Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)
1961-04-29 / 34. szám
\ V ÉLJEN ÉS ERŐSÖDJÉK A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG! Az utóbbi napok esőzésével megyeszerte rohamos növekedésnek indultak a vetések, s főleg a déli részeken hozzá kellett látni a növényápolási munkának. A termelőszövetkezetek dolgozói nagy csoportokban népesítik be a határt, végzik az egyelést, kapálást, hogy szorgos munkával biztosítsák a bő termést. A növényápolás jó megszervezése Termelőszövetkezetek \ eze- tősége már a tervkész.téskor gondolt a kapások — különösen a kukorica — ápolására és arra, hogy a nagy termések elérése érdekében milyen gépi fogat és emberi erő fel- használására lesz szükség. Számításokat végeztek, hogy a kapásnövények gondos ápolásához — a kukorica háromszori gépi és kétszeri kézikapálását, a burgonya kétszeri töltögetéséhez, a cukorrépa egyeiéséhez és háromszori kapálásához, valamint a többi kapások műveléséhez milyen erőket, mikor és hogyan mozgósíthat. Elkészítették a növényápolás mérlegét azokra az időkre, amikor legszorgosabb a munka. Helyesen teszik a termelőszövetke" zetek, ha május és június hónapokra, a sürgős növényápolási időszakokra tíznaponkénti ütemezését állítják ösz- sze a végzendő növényápolási programot. A növényápolás sikere elsősorban azon múlik, hogy milyen szervezetten látunk a munkához, hogyan tudjuk a tagság anyagi érdekeltségét biztosítani és a családtagokat a munkába bevonni. Nagyon fontos, hogy a munkák megkezdése előtt minden brigád, minden munkacsapat ismerje, hogy milyen munkát kell végeznie és ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésre. Gépállomások, a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetek növényápolási munkaterve alapján már most beszéljék meg a termelőszövetkezetekkel a kapálógépek elosztását. Fokozott segítséget adjanak azoknak a termelő- szövetkezeteknek, ahol munkaerőhiány miatt már előreláthatóan nehézségek lesznek a növényápolásnál. Ügy egyeztessék a termelőszövetkezet és a gépállomás emberi, fogat és gépi erejét, hogy minden termelőszövetkezet megfelelő felkészültséggel kezdje el a növényápolási munkát. Ha a növényápoláshoz elegendő gép nem áll rendelkezésre, vagy már traktorral a növénysorok közé beállni nem lehet, sorközi művelésre feltétlen használják fel a sok helyen még kihasználatlanul neverő lókapákat. Sokszor egész jelentéktelennek látszó tényezők késleltetik a munka jó elvégzését. A reggeli munkakezdés elhúzódik. Sokszor ilyenkor derül ki, hogy a brigád és munkacsapat tagjai nem ismerik beosztásukat, nincs meg a szükséges szerszám, nincs kéznél a szállítóeszköz, vagy a munka elvégzéséhez szükséges anyag. Ilyenkor a termelőszövetkezet agronómu- sának a hibák kijavítására megfontoltan, gyorsan és határozottan kell intézkednie. Növényápolás időszakában sokszor munkaerőátcsoportosítás válik szükségessé. Különösen olyankor fordul ez elő, amikor az időjárás megváltozott, az eredeti számítás ellenére megered az eső, s így a tervezett munkák nem végezhetők. Sohasem szabad megvárni a talaj elgyomosodását, meg- kérgesedését, megtörődését. A megkésett kapálás kevésbé hatásos és mindig sokkal lassúbb és drágább munka. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményessége döntően azon fordul meg, hogyan művelik kapásnövényeinket, azok földjét a te- nyészidő alatt hogyan tartják tisztán. Ebben az időszakban minden munkaerőt mozgósítani kell, hogy a munkát idejében, gyorsan és jó minőségben elvégezhessék. A munkaerő mozgósításában jelentős szerepe van az egyéni érdekeltség érvényesítésének, a premizálás ösztönző erejének. Barlai Gábor Fontos feladatunk az állattenyésztés fejlesztése Megyénk természeti adott- ságait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy nálunk a mezőgazdaságban a legfőbb gazdálkodási ágnak, az állattenyésztésnek kellene lennie. De miért írjuk ezt feltételes módban? Mindenekelőtt azért, mert még nem tartunk ott, hogy egyértelműen elmondhatnánk: nálunk a legfőbb gazdálkodási ág az állattenyésztés. Pedig az lehetne, s meggyőződésünk, hogy rövid időn belül az is lesz. Az lesz, mert a mi szövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztságunk mestere az állattenyésztésnek, főleg a szarvasmarha és juhtenyésztésnek. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja szebben, mint a nógrádi táj-szarvasmarha országos jó hírneve, a mező- gazdasági kiállításokról elhozott nagydíjak, vagy a külföldi vásárlók egyre növekvő érdeklődése a nógrádi szarvas- marha iránt. De hagyományai vannak a megye egyes részein a juhtenyésztésnek is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével nagy jövő vár megyénkben az állattenyésztésre. A termelőszövetkezetek erősödését, fejlődését főleg az állati férőhelyek, az állatállomány számszerű növekedésével mérjük. Azoknak a szövetkezetekben, amelyekben rohamosan nő az állatállomány, rohamoson nő a szövetkezet gazdálkodási alapja is. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága nemrégiben az állattenyésztés helyzetét és az állatállomány számszerű növelésének lehetőségeit tárgyalta, s konkrét, az egész megye állattenyésztési helyzetét átfogó határozatot hozott a munkák továbbvitelét illetően. A határozat részletesen megmutatja állat- tenyésztési áganként, hogy hol állunk s hogyan léphetünk előre, s nagy segítséget jelent az állattenyésztésben dolgozók részére. A határozat megállapítja: nálunk az állattenyésztésen belül a szarvasmarhatenyésztés a juhtenyésztés fejlesztése a legfontosabb. Az idei évre a szarvasmarha-tenyésztésen belül a legfontosabb feladat a jelenlegi létszám megtartása, 1962-re pedig a létszám növelése. A létszám növelésének sok útja van. Rengeteg a helyileg megoldható lehetőség, csak élni kell velük. A termelő- szövetkezetek támaszkodjanak bátran gazdáik háztáji állat- állományainak szaporulataira. hiszen elismert dolog, hogy a háztáji gazdaságban maradtak a legjobb tulajdonságokkal rendelkező állatok, amelyek utódai erősíthetnék a szövetkezetek állatállományát. A tsz-ek kössenek nevelési szerződést a háztáji borjakra, s az átvett borjakat nagy gonddal neveljék. A számszerű növekedést szolgálja a szaporulati százalék növelése, a tehenek üresen állásának megszüntetése, a két ellés közötti idő 12—13 hónapra való csökkentése, s annak elérése, hogy 100 tehén után legalább 85 borjú szülessen. ÍV' agy feladat vár itt a 1 ” mesterséges termékenyítő állomás dolgozóira, hiszen a fent felsorolt feladatok végrehajtása az ő lelki- ismeres munkájuk nélkül nehezen képzelhető el. A számszerű növelés egyik járható útja az is, hogy a megye területén leszerződött üszőket ne vigyük ki a megyéből, hanem használjuk fel a közös állatállományok erősítésére. Amikor a létszám növeléséről beszélünk, szólnunk kell az állatállomány minőségi színvonalának emeléséről is. Gondolkozni kell az utódvizsgálat kiszélesítésén, amelyben a jövőben nagyobb segítséget adhat a törzskönyvezési apparátus. A tenyészanyag növelése érdekében helyes, ha a járási tanácsok brigádokat alakítanak a hizlalásra leszerződött állatállomány felülvizsgálására. A tenyésztésre alkalmas állatokat emeljék ki, s a helyükre kiselejtezett teheneket állítsanak. A tenyész- állomány biztosítása mellett mind a termelőszövetkezet, mind a népgazdaság szempontjából fontos a hústermelés fokozása. Mindazok a szervek, amelyek a hústermelés emelésében illetékesek, vegyék kézbe ezt az ügyet, hogy mozgalommá váljon, a hústermelés fokozása. A termelő- szövetkezetek határozzák meg holdanként mennyi húst termeljenek. A hústermelés emelésénél ne feledkezzünk el a termelőszövetkezetek sertésállományairól sem, hiszen ma már szinte minden termelő- szövetkezetünk rendelkezik sertéstörzsállománnyal, s szerepel a termelési tervben a sertéshizlalás. A sertéshizlalásnál a határozat helyesen rámutat a meglevő hiányosságokra. Túl hosszú ideig tart a sertések hizlalása. A 15— 16 hónapig tartó hizlalás jelentősen emeli az egy kilogramm hús előállítási önköltségét. Arra kell törekedni, hogy rövidüljön a hizlalás ideje, mintegy 11—12 hónapra. Amikor a hústermelésről beszélünk, szólnunk kell a baromfitenyésztésről is, bár ezen a területen jelentős elmaradás tapasztalható. Szövetkezeteink még idegenkednek a nagyüzemi baromfitenyésztéstől, pedig megéri. Az idén Honton az első 3000 naposcsibe felnevelése 18 ezer forintot jövedelmezett tisztán. De elmondhatnánk ezt más termelőszövetkezetekről is. Jövőre a népgazdaság 200 ezer árubaromfit és 3 millió tojást vár a megye termelő- szövetkezeteitől. l_f ogy az állattenyésztés- ben fokozni tudjuk az árutermelést, biztosítani kell a megfelelő alapokat. Ki kell alakítani a törzstenyészeteket, az állattenyésztés minden ágában. Óriásit kellene előrelépnünk a juhtenyésztés és a baromfitenyésztés területén. Sok juhtenyésztésre alkalmas községben nem találni juhállományt, vagy ha van is olyan gyenge egyedekből áll, olyan kevés gyapjúhozamot ad, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Hasonló dolgokat lehet elmondani a baromfi- tenyésztésről is. Szinte kivétel nélkül, minden községben biztosíthatók lennének a helyi lehetőségek felkutatásával a baromfitenyésztés feltételei. Csak hát le kell győzni az új termelési ág bevezetésétől való indokolatlan félelmet. A végrehajtó bizottság határozata értelmében, ha előre akarunk lépni ki kell jelölnünk a törzsanyagot előállító termelőszövetkezeteket, figyelembe véve azt, hogy a megyében a fő súly a szarvas- marha és juhtenyésztésre jusson, de megfelelő helyet kell biztosítani a sertés és baromfi-tenyésztésnek. Az állattenyésztés tárgyi feltételeinek biztosításához tartozik a takarmányalap biztosítása. A megyében megszervezésre kerül a keveréktakarmány előállítása, ahol elsősorban sertés és baromfi tápot állítanak elő. A jövő évtől kezdve ez mintegy 1500 —1600 vagon keveréktakar- mányt jelent a termelőszövetkezeteknek. Emellett gondoskodni kell a fehérjedús, keményítőértékben gazdag tömegtakarmányok biztosításáról is. A szálastakarmányok betakarítását tegyük közügy- gyé, hogy egy szál takarmány se maradjon a mezőn. Tovább szélesítsük a silózást, tudatosítsuk az egyszerű silózási módszereket. Az előttünk álló feladatok végrehajtása az állattenyésztésben dolgozók fokozottabb felelősségét veti fel. Fontos a szakmai, politikai képzés, az állategészségügyi munka javítása, a tbc elleni küzdelem, s nem utolsó sorban az állat- tenyésztésben dolgozók megbecsülése. A munkaszervezés ésszerűsítésével biztosítsuk számukra a szabadidőt. A z állattenyésztés fejlesz- tése megtisztelő, szép feladat termelőszövetkezeteink, háztáji gazdaságaink részére, biztos alap az árutermelés fokozására, a munkaegység értékének emelésére. Közös gazdaságaink és a háztáji gazdaságok neveljenek sok tenyészállatot, foglalkozzanak tervszerűen a hizlalással, ez kétszeres hasznot jelent, jól jár a szövetkezet és a háztáji gazdaság is, de jól jár a népgazdaság is. Kata János Javult a gépkihasználás gépállomásainkon (Tudósítónktól.) Április végére a tavaszi munkák zömén már túl van megyénk mezőgazdasága. A szántási, vetési munkákból az idén minden eddiginél jobban vették ki részüket a megye gépállomásai A tavalyi 4 ezer 241 holddal szemben az idén 9 ezer 657 holdon vetettek el a gépállomások. A traktorok kihasználása részben a kedvező munkakörülmények, részben a kettős műszak sikeres beállítása folytán jelentősen javult. Egy traktoregység napi teljesítménye április második de- kádjában 2,8 normálhold volt, míg a tavalyi év hasonló időszakában másfél normálhold teljesítmény esett egy traktorra. Az utóbbi tíz napban különösen az erdőkürti, a ber- celi és a szécsényi gépállomásokon volt jó a napi teljesítés. A szécsényiek jó napi teljesítményéhez hozzájárult az, hogy 22 traktort üzemeltettek kettős műszakban, így a napi teljesítmény traktoregységenként elérte a 3,5 normálholdat. Valamennyi gépállomás körzetében megkezdődött a kukorica négyzetes vetése. Megyénk gépállomásai tavaszi tervüket április 20-ig 73,5 százalékra teljesítették, s jelenleg országosan az ötödik helyen állnak. A korábbi szorgalommal A tavaszeleji bizonytalan várakozást serény munka váltotta fel Egyházasgergén is az Új Élet Termelőszövetkezetben. Azok a gondok, bajok, amelyekkel minden induló termelő- szövetkezetnek meg kell küzdenie, s amelyek annál tovább akadályozzák a közös munka megindulását, minél tovább halogatják a szövetkezetiek a megoldásukat, lassan rendeződnek. Most már az a helyzet Egyházasgergén, hogy az Üj Élet Termelőszövetkezetben is megindult a jövőt formáló, új életet teremtő közös munka. A tavaszi kalászosok vetését rendben befejezték. Most a határban zúgó traktor azt jelzi, a burgonya és a kukorica vetésére készülnek a szövetkezeti gazdák. A régen várt kiadós eső sokat köny- nyített munkájukon. A termelőszövetkezet elnökével, aki a szövetkezet életét, munkáját irányítja, sajnos, nem sikerült találkoznunk. — Valahol a határban vannak. Most került sor a háztáji földek rendezésére. Igyekeznek vele, hogy amikor a termelőszövetkezetben megszaporodik a munka, erre már ne legyen gondjuk. A községi tanács elnöke mondotta ezeket, majd még hozzáfűzte, hogy a szövetkezetben, nagyon helyesen, a közösben végzett munkáktól teszik függővé a háztáji földek nagyságát. Háztáji földje minden tagnak lesz, csak éppen a terület nagyságát szabja meg az, hogy ki milyen lelkiismeretesen, becsületesen veszi ki részét a közös munkából. A ter- melőszövetlcezeti irodában aztán volt módunk arról is meggyőződni, hogy milyen jó hatással van ez a módszer a szövetkezeti gazdák munkalendületére. A termelőszövétlcezet vezetőségekörültekintően, s nagyon gondosan felmérte már azt is, hogyan lesz biztosítva a kapásnövények gondos, időbeni megmunkálása. A területei lebontották, s így most már valamennyi szövetkezeti gazda ltudja, hogy 800 nögyszögöl kukoricát, közel 500 négyszögöl burgonyát, ezenkívül cukorrépát, napraforgót, silókukoricát kell megmunkálnia. A szövetkezeti gazdák, a mintegy 250 ka- tasztrális hold kapásnövénynek több mint a felét elvállalták már eddig. Azt mondják: nem is igén van olyan, aki csak a megszabott területet vállalta. Gor- aos Andrásné például két holdat kapál meg a nyáron. Gecse Dezső- né szintén nem adta másfél holdnál lejjebb. Sorolták még tovább is azoknak a nevét, akik iparkodnak a munkával, hogy ne valljanak szégyent a szövetkezetben sem. De hát ki győzné mind felírni ezeket az igyekvő, szorgalmas szövetkezeti gazdákat. Ez a buzgalom azonban még korántsem jelenti azt, hogy most már minden rendben megy a termelőszövetkezetben. Akad még gond most is elég. Nincs például megfelelő állatállomány. Anélkül pedig nem gazdaság a gazdaság. Államunk anyasertésekkel, hízóalapanyaggal segít a fiatal szövetkezetnek, hogy már az idén is bizonyos jövedelmet hozzon a közösségnek az árutermelés. Emellett azonban még vásárol- niok kell állatokat, amelyeknek megfelelő férőhelyet is kell te- remteniök. A faanyag nem gond, hiszen a termelőszövetkezetnek erdeje van. Ezért is határoztak úgy a szövetkezetiek, hogy még az idén megépítik a szállást a húsz anyakocának, ezenkívül egy 50 férőhelyes hizlaldát és szerfás istállót építenek. Ilyen gondokkal vannak tele a szövetkezeti gazdák ma még Egy- házasgergén. Ehhez aztán még azt is hozzá kell számítani, hogy vannak olyanok is, akik még bizalmatlanok a közössel szemben, hiszen még sohasem próbálták ezt az életet. Ez aztán nem egyszer lefogja a szövetkezeti gazdák kezét a közös munkában. Biztató azonban, hogy a szövetkezetiek többsége dolgozni akar. Azt tartják: ha a szövetkezést választották, itt akarnak dolgozni, közösben végzett munkájukból akarnak megélni, s egyre jobban, biztosabban az eddigi életüknél. Ehhez pedig, tudják valameny- nyien, az szükséges, hogy a közösben ugyanolyan szorgalommal dolgozzanak, mint ahogyan azt eddig is tették.
