Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-10 / 37. szám

>61. május 10. NÖGRÄDI népüjsag 7 Gyorsítanunk kell a kukoricavetés ütemét MÉG TÖBB MINT TÍZEZER HOLD KUKORICA VÄR ELVETÉSRE Kedvező a tavaszi időjárás >sszú hetek óta. A derűs, eleg napokat aranyat érő ők váltogatják s megyeszer- szépen haladnak a mező- izdasági munkálatok. Ter­előszövetkezeteink az elmúlt :tet is mindenfelé jól hasz- jsították, ahol még szükség >lt rá szorgalmasan végez- k a vetést, sok helyen pe- g már a növényápolási unkálatokhoz is hozzálát- k. A hét első napjának ösz- egezése szerint a vetési unkálatok lassanként min­in növényféléből befejeződ- k, illetve befejezéshez kö- üednek. A cukorrépa vetését 111 százalékban végezték el a gazdaságok, sőt 1400 holdon már saraboltak, 225 holdon pedig egyel­tek is a szövetkezetek. burgonya vetésterülete 96 '.ázalék eddig a tervezett­ől, napraforgó vetésünk pe- g csaknem háromszorosa a ■rvezettnek. A vetési munkálatoknál iost már csak a kukorica stésének ütemét kell meg- yorsítanunk. Ez a fontos nö- ényünk eddig 22 ezer egy­néhányszáz holdon került földbe, összesen 64 százalék­ban, éppen ezért legsürgő­sebb teendője a gazdaságok­nak, hogy ezt a munkát a legsürgősebben maguk után tudják, utána pedig a siló ve­tésére kerítsenek sort. Befejeződött most már 1500 holdon a vegyszeres gyomirtással járó tenni­való is, megkezdődött a gyümölcsösökben a per­metezés, jelentős terüle­ten, 130 holdon a lucer­na kaszálása, amelyből igen szép mennyiség vár betakarításra. Az elmúlt hét esői min­denfelé jótékonyak voltak a vetésre, a növényzet fejlődé­sére. Szépen kél a burgonya, napraforgó, kukorica, a kapá­lás azonban még csak szórvá­nyosan indulhatott meg tel­jes lendülettel. Kapálás te­rén eddig a legtöbb lehető­ség a pásztói járásban mutat­kozott s nem is késlekedtek az emberek. A járás területén eddig 600 hold első kapálást si­került elvégezni s las­sanként mindenütt meg­indulhat a folyamatos munka. Lendületesen halad a cukor­répa, mák és borsó sarabolá- sa is s most már arra van szükség, hogy az elkövetke­ző napokban gazdaságaink megyeszerte szervezetten lás­sanak hozzá az előttük álló növényápolási feladatokhoz. A termelőszövetkezetek helyzetét tárgyalta a végrehajtó bizottság Legutóbbi ülését csütörtö­kön Ipolytarnócon tartotta a szécsényi járási tanács vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen a VB. tagok megvitatták a járás termelő- szövetkezeteiben folyó mező- gazdasági munkák állását, az új gazdasági év kezdésével kapcsolatos feladatokat és tennivalókat. A május végi tanácsülésén ugyancsak a ter­melőszövetkezetek mezőgaz­dasági munkájával kapcsola­tos helyzetről és feladatokról tárgyalnak majd. I JOGI TANÁCSOK I A nyugdíjas és járadékos termelőszövetkezeti tag közös munkában való részvételének újabb szabályozása Foglalkoztunk már azzal, ogy a korábbi munkaviszo- yuk alapján a termelőszövet- ezctbe nyugdíjasként belépő, alamint a termelőszövetke- itben nyugállományba helye- itt termelőszövetkezeti tagok z 1960—61. években, függet- inül attól, hogy férfiak, vagy ők, egy naptári éven belül íyaránt 250 munkaegységet íljesíthetnek anélkül, hogy z a körülmény a nyugellátás ilyósításának szüneteltetésé- el járna. Közöltük azt is, hogy az regségi, illetve munkaképte- ■nségi járadékosok továbbra i csak 120, illetve nőknél 80 íunkaegységet teljesíthetnek gy naptári éven belül anél- ÜJ, hogy az a járadék folyó- itásának szüneteltetésével írna. A jogszabályok értelmében termelőszövetkezet nyugdí- ts tagjai az 1961. január 1- 51 kezdődően most már min- en időbeli korlátozás nélkül, ihát bármely évben teljes't- etnek egy naptári éven he­il 250 munkaegységet anél- ül, hogy az a nyugdíj folyó- tásának szüneteltetésével írna. Nem tartoznak azonban to- ábbra sem a rendelet hatá­ra alá azok a munkaviszo- yuk alapján nyugellátásban iszesülő termelőszövetkezeti igok, akik az 1959. év január ó 1-én valamely termelőszö­MIN.DENÜTT KAPHATÓ Megérkeztek a külföldi cserép- Slyhák az egri, salgótarjáni és /öngyösi TÜZÉP-telepekre. Szűk­ületét addig biztosítsa, amíg legfelelő választék van raktáron, ger—Salgótarjáni TUZÉP válla- t. (224) Felvételre keresünk 1 fő festő, ilamint 1 fő kertész szakmával indelkező szakmunkást, balassa- /armati munkahellyel. Fizetés egegyezés szerint. Határőrség, alassagyarmat, Pf. 0109. (229) vetkezet tagjai voltak, azóta is folyamatosan azok, mind­addig, amíg ennek a termelő- szövetkezetnek tagjai, mert ezek továbbra is korlátlan számú munkaegységet telje­síthetnek anélkül, hogy az a nyugellátás folyósításának korlátozásával járna. Változatlanul érvényben marad az a szabály is, hogy amennyiben a nyugdíjas 250 munkaegységnél többet telje­sített, nyugdíjának folyósítá­sát annyi hónapon át kell szü­neteltetni, ahányszor 20 mun­kaegységgel a 250 munkaegy­séget meghaladta. Természe­tesen a 250 munkaegység el­érése után, valamint a kö­vetkező év január havában a kötelező bejelentéseket to­vábbra is meg kell tenni. A nyugdíjas tagokhoz ha­sonlóan módosultak az öreg­ségi, valamint munkaképtelen­ségi járadékosok közös mun­kában való részvéteiének a szabályai is. Az előbb idézett rendelet ugyanis úgy intézkedik, nogy az 1961. január i-töl kezdő­dően a korábbi jogszabályok­tól eltérően az öregségi, il­letve munkaképtelenségi jára­dékosok részvétele a közös munkában csak akkor vonja maga után a járadék szüne­teltetését, ha az egy naptári éven belül teljesített munka­egységek száma, akár férfiről, akár nőről van szó, a' 200 munkaegységet meghaladja. A rendelkezés az előbb említett nyugdíjasokhoz hasonlóan, a járadékosoknál sem állapít meg semmiféle időbeli korlá­tozást, 200 munkaegységet te­hát a folyó évtől kezdve ezek is bármely évben telje­síthetnek. Ez az intézkedés most már, a nyugdíjasokhoz hasonlóan, a járadékosoknál sem tesz különbséget férfi és nő kö­zött, mint ahogy az korábban volt. További kedvezmény, hogy a rendelet a járadékosok által teljesíthető munkaegysé­gek számát 120-ról, illetve nőknél 80-ról most már egy­ségesen 200 munkaegységre emelte fel. Változatlanul érvényben van azonban az a jogszabály, hogy amennyiben a járadékos által teljesített munkaegysé­gek száma a 200 munkaegy­séget meghaladta, a járadék folyósítása az év végéig szü­netelt. Változatlanul azonnal bejelentést kell tenni, ha a járadékos által teljesített munkaegységek száma a 200 munkaegységet meghaladta. Dr. Tóth György, jogügyi főelőadó. Oslóban ülésezik a NATO minisztertanácsa A NATO minisztertanácsa Oslóban háromnapos érte­kezletre ült össze. A Pravda hétfői száma ezzel kapcsolat­ban utalt arra, hogy ez az el­ső ülésszak az új amerikai vezetőség hatalomrajutása óta. A Kennedy-kormány, amelyhez annak idején Ame­rika és szövetségeseinek köz­véleménye bizonyos reménye­ket fűzött, rálépett elődeinek kockázatos útjára, s ezzel ki­ábrándította még józanabbul gondolkodó szövetségeseinek egynémelyikét is. Az ameri­kai küldöttség — jegyzi meg a Pravda cikkírója — új stra­tégiai tervekkel érkezett Os­lóba. E javaslatok lényege már nem titok: folytatni kell az atomfegyverkezési hajszát, de ezzel párhuza­mosan a lázas ütemű ha­gyományos fegyverkezést A Pravda megállapítja: nem első ízben hozakodnak elő az amerikai stratégiák az úgynevezett „helyi háborúk” elméletével. Erre egyetlen cél­ból van szükségük: megpróbálják hozzászok­tatni a népeket a hábo­rús konfliktusok szükség- szerűségének gondolatá­hoz, majd a velejéig ha­zug propaganda lármája közepette lázasan folytat­ják a háborús előkészü­leteket. A Pravda a továbbiakban azt fejtegeti, hogy az Egye­sült Államok katonai körei szeretnének a NATO kizáró­lagos atomfegyverszállítóivá válni. Kennedy megvitatta ezt a kérdést Macmillannal és nyílván megpendíti de Gaulle-lal folytatandó meg­beszélésein is. Ez a probléma feltehetőleg szóba fog kerül­ni az osloi tanácskozáson is. A NATO-ban vitára kerülő tervek középpontjában az a törekvés áll, hogy a lehető legnagvobb mértékben fel­használják a nyugatnémet militarizmust. Megkezdődtek a genfi tizennégyhatalmi értekezlet előkészületei A genfi tizennégyhatalmi értekezlet sorsa, hárolm nap­pal a tervbe vett kezdési idő­pont előtt, még mindig bi­zonytalan. A kínai és a viet­nami „előőrsök” ugyan már Genfben vannak, de jól lát­ható, hogy egyrészt a Nosa- van-klikk, másrészt az Egye­sült Államok igyekszik meg­torpedózni az értekezletet. A Renmin Ribao hétfői szá­ma vezércikkében azt fejte­geti, vajon meg lehet-e olda­ni békésen a laoszi kérdést. A vezércikk szerint a válasz az Egyesült Államok maga­tartásától függ. Kennedy ugyan március végén kije­lentette, hogy békét kíván Laoszban, de szavait nem követték megfelelő tettek. Az amerikai kormány mind­eddig hivatalosan nem jelen­tette be, hogy részt vesz-e a genfi értekezleten. A Egye­sült Államok a laoszi tűz­szünettől teszi függővé rész­vételét, viszont különféle ma­nőverekkel igyekszik gátolni a fegyverszüneti tárgyaláso­kat. A genfi értekezlet társ­elnökeinek tűzszüneti felhí­vása után az Egyesült Álla­mok katonai tanácsadó cso­portot hívott létre a lázadóki hadműveleteinek irányítására és előkészületeket tett, hogy az agreszív SEATO-tömib tag­államait bevonja a laoszi há­borúba. Újra zsoldosokat toboroznak Kuba ellen Havannából jelenti az MTI: Havannában vasárnap ünne­pélyes külsőségek között nyílt meg az „Osvaldo San­chez” katonai akadémia első évfolyama. Az ünnepségen megjelent és beszédet mon­dott Fidel Castro kubai mi­niszterelnök. A Houston Post texasi na­pilap vasárnap közölte, Houstonba érkezett Mia­miból Alfred Bushane, hogy zsoldosokat tobo­rozzon egy Kuba ellenes „légióba”. Elmondotta, hogy a „légió­nak” mintegy kétszáz „kato­náját” Miamiban George Tanner, az emerikai hadsereg volt őrnagya oktatja. Katonai kiképzésük egy hete kezdő­dött. A Fehér Ház fekete napjai I960 végén, s az idén té­len kezdték terjesziteni világ­szerte a nyugati újságok és rádióállomások az „okos fiú­ról”, aki mindent megtesz majd az Egyesült Államok hanyatló tekintélyének új ma­gasságokba emelésére, szűkülő hatalmi, befolyási körének új kiterjesztésére. És John Ken­nedy valóban nekivágott a mesebeli vállalkozásnak: meg­ígérte. hogy Afrika az afri­kaiaké lesz, de biztosította az otthonvalókat, hogy ugyanak­kor az Egyesült Államok ke­zére kerül, megígérte, hogy tiszteli a semlegességet, de ugyanakkor eléri, hogy La­oszban szőröstül-bőröstül ame- rikabarát kormány kerüljön uralomra: megnyugtatta a világot, de különösen Latin Amerikát, hogy tiszteli a kis országok szuverénitását és ön­zetlenül segíteni fogja őket, de ezzel egyidőben letette a nagy esküt, hogy azt a rá­kos daganatot, amelyet a kom­munistákkal paktáló Kuba je­lent a nyugati félteke tes­tén, nem tűri meg tovább, megígérte, hogy szorosra ko­vácsolja a „szabad világ” ka­pitalista országainak szövet­ségét, de ugyanakkor törvényt hozott az amerikai export támogatására, a nyugati kapi­talista országok érdekeinek rovására. Úgy tűnt, ma ő lép a mesebeli okos leány helyére, aki mindent megtesz és mindennek ellenkezőjét is képes megtenni. KONGÓBAN az ENSZ-adminisztráció arca verítékével próbálja helyre ütni azt a hibát, hogy az elmúlt hónapokban leleplező­dött, mint az imperialisták gátlástalan ügynöksége. Arra törekszenek, hogy megtart­sák ezt a hatalmas országot a gyarmatosítók pórázán, ugyanakkor elhitessék Afri­kával, hogy Kongó egységéért, szabadságáért és függetlensé­géért szállnak síkra, amerikai vezénylettel. Nos, miután tá­mogatták Kongó egységének szétdarabolását a tananarivei értekezleten, most újra össze­jöttek a kongói politikai báb­színpad főszereplői az egyen­lítői tartomány Coquilhatville Nevl városában, hogy Kasza- vubu főnöksége alatt egysé­ges, nyugat-barát Kongót ácsoljanak össze. Nyoma sincs köztük felforgató kommunista elemeknek, mégis nagy lett a felfordulás közöttük. Letar­tóztatták Csombet, aki a gaz­dag Katangában külön be­rendezkedett, saját pénzt ve­retett, kölcsönöket kínált a szomszédos országoknak, de nem a többi kongói tarto­mány „kormányainak” — ho­lott azok csak szegény roko­noknak számítottak a gazdag katangai nagybácsi mellett, Megelégelték ezt a helyi fő­nökök, és az amerikaiak is szívesen megszabadulnának már Lumumba gyilkosától. A helyzet odáig fajult, hogy az ENSZ-megbízottak, az új „tanácsok” szerint — kezd­tek fellépni azok ellen, aki­ket eddig támogattak. Erre harc tört ki, s ennek eddig 24 ghanai nemzetiségű ENSZ- katona esett áldozatul, akiket négy európai tiszttel együtt Mobutu zsoldosai gyilkoltak le. Holttesteiket a Kaszai- folyóból halászták ki: sok­nak közülük csak megcson­kított, lefejezett holtteste ke­rült elő. Ezek a katonák ghanaiak, afrikaiak voltak. Azért haj­tották végre a politikai fél­fordulatot az ENSZ kongói megbízottai részéről, hogy újra megnyerjék az afrikai népek bizalmát, s íme: afri­kaiakat gyilkolnak afrikaiak. KUBÁVAL kapcsolatban az volt, az el­múlt héten a legnagyobb ese­mény, hogy nem történt el­lene az Egyesült Államok ré­széről semmi. Lázas tanács­kozás folyik Amerikában, megpróbálják a latin-amerikai országokat felsorakoztatni Kuba ellen, hogy azok fo­gadjanak el gazdasági, poli­tikai, esetleg katonai ellen- intézkedéseket Castro kormá­nya megbuktatására. Az- eről­ködés folyik — és a Ken­nedy általi nyíltan elvállalt, Amerika-támogatta invázió kudarca olyan béke, amelyet az Egyesült Államok kormá­nyának már le kellett nyel­nie. Nemcsak az lepleződött le, hogy esküdözéseik ellenére erőszakosan beavatkoztak Kuba belügyeibe, hanem az is, hogy nem tudták felmérni a velük szembenálló erőket, hogy kudarcot szenvedtek és Iminél jobban rikoltoztak, fe­nyegetőztek ezután, annál in­kább lépett balra a Castro- kormány, bejelentve, _ hogy szocialistának tekinti ’ saját forradalmát, és új alkotmány­ban fekteti le ezt Kuba szá­mára. Kubát megtörni, ugyan­akkor Latin-Amerikát meg­nyerni. Ez volt a cél. Nemcsak Kubát hanem egész Latin-Amerikát eltaszította az Egyesült Államoktól az, ami történt. Kennedy dühös szit­kokba, zavaros fenyegetőzé­sekbe és végnélküli tárgyalá­sokba bonyolódott, szilárdan eltökélve, hogy bosszút áll mihelyt teheti, de az amerikai presztízs árfolyama ismét esett! LAOSZBAN — mint ismeretes, a Szovjet­unió támogatásával létrejött a tűzszünet. Ebben a kis or­szágban a haladás erői óriási katonai sikereket arattak, s az Egyesült Államok kormá­nya — ki mint él, úgy ítél, — azt gondolta, a Szovjet­unió éppen ezért nem egye­zik majd bele a tűzszünetbe, hanem „húzza az időt” s mó­dot ad a laoszi haladó erők­nek, hogy még jobban ki­használják katonai előnyüket, esetleg elfoglalják Vientianét. A Szovjetunió azonban elvi politikát folytat, tiszteletben tartotta a semlegességet és a békét óhajtó laoszi nép aka­ratát: elősegítette a gyors fegyvernyugvást. Most az amerikai kormány dühödten készül arra, hogy visszanyer­jen valamit a tárgyalásokon abból, amit elvesztett a nép­ellenes harcokban a dzsun­gel csatatereken. S mert ag­resszivitással párosult gyenge­sége mély benyomást keltett Ázsiában, előveszi a pénztár­cáját és — fizet. Elsősorban a közeli Dél-Vietnamnak ígért sokszoros segélyt. Egymil- liárd dollárt ad Indiának, s még egymilliárdot kiprésel számára a világbanktól is. Több és még több dollárt akar bevetni a nyugati „le­gendák” „okos fiúja”, hogy bi­zalmat, tekintélyt és befolyást vásároljon érte. Dehát nincs Amerikának annyi pénze, amely Ázsia népmilliárdjai- nak életét gyökeresen jobbá tehetné, ha nem teremtenek ezeknek a népeknek lehetősé­get arra, hogy szabadon, sa­ját lábukra állva, a maguk iparával, a maguk felosztott földjén, a maguk erejéből építsenek jobb életet maguk­nak. ALGERIA Kennedy a hónap végén Párizsban készül, hogy tanács­kozzék de Gaullelal. Ennek a tárgyalásnak lenne a felada­ta, hogy a nyugati szövetség rakoncátlan, öreg csikóját, a francia elnököt betörje az amerikai vezetésű NATO-szö- vetség nyerge alá. Amint az ügyben erősen érdekelt Ang­lia újságjai írják: nem valami biztató előjelekkel indul John Kennedy erre a tárgyalásra sem. Kiderült, hogy az ame­rikai NATO-tisztek, talán túl­buzgó kémügynökök és had­ügyi tisztviselők biztató sza­vainak nagy része volt az algériai tábornokok puccié­nak felidézésében. Valóban alig hihető, hogy kirobbant­sanak egy ilyen puccsot anél­kül, hogy valamilyen támo­gatásra számítottak volna „kívülről” is. Képzelhető, mi­lyen rokonszenvvel fogadja de Gaulle, az egyszemélyi ha­talom híve azt az amerikai elnököt, aki ilyesmit meg­enged, vagy akinek a háta mögött ilyen „stikliket” meg lehet csinálni. Ezért köszöntöttek a fekete napok a Fehér Házra. Az amerikai imperializmus ken­dőzőszereitől megfosztva áll a világ előtt. Kuba, Laosz, Algéria, Kongó — a köréje vont hazugság-iháló elle­nére — azt magyarázta a népeknek, hogy az imperia­lizmus kegyetlen, harácsoló, rabló maradt — csak éppen meggyengült és/ már nem te­heti azt, amit szeretne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom