Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-12 / 91. szám
4 NÓGRÁDI nípüjsa® 1960. november 12. Koch Róbert hagyatéka Koch Róbert az orvostörténelem legnagyobbjainak egyike. Ez évben emlékezünk halálának 50. évfordulójáról. Nevéhez fűződik többek közt a giimőkór okozójának, a róla elnevezett Koch-ba cilusnak felfedezése is 1882- ben. Fáklyaként világított bele a sötétségbe ez az új ismeret. Mindaddig tétlenül kellett nézni a tuberkulózis szörnyű pusztításait, amíg közvetlen okát nem ismerték. Most végre megindulhatott az a hosszú fejlődési lánc, ami a mai szervezett tbc elleni küzdelemhez vezetett. Magának a tbc betegségnek nyomait mintegy ötezer évre visszamenően tudjuk követni. Igazán népbetegséggé azonban csak a kapitalizmus kialakulásával vált, amikor a túlzsúfolt, nyomorgó városi proletariátus fogékony rétegként esett a kór áldozatává. A századforduló idején hazánkban például minden tízezer lakosra évente mintegy negyven tbc-s haláleset jutott. Ma már ennek tizedré- szénél is jóval kevesebb. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gümőkórt, mint népbetegséget máris felszámoltuk volna. Erről még nincsen szó, csupán arról, hogy korlátokat szabtunk pusztításának. Hazánkban ma még sok gümőkóros beteg fertőzi környezetét. Ezek nagyobbrészét ismerjük is. A még ismeretleneket igyekszünk feltárni intenzív kutatással, aminek eredményeként évente több ezer új beteget fedezünk fel. Statisztikai számítások azt mutatják, hogy minden hatodik-hetedik ember életében találkozik a tuberkulózissal. Ilyen arányok mellett érthető, hogy szocializmust építő társadalmunk minden erejével a tbc népbetegség felszámolását tűzte ki céljául és ehhez a reális lehetőségek adva is vannak. Kiterjedt gondozóintézeti hálózat biztosítja országszerte — egyéb egészségügyi szervekkel karöltve — a gümőkóros betegek felkutatását, gyógyítását és a betegség megelőzését. A felkutatásnak az utóbbi években bevezetett korszerű módja az úgynevezett rönt- gen-emyőfénykép szűrés. Ennek révén megyénkben a lakosságról két-három évenként mellkas röntgenfelvételek készülnek. így mód nyílik arra, hogy a kezdődő betegséget — mielőtt az még panaszt okozna — idejében felfedezzük és biztos eredménnyel gyógyíthassuk. A betegek fokozott gyógyítási igényének megfelelően, új kórházak létesülnek. Megyénkben például Nógrádgár- donyban létesült ilyen két évvel ezelőtt. A kórházi kezelést nem igénylő betegeket a gondozóintézetek látják el gyógyszerekkel. Tekintettel a tbc népbetegség jellegére, a jövő évtől kezdődően a nem biztosított betegek részére is teljesen ingyenessé válik mind a kórházi, mind a gondozóintézeti kezelés, melynek oroszlánrészét azonban eddig is államunk vállalta magára. Az idejében felfedezett gümőkór ma már jól gyógyítható betegség. Sajnos, még mindig sok a nehezebben gyógyítható, elhanyagolt állapotban felfedezett beteg. Szükség esetén azonban ma már nemcsak gyógyszer, hanem korszerű tüdősebészeti osztályok is rendelkezésre állnak. Az elmondottak mellett azonban a legfontosabb a gümőkóros megbetegedés megelőzése BCG-védőoltások révén. Ezt kormányzatunk ugyancsak az utóbbi években tette lehetővé, aminek következtében a fertőzésen még át nem esett gyermekek rendszeresen és maradék nélkül védőoltásban részesülnek. Mivel azonban a tbc elterjedtsége a kapitalizmusból átöröklött, széles néprétegeket érintő nyomor következménye, érthető, hogy felszámolása nemcsak orvosi feladat. A párt és a kormányzat politikája az életszínvonal tervszerű és széles alapokon nyugvó emelését tűzték ki célul és ez egyben a gümőkór felszámolásának is alappillére. Ez a szociális feladat jut kifejezésre a tbc felszámolását célzó új, átfogó kormányrendeletben is, amikor azt társadalmi ügynek tekinti, melyben minden magyar állampolgárnak részt kell vennie. Ma már világosan látjuk nemcsak a feladatot, hanem a lehetőségeket is. Hogy mennyiben élünk e lehetőségekkel, az alapjában véve rajtunk múlik. És ha becsülettel helytállva elérjük, hogy húsz év múlva hazánkban már a gümőkór nem lesz rettegett népbetegség, akkor elmondhatjuk, hogy méltó örökösei voltunk Koch Róbert- nek. Dr. Balogh Oszkár Ballada a katonáról Amikor az ember nagy művészi élményt nyújtó műalkotást lát, napokig a hatása alatt van. így voltam a Ballada a katonáról című Csuhraj-filmmel is. Csuhraj művészi ábrázoló erejével maradandót alkotott. Most, ha napok múltán boncasztalra tenném ezt a filmet, talán egy mondatban azt írhatnám, hogy egyszerűségével volt nagyszerű ez a film. Ha azonban e megállapításon túl részeiben akarja elemezni a néző a filmet, láthatja, hogy a szovjet filmművészetnek ez az új alkotása méltó követője a kiemelkedő tradíciókkal rendelkező szovjet filmművészetnek. A film tartalma érthető, világos, egy katona sorsa pereg le előttünk. Egy olyan katonáé, aki fiatal, fél a haTsz problémákat is segít megoldani a romhányi nőtanács Romhány községben 310 nő lépett be a tsz-be. Ebben az évben lett tsz község Romhány és ez új helyzeteié állította a helyi nőtanács vezetőségét is. A nőtanács vezetőségének zöme termelőszövetkezeti parasztasszony, így alkalmas a nőtanács az asszonyok irányítására. A nők a különböző állami, társadalmi szervezetekben még nem kellőképpen képviseltetik magukat. Kivétel a tsz-vezetőség, ahol két nő, a tanács, ahol egy vb-tag és öt tanácstag és a Hazafias Népfront bizottsága, ahol majdnem húsz nő tevékenykedik. Az asszonyok szívesen vesznek részt a különféle, őket is érintő problémák megvitatásában, így például máig is emlékezetes a 14 női munkacsapatvezető tapasztalatcseréje a szátoki és tereskei munkacsapatvezető asszonyokkal. Ezekről és hasonló problémákról tárgyaltak legutóbbi tanácsülésükön a romhányi hőtanácsban. Megállapították, hogy még sok mindent kell tenni az asszonyok jobb mozgósítása érdekében. Javaslatot tettek a tsz-vezető- ségének arra, hogy a következő gazdasági évben létesítsenek olyan melléküzem- ágakat, amelyek komoly pénzforrást jelentenek a termelőszövetkezetnek, de ugyanakkor megoldják a termelőszövetkezeti parasztasszonyok foglalkoztatását is. így egyebek mellett a baromfitenyésztést és a kertészet területének bővítését tervezik. , MAGTAR FILMEK A LENGTÉL KÖZÖNSÉG ELŐTT Az elmúlt tíz év alatt több mint hatvan magyar film került bemutatásra Lengyelországban. összesen 58 millió néző tekintette meg a magyar filmeket, amelyek közül legnagyobb sikere az „Állami áruház”, „Egy pikoló világos”, „Kétszer kettő néha öt” és „Civil a pályán” című filmeknek volt. OOOOOOOOOGGOOGOOOOOGOGOOOOOOOOOOOOOGOGOGOOOOOOOOOGOOOe OOOOGOOOOOGOOGOGOOGOGOOGGOGGGí A képzőművészeti nevelés feladatairól (Befejező rész) Szeretnék rövid áttekintést adni megyei viszonylatban az eddigi képzőművészeti nevelőmunkáról, és ismeretterjesztésről. Salgótarjánban képzőművészeti szakiskola alakult 1946-ban, amely először a bányánál, majd később az Acélárugyárnál működött 1956- ig. A múlt évig évente átlagosan két-három megyei és vándorképzőművészeti kiállítást rendeztek megyénkben. Tavaly két megyei képzőművészei kiállítás, három vándorkiállítás, és az újonnan létrehozott képzőművészeti szakkör tagjainak kiállítása került megrendezésre Salgótarjánban. 1960-ban a megyei képzőművészek tavaszi tárlatát, Vaszari—Cserepes és nemrégen Róna Emy vándor- kiállítását láthattuk. A tavaszi tárlat anyagából Nagy- bátonyban is rendeztek kiállítást. A TIT is rendezett két kiállítást a megyében, s jelenleg látható a megyei képzőművészek őszi tárlata. Az ismeretterjesztő előadások területén már nem beszelhetünk ilyen eredményekről. Jobbára csak ebben az évben lendült fel ez a munka, amikoris a TIT által rendezett bányászakadémiákon „Bányászok a művészetben” címmel 12 előadás hangzott el. Két előadás a giccs- ről és a műalkotásról, egy előadás a lakáskultúráról. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy megyénk országos viszonylatban utolsó helyen áll a képzőművészeti nevelés és ismeretterjesztés területén az eddigi eredmények ellenére is. Ez annak tudható be, hogy az illetékesek nem tulajdonítottak — s még most sem tulajdonítanak — méltó jelentőséget az ügynek. Valahogy úgy néz ki, mintha ezt egy szükséges rossznak tekintenék, amit meg kell csinálni, mert elő van írva. Tehát valamit tesznek is. Azt már nem nézik, hogy abban mennyi a jó és mennyi a rossz, igy nem is tudnak következetesen dolgozni. Az igényeket pedig aligha veszik figyelembe. Említést érdemel a Balassagyarmati Palóc Múzeum, illetve a gyarmati szervek tevékenysége, a képzőművészeti nevelés területén, mert a múzeumban több alkalommal rendeztek már ilyen kiállításokat. Persze, ott erre jobbak a lehetőségek is. No, de nézzük meg Salgótarján város 1960—61-es népműlési munkatervét. A munkatervben szépen leírták, hogy mit kell tenni a képzőművészeti nevelés érdekében. Javítani kívánják a képzőművészeti ismeretterjesztő tevékenységet, s ennek érdekében reprodukciókat szeretnének biztosítani e munkához. A város területén a tervidőszakban öt alkalommal kívánnak képzőművészeti ismeretterjesztő előadást rendezni. Folytatni akarják a javuló kiállítási tevékenységet. Biztosítani akarnak egy megyei, három vándor és egy szakköri képzőművészeti kiállítást. Erősíteni kívánják a városban működő mindkét képzőművészeti szakkört — különösen az acélárugyárit —, amelyekét munkaterv alapján fognak működtetni. Megfigyelhető, hogy a feladatokat felszínesen jelöli meg a népművelési felügyelő. Meg kellett volna határozni például a szemléltető eszközöket, a festészet, szobrászat, valamint az építőművészet köréből. A képzőművészeti ismeretterjesztő előadásoknál neg kellett volna határozni az előadások tematikáját, figyelembe véve a hallgatók fejlettségét és igényeit, valamint azt is, hogy kiknek a részére tartják az előadást, hány előadásra van igény. S ehhez biztosítani kellene a megfelelő szemléltető anyagot, eszközöket (dia-vetítő, dia-filmek, stb.) A kiállítások rendezésénél a fejlődést úgy látszik fordított értelemben vették figyelembe. Az eddigi két megyei kiállítás helyett csak egyet szerveznek, a három vándor és az egy szakköri kiállítás marad haladó hagyománynak. A munkaterv szerint két képzőművészeti szakkör működik a városban, amelyeket erősíteni kívánnak. Teljesen hiábavaló fáradozás az acélárugyári nem létező és nem működő szakkörrel ilyen nagy problémát okozni önmagunknak. Ügy látszik 1956- tól nem volt senki, aki ezt észrevegye. Paradoxon, de a tagokat már nem kell szervezni, a vezető is megvan. Csupán újból életre kell hozni az acélárugyári szakkört, hogy a valóságban is meglegyen, ne csak papíron, és jelentésekben szerepeljen. Sajnos, a pásztói járásban sem törődnek ezzel a kérdéssel. A terv szerint biztosítani kívánják a képző- művészeti kiállítások, és esetleg egyéb kiállítások anyagának fogadását ahelyett, hogy az igényeknek megfelelő anyag megszerzését, a kiállításokat, tárlatvezetést konkrétan megszerveznék, vagy biztosítanák. A járás területén Kálló, Mátraszőllős, Jobbágyi, Szirák községek művelődési otthonaiban látják biztosítottnak a <. kiállítási anyagok elhelyezését. Azonban a pásztóiak munkaterve is papírforma, minden konkrétum nélkül. Elhiszem, hogy az elhelyezés sok helyen probléma, de csupán csak ennek biztosításával nem merülhet ki a járás vezetőinek feladata, tevékenysége a képzőművészeti ismeretterjesztés területén. Hiába biztosítanak helyiségeket, ha nem lesz majd mit kiállítani. A megyei tanács művelődésügyi osztályának tájékoztatása szerint több helyen folyik a képzőművész-körök szervezése. Szécsényben, Balassagyarmaton, Pásztón mint járási székhelyeken, továbbá Somoskőújfaluban szintén van rá igény, de vezető nincs. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa még nem mérte fel ezt a területet. Nagy- bátonyban igény mutatkozik egy képzőművész-szakkör iránt, ahol szeretnék ezt létrehozni. Annak ellenére, hogy Salgó- *nrmnbnn és Balassagyarmaton néhanapján megnyílik egy kiállítás, megyei viszonylatban sajnálatos a helyzet A népműveléssel foglalkozó illetékesek sokkal jobban felmérhették volna az igényeket, a lehetőségeket, és a kívánt feladatok és célok megoldásának érdekében variálhatták volna ezeket. A munkatervi készítésén már túljutottak a művelődési otthonok vezetői, valamint a felsőbb szervek. azonban a példák mutatják, hogy e fontos kérdéssel vajmi keveset törődtek. E munka megindításához az kellene, hogy az illetékesek minél előbb biztosítanák ennek megindítási lehetőségeit. Pataki József Iáitól — a háborútól —, aki a kitüntetés helyett édesanyja házát, a szülői házat akarja szabadsága idején megjavítani. „Élő katona” — a filmbeli pozitív hős és Csuhraj fiatalos bátorsággal nyúlt a témához. Mondhatjuk, ilyen beállításban először a szovjet filmművészetben. t ... És hogy mi tetszett mégis a filmben? Nehéz a válasz, de könnyű is. Röviden lehetne válaszolni, hogy tetszett az egész film, mint egységes műalkotás, de nehéz is, hiszen Csuhraj mesteri rendezése mellett lehetne és kell is beszélni az operatőr sokatmondó felvételeiről, a hanghatás nagyszerű alkalmazásáról. „A film az első pillanattól kezdve, amikor a megszokott bevezető képek helyett felhangzik (nem elírás) valóban felhangzik a feszült csend, amelyben a tyúkok kotkodácsolása és a lányok nevetése hallatszik, attól a perctől kezdve, amikor megszólal a Narrátor nyugodt hangja, aki elmondja, miért járt a falu végére ez a fe- ketekendős asszony, ettől a perctől kezdve, s a film végéig boldog, megnyugtató érzés fogott él” — írja az egyik kritikus a filmről — igen, Csuhraj beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A legnehezebb utat választotta a művészetben, amely nem tűr kompromisszumokat és elvtelenséget. ... A tank üldözi a katonát. El akarja taposni. Nem elégszik meg a fizikai megsemmisítéssel — élvezni akarja munkáját. Ezért kergeti a tank a katonát. A haláltusában, a félelemben a pelyhedző kis katona kilövi a két tankot. Hőstett!? Csuhraj ezt képekben mondja el, gondoljunk csak vissza a képsorra, amellyel ezt a szituációt elénk tárta. A kamerát elfordítja, fejetetejére áll a kép. A háborúnak az emberekben okozott egyensúlyvesztése ez a képsor. A Ballada a katonáról, mondhatjuk úgy is, háborúellenes film, de helyesebben illik rá a jelző, hogy a XX. század haladó emberének csodálatos békekiáltása is. Az emberek lelkületének változásain, rezdülésein keresztül ismerjük és gyűlöljük meg a háború borzalmait. A szerelem — mint a művészet örök témájának — ábrázolása is mennyire új, lírai e filmben. Aljósa és Sura szerelme igaz. A természetességnek művészi fokon való ábrázolása: zsúfolt vonaton utaznak, a kamera közelképben hozza elénk a két fiatal arcát, nem halljuk hangjukat, de mindent értünk. A lány lobogó haja meg-megérinti a fiú arcát. Látjuk egymásba tűnni kedves, mosolygós arcukat, az elsuhanó szelíd tájak ölelkezését. Ugyanígy beszélhetnénk „visszaemlékező” képek sorozatáról, amelynek ilyen formában való meg- fkomponálását először láttuk filmen. ^„Öröm a víznek, lábmosás a vízcsapnál” e képsorok már csak az emlékezésnél tűnnek fel, mégis beilleszkednek a cselekménybe, emberi érzéseket fejeznék ki. Nagy rendezői meglátásról adnak tanúbizonyságot. A két fiatal szerelme már az erkölcsi normák tükrözője. Egy új társadalom emlőin táplált fiatal nemzedék szimbóluma. A hangnak, zenének és a dialógusoknak szerepe is különleges a Ballada a katonáról c. filmben. Minden a helyén van. Vagy mégsem? Csak egy jelenettel szeretném ezt bemutatni az olvasónak. Az édesanya és Aljósa találkozása, búcsúja. A zene nem csap át fortisz- szimókba, nem hallunk köny- nyekre ható búcsúszavakat, néma csend van. És csodálatosan, mégis mindent értünk. Ez a szovjet katona, aki- nék sorsa lepereg előttünk, azoknak a szovjet katonáknak állít emléket, akik a második világháború alatt harcoltak a hitleri fasizmus ellen. Akik elestek a háborúban, de nem szovjet földben temették el őket. És akik sírjára virágot hordanak, hősnek, felszabadítónak emlegetik. Fiatal volt, nagyon fiatal volt Aljosa is. „És most, amikor róla beszélünk, olyan dolgokat mondunk el, amelyekről az édesanya sem tudott...” Ezek a mondatok hangzanak el a film elején és talán az első pillanatra úgy gondolja a néző, valami nehéz, komor filmet fog látni. Nem. A filmet végig áthajta a határtalan optimizmus, valami különös derű, amely ebben az időben is él e felkorbácsolt ország népei szívében. És ez az optimizmus, derű a film komor részein is kisugárzik és a jövőbe mutat. Nem lehet szó nélkül hagyni a film kitűnő szereplőit sem. Grigorij Csuhraj olyanokat választott ki, akik először szerepeltek mozivásznon. Ennek ellenére kitűnen tolmácsolják hősük lelki tisztaságát, nemességét. Szinte nincsenek rosszul játszó színészek e filmben. A film szerzői igyekeznek megmutatni mindazt a jót, ami az emberi lelkekben rejlik. Ide kívánkozik mindkettőjük neve: Aljósa alakítója Vologya Ivasov, Sura alakítója Zsánna Proha- renkó. A többi epizódszerepet játszók is mély emberi alakítást nyújtanak. Egész kis epizódszerepben látjuk a neves Nyikoláj Krucsko- vot is. Egv tábornokot alakít. Rövid ideig látjuk, de olyan sok gondolatot rejtő és ellentmondásos érzésekkel küzdő kifejezéssel néz a távozó fiatal katona után, hogy emlékezetessé teszi ezt a jelenetet. E pár gondolatból talán érzi az olvasó, hogy egy különleges, nagy művészi tehetséggel megformált filmről van szó, amely a szovjet filmművészet új távlatait világítja meg. Kálovits Géza „Elegáns, ízléses öltözködés!“ Készíttesse ruháit a Balassagyarmati Szabók KT Szövetkezetében. Férfi és női mértékutáni munkák! Hozott anyagból la vállalunk! VALÓDI ÉS MÜBÖR- KABÄTOK! VALAMINT MOTOROS BÖRÖLTÖZETEK KÉSZÍTÉSÉ! (575) ön is keresse fel Nagy- bátonyban a bányavárosban a könyvespavilont 30 000 Ft értékű könyv közül már most kiválaszthatja karácsonyra a könyvajándékái Felnőtteknek, gyermekeknek, legszebb ajándék a könyv. (580)
