Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-19 / 31. szám

1961- április 19. ■•«■ABI ■UP9JSA« 7 Fegyveres támadás Kuba eilen Havanna (MTI) Fidel Castro miniszterelnök hétfőn rádiónyilatkozatban számolt be a Kubát ért fegy­veres támadásról. Bejelentette, hogy Las Vil­las tartományban több ponton tengeri és légi úton szállított inváziós egységek szálltak partra. A támadást az Egye­sült Államok imperialista kormánya által szervezett zsoldoscsapatok hajtották vég­re. A kormánycsapatok és a betolakodók között harcok folynak. A kormánycsapatok előrenyomulnak és biztosak a győzelemben — hangsúlyozta Fidel Castro. A miniszterelnök bejelen­A Prensa Latina kubai hír- ügynökség prágai irodája Ha­vannából kapott jelentést tett közzé. Eszerint a kubai forra­dalmi hadsereg harckocsi­alakulatai és a milícia csapa­tai súlyos veszteségeket okoz­tak a Matanzas tartományban tette, hogy elrendelte a rend­kívüli állapotot és felszólí­totta az ország lakosságát, őrizze meg nyugalmát. partraszállt ellenséges erők­nek. A támadók kísérletét, hogy erősítésként további csa­patokat tegyenek partra, egy kubai hajó megakadályozta. A Prensa Latina határozot­tan cáfolja azt a nyugati for­rásból származó híresztelést, amely szerint Havannában utcai harcok lennének. A kubai forradalmi csapatok sikere Prága (MTI) A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Válaszok Marosi Józsefire levelére ezer darab helyett 28 ezer darabot értékesítettek az első negyedévben, és a szerző­déskötések most is folynak, hogy a tojásellátás a későb­biek folyamán is biztosítva legyen. Megírják ezenkívül, hogy március végéig már el­vetettek 40 hold mákot, el- veteményeztek 1 hold zöld­ségfélét és 5 hold hagymát, ezenkívül beterveztek 2 hold paprikát és paradicsomot, 40 hold burgonyát stb kellemetlen utóhatásokkal Érdekes ■panasszal keresett fel bennünket Szabó Gáspár salgói olvasónk. Leánya betegségének gyógyítására sürgősen gyógyszerre lett volna szüksége, ezért a leg­rövidebb útvonalon, az acéláru* gyári vasút mentén igyekezett a gyógyszertárba. A szülőotthon és az Acéláru­gyár között egy mozdony mel­lett haladt el, amelynek dolgozói figyelmetlenül, meggondolatla­nul és lelkiismeretlenül ráenged­ték a gőzt, amely olvasónk lábát leforrázta, szép sötétkék ruhá­ját tönkretette. Felháborodottan lil. HAZAFELÉ Egyre több község asszo­nyai, lányai küldik el vála­szukat Marosi Józsefné Gold- berger-gyári munkásasszony lapunkban közölt levelére. Ezekből a válaszokból a falu­si asszonyok öntudata sugár­zik. Leveleik azt bizonyítják, hogy értik mit várnak tőlük Városi asszonytársaik. „A magyar ipar szocialista társadalmunk egyre növekvő igényeit már csaknem hiány­talanul kielégíti. Bizony nem mondhatjuk el ezt a mezőgaz­daságról, és ez szabja meg a mi feladatunkat — írják az őrhalmi tsz asszonyai. — Mi és még igen sok magyar fa­lu dolgozói csak most léptünk a szocialista termelés útjára. 1200 lélekszámú községünk két éve termelőszövetkezeti község, de néhány adattal máris bizonyíthatjuk, hogy rövidesen felzárkózunk a szo­cialista ipar mellé. Közös gazdálkodásunk első évében már 53 vagon bur­gonyával többet adtunk át a földmüvesszövetkezeti felvá­sárló szerveknek, mint míg egyénileg gazdálkodtunk. 23 holdas kertészetünkből olyan árukat adtunk át, amelyeket eladásra eddig nem termeltek a községünkben. Többek kö­zött 12 vagon paradicsomot. Ezenkívül 45 darab hízott­marhát is adtunk el az ál­lamnak. Az idén a követke­zők átadására szerződtünk le: 200 vagon burgonya, — ebből 30 vagon korai újbur­gonya — 32 kh. vegyeskerté­szet. 82 darab hízott szarvas- marha. 100 darab hízottser­tés, 10 mázsa vágóbaromfi, 10 mázsa napraforgómag, stb. Ebben az évben már 15 ezer darab tojást gyűjtöttünk be. Kedves Asszonytársunk megnyugtató és lelkesítő számunkra, hogy keresitek velünk a kapcsolatot. így szilárdul szövetségünk és összehangolt munkánk nyo­mán épül szép és boldog szo­cialista hazánk.” így szól egy levél a sok közül. De ugyanígy idéz­hetnénk a herencsényi asz- szonyok leveléből, akik töb­bek között azt írják, hogy túlteljesítették tojásértékesí­tési tervüket: a tervezett 27 Szennyvíz a pincében „Hiába fordultam panaszommal már több mint egy hónap óta az illetékesekhez, semmi eredménye nincs. Hat család lakik Salgótar­jánban, a Petőfi út 1. szám alatt lévő épületben, amelynek pincé­jében már egy hónapja feltört a szennyvíz. Tégladarabokon köz­lekedünk a pincében, mert gumi­csizmánk nincs. Az Igatlankezelő Vállalat már megszemlélte a pincét, azonban nem történt in­tézkedés. Aztán az Ingatlankezelő a Vízműhöz küldött, de itt sem segítettek. Már a pinceajtók alsó része is elkorhad, mert állandó a vízállás. Már kénytelenek va­gyunk lépcsőn vágni a fát, mert a pincében nem lehet.” Tisztelettel Fancsik József és lakótársai. A fentiek kommentár nélkül is azt követelik, hogy az illetékesek sürgősen orvosolják ezt és az ehhez hasonló panaszokat. kíváncsiság, vagy az üres dicsekvést vágy sodorta közénk, egyik este megszólított bennünket az utcán Staub Pál disszidens. Érdeklődött, meddig leszünk Bécsben, mennyibe kerül ne­künk ez az út, mi újság Bu­dapesten. Huszonhét éves kő­faragó segéd, 56 óta él Ausztriában, a szakmájában dolgozik és nem akar visz- szatérni hazájába. Mindene megvan, mondta, havonta 7000 schillinget is megkeres, nem­rég volt 3 hetes olaszországi túrán. Cigaretta után tapoga­tott a zsebében és hálás volt, hogy egy Kossuth cigarettá­val megkínáltam. Nyilván­valóan hazudott, amikor ke­resetéről beszélt. Mihályi Jó­zsef mérnök meg is jegyezte neki: — Ha maga így keres, ak­kor miért jár ilyen topron- gyosan, hiszen ezt a felöltőt otthon már eldobta volna. Vita nélkül továbbállt. Pár órával később Bécsben szerzett ismerőseink lakásán visszatértem ezzel a magyar­ral lezajlott jelenetre. — Nem disszidens volt? — kérdezte a 45 éves házigazda. — Na látja, ezért nem hi­A palotási Május 1. Ter­melőszövetkezet asszonyai le­írják, mi mindenre szerződ­tek már le a földművesszö­vetkezettel, a MÉK-el, és azt írják, hogy jó munkájukkal azon lesznek, hogy a terveket túl is teljesítsék. De erről írnak a mátrave- rebélyi, a nemti, a szilaspo- gonyi, kisterenyei, sámson- házi, a esécsei és még több más község asszonyai, leá­nyai. sietett szólni a vasútfőnökség- nek, sajnos, eredménytelenüli mert panasza miatt kinevették, és azt vágták a fejéhez, hogy miért járt a vasút mentén. Az ilyen figyelmetlenségből eredő baleset alól nem lehet ilyen visszavágással kibújni, hiszen gondoljuk el, a szülőotthonból hazaigyekvő, pólyásbabát cipelő édesanyákkal is éppúgy előfor­dulhatott volna. Mert azt már mégsem tételez­zük fel a 411-419-es számú moz­dony dolgozóiról, hogy szándé­kosan eresztették a gőzt Szabó Gáspár olvasónkra. szünk már mi ezeknek, ha magyarországi állapotokról fecsegnek akár szóban, akár az újságjaikban. — Én sofőr vagyok, szüle­tett bécsi — folytatta — havi fizetésem 2000 schilling. A feleségem egy hivatalban ad­minisztrációs csoportvezető 1700-ért, huszonegy éves leá­nyom gép- és gyorsíró 1250 fixért. Kisebbik leányom gim­náziumba jár. — Amint látja, harmadik emeleti háromszobás laká­sunk van itt, a külvárosban, ennek a bére havi 500 schil­ling. Hármunk társadalombiz­tosításáért ugyancsak havonta 360 schillinget fizetünk. Hát nekem hiába mondaná egy kőfaragó segéd ezt a mesét. Valóban, a fizetésből élők kereseti viszonyai megegyez­nek a mieinkkel. És az alap­vető fogyasztási cikkek árai is. A ruházati cikkek, háztar­tási és műszaki áruk vásár­lási értékei nagyjából azono­sak. A gyarmati áruk: na­rancs, banán, kakaó, kávé hi­hetetlen olcsón beszerezhetők. Az alma például drágább, mint a narancs. Egy kiló ser­téskaraj viszont 40 schilling, amiért 2 kilogramm csokolá­Összehangolási kísérletek Az ember űrutazásának szenzációja hallatlan jelentő­ségénél fogva természetsze­rűen csökkentette az érdek­lődést a politikai élet egyéb eseményei iránt. Macmillan angol miniszter- elnök, majd Adenauer nyugat­német kancellár néhány na­pig a Fehér Ház vendége vol­tak, ami azt tükrözte, hogy a Kennedy-kormányzat meg­kezdte aktívabb tevékenysé­gét a szövetségesek közötti nézeteltérések elsimítására és a nyugati politika szorosabb összehangolására. ÖSSZETARTÓ ÉS SZÉTHÜZÓ ERŐK Nem kétséges, hogy a nyu­gati szövetség legfőbb össze­tartó ereje a kommunista- ellenesség; az a félelem, hogy a haladás és szociális igaz­ság mind nagyobb területeket hódit meg a földön, s teszi le­hetetlenné a gyarmatosítást és az imperialista kizsákmá­nyolást. Nem kell különösen jó meg­figyelőnek lenni ahhoz, hogy ne lehessen meglátni, hogyan igyekszik az Egyesült Álla­mok kezébe kaparintani szö­vetségeseinek pozícióit az ön­állósuló és nemzeti állammá alakuló gyarmatokon. Egy példa a sok közül: nem mé­lyítette az amerikai—francia kapcsolatokat az a körülmény, hogy az Egyesült Államok által irányított laoszi Boun Oum klikk első és nem túl­ságosan tapintatos lépései kö­zé tartozott, hogy felszólította a franciákat laoszi támasz­pontjuk felszámolására. Másik példa: a francia gyar­matosítók szennyes háborúja Algériában kompromittálja a volt gyarmati népek előtt a franciákkal szövetséges Egye­sült Államokat, akik elsősor­ban ezért igyekeznek na­gyobb engedékenységre bimi De Gaullet az algériai kér­dés megoldásában. Franciaország nagyhatalmi törekvései és európai vezető­szerepének biztosítása érdeké­ben akadályozza riválisának, Angliának és az általa irá­nyított szabadkereskedelmi övezetnek a közeledését az európai közös piac elneve­zésű gazdasági csoportosulás­hoz, az úgynevezett hatokhoz. A gazdasági ellentétek ugyan­akkor azonban nehezítik az Egyesült Államok által szük­ségesnek tartott politikai in­tegrációt a nyugat-európai ál­lamok között. Ellentétek vannak a nyu­gati szövetségesek között az atomfegyverek birtoklásának, tárolásának- és alkalmazásá­nak kérdésében is. AMERIKAI ELKÉPZELÉSEK Korai volna még pontos elemzést adni az idén hiva­talba lépett Kennedy-kor­mányzat külpolitikájáról. Né­hány fő törekvést azonban már eddig is megfigyelhet­tünk. Ugylátszik, hogy Kennedy nem adja fel az Egyesült Államok eddigi NATO-politi- káját, sőt meg szeretné erősí­teni ezt a katonai szövetséget és ezen belül saját vezető­szerepét. A NATO megerősí­tésének alapfeltétele a szö­vetségesek közötti nézetelté­rések csökkentése. Ennek ér­dekében folytat és folynak a továbbiakban is a magas­szintű tárgyalások a nyugati vezetők között. Az amerikai gazdasági ne­hézségek arra indították a Kennedy-kormányzatot, hogy szövetségeseiktől nagyobb ará­nyú részvételt követeljen a fegyverkezési költségek és a fejlődésben levő országoknak szóló úgynevezett segítség ter­heiből. Ez különösen a Német Szövetségi Köztársaságra vo­natkozik amely természete­sen igyekszik ezt a körül­ményt saját politikai céljai érdekében felhasználni és a gazdasági engedményekért kü­lönböző politikai feltételei tel­jesítését követeli. LEZAJLOTT ÉS ELJÖVENDŐ TALÁLKOZÓK A Kennedy—Macmillan és a Kennedy—Adenauer össze­jövetelek közös jellemzője el­sősorban az, hogy a meg­beszélések során nyilvánva­lóan felvetődtek a nézetel­térések és problémák, azon­ban konkrét megoldásukra vo­natkozóan általában nem tud­tak megegyezésre jutni. A Kennedy—Macmillan ta­lálkozóval kapcsolatban töb­bek közt ezt írja a New York Times április 10—i szá­mában: „Jólértesült amerikai források kijelentették, hogy a Fehér Ház-beli megbeszélé­sek amerikai és angol részt­vevőit aggodalommal töltötte el az a. lehetőség, hogy a Nyugat-európai Gazdasági Szö­vetségek — a közös piac és az angol vezetés alatt álló szabadkereskedelmi társulás — esetleg politikai szakításo­kat hoznak létre. Ez viszont veszélyeztetné a NATO egész struktúráját és ezért a lehető legteljesebb mértékig meg kell akadályozni az ilyen fejle­mények bekövetkezését”. A továbbiakban így ír a lap: „A jelek szerint megegyeztek abban, hogy kívánatos lenne a szövetségen belül az egy­séges nukleáris erő valamely fajtájának kiépítése, de jól­értesült körök kijelentették, hogy a két fél nem jutott megegyezésre speciális intéz­kedésekben”. Még szélesebbek az ellentétek Kína ENSZ- tagságának a problémáját il­letően, ahol az angol állás­pont egész határozottan el­válik az amerikaiaktól. Az Adenauer—Kennedy ta­lálkozó azt tükrözi, hogy a németek gazdasági vonatko­zásban tett nagyobb erőfeszí­téseik ellenértékeként az Eisenhower-féle német poli­tika folytatását követelték az amerikaiaktól. A legnagyobb nehézségek a Franciaországgal való kapcso­latban jelentkeznek, és en­nek tudható be, hogy Ken­nedy eredeti és nyilvánosan is közölt tervétől eltérően má­jus végén mégis meglátogatja De Gaullet Párizsban. Ma még korai volna a nyu­gati szövetségen belül mutat­kozó résekből és repedésekből messzemenő következtetéseket, levonni, és ezeknek jelentő­ségét túlbecsülni. Az idő azonban a szocialista tábor­nak dolgozik, s nem vagyunk túlzottan merészek, amikor azt mondjuk, hogy a szocia­lista építés sikerei nyomán nyugati világban mutatkozó ellentétek nemhogy nem fog­nak eltűnni, hanem mind­inkább mélyülnek és sokasod- i nak. dét lehet kapni. A villamos- átszállójegy 3,50, egy borot­válás 5 schilling, a mozijegy 8 schillingnél kezdődik, a színházjegy 40-nél. B écs üzleti kultúrája ma­gas színvonalú. Nem a bazárokra gondolok, ame­lyekben minden bóvli áru ömlesztve kapható, s amelyek­nek ajtajaiból az utcáról húz­zák be a vevőt s vele már a szemtelenségig erőszakosak. A Graben, a Ring, a Kärtner- strasse s a többi belvárosi utca reprezentáns üzletsorai valóban világvárosiak. Itt az üzletek belső képe is kirakat- jellegű s végtelenül ízléses. Aztán záróra után a hatal­mas üvegajtók mögé egy vi­rágállványra. vagy fotelra helyezett áruk egybe folyó ki­rakattá varázsolják az üzlet teljes utcafrontját. Belül színváltós neonvilágítás fényei sziporkáznak. múzeum emlékkönyvében Hruscsov elvtárs sajátkezű bejegyzése a legértékesebb. A kastélyt mai formájában Mária Terézia építtette Ver­sailles mintájára. Benne két ízben is volt Napóleonnak fő­hadiszállása. Ma már egybe­épült a fővárossal és a bé­csiek kedvenc kirándulóhelye, itt találkoztunk és beszélget­tünk jugoszláviai turistákkal, akik között több magyar aj­kú volt s boldogan cserélték ki velünk élményeiket. Végül közülük egyik mondotta ki: — Ti is éppúgy nyögtétek évszázadokon át az adót e paloták felépítése és fenntar­kat-országával, lakóival. De nem élnék itt mégse. A meg­élhetésért, a nagyobb haszo­nért folyó, az embert meg­alázó konkurrencia harc már oly távoli, annyira idegen ne­künk, amit nem lennénk ké­pesek újra megszokni. — így summázta mindannyiunk vé­leményét szécsényi barátunk, Cseh Adolf, amikor magunk mögött hagytuk a St. Stephans- dóm 140 méter magas gát tornyát. s amikor a Margit- hídról megláttuk a Dunában Pestnek és Budá­nak fényeit, eszünkbe jutott Az öltözködést illetően nem volt szégyenkezni valónk. A férfidivat talán még szoli­dabb, mint a mi olaszos túl­kapásaink. És nem láttam Bécsben sem hülyegyerek fri­zurát, sem feketébe öltözött gyászvitézeket. A nők magas­ra tornyozott hajukkal, tér­den felüli szoknyáikkal s hi­hetetlen magas, ceruza vé­konyságú cipősarkaikkal kü­lönböznek a budapestiektől. De csak annyiban, hogy a ti­zenhárom éves leányra épp­úgy jellemző e divat, mint a nagymamájára. A zene, az irodalom, a mú­zeumok és parkok városában Szombat délután a scbönbrunni parkban mindannyian elragadtatva szemléltük a világhírű művé­szek alkotásai, emlékei sorá­ban Bessenyei, Munkácsy, Liszt és más magyarok mun­kájának itt őrzött nyomait. Schönbrunnban azzal dicse­kedtek, hogy a császárok egy­kori 1440 szobából álló lakó­helyén berendezett csodálato tása költségeihez, mint mi s még néhány ország cselédei. — x — — Jó volt, hogy jártunk itt, ismerkedtünk Nyugat- Európa e kétségkívül jómódú és bizonyos tekintetben kira­a bécsi „budai part” kopasz, két kilométer széles sávú ár­területe s csak azonkívül az épületek, utcák, — nem kel­lett szóba formálni, de mind­annyian arra gondoltunk: — Mennyivel szebb itthon, (Vége) KandorGsi János Vasúti baleset —

Next

/
Oldalképek
Tartalom