Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-24 / 103. szám

1960. december 24. NÓGRÁDI NÉPÜJSA8 Magabiztosan megyünk előre \ i utóbbi két évben " meggyorsult megyénk-- ben is a mezőgazdaság szo­cialista átalakulásának üte­mé. M|íg néhány évvel eze­lőtt 31 néhány termelőszö­vetkezet gazdálkodott me­gyénk területén, addig je­lenleg több mint 130 terme­lőszövetkezet működik. Kü­lönösen sok termelőszövetke­zét alakult a múlt év folya­mán. Ezek az új termelőszö­vetkezetek az idén gazdál­kodtak először közösen. Meg­állapíthatjuk, hogy többsé­gükben megállták a helyü­ket. Azok, akik a termelés nagymértékű visszaesésére számítottak, csalódtak, mert termelőszövetkezeti gazdáink szorgalma, munkaszeretete, a közösben is meghozta gyü­mölcsét. Az országgyűlés legutóbbi ülésén szóba került a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének befejezése is. Az előadók hangoztatták, hogy a mezőgazdasági termelést, különösen az árutermelést, ha a következő években nö vélni akarjuk, tovább kell erősíteni, szélesíteni a mező­gazdaság szocialista szekto­rát. S ez csak úgy lehetsé­ges, ha most már végérvé­nyesen az egész ország pa­rasztsága rálép az új útra, a nagyüzemi gazdálkodás út­jára. A továbbfejlesztésnek meg­vannak a feltételei. me­gyénkben is, többek között elmondható, hogy megyénk meglévő termelőszövetkezetei többségükben már az első év folyamán megszilárdul­tak. Elég, ha példának az egyházasdengelegi Március 15, vagy az őrhalmi Hazafiás Népfront Termelőszövetkeze­tet említjük, ahol amellett hogy jelentősen növelték a közös gazdálkodás nagyüze mi alapjait, bőven jut a ta­goknak is munkaegység ré­szesedés. Oj termelőszövet­kezeteink megyeszerte ki­alakították a nagyüzemi munkaszervezeti formákat, megkezdték közös gazdasá­guk fejlesztését, erősítését, s ha teljes siker mindenütt nem is koronázta munkáju­kat, ezért elmondhatjuk, már az első évben megteremtet­ték azokat a gazdasági ala­pokat, melyekre építve a jö vő évben már szebb eredmé nyékét érhetnek el. Az utóbbi két évben ala­kult termelőszövetkezetek mint a szilaspogonyi, a mát- raverebélyi és az erdőkürti szépen erősítette közös gaz­daságát. Üj nagyüzemi épü­letekkel, valamint jelentős mennyiségű állatállománnyal gazdagodtak. Termelőszövet­kezeteink rövid egy év alatt pótolják azt a mulasztást, amit a kisparaszti gazdálko­dás követett el megyeszerte, a jelentősen lecsökkent ser­tésállományt a korábbi évek szintjére növelik s szinte valamennyi termelőszövetke­zetben van már sertésállo­mány s e sertésállományok részére majdnem mindenütt saját erőből építettek nagy­üzemi férőhelyeket, sertés- fiaztatókat. A z utóbbi években ala- kult termelőszövetke­zetek, de még az egy éve gazdálkodók is büszkék le­hetnek saját maguk építette közös nagyüzemi férőhelyeik­re. Ilinyben a Cserhátvölgye Tsz-ben például semmiféle nagyüzemi férőhely nem volt, most pedig a gazdasági év végén komoly kis major alakúit ki, amely major ki­alakításában több mint 200 ezer forint volt a termelő­szövetkezeti gazdák saját erőből történő beruházása. Pedig ez a termelőszövetke­zet nem is tartozik a na­gyobb termelőszövetkezetek közé. Ha megnézzük új termelő- szövetkezeteinkben az áruér­tékesítési tervek teljesítését, örömmel állapíthatjuk meg, hogy új termelőszövetkezete­ink e téren sem vallottak szégyent. Ismeretes az idén még több mint 30 község dolgozó parasztsága gazdál­kodott egyénileg. S megálla­píthatjuk, hogy még a gyen­gébb eredményeket elérő termelőszövetkezetek is több árut adtak az államnak, mint a legjobb eredménye­ket elérő egyénileg gazdálko­dó községek. Míg Érsekvad- kerten az alig 400 holdon gazdálkodó Tartós Béke Ter­melőszövetkezet több mint 4 vágón kenyérgabonát adott el az államnak, addig a sok­ezer holdon gazdálkodó, ter­melőszövetkezeten kívül lé­vő parasztság alig adott el 50 mázsát. Tehát az átszer­vezés, a szocialista mezőgaz­daság megteremtése, a mun­kásosztály és az egész dol­gozó nép számára gazdasági okokból is szükségszerű. Csak nagyüzemben biztosít­hatjuk a mezőgazdasági ter­méshozamok állandó emelé­sét, az állandóan növekvő szükségletek kielégítését, va­lamint az ipar nyersanyagá­nak növelését, valamint’ ex­port kötelezettségünknek is csak így tudunk eleget tenni. A szocialista mezőgazda­ság megteremtése érdeke a munkásosztálynak politikai okokból is. Ez egyet jelent a szocializmus alapjainak le­rakásával, a kizsákmányolás­tól mentes szocialista társa­dalom megvalósításával. Ha átszerveztük a mezőgazdasá­got, bátran mondhatjuk két- lábra állt a szocializmus Magyarországon. Amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről beszélünk, akkor nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy az átszervezés sikeres befejezése szükséges a falu szempontjából is, érdeke az egész parasztságnak. Ezt várja a már termelőszövet­kezetben dolgozó parasztság, de várja a még kívülálló parasztság is. Sok községben kérdezték az elmúlt év telén mi az oka annak, hogy az ő községük­ben nem indult meg a szer­vezés. Ha a környék min­den- községe termelőszövet-! kezeti községgé vált, miért éppen az ő falujuk maradt ki? így aztán ezekben a köz­ségekben a dolgozó paraszt­ság kis gazdaságába már nem ruházott be, hiszen várta, hogy sor kerüljön az ő falujukra is. A Központi Bizottság ha­tározata, valamint az or­szággyűlés egyértelmű állás- foglalása után, amely ki­mondja, hogy a tél folyamán fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését, me­gyénkben is nagy ütemmel indult a szövetkezetek szám­szerű fejlesztése. Szinte na­ponta jelentik a községekből, hogy a falu dolgozó paraszt­ságának összessége a szövet­kezeti gazdálkodás útját vá­lasztotta. A magyargéci, a szenti, az ősagárdi gazdák már a jövőt tervezik. De gondolkozik a többi község­ben is a parasztság. Akik még nem írták alá, azok is várják a termelőszövetkezet megalakulását. Hiszen pa­rasztságunk belátta ennek történelmi szükségességét, s egyetért a párt politikájával, s helyesnek tartja azt, hi­szen ahogy az elmúlt évek­ben is eredményt, eredmény­re halmoztunk, úgy a mező- gazdaság területén is sikere­ket érhetünk el a jövőben. A tél folyamán magabizto­san megyünk előre a nagy cél elérése érdekében, hogy legyen megyénk termelőszö­vetkezeti megye, • s legyen országunkban nagyüzemi a mezőgazdaság. A mezőgazdaság szoci­alista átszervezése történel­mi eredménye és vívmánya a munkásosztálynak és a vele szövetséges dolgozó pa­rasztságnak. Ennek sikeres befejezésével uj ötéves ter­vünket már a szocialista iparra és a szocialista mező- gazdaságra támaszkodva kezdhetjük meg és az elkö­vetkezendő öt évben hatal­mas fejlődés színhelye lesz a magyar falu. Jusson a gazdag kukoricatermésből az állami raktárakba is A után ték kukorica betakarítása megyeszerte megkezd- Terményforgalmi Vál­lalat raktárai a kukorica fel­vásárlását. Az idén mind a szövet­kezeti, mind az egyéni földeken jóval nagyobb termést adott a kukorica, mint a korábbi években. Mégis a gazdag termésből alig jut valami az állami rak­tárakba. Főleg az egyénileg gazdákodó községek feledkez­nek meg arról, hogy köte­lezettségeik vannak. A palotási Május 1. Ter­melőszövetkezet szerződés nélkül 200 mázsa kukoricát értékesített. Teljesítette, sőt túlteljesítette szerződéses kö­telezettségét a herencsényi Lenin Hagyatéka Termelőszö­vetkezet is, amikor 420 mázsa kukoricát értékesített. Dicsérendő az erdőtarcsai Üj Élet termelőszövetke­zet, amely a kukorica ér­tékesítésében is példát mutat a faluban, a több mint tíz éve gazdálkodó Szabadság Termelőszövet­kezetnek. Addig, amíg a Szabadság Termelőszövetkezet vontatot­tan tesz eleget kötelezettsé­gének, addig az Űj Élet Ter­melőszövetkezet gazdái 266 mázsa kukoricát értékesítet­tek. A szarvasgedei Haladás Ter­melőszövetkezet egész évben arról volt nevezetes, hogy kö­telezettségeit mindig ponto­san teljesítette. A kukoricá­nál mégis baj van náluk. Négy vagon kukorica érté­kesítésére kötöttek szerződést, s eddig csak 180 mázsát ér­tékesítettek. Csodálkozunk azon, hogy a kötelezettségeit pontosan teljesítő szarvasge­dei szövetkezeti gazdák miért éppen a kukoricánál feled­keznek meg arról, hogy ne­kik kötelezettségeik vannak. Nem dicsérendő a nógrád- marcali Aranykalász Termelő- szövetkezet magatartása sem. Ismeretes, az idei nyáron Nógrádmarcalban nagyon gyenge kenyérgabona-termés volt. DÖNTÉS UTÁN... Laczkovszki János: mar döntött. Nem ment könnyen, az igaz. Az asszony még most sem néz rá jó­szemmel, de a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozat, amely alatt ott a neve, már az ősagárdi tanácsházán egy rózsaszínű dosz- sziéban pihen, ösagárd nemrégiben termelő­szövetkezeti község lett. — Ezt kell cselekednem — zárta le eléggé élesen a vitát az asszonnyal, meg önmagá­val is. — Nem tehetek másképp. Elfogyaszt bennünket a föld, ha hagyjuk, ha valami látszatát akarjuk a munkának. A rózsás vászonnal terített asztalnál már sokkal nyugodtabban beszélt erről és egé­szen természetesnek tűnik, ahogy azt ma­gyarázza, hogyan is gondolja ő ezek után. — Az állattenyésztés mindig híres volt nálunk... — gondolom a szövetkezetben még nagyobb lehetőség nyílik erre. Már a szarvasmarhatenyésztésre gondolok ... — Az erdőkben elmaradnának a juhok is — veti közbe a fiatal, barnapiros tanács­titkárnő. —- Nem az, nem igen — így Laczkovszki. — Kevés a legelő. Vagy a marha, vagy a juh... A kettő együtt nem megy. Lassan, megfontoltan beszél. Alaposan, meggondolva minden szót. — Nekem itthon nyolc marhám van az istállóban. De ne gondolja, hogy ez sok a földhöz — mondja hirtelen. — A takar­mány miatt nem tudtam többet tartani... Fedig megérte volna mindenképpen. Feláll, lejjebb veszi a petróleumlámpa lángját. — Lassan sötétebb lesz. mint kinn van — mosolyodik el —. annyira kormozódik az üveg... Aztán sertéseket tenyészteni. Sertés, meg szarvasmarha, ez hozza a jöve­delmet a termelőszövetkezetnek — fejezi be a korábbi gondolatot. — Mert nem lesz ez rossz szövetkezet, ha akik aláírtuk a nyi­latkozatot, felkaroljuk, dolgozunk mint ed­dig. Nem állja meg, hogy ne tegyen újra egy összehasonlítást. Mert a munkaerő nagyon sokat szá­mít. Itt van például az én esetem. Az asz­talnál ülünk mi heten, de dolgozni csak hárman dolgoztunk, mert hisz a gyereke­ket, öregeket nem lehet számításba venni. Ez kötötte meg a kezem, hogy ne tartsak több marhát, ne termesszek több málnát, egyszóval azokkal a dolgokkal foglalkozzam, amelyek tényleg jövedelmeznek. Meg aztán hol veszem fel én a versenyt a traktorral... Már csak ezért is jobb lesz a szövetkezet. — csendesen teszi hozzá mintha restellné saját maga előtt is —. ha eleinte nehezen szokom is hozzá. Később az indulás gondjairól beszél. Ar­ról, hogy az állattenyésztési munka megin­dításához elsősorban megfelelő épületek kel­lenek, mert most ilyen jelenleg nincs a községben. Ezt bizonyítja a községi tanács titkárnője is. — Építenünk kell bizony mihelyt lehet — mondja. — De hát van erdőnk, s ha az idő engedi, követ is termelhetünk ki. mert most még derékig süppedne a kocsi a sár­ban. Közben az udvaron felzúg a daráló mo­torja. Már akkor is javítgatta Laczkovszki. meg egy magas, derék társa, amikor bejöt­tünk az udvarba. — Valami baja esett, nem dolgozik ren­desen — magyarázta akkor. — Ki-kicsap belőle a szikra — mondta még és befelé in­dultunk a szobába. Most, hogy felzúgott ez a jól ismert zaj, elmosolyodott: — Ügy látszik mégis csak jó lesz a vé­gén ... Nagyon sokat segít, a darálóhoz van. Hogy így a motorról esett szó. megint csak eszébe jutott egy újabb dolog. Természete­sen a szövetkezettel kapcsolatosan. — Az ám, traktor nélkül sem maradha­tunk sokáig — mondja. — Az lenne a jó. ha már a tavaszra össze tudnánk hozni a vásárláshoz szükséges saját erőt. mert nem jó az, ha minden barázdáért fizetnünk kell. Sok mindenről “f „K Tit“: tot hozott az idén is Laczkovszkiéknak. a villanyról, amely nagyon hiányzik már a községnek. Remélem, most már közelebb jutunk eh­hez is. Már a szövetkezettel... Arra gon­dolok — mondja, miközben az ajtóig kí­sér. A fészerben idős, sötétruhás asszony ül. s nagy igyekezettel tömi a fehértollú libába a kukoricát. — Az ünnepre hízik — magyarázza Lacz- kovszkiné. Csendes szomorúsággal teszi még hozzá: — Ki tudja, lesz-e még jövőre? — Nem azért léptünk a szövetkezetbe — emeli fel hangját Laczkovszki János —. hogy saját magunk alatt vágjuk el a fát. Ha pedig dolgozunk, mint eddig, nem lesz hiba jövőre sem. V.-né Éppen ezért nem tulták értékesíteni a szerződés­ben vállalt 700 mázsa ke­nyérgabonájukat. Mindenki azt hitte volna, hog;y majd a bő termést adó kukoricájukból pótolják a hiányt. Nem így történt. An­nak ellenére, hogy kukoricá­ból többlettermésük van, nem akarnak a Terményforgalmi Vállalatnak belőle eladni. Te­herautóval járják a szomszé­dos községeket, s úgy érté­kesítik kukoricájukat. Sajnos hasonló módon gondolkodnak a cserhátsurányi Petőfi Ter­melőszövetkezetben is. Ugyan­úgy, mint a nógrádmarcaliak, ők sem tettek eleget kenyér­ségüknek, s most bőven ter­mett kukoricájukból sem akarnak az állami felvásár­lóknak eladni. Az említett dolgok azért is furcsák, mert az olyan ter­melőszövetkezetek teszik ezt, amelyek megalakulásuktól kezdve sok segítséget kaptak az államtól. A sok segítséget nekik is illenék viszonozni valamivel, hiszen a kukorica felvásárlási tervek teljesítése, vagy nemteljesítése nagyban függ a termelőszövetkeze­tektől, hiszen ők adják az utóbbi időben a legtöbb árut a nép­gabona értékesítési kötelezett- gazdaságnak. Üszkök helyén úi élet Súlyos természeti csapás érte a nyáron az érsekvad­kerti Dimitrov Termelőszö­vetkezetet. Nemcsak meglevő hatalmas dohánypajtájuk, de még az épülő sertésfiaztató is a tűz martalékául esett. A termelőszövetkezeti gazdák riadt arcán akkor a jövőtől való félelem tükröződött. Azó­FENT: A régi, le­égett dohánypajta helyett megépült az új, modernebb 8 kh-s dohány­pajta, amelyben felfűzve ott szá­radt az idei gaz­dag dohányter­més. A 12 kh-n termelt dohány holdanként 11 má­zsás átlagtermést adott. OLDALT: A gaz­dag kukoricater­més tárolására 2 kukoricagórét is építettek a szö­vetkezeti gazdák. Az egyik hét va- gonos, a másik három vagonos. Az új kukorica- górék színültig megteltek kukori­cával. Teljesítik áruértékesítési tervüket A nógrádmarcali Aranyka­lász Termelőszövetkezet an­nak ellenére, hogy első éves termelőszövetkezet, szép ered­ményeket ért el az idei gaz­dasági évben. A szántóföldi növénytermesztés mellett gondjuk volt arra is, hogy új kultúrák meghonosításán fáradozzanak. így az idén öt és fél holdon epret telepítet­tek, amelyet jövőre 10 kh-ra egészítenek ki, s ugyanakkor az egyik domboldalon 10 kh-n telepítenek málnát is. A szö­vetkezet gazdái rendbe hoz­ták a Sztranyovszki-féle gyü­mölcsöst', amelyből az első év­ben két vagon almát értékesí­tettek. A szövetkezetiek 16 kh-n termeltek dohányt, amely jó közepes termést hozott, hol­danként mintegy 8 mázsát. Az áruértékesítési tervek tel­jesítésére, a tavaszi munkák elvégzése után 31 ökröt ál­lítottak hízóba, amelyből 21 első osztályú lett, amiért meg­kapták a nagyüzemi felárat. Az idén a termelőszövetkezet teljesíti áruértékesítési tervét, amely után 115 ezer forint hitelelengedést kap a terme­lőszövetkezet. Ötven férőhelyes helyett száz férőhelyes istálló Az idén megnpvekedett pa­taki Kossuth Termelőszövet­kezet, az év folyamán több jelentős építkezésbe fogott, ötven férőhelyesre tervezett növendékistállójukat közel 100 férőhelyesre nagyobbí- tották és hogy a téli időszak­ban se fázzanak a jószágok, téliesítették. Az istállót szal­mával fedik és átadása után azonnal benépesítik. Patakon népszerű a saját erőből történő építkezés. Ké­szítettek házilag téglából egy hét férőhelyes sertésfiaztatót, továbbá saját erőből helyre­hozták könyvelőjük részére az egyik régi lakást, hogy a könyvelő lakásgondján segít­senek. ta alig telt el egy erős fél­év, s a régi gazdasági épü­letek helyén, amelyek elpusz­tultak új épületeket emelt t pusztai gazdák szorgalma, i a természeti csapás ellenén szép eredményeket mondhat vak magukénak a gazdaság év végén a Dimitrov-puszta termelőszövetkezeti gazdák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom