Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-22 / 32. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. április 22. Gyorsítsuk meg a Romhányi Cserépkályhagyár fejlesztését A közelmúltban lengyel elvtársak jártak Romhány- ban. A baráti beszélgetés so­rán a lengyel és a magyar elvtársaknak az volt a véle­ményük, hogy a csempegyár­tás egyes folyamatai Magyar- országon korszerűek, más fo­lyamatok műszaki színvonala pedig Lengyelországban ma­gasabb. Tréfásan állapították meg azt, hogy a két gyárat össze kellene hozni egy hely­re, akkor éppen ki lehetne alakítani egy korszerű, ter­melékeny üzemet. Nos, Romhányban a mun­ka megkezdődött. Születőben van már az új, a korszerűbb üzem, amelyben gazdaságo­sabb, olcsóbb technológiával több csempét gyártanak majd az országnak, mint eddig. Mert bizony TÖBB CSEMPÉRE VAN SZÜKSÉG. Jelenleg több, kisebb-nagyobb, kályhacsempét gyártó válla­lat van az országban, elegen­dő cserépkályha azonban nin­csen. A Romhányi Cserép­kályhagyár például a hozzá befutó megrendeléseknek több mint a felét kénytelen elutasítani. Magyarország, amely egyébként teljesen ön­ellátó lehetne cserépkályhá­ból, kénytelen importálni kályhacsempét Lengyelország­ból, Romániából. Sőt, csem­pegyártásunk elmaradottsága még egy deviza-forrástól is el­üti az országot: a lengyel elv- társak ugyanis elmondták, hogy ők nagyipari szinten előállított népművészeti jel­legű kályhacsempéket expor­tálnak az északi és a nyu­gati államokba. Szükség van tehát csempe­gyártásunk fejlesztésére és ennek egy láncszemét képezi a Romhányi Cserépkályhagyár üzemfejlesztése és rekontsruk- ciója a második ötéves terv keretében Az eredeti tervek szerint az üzemnek 1963 vé­gére már a bővítés utáni tel, jes kapacitással kell dolgoz­nia. Ahhoz azonban, hogy ez a terv valóra váljék, még nagyon sok nehézséget kell leküzdeni. A nehézségek már a beru­házás megkezdésénél jelent­keztek. A beruházás néhány hónapos késéssel kezdődött meg A megindulás sem zök­kenőmentes. Mindezek ellené­re lehetőség van arra, hogy a gyár beruházása határidőre befejeződjék. A legnagyobb erő, amely ezt elősegítheti, a szocialista munkaverseny, a beruházó, a tervező és a ki­vitelező közötti SZOCIALISTA SZERZŐDÉS, amely az elmúlt évben Zagy- vapálfalván is elősegítette az üveggyári beruházás határ­időre történő átadását. A gyár bővítését, termelé­sének teljes átszervezését úgy kell megvalósítani, hogy köz­ben a termelés egy pillanat­ra sem állhat meg, évről-év- re egyre több és több kály­hacsempét kell gyártani a be­ruházás alatt is. Mindez azt jelenti, Ijogy az egyes üzem­részek bontására és a he­lyükre építendő új üzemré­szek megépítésére csak ak­kor kerülhet sor, ha felada­tukat ideiglenesen, vagy vég­legesen új termelő műhelyek tudják átvenni. Ha az így láncszerűen kapcsolódó épít­kezések bármely része is ké­sedelmet szenved, az maga után vonja a többi üzemrész, s így a teljes beruházás üzembelépésének késését, a beruházás * hatékonysága rom­lik, a befektetett pénz ké­sőbb kezd kamatozni. Ennek elkerülésére egyetlen mód van csak: az érdekelteknek pontosan tartanidk kell a megszabott határidőket. Ez nem kis feladatot ró a me­gyei Építőipari Vállalatra, és ennek alvállalkozóira. Lehetőség van azonban a cserépkályhagyári beruházás hatékonyságának további nö­velésére is. A gyár vezetői olyan terv elkészítésén dol­goznak, amellyel egyes üzem­részeket HATÄRIDÖ ELŐTT üzemibe lehet helyezni és ez­zel a termelést még a beru­házások lefolytatása közben jelentősen fokozni lehet. Ezek közül a legszemléltetőbb pél­da az építendő új alagútke- menoe példája. Az eredeti beruházási tervek a kemen­ce megépítését 1963-ra irá­nyozták elő és a kemence üzembehelyezésére 1964. ja­nuár 1-es határidőt szabtak meg Ez a kemence 13 szá­zalékkal nagyobb kapacitású lesz. mint a gyár jelenleg működő alagútkemencéje. 1964-ben — a második öt­éves tervben kidolgozott irányelvek szerint — a je­lenlegi kemencét is ' át kell építeni az új kemencével azonos méretre. Így növelhető meg 126 százalékkal 1964 vé­géig a gyár jelenlegi égetési kapacitása. Azonban az a műhelycsarnok, amelyben az aiagútkemence elhelyezésre kerül, egyszerű, előregyártott szerkezeti elemékből épül fel. A csarnok építésével — a számítások szerint — már 1962-ben olyan készültségi fokot lehet elérni, hogy a IV. negyedévben hozzá lehet fogni az új alagútkemence megépítéséhez is. A gyár ve­zetőinek véleménye szerint az új alagútkemencét 1963 első negyedében meg lehet építeni és üzembe lehet he- ivezni. Ezzel a gyár már 9 hónappal a határidő előtt 13 százalékkal növelni tudja égetési kapacitását. Ez még azonban nem minden. A nyert 9 hónapos előny lehetővé te­szi azt is, hogy a jelenlegi a' agú't'kemencét ne 1964-ben, hanem már 1963-ban átépít­sék s így a rekonstrukció so­rán megnövelt nyersgyártási kapacitást már 1963 végétől teljes mértékben kihasznál­hassák! Nézzünk egy másik példát. A gyár a csempeszárítást je­lenleg korszerűtlen technoló­giával végzi. Műszárítók be­állítását, az eddigi nagy he­lyet foglaló szárítóállványok kicserélését korszerű állvány­kocsikra csak 1963 végére tervezték. A műszárítók be­építése és az állványkocsik beállítása már előbb is meg­oldható és ez azt jelenti, hogy a munka a rekonstrukció tel­jes befejezése előtt termelé­kenyebbé válik. Mint minden beruházásnál, a Romhányi Cserépkályha­gyár beruházásánál is VAN LEHETŐSÉG a beruházás hatékonyságának növelésére. Ezeket a lehetősé­geket a népgazdaság érdeké­ben ki is kell használni: be­ruházónak, kivitelezőnek egy­aránt érdeke, hogy ezen a té­ren minél jobb eredményt érjenek el. Jubileumi évfordulóra készülnek az úttörők Tizenötéves az úttörő moz­galom, amelynek egyik leg­főbb feladata felkészíteni a gyerekeket az életre, a kom­munista holnapra. És hogy e célkitűzéseknek helyesen tesznek eleget, bizonyítja az is, hogy minden esetben van valami különbség úttörők és nem úttörők között. Tanulás­ban jobb eredményeket ér­nek el, magatartásuk példá- sabb, felnőttek iránti tiszte­letükben és viselkedésükben is van változás. Természete­sen ez még nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nincs mi újat tenni. Ellenkezőleg: állandóan javítani kell a gyerekek körében vég­zendő eszmei-politikai munkát, még gondosab­ban és körültekintőbben kell őket felkészíteni a KISZ életre. A gyerekek idei münkájá­Verseny a „Szakma Kiváló Tanulója44 címért A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség, a SZOT és Munkaügyi Minisztérium — az illetékes minisztériumok­kal az idén is megrendezte Anyák Napja előkészületei a KISZ-bizoftságon ÜNNEPI KÖSZÖNTÖK, JUTALMAZÁSOK, ÜNNEPSÉGEK A MEGYÉB EN A napokban tanácskozott a megyei KISZ bizottság kez­deményezésére az Anyák Napja előkészületeivel meg­bízott operatív bizottság. A tanácskozáson kidolgoz­ták az Anyák napi megemlé­kező ünnepségek programját.' A tervek szerint valamennyi községben és bányatelepen ünnepi megmelékezéseket tar­tanak. A KISZ alapszerveze­tek mindenütt köszöntik a sok­gyermekes anyákat. Az út­törők és a szakszervezet a jól dolgozó édesanyák meg- jutalmazására készül. A nép­front és a nőtanács, a helyi ünnepek megszervezésében segédkezik. Készülnek az óvodák és is­kolák tanulói is, saját ma­guk készítette ajándékokkal kedveskednek majd az Anyák Napján édesanyjuk­nak. Lenin emlékunnepségek o megyében Mcgyeszerte megemlékez­tek Lenin elvtárs születésé­nek évfordulójáról. Az évfor­duló alkalmából emlékünnep­ségeket tartottak, ahova a dolgozók széles tömegei el­mentek, hogy leróják hálá­jukat Lenin halhatatlan em­lékének. Salgótarjánban a Novem­ber 7 Filmszínházban volt az emlékünnepség, ahol jelen voltak a párt, tanács, szak- szervezet, KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, s a többi tömegszervezetek képviselői. Az ünnepi beszedet dr. Szabó Sándor tartotta, aki méltatta Lenin tevékenységét az el­nyomott népek felszabadítá­sáért. Az ünnepséget követően ve­títésre került a Hajnal gyer­mekei című szovjet film, amely Lenin cs Szverdlov éle­téről szól. Ünnepségek voltak a járási székhelyeken is, ahol nagy számban vettek részt a dol­gozók és emlékeztek Lenin­re. Megemlékeztek a világ dol­gozóinak nagy tanítójáról a rétsági járásban, Horpácson a Lenin Termelőszövetkezet gaz­dái is, a balassagyarmati já­rásban pedig a patvarci, szan- dai és hcrcncsényi Lenin ne­vét viselő termelőszövetkeze­tek a hónap folyamán tag­gyűlések keretében emlékez­nek meg. Az emlékünnepsé­geken az úttörők szavalatok­kal, énekszámokkal működ­nek közre, a tsz-ek párttit­kára: pedig emlékbeszédeket mondanak. József Attila és Majakovszkij est Április 29-én a Salgótarjáni József Attila Művelődési Ház­ban emlékünnepséget tartanak a két nagy proletár költő születésének, illetve halálának évfordulója alkalmából. A műsoros esten pesti sza­való- és előadóművészek rész­vétélével József Attila és Ma- jakovszikij verseket szólaltat­nak meg, illetve megzenésí­tett költeményeket adnak elő. Bölcsödét avattak Balassagyarmaton Hétfőn bölcsődét adtak át rendeltetésének Balassagyar­maton. A város üzemeiben, hiva­talaiban dolgozó szülők ap­róságai nagy örömmel vették birtokukba a modernül fel­szerelt gyönyörű létesítményt. Így negyven dolgozó szülő gyermekének felügyeletét, szakszerű gondozását sikerült megoldani Balassagyarmaton. a Szakma Kiváló Tanulója versenyt. A nem sújtóléges bányák­ban dolgozó bányaipari tanu­lók (vájár tanulók) szakmai versenyét a Nagybátonyi Ipa- ritanuló Intézetben, illetve a Nógrádi tanbányában rendez­ték meg április 18—19—20- án. A versenyen 10 vájártanuló intézet három fős csapatai vettek részt, köztük a nagy­bátonyi intézet tanulói is. A verseny három részből állt. írásbeli dolgozat, elő- vájási munka és gépszerelési munka. Az eddigi versenye­ken gépszerelési munkát még nem végeztek. A szénbányá­szat gépesítése azonban szük­ségessé teszi, hogy a jövő szakmunkásai már tanulóko­rukban megismerkedjenek a termelésben használt gépek­kel. A három első helyezést el­érő csapat a verseny befeje­zése — ami még tart — után szakmunkás bizonyítványt kap, ezenkívül külföldi illet­ve belföldi jutalomüdülés­ben részesülnek. Nagy érdeklődés kísérte a kovácstanulók országos ver­senyét is. A Salgótarjáni Acélárugyár tanműhelyében 17 pár kovácstanuló mérte össze erejét a Szakma Kivá­ló Tanulója cím elnyeréséért. A versenyen a tanulók derék­szöget és (űzfogó szerszámot készítettek. Valamennyi ta­nuló felkészültsége jó volt. A versenyben első helyre a MŰM 211-es számú salgótar­jáni intézetének versenyzője, Csáki Imre harmadéves ta­nuló került. ban igen jelentős az a törek­vésük, hogy a tanulásban, az iskolában folyó tevékenység­ben a maguk eszközeivel se­gítsenek. Sok helyütt tettek olyan felajánlásokat, hogy minden gyerek javít tanul­mányi eredményén a félévig. És ahol ezt felajánlották, ott történt is kisebb vagy na­gyobb változás, aszerint, hogy kinek, hol szorít a ci­pő. De az iskolai munka se­gítésének nem a tanulmányi eredmény javítása .az egyet­len formája. Szinte mozgalom indult a gyerekek körében az iskolai szertár gyarapítására. Sokat tesznek az úttörők az iskola szebbé, derűsebbé tételéért is. Fásításban, parkosításban mindenütt az úttörők jár­nak az élen. Vasgyűjtési mozgalmat in­dítottak. Az idén az Erzsébet híd felépítéséhez 7 ezer ton­na vas összegyűjtését vállal­ták. Mások a falusi könyv­tárakban a könyvek propa­gálásánál segítkeznek. Gyü­mölcsfákat gondoznak, a falu szebbé tételén, parkosí­tásán. füvesítésén munkál­kodnak. Jelentős az idén és a jubi­leumi évforduló célkitűzései­nek megfelelő a nyomolvasó tevékenység is. Az idén az úttörőcsapatok eddigi törté­netének főbb állomásait dol­gozzék fel, segítségül híva a kiszeseket is ehhez a munká­hoz. Általában az idei tapasz­talatok azt mutatják, az úti törők kapcsolata, barátsága egyre szorosabb szálakkal fűződik a KlSZ-szervezetek- hez. Úgy dolgoznak és készül­nek az idén az úttörők, hogy az egész társadalom felfigyel munkájukra. Még soha annyi zenemű, képzőművészeti alkotás, film nem készült az út­törők életéről, mint ép­pen ebben a jubileumi esztendőben. A felkészülés tehát nagy­arányban folyik minden csa­patnál. Az izgatott készülő­dés leköti jóformán minden pajtás, sőt úttörőmozgalmon kivüli iskolás energiáját, fi­gyelmét is. U. M. Amire a fehér köpeny kötelez inden túlzás nélkül el- mondhatjuk: népünk olyan megbecsülésben része­síti orvosainkat, hogy ilyen megbecsülésben még sosem volt részük. így is van ez rendjén. A mi országunkban az értelmiségi dolgozókat ma­gukénak tudják a munkások és semmi csodálkozni való nincs azon, hogy a legmesz- szebbmenőkig meg is becsü- likí Bátran kijelenthetjük: mind erkölcsiekben, mind anyagiakban orvosaink nem éreznek szükséget. A mi megyénk dolgozóinak jó kapcsolata messze a múlt­ba nyúlik orvosaival. Élő pél­dája ennek dr. Vilmon Gyula, a mostani egészségügyi mi­niszterhelyettes. Ő tanúskod­hat erről a leginkább. Vala- mikor régen Salgótarjánban volt tisztiorvos. Mélységes, nagy-nagy melegség volt min­dig ebben az emberben. A dolgozók, akik akkor nyomo­rúságos, nincstelen proletárok voltak mégis közelálltak hozzá. Pedig akkor szegény­ségi bizonyítványé betegeket kellett kezelnie többségében. És ez az orvos annak el­lenére együtt élt betegeivel. Ma, ha elindul a városon, két lépést sem tehet, hogy valaki ne szorítsa meg a ke­zét és köszöntse őt. Ilyen hagyománya van ná­lunk az igaz orvos és a mun­kás összeforrottságának. Nincs is annak komoly alapja, hogy Nógrádban nem becsülik az orvosokat és innen menekül­nek az orvosok. Menekülnek azok. akik másünnét is me­nekülnének. akik nem tud­nak gyökeret verni a mun­kások között. Dolgoznak ná­lunk a megyében olyan or­vosok, akik az ország más vidékéről kerültek hozzánk, és sajnos nem mondhatjuk el, hogy minden orvosi igényt kielégítő körülmények közé. Gondoljunk csak a salgótar­jáni kórház gyermekosztályá­ra, de egyéb más osztályok­ra is. Megszerették ezt a helyet, és szívesen dolgoznak itt. Nem tagadja senki, az egészségügyi körülményeink az ország más vidékéhez vi­szonyítva elmaradottabb. Ná­lunk a betegek száma is több­szörös, és az emberek is nyer­sebbek. No, de hát akkor or­vos az orvos, ha vállal is va­lamit abból a nagy építési munkából, amelyet itt a mun­kás, értelmiség kart-karba ölt­ve végez. Sok-sok a tenni­valónk, mert van elmaradás, amely nem a mi bűnünk, má­sok hagyták ránk. És orvo­sainknak nagy többsége na­gyon is jól tudja ezt. De azt is jól tudja, hogy az orvos akkor fog igazán össze­forrni a munkással, akkor fogja a munkás magához kö­zelállónak tudni, ha az általa végzett erőfeszítésben maga mellett tudja az orvosát is Nálunk vajon ez nem így vol­na? De igenis így van. Mert nem részvétel-e a munkás erőfeszítésében, amit Salgó­tarjánban a szülészeten is tesznek az orvosaink. Nehéz, elmaradott viszonyok között, jelentős orvoshiány mellett törekednek a betegek legjobb ellátására. És ennek a tö­rekvésnek a következtében már országos viszonylatban is a legjobbak közé küzdötték fel magukat a csecsemőhalan­dóság leszorításában. És va­jon nem a munkásokkal való együtthaladás az, amely nap­jainkban Balassagyarmaton a kórházban folyik? Az orvo­sok szorosan összefogva dol­goznak, hogy minden eddigi hibát megszüntessenek és egé­szen új szellemet, korszerű tudományos munkát vigyenek a kórház életébe. Mindezt azért, hogy a legjobban szol­gálhassák dolgozó népünk egészségét. T' udvalevő, a mi me- gyénkben vannak hiá­nyosságok, de sosem szabad ezektől a nehézségektől meg­torpanni, kedvszegetten meg­törni. Erősítse orvosainkat az a felismerés, hogy napról napra haladunk előbbre és előbbre, gyarapodik egészség­ügyünk. Orvosaink mindin­kább eredményesen űzik el a dolgozó emberek feje felől a betegségeket, amihez meg­kapják a segítséget. Néhány esztendővel ezelőtt még csak tervezgettünk. Ma már épí­tik Salgótarjánban az új kór­házat,. És elkészül a szép, új, modern egészségügyi intéz­ményünk, ahol öröm lesz az orvosok munkája és biztosabb a betegek gyógyulása. Emel­lett a legutóbbi megyei költ­ségvetésben, azokból a javak­ból, amelyeket dolgozó né­pünk megteremtett, az egész­ségügy szolgálatába több mint 46 millió forintot állítottak. Nagyon megnyugtató és helyes dolog, hogy orvosaink igazán összeforrva á munká­sokkal, parasztokkal végzik mindennapi, fontos feladatu­kat. Ha nagy a bizalom mun­kájuk és személyük iránt, ak­kor az orvosaink minden­napi tevékenységükkel vívták ki ezt maguknak. A biza­lomért megszolgáltak és erre a bizalomra nagyon kell vi­gyázni. De maguk az orvo­sok őrködjenek, hogy senki hanyagságból ne rombolhassa ezt. a bizalmat szét. Bátran kijelenthetjük: orvosaink leg­többje annak megfelelően dől-* gozik, ahogy azt népünk el­várja. Őrködik a dolgozók egészsége felett, szigorúan be­tartja népköztársaságunk tör­vényeit és nem engedi senki­től beszennyezni az orvosi etikát. Az orvosok többsége így cselekszik. A mikor arról beszélünk, megerősödött a mun­kások és orvosok egymás iránti bizalma, el kell mon­dani azt is, hogy vannak még olyan orvosok, akik en­nek a bizalomnak a tartós­ságát, magatartásukkal, felü­letes munkájukkal veszélyez­tetik. Mi több, szennyezik az orvostársadalom munkával kivívott becsületét. És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mert . sajnos az már úgy van, nehéz valamit fel­építeni, de könnyű lerom­bolni. Az orvosi becsület tiszta­ságát megőrizni az orvos fel­adata. Ebben a feladatban éppen úgy, mint más egyéb­ben, a munkásokra, orvosaink mindig számíthatnak. De azok fölött, akik durván megsér­tik az orvosi erkölcsöt, az orvosok mondjanak ítéletet, keményen és félreérthetetle­nül. Nem gyűjtöttük össze a példákat, hogy közreadjuk. Ami rendelkezésünkre áll, azért mondjuk el, hogy gon­dolatokat ébresszünk és ne szunnyadjon el az intő szó, mert akkor a hiba, hibára halmozódik. Talán minden­nél meggyőzőbb lett volna, ha az az orvos szemtől- szembe kerül a gyászoló csa­láddal, amikor elvesztette az

Next

/
Oldalképek
Tartalom