Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-01 / 9. szám

1961. február 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 (maszkon ipmink UGYANIS NEM MINDEGY. 9& kÜ£fw€Íti/kCt(*tíH2 Q loizseríai hárvászos távirata Évek óta ismétlődő téma a vicclapokban, napilapok glossza lovaidban — a gyufa. Valahányszor betűkbe akartam önteni bosz- szúságomat, mindig megírták előttem. Vagy úgy, hogy a városi embernek hívja fel a figyelmét a gyufacímke a sertéshizlalási szer­ződés fontosságára, vagy úgy, hogy a növényápoló brigád vezető­jét figyelmezteti a mozgó villamosra való felugrálás baleseti ve­szélyére. Sőt, arról is gyakran élcelődtek már emberek, hogy ez a kis harminc filléres dobozocska tartalmával, a felébe tört gyufa­szálak, a félig, vagy egyáltalán be sem mártott gyufaszálak hasz­nálhatatlanságával szerez a fogyasztóknak kellemetlen perceket. Nos, e kiváló tulajdonságok skálája az utóbbi időben bővült. Ma már elértük a fejlődésnek azt a fokát, hogy a teljesen ép, hibátlanul bemártott gyufaszálak némelyike is képes meglepetést okozni. Ha végig húzod a dörzsölőn abban a biztos tudatban, hogy a következő másodpercben fellobban a láng, s te élvezettel szip­panthatsz elsőt cigarettád füstjéből, — a gyufaszál gömbje serceg, szikrákat vet ki magából, robban, izzik, füstöl: mindent tesz, ami tőle telik, csak egyre nem bírható rá, arra, hogy célját, hivatását betöltse. Nem ég, s ha káromkodsz, ha fohászkodsz, ha toporzé- kolsz, bármit teszel, nem segít. Ha otthonról nyugodtan Indultál el reggel, mert hisz* zsebed­ben megcsörgetted a gyufásdobozt s megállapítottad: még nem kell új dobozt magadhoz venni, s aztán a 8-10 szálat egy hűvös utcasarkon végül dobozostól taposod a sárba, küldj néhány sóhaj­tást azok felé, akik ilyen kis dobozba ennyi lelkiismeretlen fele­lőtlenséget tudtak sűríteni a te esetleg jó hangulatod és nyugodt idegzeted felborzolására. Azokat pedig fogja el a csuklás, s ne legyen csöndes álmuk átkaid nyomán. . . . Tüntessék fel a gyufacímkén a gyártó vállalat nevét, leg­közelebb direkt az ottani dolgozókhoz írok agitációs sorokat. . . Kondorosi János CSŐMBE MEGTORLÁSSAL FENYEGETŐZIK — BOMBÁZTÁK MANONO VAROSAT | Csőmbe erős csendőri egy- I ségeket menesztett Észak-Ka­• tangába, a balubák megtáma- | dására. j Az ENSZ szóvivője közölte, • hogy a csendőrök belga tisz- í tek vezetésével Nyunzu tér- S ségében heves harcba köve- S redtek a szabadságukért har- j coló baluba-törzzsel. f Az AP és az AFP máris • arról ad hírt, hogy hétfőn re- ; pülőgép jelent meg Manono »városa felett és hat bombát • dobott le. A bombarobbaná­• sok kisebb károkat okoztak, I de sebesülés vágy haláleset S nem történt. Az ENSZ szó- | vivője kijelentette: „Nem si­• került megállapítani, hogy j milyen felség jelű gép hajtotta | végre a bombatámadást”, de ; célzott rá, hogy a repülőgép • valószínűleg Csőmbe hadere­; jéhez tartozik. « Helyik a megye legtakarékosabb községe? A megyei Takarékossági Bi­zottság 1960 augusztus 23-án felhívással fordult a megye járásaihoz és valamennyi községéhez. A felhívás felté­teleinek legjobban megfelelő község és egy járás összesen 100 Ö00 forint összegű jutal­mazásban részesül. A verseny első szakasza december 31-én zárult le. Az időközi kiérté­kelés alapján megállapítható, hogy a takarékossági mozga­lom mind nagyobb tért hódít, mind több azok­nak a száma, akik meg­győződve a takarékosko­dás egyéni jelentőségéről, helyezik el időlegesen fel nem használt pénzüket betétbe. Kiértékelés szerint az első kategóriába sorolt — 3000-nél nagyobb lélekszámú — köz­ségek közül Mátranovák és Megelőzhető tragédiák Szécsény a feltételeket már teljesítették, míg Pásztó, Ér- sekvadkert, Nagybátony és Kisterenye községek megkö­zelítették a feltételeket. A má­sodik kategóriába sorolt — 1500—3000 lélekszámú — köz­ségek közül Rétság, Kazár, Dorogháza, Karancsalja stb. erősen közelednek a feltétel­ként előírt pontok teljesítésé­hez. Az 1500 lélekszámon aluli — a harmadik kategó­riába sorolt — községek kö­zül is többen szép eredmé­nyeket értek el, mint Cserhát- szentiván, Felsőtold, Kishar- tyán, Felsőpetény és Nőtincs községek, amelyek A Kecskeméti Felsőfokú Óvó­nőképző Intézet, amely Bács- Kiskun, Borsod, Heves, Nógrád, Pest, Tolna megye, Budapest és Miskolc város területéről vesz a feltételeket máris tel­jesítették, vagy kisebb le­maradások már csak egy- egy pontban mutatkoz­nak. A takarékoskodás ez év ele­jén nagy lendületet vett, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy január első három hetében a betétállomány kö­zel hatmillió forinttal emel­kedett. Minden községben egyformán megvannak a lehe­tőségek. A versenyfeltételek olyanok, hogy bármely köz­ség teljesítheti és elnyerheti a kitűzött jutalmak vala­melyikét. rilis hó 10-ig mellékletekkel el­látva kell eljuttatni annak a kö­zépiskolának az igazgatóságához, ahol a pályázó érettségizett. (Mel­lékletek : érettségi bizonyítvány, PÁLYÁZATI FELHÍVÁS f a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet 1961-62. tanévi felvételeire A hideg idő beálltával, a tüzelőberendezések fokozot­tabb igénybevételével és a fűtéssel kapcsolatban az el­múlt napokban súlyos gyer­mektragédiák következtek be az országban. Megyénk területén pedig az elmúlt napokban a Kistere­nye községhez tartozó Puszta- márkházán, Zabar Józsefné három kiskorú gyermekét a lakószobában magukra hagy­ta, miközben a nevezett az udvaron tartózkodott. A gyer­mekek játék közben szalma- csóvát dugtak a tűzhelybe és az égő csóvával meggyújtot­ták a szobai heverőben levő szalmát. A gyermekeknek szerencsére sikerült a szo­bából kimenekülniük, majd a szomszédok pedig eloltották a heverőben levő jelentékter len mennyiségű égő szalmát, így sem emberéletben, sem pedig anyagiakban kár nem keletkezett. Az említett súlyos tragédiák parancsolólag követelik meg, hogy a tüzelőberendezések használatával és a fűtéssel kapcsolatos tűzrendészeti elő­írásokat szigorúan be kell tartani, továbbá gyermeke­ket felügyelet nélkül helyi­ségben, vagy a szabadban magukra hagyni nem lehet, miután vagy a tüzelőberen­dezés tüze, vagy a gondat­lanul tárolt gyújtóeszközök­kel játszás közben könnyen okozhatnak tüzet, amelynek következménye számtalan esetben fájdalom, de legtöbb­ször anyagi károsodással is jár. Az ismertetett példákból okulva kérjük a dolgozókat a tűzrendészeti szabályok, előírások maradéktalan be­tartására. fel hallgatókat, pályázatot hirdet az 1961-62. ' tanévi felvételekre. A felvételi kérelmeket f. évi áp­Karancsvölgyi vegyes­szövetkezet modern ki­vitelű HALÓSZOBABÚTORT készit. Megtekinthető, Karancskeszi KTSZ irodahelyiség, orvosi rendelő mögött. 24. FŐKÖNYVELŐT azonnali belépéssel fel­veszünk. Karancsvölgyi Kisipari Szövetkezet, Karancskeszi. Telefon: Karancskeszi 6. Érdek­lődni KISZÖV. Salgó­tarján 12—76 telefo­non. 25. ELADÓ kétszobás, azonnal be­költözhető lakással kétszer két­szobás, kertes családi ház Salgó­tarjánban. Cím a kiadóban. egyetemi és főiskolai felvételhez rendszeresített orvosi bizonyít­vány, a termelőmunkában való részvétel igazolása, az üzem ja­vaslata, önéletrajz). A felvételi pályázathoz a Tü. 820. r. számú Felvételi kérelem c. nyomtatványt kell használni (beszerezhető a nyomtatványboltokban, vagy a középiskolák igazgatóinál). A felvétel feltételei: érettségi, sikeres felvételi vizsga, az óvó­női pályára egészségi és testi al­kalmasság. Korhatár: 30 év. — A felvételi vizsgán a pedagógiai rátermettséget (rövid foglalkozás 3—6 éves gyermekekkel), az anya­nyelvi kultúrát (zárthelyi dolgo­zat), a zenei hallást (énekhangok, dalmotívumok utánéneklése, rit­muskészség megállapítása, ismert dal éneklése) és a rajzkészséget vizsgáljuk meg. A képzési idő két év (négy félév). A felvétel­nél előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik az érettségi bi­zonyítvány megszerzése után egy vagy több évig ipari nagyüzem­ben, vagy a mezőgazdaság szocia­lista szektorában fizikai termelő- munkát végeztek és munkájuk­kal, valamint magatartásukkal ezt a kedvezményt kiérdemelték. AZ „ÁFOR" ASVÁNYOLAJFORGALMI VÁLLALAT ÉRTESÍTI VALAMENNYI NÓGRÁD MEGYEI VEVŐJÉT, hogy 1961. április 1-től a megye ásványolajtermék ellátását a miskolci V. Tájegység helyett az I. TÁJEGYSÉG végzi. (Budapest, IX. Közraktár u. 30.) A február 15-ig esedékes II. negyedévi megrende­léseket, valamint a későbbi igényeket a fent meg­jelölt I. tájegységi telep címére KELL BEKÜLDENI!!! 23 Bonn csak „Átmeneti jellegű” pénzügyi KÖTELEZETTSÉGET AKAR VÁLLALNI AZ AMERIKAIAKKAL SZEMBEN A bonni kormány hétfőn rendkívüli minisztertanácsi ülést tartott, amelyen az im­már hónapok óta húzódó és többször félbeszakított ame­rikai—nyugatnémet pénzügyi tárgyalásokkal foglalkozott, és „végleges javaslatokat” dol­gozott ki, amelyeket a kö­vetkező napokban az ameri­kaiak elé terjesztenek majd. Mint Eckhardt sajtófőnök kö­zölte „a kormány e javas­latok kidolgozásánál abból in­dult ki, hogy az amerikai fizetési mérlegben mutatkozó feszültség csak átmeneti jel­legű”. E kijelentés — mint meg­figyelők rámutatnak — arra vall, hogy Bonn továbbra is csak „átmeneti jellegű” kö­telezettséget akar vállalni az amerikai fizetési mérleg te­hermentesítésére, holott az amerikaiak éppen azt sürge­tik, hogy a bonni kormány több évre szóló rendszeres kötelezettségeket vállaljon. Bonnban arra számítanak, hogy a tárgyalások újrafel- vételekor további kemény al­kudozásokra kerül majd sor. MACMILLAN—DE GAULLE TÁRGYALÁSAIRÓL KÖVETELJÜK A MAS ORSZÁGOK BELÜGYEIBE VALÓ BEAVATKOZÁSOK MEGSZÜNTETÉSÉT Nem enyhül megyénkben az a hullám, amelyet megyénk dolgo­zói is elindítottak a hős kubai nép mellett. Röpgyűléseken, ter­melési tanácskozásokon emelik fel tiltakozó szavukat az Egyesült Államok provokációja ellen. Leg­utóbb a mizserfai bányászok küldtek táviratot, amelyben így írnak­„Mizserfa bányaüzem dolgozói elítélik azt a politikát, amelyet az Egyesült Államok kormánya Kuba belügyeibe való beavatko­zásával folytat. Az egész ma­gyar néppel együtt mi is a leg­erélyesebben tiltakozunk ez el­len a politika ellen, és teljes szo­Huszonnégy órával azután, hogy Macmillan angol mi­niszterelnök elhagyta de Gaulle tábornok Ramouillet-i kastélyát, Párizsban még mindig nem lebbent fel a titokzatosság fátyla arról, ami a francia államfő és angol vendége hétvégi, négyszem­közti tárgyalásain elhangoz­hatott. A kevés, kiszivárgott hír alapján csak azt lehet meg­állapítani, hogy mindkét rész­ről közeledési kísérlet tör­tént. Nyomban hozzá kell tenni, hogy a francia—angol közeledés csak feltételes, és negatív alapon jelentkezik: arra a gyanakvásra épül, amely Macmillant is, de Gaulle-t is eltölti egy eset­leges közvetlen szovjet—ame­rikai találkozó perspektívája láttán. Párizsi hivatalos kö­rökben hangoztatják: Francia- ország és Nagy-Britannia ott akar lenni a kelet—nyugati kapcsolatok újrafelvételénél. Megjelenik a francia kor­mánysajtóban az a rossz em­lékű formula is, amely a csúcsértekezlet előtt annyiszor látott napvilágot, csak a nyu­gatiak szoros szolidaritása, és tökéletes felkészülése révén kezdhetnek a siker reményé­ben tárgyalásokat a Szovjet­unióval. Iidaritást vállalunk a kubai nép­pel. Követeljük a más országok belügyeibe való beavatkozások azonnali megszüntetését. Mi is és a kubai nép is béké­ben akarunk élni és építeni or­szágunkat. Azok a kártevések, melyeket kormányuk utasítására nap-nap után követnek el Ku­bában, az egész dolgozó magyar nép mélységes felháborodását váltja ki. Mi egyetértünk azzal a harccal, melyet a kubai nép folytat elnyomói ellen és tilta­kozunk a beavatkozás minden fajtája ellen” - hangzik a táv­irat. Izmosodnak a nemzeti függetlenségért harcoló erők MZ ongóról és Laoszról az elmúlt félévben na­gyon sok hír, tudósítás és cikk jelent már meg a la­pokban. Most azonban mind­két területen újabb, örven­detes fejlemények vannak ki­bontakozóban, érdemes tehát ismét elővenni e két sokat szenvedett ország problémá­ját. Ami Kongót illeti, itt nem­csak a volt gyarmatosítók­nak, a belgáknak az ag­ressziója folyik tovább, ha­nem valamennyi gyarmato­sító hatalom együttesen, az ENSZ kék zászlaját használ­va fel kalózlobogónak, e vi­lágszervezet nevében lép fel, így védelmezi az imperialista érdekeket. Laoszban pedig az amerikaiakkal együtt a SEATO-hoz, a délkelet-ázsiai támadó paktumhoz tartozó országok imperialistabarát kormányai avatkoztak be a legdurvább módon ‘ a nem­zeti erők ellen. Az agresszió tehát itt is, ott is igen goromba módon történt. Mégis azt tapasztal­juk — s ezt éppen a leg­utóbbi napok eseményei iga­zolják —, hogy a nemzeti erők mindkét országban győ­zelmesen törnek előre. A harctereken újabb és újabb területeket szabadítanak fel, s helyeznek a törvényes kor­mány ellenőrzése alá. A harc persze nemcsak a csatatere­ken folyik. Legalább ugyan­ennyire fontos az éremnek az a másik oldala, hogy ma már a gyarmatosítókat nyíl­tan támogató — szűk reak­ciós rétegtől eltekintve — Kongóban is, Laoszban is a nép túlnyomó többsége a tör­vényes kormányt támogatja. S éppen ez az, ami ellen az imperialistáknak nincs orvos­ságuk. A volt gyarmatosítók és színesbőrű ügynökeik hiá­ba alkalmaznak terrort, hiá­ba vetették fogságba Lumum- bát, hiába gyilkoltak halom­ra ezer meg ezer ártatlan embert Vientianeban, Laosz fővárosában — ez csak még jobban leleplezte őket, még inkább elszigetelődtek. Persze, ők Kongóban és Laoszban nemcsak a korbácsot csattog­tatták, hanem az aranyat is megcsillogtatták, s ha szük­ségesnek látták, még a buk­szájukat is hajlandók voltak kinyitni, de hiába volt a több mint háromszázmilliós „dol­lársegély” Laosznak, amely pedig annyit jelentett, hogy egy főre számítva az egész világon Laosznak jutott a leg­több dollár — beigazolódott, hogy pénzen sem lehet min­dent megvásárolni, s a nem­zethez hű erőket nem lehet lekenyerezni. fi éppen ez az az ör­^ vendetes fejlemény, amely az elmúlt napokban kezdett egyre jobban kibon­takozni. Előre vetíti árnyékát, hogy Kongóban, illetve Laosz­ban nemcsak a belgák és nemcsak az amerikaiak fog­nak vereséget1 szenvedni, ha­nem a Kaszavubu, Mobutu, Nosavan és Boum Oum-féle hazaárulók is a történelem szemétdombjára kerülnek. Ez pedig nyilván megkönnyíti majd a nemzeti erők győze­delmes kibontakozását, s elő­segíti, hogy e két ország gyorsabb léptekkel haladhas­son majd előre a fejlődés út­ján. Ismeretes, hogy néhány hó­nappal ezelőtt, amikor Kon­góban az ENSZ főparancs­nokságának segítségével Mo­butu ragadta magához a ha­talmat, a Szovjetunió és Csehszlovákia ideiglenesen megszüntette kongói diplomá­ciai képviseletének működé­sét, a szocialista országokból érkezett szakértők is haza­repültek, sőt még a szocia­lista országok újságírói is el­hagyták Kongót. Akkor egye­sekben nyilván felvetődött az a gondolat, vajon nem foly­tat-e túlságosan passzív poli­tikát a Szovjetunió a kongói kérdésben? Nos, az azóta el­telt időszak világosan beiga­zolta a szovjet politika he­lyességét. Éppen ez a lé­pés tette napról napra nyil­vánvalóvá nemcsak a kon­góiak, hanem Afrika és Ázsia népei számára, hogy a szocia­lista tábor országainak nin­csenek agresszív szándékaik a gazdaságilag elmaradott or­szágokkal szemben, hogy a szocialista országok még nyíl-- vánvaló segítségüket sem akarják ráerőszakolni egyet­len egy országra, egyetlen­egy népié sem. S míg köz­ben az imperialisták erő­szakossága egyre jobban le­lepleződött, a Szovjetunió és a szocialista országok tekin­télye, megbecsülése csak to­vább fokozódott az afrikai és az ázsiai népek szemében. A Szovjetunió és álta- Iában a szocialista or­szágok persze közben sem hagyták magukra a kongói és a laoszi népet. Rendkí­vül sokat nyomott a latban az a támogatás, amelyet a szocialista iábor országai az ENSZ-ben is és az ENSZ-en kívül is erkölcsileg nyújtot­tak e két sokat szenvedett népnek. A szocialista orszá­gok kíméletlenül leleplezték a belga és amerikai agresz- szorok valamennyi erőszakos cselekedetét, és segítettek fel­nyitni a világ népeinek a szemét. A mostani helyzetről tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti erők Kongó­ban és Laoszban is csak meg­szilárdultak, megizmosodtak, s ma sokkal tevékenyebbek, mint az elmúlt időszakban. Hiba volna azonban ebből olyan következést levonni, hogy most már azonnal tel­jes győzelem lesz a gyümöl­cse a nemzeti erők hősies harcának. Az imperialisták és bérenceik továbbra sem nyug­szanak. Csőmbe összeszedi az em­beriség salakját: SS bandi­tákból, közönséges rablógyil­kosokból, megszökött börtön­töltelékekből idegenlégiót szervez, hiszen bőségesen kap hozzá anyagiakat belga gaz­dáitól. Csak zárjelben hadd jegyezzük meg: íme milyen gavallér módjára viselkednek a belga monopoltőkések, ami­kor Csomóéról, kongói ügy­nökükről van szó, de ha a belga munkásosztály azt kö­veteli tőlük, hogy ne csök­kentsék a dolgozók életszín­vonalát, akkor sortűz a vá­laszuk. A harcnak tehát koránt sincs vége. De a tör­ténelem vaslogikája kétségte­lenné teszi, hogy a nemzeti függetlenségért harcoló erők előbb utóbb kiharcolják majd a győzelmet. S az események egyre gyorsuló menete azt mutatja, hogy a kongói és a laoszi népnek- nem kell már sokáig várnia a szabadság­ra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom