Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-01 / 79. szám

1960. október 1. nógrádi népújság 3 A HIDEGHENGERMŰ MÁJUS 1-1 PRÖB AÜZEMEL TETÉSEERT Meddig tűrik még a fegyelmezetlenséget? A elmúlt hét végén tárgyalta meg a salgótarjáni Városi Párt- bizottság a rekonstrukció hely­zetét az Acélárugyárban. A vita jelentős részében a hengerműről folyt. Többen elmondották, hogy az építkezés üteme nem megfe­lelő, gyakori a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség. A jelenévő Patay Árpád, az Építőipari Vál­lalat főmérnöke ennek jogosságát elismerte, bár beszélt a külön­böző, rajtuk kívülálló nehézsé­gekről is. Kétségkívül sok. a vállalaton kívülálló ok hátrál­tatja a munkát, de érdemes megnézni, mit tettek a városi pártbizottság ülése után saját ha­táskörükben. Kedden délelőtt - de így be­szélhetnénk más napokról is - az acélárugyáriak a következő­ket láthatták a hengerműi cölö­pözésnél. Két embernek egy mű­szak szükséges, hogy a cölöpö­ket levágja, megrövidítse, amely fejtőkalapáccsal történik. Ha ez­zel a teljesítménnyel számolunk, 30 cölöp lerövidítéséhez kereken egy hónap szükséges. Vajon miért nem lehet a rövidítés üte­mét meggyorsítani? A cölöpverők egy napi bére kereken 4000 forint. Hétfőn a gép cölöpöket vert, amely olyan esemény volt, hogy még a gyá­riak is körülállták. Kedden reg­gel is megindult a gép, de fél 11-ig egyetlen cölöpöt sem vert le. A gép vezetője viszont, mint aki jól végezte dolgát, a vágók­kal beszélgetett. A vágók feladata a lerövidített cölöpök vashuzaljainak elvágása. A náluk dolgozó kompresszor szintén üresjáratban ment, mert a munkához még fél 11-kor sem kezdtek hozzá. A MÁV iparvágánya mellett mélyítenek egy cölöpgödröt. Kedden a Varga-brigád dolgozott ott. Az alapon keresztül húzódó, cementre rakott téglasort 'csá­kányozzák — holott van légkala­pács. így érthető, ha a gödör­mélyítés nem halad, viszont a cigarettaszünet a brigádnál szinte félóránként ismétlődik. Gordos elvtárs, az egyik mun­kavezető ezalatt a másik válla­lat dolgozóit nézi, méri az időt, hogy két ember — szó szerint — meddig áll a hegyharántolásnál. Amikor a gyári rendészet fel­hívja figyelmét a saját emberei hasonló lógására, tudomásul veszi, majd nyugodtan bemegy az irodába. Az egyetlen elfogadható munka csak az ácsoknál látható. Úgy látszik, csak ezek a szakmunká­sok dolgoznak darabbérben. Hortobágyi András Közel kétszeresére emelkedett a továbbtanuló építőipari dolgozók száma A megye építő és építő­ipari vállalatainál ebben az évben százzal több dolgozó vesz részt állami oktatásban, mint a múlt évben: a továbbtanulók száma a jelenlegi tanévben 206-ra emelkedett. A megyei Építőipari Vállalat­nál megszervezték az építők iskoláját is, ami azt jelenti, hogy az általános iskola VII. osztályát 21 továbbtanuló dol­gozóval indították meg a vál­lalat központjában. Legtöbben — 85-en — a salgótarjáni Üveggyárban tanulnak. Ennél a vállalatnál a középiskolák­ban és egyetemeken tanulók száma megközelíti az 50-et. Az építők szakszervezete megyei bizottságának ülésén megszabták a feladatokat is a továbbtanulás előmozdítására. Többek között felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a vállalatok biztosítsanak minden lehetőséget a ta­nuláshoz, nvújtsanak se­gítséget különösen a to­vábbtanuló fizikai dolgo­zóknak. Az év elején jelentkezett lét­szám megőrzése érdekében a gazdasági és mozgalmi veze­tők év közben tartsanak el­lenőrzéseket, ismerjék meg és orvosolják a tanulók felme­rülő problémáit. Tíz éves a szakszervezeti társadalombiztosítás A MŰSZAKI FEJLESZTÉSI ÉS ÜJlTÄSI HÓNAP ESEM ÉN VEI Egy hét alatt 26 újítási javaslat a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni Tűzhely­gyárban is megtárgyalták a dolgozók a Szakszervezetek Megyei Tanácsának levelét a műszaki fejlesztési és újítási hónap megszervezésére. Az eddigi jelek szerint je­lentős javaslatok születnek majd a műszaki fejlesztés érdekében. Különösen a vá­laszték bővítése, új gyárt­mányok bevezetése tekinteté­ben számítanak eredmények­re. A műszaki dolgozók már­is elhatároztak, hogy legkésőbb október hónap­ban egy új, modern, tel­jesen burkolt, úgyneve­zett Modul tűzhely null­szériájának gyártását kez­dik meg, • amelyből mintegy 200 dara­bot készítenek. Ebben az időben kerül gyártás alá egy kétaknás, úgynevezett sas­kályha is. A gazdaságos két­aknás kályha iránt igen nagy a kereslet és ezért a gyár­tás mielőbbi megindítása első helyen szerepel a feladatok között. Megnövekedett a beadott újítási javaslatok száma is. Eddig havonta átlagosan tíz újítási javaslatot nyújtottak be, ezzel szemben szeptember 18-a és 28-a között — egy hét alatt — huszonhat javaslat érke­zett az újítási irodára. Ezek elbírálása fokozottabb feladat elé állítja a műszaki dolgozókat is. Az újítási ja­vaslatok közül is kiemelkedik a gyár öntödéje, ahonnan a fürt, illetve oszlopos öntés A « n rr r • . j 1 t ^ a r r r a jovo évi terv teljesítéséért JÓ EREDMÉNYEK A FÖVÁGATHAJTASI TERV TELJE­SÍTÉSÉBEN Az 1960. év utolsó negyedéve következik. Szénbányászaink­ra a hátralevő időben még igen nagy feladatok várnak. Nemcsak, hogy minden mu­tatójában teljesíteni kell a tervet, hanem úgy kell dol- gozniok, hogy megteremtsék a második ötéyes terv sike­res beindításának az alap­jait is. Ennek egyik igen fontos formája a fő- vágathajtási terv teljesí­tése, hogy ennek a munkának el­végzésével újabb szenelő munkahelyeket biztosítsanak az elkövetkezendő időkre, újabb szénvagyonok lefejtését tegyék lehetővé. Szénmeden- eénk bányaüzemei közül ezen a téren a kányásiak dicse­kedhetnek a legjobb ered­ménnyel. Az év eddig eltelt szaka­szában csaknem 300 fm- rel hajtottak ki több fő­vágatot, amint azt ere­detileg tervezték. Ehhez a nagyszerű eredmény­hez nem kis mértékben já­rult Sándor János szocialista brigádjának eredménye: 100 méterrel teljesítették túl fő- vágathajtási tervüket. Ha­sonlóan jó Oláh József és brigádjának teljesítése is — terven felül 80 folyóméter fővágatot hajtottak már ed­dig is. A kányásiak kiváló eredményét még inkább di­cséri az a törekvés, amelyet a fővágatok korszerű biztosí­tása érdekében fejtenek ki. Az eredetileg esedékes 1135 folyóméterrel szem­ben már több mint 2300 folyóméter fővágatot biz­tosítottak korszerűen, elsősorban TH-gyűrűkkel. A kányásiak eredménye di­cséretes, követendő példa szénmedencénk valamennyi bányaüzemében. bevezetésére tettek javasla­tot. Ennek jelentősége abban áll, hogy egy öntéssel négy­öt szekrény tartalmát készí­tik el, amelyhez csak öt-hat fél pár szekrény kell a ko­rábbi nyolc helyett. Az újí­tás gazdasági értékelését most végzik a gyárban. í~hktóber 1-én lesz tíz éve, hogy pártunk javasla­tára a szakszervezetek vették kezükbe a társadalombiztosí­tás ügyeinek intézését és irá­nyítását. A társadalombiztosí­tás a rhunkásmozgalom hosz- szú, kemény harcának ered­ménye, azzal együtt fejlő­dött, erősödött, formálódott jelenlegi színvonalára, me­gyénkben többek között 1884 április 10-én alakult meg az első bányatársláda. Magyar- országon az alkalmazottakra és a munkásosztály kis réte­gére 1891-ben hoztak először társadalombiztositási tör­vényt. Az ennek a kereté­ben nyújtott szolgáltatások csak egészen minimálisak, korlátozottak voltak. Hasonló volt a helyzet a Horthy- rendszer alatt is. A mezőgaz­dasági munkások részére pe­dig csak 1939-ben vezették be a rendkívül alacsony szolgál­tatást nyújtó öregségi bizto­sítást. A szocialista társadalmi biztosítás alapelveit Lenin elvtárs már 1912-ben a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: 1. A társadalombiztosítás terjedjen ki az összes mun­kásokra. 2. A biztosítási járadékot a munkáltatók fedezzék. 3. A rokkantakra, özvegyek­re és árvákra is terjedjen ki a biztosítás. 4. A társadalombiztosítás ügyeit maguk a dolgozók in­tézzék. azánkban a lenini el­vek megvalósítására csak a felszabadulás után kerülhetett sor. A társadalom- biztosítás nálunk kiterjed minden dolgozóra és alkal­mazottra. Az állam magára vállalta a társadalombiztosí­tási járulék teljes összegét. Az öregségi nyugdíjhoz a dol­gozók fizetésüknek mindösz­H sze 3 százalékával járulnak hozzá. Egyesítettük a külön­böző társadalombiztosítási szerveket, amelyek irányítá­sát 1950-ben a szakszerveze­tek vették kezükbe, a köz- pontosítás megszüntetése mellett. A tízéves fejlődés eredményeit jelzik az olyan tények, mint az, hogy például az összes társadalombiztosí­tási költségek 1955—60 között csak a mi megyénkben közel 25,5 millió forintról több mint 50 millió forintra emel­kedtek. A 100 dolgozót, vagy ennél többet foglalkoztató vállalatoknál üzemi kifizető helyek létesültek. Megnöve­kedett a kórházi ápolás ide­jére járó táppénz, több eset­ben módosították a családi pótlékot. A családi pótlék rendezésének költségkihatása meghaladja az 1,5 millió fo­rintot. A terhességi és gyer­mekágyi segély idejét 1953- ban 12 hétre emelték és az­óta 400 forint értékű csecse­mőkelengyét' is kap az anya. Szerte a megyében új ren­delők, kibővített kórházak, állandóan javuló kórházi és gyógyintézeti ellátás jelzi a szocialista társadalombizto­sítás eredményeit. Az elmúlt kilenc évben például 200-zal növekedett a megyében levő kórházi ágyak száma. A fejlődést mutatja az is. hogy amíg 1949-ben a nem­zeti jövedelemnek 5,1 száza­lékát, addig az elmúlt évben már 8,2 százalékát fordította államunk, társadalmunk biz­tosítására. (1938-ban ez az arány két százalék volt) Ugyanakkor a biztosítási ki­adások 85 százalékát az ál­lam fedezi. Napjainkban az egy főre eső átlagos kiadás már meghaladja a 3000 fo­rintot, kétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt volt. Csök­kent az adminisztrációs költ­ség is: a kiadósoknak csupán Helyiség hiány miatt nincs exporttevékenység? A műszaki és személyi feltételek is fontosak Kisipari Szövetkezeteink az elmúlt félév folyamán szép tervteljesítést értek el és egyre kielégítőbben látják el feladatukat a minisztériumi ipar mellett. Ennek ellenére, akad még kívánnivaló a szö­vetkezetek munkáival szem­ben. Bár szövetkezeteink még nem rendelkeznek kor­szerűen felszerelt munka- csarnokokkal, megfelelő gép­parkkal, ennek ellenére is egyre növelik termelékeny­ségüket és emellett foglalkoz­nak az exporttevékenység gondolatával. A Salgótarjáni Cipész KTSZ például már két évvel ezelőtt fog­lalkozott ezzel a gondo­lt jú Lénárd Lajos, az Áramszolgáltató Vállalat fiatal mér­nöke újfajta földelés-ellenállásméröt kísérletezett ki. Az új mű­szer, amely az erintésvédelem egyik eszköze, lényegesen ol­csóbb, biztonságosabb és a szállítás viszontagságainak job­ban ellenálló, mint a korábban külföldről beszerzett műszerek. A fiatal mérnök már megkezdte találmányának sorozatgyártását és az év végéig több mint 200 darab műszert készít a vállalat számára. lattal és lépéseket tett ennek érdekében. A szövetkezet vezetői 1958 elején jártak az OKISZ-ban, és tárgyalásokat folytattak az exporttevékenység megindítá­sáért. Akkor nem sikerült megoldani a vitás kérdése­ket, mert a szövetkezet csu­pán 400 pár cipőt tudott vol­na gyártani egynegyedéves szinten. Ez csekély számnak bizonyult, mert legalább 1000 párra lett volna szükség ne­gyedéves viszonylatban. Az elmúlt két évben ren­deződtek a Cipész KTSZ vi­szonyai és a jelenlegi műsza­ki körülmények már lehető­vé tennék az exportra va­ló termelést. A szövetkezet nyereséges és a munka szervezettsé­ge kielégítené az export- tevékenység kívánságait, a méretes és szolgáltató tevékenység állandó növe­lésének feltétele mellett is. A szövetkezetnek — mint a minisztériumi ipar kiegészí­tőjének — elsőrendű feladata a méretes és javító tevé­kenység elvégzése. Ezt szem előtt tartják a szövetkezet vezetői, azonban emellett sze­retnének foglalkozni export­ra való termeléssel. Maga a gondolat nagyon helyes, azonban a kivitele­zéssel kapcsolatban már je­lentkeznek gondok. Hasznos lenne mind a kisipar hír­nevének, a népgazdaságnak, mind a szövetkezetnek az exporttevékenység folytatása, azonban — az eddig elért eredmények ellenére is —, a tárgyi feltételek még je­lenleg sem biztosítottak. S elsősorban kell szólni egy kielégítő helyiség szükséges­ségéről, ahol az exnorttevé- kenységhez szükséges mun­kafeltételeket biztosítani tud­nák. Tekintettel arra. hogy a kisipari szövetkezetek leg­többje nem rendelkezik na­gyobb széria gyártásához szük­séges helyiségekkel, tárgyi, műszaki feltételekkel, ez a tevékenység szinte kivihe­tetlen. Különben sem ez a feladatuk elsősorban a szö­vetkezeteknek. A Salgótarjáni Cipész KTSZ- nél is ez a tényező talán a legdöntőbb akadály, amely gátolja az exporttevékenység megindítását. Nem rendelkezik a szö­vetkezet egy olyan meg­felelő munkateremmel, ahol bevezethetnék az exportra való termelést, ( kialakíthatnák az ehhez szükséges szalagrend­szert. A szövetkezet gépesítettsége lehetővé tenné az exportra való termelést, bár ennek el­lenére is számolni kell bizo­nyos utánpótlási nehézségek­kel. Ebben az évben például eddig 85 ezer forintot for­dítottak a szövetkezetiek gé­pesítésre. Ez is bizonyítja, hogy törekszenek a termelé­kenység növelésére, a több­termelésre. Ha a gépesítés együtt járna az elhelyezési gondok megoldásával, egy sor problémát kihagyhatnának számításukból. A szövetkezet vezetősége a gondok ellenére is foglalko­zik az exporttevékenység be­vezetésével. 1,3 százalékát költjük admi­nisztrációra, 1938-ban viszont minden 100 pengőből 10 pen­gőt fordítottak erre a célra. Dolgozó népünk nagyszerű vívmánya az az eredmény, amelyet e tíz év alatt a nyugdíjasok helyzetének ja­vításában elértünk. Az 1954- ben megjelent nyugdíjtör­vény alapján 10 évi munka- viszony után a nők már 55, a férfiak 60 éves korukban nyugdíjat élvezhetnek. (Az egészségre ártalmas munka­körökben a korhatár 5 évvel alacsonyabb.) 1959. január 1-én további kedvező intéz­kedéseket hozott kormányunk a nyugdíjasok ügyében. A nyugdíjak átlagösszege is fo­kozatosan emelkedett, a múlt évben pedig rendeződött a régi jogszabály alapján meg­állapított nyugdíjak és jára­dékok átlaga. Országos szin­ten az 1959-es nyugdíjrende­zés költségkihatása mintegy 630 millió forint. Ugyanakkor jelentősen növekedett a nyug­díjba kerültek száma is. A/Va már elmondhatjuk, hogy a társadalombiz­tosítás valóban az egész tár­sadalomra kiterjed. Megyénk­ben a betegség esetére biz­tosítottak száma 1952 júliusá­ban még nem érte el a 46 ezret 1959 hasonló időszaká­ban már meghaladta a 73 ez­ret, ez év júliusában pedig több mint 91 ezer volt. Ehhez csatlakozik még a családtagi igény jogosultság is. A társadalombiztosítási szol­gáltatások állandó növekedé­se mellett 1950-től évről évre növekedett a szakszervezetek szerepe, munkája is. A szak- szervezetek egyre hatéko­nyabban, egyre nagyobb hoz­záértéssel intézik ezeket, a dolgozókat legközvetlenebbül érintő ügyeket. Az üzemek társadalombiztosítási tanácsai, valamint a társadalombizto­sítási bizottság jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a biztosítási ügyeket minél gyorsabban intézzék el, a reá­lis helyzet, a teljes igazság alapján szülessenek meg a , döntések. Ahhoz, hogy a szo­cialista társadalombiztosítást még magasabb színvonalra emeljük, mind a szakszerve­zetekre, mind az SZTK me­gyei szerveire komoly felada­tok hárulnak. Szükséges, hogy a társadalombiztosítás ügyeivel foglalkozó dolgozók állandóan javítsák ügyviteli munkájukat, gyorsan és lelki- ismeretesen járjanak el a dol­gozók ügyeiben. Szükséges az is, hogy a feladat végre­hajtásában minél több támo­gatást kapjunk a dolgozók­tól, a vállalatok, intézmények, hivatalok vezetőitől. Segítse­nek ők is abban, hogy mun­kánk mind tökéletesebb le­gyen, hogy a szocialista tár­sadalombiztosítás által nyúj­tott kedvezményeket valóban a rászorulók élvezzék, ne tűrjék meg a fegyelmezetlen- kedőket, lógósokat. A szocialista társadalom- biztosítás tíz éve mél­tán jelzi azt a hatalmas — nemzetközi tekintetben is ki­magasló — fejlődést, amely országunkban a munkáshata­lom megteremtése óta végbe­ment. Olyan vívmánya ez munkásosztályunknak, ame­lyet csakis szocializmust építő társadalomban lehet meg­valósítani. Bakos Pál, az SZTK megyei ügyvezetője Tervük csupán azon bu­kik el, hogy nincs meg­felelő helyiség e munka megindításához. Persze nem szabad ezt a kér­dést csupán a helyiség hiá­nyára korlátozni. Nagy sze­repet játszik e kérdésben az is, hogy tudja-e biztosítani a szövetkezet vezetősége azo­kat a feltételeket, amelyek egy megfelelő helyiségen túl is szükségesek az exportáruk elkészítéséhez. Li Hszing-tao: A KRÉTAKÖR A „salamoni ítélet” motí­vuma sokszor előbukkan a világirodalomban. A krétakör­drámák mind erről szólnak, s erről szól ez a XIII. századi kínai opera-dráma is, mely a későbbi európai feldolgozások mintája lett. Klabund, de méginkább Brecht is, Li Hszing-tao műve nyomán írta meg világhírű Krétakör drá­máját. A kis bibliofil ki­adású kötet Tőkei Ferenc és Garai Gábor fordításában, Makrisz Zizi eredeti famet­szeteivel jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom