Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-03 / 97. szám

1960. december 3. NÓGRÁDI NlPOJSAS 7 A kommunista tsz-asszonyok tanácskozásáról Fellőtték q harmadik szputnyikot KUTYÁK, ROVAROK, NÖVÉNYEK, KÍSÉRLETI ÁLLATOK AZ ŰRHAJÓBAN Termelőszövetkezeteinkben a kommunista asszonyok zö­me példamutatóan megállta a helyét, ha a növényápolást, vagy bármely munkát is vesszük alapul. Jó pár ter­melőszövetkezetünk van olyan, amelyben a munkák zömét asszonyok végezték, bár azt sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy az asz- szonyok egy része nem dol­gozik a közösben, legalábbis úgy nem, mint ahogy azt a termelőszövetkezet vezető­sége elvárná. A járásban ál­talában egy-egy szövetkezet­ben több az asszony, mint a férfitag, s így érthető, hogy komoly dolgokban is, mint a zárszámadások mun­kája, számítunk az asszonyok­ra, mert tevékenységük nagy­ban befolyásolta a gazdálko­dás eredményességét. E gondolatok jegyében tár­gyalta meg Rétságon a já­rási Nőtanács és a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya aktívaértekezleten a kommu­nista termelőszövetkezeti asz- szonyok munkáját, az elmúlt esztendőben elért eredménye­ket és a következő év terv- készítésének feladatait. Az aktíván képviseltette magát a járási pártbizottság. A be­számolót Perecz László, a já­rási tanács mezőgazdasági osztályvezetője tartotta. Be­szélt arról, hogy az idei esztendőben ter­melőszövetkezetek erősöd­tek, szilárdultak, mégis különféle körülmények igen komoly mértékben befolyásolták a gazdálko­dás eredményességét. Bizonyos fokig nehezítette S termelőszövetkezetek helyze­tét a szeszélyes időjárás és komoly gondokat okozott a megfelelő munkaerőgazdálko­dás kialakítása is. Annak el­lenére, hogy a termelőszö­vetkezetekben valamennyi szövetkezeti tagnak volt mun­kalehetősége, a szövetkezeti gazdák 70—80 százaléka vett részt a közös munkában, sőt olyanok is akadnak, akik még 10 munkaegységet sem értek el. A tervek elkészítésekor viszont a teljes munkaerő­felhasználást vették alapul a szövetkezetek, s így aztán nem csoda, ha többezer fo­rint kiesés mutatkozik. Ha Romhány ban például a termelőszövetkezet va­lamennyi asszonytagja dolgozik az idén, nem lett volna szükség 50 hold kukorica besilózására, amelyet nem kapáltak meg. Megfelelő változtatást kell ezenkívül eszközölni a terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­ban, ki kell alakítani a meg­felelő arányt a növényter­mesztés és az állattenyésztés között. Mert ennek helytelen­ségével magyarázható a je­lenlegi alacsony termelékeny­ség, a magas önköltség, ame­lyen az elkövetkezendő évek­ben feltétlenül változtatni kell. Ezek a problémák is hoz­zájárultak ahhoz, hogy a já­rás termelőszövetkezeteiben a betervezett munkaegység ér­tékét nem tudják mindenütt fizetni. A tanácskozás egyik legfőbb eredménye volt, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunista asszo­Salgótarján fejlesztéséért emlékérem A Salgótarjáni Városi Tanács legutóbbi tanácsülésén hozott határozatot arra, hogy a vá­rosban folyó társadalmi mun­kák .szervezettebbé tétele és a lakosság társadalmi tevé­kenysége elismerése érdeké­ben Salgótarján fejlesztéséért emlékérmet alapítottak. Az emlékérem köralakú, nemzeti színű keretben a város főterének távlati ké­pét ábrázoló, előtte kézfogást bemutató babérlevélben vég­ződő részből áll, melyet vörös csillaggal díszített fejléc köt össze. Az emlékéremnek há­rom fokozatát létesítik, az első fokozatot azok kapják, akik legalább ötven munka­órát dolgoztak fizikai, vagy szellemi munkán a városfej­lesztés érdekében. A második fokozatot 40, a harmadik fo­kozatot legalább 25 óra tár­sadalmi munkáért ítéli oda az e célra megbízott bizottság. FIGYELEM! Értesítjük T. Vevőinket, hogy vállalatunk 1961. ja­nuár 1-től 20-ig leltározást végez, mely idő alatt AZ ARUKIADÁS SZÜNETEL. FELHÍVJUK azért vevő-körzetünkbe tartozó kiskereskedelmi és közületi egységek vezetőit, bevásárlásaik mielőbbi eszközlé­sére, hogy a lakosság ellátásában, a közülelek mun­kájában a leltározás ideje alatt zavar ne keletkezzék. Nógrád megyei Vas és Műszaki (630) Nagykereskedelmi V. Balassagyarmat KISKERESKEDELMI VALLALAT * SZAKÜZUTEIBEN * Megérkeztek a legújabb KÍNAI ÉS VIETNAMI DÍSZMŰÁRUK az A J Á N 0 É K B 0 L I B A Faragott szobrok, gyöngyházberakásos dobozok, vázák, csontfaragványok nagy választékban. Megnyílt Salgótarjánban — a Nyomtatvány bolt he­lyén — a JATEKKIALLITAS ÉS VASAK. Különleges ajánlataink: magyar és külföldi babák, mackók, zseblámpa-elemmel működő repülőgépek, sze­mély- és mentőautók. (642) nyok őszintén elmondták vé­leményüket erről . a dolog­ról, s okos javaslatokat tettek, hogyan lehetne változ­tatni ezeken a problémá­kon, hogyan lehetne szer­vezettebbé tenni a szövet­kezetek belső életét, a kö­zös munkát. Erről tanúskodtak az elhang­zott hozzászólások. Asszo­nyaink őszintén, reálisan ér­tékelték, hogy a termelő­szövetkezeti vezetők követke­zetessége, irányítása sem ér­vényesült megfelelően min­den esetben. Vita tárgyát képezte az is, hogy néhány termelőszövetkezetben kí­vánnivalót hagy maga után a nők egyenjogúságának kér­dése is. Megmutatkozik ez a munkaegységek jóváírásánál .és sok esetben a háztáji föl­dek kiadásánál is. Több asszony arról szólt, hogy fel­tétlenül változást kell elér­nünk a szövetkezeti asszo­nyok munkához való viszo­nyában és a közös vagyon védelmében is. A következő év tervét vitatva elmondot­ták az asszonyok, hogy na­gyobb gondot kell fordítani valamennyi termelőszövetke­zetben a baromfitenyésztésre és úgy döntöttek, hogy a járási Nőtanács vállal­jon védnökséget, tegye egyik legfontosabb felada­tává a baromfitenyésztés elterjesztését a termelő- szövetkezetekben. Ehhez viszont feltétlenül az szükséges, hogy valamennyi szövetkezetben megfelelő fel­tételeket biztosítsanak eh­hez. A termelőszövetkezetekben dolgozó kommunista asszo­nyok tanácskozása igen hasz­nos volt, s az asszonyok el­határozták, hogy termelőszö­vetkezetenként vezetőségi ülé­seken aszony tanácskozásokat tartanak, hol megbeszélik az idei esztendő eredményeit, levonják a megfelelő tanulsá­gokat az idei évből és a zárszámadási feladatok mel­lett megtárgyalják a követ­kező esztendő feladatait is. Godó Györgyné December elsején a Szovjet­unióban fellőtték földkörüli pályára a harmadik szputnyik- űrhajót. A harmadik szput- nyik-űrhajó súlya, a hordoz­ható rakéta lépcsője nélkül 4563 kilogramm. Az űrhajón kísérleti állatokat helyeztek el, köztük két kutyát, a Pcsel- kát és a Muskát; kabinjában LEGFRISSEBB JELENTÉS Valamennyi hírügynökség számos jelentésben közli, hogy a harmadik szovjet szputnyik-űrhajó jelzéseit a világ legkülönbözőbb pont­jain jól vették és rögzítették a tudományos kutatóállomá­sok és a rádióamatőrök. A harmadik szovjet szput­nyik-űrhajó tovább kering a föld körül. A szputnyikról érkezett jelzésekből kitűnik, hogy az űrhajón továbbra is normális ' hőmérséklet és '! légnyomás észlelhető. A kí­sérleti állatok állapotát meg­határozó, rávmérési úton ér­kezett adatok, valamint a rádiótelevízió útján folyta­tott megfigyelések azt mutat­ják, hogy az állatok kielégí­tően viselték el a fellövés időszakát. A 19,995 megahertz frek­venciával működő rádióállo­más is kifogástalanul műkö­dik. egyéb állatok, rovarok és nö­vények is vannak. Az ál­latokat rádió-televízió készü­lékek és telemetrikus rend­szerek segítségével figyelik. Ezek továbbítják a földre az állatok állapotát jellemző ada­tokat. « A harmadik szputnyik-űr­hajó sikeresen folytatja a ki­jelölt útját, s már áthaladt Róma, Leningrád, Párizs, Pe­king, London, Hanoi és Moszkva felett. HRUSCSOV NYILATKOZATA A SZPUTNYIK- ÜRHA JÓRÓL A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a szov­jet kormány csütörtökön No­rodom Szihanuk herceg, Kambodzsa államfője tiszte­letére adott fogadásán, ter­mészetesen az új szovjet szputnyik-űrhajó sikeres fel­lövése volt a legfőbb beszéd­téma. A külföldi újságírók AZ ELSŐ KÜLFÖLDI VISSZHANGOK Párizs. A csütörtök esti pá­rizsi sajtó vezető helyen szá­mol be a szovjet tudomány új sikeréről, a harmadik űr­hajó felbocsátásáról. A Monde kiemeli: nem egé­szen 24 órával azután, hogy az amerikaiak két műbolygó­jának kilövése kudarcot val­lott, a moszkvai rádió be­jelentette, hogy elindult út­jára a harmadik szovjet űr­hajó. A lap beszámol arról, hogy Párizs fölött 13 óra 1 perckor haladt el. London. A csütörtöki esti lapok sürgősen áttördelték már elkészült első oldalaikat, hogy szenzációs szalagcímek­kel hírüladják a szovjet tu­domány és technika új, nagy győzelmét. Tokió. A japán rádió jelen­tése szerint, a tokiói rádió­társaság figyelőközpontja ki­tűnő minőségben vette és rög­zítette a szovjet szputnyik- űrhajó jelzéseit. New York. A Moszkvából érkezett jelentést azonnal át­vette az Egyesült Államok va- lamenyi rádióállomása. A szputnyik-űrhajó híre min­den hazai és nemzetközi eseményt háttérbe szorított. Az UPI hírügynökség külön megállapította, hogy az új szovjet űrhajó súlya vala­mennyi eddig felbocsátott szputnyikot meghaladja. A többi hírügynökség is igen részletes ismertetést és sok jelentést közöl az űrhajóról, valamint a rádiójelzések si­keres vételéről. megkérték N. Sz. Hruscsovot, szóljon néhány szót a szput- nyik-űrhajóról. Az egyik tudósító megemlítette a szov­jet kormányfőnek, hogy az egész világ nagy érdeklődés­sel várja, ismét visszatérítik-e a szovjet tudósok az űrhajó kabinját a földre. — Gondolom, igen, de ezt tudósaink jobban tudják — válaszolta mosolyogva a szovjet kormányfő. Amikor a tudósítók el­mondották, hogy világszerte milyen nagy visszhangot keltett a szovjet szputnyik- űrhajó nagy súlya, mérete, N. Sz. Hruscsov tréfálkozva megjegyezte: — Ez a kabin már akkora, hogy az űrhajós akár ké­nyelmesen ebédelhet és va­csorázhat is benne. Tájékoztató közlemény a kommunista- és munkáspártok képviselőinek moszkvai értekezletéről I960 novemberében Moszk­vában lezajlott a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójának megünnep­lésében részt vett kommunis­ta- és munkáspártok képvi­selőinek értekezlete. Az értekezleten 81 párt küldöttsége vett részt. Az értekezlet résztvevői ki­cserélték tapasztalataikat, megismerkedtek egymás né­zeteivel és álláspontjával. A közös célokért, a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért, a szocializmusért vívott együttes harc érdeké­ben megvitatták a mai nem­zetközi fejlődés és a kom­munista mozgalom időszerű problémáit, s egyhangúlag elfogadták a kommunista- és munkáspártok nyilatkozatát, valamint a világ népeihez in­tézett felhívást. Valamennyi kérdés vitája a marxizmus—leninizmus, a proletárnemzetköziség meg­ingathatatlan elvi alapján, a testvéri barátság légkörében folyt. Csak emlékesés mert a többi értéktelenebb volna, hanem mert itt a kró­nikás is jelen volt — időz­zünk el. Nem tudná az ember hirtelenében eldönteni, miként szóljon, hogy teljes megértésre találjon. Hogy ne legyen félreértés! Sallang nélkül szeretnénk köszönteni azokat, akik át tudnak lépni minden gátat, amelyek a haladás üte­mét lassítja. Idetartozik az is: amikor átlépik azt a bizo­nyos gátat, biztatást, erőt oltanak emberekbe, amely egy jobb munkára serkent. De ide tartozik az is, hogy nem szabad e törődést csak üres ünneplésként venni. Mert akik így fogják fel, azokra nem érdemes figyelmet pazarolni. Köszöntjük hát azokat, akik hazahívták távollevő mű­vészeinket. Hazakérték, hogy érzékeljék milliónyi gondunk mozzanatait. És szép szóval beszéljenek róla, mert itt a megannyi ember „éhe a szépnek, éhe a jónak". De annak, amely az élet legmélyén született. És köszöntjük művé­szeinket, hogy hazatértek. Már elnézést e szerénytelen eszmefuttatásért, de mit tegyen az ember, ha nem tud szabadulni attól a gondolat­tól, hogy ezek kinyilatkoztatására szükség van. Most nem másról, csupán az irodalomról akarunk szól­ni. És nem azért, mintha más művészi ágról nem szólhat­nánk, talán még harsogóbban. Azért, mert most került arra a sor, hogy bölcs gondolatoktól vezérelve egy kis friss levegő szippantására hazahívták az elszármazott író embe­reinket. A' találkozáskor, amikor felengedtek az első per­cek szorongásai, megáradt a szó, útrakeltek a bölcs gondo­latok és elkövetkezett egy kis eszem-iszom is és mindkét rész­ről rádöbbentek, hiányos az élet, ha nincs meg a kölcsö­nös kapcsolat. Csak megjegyzésre kívánkozik, hogy igazán hazatértek­nek érezték magukat művészeink, amikor elsőnek a párt megyei titkárának ajtaja nyílott meg előttük. Azt mond­ták, hogy egy jól világító lámpát kaptak ott, amivel a hát­ralevő háromnapos itt-tartózkodás alatt életünk legfélre- esöbb sarkába is bevilágíthattak. Senki nem akarja állí­tani, hogy ez volt a legfőbb, amit a megye nyújtott. Mert amivel egy műsorral töltött este keretében a mizserfai bá­nyászok útra engedték e szép szó mestereit, az olyan erő volt, hogy meghódították vele Balassagyarmatot és bizta­tást tudtak vinni Nógrádmarcalnak. Mert errefelé is jártak. Az elmúlt hét szombatjának délelőttje volt a mátrano- váki bányászokkal való ismerkedés ideje. Nem volt semmi ceremónia. Azt csak udvariasságnak lehet venni, hogy az írókat elkísérte Gálfi Árpád és Kojnok Nándor a megyei művelődési osztály képviseletében. Novákon is mindössze Révfalvi János, a főmérnök, ez a minden porcikájával a bányával élő ember és Paróczai Péter, mint a bánya egyik jórégi bútordarabja fogadta a vendégeket. És milyen jó volt az a hétköznapi szürkeség. Az ünnepi fény nem hal­ványította el a látást. Ennél a találkozónál, — s nem azért, Ki tagadhatná, hogy az induláskor nem fűtötte mindany- nyiukat az izgalom. Egyedül. Vihar Béla bácsi állt már szem- től-szembe a bánya mélyre nyúló sötétjével. Jobbágy Kar­csi már írt a bányászokról hitet valló verset, de a bányá­ról még nem. Polgár Pista, ez a halkszavú költő még sem az egyikről, sem a másikról. Most is csak mosolygott sze­rényen és nem szégyellette, hogy itt újonc. Szőnyi Sándor, a prózista tele várakozással. Az ígérkező új élmények úgy mozgatták, mint meleg a higanyt. Szívta magába kis bu­szunk kukucskálóhoz hasonló ablakán elsuhanó, félálomra fordult táj minden apróságát. Ébresztőóra volt. Mindent jelzett: a kis vasutat, a palát válogató gömbölyű leányokat, a faluból fénylő új házakat, ö harsogott legvidámabban, amikor már mindannyian bányászruhában próbálgatták a bőrsapkát, amely egyiknek csak a fejetetejét borította, a másiknak meg majd a fülét metszette le. Érdekes volt, mégsem ez a jelentősége ennek az út­nak. Ez csak a krónikás lehetősége bemutatni a vendége­ket. A jelentősége már ott kezdődött, amikor meghívták őket és ők eljöttek. És ott folytatódott, amikor Répás Ist­ván bányamester komoly tekintettel kezükbe adta a bá­nyászlámpákat és ők megilletődötten ráléptek a föld gyom­rába vezető útra. Itt folytatódott? És azt minek nevezzük, hogy messze a föld alatt megtanultak jószerencsét köszönni? Vagy azt, amikor a bányász, a kultúra ihletője, termékeinek 'fogyasz­tója odaadta a fúrógépet, íme ez az én szerszámom! Pró­bálkozz, tudsz-e vele beszélgetni? Olyan volt ez, mint egy jelkép. Ó, mily jó is volna, ha annak a fúrónak a zúgása ihletője lenne e néhány embernek és szimfóniává emelnék érces hangját. Igen, ez lesz majd a találkozás méltó befejezése. És lesz befejezés, mert szükség van rá. A vendéglátók igényüket jelentették be, várják. Már délutánba hajlott az idő, amikor megtértünk a bányából. Lehetséges, hogy a test elcsigázódott, de a sze­mek csillogása arról beszélt, hogy felfrissült a szellem. És amikor a bányászlámpák egyre fogyó lángjával világot ad­tunk a bányatelep eszpresszójának és Molnár Gyula bánya­igazgató vendégeként válogattunk egy-egy szendvics, fekete, no meg a valódi bányászpálinka között, szárnyra kelt a költemény. Az egyik könnyet-csalva ringatott, a másik mo­solyra fakasztott, a harmadik magasra emelt, akkor már eldőlt: akik a bánya mélyén" várják a harcra buzdító szót, a kedvre bolondító dallam,ot, a szereinket fakasztó sorokat, nem várnak hiába. A megpengetett lantok feljogosítanak ezeket mondani. És ezzel a krónikás szerepe véget is ért. Szóljanak most már ők, akiket hívogat a szülőföld. Bóbál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom