Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-12 / 82. szám

NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 1960. október 12. Emeljük a vezetőségi ülések színvonalát A pártalapszervezetek munkájának eredmé­nyessége nagyrészt, sőt döntő mértékben az alapszervezetek vezetősé­gein múlik. A két taggyűlés között a vezetőség intézi a pártszervezet ügyeit, felelős az alapszervezet munkájáért, a határozatok végrehajtásá­nak megszervezéséért és el­lenőrzéséért. A vezetőség munkáját, egész tevékenysé­gét a céltudatosságnak kell áthatnia és meghatározott célkitűzésekkel, bizonyos táv­latokkal kell dolgoznia. Nem helyes, ha a vezetőség az egyik napról a másikra dol­gozik és ma még nem tudja, hogy holnap mit csinál. A pártvezetőség jó munká­jának egyik igen fontos elő­feltétele, hogy tervszerűen, előre elkészített, alaposan át­gondolt munkaterv alapján dolgozzon. Az alapszervezetek munkaterveit salgótarjáni vi­szonylatban általában a tag­gyűlések hagyják jóvá és ugyancsak taggyűléseken ad­nak számot a munkaterv le­jártakor az abban foglalt fel­adatok végrehajtásáról. Hogy ez mennyire helyes, mutatja az EMÁSZ pártalapszreveze- tének példája is, ahol a tag­gyűlésen követelte a tagság, hogy a vezetőség számoljon be a munkaterv végrehajtá­sáról. A munkatervek alap­ján a vezetőségi ülésekre meghatározott napirendi pon­tok kerülnek s így a vezető­ség tagjai jobban fel tudnak készülni, színvonalasabbak a vezetőségi- ülések. Bár a ve­zetőségi ülések színvonala te­rén még sok a javítani való, mégis megállapítható, hogy jelentős javulás van e terü­leten és egyre eredményre vezetőbbek a vezetőségi ülé­sek. A kongresszusi határozatok szellemének megfelelően a termelő üzemek pártszerveze­teinél sikerült elérni, hogy a pártszervezetek munkájának középpontjába a termelési kérdésekkel foglalkozás ke­rült. Ez megmutatkozik a ve­zetőségi üléseknél is, mert a tárgyalásra kerülő napirendi pontok túlnyomó többsége termelési kérdésekkel foglal­kozik és legtöbb helyen ha­tározatok is születnek a mun­kák megjavítására. A vezető­ségi ülések fokmérője, hogy azok milyen eredménnyel jár­nak és mennyiben segítik elő a munkák megjavulását. Eredményesen foglalkozik a termelési kérdésekkel a vas- ötvözetgyár, erőmű, az acél­árugyár rúdvas és dróthúzó üzem pártvezetősége, hol fel­figyelnek a legkisebb hiá­nyosságokra is, felhívják az illetékesek figyelmét és se­gítséget nyújtanak azok fel­számolásához. Néhány helyen tapasztalható, hogy vezetősé­gi ülésen egyáltalán vagy alig inas v N születnek határozatok, nem követik a vezetőségi ülést megfelelő intézkedések, csu­pán a felsőbb szervek határo­zatainak ismertetésére ’ szorít­koznak. Nem sokból való az olyan vezetőségi ülés, ahol megtárgyalják ugyan a ter­melés problémáit, de továb­bi intézkedések nem szület­nek, a gyakorlatban semmit sem változik a helyzet és nem javulnak a termelési mutatók. Az ilyen öncélú, a formaság kedvéért megtar­tott vezetőségi ülések nem se­gítik elő az alapszervezet előtt álló feladatok megoldá­sát, a kongresszus határoza­tainak végrehajtását. em emelik a vezető­ségi ülések színvo­nalát az olyan jelen­ségek sem, amikor a vezetőségi tagok nem ve­szik ki részüket megfelelően a munkákból, nem törekednek kellően a feladatok végrehaj­tására. Nem elég csupán a vezetőségi üléseken részt ven­ni és a feladat meghatározá­sát, vagy a végrehajtását má­sokra bízni, hanem kollektí­ván, egységesen kell a mun­kák végzését is megkezdeni. Nem vezetnek eredményre az olyan vezetőségi ülések sem, ahol összefüggéstelenül min­den kérdésbe belekapnak, egy­szerre mindent meg akarnak tárgyalni, a napirendektől el­kalandoznak anélkül, hogy a napirendre tűzött kérdést mélyrehatóan elemeznék és megfelelő döntésekkel lezár­nák. Az ilyen vezetőségi ülé­sek nem adnak kellő perspek­tívát az alapszervezetnek és nem töltik be szerepüket. A pártmunkánk egyik leg­gyengébb területe a határo­zatok végrehajtásának meg­szervezése és ellenőrzése. A határozathozatal még csak a munka kezdete és a vezetés nem merülhet ki csupán a határozatok meghozatalában. A vezetés munkájának túl­nyomó része a határozatok végrehajtásának megszerve­zése és ellenőrzése kell hogy legyen. Nem lehet el­nézni az olyan jelenségek fölött sem, hogy egyes helye­ken a felsőbb szervek ha­tározatát tudomásul veszik, de nem azzal foglalkoznak, hogy milyen módszerekkel, Eredményes volt a salgótarjáni járás propagandista tanácskozása „A Salgótarjáni Járási Párt Végrehajtó Bizottság a párt­oktatási év beindulása előtt tanácskozásra hívta össze a járás propagandistáit, a sal­gótarjáni bányász művelődési otthonban. A tanácskozásról talán egyetlen propagandista sem hiányzott, sőt a közel 300 jelenlévő' között ott voltak a járási KISZ propa­gandistái is. A propaganda tanácskozá­son Toronyi László elvtárs tartott beszámolót. A járási pártbizottság vezetői és a propagandisták közösen szűrték le az elmúlt év pro­paganda munkájának tapasz­talatait és a Politikai Bizott­ság ez év április 5-én hozott határozata alapján, a kong­resszusi útmutatások figye­lembevételével megszabták munkájuk irányát az 1960— 61-es pártoktatási év sikere érdekében. hogyan hajtsák végre a ha­tározatot, hanem megismét­lik a határozatban foglalta­kat és a további intézkedé­sek elmaradnak. Igen gya­kori példa, hogy- valamely felsőbb szerv megállapítja többek között, hogy az alap­szervnél nem folyik kellő politikai munka, nem jó a termelési agitáció, stb. és az alapszervezet vezetősége ahe­lyett, hogy a kijavítás módját vitatná, egyszerűen kijelen­tik, hogy meg kell javítani a politikai munkát és a munka megjavítása ezzel be van fejezve. A pártvezetősé­gi üléseken, mielőtt egy-egy határozat végrehajtására sor kerülne, alaposan, sokolda­lúan kell elemezni a végre­hajtás módját, keresni kell a helyi adottságoknak leg­jobban megfelelő módszere­ket és felelősök, határidők megjelölésével kell hozzáfog­ni azok végrehajtásához. A vezetőségi ülések szín­vonalának növelése több té­nyezőtől függ. Mindenekelőtt jól fel kell készülnie annak, ki a beszámolót tartja, kellő bírálattal, önbírálattal kell feltárni a helyzetet, mert hibák kijavításának kiindu­ló pontja: azok felismerése és feltárása a feladat, nem pe­dig eltakargatása. A vezető­ség tagjainak ismernie kell a tárgyalt kérdést, mert csak ebben az esetben tud tárgyilagos és a munkát elő­segítő építő javaslatokat ad­ni. Növelni kell és minden területen elő kell segíteni fogyatékosságok elleni harc egyik fő módszerét, a bírá­latot és önbírálatot. A meg­tárgyalt és alaposan elemzett napirendi pont lezárása előtt amennyiben szükséges, konk­rét, a terület sajátosságának megfelelő határozatot kell hozni és azok végrehajtásá­nak helyzetére időközönként vissza kell térni. pártmunka megja­vításának egyik igen fontos előfeltétele, hogy a vezetőségi ülések rendszeresen meg le­gyenek tartva és azok szín­vonalát a fentiek figyelem- bevételével is emeljük. Bíró János Á MEDOSZ XX. kongresszusára készülnek mezőgazdasági üzemeink sza Ke A Mezőgazdasági üzemeink szakszervezeti bizottsági tit­kárai szeptember 9-én ta­nácskoztak. A tanácskozás fő célja az volt, hogy elő­készítsék a MEDOSZ októ­ber 22—23-án tartandó XX. kongresszusa előtt az üzemi taggyűléseket, s ezen a tag­ság megvitassa az időszerű főbb tennivalókat, amelyek felhasználásával még jobb szervezeti életet lehet kiala­kítani. Üzemeink hazánk felszaba­dulása 15. évfordulója tisz­teletére éves versenyvállalást tettek, melynek összege 6,362 481 forint. A most fo­lyó taggyűléseken helyes, ha a beszámolók elemzik a vál­lalások alakulását, annál is inkább, mivel a vállalás egy része a növénytermelési hozamok termésátlagainak növelésére, és az önköltség csökentésére irányultak. Ez a munka megköveteli, hogy szakszervezeti tagságunk ak­tívan vegye ki részét az őszi betakarítási és vetési munkálatokból. A SZOT irányelvei alapján a mezőgazdasági területen is szélesedik a versenymozga­lom új formája, a szocialista brigádmozgalom. Eddig 18 brigád 181 tag­gal küzd a szacialista brigád cím elnyeréséért. A brigádok elhatározták, hogy szocialista módon dol­goznak, tanulnak és élnek. Szakszervezeti bizottságaink jó ha taggyűléseiken beszél­nek a tagság nevelése, s termelés segítése szempont­jából e brigádmozgalmakról. A brigádok és tagjainak lét­számát növelve, a követel­ményeket betartva, méltón készülhetünk közelgő kong­resszusunkra. A Magyarnándori Állami Gazdaság szakszervezeti bi­zottsága két silózó brigádnál szervezett vállalást a kong­resszus tiszteletére. A brigá­dok vállalták, hogy a napi 4 kh silózási területet 5 kh- ra, a besilózott mennyiséget 750 mázsára emelik. A gazdaság vezetői meg­felelő szállítóeszközök biztosításával, a gépek műszaki állapotának ál­landó figyelésével segí­tik a vállalások teljesí­tését. A szakszervezeti bizottság javítani kívánja a vezetők és irányítók munkáját, a szervezettséget és a tagdíjfi­zetést. Kongresszusi Földmű­velő újság előfizetésével gya­rapítják a szakszervezeti új­ság olvasó táborát. A szakszervezeti élet meg­javítása, a gazdaságos ter­melés segítése mellett válto­zatlanul feladata a szakszer­vezeti tagságnak maga mód j án segíteni termelőszövetkezete­ink megszilárdítását. A Mo- horai Növényvédő Állomás szakszervezeti tagsága élén­ken vitatta az előterjesztett taggyűlési beszámolót. Fel­szólalásaikban a szakszerve­zeti tagok elmondták, hogy a szakmai képzés fokozása a fiataloknál és idősebb mun­kásoknál egyaránt feltétele a jobb munkának. Egymás után sorakoztak a vállalások, amellyel kifejezték helyeslé­süket a MEDOSZ Központi Vezetőségének levele iránt. Bízunk abban, hogy követ­kező taggyűléseink is megfe­lelően mozgósítják majd szakszervezeti tagságunkat és sikerül megértetni, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt által meghatározott mezőgazdasági termelés nö­vekedése, amely 1965-ig 30— 32 százalékos növekedést ír elő, az önköltség jelentős csökkentése mellett, a szak- szervezeti tagság összefogá­sával lehetséges. Bencsik István MEDOSZ MB. tag A pártszervezet javaslatára hasznos brigádértekezleteket tart a Szécsényi Gépállomás . Még tavasszal történt, hogy a szécsényi gégállomás párt- szervezete javaslatot tett a gépállomás igazgatójának, hogy a termelőszövetkezetek igényeinek és kívánságának jobb kielégítésére, valamint a munka közben előforduló hibák megszüntetésére, rend­szeresítsen brigádterületen­ként a traktorvezetők és a tsz elnökök részére közös értekezletet. Ezen az értekez­leten a termelőszövetkezet és gépállomás dolgozói el­mondhatják egymásnak, a munka során szerzett tapasz­talatokat és előre meghatá­rozhatják a legfontosabb feladatokat. A gépállomás igazgatósága a pártszervezet javaslatát .nagáévá tette és már a ta­vaszi és nyári munkák előtt megtartotta az első ilyen összevont értekezletet, brigádterületenként. Most az őszi betakarítás, szántás-ve­tés idején, szinte szükségét látta az ilyen értekezlet meg­tartásának. Elsőnek Varsány- ban, Benczúrf alván, majd Szécsényben tartották meg a tsz elnökök és traktorvezetők értekezletét, a napokban pe­dig Endrefalván is sor került a területi értekezlet megtar­tására. A gépállomás igazgatója igen elismerően nyilatkozott a brigádértekezletekről. Hasznosnak tartja azokat, mert nagy segítséget nyújt a munkák pontos elvégzésé­hez. Tervszerűen, céltudatosan dolgoznak a pataki kommunisták Patakon a pártszervezet egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti, hogy segítse a termelőszövetkezet vezetősé­gét, a szövetkezeti gazdákat abban, hogy azok mielőbb megtalálják a helyes utat, a legjobb módszert, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet minél előbb jól dolgozó, sok árut termelő nagyüzemi gaz­daság legyen. E feladat meg­valósítását tervszerű politikai, felvilágosító munkával segítik elő a kommunisták. A munkaterv szerint, amely egy fél évre előre megszabja a pártszervezet legfontosabb teendőit, egyet­len párttaggyűlés sem múlik el anélkül Patakon, hogy ne beszélnék meg, ne hoznának döntést egy-egy, a termelő­szövetkezeti gazdák összes­ségét érintő kérdésben. Meg­beszélték például, amikor szükség volt, milyen fontos­sággal bír a munkaszerve­zeti egységek, a brigádok, a munkacsapatok kialakítása a termelőszövetkezetekben. A kommunisták egyöntetűen álltak ki amellett, hogy jól dolgozó nagyüzemi gazdaság munkája elképzelhetetlen a szervezettség, a megfelelő összhang kialakítása nélkül. Egy másik taggyűlésen a termelőszövetkezet, vezetősé­gének munkáját, a vezetők előtt álló feladatokat és a munkájuk során jelentkező problémákat beszélték meg. A pártvezetőség igyekezett segítséget nyújtani abban, hogy a termelőszövetkezeti vezetők, akiknek egyrésze nemrégiben még egyénileg gazdálkodott, mielőbb kiala­kítsák a vezetés, az irányí­tás legeredményesebb mód­szerét. Egy-egy nagyobb munkálat előtt a pártszer­vezet a termelőszövetkezet vezetésével egyetértésben, a munkálatok menetét, szerve­zését is megvitatja, s moz­gósítja a tagokat a közös munkára. A pártszervezet munká­ját értékelve, megállapítható, hogy jó irányban haladnak a pataki kommunisták. Az alapszervezet munkája igen sokat fejlődött az idei év­ben. Sokat segített a tsz ve­zetőségének, a .közös munka megszervezésében, a mozgó- sitásban. Ami legfontosabb, sikerült tervszerűséget vinni a munkájukba. Rendszeres­sé tették például a havon­kénti taggyűléseket. A tag­gyűléseket mindig vezetősé­gi ülés előzi meg, amelyen megbeszélik a napirendi pontokat. A vezetőség tagjai igen nagy felelősséggel ké­szítik elő ezeket az összejö­veteleket, amelyet bizonyít, hogy jelentősen emelkedett a taggyűlések látogatottsága. Nem igen marad párttag tá­vol. Sikerült előbbre jutniok a pártoktatás terén is. A te­let igen hasznosan, okosan használják fel Patakon. A párttagok valamennyien résztvesznek az oktatásban, de jelentős azon pártonkívüli termelőszövetkezeti gazdák száma is, akik tanulnak. Van azonban néhány do­log, néhány probléma, amely­ben még nem sikerült, tar­tós eredményt elérniük a pataki kommunistáknak. Az első lépéseknél tartanak a rendkívül fontos elvi kérdé­sek tisztázásában. A munka­tervben szerepel, hogy az egyik taggyűlésen megvitat­ják, hogyan érvényesül a kol­lektív vezetés elve náluk. E vita minden bizonnyal igen hasznos lett volna, azonban e kérdés megbeszélése elma­radt. Merészebben kellene nyúlniok a termelőszö­vetkezeti gazdák nevelését, formálását illetően egy-egy fontos kérdés megbeszélésé­hez is. Mert a viták minden bizonnyal igen hasznosak lennének, s rendkívül sok segítséget nyújtanának a to­vábbi munkához. Ugyancsak ez a helyzet az aktívákkal Az eredmények mellett ezekkel a problémákkal küz­denek, de a problémákat vi­lágosan látják a pataki kom­munisták. Most az új mun­katerv készítésénél figyelem­be veszik ezt és igyekeznek úgy szervezni munkájukat, hogy juson idő e célkitűzé­sek megvalósítására. Elhatá­rozásuk azért is helyes, mert az elvi kérdések magyarázá­sa, a szövetkezeti gazdák ilyenirányú felvilágosítása alapfeltétele, hogy sikeresen dolgozzanak egyik legfonto­sabb feladatuk megvalósítá­sáért, a Kossuth Termelőszö­vetkezet erősítéséért, szilár­dításáért. A kányási látogatás jelentősége IX övetésre méltó kezde- ményezést jelent me­gyénk közgazdászainak a ká­nyási bányában lezajlott lá­togatása. Jelentős volt ez a látogatás több szempontból. Az értelmiségiek nagy része — s most nem a mérnökökről és technikusokról van szó — még kevésbé ismeri a ter­melőmunkát, a gyárak és bá­nyák életét, a munkás lelki­világát. Ez a látogatás éppen azért történt, hogy ismerked­jenek mindezzel ezek az em­berek. Miért pont a közgazdászok? — kérdezhetné valaki. Éppen­séggel jártak már pedagógu­sok is, orvosok is a bányák­ban, gyárakban, s azok az emberek, akik talán a leg­több segítséget tudják nyúj­tani a termelés menetében, a politikai és műszaki veze­tőknek, még nem jártak. Hi­szen éppen most, mikor köz­ponti kérdés, hogy miként le­hetne többet és minél olcsób­ban termelni, nagyon fontos az, hogy a közgazdászok or­szágunk, megyénk gazdasági életének orvosai, minél job­ban megismerjék a termelő- munkát, a termelési folyama­tokat. Érthető, hogy csak az a közgazdász tud megfelelő munkát végezni, aki alaposan ismeri a termelési folyama­tokat. S még egy dolgot. Hány­szor hallani: minek a közgaz­dász, ugyan mit ért ehhez, vagy ahhoz? Mennyire nincs igazuk ezeknek az emberek­nek. S mennyire nem is­merik sokan a közgazdász szó igazi értelmét. Azon a talál­kozón hangzott el: „A jó közgazdásznak olyannak kell lenni, mint a hőmérőnek. Ne­ki kell megmutatni, ha va­lahol baj van, gazdasági éle­tünkben.” Ezt a gondolatot még to­vább fejtegették: „A közgaz­dász olyan gazdasági életünk­ben, mint az ébresztőóra a mindennapi életben. Jelez, hogy valamit tenni kell. A jó közgazdász azonban nemcsak jelzi, hogy cselekedni kell, ha­nem azt is megmondja, hogy mit kell tenni annak érdeké­ben, hogy az előadódott gaz­dasági problémákat megold­juk.” Ez a két megállapítás ma­gában foglalja a közgazdá­szok munkájának mély jelen­tőségét. Vajon eleget tudunk-e tenni azoknak a gigászi fel­adatoknak, amelyeket pártunk a három és a második öt­éves tervben előírt, a köz­gazdászok segítsége nélkül? S ez, ennek a jelentőségének a hangsúlyozása nem valami osztályok felettiség tudatosí­tása kíván lenni. Azon a lá­togatáson nem történtek vilá­got rengető dolgok, azonban maga a látogatás ténye, a há­ny a járás, a munkásokkal foly­tatott beszélgetések azt a re­ményt keltik, hogy hasznos volt az a látogatás. TAicséretes a TIT köz- gazdasági szakosztá­lyának ez a kezdeményezése, amely abból a szempontból is jelentős, hogy a látogatáson részt vett közgazdászok ta­pasztalatokat szereztek az is­meretterjesztési munkát il­letően is. Hiszen a TIT köz- gazdasági szakosztályára ko­moly munka hárul az új is­meretterjesztési évadban. A kányási látogatás túlment a célján, hiszen az üzemmel kapcsolatos gondokról is tár­gyaltak. S ez nagyon jó. A csoport azt tervezi, hogy rö­videsen ellátogatnak egy ipari üzembe is. Ide már sokkal többen mennek, mert sokan, akik a kányási látogatáson nem vettek részt, szeretnének hasonló látogatásokon részt venni. Az ilyen látogatások elősegítik a közgazdászok munkáját, kölcsönösen meg­ismerkednek a politikai és műszaki vezetéssel és, sokkal jobban m<?g tudják valósítani a mindennapi munka során felmerülő problémákat. Tehát a közgazdászokon a sor, hogy cselekedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom