Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-29 / 34. szám

2 nógrádi NÉPÜJSAG 1961. április 29. A KISZ-szervezetek feladata az ifjúmunkások és ipari tanulók nevelésében ÜLÉST TARTOTT A KISZ NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA A KISZ Nógrád megyei Bi­zottsága keddi ülésén beszá­moltatta a Salgótarjáni Vá­rosi KISZ Bizottságot az if­júmunkások és iparitanulók között végzett munkáról. Megállapították, hogy Salgó­tarjánban 32 üzemi jellegű KISZ alapszervezet van, há­rom alapszervezet a közleke­désben tevékenykedik, ahol szintén zömmel ifjúmunkások dolgoznak. Az . ifjúmunkások között végzett nevelőmunkát különö­sen jól tükrözik az Ifjú­ság a Szocializmusért mozgalom eddigi eredmé­nyei. A jelentkezők közel egyhar- mada üzemben dolgozó fizi­kai munkás. A mozgalom el­ső követelményének telje­sítése máris érezteti hatását. Jelenleg 70 ifjúsági brigád van, s ez a szám hússzal szaporodott ebben az eszten­dőben. KISZ szervezeteink sokat foglalkoztak a termelés­sel kapcsolatos kérdésekkel. Problémák vannak még a KISZ üzemi szervezeteinek politikai nevelő munkájával, keveset foglalkoznak a kiszen kívüli fiatalokkal, sőt a KISZ- tagokat is alig bízzák meg mozgalmi munkával. Az utóbbi időben a kulturális nevelő munkában új pozitív vonások vannak. Meghonoso­dott a legtöbb üzemben a szellemi öttusa. A KISZ kü­lönböző rendezvények igen helyesen kötik össze külön­böző kulturális tevékenység­gel. Szép eredményeket ér­nek el a fiatalok a sportmun­kában is. Az ipari tanulókkal kap­csolatban sok problémát kell megoldania a KISZ Salgótar­jáni Városi Bizottságának. 979 ipari tanuló van a városban, ebből 679 a több mint száz helyről bejáró tanuló. Sok követelnivaló van még a ve­lük való foglalkozással kap­csolatosan, bár a KISZ alapszervezetek egyre sokoldalúbban tö­rődnek az ipari tanuló fiatalokkal. A munka további javítását elősegítő határozat szerint a KISZ szervezetek vállalják új munkamódszerek bevezetését, a gépek teljesítményének nö­velését, maximális kihaszná­lását. Fontos feladatul szab­ta meg a határozat a fiatalok mozgósítását, újítási és éssze­rűsítési javaslatok megtéte­lére. Különös gondot fordí­tanak az export-brigádok to­vábbi szélesítésére, minden olyan helyen, ahol erre lehe­tőség van, ifjúsági brigádokat hoznak létre. Fontos feladat az is, hogy többet törődjenek a KISZ szervezetek a fiatalok szak­mai továbbképzésével, amely­nek igen alkalmas módszere a Szakma Ifjú Mestere moz­galom is. Az ipari tanulókkal kap­csolatos problémák megoldá­sa érdekében az üzemi KISZ bizottságok bővítik kapcsola­taikat a 221-es MŰM iskolá­val, gondot fordítanak a ke­reskedelemben, de különö­sen az építőiparban dolgozó ipari tanulókra. A KISZ Nógrád megyei Bizottságá­nak egyik legfontosabb ha­tározati javaslata az, hogy valamennyi üzemi KISZ­szervezet május 30-ig konkrét tervet készítsen a termelékenység emelését célzó törekvések megvalósí­tására. rfínnepi Lenéi a iuipúíIul Szervezettebb ellenőrzéssel, társadalmi összefogással javítsuk a munkavédelmet ÜLÉSEZETT A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR PÄRT VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Javult a baleseti és táp­pénzes statisztika a Salgótar­jáni Acélárugyárban ez év első negyedévében, ha az el­múlt év hasonló időszakát vesszük figyelembe. Azonban ez a javulás nem lehet az elégdettség melegágya, mert az eredmények ellenére még sok a tennivaló. Röviden talán így lehetne összefoglalni az acélárugyari párt végrehajtó bizottság keddi ülésének vitáját. Ezen az ülésen többek között meg­tárgyalták az üzemegészség­ügy és a munkavédelem helyzetét. A beszámoló elemző módon tárta a végre­hajtó bizottság elé az üzem- egészségüpv és a munkavé­delem fejlődését és azokat a hiányosságokat, amelyeket rövidesen, vagy perspektívá­ban szükséges megoldani. Az idei első negyedévben lemérhető fejlődés elsősor­ban a vállalat belső vezető­sége részéről egyre hatéko­nyabban megnyilvánuló mun­ka eredménye, amely mind gondosabb intézkedésekben, javuló ellenőrzésben nyilvá­nul meg. Jelentős a munka- védelmi beruházásokra for­dított összeg is. Ebben az év­ben például 1 millió 200 ezer forintot fordítanak az Acélárugyárban arra. hogy biztonságosabbá, egészsége­sebbé tegyék a munkakörül­ményeket. A balesetek csök­kentése érdekében a vállalat­nál nagy gondot fordítanak az utóbbi időben a havi szemlék rendszeres meg­tartására. Ezeken a szemléken résztvesz az üzemorvos, a munkaügyi osztály és a szakszervezeti bizottság munkavédelmi fel­ügyelője is. Az eddigi javuló munka el­lenére is azonban imég szük­séges egyes műszaki vezetők szemléletének megváltoztatá­sa. Ez megköveteli a munka­ügyi osztály, a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők és az aktívák még jobb, - össze­hangoltabb együttműködését. Meg kell szüntetni a „már figyelmeztettem a dolgozót”, ..már szóltam”, ilyen és eh­hez hasonló megnyugvó szemléletet és végső soron tudatosítani kell a dolgozóban az ő érdekében folyó munka fontosságát, jelentőségét. A gyár üzemorvosa például javasolta, hogy a társadalmi összefogást terjesszék ki az alkoholistákra, a visszaesők ellenőrzésére, segítésére is. A végrehajtó bizottság megvitatta azokat a tenniva­lókat is, amelyeknek kidol­gozását, előkészítését már megkezdték. Megállapították a jelenlévők, hogy fokozot­tabban szükséges tovább javí­tani a balesetvédelmi munkát az üzemeknél. Elsősorban a kovácsoló gyárrészlegnél, il­letve a rakodás és szállítás területén, ahol a Legtöbb bal­eset fordult elő. Ha szüksé­ges a lehetőségeknek meg­felelően kisgépekkel látják el a rakodómunkát, a baleset védelem, további javítása ér­dekében. A jövőben megvalósítják a gyárban az üzemek Az oktatómunkát értékelték a pásztói járás propagandistái Összevont propagandista ta­nácskozás volt a napokban Pásztón a járás párt- és tö- megszervézeti propagandistái részére. A mintegy 90 jelen­levő előtt Hankó János, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke ismertet­te aZ időszerű külpolitikai kérdéseket. Utána Szálai János, a já­rási pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője adott tájékoztatást az 1960 61. évi oktatómunka tapasztalatairól. Beszámolójában értékelte az általános iskolai, középisko­lai, KISZ, Népfront, egyéb tömegszervezeti oktatás mel­lett a pártoktatás állását, eredményeit, hibáit. A propagandisták közül többen részt vettek a vitá­ban, elmondották észrevéte- léiket és hasznos javaslatokat adtak a jövőbeni' munkához. A pártbizottság ezeket a ja­vaslatokat a következő évi ok­tatómunka programjában feldolgozva, alkalmazni fogja. A közeljövőben a megye több járásában is rendeznek hasonló megbeszéléseket a propagandamunkát végző ak­tívák részvételével. tervszerűbb, elemzőbb el­lenőrzését. A végrehajtó bizottság megbízása alapján az el­hangzott vita, illetve a fel­adatok ismeretében egy háromtagú bizottság határozati javaslatot ké­szít a tennivalók megva­lósításának lehetőségei­ről, illetve a megvalósí­tás üteméről. A széleskörű felmérésen ala­puló határozati javaslatot, amely jelentősen épít a tár­sadalmi összefogás erejére, a soronkövetkező végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalják meg. Kedves Elvtársak! Már közel két és fél éve, hogy községünk­ben, Csitáran megkezdődött a termelőszö­vetkezet megszervezése. Azon a télen sok-sok munkás kereste fel falunkat, hogy segítsen a kételyek legyőzésében, a boldogabb jövő felé vezető út megmutatásában, a közös nagyüzemi gazdálkodás megszervezésében. Ma is szívesen gondolunk vissza az Építőipari Vállalat, a Salgótarjáni Üveggyár és más szervek képviselőire, akik annak idején fá­radhatatlanul magyarázták a szövetkezés előnyeit, az újfajta gazdálkodás szükségessé­gét. Ebben a levelünkben most röviden arról szeretnénk beszámolni, hogy az 1959. március 21-én megalakult szövetkezet milyen ered­ményeket ért el, hogyan hasznosítja azokat a lehetőségeket, amelyeket a közös gazdál­kodás biztosít. Ma már falunk minden lakó­ja belépett a szövetkezetbe: összesen 1241 kát. holdon 217 szövetkezeti tag gazdálkodik. Kialakítottuk a munkaszervezetet, a brigádo­kat, munkacsapatokat. Örömmel mondhatjuk el, hogy igen sokat gazdagodott szövetkezetünk a két év alatt. Hogy csak mást ne említsünk, közel 450 ál­lat számára építettünk részben állami, több­ségében saját erőből — istállót, férőhelyet. Most éppen egy 250 férőhelyes süldőszállás elkészítésén munkálkodunk. Építettünk egy hétvagonos kuikoricagórét, műhelyeket. Vet­tünk egy épületet tsz-irodának Szövetkeze­tünk összes állóalapjainak értéke már meg­haladja a 2,1 millió forintot. Szépen szaporodik, gyarapodik állatállomá­nyunk is. Azt. terveztük, hogy az idén 860 ezer forintos bevételt érünk el az állatte­nyésztésből. De már eddig több mint 300 ezer forint az eredmény. Ezért elhatároztuk, hogy több mint egymillió forint fölé emel­jük az állatokból szármázó jövedelmet, mert ez hasznos a népgazdaságnak, hasznos a mi számunkra is. Az utóbbi hónapokban külö­nösen erős ütemben fejlesztjük az állatállo­mányt, mind korszerűbb nevelési és tartási eljárásokat vezetünk be. Állatállományunk ma már eléri a 650 darabot, amely igen fon­tos tényező a szövetkezet további erősödésé­ben, a tagság jólétének emelésében. Nőtt a tej hozam is, de az elért eredménnyel egy" általán nem vagyunk megelégedve. Ezért úgy határoztunk, hogy kicseréljük a törzsállo­mányt és néhány hónapon belül a tavalyi­hoz viszonyítva megkétszerezzük a tejhoza­mot. A korszerű zootechnika és a több évti­zedes tapasztalatok hasznosításával minden lehetőségünk megvan a szövetkezet fejlett, jól jövedelmező állattenyészetének kialakí­tására. Néhány jó eredményt elértünk az elmúlt évben a növénytermesztésben is. Tavaszi ár­pából, zabból, cukorrépából, kukoricából nincs mit szégyenkeznünk. De tudjuk azt is, hogy eredményeink jobbak is lehetnek. Ezért például az idén az összes szántóföld­nek több mint a félét megtrágyázzuk. A tag­ság nagy szorgalommal és gonddal végezte el a tavaszi munkákat. Az idén 10 hold kerté­szetet is létesítettünk. A szövetkezet gazdagodása természetesen a tagság gyarapodását, a közös gazdaság fej­lődése a szövetkezeti dolgozóik közösségi szel­lemének kialakulását is maga után vonja. Most, miután a közelmúltban megerősödött a vezetőség és a tagság is egyre jobban fel­ismeri, hogy csak közös, szorgalmas mun­kája után várhat eredményeket — most egy­re javul a munkafegyelem, szemmel látha­tóan változik a munkához való viszony. Ta­valy bizony még sok kárt okozott a fegyel­mezetlenség, a közös munka elhanyagolása. A tsz vezetősége támaszkodva a tagság nagy többségére, következetesen fellépett ez ellen. Példának említjük, hogy többen vannak olyanok, akik az elmúlt három hónap alatt már több munkaegységet teljesítettek, mint tavaly egész esztendőben. Különösen dicsé­ret illeti a fogatosökat. Természetesen még nincs minden rendben. Esetenként találkoz­hatunk még fegyelmezetlenséggel, a közös va­gyon herdálásával, megalapozatlan követe­lésekkel. A példa ereje azonban meggyőző: tavaly 36 forintra terveztük egy munkaegy ség értékét, de csak 18-at értünk el, az idén pedig előlegként már 13 forintot fizettünk minden hónapban egy-egy munkaegység után. A tagság tehát világosan láthatja: ér­demes jól dolgozni, erősíteni szövetkezetét. Igaz, hogy az elmúlt két évben erősödött a pártszervezet is, de sok feladat vár még ránk a politikai munka színvonalának emelésében, a szövetkezeti demokrácia erősítésében, a kö­zös gazdaság iránt érzett felelősség növelé­sére. A munkások támogatására, elvtársi taná­csaira, gazdag, sok évtizedes tapasztalatai­nak elterjesztésére ma is nagy szükségünk van Ezért tartjuk szükségesnek és egyben kérjük is, hogy a patronáló mozgalom kere­tében minél többször keressenek fel bennün­ket. Nem csak az Óbudai Téglagyár, a Ba­lassagyarmati FJK dolgozóit várjuk szíve­sen, hanem azokat is, akik annakidején nagy segítséget nyújtottak a szervezésben. Tudjuk, hogy az ország egyre többet vár a szövet­kezeti parasztságtól, érezzük nagy felelőssé­günket. Tudjuk, ha mi többet adunk a vá­rosnak, akkor a falu is több, olcsóbb gépet, iparcikket kap. Ez a kapcsolat kölcsönös és erősödése az egész ország javát szolgálja. Ezt a néhány gondolatot rögzítettük papírra május elsejének ünnepe előtt, kívánva to­vábbi sok sikert hűséges társainknak, a munkásoknak. A csitári Március 21. Tsz tagsága nevé­ben: Adler István tsz-elnök Csikány István vb-elnök Csábi László párttitkár őqipitt... ál belépett és jelenthette, ;y a faluban mindenki tsz­Az idei május elseje Gaál Mihálynak olyan igazi benső izgalmakat hozó ünnep lesz. Mert eddig mi volt. Feketé­be öltözött ugyan és elment a gyűlésre is, de csak tisztes távolból hallgatta a szónokot. Ügy, ahogy ezt már a korban \évő parasztemberek szokták, hűvösen, nehogy azt gondol­ják, hogy ők olyan nagyon kíváncsiak! Most pedig elmen­nek az ünnepségre, utána párttaggyűlés lesz. De ez is más, mint ahogy szokott, ün­nepélyesebb és akkor ott, ezen i taggyűlésen Jekkel Bélától, a párttitkártól átveszi a piros könyvecskéjét. Gaál Mihály, íz egykori 15 holdas magába- :árkózott parasztember' ezzel % párttagok sorába lép. Ahogy mindezt végiggondol­ta Gaál, mégegyszer, utoljára ’ontolóra vette és morgott agyét: „Igen, így találom he ■ yesnek, benső szükségletem ikarja ezt.” Végig siklott te­kintete a szélesre nyúló ha­táron. A korai tavasz zöldbe kényszerített mindent. A le­bukó pacsirta is már bele­se szett a nagybokrú búzába. Jekkel Béla hallgatta a gé­lek zsongását. Ismerte már ninden szavukat. Mintha szépen beszélgettek volna, semmi mellékhang nem kot- lyeleskedett beszélgetésükbe. Neki mindig olyan volt a ma- \om vastagon morgó zúgásá- ;al, mint egy szorgalmasan iolgozó óriás, amely fáradha­tatlanul őrli a kenyérnek valót. Ö pedig, a gépész, az óriás tanácsadójának erezte magát. Jól meg is voltak együtt. Soha semmi zavar nem volt munkájukban. Mint­ha csak tudta volna a malom is, hogy pontosan kell dol­gozni, mert Jekkelnek még más dolgot is kell igazíta­ni a faluban. — Kész, lejárt a garat! — kiáltották a molnárok. Jekkel megállította a gépet és csend lett. A zúgás után szinte fájt a füle a csendtől. Hányszor állította már meg és mindig ez az érzés fogja el. Még mosolygott is, és el­lágyultak vonásai. Gyorsan rendberakott mindent és in­dult. Még beszélni akart a pártvezetőséggel az ünnepi előkészületről. Fáradtan lépett ki a tanács­házáról. „Már megint késő este van” — nézett bele a sö­tétbe. Nagyot szippantott a levegőből. „Már zamatja van” — suttogta és indult haza­felé. Zúgott a feje. „Ki fi­zeti ezt meg nekem!” — há­borgott. A kislány már me­gint alszik, hiába várta. Meg­nyújtotta lépteit. Már egy he­te minden este alva találja. Pedig hogy örül, ha játszhat, mint egy pillangó, csapkod <is kezével és visong, amikor tzakállával megcsiklandozza. Aztán amikor az ágya mellé ül, hogy elmondja az altató mesét, issza magába a szót, akár a jó édes mézet, aztán eipuhul kicsi teste és nagy fekete szemei betakaróznak szempilláival. „És már egy hét óta hiába vár” — sóhaj­tott. Csak ne volna némelyik emóer ilyen eiKesentoen rossz. Ez u Daru Pista is mi­lyen ravasz. Még most is fog­gal, körömmel harcol a föl­dért. Felnevetett. „Két dara­bot is felszánt háztájinak. Minek nézi ez a többieket.” Rágyújtott. „Parditkát sem tudja leszoktatni, hogy ne acsarkodjék örökké. Már egy nagy kosárra való levelet ir­káit. Mindenkit feljelent. Pe­dig a közösben egymást mar­va nem lehet élni! Utat kell ezeknek mutatni és megértet­ni, hogy más világot élünk. De hogyan?...” — és meg­állt. Már nem sietett. Gaál Mihály jutott az eszé­be. Milyen vad volt ő is, még egy éve sincs. Amikor el­mentek hozzá, hogy lépjen a közösbe, majdhogy kilökte ölcet. És milyen jó volt a tü­relem. Nem zaklatták. Ha ta­lálkozott vele, egy szót nem szólt a közösről. Végül is Gaál vesztette el türelmét. S már ö kérdezte: — Na, mi van a közössel? — mintha gúnyos lett volna a hangja. Jekkelt feszítette az indu­lat, gondolkodott és nagyon nyugodtnak mutatta magát. — Valahogy majd megle­szünk! — csak ennyit mon­dott. Többet egy szót sem tudott Gaál kiszedni belőle. Másról beszélt. Közömbös dolgokról. De akkor már jól látta, hogy Gaál ideges. Aztán ő is belé­pett, de akkor még nem gon­dolta Jekkel, hogy ez a sok jó, ami ebben az emberben van, olyan hamar felszínre jön. Megelégedett azzal, hogy ag. Gaál egy ideig semmit nem vállalt. Tudta nagyon jól Jek- icel, hogy ebben az emberben van olyan gondolat is, hogy majd szétesik ez az egész összejövetel. De aztán, ami­kor- az országban mindenütt megváltozott a falusi helyzet, már erről a reményéről le kellett mondania. Januárban lehetett. Késő este volt már, amikor Jekkel hazafelé lép­kedett. Csúnya, lucskos volt az út, kerülgette a sarat és egészen a kerítés tövébe hú­zódott. Gaálék háza előtt bo­torkált, amikor rászóltak. — Ilyen későn? — és ki­dugta Gaál a kerítés mögül a fejét. — Most sok a tennivaló — és Jekkel ment volna tovább. — Mit akartok tulajdonkép­pen? Jekkel megállt és nézte Gaált a sötétben. Nagyon sze­retett volna a legbensejébe látni. — Élni. Gaál megdöbbent a rövid válaszra, mert ő vitatkozni akart. — Én is! — Akkor miért a kapu mö­gül beszélget. Ott volna a helye magának is, ahol az életet alakítjuk. A beszélgetés óta két hét ha múlott és Gaál hol ezen a gyűlésen, hol amazon jelent meg. Hallgatózott, de soha egy szót sem szólt. Már egé­szen lefogyott, annyira rágta magát és ettől ráncosabb lett az, arca. Jekkel figyelte Gaált. Olyan örömet okozott, amikor látta vívódását, hogy csak a lá­nyának tudott így örülni. És akkor elhatározta magát az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom