Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-03 / 97. szám

2 NÓGRÁDI NtPÜJBAS 1960. december 3. Ül. lésezett az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) a törésszögeket jobban ismeri maholnap, mint a műszaki vezetés. De a törésszög meg­állapításának késedelmessége azt eredményezte, hogy pél­dául Kazáron — ahol nagyon jelentős bányakárok vannak — az első időben kifizettünk öt­venöt foknál kisebb törés­szög alatti bányakárokat is. Majd később meg az ötvenöt fok felett sem fizettünk bá­nyakárokat. Olyan példátlan esetek is voltak, hogy három egymás mellett lévő házból a két szélsőt bányakártalanítot­ták, de a középső kártalaní­tása elmaradt. Még tovább folytathatnám ezeket a pél­dákat, melyek mind abból származtak, hogy nem volt egységes állás­foglalás a bányakárok megítélése tekintetében. Különösen gyakori volt a kapitalista bányászkodás ide­jén, amikor a profit volt a fő cél, hogy a bányatérképet nem vezették megfelelően. Idősebb bányászok emléke­zete szerint két térképet is vezettek, de a későbbi idők folyamán is találkoztunk olyan gyakorlattal, amikor a bányaművelés során „lemen­tek” a térképről. Ez azt ered­ményezte, hogy a megjelölt területet, ahol korábbi épí­tési engedélyt adtak ki, nem tartották be, és néhány év múlva bányakár keletkezett. De a bányakárok nemcsak gazdasági problémákat, gazdasági gondokat jelen­tettek, hanem elsősorban politikai bajokat is. Nehe­zítette ezt a helyzetet az, hogy főleg a bányászokat, a bánya dolgozóit sújtot­ták a még fennálló hiá­nyosságok. A bányakárok elintézése nagy huzavonával járt. Ed­dig többször törekedtek, hogy a bányavállalat és a bánya­károsultak megegyezésre jus­sanak. Közös megegyezést próbáltak alapul elfogadni, de sajnos, ezt az esetek több­ségében nem sikerült betar­tani. Ugyanis a bányák ve­zetői arra törekedtek, hogy lehetőleg a kártalanítás ér­téke körül állapíttassák meg az összeg, mások, a károsul­tak egy része viszont azon igyekezett, hogy itt a jó al­kalom és lehetőleg új lakó­házakat építtessünk, vagy új kutakat ásassunk a megron­gálódott rossz épületek és ku­tak helyett.-Ebből szakadatlan vizsgál- gatások, méricskélések és ki­szállások következtek és ezek nagyon sok időt kötöttek le. Kazáron is már 1956-ban megkezdő­dött a bányakárok értéke­lése, kifizetése, de sajnos, négy év után is arról kell beszélni, hogy ez lezárat­lan, megoldatlan kérdés. Még mindig mintegy húsz bányakárosultnak az ügye rendezetlen, éppen az egysé­ges eljárás hiánya következ­tében. Mindez — azt hiszem, a tisztelt Országgyűlésnek nem is kell mondani — az­zal jár, hogy munkanap­kiesések, utánjárások, türel­metlenségek vannak, s álta­lában a bizalom kérdése me­rül fel. Éppen ezért, vélemé­nyünk szerint, nagyon helyes, hogy a most elfogadásra ajánlott bányatörvény-javas­lat egységes alapokra helyezi a bányakárokkal kapcsolatos dolgok intézését. Ismételten, csak megerősítem, és helye­selni tudom,, amit Czottner és. Sályi képviselőtársam áz előterjesztői, illetve indoklói beszédben mondott: helyes, hogy a bányatörvény-j avas­latban külön fejezetet kap a bányakárokról szóló rész. Annál is inkább helyes és szükséges ez, mert a szén­bányászat annyiban' különbö­zik' az egyéb ipari tevékeny­ségtől, hogy ingatlanok alatt, vagy olyan ingatlanokon foly­tatja munkáját, amelyek más — most már egyre több eset­ben termelőszövetkezetek — becsületes dolgozók ingat­lanai. A bányászat minden jóaka­rat, minden előzetes bizton­ság betartása mellett is olyan következményekkel járhat, hogy a felszínen, éppen a föld belsejének a megváltoz­tatása miatt szakadékok, süllyedések, vagy más termé­szeti változások lesznek. Ha mi nem rendezzük ezt a bányatörvényben, ha tovább­ra is hagyjuk a polgári tör­vénykönyv idevonatkozó ré­szének alkalmazását, akkor ez csak tovább fenntartja azt a huzavonát, a különböző elbírálásokat, amelyeknek ed­dig tanúi voltunk. Véleményünk szerint he­lyes, hogy a bányatörvényben külön fejezetet szenteltek a bányakárokra és olyan sze­rencsésen oldották meg, hogy ez beilleszkedik a polgári törvénykönyv megfelelő ré­szébe is. Előzzük meg a bányakárokat Tisztelt Országgyűlés! A je­lenleg előttünk levő törvény- javaslat megfelelően figye­lembe veszi törvényhozásunk­nak azokat a? alapelveit, amelyek már eddig is érvé­nyesültek a különböző törvé­nyek megalkotásánál. A bányatörvénynél is első helyen kell említenem, hogy az egyéni s a közös­ségi érdekek szerencsésen találkoznak. Alkotmányunk 6. pontja ki­mondja, hogy a föld méhé­nek kincsei és a bányák a nép tulajdonában vannak. A bányászkodás a nép érdeben való, és éppen ezért helytelen lenne, ha a bányászkodásból származó károkat a társada­lom hasznos tagjainak nyaká­ba varrnánk. A bányatörvény, véleményünk szerint helyesen, az egyéni és közösségi érde­kek szem előtt tartásával in­tézkedik ezekkel a kérdések­kel kapcsolatban és ez bizo­nyára megnyugvást fog ered­ményezni. Az egyéni és a közösségi érdekek találkoznak például a térítés módjánál. A bánya- törvény előírja, hogy a le­hetőség szerint természetben kártalanítsák a károsultakat, de ezenkívül pénzbeli kárta­lanításra is módot ad. Sze­retném elmondani, hogy az eddigi gyakorlat szerint — legalábbis a nógrádi tröszt területén — a pénzbeli kár­térítés sokkal jobban bevált forma, mint a természetbeni. Azt is látnunk kell, hogyha valaki természet­beni kártérítésben részesült és esetleg az új ház, avagy az újonnan épített kút töb­bet ér, mint a kártszenve- dett objektum, akkor fizetési kedvezményeket is kap az illető, hogy részletben fizet­hesse ki a különbözetet. A leghelyesebbnek azt tartjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy nagy figyelmet, szinte el­sődlegességet biztosít a bányakárok megelőzésé­nek. A bányatörvény-javaslatban szereplő bányatelep megha­tározása már eleve kizárja annak lehetőségét, hogy olyan területre építsenek, ahol ké­sőbb bányaművelés lesz. Ez­zel megelőz olyan anyagi és politikai bajokat, amelyekkel már egyszer-kétszer dolgunk volt. Említette Sályi képviselő- társam a védőpillér szerepét is. Ezt is a megelőzés egyik fontos tételének tartom. Ügy gondolom, nem haszontalan néhány szót itt a bányavédő­pilléreknek szentelni, mert ismeretes, hogy az 1956. előtti bányászkodás idején a nagy szénszükséglet következtében megkezdtük nem egy esetben a bányavédő-pillérek fejtését is anélkül, hogy a kötelező megelőző óvintézkedéseket megtettük volna. A megelő­zést szolgálja az is, hogy a bányatörvény lehetőséget biz­tosít a miniszternek: ha ren­dezési tervek kerülnek eléjük megvitatásra, vagy jóváha­gyásra, megtegyék észrevéte­leiket az esetleges bányaká­rok elkerülésére. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy községeink túlnyomó többsé­gének a Minisztertanács hatá­rozata alapján el kell készí­teni a távlati községrendezési tervet. Ennek egyik fékje volt az is, hogy a bányaművelés irányát, jövőjét nem is­mertük megfelelően, nem tudtuk, hogy mikor kez­dődik meg éppen ott, az adott területen a munka. Most a bányatörvény ezt figyelembe veszi a községrendezési tervek jóváhagyása alkalmával és egy sor okot kiküszöböl, amelyekből bányakárosultsá- gok származtak. A termőföldekben csak át­menetileg okoznak károkat. Sajnos, ugyanezt Magyaror­szágon az utóbbi időkig nem mondhatjuk el. Talán emlé­keznek a tisztelt Országgyű­lés tagjai a gánti, a nyírádi bauxit külszíni fejtések he­lyeire, ahol bizony nagy pusz­títások mentek végbe a ter­mőföldeken. Hasonló példá­kat lehetne még hozni a ba­dacsonyi kőbánya területéről, de a borsodi szénbányászat területén is nagyon sok kárt okozott a külszíni művelés, nagyon sok földet vett el a szántóföldi területből. Ez an­nál is fontosabb kérdés, mert a bányásztelepülések ugyan egyre nagyobbak, de mindig a legjobb termő­földeket foglalják el és bizony gyakran előfordul, hogy a külszíni fejtést nem elég tervszerűen és nem elég szakszerűen ke­zeljük. Köztudomású, hogy Magyar- országon nincsenek többmil­lió hektáros szűzföldek és fában is nagyon szegény or­szág vagyunk. Ha mi ezeket a területeket a bányák kül­színi művelésével elvonjuk a szántóföldi műveléstől, akkor a termelőterületünk csökken. Ez pedig — ha számbavesz- szük a nagyüzemi gazdaságok növekvő eredményeit is — mégiscsak kiesést jelent a népgazdaságnak. Ma már egy­re több jó példát látunk arra, hogy külszíni fejtés esetén szakszerű munkával újból hasznosíthatóvá tudjuk tenni az elvont területet, vagy szántóföldi termelést teszünk lehetővé, vagy erdőtelepítést hajtunk végre. Véleményünk szerint az új hasznosításhoz az szükséges, hogy a továb­biakban az eddiginél is több segítséget nyújtsanak a bá­nyászathoz szorosan kapcso­lódó erdészeti vállalatok és továbbra is eredményes mun­kát folytasson az Erdészeti Kutató Intézet. Az Erdészeti Kutató Intézet már eddig is nagyon jó szolgálatokat tett a külszíni fejtéseknél az ot­tani talaj felmérésével. Kötelező tantárggyá kell tenni a bányatörvényt Tisztelt Országgyűlés! A bányatörvény javaslatának 12. paragrafusa azt mondja: a felelős műszaki vezető felel a törvény és annak alapján kiadott műszaki és biztonsági rendelkezé­sek végrehajtásáért, vala­mint megtartásuk ellenőr­zéséért. A műszaki vezető felelős­sége nem érinti más szemé­lyeknek beosztásuk, illetve a munkakörük alapján fennálló felelősségét. A törvényjavas­latnak erre a paragrafusára hivatkozva javasolnám a tisztelt Országgyűlésnek, hogy hatalmazza fel a nehézipari minisztert a következőkre: tegyen lépéseket a Művelő­désügyi Minisztérium vezetői­vel egyetértésben, hogy a Műszaki Egyetemen — elsősorban a bányászati tagozaton — tegyék kö­telező tantárggyá a bá­nyatörvény oktatását. Még egyszer szeretném in­doklásul felhozni az említett paragrafust, mert mint lát­juk, a törvény, az abban fog­lalt szabályok ismerete elen­gedhetetlen egy felelős bá­nyavezető munkájához. Hang­súlyozom, rendkívül hasznos lenne, ha az egyetemen vég­zett bányamérnökök úgy ke­rülnének ki az életbe, hogy birtokában vannak, ismerik a bányatörvényt. Ennek ok­tatását egyébként ki lehetne terjeszteni az építőanyagipari tagozatra is, elsősorban a kő­bányászat, vagy az agyag- és ásványbányászat vonatko­zásában. A törvényjavaslat törvényerőre való emelése után szükségesnek tartom azt is, hogy az általunk elfogadott törvényt minél szélesebb rétegekkel is­mertessük meg. A zárórendelkezéseknél és a hatósági részben ugyanis az áll, hogy e törvény 1961. jú­liusában lép életbe. És ezt azzal indokolja, hogy több olyan átmeneti intézkedés szükséges, amelyet nem tu­dunk máról holnapra meg­valósítani. Véleményem sze­rint, ha a törvénybe foglalt feltételeket időben az illeté­kesek tudomására hozzuk és ezzel is segítjük őket egyéb intézkedések megtételében, akkor hozzájárulunk a tör­vény mielőbbi valóraváltásá- hoz. Ismeretes, a szénbányá­szat, a széncsaták hősei, az ellenforradalom utáni kon­szolidáció idején milyen dere- kas munkát végeztek. Ez a törvény hozzájárul­hat ahhoz, hogy a bányá­szok még jobb eredmé­nyeket érjenek el. Sályi képviselőtársam fel­sorolta azokat az intézkedése­ket, amelyeket kormányunk az államosítás óta eltelt idő alatt a bányászok erkölcsi megbecsülése érdekében tett.. Véleményem szerint a most beterjesztett tör­vényjavaslat a bányászok újabb erkölcsi megbecsü­lését jelenti, s mivel a törvényt összessé­gében és részleteiben is he­lyesnek tartom, a Nógrád me­gyei képviselőcsoport és ma­gam nevében a tisztelt Or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) Az országgyűlés a hozzá­szólások után úgy határo­zott, hogy Jakab Sándor kép­viselő indítványát — amely szerint az új törvényt, mint tantárgyat, oktassák a Mű­szaki Egyetemen — megvita­tásra az ipari bizottsághoz utalja. A bányászatról szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta az országgyűlés. Bátran támaszkodhatunk a tanácsokra Véleményem szerint a tör­vényjavaslat készítői nagyon hasznos és jó szolgálatot tet­tek államunknak, amikor a bányakárosultság eldöntésé­nél bekapcsolják a tanácsokat, mint az államhatalom helyi szerveit. Meg kell ezt tenni azért is, mert a tanácsok több mint tízéves fennállásuk alatt, jó munkájuk alapján szinte összenőttek a községek lakóival és a legkisebb jogi kérdésekkel, sokszor még családi problémákkal is biza­lommal fordulnak az embe­rek a tanácshoz. A bánya­károsultság esetében is már az első falrepedés láttán első­nek a tanácshoz vezet a ká­rosult útja, ott kér útbaiga­zítást és ott. keres orvoslást is. Ennek lehetőségét a tör­vényjavaslat most magában foglalja, amit törvénybe kí­ván iktatni. Véleményünk szerint, helyesen, mert a ta­nácsok a bizalmon túl még rendelkeznek helyi ismere­tekkel is'. A tanácsok beiktatása az­zal az előnnyel is jár majd, hogy meggyorsítja a bányakárok intézésének menetét. Ahogy említettem már, a most fennálló hiányos ren­delkezések folytán a bánya- vállalat. vagy éppen a bánya­károsult nem egyszer szak­értő kirendelését, igénybevé­telét kérte és ebből kifolyó­lag a különböző peres eljá­rások késleltették az intéz­kedést. Most, amikor felha­talmazzuk a tanács illetékes szei’veit a bányakárok meg­állapítására, kiküszöböljük az ügy intézésében a korábban megvolt felesleges lépcsőfoko­kat. Véleményünk szerint helyes a bányatörvénynek az a fejezete, amely a bánya­károkat rendezi, méghozzá úgy rendezi, ahogy az az előttünk fekvő törvényjavas­latban áll. Ésszerűséget a külfejtéseknél Tisztelt Országgyűlés! Szól­ni szeretnék még a bánya­törvény egy új fejezetéről, az újrahasznosításról. Abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy alkalmam volt lát­ni a Német Demokratikus Köztársaságban, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság­ban folyó külszíni bányafej­téseket. Megelégedéssel és örömmel tapasztaltam az em­lített helyekén, hogy a kül­színi művelés esetén a föld megmozgatását nagyon terv­szerűen, szakszerűen végzik. A fiatalok tanácskozásainak tanulságai Az ifjúsági szervezetek me­gyénkén belül legmagasabb fóruma az a küldöttértekez­let, amelyik ma tanácskozik a bányász kultúrotthonban. Ezt megelőzően már szeptem­ber 15-től a KISZ alapszer­vezeteink taggyűlésén, majd a járási és városi küldött- értekezleteken a KISZ-tagság 85 százaléka vitatta meg az ellenforradalom után újjá­szervezett ifjúsági szövetség mozgalmi tevékenységét, a további feladatokat. Ezeken a fórumokon a tanácskozá­sok tartalma megfelelt ifjú­ságunk komolyságának, a tár­sadalmi élet területén elfog­lalt szerepének, fontosságának. Már eddig is bebizonyo­sodott, hogy az ifjúsági szövetség szükséges, nem nélkülözhető a szocializ­mus építésében. Bebizonyosodott az is, hogy a mozgalom kommunista jellege legjobban felel meg az ifjú­ság jövőjét alakító vágyainak, szándékának. Mégis, melyek azok a leg­fontosabb tényezők, amelyek a tanácskozások konkrét ered­ményeiként könyvelhetők el? Elsősorban megállapítható, hogy a választó taggyűlések­re és küldöttértekezletre való készülődés, az, hogy a fia­talok eddigi munkájának el­bírálásában mind nagyobb eredményeket tudjanak fel­mutatni, a termelőmunka számtalan új módszerét hoz­ta felszínre. Ifjúsági brigá­dok alakultak a bányákban, az üzemekben, a termelő- szövetkezetekben, a gazdasági tevékenység csaknem vala­mennyi területén. Ezek a brigádok átvették a felnőtt­munkások tapasztalatait, sok közülük célul tűzte ki és el is érte a kitüntető szocia­lista jelzőt. E brigád-mozgalmon be­lül fiataljaink jobban megkedvelték a gépeket, elsajátították kezelésmód­jukat, nőtt a technikai fejlődés iránti érdeklődés. A termelőmunkában a fia­talok összefogásából szárma­zó komoly eredmények fel­hívták a gazdasági vezetők fi­gyelmét az ifjúságban rejlő alkotó erők fokozottabb meg­becsülésére, hasznosítására. Üzemeinkben ma már na­gyobb feladatokat mernek bíz­ni a fiatalokra, nőtt a KISZ tekintélye, erkölcsi alapja. Másik ilyen pozitív követ­kezménye a tanácskozások­nak, hogy a KlSZ-szerveze- tek, a KISZ-tagság egésze élő, belső kapcsolata erősö­dött a pártszervezetekkel, a párttagsággal. Ebben is ki­fejezésre jutott a pártnak az ifjúságért érzett felelőssége, de az is, hogy a fiatalok tisztelik, szere­tik a pártot és forradal­mi tapasztalatokért a párt­hoz fordulnak. E szorosabb együttműködés látóközeibe hozta annak az elképzelésnek valóraváltasát, hogy a párttagság egyre több fiatallal növekedjék, olyanok­kal, akik meggyőződéssel és öntudatosan törekszenek a pártba. Ugyanakkor igazolást nyert az az elv is, hogy az ifjúsági szövetség sokrétű fel­adatának végrehajtását gyor­sítja, eredményesebbé teszi e szoros együttműködés, ami­re a továbbiakban is legalább a mostanihoz hasonló szük­ség van. Az az elv is világosabbá vált, hogy a KISZ ,nem öncélú cso­portosulása az ifjúság egy részének, hanem vezető­szerve, irányítója az egész magyar ifjúságnak. A brigádmozgalom, a kultu­rális és sportmunka nem szű­kíthető le csak a szervezett fiatalok körére. Ezért az elég gyakran fellelhető befelé for­dulást meg kell szüntetni és a KISZ-nek foglalkozni kell a nem tagjai közé tartozó fiatalokkal is. Itt a fáradhatat­lan és türelmes nevelőmun­kának, az okos felvilágosító szónak van nagy szerepe. Ez viszont érettséget, bizonyos fokú bölcsességet feltételez a kiszesek részéről, s erre pél­dát bőven találnak a mun­kásmozgalom történetéből. Az egész fiatalság átfogása, moz­gósítása az új társadalom megteremtésében való aktív harcos részvételre nem köny- nyű feladat, ehhez sok olyan kiszesre van szükség aki be­látja. hogy sokoldalú önkép­zéssel, a tanulási lehetőségek teljes, hasznos kiaknázásával, az élet minden kérdésében jártas emberré kell válnia. Most, amikor a megyei kül­döttértekezlet tanácskozása folyik, e gondolatok elmé­lyítéséhez, megvalósításuk módszereinek sokoldalú ta­nulmányozásához, ennek alap­ján előrehaladásukhoz kíván fiatalságunknak sikereket a dolgozók társadalma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom