Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1960-10-22 / 85. szám
1960. október 22. NÓGRÁDI NlPÜJSAO 7 A munkaegység őre D iósi István, a moho- rai Mikszáth Termelőszövetkezet brigádvezetője. Nemrégen, mindössze egy hónapja, ott látják őt nap-nap után a tágas határban, kezében az ölezővel, vagy éppen á munkaegységet írja jóvá a termelőszövetkezeti irodán. Gondosan, pontosan végzi munkáját, hiszen a munkacsapatok irányítása, a szövetkezeti gazdák végzett munkájának pontos felmérése, a munkaegység jóváírás rendkívül fontos. Akár jobbra, akár balra tér el tőle az ember, kára származik belőle a közösségnek. Mindezeket Diósi István mondotta el, ahogy egy esős, hűvös délután a termelőszövetkezeti irodán összetalálkoztunk. Ott volt az elnök, meg a fiatal könyvelő is. S Diósi István szavai bizony tálára elém tolta a csapatkönyvet, amelyben rendben, pontosan felmérve sorakoztak a havonként ledolgozott munkaegységek. Találomra álltam meg egy névnél. — Jól van — mondta Diósi, ahogy rápillantott a fehér lapra, amelyen tintával írt számok, betűk sorakoztak. — Nézzük akkor meg, milyen munkát végzett, s mit keresett egy nap alatt a kaszálás idején Hrubecs Pál. — Az egyik nap — olvasta a könyvből a fiatal adminisztrátor lány, aki eddig az asztal sarkán szótlanul végezte munkáját — 750 négyszögöl vöröshere és 370 négyszögöl muhar kaszálása jutott rá. Ezért ar munkáért két munkaegységet kapott. — Majd szeme tovább siklott a papírlapon, s szavai nyomán egy másik, szorgos munkában eltöltött nap elevenedett fel előtt ink. — 670 négyszögöl vöröshere, s 170 négyszögöl muhar kaszálása... 1,6 munkaegység. Míg a lány ezeket olvasta, előkerült a munkaegység könyv, a számláló korong, s egy-kettőre meggyőződtünk róla, hogy pontosan, jól számolt Diósi István annak idején, amikor Hrubecs Pálnak írta jóvá munkája után a munkaegységet. — Ha erre nem vigyáznánk, úgy írnánk a munkaegységet, hogy a mögött nincs meg a teljesítmény, saját magunknak ártanánk. Hiába igyekezne a munkával Bíró Pál juhász, úgy érezné, hogy becsapódott, mert hiába szaporodott munkaegységeinek száma, az eredmény, a fi- zettség mégis kevesebb lett... S máris mondta Bíró Pál példáját, aki juhász a termelőszövetkezetben, igen jól dolgozik. Májusban például, több mint 140 munkaegységet ért el. Ennyire jött ki az anyajuhok gondozásáért, a bárányokért és a gyapjúért a munkaegységek száma, amelyet megint csak a munkaegység könyvből pontról pontra levezettünk. Aztán azt is kiszámoltuk, hogy Bíró Pál ez alatt az egy hónap alatt mintegy 4400 forintot keresett, a termelőszövetkezetben érvényben levő munkaegység értéke szerint. Mert a végzett munka pontos felmérése erre is kihatással van. Glózik Pál, a termelőszövetkezet elnöke így magyarázta: — Eredetileg nem egészen 26 forintra terveztük a munkaegység értékét. Nem nagy összeg, tudjuk, dehát fiatal szövetkezetek vagyunk, nem oszthatunk mindent szét. Időközben aztán módosítottunk a terven. Jelenleg 31 forint a munkaegység értéke nálunk, s reméljük, hogy ezt minden különösebb gond nélkül fizetni tudjuk. Ehhez a sok egyéb tényező mellett az is hozzájárult, hogy nem értékeljük sem kevésre, sem túl sokra a szövetkezeti gazdák munkáját. Csak annyi munkaegységet írunk jóvá, amely mögött megvan a termelési érték. N incs is különösebb probléma a Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezetben a közös munkával. Jó ütemben halad az őszi kalászosok vetése, s a szövetkezeti gazdák azóta már a burgonya betakarításán munkálkodnak. Jó a munka üteme, mert a szövetkezeti gazdák látják, hogy a közösben végzett munkájukért megkapják a megfelelő részesedést. A brigádvezető naponként méri, s pontosan kiszámítja, melyik gazdának mennyit ér aznapi tevékenysége. A munkaegység jóváírása sem volt eddig még probléma, s a szövetkezeti gazdák látjáknem rövidítik meg őket. Ez a gondosság éppen arra jó, hogy a közösben mindenki annyit kapjon munkájáért, amennyit éppen megérdemel. Vincze Istvánná különbség, akkor nyilván nem lehet különbség a szorgalom, a hozzáértés, s a munka jó minőségben való elvégzésére ösztönző erkölcsi erő, illetve készség tekintetében sem. A másik pozitív tényező, ami a számokból olvasható az, hogy a biztos megélhetés legmegnyugtatóbb forrását a cigányok az ipari üzemekben látják. Hiszen közülük a legtöbben gyárakban helyezkedtek el, legtöbben az üveggyárban, tűzhelygyárban és acélárugyárban. A gyári kollektíva nevelő, öntudatot formáló hatása, ha nem könnyen is, de utat talált a nem oly rég még kisebbségi érzés terheitől súlyos cigánydolgozók lelki világához, értelméhez. Közülük a legtöbb tagja a szakszervezetnek, többen párttagok, a fiatalok pedig megtalálják helyüket az ifjúsági szervezetben. Az üzemi szervezeti életbe való aktív bekapcsolódás élesen vetül ki a cigánytelepi életre. Konkrétan mutatkozik meg a rendben tartott, egyre szaporodó, tiszta lakások mind nagyobb számában, egészségügyi helyzetük önerőből végzett normalizálásában, illetve a törekvésben, hogy a nekik is jogos tanácsi segítség és saját társadalmi munkájuk párosítása révén emberibb körülményeket hozzanak létre. Konkrétan mutatkozik abban is, hogy a biztos kereseti alappal rendelkezők egyre többen döntik le a sárból és vesszőből épített egykori putrikat, s állami kölcsönök segítségével építenek maguknak korszerű lakóházakat Az új házak építési helyének megválasztásában már az is kifejezésre jut, hogy egyenrangúnak tartják magukat a nem cigányokkal, otthagyják az általuk is egyre inkább elfelejtésre szánt cigánytelepet, sok keservük temetőjét. És ez a betelepülés, az egész néppel való egészséges asszimiláció nem lehet dehonesztáló senkire nézve sem! Szándékosan hagytam utolsónak a cigányok művelődési igényeit szemléltető, annyira jellemző adatot. Az iskola- köteles koron felüliek között 89 analfabéta van, de a 39- ből 40, a 130 fő oláhcigány közül kerül ki, vagyis azok közül, akiknek túlnyomó része alkalmi munkás csupán, vagy munkanélküli, vagy ku- pec. A csaknem tízszer ilyen lélekszámú nem oláh cigányok közül mindössze 49 analfabéta nem nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy ezek zömében aggok, magatehetetlen betegek. Az analfabétizmus megszüntetéséért hallatlan erőfeszítéseket tett az elmúlt másfél évtized alatt a városi tanács és különösen az Iskola úti általános iskola pedagógus kollektívája és a nőtanács. De maga a cigányság egyáltalán nem volt homogén test ezekkel a törekvésekkel szemben. Itt, e kérHruscsov elvtárs beszédet mondott a moszkvai nagygyűlésen Csütörtökön ismét Moszkva felé fordult az egész világ figyelme. Innen hangzott fel most N. Sz. Hruscsovnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének hangja. A szovjet kormányfő csütörtökön délután találkozott Moszkva lakosainak képviselőivel, hogy beszámoljon arról a tevékenységről, amelyet a szovjet küldöttség végzett az ENSZ-közgyűlés tanácskozásának első huszonöt napján. Percekig tartó taps köszöntötte a szónoki emelvényre lépő Hruscsovot. — Ha megkérdezik tűlünk, érdemes volt-e elutaznunk New Yorkba, erre az ülésszakra, minden fenntartás nélkül kijelenthetjük, nemcsak érdemes, de szükség- szerű volt — mondotta. Hruscsov elvtárs ezután elmondta, hogy az ENSZ XV. ülésszaka a legegyetemesebb találkozó volt, ahol több mint harminc ország államfője, kormányfője és vezető államférfia vett részt. És számos konstruktív javaslat hangzott el az ülésszakon résztvevő államférfiak részéről, különös tekintettel a gyarmati igából felszabadult népek képviselői részéről is. Elmondta Hruscsov elvtárs, hogy a felszólalások kérlelhetetlenül elítélték az imperialista gyarmattartó világot. Ezután Hruscsov elvtárs a világban történt változásokról beszélt, elmondta, hogy amikor az ENSZ megalakult, akkor az Egyesült Államok volt a világ ura. De a világ politikai arculata a XV. ülésszak kezdetén rendkívül különbözött az ENSZ megalakításának napjaitól. Hruscsov elvtárs elmondta, hogy létrejött a szocialista világrendszer, amelynek országaiban él a földünk lakosságának több mint egyhar- mada. A szocialista országok hatalmas gazdasági erővel rendelkeznek, termelésük jelenleg a világtermelés több mint egyharmadára rúg, az ipari és mező- gazdasági termelés sok ágában pedig a világtermelésnek csaknem a felét adják. Továbbá — mint a szovjet miniszterelnök mondta — a gyarmati rendszer roncsain új, független államok keletkeztek. És ezek olyan politikát folytatnak, hogy kívül- maradnak a katonai tömbödésben megintcsak kezdeményezők és aktív résztvevők voltak az üzemi dolgozók. Ök látták szükségét leginkább ismeretek megszerzésének, hogy ezáltal alapot teremtsenek a szakmai felkészüléshez is. A példa ragadós, s a művelődési lehetőségek birtokában igen sokan hozták be a felnőtt cigányok közül múltból származó hátrányukat. A cigányok gyermekeinek általános iskolai kötelező tanulása ma még ugyan nem zökkenőmentes és több velük a probléma, mint a nem cigányok gyermekeivel. A különbség e tekintetben azonban az 5—6 évvel ezelőtti viszonyokhoz képest lényegesen redukálódott, s a fejlődés mindinkább halad a jó irányba. Érdekes az a tény, hogy ma már egyáltalán nem ritkaság az általános iskola elvégzése után továbbtanuló cigánygyerek. Iparitanulóiskolában, középiskolában, sőt főiskolában is tanulnak salgótarjáni cigányok gyermekei. Az itt eléggé hézagosán felvázolt kép jellemzi többé- kevésbé a valóságos helyzetet. Helyes lenne a következtetést úgy levonni, hogy amint a cigányok földrajzi elhelyezési terveinél mellőzik az elszigetelést, problémáik felvetésénél, megoldásánál is azt a szempontot kellene követni, mint az általános társadalmi problémák tekintetében. Ne szigeteljük el a cigányok ügyeit sem, ne bekön és csoportosulásokon. A következőkben Hruscsov elvtárs a Szovjetunió és a szocialista országok nagy sikereiről szólott és bejelentette, hogy egy sor tudományág fejlődésében maguk mögött hagyták az Egyesült Államokat. Majd a Kínai Nép- köztársaság helyzetéről szólott és Kína elismerésének nagy, világot jelentő kérdéséről beszélt. Elmondta: — A népi Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe nem veszik fel, a népi Kína nem foglalhatja el törvényes helyét e szervezetben. Miért lehetséges ez? Kína talán eltűnt? Nem, Kína létezik! Kína van! Vagy talán már nem olyan nagy? Nem, Kína ma hatalmasabb állam, gazdasági és politikai értelemben egyaránt, mint valaha is volt. Kínát azért nem ismerik el. mert szocialista állammá vált. Az a félelem, amellyel a szocialista Kína megjelenése az imperialistákat eltöltötte, megfosztotta őket az egészséges gondolkodástól, ezért kezdték tagadni Kína létezését. Ezután Hruscsov elvtárs arról a hatalmas változásról szólott, amely a legutóbbi években Afrikában is végbement. Elmondta, hogy 1960, Afrika éve lett. Az egész Afrikára kiterjedt a nemzeti felszabadító mozgalom lángja. De. még ma is a gyarmatosítás igáját nyögi a földrész több mint húsz országa és gyámsági területe. Ezt a gyarmati uralmat mindenáron fenn akarják tartani, bár a történelem megfosztotta az imperialistákat ettől a joguktól. Ennek ellenére, olyan illúziókban ringatták magukat az imperialista országok uralkodó körei, hogy továbbra is fenntartják uralmukat. társ részletesen szólott az ENSZ módosításának szükségességéről. Kijelentette: — A tartós béke fenntartásához nélkülözhetetlen, hogy egy államcsoportnak az érdekeit se sértsék meg, hogy a nemzetközi problémákat mindhárom államcsoport érdekeinek figyelembe vételével rendezzék. A békét csak ilyen feltétellel lehet biztosítani. Hruscsov elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy a feszültség enyhítése érdekében milyen nagyjelentőségű a német békeszerződés megkötése. Javasolta, hogy az amerikai elnökválasztás után tartsanak csúcstalálkozót, hogy újabb erőfeszítéseket tegyenek vitás kérdések rendezésére és megegyezzenek a két német állammal kötendő békeszerződés kérdésében. Ezután Hruscsov elvtárs az általános és teljes leszerelésről, mint a tartós béke útjáról szólott. — Ma, amikor a tudomány példátlan erejű pusztító eszközöket fedezett fel, egy világháború a lét, vagy nem lét kérdését vetné fel az emberiség előtt! Meggyőződésünk, hogy az emberiség nem pusztul el egy új háborúban, hanem csak véglegesen lerázza magáról a háborúkat szülő korhadt kapitalista rendszert. — Átfogó leszerelési javaslataink elhangzottak, a nyugati hatalmak is tegyék meg a maguk javaslatait. Üljünk le a tárgyalóasztalhoz és pontról pontra, konkrétan vitassuk meg, mi fogadható el, és mi nem. A nagygyűlésen a moszkvai dolgozók határozatot hoztak, amelyben egyhangúlag helyeselték az ENSZ ülésszaka elé terjesztett szovjet javaslatokat. Amerikai vélemények a NATO átszervezéséről Az AP jelenti hogy november 21 és 26 között tartják Párizsban a NATO-tagállamok parlamenti képviselőinek következő értekezletét. Az értekezleten megvitatják „a NATO ellenőrzése alá tartozó földrajzi térség kiterjesztésére” tett javaslatokat és azokat a terveket, hogy létesítsenek új intézményt a nyugat-európai országok gazdasági együttműködésének biztosítására. Amerikai hivatalos körökben „korainak” minősítik azokat a híreszteléseket, amelyek szerint küszöbön áll a NATO átszervezése — jelenti az AFP. Sajtójelentésekből kitűnik, hogy ennek az átszervezésnek elsősorban egy újfajta „atomütőerő” létrehozása a célja. Ügy tudják viszont, hogy az Atlanti Szövetség decemberben Párizsban sorra kerülő miniszteri értekezletén az amerikai küldöttség fontos javaslatokat terjeszt elő ezzel kapcsolatban. Amerikai gazdasági nyomás Laoszra Hírek szerint az amerikaiak nyilvánvalóan gazdasági nyomást akarnak gyakorolni Sou- vanna Phouma kormányára, hogy eltérítsék semleges irányzatától. Az amerikaiak eddig is az ígért segítségnek csupán kis részét folyósították. Bangkokban Tanarat tábornok, Thaiföld miniszterelnöke szerdán kijelentette, hogy a laoszi helyzet — a SEA- TO-tag Thaiföld szempontjából — rosszabbodott. Kijelentette, „ha szükség lesz rá, cselekedni fog”. A szovjet miniszterelnök a továbbiakban az Egyesült Nemzetek Szervezetének elavult struktúrájáról szólott. Elmondta, törvényszerű, hogy a Szovjetunió küldöttsége a XV. ülésszakon felvetette: az Egyesült Nemzetek Szervezetének struktúrája elavult. Ez a szerkezet megfelelt az ENSZ megalakulásának idején, az államok akkori erőviszonyának, szerepének és jelentőségének, de annál kevésbé felel meg a mai helyzetnek. A továbbiakban Hruscsov elvszéljünk „cigány kérdés”-röl, mint ahogy nem emlegetjük egyéb másfajú néprétegek ügyeit sem fajuk megjelölésével. És ez nemcsak elvi kérdés. A mulasztások felszámolása, az elmaradottság és főleg az előítéletek megszüntetése a gyakorlati munkában sokkal könnyebbé válna, ha minden misztifikációt megszüntetnénk a cigányok körül. Helyzetük jobbítása, illetve a legélesebben felvetődő szociális körülményeken való helyes irányú változás megköveteli, hogy velük minden elkülönítés mellőzésével állami és társadalmi szerveink ugyanúgy foglalkozzanak, mint a nem cigány dolgozókkal. Nem a külön e célra létrehozott fogalmak és apparátusok számának növelése, hanem a haladóbb gondolkodású cigányok önállóságának felhasználása, s a népen belül — cigány, vagy nem cigány — az elmaradottabb rétegek sokaldálú megsegítése oldja meg a társadalmi kérdéseket. Ha az állami szervek ilyen egyszerűsített, de a valósághoz közelebb álló feladatként fogják fel a múlt terhes maradványainak felszámolását, ezzel segítik megszüntetni azt a megkülönböztetést is, ami ma még üzemeinknél a szervezett munkába igyekvő cigányok felvételénél és munkába állításánál esetenként tapasztalható. Kondorosi János R portugál gyarmatbirodalom A Pireneusi-félsziget délnyugati részén fekvő 92 000 km2 területű — tehát Magyarországnál alig nagyobb — Portugália Nagybritannia után jelenleg a világ legnagyobb gyarmatbirodalmával rendelkezik. Gyarmatbirtokainak területe Portugáliának kerek 22- szerese, azonban a több évszázados rabszolga-szerző hadjáratok, s a modern gyarmatosítás embertelen viszonyainak következtében, ez óriási területen csupán 13 millió ember él, azaz Portugália lakosságának nem egészen másfélszerese. Az ázsiai kontinensen Kína, valamint India partvidéki területeibe beékelődő kisebb gyarmati hídfők, és az Indonéziához tartozó Timor szigetének fele képezik Portugália birtokait. A gyarmatbirodalom gerincét azonban Mocambique és Angola — másnéven Portugál Kelet-, illetve Nyugat-Afrika — alkotja. Mindkét gyarmat főterménye a kávé, gyapot és szizál. Az afrikai birtokhoz tartozik még Portugál Guinea, a Zöld- foki-szigetek, valamint a Gui- neai-öbölben fekvő Sao, Tómé és Principe kisebb szigetei is. Annak ellenére, hogy 1951 óta a külbirtokok névlegesen nem gyarmatok többé, hanem Portugália „tengeren túli tartományai” a 13 millió lakos közül csupán 15 százalék — zömmel portugál telepes — teljesjogú állampolgár. A gyarmatokon uralkodó tényleges állapotokra fényt vet a sajtóban néhány napja közölt hír a Mocambique-i éhínségről, s a Mueda városában elkövetett tömeggyilkos- •ságról.