Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)
1961-01-18 / 5. szám
I 1961. január 18. NÖ8RAD1NfPÜJBA» 7 Nagyobb szervezettséget n tervek megvalósításáért A sóshartyáni Uj Élet Termelőszövetkezetben az 1961-es terveken dolgoznak. A termelési rész már el is készült; Több okos, merész elgondolást vetettek papírra a szövetkezet vezetői, amelyek megvalósítása igen komoly eredményeket hoz a szövetkezetnek, emeli a szövetkezet jövedelmezőségét, a termelőszövetkezeti gazdák munkaegység részesedését. Feltétlenül említésre méltó, hogy a termelőszövetkezetben a korábbi 30—40 növényféle- ség termelését a következő év tervében jelentősen csökkentették. Uj vonás a tervben, s igen örvendetes a szerződéses növények térhódítása. A 16 hold kertészet termékeit a MÉK-nek szállítják, s ezzel jelentősen hozzájárulnak a városi lakosság zöldségellátásához. Ezenkívül 260 katasztrális holdat tesz ki a termelőszövetkezet pillangós területe, amelyből 120 holdról számítanak magfogásra. Természetesen a szövetkezetben nem az aprómagterme- lésből várják a fő jövedelmet. Igen óvatosak az átlagtermések tervezésénél, s így a kedvezőtlen időjárás sem hozhat csalódást várokazásuk- ban. Természetesen azért megteremtik az előfeltételeket ahhoz, hogy minél jobban sikerüljön az aprómag. Már a tervben számításba veszik a fej trágyázást, és az elmaradhatatlan kártevők elleni védekezést. Igen fontos feladatot képez, hogy egyenletessé tegyék a takarmánytermelést, miután a szövetkezet áttérőben van az állattenyésztésre, hiszen a cél az, hogy mielőbb jól jövedelmező belterjes gazdaság legyen az Uj Élet Termelő- szövetkezet is. Igen jelentős a terv szerint másodvetésű takarmányféleségek termelése, a tarlórépáé, kölesé, silókukoricáé. Az abraktakarmány biztosítása érdekében mintegy 107 holdat tesz ki a következő évben a kukorica termőterülete is. A kukoricánál a szövetkezetiek igen merészen azt tervezik, hogy a terület 80 százalékán vegyszeres gyomirtást végeznek. Az így felszabadult munkaerőt azon növényféleségek megmunkálására fordítják, amelyek tavaly éppen a munkaerőhiány miatt kevesebb termést adtak a tervezettnél. A következő évben a termelőszövetkezetben tovább folytatják, de erőteljesebb lépésekkel mint eddig, a nagyüzemi állattenyésztés alapjainak megteremtését. Már ebben az évben megkezdik- és két év leforgása alatt be is fejezik a most épült új istálló benépesítését, jórészt jól tejelő tehenekkel. A terv szerint igen jelentős lesz az idei hízóállat-értékesítés. 30 szarvasmarha, és 90 hízottsertés leadását tervezik az Állatforgalmi Vállalatnak. Részben biztosították már ehhez a hízó alapanyagot is. A hízottsertések az értékráfordítás, a hizlalás költségeit leszámítva közel 100 ezer forint jövedelmet hoznak majd a termelőszövetkezetnek. Azt jelenti ez, ha az elmúlt évben értékesítették volna ezeket az állatokat, több mint 3 forinttal emelkedett volna a munkaegység értéke. Erre azonban még nem volt lehetőségük, de ebben az évben már nem mulasztják el a sertéstenyésztést és hizlalást,, ezt a rendkívül jól jövedelmező állattenyésztési ágat. Természetesen nincs módunkban teljes egészében megvitatni most a sóshartyáni Üj Élet Termelőszövetkezet tervét, amelyet az új gazdasági évre készítenek. Arra azonban e néhány kiragadott példa is elegendő, hogy bemutassuk a termelőszövetkezel jó irányban halad a belterjes, jól jövedelmező nagyüzemi gazdaság kialakítása felé. Egyre azonban feltétlenül fel kell hívnunk a szövetkezeti gazdák figyelmét. Arra, hogy minden terv csak annyit ér, amennyit közös erőfeszítésekkel, becsületes munkával, a szövetkezeti gazdák megvalósítanak belőle. S bizony a munkafegyelemmel, a munkához való viszonnyal tavaly még elég komoly problémák voltak a termelőszövetkezetben. A kenyérgabonánál például közel négy vagont tesz ki a terméskiesés, amelyet a kedvezőtlen időjárás mellett jórészt a szövetkezeti gazdák gondatlansága idézett elő. Nem serkentette szorgalmasabb munkára a tagokat az a prémiumrendszer sem, melyet az elmúlt évben alkalmaztak. A kukoricát például harmadában dolgozták meg a szövetkezetben. A tervkészítés ideje alatt a termelőszövetkezet vezetősége, az intézőbizottság minden második este összejött, hogy megbeszéljék — természetesen a tagok véleménye alapján — hogyan gazdálkodjanak az idén, hogy az eredményesebb legyen az elmúlt évinél. Természetesen, ha a termelési terv elkészült, közgyűlésen beszélik meg Sós- hartyánban is, s így egyesíti majd magában a szövetkezeti gazdák akaratát, elgondolását, javaslatait. Az elgondolások, a javaslatok azonban kevésnek bizonyulnak, ha nem párosulnak lelkiismeretes munkával, s nem viszik előbbre a szövetkezetei. Márpedig a sóshartyáni szövetkezeti gazdák is azért társultak, azért léptek a szövetkezés útjára, hogy eredményesebb, tartalmasabb legyen az életük, mint eddig volt. S ez végső soron rajtuk múlik, a szövetkezeti gazdákon. Mert az elgondolások, a tervek nem rosszak. Megvalósításukhoz azonban feltétlenül szükséges, hogy átszervezzék a munkaszervezeti egységeket, a brigádokat, a munkacsapatokat, szervezettebbé tegyék a közös munkát. S ehhez nem elegendő a vezetőség erőfeszítése. A szövetkezeti gazdák lelkiismeretes munkája is szükséges hozzá. Vincze Istvánné Egy népszavazás és ami a számok mögött van Egy hete, hogy lezajlott Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget De Gaullenak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén és kellő módon értékeljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság nagyarányú tartózkodásának a szavazástól. Saját politikája győzelmének tekintheti-e De Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelemben megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kérdés mely részére mondották az „igen”-t? Tudvalevő, a kérdést így tették fel a szavazóknak: „helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, mely az ön- rendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?” Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió így értékeli a szavazást: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel váló tárgyalások megindítását kívánja. Algériában viszont 'kiderült, hogy azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben az FLN jelentékeny befolyást gyakorolt a muzulmán tömegekre.” A nyugatnémet rádió kénytelen beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a szavazás a de gaulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”-nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és félmillióval csökkent, a „nem” szavazatok száma viszont 20,7 százalékról 24,7 százalékra emelkedett. Az ultrakolonialisták vezetői, Soustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak De Gaulle általuk „liberálisnak” mondott algériai politikájára. Soustel- lék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak De Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Daj bábcsászárság mintájára keresnek megoldást az algériai kérdésben. A szavazatok megoszlásából világosan látható, hogy az anyaországban a „nem” szavazatok döntő többségét a kommunista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik De Gaullenák a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskeresését: hanem az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a fegyverszünet, az önrendelkezési jog és annak megfelelő biztosítása mellett vannak. De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani a francia monopoltőke számára mindazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak. így többek között Algéria nyersanyag kincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolaj termelése feltételezhetően eléri a 28 millió tonnát, a földgáztermelés pedig a két-hárommilliárd köbmétert évente. Ezeknek a kincseknek biztosítása a monopoltőke számára szükségessé teszi az algériai békét. A francia katonaság jelenléte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilváníthassa akaratát. Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, melyet az algériai rendfenntartó alakulatok tisztjeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspectives című francia polgári laphoz és amelyet a lap január 7-i számában le • is közölt. December 23-án... az orá- ni övezet parancsnbkló tábornoka kiadta körzete polgári és katonai vezetői számára a legfelsőbb fokú polgári és katonai hatóság az oráni hadtest parancsait. Kijelentette, hogy minden jelenlevő prefektus és tábornok hozzájárulását adta a következő megszövegezéshez: Le kell szavaztatni, méghozzá igennel. A sivatagi területeken — magyarázza a szöveg — nem lesz nehéz az S.A.S. tisztjeinek az embereket rávenni, hogy igennel szavazzanak... amikor csak lehetséges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csalásokat is igénybe lehet vénni, hogy a szavazás eredménye megfeleljen De Amerikai repülőgépeket vetettek be Laoszban Moszkva: Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes hétfőn magához kérette Thomp- sont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és a szovjet kormány megbízásából szóbeli nyilatkozatot tett az amerikai kormánynak. A nyilatkozat megállapítja, hogy január 12-én négy AT—6 mintájú amerikai repülőgép rakétafegyver bevetésével több támadást intézett a törvényes laoszi kormány csapatai ellen. A szovjet kormány ismét felhívja az amerikai kormány figyelmét, hogy ezek a cselekmények elmélyítik a laoszi konfliktust és ebben a térségben igen veszedelmes helyzetet teremtenek. Az Egyesült Államok kormánya e tetteivel durván megsérti az 1954. évi genfi egyezményeket, amelyek az értekezlet valamennyi résztvevőjét, így az Egyesült Államokat is arra kötelezték, hogy tartózkodjék a laoszi bel- ügyekbe való beavatkozástól. A Szovjet nyilatkozat külön megjegyzi, hogy ezekre a cselekményekre olyan időben került sor, amikor a Szovjetunió és több más állam erőfeszítéseket tesz a laoszi tűzfészek megszüntetésére. Az amerikaiak laoszi cselekményei nemcsak a Szovjetuniót, hanem több más országot is nyugtalanítanak, hiszen az amerikai katonai repülőgépek és rakéták felhasználása csak súlyosbítja a Laoszban kialakult helyzetet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a háború tüzét mindig könnyebb előidézni, mint eloltani. A nyilatkozat ezután figyelmezteti az Egyesült Államok kormányát, hogy súlyos felelősséget vállal, ha továbbra is beavatkozik Laosz belügyei- be és a lázadókat támogatja a törvényes kormány ellen. A Szovjetunió kormánya reményét fejezi 'ki, hogy az amerikai kormány végül is megszünteti a lázadók katonai támogatását, tartózkodik minden más olyan akciótól, amely bővítheti a laoszi konfliktust és hozzájárul az 1954. évi genfi értekezlethez hasonló nemzetközi tanácskozás összehívásához. Kuba függetlensége veszélyben Január 8-án múlt két éve, hogy a kubai nép Fidel Castro vezetésével kivívta szabadságát. A függetlenség kivívása után a kubai kormány céltudatos gazdaságpolitikával - lépésről lépésre haladva — felszámolta a külföldi monopóliumok uralmát, államosította a gyárakat, bankokat. A forradalom győzelme előtt az Amerikai Egyesült Államok monopóliumai uralták az egész gazdasági életet és ezen keresztül irányították Kuba politikáját. A forradalom következetes végigvitelének eredményeképpen Kuba kiszakadt az amerikai imperializmus érdekszférájából, ezt azonban az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem nézte tétlenül: különféle provokációk és szabotázsakciók szervezésével, az Gaulle tábornok akaratának. Egy engedelmességhez szökött tiszt keserű humorral jelentette ki: „Igenis tábornokom, nálam mindenki igennel fog szavazni...” A Weltwoche című jobboldali svájci lap így ír január 6-i számában: „De Gaulle azt a feladatot állította a hadsereg elé: gondoskodjék arról, hogy a vasárnapi szavazásnál Algéria ,igent’ mondjon.” Nem vitás, hogy ilyen körülmények között az algériai lakosság csak tartózkodással fejezhette ki méltóképpen véleményét De Gaulle „népszavazásával” szemben. Nem vitás az sem, hogy a francia hadsereg jelenléte mindig ilyen feltételeket bzitosítana bármely szavazás számára. Levonva tehát a végkövetkeztetéseket: a népszavazás helyes értékelése az Algériai Köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy jelentse. A szavazás bebizonyította, hogy az ultrakolonialisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenőén figyelembe kell vennie a szélső- jobboldal akaratát. De Gaullenak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást. Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy De Gaulle még ezekután sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint a De Gaulle és a monopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadályozni Algérai teljes felszabadulását. Amerikai Államok Szervezetén keresztül gyakorolt nyomással akarta megtörni a kubai forradalmat, majd 1961 január 4-én megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. Térképünk Közép-Amerikát, a Kuba ellen készülő agresszió színterét ábrázolja. A térképen kiemeltük azokat az amerikai támaszpontokat, ahol az agresszió előkészítése folyik - az USA területén Miami és Key West, másutt Guantánomo-öböl, Gisne (Swan) -szk., Panama-csatorna övezet, Jamaika —, valamint azokat az országokat — Guatemala, Dominikai Köztársaság —, amelyek segítséget nyújtanak az Amerikai Egyesült Államoknak az agresszió előkészítéséhez. Az agresz- sziós készülődések középpontjában a Kuba délkeleti partjain lévő Guántanamo-öböl amerikai haditengerészeti és légitámaszpont áll: ezt a 117 négyzetkilométernyi területet az Amerikai Egyesült Államok 1903. óta nevetségesen csekély összegért (évi 200 dollárért) bérli Kubától. Termelőszövetkezeti parasztok! Egyéni termelők! AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT JÁRÁSI KI- RENDELTSÉGEI MEGKEZDTÉK A SZERZŐDÉSKÖTÉST. Az 1961. évi felnőtt szarvasmarha hizlalás! akcióban ismét lehetőség van arra, hogy a nem vemhes tehenekre és üszőkre, továbbá ökörre, tinóra és bikákra magas átvételi árak mellett szerződést kössenek. A leszerződött állatot a szerződés megkötésétől számított legkorábban három hónap múlva, de hat hónapon belül kell a legközelebbi átvételi helyre leszállítani. Szerződéses árat legalább 450 kg súlyú és II. o. minőségű állatért fizetünk. ÁTVÉTELI ÁRAK: 8,50—14,— Ft/kg. A megkötött szerződés alapján 1000 Ft kamatmentes előleget biztosít az Állatforgalmi Vállalat. Minél előbb kössön szerződést az 1961. évi felnőtt szarvasmarha hizlalési akcióban! (7)
