Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-25 / 16. szám

4 nögradi népüjsag 1961. február 25. A KlSZ-szervezetek tevékenysége a kulturális szemléért NÓGRÁDI EMBEREK A már évről évre ismét­lődő kulturális szem­lék megyénkben is a különböző ifjúsági, művészeti csoportok kulturális tevékeny­ségének érdekes színfoltjai. Elmondhatjuk, amennyiben a kulturális szemle valóban színvonalas, érdekes, akkor a megye dolgozóinak széles tö­megei érdeklődéssel és öröm­mel kísérik a fiataloknak ezt a nagyszerű megmozdulását. Az idén is a mi Lovász József Kulturális Szemlénk része az országosan meghir­detett ifjúsági szemlének és programja a kulturális mun­ka nagy lehetőségét biztosítja a fiataljainknak. Itt van az alkalom, hogy a fiatalok — úgy, ahogyan évek során — ismét megnyerjék a dolgozók széles tömegeinek tetszését és nagy sikert arassanak. A szemle egyébként a KISZ- szervezeteknek egy nagy erő­próbája, mert a szemle a KISZ alapszervezetek kultu­rális életének éves program­ját jelenti. Nem érdektelen ezt kihangsúlyozni, hiszen eléggé elterjedt — és nagyon helytelenül — sok helyen az a nézet, hogy a kulturális szemlét több alapszervezet­nél csak a bemutatókra szű­kítik le és ezt is helytelenül versenymozgalomnak tartják, amelyben csak győzelmi eséllyel érdemes résztvenni és azt is, ,a már hagyományo­san elterjedt néhány művé­szeti ágban, színjátszás, tánc, énekkar és ehhez hasonló. A nevezések alapján megállapítható, hogy ebben az évben a szemle bemutatóin — ha pon­tosak a számok — közel 300 csoport vesz részt, amelynek a száma körülbelül 3 ezer fő. A KISZ-szervezetek számára ez a számadat azt a figyel­meztetőt szabja, hogy az alap- szervezetek kulturális tevé­kenysége nem állhat meg a bemutatók végeztével, hanem tovább kell fokozni a mun­kát, mert közel négyszer ennyi fiatal van még a me­gyében, akik számára bizto­sítani kell a kulturális köve­telményt, a műveltséget biz­tosító megmozdulások lehe­tőségét. Ezt pedig a KISZ- szervezetek csak állandó jel­legű kulturális tevékenység kialakításával érhetik el. A KISZ alapszervezeteknek fél­re kell dobni azt a nézetet, hogy majd felkérjük a mű­velődési szervek valamelyi­két, hogy intézzék a dolgo­kat. Ezt a művelődési szer­vek a KISZ helyett nem fog­ÉL BÄM, A MGYÚR Jogász és vándorszínész volt, de halála után, mini drámaköltő lett halhatatlan. Katona József neve most lett teljes ragyogású. A dráma, a balszerencsés sorsú műremek, egy erdély- országi irodalmi pályázaton elkallódott, — legalábbis úgy eshetett, hogy a bíráló zsűri beszámolójában Katona József munkájáról még csak említés sem történt. De a ké­sőbbi évtizedek sem valósítot­ták meg a költő legszebb ál­mát. A Bánk bán hosszú ideig könyvbe zárt szellem maradt. Nemzeti drámairodalmunk­nak ez a csodálatosan hatal­mas alkotása Udvarhelyi Mik­lós kassai aktor első vállal­kozása után, egy nagy vivő­erejű színész, Egressy Gábor ajkáról tört magának utat valójában a színpártoló kö­zönség, a függetlenségi esz­mék világosait hívei felé, akik az 1200-as évek legen­dákból szőtt eseménye mö­gött tulajdon koruk rengeteg azonosságát fedezhették fel. A halott kor átkiáltását hal­lották meg a későbbiek s en­nek ereje biztosított végülis időálló jelentőséget a Bánk bánnak és költőjének, s vonta magára a jóhallású cenzorok figyelmét is a szabadsághar­cot bevezető politikai moz­golódások idején. Ezért mutatott tilosat a cen­zori jelző Katona drámája előtt, de ezért nem véletlen az sem, hogy megint csak Eg- ressyvel a címszerepben ezzel a művel éltette forradalmát 1848. március 15. estéjén, in­gyenes előadáson a pesti for­radalmi nép. Isten nem segít felkent ki­rályok ellen? ... Segítsen ak­kor Bánk szavának, Petur szavának gyújtó parázsa, Ti­borc panaszának keserűsége, lázítson az alattomos rágalom, az ösztönök aljassága, a két­arcú haszonlesés, a hitszegés. A mű nyelvezetének dara­bossága, nehézkessége a hi­vatott ékesszólók tanácsolásá­ban erős ötvözetbe fogta a lényeget, az eszmeiséget, mint rádiumsugarat az ólom, hogy századokra tartós legyen a sugárzás, amely gyógyítani, de ölni is képes, ha az idők­ben, talán más-más alakban újra éledne a zsarnok. Nem csoda hát, hogy a sza­badságharc elnyomása után elnémították újabb évek tize­dére Bánkot is. Az önkény- uralom még a gyanútlanul ejtett szó mögött is lázítást szimatolt, — hát még Bánk szavai mögött! A millenáriu- mig alig is akadt színész, aki szájára vette volna, aki mer­te volna, de utána sem. Ügy könyvelték el ezt a drámát a Horthy úri-Magyarországban is, mint poros klasszikust, öreg féltékenységi tragédiát, amivel alig van mit kezdeni, csak a ma, a jelen nyitott számára korlátlan, szabad te­ret, hogy múltunkra emlékez­hessünk. Megalkotása óta száz esztendő alatt összesen nem szerepelt annyiszor a Bánk bán színpadainkon, mint a felszabadulást követő másfél évtizedben. Katona József drámája nemcsak középisko­láink kötelező olvasmány­anyaga, de színházainknak is szívesen vállalt, szinte „kö­telező” darabja lett, ha egy művésztársulat ad a rangjá­ra. Nincs az a valamire való színész, akit ne hevítene a gondolat Bánkot, Peturt, Bi- berachot, Ottót, Melindát, Gertrudist, Izidorát formálni. Megannyi nagyszerű feladat. Szakmai zsargonban: menny- bemenetel. Dúsan árnyalt jel­lemek kibontásának lehető­sége. Az Állami Déryné Színház is hosszan kereste a lehetősé­geket, hogy a falusi művelő­dési otthonok szűkre mérete­zett játékterébe helyezhesse a nagyszemélyzetű drámát. Ezt. a „lehetetlent” rendező, szcenikus és kosztümtervező hármas egysége valósította meg. Sorrendben: Kertész László, Cselényi József és Rimanóczy Ivonne, akik a kí­sérőzene szerzőjében, a Kos- suth-díjas Dávid Gyulában, s a koreográfus Rimóczy Vio­lában értékes segítőket kap­tak. Valamennyien hiánytalan munkát végeztek. Az előadási együttes meg- válogatása is nagy gondos­ságot és feladat iránti tiszte­letet mutat. Valamennyi mű­vész helyén érezhette magát a ráosztott köntösben Ez kü­lönösen vonatkozik Bánk sze­mélyének mintázójára, Kő­szegi Gyulára, a Peturt for­máló Fenyvesy Balázsra, a Biberachot elevenítő Dékány Jánosra, Hetés György Ottó­jára, a II. Endrét elevenítő Keresztessy Bélára, Tiborc lát- tatójára: Hajdú Endrére, Me­linda és Izidora testesítőire: Kassai Ilonára, Fodor Terézre és a belső ábrázolás minősé­gében Sallay Kornéléi Gertru- disára. Közülük leginkább mégis a fondorlatban, cselszövésben páratlan eszű Biberachtól kaptuk érzésem szerint a leg- munkáltabb portrét Dékány felfogásában. Ezzel szikrát sem szeretném mások minő­ségi értékét alábecsülni, csak arra kívánok jelezni, milyen pompás és nagybiztonságú művésze van a színháznak ebben a szerepkörben. Kőszegi Gyula Bánkja hangban, figurában csupa ro­bosztusság, indulatában sodró erejű, lírájában bensőséges, kifejező eszközeiben egyszerű és sallangmentes. Feladatával minden helyzetben hiánymen­tesen azonosulni tud. Sallay Kornélia Gertrudisa altfekvésű orgánummal von­ja magára a figyelmet, — túlságosan tudatosan s ezzel mintha a lényegből is áldoz­na. Pedig minden adottsága megvan a belülről való jel- lembontakoztatásra. S éppen azért, mert sokmindent hang- technikával akar elérni, a ki­rályasszonytól kívánt atmosz­féra minduntalan szétfoszlik, nincs elég külső tartása a fi­gurának. Igen eredeti felfogás Hetés György puhányságában, gyá­vaságában is élvhajhászó Ottója. Ü gyefogyottságával néha még kedves is, de a gyá­moltalanság máza hiénát búj­tat, — ezt Hetés szépen ér zékelteti. Hajdú Endre Ti- borca kiegyensúlyozott színé­szi munka, a nagymonológot ugyan túlzottan leegyszerűsí­ti, a benső fojtottság nem eléggé robbanásra kész s a szövegmondás néhol Bihari József lejtésű. Melindába Kassai Ilona törékeny finom­ságot lehelt, asszonyi meg­adást, alázatot, — ez tette élővé, rokonszenvessé alak­ját. Izidora, szerelmes csügge- dése, kiábrándultsága egy­aránt megkapó és részvétre méltó Fodor Teréz kivetítésé­ben. Petur bán lázadó türel­metlensége, féktelen kesere- dettsége az összeesküvési kép­ben Fenyvessy Balázs eszkö­zeivel szuggesztív erejű, egé­szen lenyűgöző. Fenyvessy látni és láttatni képes a ké­szülő, bontakozó tragédiát. II. Endre, a szörnyű csapást jajszó nélkül viselő uralkodó még egyéni tragédiájában is méltóságos tud maradni s ta­lán sorsa legnagyobb viada­lát látjuk, mikor győzelmet arat önmaga felett s eláll a bosszú tervétől. Mikhál és Simon bánt Lázár Tihamér és Márkus Lajos, Myska bánt Zólyomi Jenő teszi jellegze­tessé egyéni eszközökkel. So- lom mestert Kovács István, a zászlós urat Szűri György, az udvarnokot Palotai Ferenc, a Rittert Maróéi Ferenc rajzol­ta meg igényesen a salgótar­jáni bemutatón. Barna Tibor Este a forgácsi művelődési házban OOOOOGGOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOGOOOOOGOGGQOOGOGOöOCk OOOOOOOOOOOOOOeeOOOGGOOOeOGGGOGGOO Ök a sakknak hódolnak ják elvégezni. Azoknak meg­van a maguk feladata és nem is helyes, de nem is tehetik a KISZ alapszervek, hogy ezeket a munkában elfoglalt, a munkáért felelősséggel tar­tozó szerveket még a KISZ feladatával fs terheljék. A művelődési szerveknek meg­van a maguk feladatuk a KISZ tevékenységét segíteni. Mégpedig szakmai tanács­adással, anyagi támogatással és ehhez hasonló • dolgokkal. De szervezni a szemlét már nem tehetik. A kulturális szemle kereté­ben sokféle lehetőséget bizto­síthatunk a fiatalok tevé­kenységéhez. Vonjunk be egy­re több fiatalt új művészeti csoportokba, szakkörükbe, fog­lalkoztassuk őket és tegyük rendszeressé körükben a szellemi vetélkedéseket. Szer­vezzünk részükre ankétokkal egybekötött színház- és mozi­látogatásokat. Van tehát le­hetőség, csak a KISZ alap­szervezetek álljanak a talpuk­ra, legyenek önállóak, lelemé­nyesek és ne várjanak má­soktól olyan jellegű támoga­tást, amelyet maguknak kel­lene elvégezni. A most sorra kerülő be­mutatók a művészeti csoportok külső meg­nyilatkozási formái, melyeken színvonalas és jó tartalmi munkával már egyre na- gyobbszámú érdeklődőknek hasznos szórakozást és neve­lést adhatnak. Éppen ezért ezzel kapcsolatban a KISZ-re háruló nagy felelősséggel ál­landóan számolni kell az alap­szervezeteknek. Helyesen kell megválasztni a műsort, a műsort jól meg kell tanulni, s ezen keresztül az előadást magas színvonalra emelni. Nem szabad gyengén, össze­kapkodott műsorral a közön­ség elé lépni, mert ezzel azt a bizalmat, amely a dolgozók széles tömegeiben él a kul­turális szemle iránt, lerom­boljuk. Kétségtelen, mindezek áldozatos munkát kérnek. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a csoportoknak a műsor­választása általában helyes volt. Igen sok oiyan darab szerepel a bemutatók műso­rában, amelyek a mai életet tükrözik. Mindinkább csök­kent a hamis romantikát Árasztó népszínművek iránti érdeklődés. És ez helyes, mm- tatja a fiataljainkban végbe­menő magasabb művésziesség iránti érdeklődést. O óinunk kell még a helyi OZ bemutatókról és legfő­képpen azok szerve­zéséről. Ezek már több he­lyütt folynak. De nem érdek­telen megemlíteni éppen a lá­tottak alapján azokat a fo­gyatékosságokat sem, ame­lyeket az alapszervezetek a szervezés során elkövettek. Ezt annál is inkább helyes­nek tartjuk, hogy tapasztala­tot adjunk azoknak, akik még ennek hasznát vehetik. A be­mutatók szervezésénél a KISZ alapszervezeteknek kell kérni a helyi művelődési bizottsá­gok segítségét a feladatok megoldásához és lehetőleg mindenütt kapcsolják össze a szemle bemutatóit az út­törő, gyermekművészeti se­regszemlének a műsorával. Ez több szempontból is he­lyes. Elsősorban tartalmasabb, színvonalasabb lesz a műsor, növekvőbb az érdeklődés és nem utolsó sorban erősíti az úttörők és a kiszesek kapcso­latát. Mindenesetre jegyezzük meg, hogy KISZ alapszerve­zeteink a kulturális szemlére úgy készüljenek, hogy az méltó legyen a hagyományok­hoz és amennyiben nem tud­ják a megfelelő színvonalat a KISZ-alapszervezetek biz­tosítani, szükségtelen nívót- lan műsorokkal a közönség elé lépni. Mindenki nagy bi­zakodással néz a KlSZ-alap- szervezetek munkája elé, hi­szen most már rajtuk áll, hogy az idén is sikerre tud­juk-e vinni a Lovász József Kulturális Szemlét. A TSZ TAG Az első félévi munkát értékelték a járási tanulmányi felügyelők Csütörtökön a megyei taná­cson az iskolai munka első félévének tapasztalatairól ta­nácskoztak a járási tanulmá­nyi felügyelők. A tanácskozáson a járási tanulmányi felügyelők beszá­moltak a tanulmányi színvo­nal emeléséről, a bukási sta­tisztika alakulásáról, a hiány­zásokról, az óvoda tevékeny­ségéről, általában az oktatási reform irányelveivel kapcso­latos eredményekről. A ta­nácskozáson részt vettek a Művelődésügyi Minisztérium képviselői is, akik értékes javaslatokkal segítették a Nógrád megyei tanulmányt felügyelők ellenőrző, irányí­tó munkáját. KÖNYVTÁR SEGÍTSÉGE AZ EGÉSZSÉGÜGY TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉHEZ A Berlini Városi Könyvtár január 1-től újfajta szolgála­tot vezetett be az egészség­ügy területén dolgozók mun­kájának segítésére. A könyv­tárnál telefonon megrendel­hetők orvosi könyvek, egész­ségügyi tanulmányok stb. Akik szorgalmasan készülnek a színelőadásra Munka közben egy kis pihenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom