Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-31 / 104-1. szám
nógrádiNSPOJSAG 3 1959. december 31. Meghozta gyümölcsét a tirihesi és a szovjet bányászok versenye Sárátok ők. Több mint egy sztendeje állnak egymással ersenyfoen. A tiribesiek zárt versenyeznek, hogy -meggyorsítsák hazánkban a szocializmus építését, a szta- nói Donyec medencei Vetka jluboká.ia bányászai pedig azért vetélkednek, hogy mielőbb felépítsék országukban a kommunizmust. Ilyen célokat is tűztek maguk elé - két testvér bánya dolgozói. Azt vállalták párosversenyükben, hogy növelik a termelékenységet, csökkentik az önköltséget és javít :ák a kitermelt síén minőségét. Az év végén szokás, hogy a versenytársak beszámolnak egymásnak az elért eredményeikről. A tiribesiek büszkék is eredményeikre, mert sem a szovjet bányászokkal, sem pedig a nógrádi szénmedence dolgozóival folytatott versenyben nem maradtak alul. Termelési tervüket az év 11 hónapjában mintegy 4700 tonna szénnel szárnyalták túl. Emellett természetesen nagyszerű eredményeket értek el a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében és a minőség javításában is. Az összüz mi teljesítményüket például 72, a produktív tel'esítmé’yt pedig 22 kilogrammal növelték ebben a versenyszakaszban. Nem kevesebb, mint 12 forint 58 fillérrel termeltek olcsóbban egy tonna szenet. mint a terv előírta. A pala munkahelyi válogatásával, s egyéb más műszaki intézkedésekkel pedig elérték, hogy a szénmedence csaknem legjobb minőségű szenét adták ebben az évben: a tervezett 3 372 kalóriával szemben 3 456 kalóriás szenet küldtek a felszínre. A tiribesi bányászok örömmel ú ságol ák 1959-es évi eredményeiket veiseny- társaiknak, a szovjet bányászoknak. A versenyt tovább folytatják, mert céljaik eléréséhez az 1960-as évben újabb kimagasló sikereket kívánnak elérni, hogy megalapozzák a második ötéves terv sikeres beindítását. A hányást hányássok is kidolgozták versenyfeladataikat április 4-ig A napokban munkásgyűlést tartottak a kányási bányaüzemnél. Ezen a gyűlésen a kányási ak is magukévá tették a kazáriaknak azt a felhívását, hogy 1960-ban is érjenek el újabb sikereket a szocialista munkaversenyben, a VII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában; Ezért úgy határoztak, hogy április 4-ig 500 tonnával teljesítik túl mennyiségi tervüket. Április 4-ig a széntermelés önköltséeét tonnánként 5 forinttal csökkentik. Ezt az eredményt az 1959-es év első háromnegyed évéhez viszonyítva kívánják elérni. Az önköltség csökkentése érdekében, az anvag- és energiafelhasználás tekintetében számos intézkedést tesznek. Többek között 200 köbméter bányafát takarítanak meg. Ezt úgy akarják elérni, hogy a már működő vastámos biztosítás al ellátott front mellett az első negyedévben egy másik frontfejtést is átépítenek a korszerű helytelen egyenlősdit akarnak érvényesíteni. Nem értik meg, hogy a mérnököt, aki kvalifikált munkát végez, nagyobb kereset illeti meg. Lenin szavait kell idézni az ilyen aggályoskodóknak: „Ha vezető intézményeink, vagyis a kommunista párt, a szovjet hatalom, a szakszervezetek nem érik el azt, hogy minden egyes szakemberre, aki lelkiismeretes, szakértelemmel és szeretettel végzi munkáját, úgy vigyázzanak, mint a szemük fényére, még ha eszmeileg teljesen távol is áll a kommunizmustól, akkor szó sem lehet semmiféle komoly sikerről a szocialista építés terén. Egyhamar nem fogjuk tudni megvalósítani, de minden áron meg kell valósítanunk azt, hogy a szakemberek, mint külön társadalmi réteg, amely mindaddig külön rétég marad, amíg a kommunista társadalom fejlődésének legmagasabb fokát el nem éri — jobban éljenek a szocializmusban, mint éltek a kapitalizmusban, anyagilag is, jogi szempontból is. eszmei, tekintetbén is, vagyis örömet leljenek munkájukban és tudatában legyenek annak, hogy a társadalom számára hasznos munkát végeznek, amikor nem a tőkés- osztály önző érdekeit szolgálják.” NÉHÁNY MAI PROBLÉMA Annak ellenére, hogy fel- szabadulásunk óta több, mint háromszorosára növekedett a műszakiak száma, ilyen káderekben ma mégis hiánnyal küzdünk. Míg a nehézipar területén országosan 1000 munkásra 121 műszaki dolgozó jut, addig megyénkben csak 74. A mérnökök aránya ennél is rosszabb. A Salgótarjáni Acélárugyárban 2929 ipari ■Munkásra csak 21 mérnök jut, a Tűzhelygyárban 1514 biztosítási módszer alapján. Nem kevésbé jelentős a ká- nyásiaknak az az elhatáro- ♦ ♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ zása sem, hogy a százezer műszakra eső baleseti gyakorisági számot öttel csökkentik. ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A Salgótarjáni Acélárugyár jövő évi nagy feladatai közé tartozik az ország különböző részeiből ide telepített csx- vaigyártás megindítása. Képünkön szerelik a gépeket, ipari dolgozóra 9, a Salgótarjáni Üveggyárban 1368 munkásra ugyancsak 9, míg a szénbányászatban 11 993 fizikai munkásra 85 mérnök jut. Műszaki középkádereink jelentős részénél, néha felsőkádereinknél sincs meg a kellő képzettség, a beosztásnak megfelelő felkészültség. Az Acélárugyár több, mint 60. művezetőjének csak egy- harmada rendelkezik megfelelő képzettséggel, a Salgótarjáni Üveggyár 36 üzem- és művezetőjéből 22-nek csak általános iskolai képzettsége van. Sok üzemünkben főmérnöki, vagy mérnöki állásokat technikus tölt be. Mi az oka a műszaki erők hiányának? A felszabadulás után megyénkben mind a pártban, mind a szakszervezetekben bizonyos értelmiségellenes hangulat terjedt el. Nem egy képzett műszaki vezetőt, anélkül, hogy különösebb politikai bűne lett volna, fizikai munkára helyeztek át. Később a termelés folytonossága érdekében ezeknek egy része visszakerült műszaki beosztásába de már nehéz volt lemosni azt a bélyeget, hogy Nógrád megye nem kedveli a műszakiakat. Nemrégiben a Magyar Vasötvö- zetgyár jeligés pályázatot hirdetett egy műszaki állásra, amelyre több, mint húszán jelentkeztek. De amikor megtudták, hogy melyik gyárban kell betölteni a munkakört, különböző okokra hivatkozva mindannyian lemondták. Persze ez már indokolatlan bizalmatlanság —, de mindenesetre sok a tennivaló azon a téren, hogy ezt a bizalmatlanságot eloszlassuk. A műszaki káderhiánynak egyik oka az, hogy főleg az ötéves terv idején épülő nagy létesítmények javára a minisztériumok háttérbe szorították megyénket. Egyes szakmákban pedig (kohászat, üveggyártás), iskoláztatási politikánk hibái miatt is — jelentkezett mérnöikhiány. Szerepe van a műszaki hiányban annak is, hogy megyénkben a felszabadulásig egyáltalán nem volt technikum, vagy íeísőipari iskola. A felszabadulás után ezért kénytelenek voltunk szükségmegoldáshoz folyamodni és jó, gyakorlott szakmunkásokkal pótolni a hiányt. Ezek az elvtársak igyekeztek megfelelni feladatuknak és többségük most is jól ellátja munkakörét, sőt a pártmunkából, a társadalmi kötelezettség teljesítéséből is becsülettel kiveszik részüket. Nagyarányú társadalmi tevékenységük bizonyos mértékig magyarázza, hogy miért nem tudták megfelelően képezni magukat. Ma már viszont, műszaki képzettség nélkül szinte lehetetlen vezetni. Miután erre a pártszervek felhívták a figyelmet, sok ilyen elvtársunk jelentkezett továbbképzésre. A Salgótarjáni Üveggyár az üzemben indított részükre iskolát. A gépipari technikum 1959/1960. évfolyamának levelező tagozatán olyan sokan jelentkeztek közülük, hogy két első osztályt kellett megindítani. Hiba volt az is. hogy vehetőink a politikai megbízhatóságot kizárólagos szempontnak tekintették, még a kö- zépfunciók betöltésénél is, — a káderek elé szakmai felkészültség dolgában nem állítottak elég magas követelményeket, nem a legképzettebb, a legjobb szakembereket foglalkoztatták. így adódhatott, hogy végzett technikusaink 30 százaléka ma még mindig fizikai munkát végez. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ma már ezeket a hibákat az üzemek vezetői felismerik és igyekeznek azokat kijavítani. Megjelent a Társadalmi Szemle decemberi számában. (Folytatjuk) Kezünkben a boldogabb új esztendő Sikerrel zártuk a párt- kongresszus évét: 1959-et. Az előzetes adatok alapján az ipari termelés a tervezett 6 százalék helyett 12 százalékkal haladja meg az országos előirányzatot. A mezőgazda- sági termelés is mintegy 2—3 százalékkal kedvezőbb alakulást mutat. Hazánk nemzeti jövedelme a felszabadulás óta elért eredmények között is a legjobbnak számít az elmúlt esztendőben. Különösen októberben és novemberben kedvezően alakult a termelékenység, összességében mintegy 5 százalékos növekedést ért el ebben az évben. A tervezettnél jobb lesz az önköltségi mutató is. Külkereskedelmi mérlegünk helyzete is biztatóbb fejlődésről tanúskodik. A reálbérekben szintén előrehaladt országunk 1959-ben, sőt egyes helyeken túlteljesítés is van. Ebbe az országos kedvező képbe szervesen beletartozik a mi megyénk ered. menye is. Mindenekelőtt munkásosztályunk nagyszerű alkotó tevékenységét dicséri, hogy megyénk ipara kilábalva az évelei lemaradásból, az év második felében már eredménnyel dolgozott, sőt az év utolsó hónapjaiban megnyíltak a gazdasági mutatók túlteljesítésének lehetőségei is. Ezzel iparunk vezetői és dolgozói többségükben helyesen éltek: egy sor vállalatunk, mint a bányászat, az Acélárugyár, a Vasötvözet- gyár, a Romhányi Cserép- kályhagyár és még mások jóval a határidő előtt teljesítették tervüket. A bányagépgyáriak például 1 millió forint értéken felüli exportárut adtak ebben az évben. Hasonlóan kiemelkedő az exportterv teljesítése a Salgótarjáni Üveggyárban. Nem egy P. vállalatunk dicsekedhet azzfjl, ‘hogy a termelés, a termelékenység és az önköltség tervezett szintjének túlteljesítésével nyereségrészesedést fizethet dolgozóinak. Az 1959-es év eredményei kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy sikeresen kezdjék meg megyénk iparában az 1960-as évet. Ehhez járul még az is, hogy — egynéhány vállalatot kivéve — többségük már ismeri a jövő évi előirányzatokat, vagy legalábbis a főbb mutatókat, időben megtehetik a megfelelő intézkedéseket a zavartalan átmenet, a biztos évelei indulás érdekében. Az 1959-es évnek számos olyan tapasztalata volt, amelyek hasznosítása, magasabb szinten történő elemzése hozzásegítheti az ipar vezetőit az eredményesebb munkához. Vezetők és dolgozók egyöntetű véleménye, hogy a márciusi párt- határozat, a VII. kongresszus irányelveinek, majd határozatainak széleskörű ismertetése a dolgozók körében szinte szemlátomást megnövelték a munkakedvet, a lelkesedést, egészen kézzelfoghatóvá tették a munkások alkotó energiáját. E nagyfontosságú mozgósító tényezőt iparunk gazdasági és mozgalmi vezetőinek a jövőben is megfelelően hasznosítaniok kell. Mint ismeretes, a Salgótarjáni Üveggyár, a Bányagépgyár nagy nehézségekkel, súlyos lemaradással küzdött, visszahúzták egész iparunkat az év első felében. A széleskörű politikai munka, a megjavult munkakedv szinte hetek alatt a legjobbak közé emelték ezeket a vállalatokat. A Tűzhelygyárban az év első háromnegyedévében szerzett több mint 3,7 milliós lemaradásból mintegy 2—2,2 milliót hoztak be az utolsó három hónapban. Es lehetne sorolni hasonló példát még szép számmal. A vezetés színvonalának emelkedésére vallanak ezek a tények és arra: ha megfelelően támaszkodunk a munkásokra, hallgatunk szavukra és ismertetjük velük a célokat, akkor a mégoly nagynak tűnő nehézségek is legyözhetők. A másik fontos kérdés, amelyről az új terv-év indulásakor szólnunk kell: a VII. pártkongresszuson különös erővel hangsúlyozott műszaki fejlesztés. Hazai és nemzetközi feladataink megoldása egyre sürgetőbbben követelik meg, hogy minél több tekintetben elérjük a világviszonylatban is korszerű technikai színvonalat. Legutóbb a Salgótarjáni Acélárugyárban nagyszabású tanácskozást tartottak az 1960-as év feladatait illetően. A tapasztalatok összegezése alkalmával fő helyen szerepelt az a hiányosság, hogy az elmúlt évben a műszaki vezetés messze elmaradt nemcsak az igények, hanem a dolgozók aktivitása mögött is. És ilyen példát, sajnos, még számos más ipari vállalatunktól hozhatnánk. Akár a műszaki intézkedési tervek megvalósulását, akár a „kongresszusi felajánlások műszaki vonatkozású részét vizsgáljuk, vagy éppen a beruházások arányait vesszük szemügyre, egy sor olyan negatívumot tapasztalhatunk, amelyek hátrányosan befolyásolják a termelés gazdaságosságát. Pedig az igények egyre növekszenek, egyre magasabbak lesznek. A bányagépgyáriak nagymennyiségű exportmegrendelésre dolgoznak jövőre. A tűzhelygyáriaktól nagyobb értékű gyártmányokat kér a kereskedelem. Az Acélárugyárban szintén egy sor nagyon jelentős feladatot kell megoldani. A Zagyva II. felépítésével, az acélárugyári rekonstrukcióval és más nagy- jelentőségű beruházásokkal kétségtelenül erőteljesen emelkedni fog megyénk iparig termelésének műszaki színvonala. De ez csak a dolog egyik oldala. Ha számításba vesszük, hogy például az ösz- szes beruházások nagyobb részét épületekre, nem pedig a géppark felfrissítésére fordítják, valamint azt, hogy az új gyártmányok bevezetése vontatottan történik és a műszaki fejlesztésre szánt összegek célszerű ráfordítása sem megfelelő — akkor világosan látható, hogy helyileg is rendkívül sok még a tennivaló. A jövő év feladatai között elsőként szerepel a termelés gazdaságosságának további javítása, a minőség emelése. Ezt pedig megalapozottabb műszaki munka nélkül megvalósítani nem lehet. Ehhez arra van szükség, hogy a megyénkben is itt-ott fellelhető mennyiségi szemléletet végérvényesen felszámoljuk és minden tekintetben a gazdaságosság kerüljön az első helyre. Nem lehet megengednünk, hogy vállataink túlnyomó többsége ne teljesítse műszaki intézkedési tervét, lemaradjon a beruházási program végrehajtásában. Az 1960. évi tervben a termelés növekedését 8 százalékban írja elő a terv. Ez olyan célkitűzés, amely teljesíthető, különösebb „hajrá” nélkül megvalósítható. Ugyanakkor a gyártás- és gyártmányfejlesztés, a technikai és technológiai színvonal emelése érdekében a népgazdaság energiájának az eddigitől nagyobb részét fordítjuk beruházásokra. Az erre fordított anyagi eszközök gazdaságos és célszerű felhasználása megköveteli, hogy az illetékes szervek megfontoltan koncentrálják a beruházásokat, az év első napjától kezdve megfelelő figyelmet fordítsanak a megvalósulásra. Sajnos, az eddigi jelek máris arra utalnak, hogy 1960. első hónapjaiban nem alakul megfelelően a beruházások végrehajtása. A megyei Építőipari Vállalat és a tanácsi Építőipari Vállalat eddig még csak egynéhány tervdokumentációt kaptak, úgy néz ki, hogy a két építőipari vállalat az év első hónapjaiban tétlenségre lesz kárhoztatva. A vállalatoknak több olyan lehetőség áll rendelkezésükre, amelyeknek jó kihasználásával javíthatnak ezen a helyzeten és elérhetik, hogy a beruházások építőipari része ne áprilisban és májusban kezdődjék meg, hanem jóval előbb. Ezzel függ össze számos ipari vállalatnak a jogos kifogása, 'hogy a gépi beruházásra vonatkozó rendelésüket egyes, az ország más részében levő gyárak december 31-re igazolják vissza. Az ilyen eljárás nemcsak erkölcstelen, de súlyos tehertétel a népgazdaság számára is. Ügy gondoljuk, helyesen járnak el az illetékes főhatóságok, ha ezt a kérdést igen alaposan megvizsgálják és minél előbb megnyugtató intézkedéseket tesznek. Persze, ami a vállalatok együttműködését illeti, helyben is van elég tennivaló. A megyei Építőipari Vállalat lakatosipari munkáinak niintegy 80 százalékát az ország távoli vidékein végzik el. Ugyanakkor a Balassagyarmaton levő Épület- szerelő Vállalat hasonló munkát telephelyétől 4—500 kilométeres távolságban is végez. Nem lenne olcsóbb, ha a két vállalat együttműködne egymással? Rengeteg az a tartalék és lehetőség, amely rendelkezésünkre áll, hogy az elkövetkezendő évben megyénk ipara az eredményekben gazdag 1959-es évet túlszárnyalja. Az eddig elmondottakon kívül végül és különös súllyal még egyre szeretnék utalni: a szocialista munkaversenyre. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt a kazári bányászok kez- deményezően hallatták szavukat ebben a tekintetben. Kimondották: az 1960-as évben is újabb sikereket érnek el a munkaversenyben, a VII. pártkongresszus határozatainak végrehajtása során. A kazáriak kezdeményezése a legtöbb bányaüzemnél és néhány gyárban helyeslő visszhangra talált. A helyzet azonban egyelőre még az, hogy a gyáriparban a vállalatok többsége a munkaver- seny további folytatása megszervezésének konkrét tervéig még nem jutott el. Néhol arra hivatkoznak, hogy nem ismerik pontosan és minien részletében az 1960-as tervmutatókat. Erre csak azt lehet felelni, hogy a kazáriak sem ismerték. De tudták azt, hogy mit teljesítettek 1959. első háromnegyedévében. Tanulmányozták a kongresszusi és más közlemények 1960-ra vonatkozó megállapításait. Ennek alapján tűzték ki versenycéljaikat. Hasonlóan jártak el — igen helyesen — a Vasötvözetgyárban is. Helyénvaló lesz, ha a gyáripar és az építőipar gazdasági és mozgalmi vezetői e kérdésben felzárkóznak az élenjárók mellé, helyesen élnek azzal az aktivitással, amelyet dolgozóink ebben az évben felmutattak. Feladataink 1960-ban nem lesznek könnyűek. Sok tekintetben új módon kell megszervezni a munkát, teljes érvényt kell nyernie a gazdaságos szemléletnek. Az elmúlt év azonban azt bizonyítja, hogy ipari vállalatainknál az ehhez szükséges erő megvan. Ez az év is igazolta, ha gazdagítjuk eredményeinket, az hasznos a népgazdaságnak is személy szerint a dolgozóknak is. A boldogabb új esztendő megalkotásának lehetősége a mi kezünkben van! BALOGH GYULA JÖL SIKERÜLT KIÁLLÍTÁS A TIT-BEN Jól sikerült háromnapos kiállítást rendezett Salgótarjánban a TIT ki mit gyűjt klubja. A kiállításon gyufacímke, bankjegy, neves festők reprodukciói, képeslapok és szalvéták voltak, amelyet több mint ezren tekintették meg. A kiállítás külön érdekessége volt, hogy a helyszínen árusítottak gyufacímkét és szalvétákat. A nagy érdeklődésre igen jellemző volt, hogy a szalvéták már az első napon elfogytak. S talán még egy bizonyíték a gyűjtőkedv megnövekedésére, hogy a helybeliek mellett számos vidéki is eljött. Voltak a látogatók között etesiek, baglyasiak éppúgy, mint cerediek.
