hogy az utóbbi években emel­kedett a gyárban dolgozó mérnökök száma, erősödik a régi és az új műszakiak kö­zötti egység. Ugyanakkor ja­vult a közgazdaság! szemlé­let is. Szólott arról is, hogy a termelő üzemekkel párhuzamosan a kiszol­gáló üzemeknél is meg­felelő műszaki fejlő­dést kell biztosítani. Poihornik József elvtárs, a tröszt igazgatója a műszaki középkáderek megnövekedett felelősségéről, az újítómozga­lom fejlesztéséről beszé’t. Hangsúlyozta, hogy a megnö­vekedett feladatok határozott és következetes intézkedé­seket kívánnak a műszaki vezetőktől. Szalui János, a V'asötvözetggyár főmérnöke utalt arra. mennyire fontos, hogy a fiatal műszakiak ide­jük nagy részét a gyárban, a közvetlen termelésnél tölt­sék. Mint mondotta, szüksé­ges jobb feltételeket is bizto­sítani a műszakiak politikai, szakmai továbbképzéséhez, nyelvek tanulásához. Fontos feltétel az üzemi pártszerve­zetek és a műszakiak kap­csolatának további erősítése' is. Révfalvi János, a mátra- nováki bányaüzem főmér­nöke hangsúlyozta a műszaki klub jelentőségét. Ennek ke­retében három-négy mérnök előkészítése alapján sajátos feladatokat vitatnak meg, amelyek hozzájárulnak a jobb munkafeltételék biztosításá­hoz. Antal Gyula elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója többek között ar­ról beszélt, lágy gyárukban az adminisztratív létszám a műszakiak rovására megnö­vekedett. Majd elmondotta, hogy a TMK tevékenységet •náluk is elhanyagolták, amely kedvezőtlenül érezteti hatását. Beszélt arról, hogy olyan műszaki intézkedéseket dolgoztak ki. amellyel jelen­tősen növelni kívánják a vál­lalat ez évi eredetileg megha­tározott nyereségét. Dianov- szki Gyula, a Tűzhelygyár osztályvezetője számos példá­val igazolta, hogy a saját erőből történő műszaki fej­lesztés jelentős eredményeket biztosít a gyár számára. Ez abból következik, hogy a műszaki fejlesztés kö­zös üggyé vált, erősödött a műszaki és fizikai dol­gozók kapcsolata és már eddig is számos ered­ményt értek el a mun­kaszervezési hónap során. Varga Gyula, a Salgó­tarjáni Üveggyárból a kar­bantartás színvonalának anyagi és személyi feltételé­nek jobb biztosítását hang­súlyozta. Scheffer Péter, a ká- nyási bányaüzem főmérnöke a műszaki középkáderek. a termelés alsóbb parancsnokai­nak jobb megbecsüléséről, megnövekedett feladataikról beszélt. A vita összefoglalójában Jakab Sándor elvtárs utalt azokra a kedvezően megvál­tozott szociális és kulturális körülményekre, amelyek kö­zött ma műszaki értelmisé­günk dolgozhat. Példának em- lítete a több televíziót, autót, a jobb utakat, a szaporodó mozikat. A párt és a kor­mány, a megye vezetői a jö­vőben is mindent elkövetnek, hogy tovább javuljon az ér­telmiség élet- és munkakö­rülménye. Természetesen az is szükséges, hogy a vállala­tok gazdasági és mozgalmi vezetői saját erőből is — hasznosítva más megyék ta­pasztalatait — minél többet tegyenek ennek érdekében M,ajd hangsúlyozta, hogy a kitűzött feladatok vég­rehajtása már a második félévben éreztesse hatá­sát, az eddig megvalósí­tott munkák minél előbb gyümölcsözzenek. Végül arról szólott, hogy eddig elért nagy eredmé­nyeink, a kitűzött célok alap­ÉPÍTÉSI NAPOK SALGÓTARJÁNBAN Építési Napok kezdődtek hétfőn Salgótarjánban. Az ünnepséget Papp Lajos, az Építésügyi Minisztérium Szak- igazgatási Főosztályának ve­zetője nyitotta meg. Ezután Sinka János, a Fő­osztály helyettes vezetője tar­tott előadást a családiház építés problémáiról. Délután 2 órakor családiház modelle­ket, illetve berendezési ter­veket bemutató kiállítás nyílt a művelődési otthonban. Ugyanitt mutatták be a helyi anyagfelhasználás lehetősé­geit, valamint az építkezések olcsóbbá tételét szolgáló ku­tatások eredményeit is. ,A ki­állítás anyagát az épákezni szándékozó dolgozók május 22-ig tekinthetik meg. A tervek szerint a kiállítás anyagát a járási székhelye­ken is bemutatják majd. A CSALÁDI ÉS TÁRSADALMI ÜNNEPEK SZÍNVONALÁÉRT Felújítják Salgótarjánban a városi tanácson az anyakönyvi dísztermet. A felújítás követ­keztében a díszteremben új székeket, virágállványt, nagy és kisebb szőnyegeket, a név­adó ünnepségekhez bölcsőt, amellett virágokat és képeket helyeznek el. ján egyre több intézkedés szolgálja iparunk fejlődését. Ennek érdekében a vállalatok gazdasági és mozgalmi veze­tői a középkáderekkel, a munkásokkal folytatott ta­nácskozás alapján készítse­nek megfelelő intézkedési tervet és azt következetesen hajtsák is végre. A délutáni órákba nyúló ankét dr. Csillag József zár­szavával ért véget. Cok falusi asszonynak élete első társadalmi megmozdulása, társadalmi te­vékenysége az volt, hogy be­lépett a termelőszövetkezet­be. Ebből adódóan a nőtaná­csokra olyan feladat vár, hogy azokkal a falusi asszo­nyokkal beszélgessenek ter­melési kérdésekről, problé­mákról, a közös gazdálkodás feladatairól, akikkel eddig ilyen kérdésekről nem tár­gyaltak. Mióta a mezőgazda­ság minden faluban nagy­üzemmé szerveződött, szerve­zetten kell foglalkozni az asszonyokkal is. A nők eddig legjobb esetben az egyéni gazdaság termelési kérdéseit ismerték úgy ahogy, most pe­dig már a nagyüzemi mun­kavégzés problémái várnak megoldásra. Emiatt is na­gyon bonyolult a nők köré­ben végzendő munka. A Nőtanács nem tudott lé­pést tartani a társadalmi át­alakulás gyors ütemével, hi­szen egészen új dolog történt a falun. Emiatt nem is me­hetett minden úgy, mint a karikacsapás, a sok eredmény és fejlődés mellett sok kíván­nivalót is hagy maga után a Nőtanács munkája. Öröm az, hogy az asszonyok százait sikerült bekapcsolni különbö­ző rendezvényekbe, olyano­kat, akik soha sehová nem jártak. Jó dolog, hogy véle­ményt mondanak számos fó­rumon, közgyűlésen, értekez­leten, olyanok. akik eddig még mindig hallgattak. Még­is csak azt mondhatjuk el. a helyzet adta megváltozott kö­rülményből adódó követelmé­nyeknek nem tudtak eleget tenni a nőtanácsok. Az asszonyok egyre többen A NÉPFRONT-MUNKA EREDMÉNYEIRŐL TANÁCSKOZTAK A MEGYEI ELNÖKSÉGI ÜLÉSEN Hétfőn Salgótarjánban ta­nácskozott a Hazafias Nép­front megyei elnöksége. Az ülésen értékelték a nép­front-munka utóbbi két évben elért eredményeit. Megállapí­tották, hogy különösen a nép­front-oktatásban értek el szép eredményeket. Összesen 600. községenként átlag 4 előadást tartottak a különböző kérdé­sekről, melyeken mintegy 14 ezer ember vett részt. Negy­venezer embert mozgattak meg a mintegy 200 békeesten, illetve békegfűlésen és igen jól sikerültek a különböző ré­tegtalálkozók, ankétok is. A különböző termelőszövetkeze­tek tagjai között 200 tapasz­talatcsere találkozót szervez­tek, a megye képviselői pe­dig 120 beszámolót tartottak a megye községeiben, illetve nagyüzemei ben. Ifjúsági találkozók, seregszemlék Megyénk járásaiban heiek óta ifjúsági találkozókon, kulturális seregszemléken bontakozik ki mind erőteljeseb­ben kiszeseink öntevékeny közösségi munkája. Magasra tartják a vörös zászlót a balassagyarmati fölvonuláson Fegyelmezetten menetelnek a falusi fiatalok A nagyorosziak balladajátéká nak előadása után Többet törődjünk a falusi asszonyokkal hivatkoznak az egyenjogúság­ra, több részt kérnek a veze­tésből, a tsz irányításából. Ez így helyes, ez így természe­tes. Csakhogy azzal még so­kan nincsenek tisztában, hogy a vezetéshez rátermettség, hozzáértés, sőt szakképzettség is szükséges. Vannak ugyan rátermett, — hogy úgy mond­juk — „belevaló” asszonyok. De még ezek sem jelentkez­nek szakmai továbbképzésre, nem kielégítő a politikai ok­tatásban való részvételük sem, pedig egyre több poli­tikailag képzett női aktivis­tára lenne szükség. Cok nő panaszolja, hogy kevesen vannak a fel­sőbb vezetésben, alig van női brigádvezető, bár van olyan termelőszövetkezet is, ahol 240 nő dolgozik együtt. A munkacsapat vezetésben más a helyzet, itt sok nőt talál- lunk, de az élet azt követéli meg, hogy ezek is — manap­ság mindenkire érvényesen — tovább fejlődjenek. Még­sem vesznek részt szakmai továbbképzésen. így viszont nem tudnak lépést tartani a fejlődés gyors ütemével, előbb-utóbb nem lesznek al­kalmasak erre a feladatra sem. Ebben a munkában van a nőtanácsoknak hatalmas fe­lelőssége. Sok asszony úgy gondolja, hogy a törvény elég az egyenjogúsághoz. Pedig arról van szó, hogy az asszo­nyok a vezetésben, a társa­dalmi életben csak úgy tud­ják megállni a helyüket, ha képzik magukat, ha teljesítik társadalom iránti kötelezett­ségüket. A falusi asszonyok igénye jelentősen megnőtt, mióta a termelőszövetkezet tágabb le­hetőségeket biztosító gazda­ságában tevékenykednek. Ez- /el kapcsolatban az a baj, hogy csak gazdasági vonat­kozásban nőnek az igények és emögött messzire lemarad saját fejlődésük, tudatuk át­alakítása. magukkal szemben nem ilyen igényesek. Az asz- szonyok — mióta a falun is nagyüzemben dolgozhatnak — leszoktak a kenyérsütésről, nem szívesen szövik a zsá­kot, nem szeretnek a barom­fikeltetéssel sem foglalkozni. Pedig mindig asszonyi mun­ka volt a baromfinevelés, és a lakosság húsellátásának biz­tosítása érdekében is elvárja az ország, hogy az asszonyok, a nagyüzemi baromfi nevelés mellett a háztáji gazdaságuk­ban továbbra is foglalkozza­nak a baromfi nevelésével, továbbra is járuljanak hozzá a lakosság áruellátásához. Csakhogy ezt igen nehezen értik meg az asszonyok. A Nőtanácsnak kellene ilyen irányban sokoldalúbb nevelő­munkát végeznie. De a Nőta­nács a tudat formálásának meggyorsítását egyedül kép­telen megoldani. Kell, hogy bővítse aktívahálózatát, jó, ha egyre több asszonnyal ke­resi a kapcsolatot, de más- in onnét is szükséges, hogy se­gítséget kapjon. Járási és megyei szinten igen hathatósan támogatja munkájukat a pártbizottság, a járási nőtanácsokat beszá­moltatják végzett munkájuk­ról és feladatokat is szabnak meg részükre. Sokoldalúan segítenek a tanácsok és tö­megszervezetek is a nők fel­világosításában, a közös gaz­daságban végzett munkájuk­kal kapcsolatos problémáik megoldásában. De a helyi, a községi pártszervezetek és ta­nácsok még nem adják meg azt a segítséget, ami pedig nélkülözhetetlen a munka to­vábbi vitelében. Jobb lehetne a munka, ha konkrét felada­tokkal bíznák meg a nőtaná­csokat és gondosabban fi- figyelemmel kísérnék fejlődé­süket. Jó lenne az is, ha a pártszervezet bizonyos időkö­zönként rendszeresen, prob­léma esetén pedig soronkívül beszámoltatná a Nőtanácsot. De több eredményt lehetne elérni azzal, ha munkaterv szerint dolgoznának a nőta­nácsok falun is. A munka fo­lyamatosságát így tudnák biztosítani. A zt kellene világosan lát- ■í"*- ni, hogy a falusi ter­melőszövetkezeti asszonyok munkájára nem a nőtanács­nak, nem is csak a helyi tsz- ne!< van szüksége, hanem az egész országnak. Ezért is kell, hogv a pártszervezet mindig a legégetőbb napi feladatok elvégzésére kérje fel a nőta­nácsot és azzal együtt széles­körű kapcsolatot építsen ki az asszonyokká: Ujla- Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom