Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)
1961-02-25 / 16. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. február 25. Mepi konferencia volt a Magyar-Szovjet Mezőgazdasági Napok keretében A Magyar—Szovjet Mező- gazdasági Napok keretében nagyfontosságú megyei konferencia volt a napokban, hogy dolgozó parasztságunk megbeszélés keretében határozza meg azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek az állattenyésztés terén és a növénytermesztésben mielőbbi megvalósításra várnak. Az acélárugyári művelődési otthonban rendezett konferenciát, amelyen részt vett többek között Borodulin Va- szilij szovjet elvtárs, Nándori Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Schandl József akadémikus, Molnár Sándor, a Megyei Tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője, a Hazafias Népfront képviseletében Jónás Sándor, Tóta Ferenc, a megyei tanács VB elnökhelyettese nyitotta meg és köszöntötte a megjelenteket, soraikban azokat az ipari dolgozókat, akik a mezőgazdaság átszervezési munkájában részt vettek. Az értekezleten Schandl József akadémikus a hús, tej, tojástermelés időszerű kérdéseiről, az állattenyésztés fontosságáról beszélt. Rámutatott a falusi dolgozók életkörülményeinek örvendetes változásaira, s hangoztatta, hogy amikor az ipar ezeknek a változásoknak gazdasági alapjait biztosította, jogos az igény, hogy a mező- gazdaság is termelje meg azokat 'uz áruféleségeket, amelyek a megélhetéshez szükségesek. Fejtegette a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő nagy lehetőségeket az állattenyésztés terén, s azokat a módszereket, amelyeknek helyes alkalmazásával az eddiginél jóval nagyobb eredményeket érhetünk el. Tanulságos felszólalások, javaslatok után Molnár Sándor elvtárs, megyei mezőgazdasági osztályvezető a magyar —szovjet mezőgazdasági kapcsolatok rendkívüli hasznosságát és termékenységét értékelte. Ez a kapcsolat a mező- gazdaság szocialista átalakulásával különösen nagy jelentőségre tett szert. Ismertette, hogy az ipar fejlődéséhez viszonyítva a mezőgazdaság előző háromévi fejlődése lassúbb ütemű volt, bár a múlthoz képest nagyon sokat haladtunk előre. Az elért eredményeket nagyban köszönhetjük mezőgazda- sági gépeinknek, s azoknak az ismereteknek, amelyeket a szovjet mezőgazdaságtól eddig elsajátítottunk. Nagyhozamú állat- és növényfajtákat honosítottunk meg, így növénytermesztési téren bő- ventermő szovjet búza és silókukoricafajtákat, amelyekkel Nógrád megye 1959-ben országos értékelés szerint második, 1960-ban pedig negyedik helyet biztosított magának a termelésben. Vázolta az elmúlt év kiemelkedőbb eredményeit termelőszövetkezeteinkben, majd a szövetkezetek megszilárdításáról, a munkaszervezés helyes kialakításáról adott tájékoztatást. A termelőszövetkezetek részéről számos hozzászólás egészítette ki a konferenciát. A VILÁG LEGMAGASABB GÄTJA A középázsiai nurekszki vízierőmű építői megkapták az első rajzokat. A Vahsa- folyót itt 300 méter magas gáttal zárják el. Ilyen magas gátat a világon még sehol sem emeltek. A nurekszki vízierőmű évente 12 milliárd kilowattóra villamosenergiát termel majd. Az építkezés színhelyére most szállítják a gépeket és anyagokat. Az építkezés előkészületeit már megkezdték. Mihályfi Ernő, megyéak országgyűlési képviselőjének felszólalásából: Az 1961. évi költségvetés népgazdaságunk további előrehaladását tükrözi Évről-évre növekszik a társadalmi munkák értéke (Folytatás az 1. oldalról.) Mihályfi Ernő, Nógrád megye képviselője felszólalásában elmondotta, hogy a községfejlesztési alap segítségével a városokban, falvakban sok értékes kommunális, szociális és kulturális beruházást, felújítást valósították meg. — Csupán 1959-ben és 1960- ban több millió négyzetméternyi utat építették, vagy újítottak fel községfejlesztési alapból — mondotta — s a falvakban az elmúlt évben két és félmillió négyzetméter járdát építették. Ugyancsak a községfejlesztósi alapból fedezték több mint hétmillió méter hosszú vízvezeték, több száz művelődési ház és otthon építését, felújítását, sokhelyütt a közvilágítást fejlesztették, csatornáztak, kutakat építettek, kórházi ágyakat létesítették és egyéb, szociális jellegű beruházásokat valósítottak meg. Még egy adat a községfejlesztési alap felhasználásáról: 1960-ban 538 000 négyzetméter parkot létesítették és 332 000 négyzetméter parkot újítottak fel a községekben. Az „én kertem” után megszületett a faluban a „mi kertünk”. A községfejlesztési alap a falu szívbeli ügyeinek megvalósítását segíti, lehetőséget teremt a helyileg felmerülő kérések, igények kielégítésére. Mihályfi Ernő ezután rámutatott, hogy a községfejlesztési alap rendszere kitűnően bevált, bár az elmúlt években egy sor nehézség is jelentkezett. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a községfejlesztési alap pénzügyi lehetőségeit nem mindig kisérte megfelelő műszaki és anyagi fedezet. Ebből adódott, hogy az alap egy részét a községek nem tudták minden évben megfelelően felhasználni — maradványok keletkeztek. — Az alap, továbbá a műszaki és anyagi fedezet közötti összhang megteremtésére az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet hozott, amely kimondja, hogy az egészség- ügyi, oktatási és népművelési beruházások megvalósításához meghatározott mérvű hozzájárulást kell az alapból biztosítani, s a tanácsok kötelesek községfejlesztési alapjuk • költségvetésében meghatározott tartalékot létesíteni, amelyet a költségvetési évben nem használhatnak fel. Ezek az intézkedések a községekben, járásokban és megyékben bizonyos gondot okozták, ugyanis jelentősen csökkent a megye rendelkezésére álló alapnak az a része, amellyel az egyes községek nagyobb létesítményeit segíthetik. Ezért meg kellene vizsgálni nem lehet-e ilyen megyei alapot a költségvetési többlet-bevételekből létesíteni, vagy az állami beruházásokhoz adandó hozzájárulás egy részét a megye rendelkezésére bocsátani. — Fontos lenne megvizsgálni azt is, vajon ennek az elmúlt évben hozott módosító rendeletnek a fenntartása teljes egészében indokolt-e? A rendeletet amúgyis csak átmeneti intézkedésnek szánták és tekintették az illetékesek. Azóta falvainkban alaposan megváltoztak a körülmények. s például 1960-ban már nem jelentkezett az előző években tapasztalt ' probléma sem, hogy megvolt a pénz, de nem volt hozzá anyag, vagy kapacitás. Kérem a pénzügy- minisztert és a kormányt: nagy figyelemmel vizsgálják meg a tavaly hozott módosító rendelkezés kihatásait, s ha valóban megállapítható, hogy az okok megszűnték, akikor vagy még ebben az évben módosítsuk ezt a rendelkezést, vagy legalább tegyünk meg minden előkészületet arra, hogy a jövő év elejétől megszüntessük a felesleges rendelkezéseket. Mihályfi Ernő felszólalása végén rámutatott, hogy a községfejlesztési alapok szinte maguk köré kristályosítják a társadalmi munkákat, s az alapok összegének növekedésével együtt nő évről évre a társadalmi munkák értéke is. Megjegyezte, hogy az állami beruházási hozzájárulás mértékét a községekben méltányosnak tartiák, helyeslik, hozzáfűzte azonban: kívánatos volna, hogy ezt a helyi adottságok szem előtt tartásával a létesülő beruházáshoz, s ne az alap összegéhez mérjék. Az 1961. évi költségvetést a maga és a Nógrád megyei képviselőcsoport nevében elfogadta. * Megyénk országgyűlési képviselőcsoportja az országgyűlésen interpellációt jegyzett be, az Ipoly szabályozása tárgyában. Az interpellációra és a kapott válaszra lapunk legközelebbi számában visszatérünk. A barátság" fényében Csak azok az emberek tudnak igazán melegen, bensőségesen ünnepelni, akikben mélyen él a tisztelet, a szeretet. A kisterenyei emberekben: bányászokban, termelőszövetkezeti parasztokban mélyen, tisztán él a baráti szeretet a Szovjetunió, a szovjet emberek iránt. Ez az érzés tette olyan meleg, igazán barátivá azt a megemlékezést, amelyet a hét közepén tartottak Kisterenyén a Vörös Hadsereg Napja, és a kölcsönös segély- nyújtási szerződés évfordulóinak alkalmából. Az ünnepségen ott voltak a szovjet vendégek és láttuk a szovjet- és a magyar nép összetartozásának nagyszerű megnyilvánulását. Közösen, a falut vezető szervek; a párt, a tanács határozott az ünnepségről. És felkérték az MSZBT-t, az általános iskola pedagógusait, hogy segítsenek előkészíteni az ünnepséget, hogy a falu népe emlékezhessen. Kálmán János elvtárs a párttitkár úgy mondta: „Ez a megemlékezés nálunk már minden februárban úgy következik, mint a tavasz”. S valóban az emberek ünneplőbe öltöztek, az ünnepség színhelyére zászlókat tűztek és így várták az ünnepség kezdetét, a vendégeket, szovjeteket, magyarokat egyaránt. Mert együtt ünnepelt velük Alexej Korzin és a kíséretében levő Sárközi Gyula elvtárs. Eljöttek, hogy tolmácsolják a szovjet emberek jókívánságait a kisterenyeiek- nek. Vendégként is, de mint az ünnepség szónokaként is elhívták Ezsi Istvánt, kíséretében Fala.ti Mihály és Kovács István elvtársakat. Az a munka, amelyet az ünnepséget előkészítő személyek végeztek, nagyon figyelemre méltó. Ugyanis Kistere- nyén nincs művelődési ház, jelenleg még a mozi is rendetlen, mert javítgatják. Mégis az ünnepséget mindez nem zavarta. Válaszként arra, hogy nem a helyiség határozza meg, ha ünnepelni akarnak, hanem az emberekben lévő megemlékezés szükségessége. Egy rövid délután leforgása alatt két találkozás is lezajlott. Az egyik ankét keretében az iskolában, ahol az orosz tagozatos gyerekek nyelvtudásukat mutatták be a vendégeknek, valamint a szép számmal jelenlevő felnőtteknek. Peregtek a mondatok, és amikor látta az ember a szép, egészséges gyerekeket, hallotta tudásukat, akkor egyre az ötlött a gondolatába: a Vörös Hadsereget méltóan ünnepli az ország. Az ankéton még tanácskoztak a helyiek a vendégekkel, amikor az utcán már pattogott a bányászifik zenekarának az indulója, és gyülekezett a falu a moziteremben. Az egész falu. Az ünnepségen közreműködött az énekkar, az iskola zenekara, a szavalok és valamennyien egyet- akarva, hogy minél melegebb, minél meggyőzőbb legyen a megemlékezés. A közönség türelmesen hallgatta az előadót Ezsi Istvánt, a szovjet vendéget: Alexej Korzint, aki felszólalt és a hétéves terv már most mutatkozó nagy győzelméről tájékoztatta a hallgatókat. Mindenki nagy érdeklődéssel vett részt ezen az évforduló ünnepségen mindaddig, amíg az interna- cionáléval be nem záródott a kiste- renyeiek idei megemlékezése a szovjet és a magyar nép összetartozásáról. — b — MEGOLDJÁK-E TÁVFŰTÉST SALGÓTARJÁNBAN? MILLIÓKAT LEHETNE MEGTAKARÍTANI A NÉPGAZDASÁGNAK — TISZTÁBB, EGÉSZSÉGESEBB LEVEGŐT KAPHATNA A HARMINCEZER LAKOSÚ MUNKÄSvaros — az épülő űj kórház kazänhäzAnak beruházási költségén AZ EGÉSZ VAROST BEHÁLÓZNA A TÁVVEZETÉK Rudapesten és az ország más városaiban, sőt kisebb munkástelepülésein is egyre szélesebb teret hódít a távfűtés alkalmazása. Nem is egyszerűen a régi erőműveket, kazánokat kapcsolják be a távfűtésbe, hanem egész sor erőművet építenek lakások, óvodák, iskolák és más középületek központi fűtésére. A fővárosban például nemrég fejeződött be a Thälman utcai új városrész távfűtési hálózatának kiépítése. Épül a Budapesti Hőerőmű távfűtési rendszere, tíz év óta távolról fűtik az Almásfüzitői Timföldgyár.' lakótelepét, kétezer- nyi lakást fűtenek hasonlóképpen Sztálinvárosban is. Pedig a távfűtési rendszerrel rendelkező városok és települések mindegyike kedvezőbb földrajzi fekvésű, mint a mi munkásvárosunk: Salgótarján. Ez a szűk hegyvölgybe beszorított város szinte a szennyezett levegő tároló katlanja. Egy kilogramm szén eltüzelésekor 3—4 köbméter füstgáz keletkezik és szeny- nyezi a levegőt. A salgótarjáni régi, úgynevezett bányai kórház kazánbázában például az elmúlt esztendőben nem kevesebb mint 2,3 millió kiló szenet tüzeltek el. De ez is csupán töredéke annak, amit a Salgótarjáni Acélárugyár, a Tűzhelygyár, az Üveggyár és a nagyobb középületekben tüzelnek el évente. Köztudomású ugyanakkor, hogy egészségügyi szakembereink évrői évre visszatérő problémaként sürgetik a megoldást. Legutóbb az országgyűlési képviselők ülésén is határozott állásfoglalások születtek e régi probléma megoldása érdekében. Ezen újság hasábjain is többször sürgettük, hogy legalább a jövőt illetően vegyék elejét az újabb kazánok építésének és az ország más vidékeihez hasonlóan térjünk át a távfűtésre, ne építsünk újabb szennyező gócpontokat a szabad levegőjárástól magas hegyekkel elzárt Salgótarjánban. Jellemző azonban a terveztetők és beruházók tunyaságára, hogy írásainkra még csak nem is reagáltak. Egyesek például már addig eljutottak, hogy olajtüzelést javasolnak az új létesítmények hőszolgáltatását adó kazánházakhoz. A TÁVFŰTÉSI RENDSZER KÖLTSÉGEI ADOTTAK Természetesen felmerül a nagy, és eddig még meg nem válaszolt kérdés: honnét fedeznénk a távfűtés beruházási költségeit? Az illetékes tervezőiroda -tájékoztatása szerint ugyanis a távvezeték minden kilométere egymilliós költséget igényel. Az eddigi tanulmányok és tervszámítások szerint Salgótarjánban az Acélárugyár és a város központjában épülő középületek, lakások, az új kórház stb. bekapcsolásához öt-hat kilométer hálózat kiépítésére lenne szükség. Ezek a számadatok máris tisztázták a távfűtés beruházási költségének egyik oldalát. Az új kórház összesen 7.6 millió forintos kazánházi beruházási költsége megtakarításként jelentkezne a népgazdaság számára, s ebből az összegből az egész várost behálózhatnák távvezetékkel. Törölni lehetne a már megtervezett szálloda, nyomda és sajtóház, az új kultúrház és a különben is központi fűtésre tervezett lakások kazánházainak, kazánjainak összes beruházási költségét, ami további több mint tízmilliós megtakarítást jelentene. Bennünket — akik már hosszabb ideje foglalkozunk a távfűtés lehetőségeivel — különösen a Salgótarjáni Erőműre váró beruházások ösz- szege rémisztgetett. Az Erőműben ugyanis legalább egy ellennyomásos turbinát kell beépíteni, hogy az Erőmű az eredeti rendeltetésének megfelelően elsősorban villamosenergiát termeljen, s ezzel egyidőben hasznos gőzenergiát szolgáltasson a város fűtésére. Újpesten éppen ezekben a napokban szerelik az új turbinákat, ezért onnét kértünk tájékoztatást a költségekre vonatkozóan. Ezek szerint egy hatvah tonnás ellennyomásos turbina beruházási költsége alig több hárommillió forintnál. "'Ezt az ösz- szeget csupán az új kórház, a régi kórház, a nyomda, a kultúrház, a szálloda és néhány kisebb középület, mint a posta, az Állami Áruház és a. megyei tanács székházának a távfűtésbe való bekapcsolásával nem egészen egy év alatt meg lehet takarítani. Jellemző például, hogy a kettőszázharminc ágyas bányai kórház hőszolgáltatása céljából múlt évben eltüzelt több mint huszonháromezer mázsa szénnel távfűtés esetén magát a bányai kórházat, az új ötszázhatvanöt ágyas kórházat, és még néhány kisebb középületet fűteni lehetne. A nyomda és a hozzátartozó irodaépület tervében például csupán szénvásárlásra és a tüzeléssel kapcsolatos költségekre hatszázezer forintnál nagyobb összeget terveztek évenkénti kiadásra. Ugyanennek a létesítménynek a fűtését az Erőműből alig kétszázötvenezer forint évenkénti költséggel lehetne megoldani, s csak ennél a egy létesítménynél több mint 400 ezer forint megtakarítás jelentkezne évente. Az itt kalkulált költségszámok természetesen igen óvatosak. Az Erőmű például a múlt esztendő átlagában hatvankilenc forint önköltségen állított elő egy tonna gőzt, e számításoknál száz forintos tonnánkénti költséget vettünk alapul. Így is kiderül azonban, hogy milliókat lehetne évente megtakarítani a népgazdaságnak az Erőműből táplált távfűtési rendszer kiépítésével Salgótarjánban. Elmúlt öt év átlagában Az idei (1961-es) terv 1965-re tervezett Ezek a számok azt jelentik, ha az Erőmű termelését a csökkenéssel ellentétben százmillió kWó-rára emelné meg évente, akkor is harminc tonna gőzt tudna még a távfűtési rendszerbe szolgáltatni. Ezzel a gőzmennyiséggel a város összes középületeit és még ezerötszáz lakást lehetne a távfűtési rendszerbe bekapcsolni. Ha a villamosenergia termelés 1965-ben a tervezett hatvanmillióra csökken, ekkor már összesen ötven tonna gőz szabadul fel fűtési célra. Ez az ötven tonna gőz viszont óriási mennyiség. A Salgótarjáni Acélárugyár teljes gőzigénye például 1962- ben huszonnyolc tonna/óra és csak 1965-ben lesz harminc tonna. Az új ötszázhatvanöt ágyas kórház gőzigénye mindössze 3,2 tonna, a tervezett szállodáé 0,9, a kultúrházé 1,1, a nyomdáé mindössze 0,6 tonna lesz. Az Acélárugyárat nem számítva, csak a meglévő és ezután épülő középületek távfűtési rendszerbe MIRE KÉPES AZ ÖTVENÉVES ERŐMŰ? Még egy igen fontos kérdés vár megválaszolásra. A jelenlegi villamosenergiatermelés mellett, mennyi gőzenergiát tudna biztosítani a Salgótarjáni Erőmű, amely éppen a jövő évben ünnepli ötvenéves fennállását? Az Erőmű teherbírásáról tudni kell, hogy teljes igény- bevétel esetén száztizenöt millió kilowattóra villamosenergiát tud termelni évente. Erre a teherbírásra azonban évek hosszú sora óta nem vették igénybe az Erőművet. Sőt az utóbbi években állandóan csökkenő irányt mutat az energiatermelés, és a távlati tervek szerint még kisebbek lesznek a követelmények az Erőművel szemben. A termelés adatait a következő számok mutatják: — 78 ooo 000 kWó = 68 000 000 kWÓ = 60 000 00 kWó való bekapcsolása is nagy terhektől szabadítja meg »évente népgazdaságunkat, a sokat hangoztatott egészségvédelmi eredményekről nem is szólva. S az ötvenéves Erőmű képes e feladatokra, sőt, sürgeti, évek óta követeli ennek a megoldását. Sajnos, egyesek felelőtlensége, közönyössége és maradi konzervatív szemlélete nem segítette, sőt, akadályozta a megoldást. E sorokat is azzal a céllal tárjuk a nyilvánosság elé, hogy újból felrázzuk azokat, akik már belefáradtak a közömbösséggel vívott harcba. Országgyűlési képviselőink is egységesen a távfűtés megoldása mellé álltak, támogatják e gondolatot illetékes pártszervek is. A kérdést azonban most mégis fel kell tenni: megoldják-e a távfűtést Salgótarjánban, addig, . amíg az ország millióit nem használják fel feleslegesen újabb füstgáziképző gócok építésére, városunk levegőjének intézményes szennyezésére? Nagy Ferenc
