Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-04 / 10. szám

1961. február 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A falu számvetése Mátraverebélyen sem sírnak vissza semmit Jól halad a javítási munka gépállomásainkon Tizenöt HÓNAP tö­rekvése, szorgoskodása van az emberek mögött. Tizenöt hónap munkájának eredmé­nyeit értékelte február 1-én, szerdán délután a mátravere- bélyi Március 15 Termelő­szövetkezet. Százharminchat tsz gazda első alkalommal vetett számot nyilvánosan és önmagában is, helyesen ha- tározott-e 1959 márciusában, amikor a közös gazdálkodást választotta? Erre a kérdésre adott vá­laszt a mátraverebélyiek zár­számadó közgyűlési beszámo­lójában a termelőszövetkezet elnöke, Nagy Gyula és többi társa is a közös gazdaságban. A mátraverebélyi Március 15 Tsz tulajdonosai 1959 ta­vaszán mondták ugyan ki a közös gazdálkodás melletti határozatot, az együttes mun­kát azonban csak ősszel kezdték meg valójában, így vetettek most 15 hónap ta­nulságaival számot. Közhelynek hangzik már, de mégis az volt az igazság itt is, hogy bizony nem volt éppen könnyű a kezdés. Hat, nyolc holdas parcellák, ennél is jóval kisebbek barázdálták keresztül-kasul a határt, so­vány elhanyagolt, táplálékot alig látott földek ölelkeztek eggyé 922 holdon jobban gon­dozott, teljesebben munkált területekkel s ilyen birtokon lehetetlen egy csapásra cso­dát teremteni, vetésforgót kívánságnak tetszőt formálni. Megtettek ugyan minden te­hetőt, hogy maguk felé for­dítsák a föld hajlandóságát, de az őszi búza még a leg­jobb talajelőkészítés mellett sem hozta meg a vegyes erő­ben lévő területen a várt eredményt. Szerencsére, a ta­vaszi vetéseknél már jobban kamatozott a szorgalom. A kukorica, a cukorrépa is jó­val többet adott a tervezett­nél. 26 szarvasmarhával, 57 ló­val kezdett a szövetkezet s, hogy ezt az állományt már az első esztendőben megsok­szorozhassa, istállóra, beru­házásra volt szükség. De mi­ből? Amivel a kérdésre a szö­vetkezet dolgozói feleltek, az volt első bizonyítéka az élet­revalóságnak. Csaknem tel­jesen saját erőből hozzálát­tak, — szinte semmivel a ke­zükben, — a nagy feladat megoldásához s a község dol­gozóinak, iskolásainak és nem utolsó sorban a Nagybátonyi Aknamélyítő Vállalat embe­reinek segítségével hamaro­san állott már az 50 férőhe­lyes. 400 ezer forint értékű istálló. A múlt év tavaszán azonban ez is szűkösnek bi­zonyult. Ojabb 50 férős is­tállót kellett építeni — azt is benépesítették. S épült hama­rosan 20 férőhelyes sertésfiaz- tató, 10 vagonos góré, mag­tára van a tsz-nek s még pótkocsis erőgépet is besze­reztek. Az elnöki beszámoló jogos büszkeséggel említheti most, hogy a Március 15 Termelő- szövetkezet ingatlanainak '-és ingóságainak értéke 15 hónap alatt túl nőtt a második mil­lió forinton s ezekre a szö­vetkezet összes tartozása hosszúlejáratú hitel formájá­ban nem éri el a 240 ezer forintot sem. Az emberek szorgalmának jutalma és eredménye az is, hogy a tsz 632 ezer forintos hitel elenge­désben részesült s úgy igaz, ahogy a zárszámadási beszá­moló mondja: .. .„Ha figyelembe vesszük a felsorolt nagymérvű saját beruházást, hogy ez a gazda­sági év 15 hónapos volt, hogy egy éves termésből két évi vetésszükségletet és takar­mány alapot kellett biztosí­tani s azonkívül figyelembe vesszük, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban szükséges gyakorlati tapasztalatokkal sem rendelkeztünk, az elért eredmények igen jónak mondhatók.” A ^ TERMELŐSZÖVETKE­ZET a tervezettnek megfele­lően 43 forint 22 fillér érté­ket osztott minden munka­egységre a hivatalos termény­árak szerint, de, ha a sza­badpiaci értékesítési árakat tekintjük, a munkaegység anyagi értéke ennél is jóval több. A zárszámadás keretében szó esett a szövetkezetben tapasztalható tanulási kedv­ről is, de az eltelt időben ej­tett hibák sem kerültek vé­ka alá. Hogy jól határoztak-e 15 hónappal előbb, arra határo­zott igen volt az elnöki vá­lasz. De igennel feleltek a kérdésre a gazdák is. Kosik Pál állatgondozó például így: — Hat és fél holdam volt azelőtt. Nyűgöm, meg gon­dom. De ilyen dolgom soha­sem volt. — A többiek is szaporán bólogatnak, hogy bi­zony. ahogy Kosik mondja, — úgy igaz. — Csizmában sohasem jár­tam. mert nem tellett, csak kovácsra, meg lóra kerestem. Most tehenem van, borjam, a tehén most is hasas. A disznó, amit vágtam, két­mázsás volt s van két hasas­kocám, kilenc süldőm, rádiót vettem, azt hallgatom estén­ként, az asszonynak sohsem volt hosszúkabátja, van az is, bundacipője, csizmája, re­noválom a házat, 10 mázsa cementet vettem hozzá, 5 ezer forintért kerítést rendel­tem, van egy csomó tyúk, li­Előnyös biztosítást köthetnek az állattartó gazdák Többéves tapasztalatok bi­zonyítják, hogy a balesetből eredő állatelhullások, kény­szervágások száma leginkább a nyári időszakban emelke­dik, a balesetek többnyire a legeltetés ideje alatt tör­ténnek. Az egyéni tulajdon­ban levő állatok időszakos biztosítására évek óta kere­sik a megoldást, mert ez ket­tős célt szolgál Egyrészt le- , hetőségük lesz a legeltető ál- lattulajdonosoiknak arra, hogy a termelőszövetkezetekhez ha- . sonlóan biztosítsák állataikat, másrészt a legeltetési bizott­ságok, illetve a termelőszö­vetkezetek gondja, felelőssége lesz kevesebb az olyan ká­rokkal 'kapcsolatban, amelyek egyébként a legeltetési bizott­ságot, vagy éppen a termelő­szövetkezetet érintik, mint jogi személyt, a gondjaikra bízott, kihajtott állatokkal történt balesetért. A Földművelésügyi Minisz­térium 1959-ben és 1960-ban intézkedést foganatosított és ennék nyomán az Állami Eiztosító olyan biztosítási módot hozott létre, amely néhány forintért segítséget ad a legeltető állattulajdono- soknak. Így a legelőre kihaj­tott szarvasmarhák után da­rabonként 20 forint, a juhok után pedig 8 forint ellenében ezer, illetve 200 forint kár­térítést fizet az Állami Biz­tosító, függetlenül attól, hogy a kényszervágott állat kimé­réséből milyen összeg térül meg. Megyénk területén az elmúlt évben 298 esetben kaptak a legeltető állattartók kényszervágott állataik után kártérítést. A biztosítás akkor 'kezdő­dik. amikor az állatokat ki­hajtják a legelőre, s addig tart, ameddig a legeltetés, te­hát hat-hét hónapig. Azon­ban a kártérítés nemcsak a legelőn történt elhullásokra, balesetekre érvényes, hanem egyéb olyan betegségekre is, amelyek az állat elhullását, vagy kényszervágását idézik elő. A kedvezményes bizto­sítási módozat mellett ked­vező a díjfizetés módja is, mivel a fű'bér már magában foglalja a biztosítás díját is, s így beszedése, nyugtázása ezzel együtt történik meg. Ezt a biztosítási módot már az elmúlt évben beve­zették- az egész országban, s az állattartók körében igen nagy megelégedésre talált. A GÉPÁLLOMÁSOK MEGYEI IGAZGATÓJÁNAK NYILATKOZATA FONTOS FEL­ADATOKRÓL ba a háztájiban, .nyúl annyi, hogy nem is számolom. Alig győzi jegyezni az em­ber, mi mindene van Kosi- kéknak még ezeken túl is, hogy mi mindent adott a szorgalom a mátraverebélyi szövetkezeti embereknek. S ez nem szépítő dicsek­vés. Ez a ma valósága. Aki mégis kételkednék benne, kérdezze meg így igaz-e Mát­ra verebélyben. Kosik Pálnak például „csak” 500 munkaegysége van. Akad nála még szor­galmasabb is, nem is egy és kettő. De őróluk már csak­ugyan hallgassunk. Még hi­telét találná veszíteni