Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)
1961-02-11 / 12. szám
1961. február 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 HOGYAN DOLGOZTOK A Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárában rendszeresen értékelik, nyilvántartják a munkaverseny eredményeit és faliújságon közlik a dolgozókkal Tovább fejlődik a Kézműipari Vállalat' JELENTŐS VÁLASZTÉKBŐVÍTÉST TERVEZNEK A Salgótarjáni Kézműipari Vállalalt közel hárommilliós termelési értéktervet kíván megvalósítani az első negyedévben. Sajnos a január havi tervteljesítés nem volt sikeres, mert az év eleji indulási nehézségek, anyagellátási gondok befolyásolták az első hónap jó teljesítését. Közrejátszott ebben az is, hogy a vállalat balassagyarmati részlegénél január 12-től a szokásos matrózblúz helyett bébi karíonruhát gyártottak. Ez az átállás éreztette a hatását a részleg tervének teljesítésében és hozzájárult a vállalat gyenge eredményének kialakulásához. Tekintettel arra, hogy a vállalatnak speciális feladata a választék bővítés, a továbbiakban több esetben előfordul majd a gyakori termékváltozás. Február közepétől például szövet leánykaruhát, majd márciusban újra a közkedvelt matrózblúzt gyártják a balassagyarmati részleg dolgozói. Balassagyarmaton nagyobb szériákat gyártanak a dolgozók és kevesebb lesz a termékváltozás, a kissorozatú munka. Az első negyedévben mintegy 15 fazon gyártását végzi el a vállalat a legkülönfélébb bébi és gyermekruhákból. Tovább bővíti a vállalat a sajáttervezésű ruhák számát is, amelyekből a jövőben egyre többet gyártanak. Március elejére például a kereskedelmi szakemberek országos tanácskozására öt különféle fazonú ruhát terveznek a vállalat tervező kollektívájának tagjai. A vállalat salgótarjáni telephelyén készülő új munkacsarnok felépítésével lehetőség nyílik az exporttevékenység megindítására is. A kézműipar előtt nyitva áll a további fejlődés lehetősége is, ami további elhelyezkedési lehetőségeket biztosítana a dolgozó nők számára és további választékbővítést eredményezne, azonban mindez attól függ, hogy a minisztérium által felajánlott gépeket be tudja-e szerezni a vállalat. A 80 százalék — és az utazó gumiszalag Termelési tanácskozást tartottak a napokban a Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban. A munkások és a vezetők alaposan megvitatták a múlt évi tapasztalatokat, az ez évi feladatokat. Megállapították, hogy az év első hónapja sikeresen indult. Jó volt az üzemrészek közötti kooperáció: a daraboló, az esztergályos és a kovácsműhely határidőre elkészítette az alkatrészeket, a lakatosok folyamatosan végezhették a szerelést. Mindezek nyomán a vállalat dolgozói elkészítették az ösz- szes programban szereplő gyártmányokat. Mégis azt kellett meg- állapítaniok, hogy januárban mindössze 80,8 százalékra teljesítette befejezett termelési tervét a gyár. Tehát: jól ment a munka, mégis lemaradás következett be! Mi ennek az oka? Az oka egyszerű és teljesen nyilvánvaló a gyár vezetői és a dolgozói előtt. Nem másról van szó, mint arról, hogy a felettes szervek a szállítszalagokhoz nem biztosították a szükséges gumihevedereket. Ezért az elkészült szállítószalagok kiestek a befejezett termelésből. Régi és jogos sérelem már ez, még sincs változás. A Bányagépgyár a hozzáérkező gumihevederekkel nem csinál egyebet, mint az egyik vagonból átrakja a másikba, a szállítószalagok vasszerkezete mellé. A heveder megérkezik Budapestről Zagyvapálfalvára és ha „úgy jön ki a lépés”, akkor a szállítószalaggal együtt visszakocsiká- zik Budapestre! Ez kárt okoz a népgazdaságnak. De hátrányos a Bányagépgyár számára is, hiszen jelentősen rontja az önköltséget egy percnyi munkaráfordítás nélkül is. Egy-egy szállítószalagnál a vasszerkezet és a gumiheveder általában 50-50 százalékos költség- arányt képvisel. A Bányagépgyár dolgozóinak a vasszerkezet előállításánál a mintegy 10 százalékos költségszint előirányzatánál lényegesen magasabb költségcsökkentést kell elérni, hogy tervüket teljesítsék, mert a gumiheveder mindössze 4 százalékos hasznot szerezhet a gyárnak. Nagyon értelmes javaslat a Bányagépgyártól: mentesítsék a gumiheveder értékétől a gyárat, létesítsenek egy központi elosztót, amely közvetlenül a rendelőhöz továbbítaná a gumihevedereket. Sok pénzt és bosszúságot takaríthatnának meg egy ilyen intézkedéssel a Nehézipari Minisztérium illetékesei! A bányászlámpa imbolygó fénye halványsárgára festi az arcokat. A fúrógép erős zúgásától nem hallani a hangokat. A kemény márga próbára teszi a bányász és gép erejét. Megfeszülnek az izmok, s a kemény munka, a meleg levegő izzadságcseppeket varázsolnak az izmoktól duzzadó férfi karokra. Fontos ez a munka. A vágat elkészülte után több mint 10 évre elegendő szénvagyont biztosítanak fejtésre a tiribesi bányászok részére. Hárman dolgoznak a munkahelyen, — meztelen felsőtestű emberek. Amikor köszöntésünket viszonozzák, leállnak a gépek, az erős zúgás után ijesztő csend üli meg a vágatot. Hanga Gyula, ez a több mint 50 éves bányász megtörli izzadtságtól fényes homlokát s csak utána nyújtja kezét. — Kilencen dolgozunk itt, feltárási munkát végzünk — adja meg kérdésünkre a választ. Hogy milyen eredménynyel? Ügy 130—150 százalék között mozgunk. Legutóbb is a havi 30 folyóméteres tervünkkel szemben 52 métert értünk el. Tudnak ezek a fiatalok dolgozni, — teszi mindjárt hozzá mosolyogva —, én vagyok a legidősebb, a többi alig 20—30 év között mozog. No, meg lelkesedés is van itt, hiszen a szocialista brigád címért harcolunk. A beszélgetés közben sok mindent megtudunk a brigád tagjaitól. Többek között például azt, hogy már 1954 óta együtt vannak, sokszor szét is szedték őket, aztán mindig újra alakultak. Két éve meg nagy célt tűztek maguk elé. Elhatározták, hogy a szocialista brigád cím elnyeréséért harcolnak — ezért szocialista módon dolgoznak, szocialista módon élnek. — Milyen reményeik vannak. Ha tavaly nem sikerült, sikerül-e most? — kérdeztem a brigád vezetőjétől, Langa elvtárstól. — Ez a gondolat foglalkoztat bennünket is — így Langa elvtárs. Bizakodunk, de nem reménykedünk. Gondolataim rendezem. Ha már becsülettel helyt álltak ezek az emberek a termelésben — tudják, mi lehet az, amit nem teljesítettek, mi ennek az oka. S Langa elvtárs mintha érezné, mi idézte elő a pillanatnyi csendet, kérdés nélkül válaszol: — Ne higgye, hogy nem kaptunk elég segítséget ebben a munkában. Akár Bódi István főaknászt, akár Zsuffa Miklós mérnököt említem — ők patronálnák bennünket, ők mindent megtettek értünk. Ez meglátszik az eredményeinken is. Ha rossz volt a levegő, intézkedtek. Rossz volt a vitla, kicserélték. Szóval nem is ebben van a hiba — más —, s most már ő is gondolkodik, hogyan adjon a fel nem tett kérdésre választ. Segítségére Kovács József siet, ő veszi át a szót: — Fejlesztjük mi szakmai képzettségünket is, — szövi tovább Langa elvtárs gondolatát. Hárman már befejezték a gépkezelői tanfolyamot. Most járok én is, harmad- magammál. Szarvas Laci, aki munkásőr is, most járja a VIII. általánost. Szóval megteszünk mi mindent, de mégis az az érzésünk, hogy ebben az évben sem nyerhetjük el a szocialista brigád címet. — Azért mégsem tettünk meg mindent, — vág mindjárt a szóba a szavában is megfontolt idős brigádvezető. Hogy is álltok ti a politikai oktatással? — Csegöldi Sándorék járnak! — mondja Nagy László. — És te, ti? — így Langa. — De maga se! Maga a brigádvezető, Gyula bácsi! — No, szóval ez a baj. Tudjuk mi, csak eddig nem mertük magunknak se bevallani. — De volt-e itt valaki, aki azt mondta volna, hogy no, elvtársak, ti sokat megtesztek A munkaidő — elsőrendű, társadalmi tulajdon Megyénk négy legnagyobb ipari vállalatánál az igazolatlan hiányzások és a beteglétszám növekedése miatt több mint 173 millió forintnyi érték esett ki a termelésből az elmúlt év során. Ebből az összegből 1156 kétszoba összkomfortos lakást lehetne építeni Salgótarjánban. Ez az összeg annyi, mint a Salgótarjáni Üveggyár másfélévi termelési értéke. Csak ez az egyetlen adat is igen nagy erővel bizonyítja, hogy a munka termelékenységének emelése szempontjából — a műszaki színvonalnak, mint fő eszköznek a növelése mellett — milyen nagy szerepe van azoknak a tényezőknek, amelyék általában a munka- szervezéssel és különösen a munkafegyelemmel, a munkaidő jobb kihasználásával függnek össze. Termékek tonnáiban és forintok millióiban mérhető le, hogy a munkaidő milyen elsőrendő társadalmi tulajdon. Jó és gazdaságos kihasználása hozzájárul az ország anyagi javainak fokozottabb gyarapításához, az életszínvonal emelése alapjainak jobb biztosításához. Megyénk iparára is áll az a megállapítás, hogy a régi tőkésvilág fegyelme, az éhség, és a korbács fegyelme már nincsen meg. Viszont az új, az öntudatos szocialista fegyelem még nem szilárdult meg. Kétségtelen, hogy a szocializmus építésének körülményei között egyre több szép példáját találhatjuk az újtípusú fegyelem kialakulásának. De az is igaz, hogy még él és hat a régi letűnt világban kialakult élet- szemlélet, felfogás. A most soronkövelkező nagyszabású gazdasági építőmunka megvalósításának fontos követelménye* hogy a dolgozók túlnyomó többségére támaszkodva, hasznosítva a szocialista brigádok és az üzemi törzsgárda erejét, kialakuljon az új körülményeknék megfelelő új fegyelem is. Egy évvel ezelőtt kezdték meg a két szovjet gyártmányú automata üvegfúvógép szerelését a Salgótarjáni Üveggyárban. Az azóta a cím elnyeréséért, jól dolgoztok, fejlesztitek szakmai képzettségeteket, baleset, hiányzó már két éve nincs a brigádban, de egy még hiányzik. Ez meg az lenne, hogy járjatok politikai oktatásra is. Igaz-e, nem volt itt senki — s belehevül a mondókájába Kovács József. — Azért ezt így mégsem mondhatod. Volt erről szó, csak mi sem erőltettük meg magunkat — tette rá a pontot hanga elvtárs. — Ebben az évben majd másképpen csináljuk — vélekedik Kovács Jóska. — Úgy bizony, fiam. Most már tudjuk, hol követtük el a hibát. A csorbát kiköszörüljük, de a harcot, a reményt nem adjuk fel. Majd tanulunk. Ti is, meg én is. Ránk fér, higgyétek el — adja a jó tanácsot hanga Gyula, a brigádvezető. — x — E beszélgetés után már megtörtént a termelési tanácskozás. Langa Gyula és brigádja nem nyerte el a szocialista címet. Nem is nyerhették el, mert nem teljesítették valamennyi feladatot. De a brigád nem adta fel a harcot. Ha most nem, majd ebben az évben nékik is sikerül. Csak rajtuk múlik És ők ezt tudják is. Ügy mondják: szocialista brigád lesz még a Langa Gyuláé ... Somogyvári László A munkafegyelem és különösen a munkaidő jobb kihasználása szervesen összefüggnek az egész társadalom és az egyes dolgozók érdekeit illetően. Ez az a politikai alap, amelyen egyértelműen feltárhatjuk a munkásosztály előtt igen nagy felelősségét ebben a kérdésben. Valamennyi dolgozó alapvető érdekeit sérti például az, hogy megyénkben a táppénzes állomány már hosszabb évek óta az országos átlag felett van. Vajon törvényszerűnek lehet-e elfogadni, hogy egyesek rendszeresen a hét végén, vagy a hét elején kerülnek táppénzes állományba? Régen ismeretes, hogy a faluról bejáró dolgozók közül némelyek már apróbb betegségekkel is szívesen maradnak otthon indokolatlanul hosszú ideig. Elősegíti ezt a helyzetet az egyes körzeti és felülvizsgáló orvosok elnéző magatartása, a hatékony társadalmi ellenőrzés hiánya. Nem kisebb szerepet játszik ebben az sem, hogy egyes üzemekben, mint például a Salgótarjáni Acélárugyárban, a Tűzhelygyárban, egyes bányaüzemeknél nem teremtenek megfelelő munkakörülményeket, a vezetők sem ellenőrzik a munkavédelmi rendszabályok megtartását. Fontos tényre hívja fel a figyelmet az is, hogy különösen magas a balesetek száma a délutáni és éjjeli műszakokban, erőteljesen megnövekedtek az üze- menkívüli balesetek. Iparunk mozgalmi és gazdasági vezetőinek igen fontos kötelességük, hogy alaposan megvizsgálják, elemezzék a táppénzes állomány és a balesetek arányszámában kialákult helyzetet, valamint megfelelő intézkedéseket tegyenek. A munkafegyelem lazulását nem kis mértékben elősegíti a munkaerő hullámzása, amely az utóbbi években szintén növekedett megyénk ipari vállalatainál. Ennek oka az, hogy a vállalatok nem táeltelt időben sok nehézséget kellett leküzdeniük a gyár műszaki vezetőinek, a gép kezelőinek. Ugyanis az üveg korábbi összetétele nem biz- totsította a gépek zavartalan működését. Most januárban sikerült egy nyugati importból olyan festéket biztosítani, amely megfelel a két gép által támasztott követelményeknek. Közben felújítást is végeztek az üvegfúvó automatákon. Mindezek eredményeképpen január 20-tól az egyik, február 1-től pedig már teljes kapacitással dolgozik. Az elmúlt napokban a két gépre együttesen meghatározott napi 44 000 darabos tervet rendszeresen túlteljesítik, általában 50—53 ezer palackot gyártanak a gépeken. A termékek mintegy 90—95 százaléka elsőosztályú. Az automaták működése elsőrendű szerepet játszik a gyár éves feladatának teljesítésében is, hiszen az összes termelési érték 20 százalékát ez a két gép biztosítja. A gyár műszaki vezetői most azon dolgoznak, hogy Csehszlovákiából, vagy Lengyelországból szerezzék be a szükséges festékanyagot, amellyel 60 százalékos megtakarítást érnek el. és nem lesz szükség valutára. A két szovjet automata mellett e hónap elején megkezdték egy új lengyel gyártmányú üvegfúvógép szerelését is, amelynek próbaüzemeltetését április 15-ig kell megkezdeni. maszikodnak megfelelően a már kialakult törzsgárdára, arra az elég nagyszámú szilárd magra, amely sok segítséget nyújthatna a szocialista munkafegyelem terjesztéséhez. Egyes helyéken a gazdasági-műszaki vezetés gyengesége, az elhanyagolt munka- körülmények járulnak ehhez hozzá. Ezzel a kérdéssel függ össze a mulasztások és késések csökkentése, a munkanapon belüli időkiesések leszorítása, a bér- és mormafegye- lem erősítése. A munkaidő jobb kihasználása és ezzel a termelékenység növelése ma leginkább a jobb munkaszervezéssel, az egész napos hiányzások csökkentésével érhető el. A Salgótarjáni Acélárugyár két üzemében például az ilyen tartalékok feltárásával mintegy 20 százalékkal növelhető a teljesítmény. A megyei Építőipari Vállalatnál a múlt évben a darabbéres órák 25 százaléka esett ki a termelésből. A munkafeltételek jobb biztosításával ennék mintegy felét realizálhatták volna, amely 10—13 százalékos növékedést eredményezne a termelékenységben. A munkaszervezés sajnos, ma még elég elhanyagolt gazdálkodási terület, pedig világosan látható, hogy milyen tartalékokat rejt magában, milyen kihatással van a munkafegyelemre. Ha mindezt pedig sikerül párosítani a gépek jobb karbantartásával, az- állásidő csökkentésével, a napi munkaidő minél nagyobbfokú kihasználásával, akkor hamarosan kiderül, hogy milliókat érő beruházásokat takaríthatunk meg és a termelékenység emelésére vonatkozó célkitűzéseket lényegesen köny- nyebben teljesíthetjük. Jelentős veszteségeket okoz a technológiai fegyelem megszegése is, A szénbányászatban például a múlt évben számos munkahelyet kellett megszüntetni emiatt. A. gyáriparban ez a selejtkár növekedésében jelentkezik. Az elmúlt évben például Salgótarján három nagyüzemében — az Acélárugyárban, az Üveggyárban és a Tűzhelygyárban közel 23 millió forintot tett ki a selejt miatt kieső ösz- szeg. Könnyen kiszámolható, hány lakásnak az ára ez: egy kétszoba konyhás ház építési költsége mintegy 150 000 forint. Az 1961. évi tervfeladatok már ismeretesek megyénk ipari vállalatainál. Az előírt feladatok komoly erőfeszítést követelnék. Viszont azt is tudjuk, hogy a népgazdaság anyagi erőforrásaihoz mérten a beruházási keretek igen korlátozottak. A műszaki fejlesztés belső tartalékainak feltárása mellett a munkafegyelem szilárdítása, a munkaidő jobb kihasználása az a lehetőség amelyek nélkül az előirányzatok teljesítése szinte elképzelhetetlen. Az üzemi párt- és szakszervezeti bizottságok, minden kommunista, a törzsgárda, a legjobb dolgozók fogjanak össze és kellő következetességgel, alapossággal lássanak hozzá ehhez a munkához. Ne maradjanak meg a határozatok meghozatalánál. A felvilágosító munka legkülönbözőbb módszereinek alkalmazásával törekedjenek sikerek elérésére. A munkafegyelem kérdésében teljes joggal mondhatjuk, hogy iparunk minden vezetője részéről elérkezett a konkrét cselekvés ideje. Sem a különböző kinyilatkoztatások, sem a határozatok, sem az intézkedési tervek nem mérik le az itteni vezetők munkáját. Elsősorban a gyakorlati tevékenység, az elért eredmény igazolja majd, hogy mennyire veszik komolyan, teszik magukévá ezt a fontos feladatot és dolgoznak megvalósításán minden erejükkel. A munkaidő fontos társadalmi tulajdon, amelynek megvédésén dolgozóknak és vezetőknek közös összefogással kell őrködniük. Naponta 50-53 ezer jóminőségíí palackot gyártanak a szovjet antomatagépek ÚJ GÉP SZERELÉSÉT KEZDTÉK MEG A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁRBAN ÚJULT ERŐVEL...
