Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-04 / 10. szám

1961. február 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Tömegnevelő munka a községi népfront-bizottságokban A Magyar Szocialista Mun­káspárt művelődéspolitikai irányelve, valamint a VII. pártikongresszus határozatai­ból adódó tömegnevelő és tu­datformáló feladatok a szo­cializmus építésének egyik alapbázisát képezik. Szocia­lista művelődéspolitikánk cél­kitűzései nem választhatók el azoktól a nagy gazdasági, politikai céloktól, a megvaló­sulásokért folytatott harctól. A Hazafias Népfront me­gyénkben széleskörű tömeg- nevelő és tudatformáló mun­kát végez városon és falun egyaránt, a párt művelődési politikájának szellemében. A Hazafias Népfront Nógrád megyei elnöksége fő formá­jának tekinti a tanácstagok és Hazafias Népfront bizott­sági tagok előadásos soroza­tát. Megyénkben mintegy 158 bizottságnál terveztünk NÉPFRONT OKTATÁST, kb. 3500 hallgató bevonásá­val. 1961. január 15-ig kb. 145 helyen tartottak előadá­sokat, melyen 6500-an vettek részt. A leglátogatottabbak voltak eddig a „Nagy világ mezőgazdasága” c. anyag, „A népfront II. kongresszusa” c. anyag, valamint „Hogyan dolgozik jól egy községi nép­front-bizottság” c. anyag. Eze­ken az előadásokon több mint 1200-an szólaltak fel, vagy vitatkoztak a népfront eddig végzett munkájáról, arról hogyan kellene a jövő­ben a népfront-munkát vé­gezni egy-egy községben. Általános tapasztalat az, hogy azokban a községekben ahol a párt, a tanács és a helyi tömegszervek vezetői közösen beszélték meg és készítették elő az ezévi ok­tatást, komoly eredményeket tudunk máris felmutat­ni. Sikerült olyan embereket bevonni a mozgalom mun­kájába, akik idáig kevésbé kapcsolódtak be különböző szerveken keresztül a közös­ségi munkába. A népfront téli előadásso­rozatának eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon sok egyénileg dolgozó pa­rasztembert segített át a ter­melőszövetkezeti mozgalom a nagyüzemi gazdálkodás olda­lára. Pl. Bánkon, Felsőpetény községekben a termelőszövet­kezet megalakulása előtt a falu egyénileg dolgozó pa­rasztjainak többsége népfront oktatáson belül is sokat vi­tatkozott és beszélt a nagy­üzemi gazdálkodás fontossá­gáról. Elért eredményeink mel­lett azonban vannak egyes községekben olyan hibák is, ahol még vitatkoznak a helyi vezetők, hogy a pártoktatás mellett szükséges-e a népfront oktatást megszervezni. Nem- tiben a tanácselnök elvtárs mereven elzárkózott minden segítségadástól, mert vélemé­nye szerint elégséges, ha a községben a párt megszervezi az oktatást, ebben a község­ben a tanácselnök meggyőzé­se után sikerült csak a nép­front oktatást megkezdeni. Vagy Pogonyban a helyi nép­front elnök arra hivatkozott, hogy őneki éppen elég elfog­laltsága van az üzem terüle­tén, nincs arra ideje, hogy a községben — ’ahol különben szabadidejének többségét töl­ti — a nevelés kérdésével foglalkozzék. TÖMEGNEVELÖ MUNKÁNKAT egyre szélesebb területen és különböző módozatában si­került kiszélesítenünk, egyre több parasztembert tudunk bevonni az ezüstkalászos tan­folyamra, vagy egyéb szakmai tanfolyamokra. Jelenleg mint­egy 23 községben folynak ilyen tanfolyamok, közel 500 hallgatóval. Ezeken a tanfo­lyamokon a politikai nevelő- munka mellett komoly szak­mai képzésre tesznek szert, melyek főleg a nagyüzemi mezőgazdasági munkához ad­nák komoly segítséget. A népfront kongresszus óta komoly fejlődés tapasztalható a béke munka területén is. A közelmúltban több mint 150 békegyűlést tartottunk a községekben, melyeken több mint 20 000 ember vett részt. Nagy- és kisgyűléseken, cso­portos beszélgetéseken és beszélgetéseken, vala- Népfront-estéken és egyéb mint falugyűléseken tájékoztattuk megyénk lakosságát a moszk­vai Békekiáltványról. Az el­múlt félesztendőben mintegy 20 rétegtalálkozót tartottunk, pl. Rétságon az orvosok ré­szére, Salgótarjánban a peda­gógusok és orvosok részére, Szécsényben a Nőtanáccsal közösen tsz. asszonyok talál­kozóját, kisiparosok találko­zóját stb. rendeztük meg. Ezeken a találkozókon ál­talában arról beszélgettünk, hogy egy-egy réteg hogyan tudna jobban bekapcsolódni és eredményesebben TEVÉKENYKEDNI a szocializmus építésének meggyorsításában. A Hazafias Népfront Me­gyei Elnöksége 1961. január 28-i ülésén a tömegnevelő munkánk értékelésénél meg­állapította, hogy az elmúlt félévi munkánk során a nép­front oktatás, á tömeggyűlé­sek és különböző rendezvé­nyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy főleg falun kö­zelebb kerüljenek az emberek gondolkodásukban, öntudatuk­ban a szocialista társadalom­hoz. Egyben feladatul szabta meg, hogy az elkövetkezendő időben népnevelő munkánkat a szemléltető agitáción ke­resztül fokozottaban javítani kell. A szocialista mezőgazda­ság átglakulasa megköveteli, hogy fokozottabban segítsük elő az egyszerű parasztembe­reknél tudatuk átformálását. Pálkerti János Kennedy gazdasági üzenete a kongresszushoz (TASZSZ) Kennedy ameri­kai elnök csütörtökön a kong­resszus elé terjesztette gazda­sági üzenetét, amelynek „a gazdasági talpraállítás és fej­lődés ^programja” címet adta. Az üzenet visszatükrözi azt a mély aggodalmat, amely az Egyesült Államok jelenlegi gazdasági helyzete és 1961— 62. évi kilátásai miatt tá­madt. „A valóságot figyelembe vé­ve — jelenti ki az elnök -*• nem kell sötétenlátás ahhoz, hogy megállapítsuk: nincs ki­zárva a helyzet további rosz- szabbodásának lehetősége, ha nem tudunk megfelelőképpen cselekedni.” — Országunk — mondja az üzenet — egyre kevésbé használja ki gazdasági lehe­tőségeit. Az utóbbi hét év alatt gazdasági fejlődésünk üteme annyira lelassult, hogy az már aggasztó. Az utóbbi három és fél év alatt az a veszély támadt, hogy krónikussá válik a különbség aközött, amit termelni tudunk és tény­legesen termelünk. Az elmúlt évben gazdasági problémáink a visszaesés és az aranykiáramlás miatt ki­éleződtek. Jó volt a lakosság áruellátása a hároméves tervben .Megyénk kereskedelme — hasonlóan az országos válto­zásokhoz — sokat fejlődött* a második hároméves terv­időszak alatt. Az igények növekedése folytán komoly mértékben emelkedett az áruforgalom, a kereskedelem értékesítő tevékenysége. Ha az áruforgalom növekedését 1958-hoz viszonyítjuk, akkor kiderül, hogy 1960-ban 20,6 százalékos az emelkedés aránya a második hároméves terv­időszak első évéhez ké­pest. Érdekes a különböző szak­ágak fejlődése is. Például a textilruházat és bőráru 1959 első három negyedévében 23,3 százalékkal nagyobb for­galmat bonyolított le, mint 1957-ben. 1960-ban ez az eredmény már meghaladja a 24 százalékot. A kereskedelmi áruforga­lom növekedése azt bizonyít­ja — s ezen belül a tartós Háromhónapos iskolák kö­zötti hulladékgyűjtő versenyt indított a múlt év végén a K>0<>Oe><>0<KX>0-OeKH><X><>OUOO<>CK>0-0-000'CKK}OOU-0<XX>0-C>0 CK>0^0<>00<><XK><X><K><>00<>0< iparcikkeké — hogy a dolgo­zók inkább a nagyobbértékű tartós iparcikkeket vásárolták túlsúlyban. A kereskedelem fejlődése jó ütemben haladt előre a három év alatt és ki­elégítette a jelentkező igé­nyeket. A kereskedelemben ez az éld átlagos fejlődési ütem közel 8 százalékos volt. Amellett, hogy a kereske­delem áruellátása a második hároméves tervidőszak alatt néhány kisebb hiányosságtól eltekintve kielégítő volt, a kereskedelemben is töreked­tek a modernizálásra, a ke­reskedelmi formák fejleszté­sére. A tervidőszak második felét jobbára ez jellemezte a sajátos feladat teljesítése mellett. Megyei kereskedelmi szerveink kiterjedt piackutatási te­vékenységet folytattak és sok törekvés jellemzi ötletes, változatos rek­lámtevékenységüket. Eredményesen érvényesült megyénk kereskedelmében is a profilirozási, szakosítási tendencia, amely azt ered­ményezte, hogy egymásután nyíltak meg az átalakított modern követelményeknek megfelelő szakosított boltok. Jól szerepeltek megyénk iskolái a MÉH versenyén Szem és fültanúja voltam a következő esetnek. Színhelye a Sebaj-telep és Zagy- vapálfalva között közlekedő 3-as autó­busz. Mínusz 14 fo­kot mutatott a hő­mérő higanyszála és az emberek didereg­ve hajtották fel ka­bátjuk gallérját. Nem szóltak egy­máshoz, pedig itt mindenki jó ismerős. Hideg van és a fel­kelés után a felnőt­tek rosszkedvűek, meg aztán az autó­buszon veszik szám­ba az elkövetkezen­dő nap munkájának sorrendjét. Az élet, a derű csak akkor kezdő­dött, amikor a bé­ketelepi megállónál felszállt vagy 15 is­kolás gyerek. Jobbá­ra lányok. Gyürkőz- nek a könyvektől, füzetektől tömött is­kolatáskával, kereszt­betartott rajztáblák­kal, gally-gyűjte­ménnyel, tornazsák­A béke-telepi gyerekek kai és még ki tudja, milyen diákfelszere­léssel. Egyszerre hangos lesz a kocsi. Mintha a tavaszt vá­ró madarak csicse­regnének. A „na­gyobbak” segítik a kisebbeket, ölbeve­szik a táskájukat, ülőhelyet biztosíta­nak nekik. Ezer ap­ró figyelem és gon­doskodás a kisebbek iránt. De ez már megszokott, és egy jóleső mosollyal el­könyveljük. Hanem, ami most követke­zik, az már nem közhely, ez már az új szellem, a közös­ségi érzés talajába plántált fa érlelődő gyümölcse. Megállunk a Lu- bi-telepen. A kocsi zsúfolásig megtelik. Három-négy munká­ba siető ember le is marad. Hiába kérik, hogy szoruljanak beljebb, mert elkés­nek munkahelyük­ről, több utas már nem. fér a buszba. Elindulunk és a gye­rekek elcsendesül­nek, megnyúlt arc­cal nézik a lemara- dottakat. Mi arra gondolunk, mi lesz a kórháznál, hiszen ott is fel szokott szállni 8—10 mun­kába igyekvő ember. Látjuk is a kis em­berszigetet a meg­állónál. A kalauznö már tovább csengeti a kocsit, amikor ösz- szenéznek a gyere­kek, és az egyik el­kiáltja magát* t le- szállunk! „Gyerekek, leszál- lunk!” — harsogja 15 torok, és már tódulnak ki az aj­tón. Leszállás köz­ben egymás közt tárgyalják: Elme­gyünk mi gyalog is, ne késsenek el mun­kából a felnőttek. Fúrja le magát a legkisebb is, pedig nincs több hat-hét évesnél. A járdán kicsit megállnak és jóleső mosollyal né­zik a munkába igyekvő embereket, kiknek a helyet át­adták. Még integet­nek is, amikor az autóbusz elindul. Tessék, lehet gondol­kozni ezen a kis történeten. De talán nem történet ez, több annál: történe­lem. Gratulálunk gye­rekek, kitűnőre fe­leltetek. Büszkék va­gyunk rátok és büsz­kék lehetnek a Má­jus 1 úti iskola pe­dagógusai is, •kik a szocializmus építésé­nek magvát olyan talajba vetették, mint a ti szivetek, mely, ha meghozza termését, ez a kis Béke-telep kiszélese­dik és behálózza az egész világot. Fila István Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat. A verseny célja a gyűjtésen kívül az volt, hogy a tanulók ismer­kedjenek meg a három me­gye ismertebb városaival, képzeletben üljenek vonatra és utazzanak Salgótarjántól Bajáig és onnét Balassagyar­matig. Minden megtett kilo­méter mögött a MÉH-nök átadott hulladékmennyiség rejtőzött, ez döntötte el, me­lyik iskola jutott el legmesz- szebbre, illetve melyik iskola tette meg a legtöbb kilomé­tert. Az iskola létszámát tekint­ve, egy tanulóra átszámítva, a MÉH-nek átadott egy kiló vashulladék huszonöt, egy kiló papír száz, egy kiló rongy 125 és egy kiló fém­hulladék 150 kilométer meg­tett útnak számított. A ver­seny eredményét a vállalat most értékelte, s ennek ered­ményeképpen a győztesek közt 25 ezer forint értékű ju­talmat osztanak ki. Nógrád megye kitűnő ered­ménnyel szerepelt a verse­nyen, három díjat is sze­rezve. A második díjat a kis- terenyei állami általános is­kola nyerte „2987 kilométer­rel”. Az iskolát a MÉH Vál­lalat 2300 forinttal, a gyűj­tést irányító pedagógust 900 forinttal, a legjobb gyűjtőt pedig egy villany vasúttal ju­talmazza. Kennedy rámutat arra, hogy hamarosan külön üze­nettel fordul a kongresszus­hoz, amelyben az Egyesült Államok nemzetközi fizetési mérlegével és az aranykész­leteinek kérdésével foglalko­zik, majd a továbbiakban így folytatja: „Nem számíthatunk arra, hogy egy nap alatt, vagy akár egy év alatt is megszüntethetjük az évek so­rán át felhalmozódott hiá­nyosságokat. 1961-ben az a reális cél, hogy megszüntes­sük gazdasági életünk ha­nyatló irányzatát, szűkeb'bre vonjük a ki nem használt le­hetőségék, pazarlás okozta rést, csökkentsük a munka- nélküliség okozta ínséget és ugyanakkor kellőképpen biz­tosítsuk az árak színvonalá­nak stabilitását.” Az üzenet hangsúlyozza, az 1962. és 1963. évi prog­ramban gondoskodni kell ar­ról, hogy gyorsabb ütemben növekedjék az Egyesült Ál­lamok termelési kapacitása. Az Egyesült Államok me­zőgazdaságának helyzetével foglalkozó szakaszban az el­nök megjegyzi, hogy a gazdasági életnek ebben az ágában a válságjelen­ségek az 1950-es évek ele­je óta krónikusak. Az üzenet megállapítja, hogy a gazdálkodók jövedelmének erős csökkenése és a kisgaz- dálkodók tönkremenése rend­kívül hátrányosan hat az ipar helyzetére. A Santa Liberdade lehorgonyzóit a recifei kikötőben Recife, (MTI): Azoktól a korábbi jelenté­sektől eltérően, melyek sze­rint a Santa Liberdade por­tugál gőzös szerdán Recifé- ben partra tette utasait, az óceánjáró csak csütörtökön, magyar idő szerint 16 órakor horgonyzott le a recifei ki­kötőben. A hajó kikötését hosszas tárgyalások előzték meg a brazil hatóságok és Galvano kapitány között. Az AP jelentése szerint a hajó első utasa magyar .idő sze­rint 17 óra 10 perckor szállt be egy motorcsónakba, amely a kikötő mólóhoz vitte. Több hírügynökség tudni véli, hogy a Santá Liberdade az utasok partraszállítása után ismét nemzetközi vizek­re tér. Arinos, az új brazil kor­mány külügyminisztere csü­törtökön nyilatkozott a Santa Liberdade sorsáról, kijelen­tette, az „ügy megoldás felé halad”, majd hozzátette, hogy „.Brazília az ország törvényei és a nemzetközi szerződések szellemében fog eljárni”. Berlinben megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésszaka Berlin, (MTI): Mint a TASZSZ tudósítója jelenti, csütörtökön megnyílt Berlinben a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bi­zottságának 22. ülésszaka. Napirenden az alábbi kérdé­sek szerepelnek: 1. Az 5. Szakszervezeti Világkongresz- szus előkészítése; 2. a kong­resszussal kapcsolatos szerve­zési kérdések; 3. az 1961., évi költségvetés; 4. egyéb. Á szüzföldek jelentősége A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1954. márciusában hozott határozatát végre­hajtva, a szovjet dolgozók Észak- és Közép-Kazahsztán- ban, valamint az Oroszor­szági Föderáció Nyugat-szibé­riai és Távol-Keleti részein összesen 41 millió hektárnyi — tehát Magyarországnál ke­reken négyszerié nagyobb — területet vontak művelés alá. A szűzföldek meghódításának eredményeként jelentősen nö­vekedett a Szovjetunió ga­bona- és kukoricatermelése. A Szovjetuniónak a szűz- és parlagföldek feltörésére for­dított kiadásai teljes egészé­ben megtérültek, sőt az ál­lam 1954—1960. között az em­lített területekről 32 miliárd rubel tiszta jövedelemhez jutott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom