Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-01 / 26-27. szám

1961. április 1. MeSBABI R1PÜJSA8 15 Képek a Szovjetunióból Ketten a híres tehenészek közű!, akik már túlszárnyalták az Egyesült Államokat az egy főre jutó tejtermelésben. Uj művelődési házak a falu dolgozóinak. A szovjet mezőgazdaságban korszerű me egházak t ékíte­nek a zöldfélék téli termesztésére. Az idei acéltermelés meghaladja a hétmillió tonnát A Lengyel Vas- és Acélko­hászati Egyesülés kollégiuma néhány nappal ezelőtt meg­vitatta a lengyel kohászat ötévi fejlődését és munkájá­nak eredményeit, s kitűzte ezévi termelési feladatai meg­valósításának irányvonalait is. Ebben az évben tovább fejlődik a lengyel kohászat termelése és túlszárnyalja a hétmillió tonnát, ami múlt évhez viszonyítva 6 százalé­kos emelkedésnek felel meg. A koksztermelés eléri az évi 11.5 millió tonnát, a nyersvas termelés a 4.7 millió tonnát, a hengerelt áru termelés pe­dig a 4.5 millió tonnát. Ezt az emelkedést a dolgozók számának növelése nélkül, a munkatermelékenység emelé­sével valamint új objektumok üzembehel vezésével kell el­érni. A lengyel kormány az idei kohászati beruházásokra, 4.7 milliárd zlotyt irányozott elő. A lengyel kohászok egyik legfontosabb feladata a gyárt­mányok minőségének javítása és az önköltség csökkentése. A kommunisták és a béke Baráti segítség Vietnam halászatának korszerűsítéséhez Észak-Vietnam idei halá­szati terve 293 000 tonna hal fogását irányozza elő. Az utóbbi három esztendőben át­lag 50 százalékkal több halat fogtak, mint a háború előtti 1939-es esztendőben.- Egy la­kosra átlag 11 kg hal jutott évente. Minthogy a halászat Viet­nam egyik fontos jövedelmi forrása, sok termelőszövetke­zet elhatározta, hogy duplá­jára növeli a haltenyésztő te­rületet. 1960. végéig a 450 000 észak- vietnámi halászcsalád 85 szá­zaléka lépett be a halászszö­vetkezetbe. Észak-Vietnam- ban jelenleg 12 500 halász­csónak van, 31 százalékkal több, mint 1955-ben. Azelőtt csak idényszerűen halásztak, ma pedig az egész éven ke­resztül folyik a halászás. Az első zsákhálós halászhajókat a Német Demokratikus Köz­társaság és Kína szállította Észak-Vietnamnak. Ugyancsak nagy segítséget nyújtott egy modern halászat bázisának lerakásához- egy szovjet halá­szati szakcsoport is. A lengyel iskolareform A lengyel iskolareform egyik fő célja, megváltoztatni azt a helyzetet, hogy a diá­kok „sokat tanulnak é? még­is keveset tudnak’-. Az isko­lások valóban sokat tanul­nak, egyes pedagógusok sze­rint túlsókat is. Megszerzett ismereteik és főként készsé­geik színvonala a továbbta­nulásra, vagy a szakmai mun­kára való felkészülésük szín­vonala azonban nem áll arányban ezzel. Csakis a tan­anyag alapos módosítása vál­toztathat ezen, különösen a középiskolákban. Változtatni kell a túlterhelt tanterveken, meg kell szüntetni azt az irányzatot, hogy valamennyi' tudományág rövid kivonatát belegyömöszöljük a tananyag­ba, mint például a zoológia, botanika, történelem, iroda­lomtörténet, földrajz stb. Az az elképzelés, hogy általános, vagy akár középiskolai szín­vonalon valamennyi tudo­mányág alapjait el lehet sa­játítani, káros illúzió. Ez a megállapítás az iskola- reform egyik alapja. A má­sik fontos kérdés a szakisko­lák reformja. A népgazdaság­nak 1961—65-ben kb. 400 000 középfokú szakmai végzett­ségű káderre lesz szüksége, de a technikumokból és szak­mai gimnáziumokból csak 302 000 növendék kerül ki. Fokozni kell tehát a levelező és esti oktatást. Gzáz évvel ezelőtt a mar- ^ xizmus megalapítói azt jósolták, hogy amikor el­következik a kommunizmus kora, az lesz a világ ifjúsága, az emberiség tavasza. A kom­munizmus korának már a kü­szöbén állunk, érezzük a ta­vasz leheletét, bár még fo- •yilk az elnyomottak vére, és a kizsákmányoltak verítéke a földgolyó sok országában. Egy másik jóslat valóra váltá­sát azonban már közvetleneb­bül tapasztaljuk. Marx, En­gels arról is beszélték, hogy a szocializmus korszakában kezdődik az emberiség iga'zi története. Méltó módon, a tár­sadalom nagy törvényeit is­merve és a maga javára for­dítva, tudatosan szabja meg az ember a maga sorsát, nem hajtja a másik embert szol­gaságba és időről időre nem rontanak egymásra, ember- miliők, hogy egymást öldö­köljék. Az ember igazi története, a szoígaság és a háborúk nél­küli élet ma már a kommu­nisták közvetlen harci célja. Nem jóslat az többé, hanem tény. 81 kommunista párt I tavaly novemberben, Moszk­vában elfogadott, kötelező programerejű nyilatkozatáról mondotta ezeket a szavakat N. Sz. Hruscsov: Az emberi­ség elérkezett ahhoz a törté­nelmi fordulóhoz, amikor már meg tudja oldani azokat a problémákat, amelyek meg­haladták az előző nemzedé­kek erejét... a munkásosz- tá'y, amely már ma is a vi­lág hatalmas részét vezeti — és eljön a nap, amikor az egész világot fogja vezetni — nem engedheti meg, hogy a halálraítélt erők embermil­liókat rántsanak magukkal a sírba”. S maga a nyilatkozat így szól: „A kommunisták történelmi küldetésüket nem­csak abban látják, hogy vi- 1 ágméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyo­mort és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a má korunkban megszaba­dítsák az emberiséget az új háború rémétől. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik.” Ma is vannak még, akik úgy gondolkodnak, hogy „hábo­rúk mindig voltak és mindig lesznek is, amíg ember él a földön”. Évezredek szomorú tapasztalata visszhangzik eb­ben a lemondó közhelyben. Fárad.t lemondás, jámbor szándék soha — csak rop­pant erőfeszítés, szívós harc változtathatja meg olyan gyö­keresen az é'etet a földön, hogy ne !egyen többé háború. Mindennek, a háborúnak is megvan a maga oka, s tud­juk, hogy mi ez az ok: az imperializmus. Ma az impe­rializmus az emberiség leg­veszedelmesebb ellensége, mert csak úgy tudja érvénye­síteni önnön lényegét, ha más nemzeteket maga alá gyűr, ha erőszakkal is törek­szik a lehető legnagyobb pro­fit kisajtolására. A hanyatló kapitalizmus legfőbb országaiban a gazdasági élet „normális” menetét már csak azókikal az injekciókkal tudják biztosí­tani, ametyeket az állami költségvetés milliárd jaiból pumpálnak a nehézipar leg­fontosabb ágaiba, a fegyver­kezés céljaira. A kizárólag békés célokra történő terme­lés, a nemzetek tényleges füg­getlensége, amely önálló gaz­dasággal, következésképpen az imperialista gazdaságtól 1 üggőség fokozatos felszámo­lásával jár, az emberek és nemzetek szabadsága — mind­ez kárt és akadályt jelent az imperialistáknak, gyengíti, szűkebb térre szorítja ható­körüket A leghatalmasabb tőkés monopóliumok Angliá­ban, Nyugat-Németországban és másutt még nagyobb erő­vel rendelkeznek, s erőszak­kal is utat akarnak törni cél­jaiknak, megpróbálnak gátat vetni saját hanyatlásuknak. Ki más lenne képes ilyen rontó erőikkel szemben meg­védeni a békét, megakadá­lyozná a háborút, mint ép­pen a legharcosabb, legfor­radalmibb párt, a kommunis­ták? A szocializmus be akarja bizonyítani fölényét a kapita­lizmus fölött az egész embe­riségnek, s ehhez békére van szükség, nem háborúra. A kommunistáknak érdeke a béke. Az imperialistáknak természete a háborús erő­szak. Ebbő1 az ellentmondás­ból érthető, hogy a békét csak világméretű osztályharc­ban, roppant erők felvonulta­tásával lehet megőrizni. De ugyanezért világos az is, hogy az imperializmus ma annyi ellenséget szerzett magának, életfontosságú céijai oly ha­lálosan kártékonyak az em­beriség többsége számára, hogy a kommunistáknak ma megvan a lehetőségük arra, hogy minden eddiginél szé­lesebb antiimperialista fron­tot alkossanak a világ nem­zeti, demokratikus, békesze­rető erőivel. A szocialista tá­bornak, a Szovjetuniónak van olyan hatalmas rakéta fölénye, hogy a szűkebb te­rületre szorult imperializmust visszariassza a világháborús erőszaktól, ne engedje ki­törni a békés egymás me1- iett élés, a békés verseny gyűrűjéből. Ez a mai világ- helyzet alapvető vonása, ezen az alapon zajlanak a nem­zetközi osztályharc eseményei napjainkban. leivel és hogyan szolgál- jak a kommunisták a béke ügyét? A nemzetközi osztályharc porondján azzal, hogy támogatnak minden olyan erőfeszítést, amely a háborúk forrása, az imperia­lizmus ellen irányul. Tekint­sünk szét a világban: ahol csak vihargóc, feszültség van, mindenütt az imperializmus védekezik s nem szocialista forradalmak, hanem a nem­zeti függetlenség kivívásáért (Algéria), a gyarmáti sorból való tényleges felszabadulá­sáért (Kongó), az imperialis­ta járszalagról való elszaka­dásért. semlegességért (Laosz), ■a már megszerzett független­ség biztosításáért (Kuba), a háborús támaszpontok meg­szüntetéséért (Japánban, Ang­liában), az újabb imperialista a tomkísérietek ki küszöböié- séért egész Afrikában, Ázsia túlnyomó nagy részén s a vi- iágbéke-mozgalomban küzdő erők csapásai ellen. A világ megérett arra, hogy minden haladó erő felismerje: a kom­munisták saját érdekeik fel­adása nélkül szövetségesei és támaszai lehetnek — míg az imperialisták csak az anti- kommunista harc kedvéért tett engedmények morzsáit juttathatják számukra. monopóliumok alapvető ér­dekei a nemzeti függetlenség, demokratikus szabadságjogok, a békés gazdasági fejlődés e1- leri hajtják őket. Ez a titka, hogy a háború elhárítása szempontjából döntően fon­tos imperialista világfront­nak ma a kommunisták, a szocialista tábor az igazi ve­zetője. Uzt ismerik el közvetve . az imperialisták is, amikor a háborús támaszpon­tok, gazdasági kizsákmányolá­si lehetőségeik, hatalmi po­zícióik, egész elnyomó rend­szerűik ellen lázadó nemzeti és demokratikus erőket egy­szerűen lekommunistázzák, s minden törekvésük az, hogy a békeszerető, haladó erők egységéből a kommunistákat szakítsák ki. Tőlük akarják elijeszteni a semleges orszá­gokat, a velük való kereske­delmet akadályozzák, s a Szovjetunióval való szövetsé­get a külpolitikában, a kom­munistákkal a belpolitikában a hét főbűn mellé nyolcadik­nak, de a legelső helyre állít­ják. Még soha nem volW olyan nagy szerepe a töme­gék félrevezetésére irányuló képmutatásnak, hízelgésnek, a fur'kóstoot és a mézesmad­zag politikája ördögi kombi­nációjának, mint most, ami­kor az imperializmus, nem al­kalmazhatja többé olyan sza­badon az erőszakot, — van hatalmas szocialista tábor! —- mint azelőtt, s nemzetközi méretekben a tömegpolitikai munkám van utalva. A nemzetközi helyzetben tehát igen nagy ideológiai harcot kell vívniok a kommu­nistáknak, a tömegek tisztán­látásának fokozásáért. Ismeretes, hogy ezt a jel­szót Lenin adta ki, már az 1920-as években terjesztett ilyen javaslatot a Szovjetunió a világ - elé. Akkor is igaza volt, de ereje kevesebb a le­szerelés kiharcolására, mint most. Most igazunk is van, erőnk is van hozzá: ezért fog­juk végül is belekényszeríte­ni az imperialistákat a lesze­relésbe. Ez is . csak hosszú harc eredménye lehet, nem egy tárgyaláson dől el a le­szerelés sorsa. A cél azonban reális, s addig kell küzdeni érte, amíg a tömegek nyo­mására, az antiimperialista erők csapásai alatt tovább gyengülő monopolok megtör­nek, s így hajtanak fejet a népek óhaja előtt. A békét szoigálják a kom­munisták azokban az orszá­gokban Is, ahol már a szo­cializmus, vagy éppen a kom­munizmus épül. Az imperia­listák torzítanak, rágalmaz­nak, óriási propagandagépeze­tük fő feladata a kommunis­ták befeketítése. Ezzel szem­ben nékünk mindenekelőtt saját életünk igaz tényeit kell a mérleg serpenyőjébe vetni. Az, hogy mit termelünk, mi­lyen minőségben és meny­nyiért, az, hogy miképpen élünk, művelődünk, és szóra­kozunk, mind nemzetközi ki­hatású és a békhearcot befo­lyásoló tény. Ilyen értelem­ben egy szocialista országnak nem lehet „magánélete”. Hi­báinkat árgus szemmel lesik, hogy telekürtöljék vele a vi­lágot: ilyen a szocializmus. Ez vár rátok, ha egy tálból eseresznyéztek a kommunis­tákkal. Le kell leplezni rá­galmaikat, s mégiirikább vi­gyázni arra: legyen a tál és o'yan cseresznye, hogy ked­ve támadjon mindenkinek velünk együtt élvezni a szo­cializmus adta lehetőségeket, áldásokat. Mindez ma már nem óhaj, nem prédikációk tárgya, ha­nem életünk kérlelhetetlen valója. A tét nagy: a béke, az emberiség jövője kezünk­ben van. Minél hívebben szolgálják ezt a nagy ügyet a kommunisták, annál töb­ben ismerik el őket vezető­jükként. A kommunisták — emberek. Nem egyformák, vannak köztük jobbak, rosz- szabbalk, okosak és kevésbé okosak, egyszerűek és magas poszton állók, de mind egyek a nagy küldetés szolgálatá­ban: a szocializmus világgyő­zelméért harcolva egyszers­mind a világbékét is az ő ve­zetésükkel vívja ki az embe­riség — önmaga számára. Tgy lett a nemzetközi munkásmozgalom, a kommunista pártok harci programja, a 81 kommunista párt Moszkva] Nyilatkozata napjaink világbéke harcának szent zászlaja is. Patkó Imre Képeslap gyűjtési verseny! Az Északmagyarországi Papír és Irodaszerértékesítő Vállalat a Képzőművészeti Alap Kiadóválla’atával együttesen versenyt indít képeslap gyűjtésre. Cél: Legtöbb belföldi képeslap gyűjtése Feltételek: A verseny indul 1961. április 1-én, befeje­ződik 1961. szeptember 30-án. Indulhat minden fiatal, aki 18. évét még nem töltötte be 1961-ben. Kitűzött díjak: 3—3 darab I. és II. díj, 4 darab III. díj. Kiosztásra kerülnek aranyhegyű Parker-rendszerű és középára töltőtollak. A pályázók Nógrád megye területéről jelentkezhetnek. A gyűjteményt 1961. október 1—10-ig kell a Papír- és Irodaszerértékesítő V., Miskolc, Szentpéteri kapu cí­mére beküldeni, ahol bíráló bizottság dönt. Pontos címet kérünk. Fiatalok kapcsolódjatok be a versenybe! (156)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom