Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-12 / 29. szám

4 NÓGRÁDI NSPUJSA® 1961. április 12. A TIT megyei küldöttközgyűlésének 'munkájához r r r KÉPZŐMŰVÉSZEIM MAPPÁJÁBÓL A járási közgyűlések után e hét végén kerül sor a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat megyei küldött köz­gyűlésére. A közgyűlést nagy érdeklődés előzi meg a tár­sadalom minden részéről. Azt várják, hogy ez a közgyűlés tárja még szélesebbre me­gyénk dolgozói előtt a tudo­mányhoz . vezető út kapuit, mutassa meg, hogy milyen fordulatot vegyen a TIT, hogy még maradéktalanab­bá! be tudja tölteni azt a fel­adatát, amelyet vár tőle a dolgozó nép. A TIT eddigi tevékenysé­gét, — minden különösebb túlzás nélkül, — messzemenő elismerés kiséri. De az elis­merés mellett igenis szüksé­ges, hogy frissítse, elevenít­se a munkáját. A járási köz­gyűlések óta e célkitűzés megvalósítására történtek na­gyon egészséges kezdeménye­zések, s ezek közül szóljunk mint a legfigyelemre mél­tóbbról, a balassagyarmati járás munkájáról. A művelő­dési ház április havi prog­ramjában, amely szoros kap­csolatban van az. ismeretter­jesztő munkával, találunk egy kérdezz, felelek estet. A program még nem zajlott le, és így nehéz volna véleményt alkotni az est sikeréről, de egy bizonyos a kezdeménye­zés egészen újszerű. Miről is van szó tulajdon­képpen? Ez az est a tervek szerint nem a sokrétű kérdések mindegyikére akar válaszolni, hanem egy meghatározott irányt követ. A kérdések, — már ahogyan a szervezésből megtudható — világnézeti természetűek. Két középisko­lai tanár egészen rövid elő­adásban, majd a kérdésekre adandó válaszában a materi­alizmus és az idealizmus küz­delmét mutatják be történeti fejlődésében. Kimutatják, hogy miért győzi le a materi­alizmus az idealizmust és hogy napjainkban, miként hódít a materializmus az egész világon egyre diadal­masabban. A két előadó kü­lönböző szemszögből vizsgálja a kérdéseket. Az egyik ter­mészettudományos alapon, a másik a humán tudományok alapján. Az ilyen előkészüle­tek után minden jogunk megvan ahhoz, hogy feltéte­lezzük az est sikerét. A program még nem feje­ződött be, mégis hogy írunk róla, annak a dolog aktuali­tása adja meg az okát. Ugyanis mint már említettük a hét végén ül össze a me­gyei közgyűlés amelynek feladata részben megszabni a feladatot az elkövetkező három évre. Tehát, ha meg­szabja a feladatokat, akkor már most figyelnie kell azok­ra az új és jó módszerekre — még ha kísérletek is, — amelyek az ismeretterjesztő munkát megóvják a sablo­nosságtól, a megmerevedés­től. Mert önmagunkkal szem­ben követnénk el hibát, ha elhallgatnánk, hogy bármeny­nyire is hasznos volt a TIT tudományok népszerűsítése területén végzett munkája, a sablonosságra, a megmereve- dettségre azért hajlott. A.z elmúlt időszakban a minőségi igény fenntartása mellett is a mennyiségi munka volt előtérben. Tehát az előadá­sok számszerű növelése. A jelenlegi körülményeink kö­zött pedig már a mennyi­séggel való törődés mel­lett az előadások minőségére kell a fő hangsúlyt fektetni Meg kell keresni, az előadá­sok minőségi javításának az új módszereit. Elevenebbé és életszerűbbé kell tenni az is­meretterjesztő munkát. Az idei oktatási évben egé­szen rendkívüli időket ér­tünk meg. Egyébként a nép­művelési évad értékelésénél ez minden bizonnyal felszínre fog kerülni. Ugyanis ez az időszak volt amikor a mun­kában elég sok fogyatékossá­got találunk. Különösen a ki­tűzött célok megvalósításának teljességében. De ezek a hi­ányosságok nem a munka el­hanyagolásából erednek, ha­nem abból a nagy átalaku­lásból, ami végbement me­gyénkben is. Sokhelyütt még a legkövetkezetesebben ki­dolgozott művelődési munka­tervet sem lehetett eredet' formájában megvalósítani mert hol a terveket készítő emberek voltak elfoglalva másirányú nagyon fontos munkával, hol pedig azok az emberek, akikért készült a munkaterv. Ismeretes, hogy falvainkban új életünk nagy kérdéseivel foglalkoztak az emberek, és küzdöttek is a nagy visszahúzó erővel. Ma már a munkát a hala­dás első lépésének megtétele után egészen más alapokra kell építeni, más formát kell kapjon. Az ember a falun is felszabadult — vagy felsza­badul — és tagja lett a nagy közösségnek. Nekünk ennek a felszabadult közösségi em­bernek a szükségleteit kell kielégítenünk. Ennek a munkának a formáját Ítéli megtalálnunk. És ebben a nagy feladatban jelentős tennivaló hárul a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­latra. A társulatnak az előadásai a közösségben felszabadult embert kell megkeresnie és szolgálnia. Ezt a régi, elavult, megmerevedett formákkal nem lehet végrehajtani, mert nem vezet a célkitűzés eléré­séhez. Milyen feladatot kell meg­oldani tehát és milyen for­mát választani? Célunk egy­értelmű: megváltoztatni az emberek gondolkodását a kö­zösségnek megfelelően. Fej­leszteni politikai tudását, és az új követelményeknek meg­felelő szakismeretekkel fel- vértezni a ma emberét. Hogy ezt megfelelőképpen el tud­juk végezni a terveinket úgy kell összeállítani, hogy a rész­leteket nem az íróasztal mellett szüljük, hanem az embereknek a véleménye, és igénye alapján. Ez már ré- ges-régi követelmény, de nem árt ismét hangsúlyozni. Mondhatnánk ez az alapja lesz a munkának. Éppen ezért nem elégedhetünk meg, hogy úgy általában meg­kérdezzük az embereket, ha­nem legyen benne egy-egy ember véleménye, de egy-egy brigádnak a véleménye is. Kétségtelen ez nehezebb munka lesz, mind az eddigi gyakorlat. De megvalósítható mégpedig úgy, hogy résztvesz a munkában a járási TIT megbízott, falun a művelődési otthon igazgató, vagy népmű­velési ügyvezető, de éppen­séggel a tsz kultúríelelőse is. Faluról beszélünk, de ugyan így szólhatnánk az üzemek­ben végzett munkáról is. Itt a feladatok összeállításánál támaszkodjunk a szakszerve­zeti bizalmiakra, akik kap­csolatban a dolgozókkal fel­mérhetik az igényeket. És azt az adott gazdasági és politi­kai szükséglethez igazíthat­juk. Nagyon lényeges dolog az, hogy ezek a közigényeken alapuló munkatervek ne le­gyenek elszigetelve a község kulturális munkatervétől. Mert ez is egyik biztosítéka annak, hogy a TIT előadások megszabadulnak a sablonos formáktól. Épüljenek ezek a falu kulturális tervére és a művelődési otthonok a maguk sajátos eszközeivel kapcsolód­janak be az előadások szem- lóletességébe. Már jó bevált hagyomány, hogy egyes elő­adásokat szemléltetnek. Egé­szítsük ezt most ki például az irodalmi előadásoknál az­zal, hogy kérjük fel a műve­lődési otthonok színjátszó csoportjait közreműködésre. A színjátszó csoportoknál jó szavalok. előadók vannak, akik nagyszerűen közremű­ködhetnek. Ennek következté­ben a TIT kapcsolata is erő­södik a művelődési házzal, nem utolsósorban a színját­szásban részvevő ifjú nem­zedékkel. akiket már a kez­det kezdetén megragadhat az előadások nagyszerűsége. De így lehetne sorolni tovább a tennivalókat. De zárjuk le azzal, hogy egyre inkább megnő a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat munkájának jelentő­sége, hiszen népünk tudásá­nak gazdagításában végzi a mindennapi tevékenységét. Ennek következtében a tár­sadalom figyelmének közép­pontjába kerül. És ez nagyon helyes. S éppen a végzett munka nagy jelentőségének megfelelően felelősséget vár dolgozó népünk, felelősséget vár a párt, a kormány. Azt várja, hogy a társulat fennen hordozza a tudomány zászla­ját. Azt várja, úgy végezze munkáját, hogy a legegysze­rűbb ember is magáénak érezze. Szép és nagyszerű ez a tevékenység és minden bi­zonnyal a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat a biza­lomnak megfelelően eleget is tesz megbízatásának. Pályázati felhívás A Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeum pályázatot hirdet a megye községi mezőgazdaságá­nak szocialista átalakulását célzó pályamű történelmi feldolgozá­sára. A pályázó mutassa be, milyen volt a falu élete, a parasztság sorsa a Horthy-rendszerben, mi­lyen változást hozott a földre­form, hogyan és mikor alakult meg a község termelőszövetkezete, milyen eredményeket értek el ed­dig, milyen hatással volt az el­lenforradalom a szocialista szek­torra, milyen változásokat hozott a Párt VII. Kongresszusa és mi­ként lett a falu szocialista köz­séggé? A pályázaton korhatár nélkül mindenki részt vehet. A pályamű értékét emeli, ha fényképekkel, termelési diagrammokkal is ér­zékeltetjük a forradalmi átalaku­lást. A pályamű 15 gépelt oldal­nál (vagy 20 oldal kézírásnál) ne legyen kevesebb! Beküldési határidő: 1961. július 1. A legjobb munkákat jutalmaz­zuk: X. díj: 500 Ft, II. díj: 300 Ft, III. díj 200 Ft. A pályázat jeligés, melynek leg­később július 1-ig kell a Mú­zeumba (Salgótarján, Rákóczi út 67.) érkeznie. Eredményhirdetés a Nógrádi Népújság augusztus 12-i számá­ban! A Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeum Igazgatósága. Czinke Ferenc: A kőbánya KKK>000-0000<>000000-00<>0^0<>-000000<>00-0<>0000-0-0-000,0<>0-0<>0<><><)-0-0-0-0-0-0^-C><K>0-0-0­Nagy sikert arattak a salgótarjáni vasasak a zenei lesztiváinn MŰSORON A , Nagyszerű műveket mutat­tak be a munkáskórusok, ze­nekarok a Vasas Együttesek 'Zenei Fesztiválja második napján, szombaton. E napon a dús programból a magyar nép ősi dallamvilágában gyö­kerező, e hagyományokból induló út nagyszerű új al­kotásai kerültek bemutatásra. Az ifjú és ifjabb zeneszerzők — Székely Endre: „Dunai szél” kantátája, Szervánszky Endre: „Honvéd kantátája”, Kocsár Miklós: „Új Kőműves Kelemenje”, Grabócz Mik­lós: „Világok mozgatója” kantátája — művei bizonyít­ják zenei életünk továbbfej­lődését. Tanítványok egész sora bizonyult méltónak, hogy tovább szélesítsék azt az utat, amelyet Liszt, Bar­tók, Kodály kezdett meg. Az ő alkotásaikon keresztül ha­ladnak a daloló magyar munkások a zeneművészet csúcsaira vezető úton. E napon lépett fel a Fesz­tivál műsorában a Salgótar­jáni Acélárugyár férfikara és szimfonikus zenekara. A hazaiak Szervánszky Endre: „Honvéd kantáta” című mű­vét szólaltatták meg. A gaz­dag képzeletvilágú jellegze­HONVÉD KANTÁTA" ÉS A tesen egyéni mondanivalója művész kantátája már koráb­ban is szerepelt az acéláru­gyáriak műsorában, azonban a mű korábbi bemutatásával kapcsolatos nehézségek elle­nére is ezt választották. Na­gyon komoly feladat elé ál­lította a kantáta mind a ze­nekart, mind a kórust. A szorgalmas munka azonban gyümölcsöt érlelt: nagy si­kert. A „Szépszavú áldása a táj­nak” című kantátaesten meg­érdemelt elismerést vívtak ki a salgótarjániak. Meglepő­en tisztán, kiegyenlítetten csendültek fel a szólamok, nagyszerű volt a mű össz­hangzása. Az elismerést még az is tetézi, hogy e nehéz mű bemutatását rövid idő alatt, nagy szorgalommal és aka­rással oldották meg. A nép­dalokból fogant, népi motí­vumokra épülő mű tételeit — Verbuválás, Sapkatánc, Esti pihenő, Huszárnóta, — jó hangvétellel, megfelelő feszültséggel sikerült bemu­tatni A szimfonikus zenekar még egy másik feladatot is meg­oldott sikeresen e napon. A „DUNAI SZÉL” Sztálinvárosi Központi Kó­rus az ö kíséretükben szólal­tatta meg Szabó Ferenc: „Nó­taszó” népdalkantátáját és Székely Endre: „Dunai szél” kantátáját. Székely Endre új alkotásának ősbemutatója is általános elismerést szült. A kantáta süvítő szélre emlé­keztető motívumai, az ismét­lődő Urai középrészek szinte tapinthatóan érzékeltették az egykori Pentele, első szoci­alista városunk történelmi múltját, a város építésének heroikus munkáját. Jelentős az acélárugyáriak fejlődése, mind e feladatok, mind az általános célkitűzé­sek megvalósításának tekinte­tében. Későbbi terveik meg­valósulása — többek között részvétel a debreceni nem­zetközi dalosversenyen — el­érhető közelségbe kerül, ha hasonló szorgalommal, fe­gyelmezetten és felelősséggel dolgoznak, mint ahogyan e fellépésükre készültek; s to­vább haladnak töretlenül azon az úton „...amelyen to­vább haladva a munkásság eljut az általános nemzeti zenekultúra területére.” Pádár András XDOGKXz)G-D©©OOOOOO0OOOOOOOOeeOO©öev>-X3C^ iXhC-iöOCGGeXDOOGOOeOOOOOOOOGOOOGGOOOO&DGOOOGOOC^ JU’dekes, sok tekintetben sajátos fejlődési lehe­tőségekkel rendelkező község Somoskőújfalu. Lakosait az ipar mágnese vonzza a vá­ros felé s a reggeli buszok, vonatok indulása után el­árvulnak az utcák. Akiket a mindennapi szorgalom a fa­luban maraszt, azok a földe­ken szorgoskodnak, s csak az esteledő órák hoznak a falu­ba újból élénkülést, de iga­zában csak a vasárnap. Somoskőújfalu kulturális életének is a hétvégi szom­batest s a vasárnap ad ele­venséget. Azok, akiket a heti fáradozás után nem csalogat­nak a városi események, a művelődési otthonban keres­nek szórakoztató passziókat. Ez az otthon a községi fiata­lok tanyája. Teljes joggal vették birtokukba, sok sza­bad órájuk szorgalma építet­te a falakat. Simon Lászlóval, a község KISZ titkárával beszélgetünk Somoskőújfaluban arról a sokoldalú tevékeny­ségről, amely azt bizonyítja, hogy érdemes volt fáradozni a festői környezetű otthon építésén. — Tánc, színjátszó, ének­kari együtesünk van, — mondja, — s előadásaink igen népszerűek. A színjátszó együttes különösen igényes feladatokra vállalkozik. Be- mutattta például Dunajevsz- kij: „Szabad szél" című ope­rettjét, most legutóbb pedig Mocsári Ferenc rendezésében „A Pál utcai fiúk” aratott megérdemelt sikert a falu­ban. A csoport most újabb egyfelvonásossal készül a kulturális seregszemlére. A művelődési otthon ke- rétében működő szak­körök munkája az ismeret- terjesztés feladatait szolgál­ja. A fotoszakkör április vé­gén tablósorozatban mutatja be a község életét. A csil­lagászati szakkör, — amelynek saját készítésű csillagvizsgá­ló felszerelése is van, — a világmindenség törvényeit magyarázza meg. a bélyeg- gyűjtők munkájuk keretében a Föld legtávolabbi részeit is bejárhatják, A kutúrcsoportok, szakkö­rök mellett igen látogatott a művelődési otthonban lévő községi könyvtár. Rácz Pál könyvtáros a rendelkezésére álló 1100 kötetből az elmúlt negyedévben közel 2000 kö­tetet kölcsönzött s különösen fiataloknál örvendetes az ol­vasási kedv. A beiratkozott olvasóknak mintegy 60 száza­léka 18 éven aluli s ezek leginkább az új magyar iro­dalom .alkotásait keresik. A növekvő igények kielé­gítésére a községi tanács a költségvetés keretében évi 2 ezer forintot biztosít vásár­lásra. ezer forintot pedig a községfejlesztési összegből juttat új könyvekre. A művelődési otthon klub­élete a kellemes időtöltés szolgálatában áll. A televízió barátai mindennapos vendé­gek adások idején, de vannak hívei szép számmal a sakk­nak. asztali futbalnak, bili­árdnak is. A kártyajátékkal, biliárddal való szórakozásnál azonban rendszeres ellenőr­zésre van szükség, mert egye­sek ma még bizony szívesen engednek a csábításnak a hazárdírozás felé. A játék ily­módon való űzése nem valé a művelődési otthon falai kö­zé, csak megrontja az egész­séges szellemet, elriaszthat­ja azokat, akik a tiszta pasz- szió kedvéért látogatnak ide. A művelődési otthon vezető­sége és a KISZ fiatalok ösz- szefogására van szükség, hogy a falon olvasható felira­toknak, házirendnek érvényt szerezzenek, hogy elhallgas­son a szóbeszéd a pénzzel való játékról. A Somoskőújfalui műve- ^ lődési otthonnak, — ahogy Vize Pál gondnok mondja, — ma már közel száz állandó klubtagja van. Vasárnaponként szinte szűk­nek bizonyulnak a szobák, az asztali teniszezők már az előcsarnokba szorulnak. Ez a szűkösség mégis örvendem tes dolog, mert azt jelenti, hogy egyre több itt is azok­nak a száma, akik a kocs- mázás helyett nemes szórako­zásokban lelik örömüket. A klublátogatók az elmúlt esz­tendőben társas kirándulá­sokat szerveztek, évfordulók eseményeit tartották számon, a művelt szocialista ember­hez méltó közösségi életet alakítgatták. Érdemes tovább menni a választott helyes úton, hogy még teljesebbek legyenek Somoskőújfaluban is a vasárnapok. Barna Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom