Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-03 / 97. szám
2 NÓGRÁDI NtPÜJBAS 1960. december 3. Ül. lésezett az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) a törésszögeket jobban ismeri maholnap, mint a műszaki vezetés. De a törésszög megállapításának késedelmessége azt eredményezte, hogy például Kazáron — ahol nagyon jelentős bányakárok vannak — az első időben kifizettünk ötvenöt foknál kisebb törésszög alatti bányakárokat is. Majd később meg az ötvenöt fok felett sem fizettünk bányakárokat. Olyan példátlan esetek is voltak, hogy három egymás mellett lévő házból a két szélsőt bányakártalanították, de a középső kártalanítása elmaradt. Még tovább folytathatnám ezeket a példákat, melyek mind abból származtak, hogy nem volt egységes állásfoglalás a bányakárok megítélése tekintetében. Különösen gyakori volt a kapitalista bányászkodás idején, amikor a profit volt a fő cél, hogy a bányatérképet nem vezették megfelelően. Idősebb bányászok emlékezete szerint két térképet is vezettek, de a későbbi idők folyamán is találkoztunk olyan gyakorlattal, amikor a bányaművelés során „lementek” a térképről. Ez azt eredményezte, hogy a megjelölt területet, ahol korábbi építési engedélyt adtak ki, nem tartották be, és néhány év múlva bányakár keletkezett. De a bányakárok nemcsak gazdasági problémákat, gazdasági gondokat jelentettek, hanem elsősorban politikai bajokat is. Nehezítette ezt a helyzetet az, hogy főleg a bányászokat, a bánya dolgozóit sújtották a még fennálló hiányosságok. A bányakárok elintézése nagy huzavonával járt. Eddig többször törekedtek, hogy a bányavállalat és a bányakárosultak megegyezésre jussanak. Közös megegyezést próbáltak alapul elfogadni, de sajnos, ezt az esetek többségében nem sikerült betartani. Ugyanis a bányák vezetői arra törekedtek, hogy lehetőleg a kártalanítás értéke körül állapíttassák meg az összeg, mások, a károsultak egy része viszont azon igyekezett, hogy itt a jó alkalom és lehetőleg új lakóházakat építtessünk, vagy új kutakat ásassunk a megrongálódott rossz épületek és kutak helyett.-Ebből szakadatlan vizsgál- gatások, méricskélések és kiszállások következtek és ezek nagyon sok időt kötöttek le. Kazáron is már 1956-ban megkezdődött a bányakárok értékelése, kifizetése, de sajnos, négy év után is arról kell beszélni, hogy ez lezáratlan, megoldatlan kérdés. Még mindig mintegy húsz bányakárosultnak az ügye rendezetlen, éppen az egységes eljárás hiánya következtében. Mindez — azt hiszem, a tisztelt Országgyűlésnek nem is kell mondani — azzal jár, hogy munkanapkiesések, utánjárások, türelmetlenségek vannak, s általában a bizalom kérdése merül fel. Éppen ezért, véleményünk szerint, nagyon helyes, hogy a most elfogadásra ajánlott bányatörvény-javaslat egységes alapokra helyezi a bányakárokkal kapcsolatos dolgok intézését. Ismételten, csak megerősítem, és helyeselni tudom,, amit Czottner és. Sályi képviselőtársam áz előterjesztői, illetve indoklói beszédben mondott: helyes, hogy a bányatörvény-j avaslatban külön fejezetet kap a bányakárokról szóló rész. Annál is inkább helyes és szükséges ez, mert a szénbányászat annyiban' különbözik' az egyéb ipari tevékenységtől, hogy ingatlanok alatt, vagy olyan ingatlanokon folytatja munkáját, amelyek más — most már egyre több esetben termelőszövetkezetek — becsületes dolgozók ingatlanai. A bányászat minden jóakarat, minden előzetes biztonság betartása mellett is olyan következményekkel járhat, hogy a felszínen, éppen a föld belsejének a megváltoztatása miatt szakadékok, süllyedések, vagy más természeti változások lesznek. Ha mi nem rendezzük ezt a bányatörvényben, ha továbbra is hagyjuk a polgári törvénykönyv idevonatkozó részének alkalmazását, akkor ez csak tovább fenntartja azt a huzavonát, a különböző elbírálásokat, amelyeknek eddig tanúi voltunk. Véleményünk szerint helyes, hogy a bányatörvényben külön fejezetet szenteltek a bányakárokra és olyan szerencsésen oldották meg, hogy ez beilleszkedik a polgári törvénykönyv megfelelő részébe is. Előzzük meg a bányakárokat Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg előttünk levő törvény- javaslat megfelelően figyelembe veszi törvényhozásunknak azokat a? alapelveit, amelyek már eddig is érvényesültek a különböző törvények megalkotásánál. A bányatörvénynél is első helyen kell említenem, hogy az egyéni s a közösségi érdekek szerencsésen találkoznak. Alkotmányunk 6. pontja kimondja, hogy a föld méhének kincsei és a bányák a nép tulajdonában vannak. A bányászkodás a nép érdeben való, és éppen ezért helytelen lenne, ha a bányászkodásból származó károkat a társadalom hasznos tagjainak nyakába varrnánk. A bányatörvény, véleményünk szerint helyesen, az egyéni és közösségi érdekek szem előtt tartásával intézkedik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban és ez bizonyára megnyugvást fog eredményezni. Az egyéni és a közösségi érdekek találkoznak például a térítés módjánál. A bánya- törvény előírja, hogy a lehetőség szerint természetben kártalanítsák a károsultakat, de ezenkívül pénzbeli kártalanításra is módot ad. Szeretném elmondani, hogy az eddigi gyakorlat szerint — legalábbis a nógrádi tröszt területén — a pénzbeli kártérítés sokkal jobban bevált forma, mint a természetbeni. Azt is látnunk kell, hogyha valaki természetbeni kártérítésben részesült és esetleg az új ház, avagy az újonnan épített kút többet ér, mint a kártszenve- dett objektum, akkor fizetési kedvezményeket is kap az illető, hogy részletben fizethesse ki a különbözetet. A leghelyesebbnek azt tartjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy nagy figyelmet, szinte elsődlegességet biztosít a bányakárok megelőzésének. A bányatörvény-javaslatban szereplő bányatelep meghatározása már eleve kizárja annak lehetőségét, hogy olyan területre építsenek, ahol később bányaművelés lesz. Ezzel megelőz olyan anyagi és politikai bajokat, amelyekkel már egyszer-kétszer dolgunk volt. Említette Sályi képviselő- társam a védőpillér szerepét is. Ezt is a megelőzés egyik fontos tételének tartom. Ügy gondolom, nem haszontalan néhány szót itt a bányavédőpilléreknek szentelni, mert ismeretes, hogy az 1956. előtti bányászkodás idején a nagy szénszükséglet következtében megkezdtük nem egy esetben a bányavédő-pillérek fejtését is anélkül, hogy a kötelező megelőző óvintézkedéseket megtettük volna. A megelőzést szolgálja az is, hogy a bányatörvény lehetőséget biztosít a miniszternek: ha rendezési tervek kerülnek eléjük megvitatásra, vagy jóváhagyásra, megtegyék észrevételeiket az esetleges bányakárok elkerülésére. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy községeink túlnyomó többségének a Minisztertanács határozata alapján el kell készíteni a távlati községrendezési tervet. Ennek egyik fékje volt az is, hogy a bányaművelés irányát, jövőjét nem ismertük megfelelően, nem tudtuk, hogy mikor kezdődik meg éppen ott, az adott területen a munka. Most a bányatörvény ezt figyelembe veszi a községrendezési tervek jóváhagyása alkalmával és egy sor okot kiküszöböl, amelyekből bányakárosultsá- gok származtak. A termőföldekben csak átmenetileg okoznak károkat. Sajnos, ugyanezt Magyarországon az utóbbi időkig nem mondhatjuk el. Talán emlékeznek a tisztelt Országgyűlés tagjai a gánti, a nyírádi bauxit külszíni fejtések helyeire, ahol bizony nagy pusztítások mentek végbe a termőföldeken. Hasonló példákat lehetne még hozni a badacsonyi kőbánya területéről, de a borsodi szénbányászat területén is nagyon sok kárt okozott a külszíni művelés, nagyon sok földet vett el a szántóföldi területből. Ez annál is fontosabb kérdés, mert a bányásztelepülések ugyan egyre nagyobbak, de mindig a legjobb termőföldeket foglalják el és bizony gyakran előfordul, hogy a külszíni fejtést nem elég tervszerűen és nem elég szakszerűen kezeljük. Köztudomású, hogy Magyar- országon nincsenek többmillió hektáros szűzföldek és fában is nagyon szegény ország vagyunk. Ha mi ezeket a területeket a bányák külszíni művelésével elvonjuk a szántóföldi műveléstől, akkor a termelőterületünk csökken. Ez pedig — ha számbavesz- szük a nagyüzemi gazdaságok növekvő eredményeit is — mégiscsak kiesést jelent a népgazdaságnak. Ma már egyre több jó példát látunk arra, hogy külszíni fejtés esetén szakszerű munkával újból hasznosíthatóvá tudjuk tenni az elvont területet, vagy szántóföldi termelést teszünk lehetővé, vagy erdőtelepítést hajtunk végre. Véleményünk szerint az új hasznosításhoz az szükséges, hogy a továbbiakban az eddiginél is több segítséget nyújtsanak a bányászathoz szorosan kapcsolódó erdészeti vállalatok és továbbra is eredményes munkát folytasson az Erdészeti Kutató Intézet. Az Erdészeti Kutató Intézet már eddig is nagyon jó szolgálatokat tett a külszíni fejtéseknél az ottani talaj felmérésével. Kötelező tantárggyá kell tenni a bányatörvényt Tisztelt Országgyűlés! A bányatörvény javaslatának 12. paragrafusa azt mondja: a felelős műszaki vezető felel a törvény és annak alapján kiadott műszaki és biztonsági rendelkezések végrehajtásáért, valamint megtartásuk ellenőrzéséért. A műszaki vezető felelőssége nem érinti más személyeknek beosztásuk, illetve a munkakörük alapján fennálló felelősségét. A törvényjavaslatnak erre a paragrafusára hivatkozva javasolnám a tisztelt Országgyűlésnek, hogy hatalmazza fel a nehézipari minisztert a következőkre: tegyen lépéseket a Művelődésügyi Minisztérium vezetőivel egyetértésben, hogy a Műszaki Egyetemen — elsősorban a bányászati tagozaton — tegyék kötelező tantárggyá a bányatörvény oktatását. Még egyszer szeretném indoklásul felhozni az említett paragrafust, mert mint látjuk, a törvény, az abban foglalt szabályok ismerete elengedhetetlen egy felelős bányavezető munkájához. Hangsúlyozom, rendkívül hasznos lenne, ha az egyetemen végzett bányamérnökök úgy kerülnének ki az életbe, hogy birtokában vannak, ismerik a bányatörvényt. Ennek oktatását egyébként ki lehetne terjeszteni az építőanyagipari tagozatra is, elsősorban a kőbányászat, vagy az agyag- és ásványbányászat vonatkozásában. A törvényjavaslat törvényerőre való emelése után szükségesnek tartom azt is, hogy az általunk elfogadott törvényt minél szélesebb rétegekkel ismertessük meg. A zárórendelkezéseknél és a hatósági részben ugyanis az áll, hogy e törvény 1961. júliusában lép életbe. És ezt azzal indokolja, hogy több olyan átmeneti intézkedés szükséges, amelyet nem tudunk máról holnapra megvalósítani. Véleményem szerint, ha a törvénybe foglalt feltételeket időben az illetékesek tudomására hozzuk és ezzel is segítjük őket egyéb intézkedések megtételében, akkor hozzájárulunk a törvény mielőbbi valóraváltásá- hoz. Ismeretes, a szénbányászat, a széncsaták hősei, az ellenforradalom utáni konszolidáció idején milyen dere- kas munkát végeztek. Ez a törvény hozzájárulhat ahhoz, hogy a bányászok még jobb eredményeket érjenek el. Sályi képviselőtársam felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket kormányunk az államosítás óta eltelt idő alatt a bányászok erkölcsi megbecsülése érdekében tett.. Véleményem szerint a most beterjesztett törvényjavaslat a bányászok újabb erkölcsi megbecsülését jelenti, s mivel a törvényt összességében és részleteiben is helyesnek tartom, a Nógrád megyei képviselőcsoport és magam nevében a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) Az országgyűlés a hozzászólások után úgy határozott, hogy Jakab Sándor képviselő indítványát — amely szerint az új törvényt, mint tantárgyat, oktassák a Műszaki Egyetemen — megvitatásra az ipari bizottsághoz utalja. A bányászatról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta az országgyűlés. Bátran támaszkodhatunk a tanácsokra Véleményem szerint a törvényjavaslat készítői nagyon hasznos és jó szolgálatot tettek államunknak, amikor a bányakárosultság eldöntésénél bekapcsolják a tanácsokat, mint az államhatalom helyi szerveit. Meg kell ezt tenni azért is, mert a tanácsok több mint tízéves fennállásuk alatt, jó munkájuk alapján szinte összenőttek a községek lakóival és a legkisebb jogi kérdésekkel, sokszor még családi problémákkal is bizalommal fordulnak az emberek a tanácshoz. A bányakárosultság esetében is már az első falrepedés láttán elsőnek a tanácshoz vezet a károsult útja, ott kér útbaigazítást és ott. keres orvoslást is. Ennek lehetőségét a törvényjavaslat most magában foglalja, amit törvénybe kíván iktatni. Véleményünk szerint, helyesen, mert a tanácsok a bizalmon túl még rendelkeznek helyi ismeretekkel is'. A tanácsok beiktatása azzal az előnnyel is jár majd, hogy meggyorsítja a bányakárok intézésének menetét. Ahogy említettem már, a most fennálló hiányos rendelkezések folytán a bánya- vállalat. vagy éppen a bányakárosult nem egyszer szakértő kirendelését, igénybevételét kérte és ebből kifolyólag a különböző peres eljárások késleltették az intézkedést. Most, amikor felhatalmazzuk a tanács illetékes szei’veit a bányakárok megállapítására, kiküszöböljük az ügy intézésében a korábban megvolt felesleges lépcsőfokokat. Véleményünk szerint helyes a bányatörvénynek az a fejezete, amely a bányakárokat rendezi, méghozzá úgy rendezi, ahogy az az előttünk fekvő törvényjavaslatban áll. Ésszerűséget a külfejtéseknél Tisztelt Országgyűlés! Szólni szeretnék még a bányatörvény egy új fejezetéről, az újrahasznosításról. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy alkalmam volt látni a Német Demokratikus Köztársaságban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó külszíni bányafejtéseket. Megelégedéssel és örömmel tapasztaltam az említett helyekén, hogy a külszíni művelés esetén a föld megmozgatását nagyon tervszerűen, szakszerűen végzik. A fiatalok tanácskozásainak tanulságai Az ifjúsági szervezetek megyénkén belül legmagasabb fóruma az a küldöttértekezlet, amelyik ma tanácskozik a bányász kultúrotthonban. Ezt megelőzően már szeptember 15-től a KISZ alapszervezeteink taggyűlésén, majd a járási és városi küldött- értekezleteken a KISZ-tagság 85 százaléka vitatta meg az ellenforradalom után újjászervezett ifjúsági szövetség mozgalmi tevékenységét, a további feladatokat. Ezeken a fórumokon a tanácskozások tartalma megfelelt ifjúságunk komolyságának, a társadalmi élet területén elfoglalt szerepének, fontosságának. Már eddig is bebizonyosodott, hogy az ifjúsági szövetség szükséges, nem nélkülözhető a szocializmus építésében. Bebizonyosodott az is, hogy a mozgalom kommunista jellege legjobban felel meg az ifjúság jövőjét alakító vágyainak, szándékának. Mégis, melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek a tanácskozások konkrét eredményeiként könyvelhetők el? Elsősorban megállapítható, hogy a választó taggyűlésekre és küldöttértekezletre való készülődés, az, hogy a fiatalok eddigi munkájának elbírálásában mind nagyobb eredményeket tudjanak felmutatni, a termelőmunka számtalan új módszerét hozta felszínre. Ifjúsági brigádok alakultak a bányákban, az üzemekben, a termelő- szövetkezetekben, a gazdasági tevékenység csaknem valamennyi területén. Ezek a brigádok átvették a felnőttmunkások tapasztalatait, sok közülük célul tűzte ki és el is érte a kitüntető szocialista jelzőt. E brigád-mozgalmon belül fiataljaink jobban megkedvelték a gépeket, elsajátították kezelésmódjukat, nőtt a technikai fejlődés iránti érdeklődés. A termelőmunkában a fiatalok összefogásából származó komoly eredmények felhívták a gazdasági vezetők figyelmét az ifjúságban rejlő alkotó erők fokozottabb megbecsülésére, hasznosítására. Üzemeinkben ma már nagyobb feladatokat mernek bízni a fiatalokra, nőtt a KISZ tekintélye, erkölcsi alapja. Másik ilyen pozitív következménye a tanácskozásoknak, hogy a KlSZ-szerveze- tek, a KISZ-tagság egésze élő, belső kapcsolata erősödött a pártszervezetekkel, a párttagsággal. Ebben is kifejezésre jutott a pártnak az ifjúságért érzett felelőssége, de az is, hogy a fiatalok tisztelik, szeretik a pártot és forradalmi tapasztalatokért a párthoz fordulnak. E szorosabb együttműködés látóközeibe hozta annak az elképzelésnek valóraváltasát, hogy a párttagság egyre több fiatallal növekedjék, olyanokkal, akik meggyőződéssel és öntudatosan törekszenek a pártba. Ugyanakkor igazolást nyert az az elv is, hogy az ifjúsági szövetség sokrétű feladatának végrehajtását gyorsítja, eredményesebbé teszi e szoros együttműködés, amire a továbbiakban is legalább a mostanihoz hasonló szükség van. Az az elv is világosabbá vált, hogy a KISZ ,nem öncélú csoportosulása az ifjúság egy részének, hanem vezetőszerve, irányítója az egész magyar ifjúságnak. A brigádmozgalom, a kulturális és sportmunka nem szűkíthető le csak a szervezett fiatalok körére. Ezért az elég gyakran fellelhető befelé fordulást meg kell szüntetni és a KISZ-nek foglalkozni kell a nem tagjai közé tartozó fiatalokkal is. Itt a fáradhatatlan és türelmes nevelőmunkának, az okos felvilágosító szónak van nagy szerepe. Ez viszont érettséget, bizonyos fokú bölcsességet feltételez a kiszesek részéről, s erre példát bőven találnak a munkásmozgalom történetéből. Az egész fiatalság átfogása, mozgósítása az új társadalom megteremtésében való aktív harcos részvételre nem köny- nyű feladat, ehhez sok olyan kiszesre van szükség aki belátja. hogy sokoldalú önképzéssel, a tanulási lehetőségek teljes, hasznos kiaknázásával, az élet minden kérdésében jártas emberré kell válnia. Most, amikor a megyei küldöttértekezlet tanácskozása folyik, e gondolatok elmélyítéséhez, megvalósításuk módszereinek sokoldalú tanulmányozásához, ennek alapján előrehaladásukhoz kíván fiatalságunknak sikereket a dolgozók társadalma.