Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-30 / 96. szám

4 NÓGRÁDI NÍPÜJ3A© 1960. november 30. f Ember született Van-e alapja az aggodalmaskodásnak? Mekkora öröm egy család életében az új élet világ- rajötte, a nagyon várt esemény: amikor egy ember szü­letik, egy apró emberke, az élet nagy reménysége. Jöt­tére nemcsak a család vár, modernül felszerelt kórhá­zak, lelkiismeretes orvosok, szakképzett ápolónők sietnek az élet első napjaiban seg tségére. A kismama bevonul a kórházba. A szülési gyors, sokol­dalú vizsgálat előzi meg. Képünkön Gulácsi György szülészorvos a kismama vér­nyomását méri. Az ápolónők a párnapos kis csöppségeket kocsira pakol­ják. Ez viszi őket a kórterembe a türelmetlen anyukák­hoz. A boldog pillanat: találkozás a kiéhezett, ösztönösen enni kérő emberkével. Utána gondos és pontos mérés következik. Naponta el­lenőrzik a csecsemő gyarapodását. A kórházból csak egészséges, szépen gyarapodó csecsemő távozhat. (Somogyvári László és Üjlaky Mária riportja.) A mikor a tanulóifjúság munkára neveléséről esik szó, nem csupán a szü­lők, hanem a társadalom szé­les rétegeinek nagy érdeklő­dését váltja ki. És ez érthető, hiszen az iskolai rendszerünk­ben új ez a tanítás. Érthető hát — ha különösen a szülők — pontos válaszokat keres­nek, kutatják mi van a mun­kára nevelés mögött. Nem egy szülőben felvetődik a gon­dolat, nem jelent-e gyermeke számára megerőltetést ez a foglalkozás? Megállapíthat­juk, hogy a nagy érdeklő­dés nincs arányban a tájé­kozottság mértékével. Ebből adódik, hogy a munkára ne­velés hallatára — vagy a gyermek esetleges kedvezőt­len megjegyzésére — meg­alapozatlan találgatások kel­nek szárnyra. Szórványosan még felelőtlen híresztelések is. Már napok óta közkézen forog egy levél, amelyet név­telenül egy középiskolás diák­lány édesanyja fogalmazott meg. Megértjük az anyai szív aggódását. De ez esetben ag- gadalma leánygyermekéért, hogy esetleg a gyakorlati fog­lalkozáson túlzott munkákat végezne, alaptalan. A közgazdasági gimnázium igazgatója azt mondja, hogy a politechnikai foglalkozás óta javult a tanulók magatartása. Pedig ebben az iskolában még csupán szeptember óta végeznek a diákok gyakorlati foglalkozást. De annál inkább lemérhető a levélben szóban- forgó gimnáziumnál. Pontosan kimutatják, hogy a munkás- és parasztfiatalok önbizalma a gyakorlati munka során megnőtt, és ez az önbizalom a más területen levő le­maradásukat is legyűri és ál­talában minden tantárgynál emelkedik a tanulmányi ered­ményük. Egyébként arról tá­jékoztattak az acélárugyári munkások — akik az ott ta­nuló iskolásokkal foglalkoz­nak —, hogy a fiatalok már egészen jelentős feladatokat is meg tudtak oldani, amire na­gyon büszkék. Törekednek, hogy minél jelentősebb mun­kát végezhessenek. És ez így van az élet minden területén, ahová fia­talok elkerülnek. Aki látta ezeket a fiatalokat munka közben, megláthatta az áradó nagy érdeklődést, amely vitte őket a munka rejtelmeinek megismerése felé. És mindezt jókedvűen, felszabadultan. Va­lóban úgy van az, hogy a munkára nevelés nemesen ér­ző, erkölcsében szilárd em­bereket nevel. Szükségtelen volna a levél­ben foglaltakra részleteiben is visszatérni, mert hiszen arról van szó, hogy a rend­kívül nagy tájékozatlanság és az abból fakadó aggodalom szülte a levelet. Szabadjon azonban bemutatni azt az életet is, amelyet a politech­nikai oktatásban részt nem vett fiatal él. Nem általá­nosítunk, mert természetesen vannak kivételek. De ez az ifjú, az elmúlt évben vég­zett, az általános gimnázium humán tagozatán, s amióta kikerült az iskolából talán már a hatodik helyen dolgo­zik. De még elkerülhet a hetedikre is, mert csak tiszt­viselő munkát tud magának elképzelni. Jelen pillanatban pedig erre nincs szükség azért sem, mert vannak ilyen mun­kára speciálisan képzett em­berek. A szocialista társadalom ** építése teljesítmény­képes tudást, kezdeményező készséget és aktivitást köve­tel meg a dolgozó embertől. És olyan erkölcsi és jellem­vonásbeli tulajdonságokat, amely nemcsak képessé, ha­nem késszé is teszi őt, hogy építően és alkotóan vegyen részt a szocializmus építé­sének nagy munkájában. A gimnáziumot végzett fiatalok pedig a régi oktatási mód­szerrel nincsenek kellően fel­készítve arra, hogy bekap­csolódjanak a termelőmun­kába. Ebből ered, hogy öt­letszerű a pályaválasztás. Hi­ányzik náluk a hivatássze­retet és a hivatástudat. Az említett fiatalember egy élő példája ennek. Képtelen el­határozni magát, hogy mit tegyen és csak dobálódik min­denfelé. Egyesek féltik a gimnazis­tákat, hogy a szakmai kép­zés nem foglalkoztatás lesz majd, hanem komoly mun­kát követel. Valóban a po­litechnikai oktatás komoly munkát jelent. Munkát ko­molytalanul felfogni nem le­het. A gimnazisták igenis ta­nulják meg, hogy a munkát komolyan kell venni, a mun­ka felelősségteljes dolog. És ez elsősorban a gimnazis­táknak az érdeke. Mert a politechnikai oktatás nem csu­pán azért kell, hogy szak­mát adjunk a gyermek ke­zébe, vagy legalább is rá­vezessük őket egy bizonyos szakma elsajátítására. Nem csupán azért, hanem azért is kell, mert ez elengedhe­tetlen ifjúságunk szocialista neveléséhez. Ettől az okta­tástól várjuk, hogy megszün­tesse a fiataloknak az élet­től való elszakadását, és sok­oldalúvá váljanak a gyerme­kek. A politechnikai okta­tás megvalósításában tehát azt tekintjük fő kérdésnek: ho­gyan lehet a tanulók ter­melő munkáját olyan neve­lés^, tényezővé tenni, amellyel a lehető legnagyobb mérték­ben emelkedik általános mű­veltségük és egyre javítja er­kölcsi magatartásukat. És hogy ez nálunk ma legfőbb törekvés, az a társadalmi fejlődésünkből fakadó, tör­vényszerűen jelentkező szük­ségesség. amely az egyén fej­lődését és sokoldalú fejlődé­sét szolgálja és itt teljes egy­ség van a társadalmi közös­ség és az egyén érdekei kö­zött. A vasutas dolgozók egészségvédelméért A Vöröskereszt Bgyarmati szervezetének gondoskodó, jótékony tevékenysége igen sokrétű: mondhatni az egész lakosságra kiterjed. Szinte nincs olyan közegészségügyi kezdeményezés, egészségvé­delmi akció, melynek gya­korlati megvalósításánál ne működnének közre a szerve­zet lelkes, áldozatkészségtől áthatott társadalmi aktívái, névtelen katonái. A MÄV dolgozóinak egészségvédelme már hosszabb ideje foglalkoz­tatja az illetékes vezető­ket, hiszen a fokozott baleseti veszély lehető­sége parancsoló szükség- szerűségként követeli meg a megkülönböztetett figyelmet, törődést. E meggondolástól vezettet­ve született meg az újabb nemes kezdeményezés: a ba­lassagyarmati vasútállomás területén „PÁLYAUDVARI EGÉSSZÉGÜGYI ÁLLO­MÁS” kezdte meg működé­sét, amely a harmadik ilyen jellegű intézmény az egész ország területén. Az ötlet a Vöröskereszt városi szervezetének elkép­zelései nyomán, dr. Szabó József MÁV intézeti főorvos irányítása mellett vált va­lóra. Az egészségügyi állomás aktivistáit, parancsnokát' és beosztottait egyaránt dr. Szabó elvtárs képezi ki, önként vállalt társa­dalmi munkában. Dicséret illeti a fáradha­tatlan szervező munkáért a főorvoson kivül a Vöröske­reszt e mozgalomban is lel­kesen részt vett aktivistáit, elismerés jár a helyi Állo­másfőnökség és a Pályafenn­tartási Főnökség vezetőinek is, akik készséggel bocsátot­ták e nemes cél rendelkezé­sére a kért helyiséget szint­úgy, mint a szükséges felsze­relést. TV ekünk kötelességünk embereket az életre felkészíteni, és már úgy fel­készíteni, hogy a megvaló­sult szocializmusban ne áll­janak tanácstalanul, hanem otthonosan éljenek, dolgozza­nak. Ma a tudomány óriási ütemben halad. Erőteljes lé­péssel haladunk az atomkor­szak felé. Ma az a tudomány, amely valamikor a közép­iskola elvégzése után arra készítette fel az iskolából kikerülő diákokat, hogy va­lamelyik községházára admi­nisztrátornak mehessen, majd később esetleg jegyzőnek, ma már édeskeveset ér. Nekünk olyan tudományt kell adni az iskolából kikerült fiataloknak, mellyel zökkenő nélkül mennek a szocializmusból a kommu­nizmusba. És erre fiatalokat, horgolótűvel a kezükben, el­zárva a világtól nem tudunk felkészíteni. Ha ebben a mun­kában a szubjektív érzéstől engedjük magunkat vezettet­ni, még akkor is, ha szülők vagyunk, nem sok jót teszünk a gyermeknek. Kárt okozunk a gyermeknek, kárt okoz ma­gának a szülő, de kárt oko­zunk a társadalomnak is. Lenin azt tanítja: „a jövő társadalom eszményéi nem képzelhetjük el az ifjú nemzedék oktatásának, és ter­melőmunkájának egybekap­csolása nélkül: sem az ok­tatást és a művelődést ter­melőmunka nélkül, sem a termelőmunkát párhuzamos oktatás és művelődés nélkül nem tudnánk arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala és a tudomá­nyos ismeretek mai álla­pota megkövetel”. Leninnek ez a tanítása ma még idő­szerűbb mint volt valaha. Uejezzük tehát be az­*- zal, hogy nincs alapja az aggodalmaskodásnak. A gyakorlati oktatás igenis hasz­nos, fejleszti a gyermekeket, erkölcsileg, fizikailag. És ha a gyakorlati foglalkozások tanításáról akarunk véleményt alkotni, akkor személyesen győződjünk meg róla, mert erre megvan mindenkinek a lehetősége. Alkossunk véle­ményt, de igyekezzünk azt az élet mélyéről kiindulva alkot­ni. Tekintsünk a világba olyan szemmel, amilyen mértékben a világ halad az új, a jobb, a gazdagabb, a tudományo­sabb élet kialakítása felé. Ha így tekintünk a világba, akkor rádöbbenünk, hogy a munkára nevelés elsősor­ban a felnövekvő ifjú nem­zedék legfőbb érdeke. Bobál Gyula Szavalóversenyt rendeztek az acélgyári művelődési otthonban A Salgótarjáni Acélárugyár művelődési otthonában igen dicséretes munka folyik a fel­nőttek művelődési, szórako­zási igényei kielégítésére. Az elmúlt napokban azonban a környékbeli gyermekek részé­re is igen érdekes események zajlottak le itt. A könyv­barát hónap keretében nem­régen olyan nagy érdeklődés­sel fogadott mesedélelőttöt rendeztek, amelyen mintegy 400-an vettek részt. A részt­vevő gyermekek, de még a szülők is nagy érdeklődéssel hallgatták a szép és fordu­latos meséket, amelyekből szó­rakoztatásuk mellett igen ta­nulságos dolgokat is levon­hattak. November 27-én szavalóver­senyt rendeztek az acéláru­gyári művelődési otthonban, amelyet szintén nagy érdek­lődéssel fogadtak. A szavaló­versenyen részt vettek a sal­gótarjáni Sztahanov úti, a Május 1 úti általános is­kolák, a Madách Imre gim­názium tanulói, sőt még az acélárugyári Petőfi színját­szók közül is többen részt vettek a szavalóversenyben. Ez alkalommal 39 szavaló adott elő szebbnél szebb ver­set. A legjobb szavalok kö­zött végül is 16 könyvju­talmat osztottak ki. A szavalóverseny, amelyen mindenki részt vehetett, és szabadon választott verseket adhatott elő, szórakoztató és nevelő jellege mellett igen fontos fóruma a tehetségek kiválogatásának. Ezért igen dicséretes, hogy a művelő­dési otthon vezetősége a sok­rétű munkája mellett ilyen fontos rendezvényre is gon­dolt.-------------­ga zdagabban... Vajon ki vonhatná kétség­be, hogy a termelőszövetke­zeti tagok szakmai felkészült­ségének növelése, politikai és általános műveltségük eme­lése legalább olyan fontos té­nyező a szocialista mezőgaz­daság megteremtése szem­pontjából. mint a gazdasági eredmények szüntelen foko­zása! Nyilván ez a felisme­rés szülte azt az elhatáro­zást, hogy termelőszövetkezeti akadémia beindulásával ad­janak hasznos tartalmat az oly hosszú téli estéknek. Az okos gondolatot csak­hamar tett követte. Balassa­gyarmaton, a népművelési és a mezőgazdasági szervek ve­zetői összedugták fejüket és a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat közreműködé­sével sokoldalú, változatos, komoly érdeklődésre számot tartható tervet dolgoztak ki a tsz-tagság oktatásának cél­szerű lebonyolítására. összesen 40 előadásból álló — 20 estét betöltő, eseten­ként 2—2 órás igénybevételt jelentő — program biztosítja a nemes célkitűzés gyakor­lati valóraváltását. Az agrártudományi ismere­tek kapják természetesen a legnagyobb teret. Ennek ke­retében előadás hangzik majd el a második ötéves terv mezőgazdasági jellegű célki­tűzéseiről, a termelés meg­szervezéséről, a pénz- és hi­telgazdálkodásról, a helyes trágyakezelésről, a korszerű állattartás követelményeiről, a tervkészítésről stb. A történelmi szak kereté­ben megismerkednek a pa­rasztság kialakulásával, a job­bágyfelszabadítás . eseményei­vel, a földmunkás és sze­gényparaszt mozgalmak le­folyásával stb. Szakmai szempontból kiváló felkészültségű előadógárda áll rendelkezésre, s mi sem ter­mészetesebb, mint az a terv, hogy az előadások kiegészí­téseként filmvetítést is tar­tanak, gazdag szemléltető segédanyagot használnak majd fel. Hol vagyunk már azoktól az átkos időktől, amikor a „buta paraszt” jelző egy pusz­tulásra ítélt társadalmi rend szégyenletes valóságát tük­rözte? A parasztság felemel­kedése nem ábránd csupán, hanem gyakorlati valóság. Gyürky Zoltán FELHÍVJUK FIGYELMÉT, hogy « szobafestést és bútormázolást télen is szakszerűen ké­szít a Szécsényi Ruhá­zati és Szolgáltató KTSZ festő részlege. (588)

Next

/
Oldalképek
Tartalom