Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-18 / 22. szám

4 NÓGRÁDI NEPÜJSAG 1961. március 18. Tegyünk nagyobb lépéseket a műszaki propagandában Egyre több erőfeszítést hí­vén a ma emberétől a tech­nika fejlődése, növekvő fel­adatainak megoldása. A megoldás könnyűnek tű­nik: tanulni kell. Már ren­delkezünk tapasztalatokkal e feladat megoldásában, azon­ban szükséges, hogy ezeket tovább gyarapítsuk. Ez na­gyon fontos azért is számunk­ra. mert megyénkben is je­lentős rekonstrukciós és mű­szaki fejlesztési munkák in­dultak meg. Azonban ellent­mondás jelentkezik Iparfej­lesztésünk és a szakmai kép­zettség között. Az új felada­tok megoldása érdekében min­denki, de elsősorban a mun­kástömegek számára fontos az új és újabb műszaki isme­retek elsajátítása. Az ismeretterjesztés megol­dása már évek óta folyik ná­lunk is. Azonban a műszaki ismeretterjesztés és propa­ganda csak az elmúlt évben kapott méltó helyet a mun­kában. Már történtek próbál­kozások a korábbi években is a műszaifei ismeretterjesztés kialakítására, azonban még ma sem kielégítő ez a mun­ka. Pártunk Politikai Bizott­ságának 1960 júniusi határo­zata jelentősségének megfe­lelő helyre állította a műsza­ki ismeretterjesztést és pro­pagandát. Reflektorfénybe került e fontos munka a ter­melés konkrét feladatai meg­oldásának érdekében. Addig, amíg 1959-ben — főként a Salgótarjáni Acél­árugyárban — csak 9—10 műszaki ismeretterjesztő elő­adás hangzott el, addig a kö­vetkező évben már közel 70 előadás volt a megyében. Ki­alakultak a munkás akadé­miák. A bányászatban 12 ilyen akadémia, az Acéláru­gyárban a vasas akadémia hét tagozata, míg az építő­iparban három akadémia mű­ködik Ezeken elsősorban spe­ciális üzemi kérdéseket vi­tatnak meg a hallgatók. így például az Acélárugyárban a hengerész tagozaton már is­merkednek a most épülő hen- gerde technológiai kérdései­vel is. Az akadémiák mellett azonban egyenkénti műszaki előadások is elhangzanak. Az akadémiák, előadássorozatok, előadások eredményét még nehéz lemérni. Az viszont bi­zonyos, — a tapasztalatok mu­tátják —, hogy ahol az üzem­vezetőség gondot fordít a munkára, ott az előadó so­sem hiányzik és gazdag a megjelenés is. Egyes üzemek már kísérleteztek a vidékről bejáró dolgozók ismeretter­jesztésének megoldásával is. Az itteni eredmények továb­bi erősítésére, növelésére van szükség. A műszaki ismeretterjesz­tés és propagandamunka eredményeink ellenére is gye­rekcipőben jár. A megye, az ország is egyre változik. A második ötéves terv felada­tai még alaposabb műszaki tudást. általános műszaki színvonalat követelnek. S ez nemcsak az iparban, hanem most már a mezőgazdaságban is jelentkezik, hiszen az át­szervezéssel új helyzet állott elő. Ennek érdekében még sok lehetőség kerülhet ki­használásra, amelyeket az ed­digiek során kihagytak. Na­gyon fontos elsősorban azok­nak a szerveknek az össze­hangolt munkája, amelyék résztvesznek a műszaki is­meretterjesztésben. Az eddigi tapasztalatoktól eltérően a jö­vőben a gazdasági vezetés szemléletének változására van szükség Eddig az üzemek gazdasági vezetői — kevés hely kivételétől eltekintve — anyagiakban segítették ezt a munkát, azonban nem nyúj­tottak megfelelő szákmai, er­kölcsi segítséget. Sok helyen még nem tekintik a műszaki propagandát a termelési te­vékenység és a műszaki fej­lesztés szerves részének. E munkához jelentős segít­séget várunk a műszaki ér­telmiségtől. Kétségtelen, hogy javult az utóbbi időben a műszákiak bekapcsolódása a munkába. azonban sokkal többet tehetne a TIT műsza­ki szakosztálya a vállalatok műszaki gárdájának tömörí­tésével, irányításával. Szük­séges, hogy a nagyobb válla­latoknál önálló műszaki elő­adó gárda alakuljon, mint például a Salgótarjáni Üveg­gyárban is, ahol közel 20 mű­szaki ember segíti elő ezt a munkát. A TIT e területen kifejtett munkáját úgy tá­mogatják helyesen, ha egyre több műszaki dolgozó kap­csolódik be a műszaki szak­osztályba. A jövőben érdemes az ed- JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGX digá tapasztalatok alapján ki­alakult szerződéses gyakorla­tot folytatni, mert a szakszer­vezetek a TIT-tel kötött szer­ződések alapján tudják bizto­sítani az igényeknek legmeg­felelőbb előadásokat. Azonban az előadások és az előadók biztosítása még nem minden. Ezt a munkát elősegíti az üzemi könyvtárak kielégítő műszaki, anyaggal való ellátá­sa. Az üzemi könyvtárak mellett a megyei könyvtár is tett már lépéseket műszaki részlegének kialakítására. Megteremtették a műszaki részleg alapját. Szorgalmazni lehetne a jövőben az üzemek közti kölcsönzést Is. E fon­tos feladat érdekében már az elmúlt évben is tevékenyke­dett a megyei Munkásmozgal­mi és Ipartörténeti Múzeum azáltal, hogy megnyitotta a bányászati kiállítást. A kö­zeli tervekben szerepel az üvegipar történetének feldol­gozása. Az említett lehetőségek — amelyek már adottak — és a menetközben feltáruló lehető­ségek kihasználásával egyre nagyobb lépéseket tehetünk előre a műszaki ismeretter­jesztés és a propagandamunka útján A munkás akadémiák szervezetének kiszélesítésével, a termelés feladataiból faka­dó műszaki előadások soka­ságával, a műszaki dolgozók széleskörű bevonásával elér­hetjük, hogy megyénk mun­kásságának tovább növekszik műszaki színvonala. Az Állami Déryné Színház a következő hetekben egy­másután három különféle műfajú bemutatóval teszi vál­tozatossá Nógrád megyei mű­sortervét. Az előadásra kerülő dara­bok közül a klasszikus víg­játék-irodalmat Lope de Vega: A kertész kutyája című da­rabja képviseli, amelynek elő­adási együttese a péntek esti salgótarjáni siker után ma, szombaton és holnap Somos­kőújfaluba és Nemtibe lá­togat el. Varr a fiam Koszos képe csupa figyelem. Még ha szólok is hozzá, nem válaszol. Ül a sámlin, kis térdeit összezárja, azokat fé­lig befedi a fehér vászonda­rab. Mellette a padlón gom­bolyag piros pamut lustálko­dik. Pancstól-széltől repede­zett apró ujjai között a fé­nyes tű, amivel öltöget. A négyzet alakú vászon két szé­le már centiméter széles öl­tésekkel szegett. Varr a fiam. Nyög nagyokat közben s le­méri, mennyi van még hát­ra. Nem, az anyja hiába se­gítene, azt nem engedi. Hát akkor az iskolában nem tud­ja majd s kinevetik. Csak mikor a tű fokát nem találja, hagyja, hogy befűzzük helyet­te a pamutot. De még a rá­diót is ki kell kapcsolni, ne zavarja. Ezt meg kell tanul­ni, mert holnap kokárdát varrnak nemzetiszínű szalag­ból a „suliban”. Annak re­meknek kell lenni, hiszen a Talpra magyar utolsó két versszakát ő szavalja. Kisdo­bos ruhában. — Na, tessék ezt megnézni, ugye, hogy tudok! S dicsérem, büszkén és boldogan. Azt mondom, hogy egy varrónő sem készített volna különb zsebkendőt. Művészet ez. — Látod fiam, legalább ha nem ért hozzá a feleséged, majd felvarrod te a gombot a kabátra. De a csattanót ő adja hozzá. — Azt már nem. Aki a fe­leségem lesz, kitűnő tanuló és most is ő varr legszebben az osztályban. K. Március 22-én Darvas Jó­zsef: Hajnali tűz című szín­művének bemutatója Ígérke­zik jelentős eseménynek. Az első előadásra a megyei párt- bizottság rendezésében Salgó­tarjánban kerül sor, ezt kö­vetően 23-án a nagyközönség számára szintén Salgótarján­ban lesz előadás. A színház harmadik pre­mierje április elejétől Kodály Zoltán: Háry János című dal- játéka lesz, ami falusi szín­padra alkalmazva ősbemutató nak számít.-----------------<|J|, ----------------­Há rom bemutató a Déryné Színház műsorán­TAVASZ BUJÁKON Hárman kaptak Petőfi-, ketten Munka-díjat 16 ÉVES AZ ACÉLARüGYARI PETŐFI SZÍNJÁTSZÓ SZAKOSZTÁLY Nagyon meghitt, családias ünnepet ' tartottak szerdán este a Salgótarjáni Acéláru­gyár Művelődési Otthonában A Petőfi Színjátszó Szakosz­tály tagjai, hozzátartozók, vendégek gyűltek össze, hogy megünnepeljék a szakosztály fennállásának 16. évforduló­ját, s a kitüntetett színjátszó­kat. Sztremen Rudolf szakosz­tályi elnök ünnepi megemlé­kezésében felelevenítette a színjátszók, a szakosztály pá­lyafutásának néhány epizód­ját. Elmondta, hogy 1945 óta, a szakosztály megalakításától 49 háromíelvonásos színdara­bot játszottak el, közel 75 000 néző előtt. Több százra tehe­tő a helyben és vidéken elő­adott műsoros esteknek a száma. Ezután elmondta, hogy három éven keresztül nem adtak ki Petőfi-díjat, viszont az 1960-as év munkáját figye­lembe véve, most sor kerül rá. Három színjátszónak nyújtotta át ezután a megtisz­telő díjat. Turek László Ros­tand: Regényesek című szín­darabjában nyújtott alakítá­sáért és Kovács Gyula és Bo- lyós László Heltai: Az 1002. éjszaka című színdarabjában nyújtott kimagasló teljesítmé­nyükért kaptak Petőfi-díjat. Ezután Miklós Bélának és Kuntz Emilnek nyújtotta át Megöltek Felvétel, indíts! ... — hang­zik Nádassy László szava, s miközben a szavakat halljuk, a filmoperatőr keze alatt berregni kezd a gép. Hang­zik a következő karmesteri szó: Állj! Ezeket a szavakat a vízválasztói erőmű mellett, a kötélpálya alatt elhelyezett bányakolóniát ábrázoló ma­ketteknél hallottuk. Itt ké- ' szítik a „Megölték egy leányt” című új magyar film külső felvételeit. Pár tagú forgató- ; csoport a szelíd, kedves, jel- ! legzetes nógrádi tájat válasz- j tóttá a felvétel színhelyéül, j Ide építettek fel a makettek segítségével egy bányakolóniai házsort, ahol a majd főszere­pet játszó Papp Éva a kötél­pályán tovahaladó csilléket nézi. I A kész filmen látjuk majd így­És az előbb a „felvétel, in­díts” után az „állj” parancs­szó azért hangzott el, mert fejünk felett a kötélpálya megállt és a forgatás nem folytatódhat. E pár percet használtuk ki, — amely sze­rencsére a kötélpálya mun­kásainak jóvoltából adódott a Munka-díjat a kollektív szellem példamutató ápolá­sáért, s azért, mert az elmúlt év folyamán minden társadal­mi megmozdulásban élenjár­tak. Az. évforduló alkalmából jelvényeket is alapított a szakosztály. A jelvényeket rangsorolás szerint kapták a tagok attól függően, hogy ki hány éve tagja a szakosztály­nak. A díjak és a jelvények kiosztásának megható pilla­natai után Kovács József, a művelődési otthon igazgatója köszöntötte a kitüntetteket és a színjátszókat. Érdekes hagyomány mégis" métlésóre is sor került. A há­rom Petőfi-díjas a díjként kapott ezüstözött serleget színültig töltötte pálinkával, amelyek körben jártak a szakosztály tagjai között. Min­denki ivott, mindegyik serleg­ből egy-egy kortyot. Ez az érdekes hagyomány azt jelké­pezi, hogy a szakosztály tag­jai a közös munka, a közös szórakozás során mennyire eggyé forrtak. A Petőfi-díja- sok is, a Munka-díjasok is — akik egyébként gyönyörű csiszolt vázát kaptak díjként — egy-egy könyvet is kaptak a díjak mellé. Az ünnepség után közös vacsorán vettek résrí a szakosztály tagjai. egy leányt —, hogy Nádassy László film­rendezővel pár szót váltsak, készülő új filmjéről. Másodszor találkoztam Ná­dassy László fiatal filmren­dezővel. Első filmje, a Raz­zia bemutatójánál, Salgótar­jánban már megihlették e különleges táj szépségei. — És mint mondja — megérle­lődött benne egy Salgótar­jánnal kapcsolatos téma, amelyben különösen segítsé­gére volt Solymár János Sal­gótarjánról írt riportja. — Tavaly május óta dolgozom a fogatókönyvön Solymár Já­nossal együtt — folytatja a beszélgetést Nádassy László, miközben a kötélpálya újból megindult és folytatódhat a felvétel. „,A film cselekménye 1917 végén, 1918 telén játszódik, az első világháború befejezé­se után, a Tanácsiköztársaság előestéjén. A fiatalok filmje is ez, hisz’ az operatőr kivé­telével a film alkotói több­nyire a fiatal magyar mű­vészgeneráció tagjai” —■ mondja befejezésül Nádassy I,ászló. Kálovits Géza NÓGRÁDI EMBEREK Ha Kétbodony község kul­turális életéről van szó, ak­kor jó tudni, hogy ennek az életnek pezsdítöi a termelő­szövetkezeti fiatalok a falu­ban. örvendetes dolog ez nagyon, meri azt mutatja, hogy falusi dolgozóink, ha bizonytalankodva is néha azok a különféle művészetil tevékenység, társas szórakozás mellett a közös mezőgazda-® sági tennivalókat is megbe­szélgetik. {játszók, a szomszédos falvak- "ba is gyakorta ellátogatnak ■műsorukkal. Legutóbb például Bánkon tartottak nagysikerű előadást. A folyamatos pró­bák eredményeként a leét- bodonyi műkedvelők ma már komoly repertoár műsorral rendelkeznek, s ez az anyag újabb betanulásokkal hétről hétre bővül. Az együttes tagjai nagyon helyesen, nem ér­tékelik túl saját képességüket, s éppen ezért he­lyesen a nagyobb erőpróbát, felké­szültséget kívá­nó háromfelvoná- sosak helyett az egyfelvonásos da­rabok között vá­logatnak ízlésük, tetszésük, érdek­lődési igényük szerint. A jelen­legi próbarenden például Csenki Imre: A nyakas kovács című ze­nés játéka, Gész- telyi Nagy Zol­tán: Áramszünet, Király Dezső: A sofőr álma című jelenete szerepel, ezek közül kerül ki a kulturális seregszemle mű­sordarabja is. A gyermekszín­játszók műsorvá­lasztása a felnőtt csoport számára is példamutató. Az iskolások Örvös Lajos: A betyárfogadó című egyfelvo- násossal vesznek részt a cso­portok versengésén, amely Petőfivel kapcsolatos törté­netet elevenít meg. Ha a kétbodonyi kultúr- gárda eddigi miisorválasztó igényességét megőrzi és to­vább fokozza, a jövőben is sok kellemes estet biztosít­hat a község szórakozni vá­gyó dolgozóinak. (b. t.) Galbács Rozália és Bagyinszki Zoltán az ,Adj egy csókot, Julis” című jelenetben. A kislány a kérésre seprűvel vá aszói. Kedvező a pillanat a fiataloknak. Az „Áramszünet” cí­mű jelenet a kétbodonyi színjátszók előadásában. A falu népművelési ügy­vezetője, a kulturális ügyek kézbentartója Filu András is termelőszövetkezeti tag, aki a közös törekvésekben mindenes feladatot lát el. A tíztagú gyermekcsoport mel­lett 25 felnőtt színjátszói tart számon. Ez a törzsgárda szin+e minden este ott talál­ható az otthonban, mert fia­talokban, öregekben egyaránt nagy a játszó kedv, a szíves hajlandóság a szórakoztatás­ra. Ha a község kis világát már szűkösnek érzik a szin­még, de tapossák már az utat, amelyen a szocialista kultúra irányába haladhatnak. Ennek a munkának Két- bodonyban a község KIS7- fiataljai a kezdeményezői, az ő kezdeményezésüket pedig a termelőszövetkezeti tagság növekedő igénye ösztönzi. En­nek bizonysága az, hogy az, esteken a kétbodonyi műve­lődési ház szinte valósággá.!, tsz taggyűlés színhelye. És egy kicsit így is van tulaj­donképpen, mert akik itt rendszeresen egybejönnek.. KULTÚRÉLET KÉTBODOMBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom