Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-22 / 32. szám

4 NOSRADI NlPUJSÁS 1961. április 22. CSALÁD ÉS ISKOLA A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE A GYERMEK NEVELÉSÉBEN Iskolapolitikánk távlatai új és egyre nehezebb feladatok elé állítják a szülőket is. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek megfelelő nevelés­ben részesüljön a szülői ház­ban is. Ez viszont a szülők állandó pedagógiai képzése nélkül majdnem elképzelhe­tetlen. Szükséges látásmódju­kat formálnunk, káros neve­lési nézeteiket megváltoztat­nunk, helyes irányba terel­nünk. A család a társadalom leg­kisebb egysége. Az a hely, amit az ember a társadalom­ban elfoglal, annak első meg­alapozását a családban nyeri. Az apák és anyák keze alól kerül iki a gyermek. Azon­ban az igen fontos kérdés, hogy hogyan. Mert az élet első benyomásai erősek, tar­tósak. Az alapozás egyik leg­fontosabb feladatunk. Hiszen nevelni sem könnyű, — de átnevelni még nehezebb. Ter­mészetesen nem kell azt gon­dolni, hogy amit a nevelés­ben már kezdetben elrontot­tak, nem lehet jóvátenni. — A nevelés erejében bíznunk kell, de nem abszolutizáljuk azt Az a szülő, aki rendszere­sen és következetesen ellen­őrzi gyermeke cselekedeteit, segíti munkájában, az jól kezd a neveléshez. Mert mi­nél fiatalabb a gyermek, an­nál könnyebb hajlamait jó irányba terelnünk. Csupán az a fontos, hogy ne essünk azoknak a szülőknek a hibá­jába, akik már a kezdet kez­detén lemondanak a nevelés-' ről. Hiszen gyakran hallunk — sajnos, még ma is — olyan kijelentéseket, amelyek erre vallanak. Pl.: „Az én fiamon nem fog sem a szép szó, sem a büntetés. Akaratos, mint az apja." Vagy: „A Ferim olyan gyámoltalan, hogy nem viszi az semmire sem az élet­ben. .." Nagyon veszélyes az ilyen vélekedés, mégpedig két okból. Először is megbénítja a nevelőt, elveszi a kedvét, a továbbiakban kevésbé foglal­kozik a gyermekikel. Másod­szor pedig hatással van a gyermekre is. Ez döntő té­nyező. Nem közömbös az a gyermek számára sem, ha ál­landóan hallja magáról a megbélyegző ítéletet. Az ter­mészetes, hogy az ügyetlen­nek kikiáltott gyermek csak még ügyetlenebb lesz, a gyá­vának bélyegzett csak még félénkebb. Sajnos, előfordul a másik véglet is, amikor a gyermek rossz tulajdonságai­val dicsekszik az apa. PL: „Nincs több ilyen csirkefogó hét vármegyében." És ez büsz­keséggel tölti el, várja a dics­himnuszt. Az ilyen apát meg kell győzni véleményének helytelenségéről. Mennyivel boldogabb az az apa, aki gyermeke jó tulajdonságaivá1 dicsekedhet: „Az én gyerme­kem becsülettel megállja a helyét!" Sóikkal örömtelibb ez, mint a másik. Sajnos, ezekbe a hibás hiedelmekbe is az elmúlt idők sodortak bele. A régi rendszer neve­lési hatása kísért. A régi rendszer urainak nagyon fon­tos volt elhitetni a tömegek­kel, hogy az emberi termé­szet változtathatatlan, hogy az emberi tulajdonságok ne- velhetetlenek. Hiszen ellenke­ző esetben nem hirdethették volna, hogy pl. „a suszter maradjon a kaptafánál", hogy „az úr úrnak, a paraszt parasztnak született". Neve­lésünk tehát bizakodó legyen. Minden esetben a gyermek jó tulajdonságaira alapoz­zunk. Ne azt mondjuk, hogy pl. „előre tudtam, hogy el fogod törni a bögrét”. Vagy: „persze, neked mindig csak a rosszon jár az eszed." In­kább így: „Tudom, hogy ezt többet nem teszed.” Vagy: „rólad nem tételezek fel ilyesmit. Ez csak ma, kivéte­lesen történhetett meg veled.’’ Ezek látszólag apró dolgok, Ipari tanulóink a színpadon A Munkaügyi Minisztérium 217. sz Szondi György Ipari­tanuló Intézet növendékei új oldalukról mutatkoztak be a minap Balassagyarmat mű­vészetkedvelő dolgozóinak: megérdemelt közönségsiker jegyében mutatták be a mű­velődési otthon zsúfolásig megtelt színháztermében Viktor Rozov: „Felnőnek a gyerekek” című darabját. Az iskola színjátszó cso­portja 1959 őszén alakult, az igazgatóság kezdeményezésé­re. Kezdetben rövid jelenete­ket, egyfelvonásosokat mu­tattak be, szavalatokat adtak elő szülői értekezletek, klub­estek alkalmával. A csopor­ton belül szakköri foglalko­zások is folynak, ennek kere­tében megismerkednek a he­lyes beszédtechnikával, szín­háztörténelemmel, színpadi­technikai kérdésekkel. Az elmúlt év végén szüle­tett meg a komoly elhatáro­zás1: a színjátszó csoport tag­jai betanulnak egy na­gyobb lélegzetű, mai tár­gyú. az ifjúság időszerű problémáival foglalkozó darabot. Hosszas vitatkozás, válogatás után esett a választás Viktor Rozóv művére. Már az olva­sópróbákon megnyerte a sze­replőgárda egyöntetű tetszé­sét a „Felnőnek a gyerekek” mondanivalója. Január elején az együttes kollektíván meg­tekintette a .darab televízió­beli előadását is, amely sok hasznos szakmai, gyakorlati útmutatással szolgált. A lelkesedés később sem csökkent. A szereptanulást mindenki komoly feladatának tartotta, egyre gördüléke­nyebbek lettek a próbák. Bi­zony nem kis fáradtságot jelentett az ifjú „művészek” számára a szerep elsajátítása, hi­szen valamennyien a na­pi nehéz fizikai munka után hódolhattak csak színjátszói kedvtelésük­nek. Ilyen előzmények után kö­szöntött be a premier. . . A balassagyarmati ipari ta­nulók nem vallottak szégyent, jól megérdemelt sikert arat­tak. A hálós közönség nem egyszer fejezte ki elismerését és ' elragadtatását percekig zúgó tapssal. A szereplők va­lamennyien jól ,megálltuk he­lyüket, bebizonyították, hogy nemcsak a munkában és a tanulásban járnak az élen, hanem a kultúra területén sem vallanak szégyent. A szereplők közül legin­kább az Andrejt alakító Szőcs József tetszett. Kiváló ifjú színjátszót ismertünk meg benne, akivel minden bizonnyal gyakorta találko­zunk még a színpadon. Az Andrej szüleit megjelenítő Frecska Erzsébet és Körtvé- lyesi István (Averin professzor és felesége szerepében) ugyancsak kifogástalanul ol­dották meg feladatukat. Tományi Mária, Szabó Ár­pád, Kun László és Sebes Ágnes tökéletes szövegtudá- sukkal és könnyed, termé­szetes alakításukkal járultak hozzá a darab sikeréhez. Koplányi József — Misa sze­repében — kitűnő humorér­zékkel, elhihető naívsággal játszotta a Szibériából érke­zett rokonfiút, Baneth Má­ria és Bagi László kisebb sze­repeikben is remekeltek. A darabot Hemerka Gyula, a művelődési otthon művé­szeti előadója rendezte. Fej­lett rendezői készségével azt bizonyította be, hogy fiatal, kezdő színjátszókkal is lehet nagyszerű előadást produkál­ni. Gyürky Zoltán de nevelőmunkánk elenged­hetetlen részei. Mielőtt azonban nevelésről egyáltalán beszélnénk, szük­séges a nevelés céljának is­merete. Nem nevelés az, ami csak a következő pillanatnak tör­ténik, ami csak azzal törődik, hogy most mi jó a gyermek­nek, vagy a szülőnek. Ha a gyermek kérésének teljesítése lehetetlen, akkor ne mondjuk, hogy igen. Vagy: a szobában játszó gyermek ugyan feltart munkánkban, rendetlenséget teremt, mégsem helyes, ha zavarjuk. A helyes nevelés azt kívánja, hogy bírjuk ki a pillanatnyi kellemetlensé­get, hogy hagyjuk játszani. (Persze, ismernünk kell a ha­táresetet.) Hiszen a játékban okosodik, a játékban ismeri meg a világot. Mi is hát a nevelés célja? Mindenekelőtt az, hogy a tár­sadalom, a mi társadalmunk számára neveljünk olyan em­bereket, akik ebben jól meg­állják a helyüket. Büszkén és boldogan vállalják a tár­sadalom problémáinak megol­dását. Az iskolának és csa­ládnak közösen kell fejlesz­tenie a gyermekékben a kö­zösségi érzést, a munkaszere­tetei, a szocialista nemzetkö­ziség és hazafiság magasztos eszméit, kialakítani a szocia­lista erkölcsöt, megteremteni az elmélet és gyakorlat egy­ségét, emelni az általános műveltséget, elősegíteni a gyermekek szocialista világ­nézetének, jellemvonásainak kialakulását. Ebben kell se- gíteniök a szülőknek. Ezek­ből látható, hogy a mai ne­velés gyökeresen más, mint a régi nevelés volt. Ennek a káros hatása érződik még ma is nagyon sok családban. Nekünk mégis a mai világ, az új világ számára kell ne­velnünk gyermekeinket. Nem könnyű ez a feladat. Ez el' sősorban önnevelést igényel. Az időt nem szabad sajnálni, ha önnevelésről van szó. Így tudatosabbán, biztosabban vé­gezhetjük a nevelést. Azért is, hogy ne legyen a gyermek az utca prédája. Igen nagy segítséget jelent ebben az, hogy ma már e nevelés mind­inkább kezd társadalmi ügy- gyé válni. Ez viszont még nagyobb felelősséget ró a szü­lőkre, hiszen saját gyerme­keiken túl nevelniük kell va­lamennyi gyermeket. Balcza Lajos LELKES ÚTTÖRŐK A kisterenyei úttörőzenekar már szorgalmasan készül május elsejére ALBA REGIA Egy új magyar film bemu­tatását üdvözölhetjük, — és tegyük hozzá rögtön —, hogy az utóbbi idők legkiválóbb magyar filmjéről, az Álba Regia c. filmről van szó. A film története a második vi­lágháborúban megtörtént ese­ményre alapozza mondaniva­Jól dolgozik a Vöröskereszt Kállón Kálién az utóbbi időben számos szép ereményt ért el a Vöröskereszt. Többek között a trágyake­zelés helyes módszereire, az udvar rendbentartására ta­nították és szoktatták a ter­melőszövetkezeti gazdákat. Szombatonként úgynevezett hétvégi söprögetések révén takarítják, csinosítják a fa­lut. Terveik szerint társadal­mi munkával fürdő üzembe­helyezésére készülnek meg­lévő helyiség átalakításával, amelyet heti két alkalommal üzemeltetnének. Ezenkívül a termelőszövet­kezeti üzemegészségügy fej­lesztése érdekében 6 egész­ségügyi állomás működését indították meg, tanfolyamo­kat és egészségügyi állomá­sokat is tartottak a falubeli­ek számára. Az Ifjúsági Akadémia záróünnepélye Salgótarjánban, szellemi öttusa a kultúrkázban Az Ifjúsági Akadémia záró­ünnepélyét szerdán tartották a salgótarjáni yárosi művelő­dési otthonban. A középiskolások részére rendezett Ifjúsági Akadémia befejezése alkalmából szellemi öttusa csapatbajnokságot ren­deztek a résztvevő három is­kola „csapatai’ között. Az ötletes, jól megszerve­zett szellemi torna sok hasz­nos ismerettel gyarapította a résztvevők tudását. Kórházba kisértek egy öregasszonyt Manapság nálunk egymás­után elhangzanak nagyszerű eseményt közlő bejelentések. Egy gyűlésen például csakúgy mellesleg megemlítette egy felszólaló az alábbi esetet. Él a faluban egy magá­nyos, nyugdíjas asszony, aki­nek valami régi betegség emészti a testét. Most ezt az asszonyt az egyik budapesti kórházba utalták, de mivel nem annyira súlyos eset, mentő helyett vonatra kapott beutalót. És itt kezdődik a tulajdonképpeni történet. A falu asszonyai, a Nőtanács, a KISZ, meg a Vöröskereszt kezdeményezésére szép dol­got határoztak el. Az öreg, hetven évét megközelítő asz- szonyt nem engedték el egye­dül a nagy útra, élete első budapesti útjára. Összepakol­ták holmiját, beszereztek minden szükségeset számára és két asszony vele utazott a fővárosba. Egyszerűen hangzik az a történet, de annyi szívjóság és szeretet van mögötte, hogy ilyesmi csakis nálunk, a mi társadalmunkban lehetséges. Emberek, anélkül, hogy bár­mi hasznuk származna belő­le, ellenkezőleg: anyagi ál­dozatvállalással törődnek egymással. Igaz, termelőszö­vetkezetnek kellett születnie ahhoz, hogy egy nagy család­nak érezze magát a falu, olyan közösségnek, ahol egy­másért sokmindenre képesek. De a termelőszövetkezet min­den faluban teret hódított és ma az emberek az egymásért élés egymással törődés ezer­nyi szép példáját cselekszik nap, mint nap önzetlenül. Pedig ezúttal nem történt semmi különösebb, mindösz- sze annyi, hogy emberi szí­vek karoltak át egy asszonyt. Melegséggel és szeretettel gyámolítani akkor, amikor ő már nem képes az emberekért semmit sem tenni. Ujlaky Mária lóját. És ez a tény különös varázst, erőt ad a filmnek. Két olyan ember története pereg le a vásznon, akiket a háború vihara, hosszú kilo­méterek ezreinek távlatából, más más világból sodor egy­máshoz. A két embernek a világról alkotott nézetei is különbözőek. Hajnal doktor magyarnak érzi magát, min­denkitől félti hazáját, de ma­gyarsága elvont, megalapo­zatlan. Alba, a szovjet hír­adóslány, a Volga mellől ke­rült Székesfehérvárra. Ott ta­nulta meg a számára oly ide­gen magyar nyelvet. Szemé­lyében egy igazi hús-vér szov­jet embert ismerünk meg, Előkészületek a könyvhétre Az évről évre mind nagyobb érdeklődést keltő Ünnepi Könyvhét idei előkészületei a megyében is megkezdődtek. A könyvhét keretében kiállí­tások rendezésére, ankétokra, könyvbálokra kerül sor a községekben és üzemekben, a salgótarjáni és balassagyar­mati Irodalmi Színpad pedig erre az alkalomra külön mű­sort állít össze. A könyvhét programjának szervezésében, összeállításában részt vesz a TIT előadói munkaközössége s az iskolás ifjúság is. Eck—Szniodits—Ványi: Szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben A mezőgazdasági nagyüzemek­nek nagyon jelentős üzemága a szarvasmarhatenyésztés; a tejter­melésből rendszeres, állandó bé­rtételhez jut a gazdaság, amely­ből a napi kiadások és a munka­egységelőlegek jelentős hányada fedezhető, de számottevő bevételi forrás a hizlalás, és a tenyészál­latnevelés is, a termelt trágyára pedig nagy szükség van a talaj­erő fenntartásához. _ Ezért a ter­melőszövetkezetekben döntő jelen­tőségű a szarvasmarhatenyésztés. A könyv ennek megszervezésével foglalkozik; ismerteti a szarvas­marhaállomány kialakítását az újonnan alakult termelőszövetke­zetekben, az állomány arányát, összetételét, elhelyezését, a mun­kafolyamatok gépesítésének lehe­tőségeit, az állatok takarmányo­zását, a hazánkban tenyésztett szarvasmarhafajtákat és fajta- keresztezéseket. Részletesen leírja a tenyésztési eljárásokat, a te­nyésztői munka megszervezését, a tejgazdaságra vonatkozó tudni­valókat, a szarvasmarha hizlalá­sának módjait. Hasznos útmuta­tást kap az olvasó a szarvasmarha­tenyésztési brigádok megszervezé­sére, munkarendjük megállapítá­sához. .Részletesen kidolgozott példákat mutat be a tejtermelés és a hizlalás gazdaságosságának kiszámítására. Az újonnan alakult és a már hosszabb ideje működő termelő- szövetkezetek állattenyésztői, bri- gádvezetői számára e könyv na­gyon hasznos vezérfonal aki kötelességtudó, a halállal százszor szembenéző, céltuda­tos hírszerző munkát végez. E két különböző típusú em­ber története, amely végig­húzódik a filmen, csodálatos mély szerelemmel szövődik át. Álba is, — aki kötelessé­gét hűen teljesíti, — kibon­takoztatja érzelmeit, amikor azt mondja, hogy ő is szeret­ne zenét hallgatni, nevetni. Szeretne nem félni és nem hallgatni parancsokat. A film­nek ez az őszinte hangja al­kotóinak nagy érzékét mutat­ja. A gondolatokat a képek tolmácsolják és nagyszerűen. Jól párosul a filmben a mű­vészi igényesség, a kifejezési mód a mondanivalóval, tar­talommal. Elmondhatjuk, szer­ves egységet képvisel ez a film. Szemes Mihály a Dani, a Kölyök és az Alázatosan je­lentem alkotója az Álba Re­giába is friss stílusát érvény­re tudta juttatni és a drámai jelenetek a filmben való jó időzítése, megkomponálása nem csupán a film nagyszerű­ségét növeli, de egész film­gyártásunkra jó hatással le­het, Annál is inkább elmond­hatjuk ezt, mert az utóbbi időben egy sor gyengébb al­kotást is láttunk. A két főhős jellemének érdekes ellentétét látjuk a filmben. Álba előtt világos a feladat, amelyet a feltámadt szerelem sem befolyásolhat. Dr. Hajnal karaktere bonyo­lult. Az első jelenetben szinte egykedvűen veszi tudomásul a felszabadítók jövetelét. Valójában az rázza fel, ami­kor a visszajött németek ki­hallgatásra rendelik. Végül a szerelem ébreszti fel, teszi vakmerővé és fordítja most már határozottan szembe a németekkel. A két főhős jól megírt ka­rakterét két művész kiváló egyéni stílusával gazdagítja és teszi a nézők számára em­lékezetessé. Először a film női főszereplőjéről kell szól­nunk, akinek nagyszerű mű­vészi tulajdonságát már a Szállnak a darvakban meg­csodáltuk. Tatjana Szamőljo- va az Álba Regiában hírne­véhez méltó alakítást nyújt. Művészi igényességét, nagy szorgalmát igazolja az is, hogy a filmben szerepét ma­gyarul mondja el. És bár az idegen nyelvű szöveg mon­dása néha talán zavarja is, mégis elmondhatjuk, hogy fe­lejthetetlen alakítást nyújt. Gábor Miklós Hajnal dok­tor megformálásával ismét csak bebizonyította nagy mű­vészi erejét. A többi szerep­lők is tudásuk legjavát nyúj­tották a filmben. Külön kell szólnunk Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőrről. Ke­vés filmben éreztük úgy a kép jelentőségét, mint az Álba Regiában. Nagyon szé­pen fényképezett film. Nem ítéletien tehát, hogy az Alba Regia cimű film ki­robbanó sikert ért már eddig is el. A közönség minden ré­tege megtalálhatja a filmben azt a magvat, amely számára művészi élményt nyújtó alko­tássá teszi az Álba Regiát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom