Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)
1961-02-08 / 11. szám
1961. február 8. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 7 Hat és fél tonnás óriás-szputnyikot lőttek fel a Szovjetunióban Moszkva, (TASZSZ) február A nagysúlyú űrhajók megalkotására és tökéletesítésére kidolgozott tervvel összhangban, 1961. február 4-én, a Szovjetunióban tökéletesített többlépcsős rakéta segítségével nehézszputnyikot lőttek fel. A szutnyik súlya, a hordozható rakéta utolsó lépcsőiének súlyát leszámítva, 6483 kilogramm. A szputnyikon rádiótelemetrikus műszereket, valamint pályájának mérésére szolgáló készüléket helyeztek el. A szputnyik kilövésekor, pályájára juttatásakor és továbbhaladása közben minden műszer zavartalanul működött. A földi mérő- és számítóberendezések segítségével nyert előzetes adatok lehetővé tettek, hogy megállapítsák a szputnyik pályáját jellemző következő adatokat: keringési idő 89,80 perc, perigeum (a pályának a Földhöz legközelebb eső pontja) 223,5 kilométer, apogeum (a pályának a Földtől legtávolabbi pontja) 327,6 kilométer. A pálya hajlásszöge 64 fok 57 perc. A szputnyik pályájának mérések útján nyert adatai alig térnek el az előre kiszámított adatoktól. A szputnyik fellövésekor kitűzött tudományos-műszaki feladatokat teljesítették. Az új szoyjet óriás-űrhajó izgalomban tartja a világsajtót A szovjet óriás-szputnyik fellövése szombat óta a világsajtó első számú szenzációja. A hírt a világ valamennyi lapja közölte, némelyik — például az Elefteria című görög polgári lap — különkiadást szentelt az eseménynek. A párizsi sajtó „az ég elefántja”, „gigászi szput- nyik”, „az űr óriása” nevekre keresztelte el a minden eddiginél nagyobb szovjet űrhajót. Az angol lapok is nagy terjedelmet szentelnek a szputnyikról szóló újabb híreknek. Az angol sajtó az űrhajót „busznyik” néven emlegeti. A New York Times megemlíti, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az utóbbi néhány év során rengeteg műholdat bocsátott fel, s ezért az ilyen esemény sokat veszít szenzációs jellegéből. A lap hozzáteszi: a legutóbbi szovjet siker azonban távolról sem tekinthető mindennapinak „Az új szputnyik a maga nemében valóságos gigász, sokkal súlyosabb az ösz- szes eddiginél. A szovjet tudósok fokozni tudják rakétáik hatóerejét és a legkülönbözőbb űrkísérleteiket sikerrel hajtják végre” — írja a New York Times. A nyugati sajtó elsősorban az új szputnyik hatalmas súlyára hívja fel a figyelmet. A Paese című olasz lap tudományos munkatársa megállapítja: a hat és fél tonna akkora súly, amely ámulatba ejti a nyugati szakembereket. „Világos, hogy a szovjet rakéta-technika olyan eszközöl birtokában van, amelyekről még nem tudnak nyugaton és amelyek óriási fölényt biztosítanak a szovjet rakéta-technika számára” — írja a Paese. Az Unitá megjegyzi, hogy az amerikai mesterséges holdak súlya legfeljebb csak 2—2,5 százaléka a szovjet óriás-szputnyiknak. Ebből is látható, hogy a Szovjetunió fölénye egyáltalán nem csökken, sőt mértani haladvány szerint növekedik. A párizsi Journal du Di- manche, hogy érzékeltesse a szputnyik súlyát, hat összekötött személygépkocsit ábrázoló rajzot közöl, s kommentárként hozzáfűzi: az Egyesült Államok legalább három évvel elmaradt a Szovjetunió mögött a kozmikus rakéták szerkesztésében és fellövésében. A kommentárok a súly mellett kiemelik a szputnyik hajtórakétájának kiváló minősegét és óriási teherbíró képességét. A hamburgi Welt a következőket írja: „A hat és féltonnás szputnyik fellövéséhez olyan rakétára volt szükség, amelynek első lépcsője becslések szerint legalábbis 650 tonnás lökőerőt tud kifejteni, míg a jelenleg legerősebb amerikai rakétának, az Atlasnak a lökőereje mindössze 163 tonna.” A koppenhágai Berlingske Tidende hangsúlyozza: az új szovjet siker arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió rendelkezik a legnagyobb hatóerejű rakétákkal. A koppenhágai lap aláhúzza, hogy az óriás-szputnyikban több ember is kényelmesen elférhet. Boun Own csapatai eltaglaltak a laoszi francia katonai támaszpont irodáit •• Usenet a válságról Ezt a címet lehetett volna adni Kennedy elnök kongresszushoz intézett üzenetének, melynek az amerikai belső helyzettel foglalkozó részében az új elnök mintha a kapitalizmus gazdasági válságjelenségeihez szolgáltatott volna adattárt. Ebben az üzenetben és a Fehér Ház új gazdájának sajtóértekezletén megtörtént az Egyesült Államok politikájának az eddiginél határozottabb körvonalazása. A nemzetközi életben várakozás előzte meg az új elnök üzenetét, mely a választások lefolyása és Kennedy hivatalba lépése közötti „holt szezon” után alkalmat nyújtott az új amerikai vezető elgondolásainak kifejtésére. Illúziók nélkül Párizs: (MTI) takozott a történtek ellen, a párizsi kormány pedig hétfőn „csodálkozásának adott kifejezést” az egyoldalú intézkedés miatt, amelyet ellentétesnek minősít az 1954Az amerikai — bérenc Boun Oum-kormány csapatai elfoglalták a laoszi francia katonai támaszpont Seno-ban lévő irodáit. A helyiségek 1 es genfj egyezményekkel birtokbavételekor jelen volt Boun Ouam és Phoumi Nosa- van tábornok is. A Vrax francia gamízon utasítást kapott Párzsból, hogy a lehetőség szerint ne idézzen elő incidenseket. Franciaország Vientiane-i nagykövete tilPárizsi politikái megfigyelők megerősítve látják azt a véleményüket, hogy Laosz- ban az amerikaiak kiszorítják a franciákat, úgy, amint ez már Dél-Viietnamban is megtörtént. A kongresszusi üzenetnek az a része, melyben az elnök az amerikai gazdasági helyzetet vázolta: őszintén tárta fel a nehézségeket, az Egyesült Államok életére nehezedő problémákat. Elődjével szemben nem kendőzte a bajokat, illúziók nélkül, leplezetlen nyíltsággal mutatott rá arra, hogy a nagy gazdasági válság óta még sohasem volt ennyi csőd az amerikai üzleti életben. Nem hallgatta el, hogy 1951-óta a farmerek jövedelme 25 százalékkal csökkent, a munka- nélküliek tömege a hatmillió felé halad, s a munkanélküli segélyben részesülők száma az Egyesült Államok történelmében most a legmagasabb. Ráadásul ezek közül több mint egymillió már négy hónapnál hosszabb idő óta keres munkát, s minden hónapban másfélszázezer ember jut el annak az időszaknak a végére, amelyen túl már nem kaphatja meg a nyomorúságos tengődést jelentő segélyt sem. Az Egyesült Államok — jelentette ki Kennedy — az utolsók között foglal helyet a gazdasági élet fejlődésének ütemét tekintve, s azt sem hallgatta el az új elnök, hogy az USA fizetési mérlegében mutatkozó hiány az utóbbi három évben körülbelül tizenegy milliárd dollárral növekedett, az amerikai aranykészletek pedig ugyanakkor majdnem öt milliárd dollárral apadtak. Válságfelhők Amerika felett Lényegében nem volt új az, amit Kennedy elmondott. A világsajtó hónapok óta boncolgatja az amerikai recesszió problémáit. Az Express már jóval az elnök beszédének elhangzása előtt megvonta a teljes kudarccal végződött Eisenhower-kor- mányzat mérlegét, s nemcsak a gazdasági csődről beszélt, nemcsak azt mondta el, hogy a dollár még sohasem volt olyan ingadozó a világtőzsdén, mint napjainkban. Hogy az amerikai autóipar tízezrével bocsátja el a munkásokat, egészen új üzemeket állít le, s máris több mint egymillió kocsi keres gazdát az üzletekben. Az acélipar ma kapacitásának kevesebb, mint ötven százalékával dolgozik az egyesült államokban. Nemcsak ezekre a torlódó gazdasági problémákra mutatott rá, hanem arra is, hogy nyolc évvel ezelőtt Amerika még atom nagyhatalomnak tartotta magát, ma viszont a holdon ott van a vörös csillag jelképe, az orosz tudósok küldték a világegyetembe a leghatalmasabb rakétákat és az amerikai kontinens bármely települése a szovjet rakéták hatósugarába került. Az amerikai presztízs a mélypontra zuhant. Az éhes amerikai Tehát így néz ki a valóságban, az amerikai elnök kongresszusi üzenetének hitelesség-pecsétjével a burzsoá ideológusok koholmányaiban hangoztatott úgynevezett „általános jólét állama”, amely képes leküzdeni a termelés anarchiáját és a gazdasági válságokat, s biztosíthatja valamennyi dolgozó jólétét, így néz ki a legfejlettebb kapitalista államban, mely felett egyre vészesebben tornyosulnak a csőd, a munka- nélküliség, a nyomor felhői. Hiszen nem kommunista lap, hanem a Daily Telegraph állapítja meg, hogy a világ színpadán a dúsgazdag amerikai nagybácsi helyett új figura jelent meg: az éhes amerikai. Kennedy elnök állította nyilványosság elé alakját, amikor kijelentette, hogy az amerikaiak ezrei, este éhesen feküsznek ágyukban, s rajtuk kívül milliók tengődnek a kormány szegényes élelmiszer alamizsnáján. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a kép, melyet Kennedy festett az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről — s mely szinte illusztrációul szolgálhatna a kapitalista rendszer válság- jelenségeihez —, pár héttel azután került nyilvánosságra, hogy Moszkvában a kommunista és munkáspártok nyilatkozatában ismertették a szocializmus fejlődésének új szakaszában aratott döntő győzelmet, a szovjet hétéves terv sikereit, Kína nagy eredményeit, a népi demokratikus köztársaságok termelési viszonyait, életszínvonal emelkedését, amelyek „a marxizmus—leninizmus diadalát hirdetik és a tőke járma alatt sínylődő valamennyi szervezett társadalom korlátlan lehetőségeket nyújt a gazdaság és kultúra felvirágoztatásához, s biztosítja az emberek magas életszínvonalát, boldog, békés életét”. Erősebb, meggyőzőbb kontrasztot elképzelni sem lehetne. Levonja-e a tanulságokat Vizsgázók... az új elnök — vetődik fel a kérdés azután a köntörfalazás nélküli, őszinte kép után, amelyben feltárta a jelenlegi amerikai helyzetet. Meg kell vallanunk, ennek nem sok nyomát fedeztük fel, sem a kongresszusi üzenetben, sem a sajtóértekezleten tett kijelentéseiben. Hiszen arról, amivel legbiztosabban meg lehetne állítani a gazdasági helyzet zuhanását, amivel több kenyeret, lakást, iskolát lehetne' adni az amerikai embernek: az esztelen fegyverkezési hajszára, a külföldi támaszpontokra, katonai segélyekre költött milliárdok más célra fordításáról nem beszélt az új elnök. Sőt voltak olyan kijelentései, amelyek arra vallottak, hogy bizonyos vonatkozásban nem tudta magát elszakítani az elődje által irányított amerikai külpolitika irányvonalától. Számos kérdést tisztázatlanul hagyott e téren úgy a kongresszusi üzenet, mint az elnök sajtóértekezleten feltett kérdésekre adott válaszai. A kezdeményesés a szocialista államok kesében van! — Kormányunk a lehető leggyorsabban igyekszik megkeresni a Szovjetunióval és más országokkal az együttműködés összes lehető területeit — jelentette ki Kennedy. Az a helyzetfelismerés, mely kicsendült kongresszusi üzenetének az amerikai belső helyzettel foglalkozó részéből, továbbá a kongresz- szushoz intézett gazdasági üzenetéből, az Egyesült Államok válságjelenségeinek olyan tisztánlátására vall, aminek el kellene vezetnie az új amerikai elnököt olyan lépésekhez a nemzetközi kérdések: a leszerelés, a nukleáris kísérletek problémája területén, amely konkrét tényezőt jelentene úgy az amerikai belső problémák, mint a nemzetközi helyzet súlyos kérdéseinek enyhítéséhez. Ezen a területen azonban — mint az várható is volt — adós maradt Kennedy eddigi minden megnyilatkozása az olyan javaslatokkal, melyek előbbre vihetnék azokat a problémákat, melyeknek megoldását a népek százmilliói — köztük az amerikai nép is —, elvárják vezetőiktől. Az emberiség sorsdöntő kérdéseiben — az általános és teljes leszerelés, a gyarmati népek teljes felszabadításának ügyében — a kezdeményezés, mint már esztendők óta — továbbra is a Szovjetunió, a szocialista államok kezében van. Ez érzett ki döntően az új amerikai elnök eddigi kijelentései után. A szocialista világrendszer hatalmas fölénye jutott kifejezésre a gyarmati kérdés •negoldására és a leszerelésre tett szovjet javaslatokban ugyanúgy, mint a szocialista országok gazdasági, kulturális és tudományos eredményeiben. A világot formáló, irányító erő — ez napjainkban egyre világosabban megnyilvánul : a szocializmus. Mint a kommunista és munkáspártok nyilatkozata megállapította: „elérkezett az idő, amikor a szocialista államok világrendszert alkotva, nemzetközi erővé váltak, s hatalmas befolyást gyakorolnak a világ fejlődésére ...” Ez az erő alakítja az emberiség szebb és boldogabb holnapját, mert: „a kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és nyomort, és örökre kizárják az emberiség életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború rémétől.” Kinn hófellegek lógatják lábukat, de Ígérkezik a napsugár is. Savanyú szél vágja szembe a járókelőt Nagy- bátonyban a bányaváros modern. emeletes házai között. Néhányan az iskola felé igyekszenek. Benn a folyosókon izgalmas hangulat uralkodik. Az ide-oda járkáló, vagy a csoportokba ossze- hajló emberek arcán valami furcsa drukk, türelmetlen izgalom tükröződik. Az egyik osztály ajtaján a sok oda tűzdelt cédula tetején ott virít a legújabb, s rajta a felírás: Magyar. Alatta a szerénybetűs név: Telekes Ilona. Vizsgáznak a felnőttek. Apák és idősödő nőtlenek, osztályvezetők és vájárok, de akad itt bányaigazgató is. Egy fiatalember éppen Petőfi: „Apostol”-ónak jellemeit boncolgatja, illetve szeretné. Sehogy sem akar menni a felelet. Majd egy másik jól megtermett tanuló kerül sorra, V. Ernő a nagybátonyi bányaüzemtől. Sajnos néki sem erős oldala az irodalmi alakok jellemzése, de a nyelvtani részt érti. A tanárnő pírongatás kíséretében írja be a kettes jegyet. Nem is tetszik ez Ernő barátunknak, duzzogva védekezik: — Nem volt magyar könyvem egész félévben azfán több időt kellett fordítani a „borzalmas nehéz” tantárgyakra ... A borzalmas nehéz tantárgyakon a műszaki tárgyakat értik. Gyerekhez illő durcássággal veszi át tanulmányi könyvecskéjét, s indulatosan hagyja el a termet. Odakinn hűvösebb van, ő is hangot vált. — Ebből lesz az ötös mondja — s nem hajlandó beszélgetést kezdeni. A technikum mindkét tagozatán jelentkezik bizonyos idegenkedés az általános műveltséget célzó tárgyak, főként a magyar és történelem iránt. A tanárok azt mondják, hogy főként az elsőosztályokban tapasztalható ez, de gyakran jelentkezik a másodikban is. Straub György- né, a két tagozat igazgatója szerint egy év szükséges a legtöbb tanuló részére, hogy megértse: minden tantárgyra szükség van, az ő tudását széles látókörét szolgálja. A felnőtt tanulók igyekszenek becsülettel teljesíteni vállalásaikat. Ezt bizonyítják az egyre jobb eredmények. Egy alacsony, szemüveges, középkorú ember az egyik osztályterem előtt idegesen veregeti öklével a tenyerét, s ezt hajtogatja: — Ügy érzem nem fog sikerülni ... Aztán játszi könnyedséggel megoldja a matematika példát. Kap még néhány kérdést, s amint beteszi az ajtót maga mögött, megtörli a homlokát, s nagyon örül. Négyest kapott. Megigazítja szemüvegét, s míg egy másik teremhez sétálunk elmondja, hogy Rozgonyi Gézának hívják és bérelszámoló. Negyvennyolc éves. Náluk az egész család tanul. — A feleségem a gimnázium levelező tagozatára jár, s bizony igyekeznünk kell a gyerekkel szemben. Azt fejtegeti, hogy sok az anyag, kevés az idő. Csak a vizsgák előtt tud időt szakítani a tanulásra. Egyetlen vizsgától fél, a geológiától. Az ajtó előtt újra ideges lesz, aztán mindenre elszántan belép. Ez is sikerül neki biztosan. A bányamérésből vizsgázók a gondnoki szoba előtt gyülekeznek — kénytelenek, mert erre a napra sok vizsgázó jött össze, sok tantárgyból, s akad olyan terem, ahol két vizsga is folyik egyszerre. Egy vidám fiatalember csapódik a gyülekezethez, ahol komorak az arcok. A nagy vidámságra néhányan megkérdik: — No hol voltál? Hogyan sikerült? Ügy sétálsz mint aki már mindenből jól lement. Az mosolyogva néz a többire, s huncutul megjegyzi: — Nem voltam én még egyikből sem... A szoba ajtaja kinyílik, s kilép Balogh Pál, akinek sugárzó arcáról leolvasható az eredmény. Ö bányaművelésre jár, harmadik évfolyamos. Egy ideig a futball töltötte ki minden szabad idejét, aztán rádöbbent, hogy tanulni is illene valamit. Most a sokszögelések és a pont-bekapcsolások kérdésével foglalkozott sikeresen. Különben Mát- ranovákon a mérnökségen dolgozik. A vizsgáknak sok derűs epizódja van. De sajnálatos dolgok is történnek. Nyolc „önérzetes” tanuló például kijelentette, hogy nem felelnek, írják be az elégtelent. Ök nem tanulnak magyart és történelmet. A szaktárgyakat ugyan tanulják, de lehetnének sokkal gondosabbak is. ök még nem jutottak el a megértésig. Az iskola tanárai igyekeznek sokat segíteni a tanulóknak. Alaxay Béla, Telekes Ilona, vagy Fejes János hány és hány órát fordítottak segítésre. De segítenek sok helyen az üzemi szakemberek is. Furcsa ez a vizsga közben megnyilvánuló szorongás, idegesség. Alkotó szorongás. Sok-sok éjszakába hajló este munkájának eredményéért izgulnak ezek az „öreg”, s mégis nagyon ifjú diákok. A tudni vágyás hozza ide őket Perecesről, Miskolcról, Petőfi- bányáról, a megye legkülönfélébb bányaüzemeitől. Szaporodnak a tanulók. Egyre többen jönnek rá, hogy tudni érdemes, s ha ez a folyamat tovább hatványozódik, néhány év múlva már három műszakban dolgozhat az iskola, mert kevés lesz a tanterem. Sok áldozatot vállalnak a tanulók, sok jut a tanároknak is, s elkelne egy kicsit több segítség; e munka nagyobb elismerése, megbecsülése. Pádár András