a szó. Barna Tibor Eddig sem voltak sohasem híjában a tennivalóknak, de ebben az esztendőben Nóg- rád megye mezőgazdaságá­nak szocialista átszervezésé­vel a gépállomások dolgozói különlegesen nagy feladatok előtt állnak. Jelentős mérték­ben az ő felelősségükön, ta­lajelőkészítő gondosságukon múlik, milyen lesz a gazda­sági év eredménye abban az esztendőben, amikor első íz­ben aratja, takarítja majd be termését a megye immár tel­jes számban termelőszövetke­zetbe tömörült parasztsága. Gépállomásainknak, trak­toristáinknak erről a felelős­ségéről, a feladatokról beszél­gettünk Szomszéd Józseffel, a gépállomások megyei igaz­gatójával. Hogyan tudnak megfelelni gépállomásaink az előttük álló feladatoknak? — A jelenlegi időszakban, — mondotta, — a legnagyobb figyelmet a gép javítási mun­kálatokra fordítjuk. Hogy a traktorosok munkájukat ki­fogástalanul, megelégedésre láthassák el, annak elsőren­dű feltétele, hogy gépeink üzemképesek legyenek, a munkák megkezdése után biztosan számíthassunk se­gítségükre. Ennek érdekében a napokban is ellenőrzést vé­geztünk négy gépállomásun­kon, a szécsényi. karancske- szi, pásztói és érsekvadkerti szerelőcsarnokokban s meg­állapítottuk, hogy kisebb hi­báktól eltekintve a javítások minősége és üteme jó. Az apróbb hibák. — mint ami­lyeneket például Érsekvad- kerten tapasztaltunk, — olyasmikből adódtak, hogy nem volt megfelelő a lend­kerék ékelése, a féktengely nem volt tökéletesen bizto­sítva, — most még kijavítha­tok. — Sikerül-e megfelelő idő­re valamennyi gép üzem- képességét biztosítani? — Gépállomásainknak a javítási munkálatokat leg­később március 15-ig el kell végezniük s elsősorban a ta­vaszi munkálatokban részt­vevő erőgépeket, vető-, fűka­száló gépieket, műtrágyaszó­rókat, hengereket, fogasokat kell kijavítani. A jelenlegi egyéb munka sürgősségi sorrendjét így látja az igazgató: — A javítások mellett foly­tatni kell a trágyakihordást, műtrágya kiszórást s a tsz- ekkel szorosan együttműköd­ve mielőbb meg kell tisztí­tani a földeket a kintmaradt kukoricaszáraktól, s ahogy az idő engedi, sürgősen el kell végezniük a gépállomá­soknak a kedvezőtlen idő­járás miatt sok helyen ősz­szel abbamaradt mélyszán­tást. Ezen a téren főleg az új termelőszövetkezeti községek­ben Van bőségesen tenniva­ló s azokban a termelőszö­vetkezetekben, amelyeknek területe az őszi és téli idő­ben növekedett meg. Fel kell hívni a termelőszövetkezetek figyelmét arra, hogy "a régi tsz-ek az évi munkára feb­ruár 15-ig, az új és .megnö­vekedett szövetkezetek pedig április 15-ig köthetik meg a szerződést a munka reális felmérése után a gépállomás­sal, hogy a gépelosztást a leggazdaságosabb módon le­hessen megoldanunk. Nagyon fontos az is, hogy a gépállo­mások a termelőszövetkezeti elnökökkel idejében tanács­kozásra üljenek le s itt rész­leteiben is meghatározzák a munkák végzésének sorrend­jét. — A jelenlegi létszámmal és gépparkkal biztosítani tudják-e a gépállomások a megnövekedett igények kielégítését? — Ebben az esztendőben, — közli Szomszéd elvtárs, — a számítások szerint minden egyes traktorra 216 hold szántó jut a megyében. Ez a terület jóval nagyobb a tavalyinál, így elengedhetet­lenül szükségessé válik, hogy egyes időszakokban gépeink két műszakban dolgozzanak. Ehhez azonban jól képzett traktorvezetőkre lesz szük­ség a termelőszövetkezetek részéről is. öt gépállomá­sunkon a jelenlegi vontató vezetői alapfokú tanfolyamo­kon, mintegy 250 gépállomási és termelőszövetkezeti dolgozó ismerkedik a vezetéssel, a szabadszállási traktorista is­kolán pedig 80 Nógrád me­gyei gépállomási és termelő­szövetkezeti dolgozó sajátítja el a traktoros tudományt. Hogy az elvégzendő munká­ban semmi fennakadás ne történhessék, a termelőszövet­kezetek ne sajnálják a leg­rátermettebb fiatalokat a gépállomási tanfolyamokra, vagy a szabadszállási iskolá­ra küldeni, mert ezzel amel­lett, hogy kötelező miniszteri utasításnak tesz eleget, sa­ját érdekét szolgálja. Kétnapos budapesti társasutazás a mezőgazdasági dolgozók részére Igen érdekes, hasznos és feltétlenül dicséretes kezde­ményezés elindítására vállal­kozott az IBUSZ az elmúlt esztendő őszi hónapjaiban. Annak érdekében, hogy dol­gozó parasztságunkat, ter­melőszövetkezeti gazdáinkat, állami gazdasági, gépállomá­si dolgozóinkat olyan isme­retekkel gyarapíthassa, amik nemcsak maradandó élményt jelenthetnek számukra, de termelő munkájukra is ösz­tönző lehet, városnéző utazá­sokat szervez Budapestre az ország legkülönbözőbb vidé­keiről. A Nógrád megyei falusi dolgozók első ilyen fővárosi lársasútjára a hónap utolsó napján, február 28-án kerül sor azoknak, akik a rendkí­vül kedvezményes feltételek mellett a társasvonat vendé­gei lesznek, kétnapos válto­zatos program keretében lá­Csecsemő-otthonl­A Nógrád megyei Tanács Egészségügyi Osztálya tájé­koztatott, hogy a Heves me­gyei Tanács Egészségügyi Osztályával közösen csecse­mőotthon építését tervezik Pásztora. Az új létesítményt az tenné indokolttá, hogy árva és fél­árva gyermekek elhelyezése mellett megoldódna a két megyében apró gyermekek fogathatják sorra Budapest nevezetességeit. A Nógrád megyeiek példá­ul ellátogatnak többek kö­zött az Országházba, a Mező- gazdasági Múzeumba, a leg­fontosabb üzemekbe s első esten megtekintik a József Attila Színházban a Beko­pog a szerelem című dara­bot. A már most egyre na­gyobb számban felvetődő kí­vánság szerint hazafelé jö­vet valószínűleg megtekintik a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézetet is. A kétnapos társas útra a termelőszövetkezeti, állami gazdasági és gépállomási szervező megbízottaknál le­het jelentkezni, akik az úttal kapcsolatban részletes felvi­lágosítással szolgálnak. Az IBUSZ egyébként a ké­sőbbiekben filléres külföldi társasutakat is szervez dolgo­zó parasztságunk részére. terveznek Pásztora átmeneti időre történő fel­ügyelete is. Elsősorban beteg szülők gyógyításának időtar­tamára helyeznének el ide gyermekeket, de egyéb in­dokolt esetben is felvenné­nek apró, arra rászoruló gyermekeket. Az új létesítményt 130 fé­rőhelyesnek tervezik. Létesí­téséről a tárgyalások folya­matban vannak. ■ooöoooQGOoooGoooooooooooooooooooo ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooeooooooo Helyesen választottak Egyre kevesebb a gond Kétbodonyban Egyetértés lett Két- " donyban a termelőszö­vetkezet neve. Így akarta a több mint 150 szövetkezeti gazda, mert abban valameny- nyien egyetértenek, ha aláír­ták a szövetkezeti belépési nyilatkozatot, úgy kell dolgoz- nioik, hogy megtalálják szá­mításukat. Csak persze most még nehéz megszokni ezt az új életet. Erről beszélgettünk Bagyinszki Jánossal, a fiatal termelőszövetkezet nagyon lelkiismeretes elnökével. Bagyinszki János jó 17 hold földdel jött a szövetke­zetbe. Ahogy mesélte, másfél hétig jártak hozzá az agitá­torok, míg a meggyőző okos szavak hatására végül is ha­tározott: aláírt. Az alakuló közgyűlésen elnöknek válasz­tották. Azóta nem igen akad olyan nap, hogy Bagyinszki Jánost ne látnák a falube­liek hol a tanács'házán, hol meg a malomban, vagy ép­pen egy-egy szövetkezeti tag­nál — Most még sok a gon- dunk-bajunk — mondta. — Hiszen egy jó hónap van hát­ra, s meg kell kezdenünk a munkát. Előbb azonban meg kell teremtenünk az indulás feltételeit. Nehéz, nagyon ne­héz ... — gondolkodik el. — Mert olyanok vagyunk mi még, hogy vissza-vissza pil­lantunk oda, ahol eddig él­tünk. így mondta, s aztán arról kezdett beszélni, milyen gon­dot okoz most néki foglal­kozni azokkal a'z emberekkel, akik december vége óta egy nagy családba tartoznak, az Egyetértésbe. Nem csinálta ezt eddig sohá. — Éppen most voltam Sle­zákéknál, hogy vállalják el a dohányos brigád vezetését. — Majd kisvártatva elma­gyarázta azt is, Slezákék ré­gi jó dohánytermelők. Mun­kájuk hasznára válik a kö­zösségnek. Most, hogy elvál­lalták a brigád vezetését, az idén így három holdon dohánnyal is foglalkoznak a szövetkezetiek. Amolyan próbálkozásféle ez, s ha be­válik, tovább növelik a te­rületet Ezzel át is tértünk az indulás gondjaira. A mun­kaszervezeti egységek kiala­kítására, az állatok összevo­nására. Még jó, hogy van ki­vel megosztania ezeket a gondokat. Az agitátorok na­gyon sokat segítenek abban is, hogy mind kevesebbek le­gyenek ezek a gondok. — Építenünk kellene, mert különben nem igen tudjuk elhelyezni azokat az állato­kat sem, amelyéket a közös­be hozunk. Vannak ugyan épületék itt a községben, de ezek már az állami gazdaság tulajdonát képezik. Szerfás istállóra gondoltunk ideigle­nes megoldásnak, de fa sincs. Igaz, biztatnak, hogy kapunk, csák kezdjünk hozzá. De úgy vagyunk vele, csak a mi zse­bünkből kell arra kiadni a pénzt. Ha erdőnk lenne, az más. — így háborgott. 1/ ésőbb még elmondta, ^ hogy a szokásos állat- tenyésztési ágak mellett juh­tenyésztéssel is foglalkoznak. Most mindössze 80 birkát számlálnak, de a szaporulat­tal már jelentősen megnö­vekszik az állomány. Készül­nék is, hogy mielőbb össze­hoznak egy 300 férőhelyes juh'hodályt, amelybe elhelye­zik majd az állatokat. — Mert terveink, azok van­nak, — mosolyodott el Ba­gyinszki János. —• De azért úgy látom, a megvalósítások­kal sem lesz probléma, — tette hozzá nagyon komolyan. Majd arra a közgyűlésre emlékezett vissza, ahol a szö­vetkezeti gazdák úgy hatá­roztak, hogy a közösbe hozott állatok értékéből nem eszkö­zölnek levonást a fel nem osztható szövetkezeti alapra, hanem olyanformán növelik ezt, hogy a tagok meghatá­rozott összeget fizetnek be földterületük arányában. A hozzájárulás mértéke, még nem tudták akkor eldönteni, mennyi is legyen. — Volt aki azt javasolta, 100 vagy 200 forintot fizessen egy-egy tag. Én megmond­tam, ha ennyit adunk, ebből bem igen iész gép. Mi pedig tnár az idén gépéket aka­runk. Zetort pótkocsival, fű­kaszát, • kdltivátórt... Már traktorosaink is lennének. Most igaz, mindnek helye van az iparban, de azt mond­ják, visszajönnének. Számít­hatunk a Torna Sanyira, a Kovács-gyerekekre, — so­rolta a neveket. I gy készülnek a tavasz- ■ ra, közös gazdálkodá­suk első tavaszára Kétbo­donyban az Egyetértés Ter­melőszövetkezetben. Azóta már bizonyára befejezték a munkájukat a földrendezők, s tavasszal nem lesz akadá­lya, hogy a nagy táblákban meginduljanak a traktorok. De a frissen szántott barna földet meg-megtöri majd egy- egy búzával, árpával, vagy takarmánnyal bevetett par­cella. Ez még a régiből ma­radt itt, mint ahogy az em­berek bensejében is így van ez. ök már a megindulást készítik elő, de belül vannak még kérdések, amelyek nyug­talanítják őket. Ezért teszik nagyon okosan az agitátorok, akik most ugvanúgy, mint a szervezés idején, sorra járják a szövetkezetieket, s elbeszél­getnek velük, hogy választ adjanak a még tisztázatlan kérdésekre. Szükség van er­re Kétbodonyban. így nyug­szanak meg a szövetkezeti gazdák. így érlelődik meg bennük végleg az a tudat, hogy a termelőszövetkezettel helyesen választottak. Vincze Istvánné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom