Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-02 / 88. szám

I960, november 2. NÓGRÁDI NtPÜJSAG 7 \ A féli felkészülés helyzete a kereskedelemben A MUNKAVÉDELMET IS MEGVIZSGÁLTÁK A KERESKEDELEMBEN A Kereskedelmi, Pénzügyi <és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Munkavé­delmi Bizottsága a közelmúlt­ban megvizsgálta a kereske- ■delmi egységek, illetve ke­reskedelmi vállalatok felké­szültségét a téli időszakra. Emellett a vizsgálat során gondot fordítottak a munkavé­delmi követelmények be­A jobbágyi Ezeken az őszi napokon •nem, is tud az ember már el­igazodni. Az idő mintha tré­fát űzne az emberrel. Nézzük a gépek munkáját a jobbágyi tsz tábláin. Az egyenletesen előkészített ta­lajon fürgén száguld az Utos traktor, utána a szovjet vető­gép. A vetés minősége is ki­fogástalan, s mivel a tábla az út szélén van, az arra el­járók igencsak megnézegetik. Még vagy három fordulót kell a Dt-nek kiszántania a jobbágyi határban. Utána máris lehet a húszholdas táb­lában folytatni a mélyszán­tást. A Dt traktoron Szabó János ül. Két műszakban dol­gozik. öt óra felé jár az idő, s a műszak hajnal felé ér véget, akkor jön a váltótárs, Dobrócsi Sándor. A munka elég szaporán halad, egy mű­szakban 6 hold mélyszántás a norma, de ha a traktoros ügyesen csinálja, mint ahogy azt Szabó János is tette, a 10 holdat is el lehet végezni. .-----------------4»^%»----------------­Qt sz-ben dolgozó nyugdíjasok foglalkoztatottságáról tartásának vizsgálatára is. A bizottság megállapította — mintegy 50 boltegységben végzett helyszíni ellenőrzés alapján — hogy a vállalatok tüzelőbeszerzésüket általában a III. negyedévben elvégez­ték, kivéve az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalatot, ahol még ezzel kapcsolatosan hi­ányok tapasztalhatók. Emel­határban Szabó János régi dolgozója a gépállomásnak, bár korábban a magatartása nem volt pél­dás, és néha-néha a pohár fenekére is nézett, az utóbbi időben alaposan megválto­zott. Nagyon megszerette a gépét, annak karbantartásáról sem feledkezik meg. Váltó­társa azonban jobban igyekez­hetne. Négy nap alatt 40 hold mélyszántást végeztek el, ebből ő 32—őt, váltótársa csak nyolcat. Egyébként az a szabály a két műszakban dolgozó trak­torosoknál, hogy egymást a helyszínen váltják. Nem így történt ez a legutóbbi váltás­nál. Amikor Szabó elvtárs kiért a táblára, váltótársát már nem találta, s hogy az mennyi üzemórát dolgozott, arról könnyű meggyőződni, mert a Dt-n levő óra ponto­san jelzi az eltöltött órát. Jobb munkát vár tehát a gépállomás Dobrócsi Sándor­tól, de maga a tsz tagsága is. SCHRODT ERNŐ Az 5/1959. Mü. M. sz. r. 128. §-ának módosításaként megje­lent a 7/1960. (X. 14.) MÜ. M. számú rendelete, amely szerint 1960-1961. években azt a nyug­díjast kell keresőfoglalkozást folytatónak tekinteni, aki ezek­ben az években a naptári év folyamán 250 munkaegységnél elmén részesülnek 260 forintos ellátásban. Az ügyben bővebb felvilágo­sítást a salgótarjáni SZTK al­központ, illetve a balassagyar­mati kirendeltség nyugdíj cso­portja nyújt. lett általánosságban biztosí­tották a szükséges kályhákat is. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat például saját vertikális üzemében 17 da­rab kályha javítását végezte ej, az új kályhák beszerzése mellett. A fűtéssel kapcsolat­ban a legkomolyabb hibát a balassagyarmati FMSZ-nél találták, ahol egy raktárhe­lyiségből átalakított cipőbol- ‘•ot hoztak létre, azonban el- íelejtették, hogy ide kémény is szükséges. A nyílászárók javítását általában elvégezték a vállalatok, azonban a hi- degpadlózatú boltok meleg­padlóval és lábráccsal való elltásánál komoly hiányossá­gok mutatkoznak. A télre való felkészüléssel kapcsolatos vizsgálat során több helyen tapasztalta a bi­zottság — főleg italboltok­ban — hogy a pohármosás­nál a dolgozók karján a ru­ha átnedvesedik, s ez fokoz­za a megbetegedéseket. Kér­ték a vállalatokat, hogy a dolgozók részére ny­lon karvédőket biztosítsa­nak, egyéni védőeszköz­ként. Ez évben is ismételt gond a fűtőknél, hogy a rendelet­ben biztosított fűtési díjakat külön a szakmához tartozó vállalatok nem biztosítják, illetve elutasítják azzal, hogy ez csak a tanácsi, illet­ve közületi szervekre vonat­kozik. A télre való felkészülés ellenőrzésével egyidőben el­lenőrizte a munkavédelmi bizottság a munkavédelem helyzetét is. Megállapították, hogy a munkaruhák beszer­zése javult a korábbi évek­hez képest. A vendéglátóípa- ri egységeknél viszont sok mulasztás tapasztalható a szénsavpalackok rögzítésénél. Különösképpen figyelmet for­dítanak ugyancsak a vendég­látóiparra, ahol az év eddig eltelt részében 11 baleset fordult elő szemben a múlt évvel, ami- koris az állami keresekede- lem viszonylatában csupán 7 volt a balesetek száma. Kuba, veled van as égés» világ! A szovjet sajtó rendkívül nagy érdeklődéssel kíséri a kubai eseményeket. A lapok bő terjedelemben ismertetik a Havannából érkező jelenté­seket, s kommentárokat fűz­nek a különféle hírügynök­ségi tudósításokhoz. A szovjet sajtó kommentár­jaiban hangoztatja: Kuba ellen mind nyíltab­ban lépnek fel az ame­rikai monopóliumok kép­viselői, s az elűzött diktátor, Batista egykori munkatársai. A ku­bai nép azonban éberen őrzi a forradalom vívmányait, s a világ minden becsületes em­berével együtt tiltakozik az agresszió ellen. Egyébként mint a hírügy­nökségek jelentik, az az 1500 amerikai tengerészgyalogos, aki október 29-én part- raszállott a Kuba terüle­tén levő guantanamoi amerikai haditengerészeti támaszponton, hétfőn reg­gel elhagyta Guantanomót és visszaindult Puerto- Rico-i állandó támasz­Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány minisz­terelnöke nyilatkozott az al­gériai szabadságharc kitörésé­nek hatodik évfordulóján. Beszédét a tuniszi és a rabati rádió is közvetítette. A miniszterelnök megálla­pította, a meluni tárgyaláso­kon nyilvánvalóvá vált, hogy pontjára. A tengerészgyalogosok part­raszállását még az amerikai lapok is — mint ismeretes — „erőfitogtatásként” értékel­ték, s ez a manőver vala­mennyi latin-amerikai ország­ban felháborodást keltett. Sfe'W»---------------­a francia kormány a tárgyalá­sokon azt érti, hogy az algé­riaiak megadják magukat. Abbasz hangsúlyozta, „nem vagyunk hajlandók letenni a fegyvert olyan átlátszó ígér­getésekre, amelyek az önren­delkezés megvalósítását, az önrendelkezési elvet elítélő hadseregre, kormányzatra és rendőrségre bízzák”. Ferhat Abbasz nyilatkozata Drégelypalánk közelében lép be a Szovjetunióból induló kőolajvezeték A kőolaj és föld­gáz, valamint szár­mazékainak fel- használására az energiatermelésben, a vegyiparban, a közlekedésben és a népgazdaság egyéb területein igen nagy jelentőségű. Hazánkban a kő­olaj és a földgáz ipari jellegű kiter­melése 1937-ben in­dult meg Dél-Zalá- ban. Jelenleg a nagylengyeli olaj­mezőkkel együtt e terület szolgáltatja a kőolajtermelés közel 90 százalékát. Az utóbbi években indult meg a Dem­jén-Mezőkeresz- tes környéki — je­lenleg kisebb jelentőségű — olaj­mező kitermelése is. Magyaror­szág kőolajtermelése 1959-ben 1 035 000 tonna volt. Földgázterme­lésünk (1959-ben 330 millió köb­méter), 95 százaléka a dél-zalai olajvtdéken fekvő földgázmezőből származik. A délnyugat-dunántúli kőolaj és földgáz csővezetéken érkezik a várpalotai, a szőnyi, almásfüzi­tői és budapesti olajfinomítókba. Kőolaj- és földgáztermelésünk jelenleg még nem fedezi a ha­zai szükségletet. Az elmúlt év­ben 1,2 millió tonna kőolajat és 120 millió köbméter földgázt im­portáltunk. Míg az importált földgáz nagyrésze Romániából csővezetéken jut az országba, addig a kőolaj behozatalának zöme vasúton és vízi úton tör­ténik. A Szovjetunióból induló, s hazánkba Drégelypalánk közelé­ben belépő kőolajvezeték a kő­olajszállítási költségeket nagy­mértékben csökkenteni fogja. E kőolajvezeték magyarországi sza­kaszának végpontjánál^ Szász- halombattán épül fel hazánk legnagyobb olajfinomítója is. többet teljesít. Az 1960. és 1961. évben tehát a tsz-tag akár Tszny. szerint, akár Tny. sze­rint, illetve az általános nyug­díjtörvény szerint részesül nyug­díjban, 250 munkaegységet tel­jesíthet nyugdíjának korlátozása nélkül. A fenti rendelkezés szerint te­hát a nyugdíj folyósítást akkor kell megszüntetni és annyi hó­napon keresztül, ahányszor az -említett munkaegységnél 20-szal -több munkaegységet teljesített az 1960-1961. naptári év alatt. Ebből adódik az, hogy a nyug­díjasok a fenti időszakban 269 munkaegységig nyugdíjukat kor­látlanul megkapják. Viszont, ha már 270 munkaegységet teljesí­tenek, egy hónapig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, tekintettel arra, hogy a 250 mun­kaegységet 20 munkaegységgel meghaladta. Továbbmenve. ha 290 munkaegységet teljesít, ak­kor két hónapig kell a nyug­díj folyósítását szüneteltetni. A Tszny. szerinti öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban ré­szesülő termelőszövetkezeti tag köteles a bejelentést azonnal megtenni az Országos Nyugdíj- intézethez, amely napon a 270 munkaegységet elérte. Az álta­lános nyugdíjtörvény szerint részesülő nyugdíjasok pedig kö­telesek 8 napon belül bejelen­tést tenni az Országos Nyugdíj- intézetnek akkor, ha a 270 mun­kaegységet már teljesítették. A fenti kedvezmény, illetve rendelkezés nem vonatkozik azokra a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagokra, akik a 6/1960. (II. 14.) Korm. számú rendelet alapján részesülnek, il­letve részesültek öregségi, vagy rokkantsági járadékban. Ezen személyeknél 120 munkaegység után az év hátralévő hónapjai-* ban a járadékot szüneteltetni kell. Idetartoznak mindazok, akik 70 éven felüli, vagy 100 százalékos munkaképtelenség Mi újság a világpolitikában? Az elmúlt héten viszony­lagos „szélcsend” állott be a nemzetközi politikai élet­ben. Az ENSZ-közgyűlés ple­náris ülésének parázs vitái után a világszervezet most bizottságokban folytatja mun­káját. A legnagyobb érdek­lődés a Politikai Bizottság üléseit kíséri. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában korunk legégetőbb problémá­járól, a leszerelésről tárgyal­nak. A Szovjetunió küldött­ségének az általános és tel­jes leszereléről szóló javas­lata, mint tudjuk, végső fo­kon az összes hadseregek és vezérkarok feloszlatását, a fegyverzet megsemmisítését, illetve a katonai eszközök ar­ra alkalmas részének a bé­kés, termelőmunka szolgála­tába állítását, a külföldi ka­tonai támaszpontok felszá­molását stb. irányozták elő. Mindezeket természetesen szakaszosan és szigorú nem­zetközi ellenőrzés mellett. A bizottság előtt fekvő két nyugati javaslat ezzel szem­ben csak szóvirágokat tar­talmaz az általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegy­vereket szállító eszközök meg­szüntetéséről. a tömegpusztí­tó fegyverek kiiktatásáról, a fegyveres erők „csökkentésé­ről” stb. A nyugati javaslatok azon­ban nem jelölnek meg ha­táridőket ezeknek az intéz­kedéseknek a végrehaj fásá­ra; nem szólnak az idegen területeken levő támaszpon­tok felszámolásáról, sem pe­dig a tömegpusztító fegyve­rek gyártásának megszünte­téséről. A nyugati küldöttek, felszólalásaikban gondosan megkerülve a dolgok lénye­gét — gyakorlati leszerelési intézkedések helyett unos- untalan a fegyverzet szabá­lyozására és az ellenőrzésre vonatkozó régi javaslataik­kal hozakodnak elő. Ezek­nek a „felmelegített” javas­latoknak, mint a Novoje Vremja című külpolitikai fo­lyóirat megállapította, nincs más céljuk, mint az érintett államok titkos adatainak ki- fürkészése; magyarán szólva: a kémkedés törvényesítése. Amikor az ügyrendi mes­terkedésekkel a nyugati ha­talmak megakadályozták, hogy a leszerelést a plenáris ülé­sen vitassák; meg, Zorin, a Szovjetunió képviselője nyo­matékosan figyelmeztetett rá: a Szovjetunió nem fogja tűr­ni, hogy a Politikai Bizottság fórumát üres szófecsérlésre használják fel. Nem fogja tűr­ni, hogy félrevezessék a vi­lág népeit, amelyek tetteket, erőteljes intézkedéseket vár­nak, s egyszersmindenkorra meg akarnak szabadulni a háborúk rémétől, a háborúk minden eszközétől. Kongóban ezalatt az ENSZ zászlaját cé­gérül használva, tovább foly­tatják aknamunkájukat egyes nyugati nagyhatalmak a kon­gói nép ellen. Az ország tö- vényes kormányának, parla­mentjének működését lehe­tetlenné tették. Lumumba mi­niszterelnöktől változatlanul el van vágva a külvilág. Az ENSZ-parancsnokság a láza­dó Mobutuval alkudozik, Ka- szavubu köztársasági elnök pedig az úgynevezett főbiz­tosok tanácsát tekinti a vég­rehajtó hatalom letéteménye­sének. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között Mobutu zsoldosai akadálytalanul ter­rorizálhatják Kongó lakossá­gát, fosztogathatnak, gyilkol­hatnak Leopoldville benn- szülött-lakta negyedeiben, s Csőmbe katangai „miniszter- elnök” fittyet hányva az ENSZ kongói határozatának — háborítatlanul szövögeti terveit az oly gazdag tar­tomány elszakítására. Kongóból nap, mint nap zavaros, egymásnak sokszor ellentmondó hírek érkeznek. A nyugati lapok és sajtóügy­nökségek tudósításaiból azon­ban kiviláglik, hogy Mobutu ezredes alkalmatlannak bizo­nyult annak a szerepnek az eljátszására, amelyet az ENSZ-parancsnokságtól, illet­ve a mögötte álló, bizonyos imperialista köröktől kapott. „Hadserege” felett tényleges hatalmat már alig-alig gya­korol, s megbízói most lázas igyekezettel keresnek nála al­kalmasabb személyt, akivel valóra válthatják tervüket: a gyarmati uralom „kultúrál- tabb” formában való fenn­tartását Ilyen „új forma” lenne például a fiatal köz­társaság ENSZ-gyámság alá helyezése. Amíg az imperialista nagy­hatalmak az „oszd meg és uralkodj” elv alapján min­dent megtesznek a belső meg­békélés megakadályozására, tovább folyik : á belga tele­pesek visszaözönlése Kongó­ba. Az ENSZ ottani képvi­selőinek csütörtökön nyilvá­nosságra hozott jelentése sze- > rint csupán Leopoldvilleben 6500-ra emelkedett a belga alattvalók száma, a júliusi 4500-al szemben. Csőmbe ka­tonáit pedig belga tisztek ve­zetik, s a szakadár „kor­mányfő” újabb 67 tisztjét küldte brüsszeli kiképzésre. De nemcsak Kongóban igye­keznek visszaforgatni a tör­ténelem kerekét a tőkés nagy­hatalmak, elsősorban az Egye­sült Államok. Hónapok óta fáradoznak Laoszban is, Sou- vanna Phouma kormányának megdöntésén. Laoszban Souvanna Phouma miniszter- elnök nemrégiben kijelentet­te, hogy kormánya a nemze­ti függetlenség, a semleges­ség, a katonai tömbökön kí- vülmaradás útján kíván ha­ladni. Ez bőszítette fel az amerikai uralkodó köröket, akik a gazdasági segély meg­vonásától, a politikai zsaro­láson át, egészen a nyílt lázadás megszervezéséig min­dent elkövettek, hogy állás­pontjának megváltoztatására bírják a laoszi miniszterelnö­köt. A laoszi nép többsége ter­mészetesen rokonszenvez Sou­vanna Phouma programjával, támogatja a függetlenség, a semlegesség politikáját. A lá­zadó Nosavan csapatai már a kormánycsapatokkal vívott nem egy ütközetből véres fej­jel távoztak. A Patet Lao, a népi ellenállás szervezete a kormány képviselőivel foly­tatott tárgyalásokon osztat­lan támogatásáról biztosítot­ta Souvanna Phouma poli­tikáját és kinyilvánította kész­ségét az árulók elleni közös harcra. A laoszi miniszter­elnök pedig csütörtökön be­jelentette: Laosz örömmel el­fogadja a Szovjetunió által felajánlott gazdasági segélyt. Ez a politikai feltételekhez nem kötött, önzetlen, baráti segítség ellensúlyozhatja az amerikai támogatás megvo­nását és lényegesen hozzá­járulhat Laosz gazdasági hely­zetének megszilárdításához. Az elmúlt hét kiemelkedő eseményei közé tartozik még az el-salvadori államcsíny Ebben a mintegy két és félmillió lakosú közép-ameri­kai köztársaságban megdön­tötték Jósé Maria Lemus el­nök négy éve fennálló dik­tatúráját. A hatalmat pol­gári és katonai junta vette át Miguel Castillo ezredes ve­zetésével. El-Salvadorban szeptember óta statárium és rendkívüli állapot volt, amelyet a sú­lyos szociális és gazdasági helyzet ellen kirobbant gya­kori tüntetések miatt hirdet­tek ki. Nem tudjuk még milyen színezetű és milyen eredmé­nyekkel jár majd az állam­csíny. A UPI és más nyu­gati hírügynökségek állításai szerint, a katonai államcsíny­nyel elejét akarták venni egy „radikális”, azaz népi fel­kelésnek. Mindenesetre az államcsíny első jelei elég biz­tatóak. Az új kormány-junta ugyanis bejelentette a rend­kívüli állapot megszüntetését, a gyülekezési tilalom felol­dását, a politikai foglyok sza- badonbocsátását, a kongresz- szüs feloszlatását és a leg­felső törvényszék bírálnak, valamint az országos válasz­tási hivatal vezetőinek me­nesztését. Bárhogyan is ala­kuljanak tehát a dolgok Sal­vadorban, ez az államcsíny újból megmutatta, hogy a régi módon kormányozni már — az Egyesült Államok tő- szomszédságában sem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom