Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-21 / 102. szám
1960. december 21. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 PANASZLEVÉI, A NÓGRÁDI NÉPÚJSÁGNAK Villanyt kér a Hársfa utca Tisztelt Szerkesztőség! Zagyvapálfalva bányatelepének Hársfa utcai lakói nevében azzal a kéréssel fordulunk a szerkesztőséghez, hogy legyenek szívesek segíteni nekünk. Már hatodik hónapja nem ég az utcánkban a villany, ami hatvan család biztonságát, nyugalmát akadályozza meg. Már egyszer jelent meg cikk erről a Nógrádi Népújságban, fordultunk már az ÉMÁSZ- hoz, ahonnét a bányához utasítottak bennünket. Elmentünk a bányához, onnét a tanácsra küldtek, hogy a mi területünk közvilágításának irányítása oda tartozik. ígéret volt mindenütt, de a probléma megoldására máig sem került sor.----------------<4 A sürgős segítségre különösen azért volna szükség, mert az a hatvan család, akit érint ez a probléma, zömmel élete utolsó éveit élő, hatvan- hetven éves öregemberből áll. Ne utasítgassanak bennünket egyik helyről a másikra, hanem mielőbb segítsenek, hogy a mi utcánkban is újra égjen az utcai villany. Mi ígérjük — bár öregek vagyunk — hogy ránk a párt, a tanács bármikor számíthat, társadalmi munkában is szívesen részt veszünk, csak teljesítsék a mi kérésünket is, kapcsolják be a villanyt mielőbb a mi elhanyagolt utcánkba. Köszönettel: a zagyvapálfalvi Hársfa utca lakói Még egy lámpa-ügy A Nógrádi Népújság legutóbbi számában egy kis színes írás, a pásztóiak öröméről tudósított bennünket: az állomásnál aszfaltozzák az utat. A kis írást elolvasva elfogott az irigység: a pásztóiak ezentúl száraz lábbal mehetnek be az állomástól a községbe. Nem úgy mi, tar- jániak a külső állomástól a Rákóczi út felé. Még szerencse, hogy néhány napja már az útszakaszon rendes világítás van. így jobban látjuk a sarat. És ha már a sárnál és a világításnál tartunk, azt hiszem nem érdektelen megemlíteni a vásártéri új épületek vasúti töltés mentén elterülő részét sem. Az egész hosszú útvonalon egyetlen lámpa Sincsen. A sár viszont itt is elég nagy. Mivel a Külső pályaudvar és a vásártéri épületek forgalma is elég nagy úgy hisszük, az illetékeseknek meg kellene tenniük mindent, hogy ezen a területen is rendet teremtsenek. H. L. Javaslatunk Nagy Miklósnénak Nagy Miklósné, salgótarjáni olvasóik azzal a kéréssel fordult hozzánk: adjunk- tanácsot hogyan tudna párhetes csecsemője részére anyatejet biztosítani? Ezúton válaszolunk olvasónk levelére — hogy minden, hasonló problémával foglalkozó édesanya is tudomást szerezzen róla — anyatejet' bárki részére biztosítani tud az illetékes — jelen esetben salgótarjáni — anyatejgyűjtő állomás, abban az esetben, ha azt körzeti, vagy gyermekorvos javasolja. Tehát kedves olvasónknak az illetékes körzeti, illetve gyermekorvoshoz kell fordulnia e szükséges irat beszerzése érdekében. Ezt egyébként leggyakrabban a tanácsadó (zöldkeresztes) orvos adja meg. Köszönöm a Szerkesztőségnek Nemrégiben — mindössze pár nappal ezelőtt — levelet írtam a Nógrádi Népújság szerkesztőségéhez, amelyben elmondtam panaszomat: hónapok óta nem tudok megkapni egy javításra beadott órát. A szerkesztőség intézkedésére és közbenjárására a múlt hét folyamán az órát megjavítva megkaptam. Köszönöm a szerkesztőségnek szíves közbenjárását. Aradi Mihályné Balassagyarmat Karácsonyi ajándékok A kirakatok sokezer színben játszó fényüket ontják. Arany, ezüst sugarak táncolnak a gyermek és felnőtt arcokon. Ünnepi díszt öltenek az emberek. Forgalmas az utca. Egy borzas kisfiú a kirakatüveghez nyomja az orrát és vágyódóan, de határozottan a játék villanyvasútra mutat. — Az kell... mind kell. Egy pöttöm szöszi lánykának baba kell! Jó nézni őket. Felnőttek, örvendező gyermekek egyformán csillogó szemmel választanak a dús ajándékhalma- zofcból; és vásárolnak. Az örömteli szavak mögött boldogság honol a lelkekben. Vajon felötlik-e valamelyikben, hogy mindannyian ajándékozhatunk. Hiszen van miből. Emlékszem másfél évtizeddel ezelőtt egy csókot kaptam ajándékba az anyámtól. Ha jól emlékszem kukoricamáiét ettünk. Rég volt. A rosszat hamar elfelejtjük. Két munkásruhás férfi érkezik a kirakat elé. Malte- rosak, festékesek. Ók is bemennek a többiekkel. Töprengve jár pillantásuk a soksok ajándékon. — Te mit veszel az asz- szomynak? — kérdi az egyik. — Valami értékeset. A fiamnak meg azt a hatalmas hintalovat.-— A fiadnak? Hiszen csak januárban szül a feleséged ... — Nem érted te ezt János. Én világéletemben lovat akartam. Olyat, mint a csendőrnek volt nálunk. Hatalmas volt mikor felült rá. Tudod melyik? Aki az apámat felpofozta és azt mondta neki, senki ember. Pedig kovács volt. Erős, akaratos ember ... Végigsimítja a hintalovat nagy kérges kezével és egy árulkodó fényes gömb, egy világot tükröző gyöngyszem lehull és lassan végiggördül a lovon. — Megveszem, hogy meglegyen a fiamnak. Addig meg míg megnő a gyerek, az emlékek lovagolnak majd rajta. Fizet, hóna alá fogja a lovat és társával kilép az ajtón. Húsz éves álmát viszi a fiának, aki még meg sem született. — Csikós — Leopoldvillebe érkezett as ENSZ ,,békéltető bizottságának66 előzetes csoportja — Hírek Kongóból fiz üzletek karácsonyi nyitvatartása A Belkereskedelmi Minisztérium a lakosság üynép előtti zavartalan áruellátása érdekében az üzletek nyitvatartását a következők szerint szabályozza: a fővárosban, a megyeszékhelyeken, a megyei jogú és az egyéb városokban: 1960. december 24-én, szombaton: az egyműszakos élelmiszer- üzletek (hús-, hal-, vad-, baromfi-, fűszer-, csemege-, pék-, tej-, zöldség- és gyümölcsboltok) reggel 6, illetőleg 7 órától 18 óráig, a később nyitó egyműszakos élelmiszerüzletek reggel 7 órától 18 óráig, a kétműszakos húsboltok és élelmiszerüzletek, a csarnokok és piacok reggel 6 órától 18 óráig, az iparcikkboltok és áruházak pedig 17 óráig árusítanak. A vendéglátóipari egységek a pályaudvarok környékén, a főútvonalakon l$vő néhány étterem kivételével, 20 óráig tartanak nyitva. 1930. december 25, vasárnap: az élelmiszer- és iparcikküzletek, az áruházak, valamint a csarnokok és piacok egész nap zárva tartanak. A vendéglátó- ipari egységek a szombati napon szokásos, a dohány- és édességboltok a vasárnap szokásos időben várják a vásárlókat. 1960. december 26-án, hétfőn: a tejet árusító élelmiszerüzletekben 7 órától 10 óráig lehet vásárolni. Az iparcikküzletek, az áruházak, csarnokok és piacok ezen a napon nem árusítanak. Leopoldville: Az AP jelentése szerint az ENSZ „békéltető bizottságának” háromtagú csoportja — Nigéria, Maláj föld és Etópia képviselője — hétfőn megérkezett Leopoldvillebe. A „békéltető bizottság” , további kilenc tagjának megérkezését ez a csoport készíti elő az ENSZ parancsnoksággal és a „kongói hatóságokkal” (értsd: Mobutu-klikkel) folytatandó tanácskozásain. Kairó: Mint már jelentettük, Salumu, a kongói törvényes kormány élén álló Gizenga miniszterelnökhelyettes megbízottja Kairóban tartózkodik. Hétfői sajtóértekezletén Sallumu elmondotta, hogy Lumumba miniszterelnök a börtönből üzenetet intézett Gizengához és felszólította, mint miniszterelnökhelyettes, alakítson kormányt Stan- leyvilleben. Ez a kormány addig marad hivatalban, amíg Lumumba nem szabadul ki és nem gyakorol fiatja ismét a miniszterelnöki hatalmát. Salumu hangoztatta, hogy Kongó lakosságának 90 százaléka Lumumbát és Gizenga Stanleyville-i kormányát támogatja, rámutatott, hogy Etiópiái császárhű csapatok a lázadók nyomában Addisz Abeba. Az etiópiai államcsíny végérvényesen megbukott. Noha a felkelők és a császárhű csapatok között még hétfőn reggel is voltak néhol összecsapások, a főváros aránylag nyugodt utcáin állig felfegyverzett katonai őrjáratok cirkálnak. Addisz Abeba repülőterét szigorúan őrzik. Hírügynökségi jelentések szerint a lázadók több csoportja a fővárostól északra fekvő hegyvidékre menekül, a császári haderő a nyumukban van. ha az ENSZ kezdettől fogva tiszteletben tartotta volna Kongóban a demokrácia elveit és az emberi méltóságot, akkor nem alakult volna ki a jelenlegi helyzet. • Lagos: Lagosban közölték, hogy háromszázhetven főből álló nigériai rendőralakulat indult kedden Kongóba. Nigéria eddig ezerháromszáz főnyi katonaságot bocsátott a kongói ENSZ-parancsnokság rendelkezésére. hétfőn A Saimaa csatorna jelentősége A moszkvai szovjet—finn tárgyalások egyik eredményeként a Szovjetunió kedvező feltételek mellett 50 évre bérbeadja Finnországnak a Sai- maa-csatorna szovjet részét a hozzátartozó partszakaszokkal együtt. A Szovjetunió területén Viborg városától északra, a Finn-öbölbe torkoló 56 km hosszú Saimaa-csatorna Kelet- Finnország gazdasági élete szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Összeköti a mintegy 400 km-es körzetre kiterjedő, számtalan csatornával, folyóval összekapcsolódó Kelet-Finnországi tóhálózatot a Finn-öböllel, s ezáltal a tóvidék termékeinek és ipari cikkeinek olcsó víziszállítását teszi lehetővé. A Szovjetunió egyébként Finnoszág egyik legnagyobb kereskedelmi partnere. A finn importból 18 százalékkal (41,9 milliárd finn márka 1958- ban), az exportból 17 százalékkal (42,8 milliárd finn márka 1958-ban) részesedik. A Saimaa-csatornáról kötött szerződés a szovjet—finn kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedését is elősegíti. 100km MtkkeU\Povám emit ° ,5 1 e§jjP^//77<?//ví SQ Fr"f-ÍdS fintutwf ^ryJ^Lappeenráqt^ ~~ I Saimaa-/ | csatorna/ Korka iPnmurs/k ^ Jyväskylä Tempert 9Port ^ VeTi'c |l£NINGRAD A SAIMAA CSATORNA LENINGRAD Á gyarmati rendszer utolsó órái Az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek sorozatát a moszkvai kiáltvány vezette be E minden idők leghatalmasabb lenyűgöző erejű felhívása általános harcra, a béke védelmében — egy újabb világháború veszélye ellen. A háború ellen, melynek szakadékéba akarják taszítani a világot a monopóliumok és gyarmattartók érdekeiért lázasan fegyverkező imperialisták. Mert — éppen e hét laoszi, kongói és algériai eseményei bizonyítják megdöbbentően: az amerikai imperializmus nem adta fel a számára egyre kilátástala- nabbá váló harcot sem. Mindenütt új, háborús tűzfészkek újjáélesztésén manőverez, s igyekszik meghiúsítani a leszerelésre irányuló törekvéseket és javaslatokat. Űtjában áll minden lehetséges eszközzel a korunk egyik parancsoló szükségességét jelentő gyarmati kérdés felszámolásának is. „A gyarmati rendszer teljes ösz- szeomlása elkerülhetetlen” állapította még a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai értekezletéről kiadott nyilatkozat. Az elmúlt másfél évtized során Ázsiában és Afrikában harmincnyolc szuverén állam jött létre. Megindult egy olyan történelmi folyamat, amit többé feltartóztatni nem lehet. Legfeljebb ideig-óráig útjába állhatnak még az embertelen elnyomás alatt élő több mint százmillió ember felszabadulásának, úgy mint napjainkban Kongóban és Algériában. De immár kétségtelenül, csak rövid idő kérdése, hogy a gyarmati elnyomás minden formáját megszüntessék a szocialista rendszer által támogatott gyarmati népek. Hatalmas jelentősége lesz ennek a nemzetközi feszültség megszüntetése, a béke megszilárdítása szempontjából is. ÉGŐ SZÉGYENFOLT a huszadik század testén a gyarmati rendszer — írta csaknem két évtizede világszerte kirobbanó sikert kiváltott, megrendítő erejű művében „A gyarmatosítás tör- téneté”-ben Kicsaleer profesz- szor. Az embertelenségnek ebben a borzalmas erejű vádiratában Cortez és Pizaro bestiális benszülött-irtásától, az indiánok kipusztításától, a megmérgezett ausztráliai őslakókig, az amerikai, angol, spanyol, portugál, francia, német, holland gyarmatosítás milliók életébe került útját tárta a világ elé a szerző. Ez a szégyenfolt még napjainkban is ott ég az algériai muzulmánok ellen eldördült sortűzekben, annak a kongói népnek sorsában, ahol naponta kétszáz ember hal éhen, csak azért, mert a belga és amerikai kolonialis- ták az ENSZ-el összefogva megakadályozzák, hogy Kongó népe megszabaduljon a gyarmati járomból. A gyarmati kérdésről folyt a vita a héten az ENSZ-ben is, mialatt minden szónál meggyőzőbben hirdette a gyarmati rendszer tarthatatlanságát az algériai tüntetők le- gyilkolása és az amerikai— belga gyarmatosítókkal szövetkezett Mobutu kongói rémuralma. Vagy a .hollandok büntető expedíciója Nyugat-Iriánban, ahol pápuákat lőttek agyon a Malinm-völgyben, és békés lakosok házait felperzselték. Mindez a huszadik század közepén, amikor feltartóztathatatlan már a gyarmati rendszer felszámolása, de mihelyt belga, amerikai, francia, vagy angol nagyvállalatok érdekeiről van szó, az imperialista őrület ma is olyan kalandokra ragadtatja magát, amely nem sokban különbözik az Észak-Amerika indiánjait kiirtó, Dél-Amerika egész tartományait elnéptelenítő, egész népeket koldussá tevő egykori gyarmatosítók barbárságaitól. A NEMZETKÖZI FESZÜLTSÉG I megszüntetésének, a népek békés egymás mellett élése megvalósításának tehát kétségtelen, egyik legfontosabb tényezője, hogy a ma még gyarmati sorban tartott népek elnyerjék függetlenségüket. Már Emery Reves, az 1947-ben megjelent „A béke anatómiája” című könyv szerzője —■ művének sok vitatható részlete mellett — a gyarmati népek teljes felszabadítását jelöli meg a béke érdekében világszerte megoldásra váró problémák egyik legfontosabbikául. Egy érdekes hazai vonatkozású tanulmány még jobban bizonyítja ennek a kérdésnek a súlyát. A huszas évek végén a Népszövetség nemzetközi pályázatot írt ki a béke megőrzésének biztosítását tudományos alapon tárgyaló tanulmányra. A pályázatot egy magyar tudós, Ceglédi István „Paxológia — a népek közötti béke tudománya" című tanulmánya nyerte meg. Ebben a szerző tudományos alapon fejti ki, hogy a háború ellen a népek közötti összetűzéseket kiváltó okok megszüntetésével, preventív alapon kell védekezni. A megelőző intézkedések egyik legjelentősebbikének tartja a gyarmati kérdés gyökeres megoldását. „Kiéhezett, kínlódó páriák százezrei pusztulnak el világszerte azért, hofjy pöfeszkedő pénzeszsákok szemérmetlen jólétét növeljék. Senki sem ringathatja magát illúziókban, hogyha felül nem kerekedik a, józanság a gyarmattartókban, akkor az a végtelen emberi nyomorúság, amiben a gyarmattartók rabszolgasorsban tartott emberei élnek, egy napon újabb felfordulást idéz elő a világban. Es ezt a kérdést nem lehet részengedményekkel megoldani. Előbb- utóbb el kell jutni a világbéke érdekében oda, hogy teljes szabadságot kell adni azoknak a százmillióknak, akik ma életnek nem nevezhető körülmények között tengődnek. És kinek van joga ezeket az embereket elzárni a kultúrától, a tanulás, művelődés lehetőségeitől? Hiszen ezzel a világot fosztjuk meg azoktól a tudósoktól, feltalálóktól, akik a rendkívül tehetséges, tanulékony színesbörűek soraiból bizonyára kikerülnének F’ A HALADÖ EMBERISÉG már hosszú évtizedek óta a világ lázas, üszkösödő sebeként látja a gyarmati kérdést. Ahhoz azonban, hogy ez a probléma a gyakorlati megoldás küszöbére jusson, el kell jönnie a világban az erőviszonyok olyan megváltozásának, hogy a szocialista tábor erői döntően érvényesíthessék befolyásukat, oda állhassanak az elnyomott, gyarmati népek igazsága mellé. Ez az erő nyilvánul meg a Szovjetuniónak a gyarmati kérdésben leszögezett álláspontjában. Ez nyilvánult meg a békeszerető népek nagy győzelmében, amikor az Egyesült Nemzetek szervezetének közgyűlése elfogadta a negyven- három ázsiai és afrikai ország által beterjesztett nyilatkozatot a gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről. Ez az erő teszi bizonyossá, hogyha napjainkban még az utolsó manővereivel egyre szemér- metlenebbül próbálkozó imperializmus ideig-óráig odázhatja is a kérdések tisztázását, ha az erőszak leg- szennyesebb eszközeivel vérfürdővel, sortüzekkel próbálja is tartani uralmát Kongóban és Algériában — ez már nem tartóztathatja fel a megmozdult történelmi erőket. Nincs hatalom, ami a gyarmati népek felszabadulásának űtjában álljon. A gyarmati rendszer utolsó óráit éli, és e kérdés megoldásával egy újabb hatalmas akadályt gördítenek el a népek, békés egymás mellett élésének út- jából.
