Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-05 / 80. szám

4 NÓGRÁDI népújság 1960. október 5. Leányvásár — Nógrád megyében Pécskő utcai rémhírterjesztők A századforduló legsikere­sebb operettkomponistái kö­zött igen jeles helyet foglal el Jacobi Viktor neve. A rá­tarti királykisasszony, A leg­vitézebb huszár, Tüskerózsa című operettjeivel hívta elő­ször magára a figyelmet, de legnagyobb sikerét Martos Ferenc szövegkönyvére írott Leányvásár című operettjé­vel szerezte, amely szinte a világ legtöbb nagy színpadát bejárta és meghódította. Jacobi operettjének csúfon- dáros zenei nyelvezete a sza­tíra fegyvereit is 'eszközül hívja s a szövegíró is bíráló hangokat hallat a kor társa­dalmával szemben, ahol a ka­pitalizálódó polgárság anyagi kapzsisága már odáig fajul, hogy a gyilkosságtól sem ret­ten vissza. Ezt a témát veszi a törté­nés alapjául Martos Ferenc szövegkönyve alapján Jacobi Viktor operettje, a Leány vá­sár. Az önzés, a rablási szán­dék vagyont kovácsol egy em­bernek, Harrisonnak, de az áldozat, az aranyásó fia meg­jelenik az események színpa­dán s megszületik a színpadi bonyodalom az operettek kí­vánalmai szerint. A névleges házasság körüli probléma végül természete­sen feloldódik s a fiatalok együttélését már semmi nem zavarja. Persze, a szövegkönyv meg­alkuvó módon bánik a tör­ténettel. Harrison, aki tulaj­donképpen gyilkos, az áldozat fia részéről „amnesztiát" kap, sőt, a fiú a leányt kívánja s kapja meg. Ilyen bonyodalom csak egy romantikus nagyoperett­ben képzelhető el s a roman­tika kellékeinek bőséges tár­házával találkozhatunk a Leányvásárban. Találkozha­tunk a látványosság mutatós fogásaival is, — mint töb­bek között a gilolo számban —, de Jacobi muzsikája min­dig magas szintű, operai igé­nyeket kereső. Az Állami Déryné Színház együttese jó gárdát toborzott az előadáshoz. Harrison alak­jában Madarász László ki­váló képességeit csillogtatta. Férfias egyéniségét állította színpadra Tom Migglesként Mester István, Rottenberg gróf formálója, Szalai Gyula és Fritz, a fia, Torma István a dzsentri társadalom tükör­képét mutatják. Nagyon szép alakításokat láthatunk a kocsmáros figu­S zinte végeláthatatlan vo­natként sorakoztak a zöldkereszt rendelője előtt a hófehér babakocsik. Az inspekciós védőnők már az orvoshoz bejutás előtt kérdezgették az anyukákat apróságaik hogyléte felől. Halász Mária védőnő karto- tékaiba mélyedt. Megcsóválta a fejét, amikor egyik-másik névről megállapította, hogy rég látta birtokosát, ö maga is most tért meg szabadságá­ról. Máris elhatározta, nya­kába veszi a várost, felke­resi a réglátott anyukákat és gyermekeket. A friss levegőjű zagyvái rakodón Salgói Józsefné az első látogatása. Az asszony éppen ebédet készít, a disz­nóhúst darabolja. — Jaj, nem jókor jött vé­dő néni — siet a kedves ven­dég elébe, — alszik a pici, meg a férjem is, mert éjsza­kás. — Azért csak megkérdem, nincs semmi baj? Mi újat eszik már a Józsika? Grízt? Aranyos Salgói néni, örüljön, hogy szopik, hagyja a grízt. Gyümölcsből csak almát kap? Nyugodtan adhat neki őszibarackot is. Előszörre egy keveset, aztán mind többet, többet. — Mennyi idős is a fiú? Ahá, most látom — nézi a kartont — öthónapos múlt. Akkor elkezdhetjük már a tojást. Tudja, hogy kell ké­rájában Honffy Józseftől, Jim alakítójától, Tapasztó János­tól, Sam, a néger ábrázoló­jától, Fülöp Sándortól, Jef­ferson mintázó j ától, Bognár Gábortól s igen szép sikere volt táncaikkal a „matrózok­nak”, akiket Ligeti Mari, Szathmári Olga, Bársony Irén és Győrfi Rózsa személyesí­tett meg. Utolsó mozdulatig a színpadon vannak. Bársony Irént már a Haway rózsájá­ból, Szathmári Olgát pedig a Néma leventéből ismerjük, míg Ligeti Mária robbanó temperamentumával ez alka­szíteni? Tessék jó keményre főzni és eleinte csak a sár­gáját keverni a főzelékjébe. Erre is áll, amit az előbb mondtam, első alkalommal egy keveset, mondjuk a ne­gyed részét adja neki. Ha nincs tőle semmi baja, más­nap lehet a felét, később az egész sárgáját odaadni. Tet­szik érteni engem? Jól van, nagyszerű. Van valami prob­léma még? — Nehéz a széklete? Jó, tessék csak idefigyelni. Meg kell próbálni nála minél több gyümölcslevet adagolni. Ez nagyon egészséges és könnyít is a babán. Ha még­sem segítene, tessék orvoshoz fordulni. Erről jut eszembe, régen láttuk tanácsadáson. ive csak akkor tessék jönni, ha baj van, jobb megelőzni a betegséget... A nagyobbak iskolában vannak? Jól tanul­nak? No, búcsúzom, viszont­látásra anyuka. Jó egészséget a picinek. G azdag és jószívű a szep­temberi nap, csakúgy szórja, árasztja magá­ból a meleget. A következő helyen a Sztahanov utcában Lipták Sándorné éppen nagy­mosást csinál. A nehéz gőz és pára szinte nyomja a le­vegőt. Az ablak is, az aj­tók is zárva. Nagyon hiány­zik a friss levegő. A kisbaba mélykocsiban fekszik, egy kis ing van rajta és gumibugyi A védőnő meg is mondja: lommal találkozhattunk elő­ször. Operettjeink között igen nagy becsben tarthatjuk Ja­cobi operettjét, abban a for­mában is, amely Darvas Szi­lárd átdolgozásában, a Déry­né Színház művészeinek köz­reműködésével került közön­ség elé. Értékes, szép előadást lát­tunk, igényes eszközökkel formált művészi produkciót s szerdán este bizalommal válthat jegyet az előadáshoz Salgótarján színházkedvelő közönsége is. — Ki kellene használni ezt a finom, kevés napot, Lipták néni. Később úgyis hiányol­juk majd. Nincs ideje? Hát az bizony baj. A napfény el­engedhetetlen a pici fejlődé­séhez. Hogy van a kis Mari­ka? Beteg? Láza is van? Or­vos látta? Jól van, hogy ki­írták, az nagyon helyes. Ma­radjon is itthon vele, amíg az orvos jónak látja. Azért a pár forint különbözetért nem éri meg kockáztatni a gyermek egészségét. Az asszony csendesen, ki­csit panaszosan mondja: — Higyje meg, még én is örülök ennek a pár napnak. Éjszakás voltam a héten, a gyermektől meg nappal nem lehet aludni. Nagyon fáradt vagyok. A védőnő sietve tanácsolja: — Miért jár éjszakai mű­szakra? Tessék a szakszerve­zethez, az üzemi nőbizottság­hoz fordulni, biztos segíte­nek. Indokolt is, hiszen Ma­rika még .pici, szüksége van az anyukára. Ha meg nem alszik, pedig a fárasztó éj­szakai munka szükségessé te­szi, tönkre teheti magát. Tes­sék sürgősen intézkedni, és elmondani, történik-e válto­zás. Ha nem sikerül, majd én segítek. Viszontlátásra anyuka. Az utcán szembe találko­zik az acélgyári körzet nép­szerű ikreivel. Kettős kocsi­ban heverésznek, kéjes arc­Egy idősebb és egy fiatal asszonyka beszélget Salgótar­jánban a Pécskő utcai autó­busz-állomáson. — Tíz éve, hogy nem jár­tam Nógrádban — mondja az idősebb —, azóta úgy meg­változott itt minden. — Hová utazik? — kérdi a fiatalabb. — Szécsénybe, a testvérem­hez. Még akkor láttam, ami­kor a kislányom négyéves volt, és náluk nyaralt. Ak­kor jártam Salgótarjánban is. Behoztuk a kórházba, mert a nyakán valami daganat nőtt. Azt kellett felvágni. Nagyon tetszik nekem ez a vidék. Űj utat építettek már Szé- csény felé is. Maga is arra jön? Mikor a busz előállt, mint ismerősök szálltak már be. A busz elment és az utasok helyét újabbak foglalták el a váróteremben. — Hallotta? — kérdi egy fejkendős, falusi nénike a szomszédjától. — Vajon mi­féle lehet? — Pesti! — Szegénynek rossz emlé­kei lehetnek Salgótarjánról. Négyéves kislányának felvág­ták a nyakát... Aztán ők is elutaztak. Űjabb utasok ülnek a pád­ra. — Jaj, de borzasztó lehet, egy négyéves kislánynak el­vágták a nyakát. — Hol? — mered kérdően egyik szomszéd a másikra. — Hát nem hallotta? Most mondta itt egy pesti asszony. Szécsényről beszéltek, biztos ott. — Mi történt? — fordul feléjük egy újabb utas. — Egy pesti asszony elvág­ta négyéves kislányának nya­kát Szécsényben — súgja az egyik asszony —, biztos ide­valósi lehetett, valahol a kör­nyéken lakik, mert a kala­uztól kérdezte, hogy mikor indul Szécsény felé az autó­busz. Űjabb váltás a pádon. — Rettenetes, hogy milye­nek manapság az emberek, miféle anya lehet az ilyen — mondja egy termetes asszony­ság, majd folytatja. — A mai lányokban egy szikrányi be­csület sincs, hát még amelyik megesik. Tudja kedves ... Űjabb váltás. — A Szécsény melletti er­dőbe egy leányanya vőlegé­nyével együtt kihurcolta négy­éves kislányát és elvágták a nyakát. A kislány a buszban kér­dezte anyukáját: „Ugye édes­anyám, nem vágjátok el a nyakamat?” Űjabbak beszélnek. — A rendőrség megtalálta a cal süttetik magukat a na­pon. Varga mama szatyorjá- ból ágaskodik kifelé a két cumisüveg. Finom tejecske van benne. Napozni készül­nek a zöldlombos sétányra. Ott kapnak tízórait — közli a mamájuk. Kéri a védőnőt, segítsen a bölcsődei elhelye­zésben. Két gyermeket nem tud kire bízni. Jancsi és Pa­lika türelmetlenkednek a megállás miatt. Vargáné bú­csúzik a védőnőtől. A körzetben most csak egy terhes mama van. Halász Má­ria hozzá is felnéz a máso­dik emeletre. Kádár Jánosné éppen takarít. Nehézkesen mozog. Panaszolja: mindig éhes és unja már az örökös gyümölcsöt. — Pedig nincs mit tenni, kismama. Diétázni, gyümöl­csöt, főzeléket fogyasztani minél többet. Nem unja meg, ha szót fogad nekem. Elég szerencsés helyzetben van, mert válogathat kedvére sok­fajta gyümölcsben. Tessék :taponta mást választani és a főzeléket is ügyes választék­kal változatossá tenni. A fű­szertől pedig tartózkodjon. Ezt a hátra levő két-három hetet igazán kibírja. M ára végzett a látoga­tással. Útja hazafelé vezet, kedves könyvei és rádiója mellé. Állandóan képzi magát, hogy a rábízott apró emberkéket egészségesen tudja irányítani. Hivatása a legszebbek közé tartozik, védi a gyermekek életét, egészsé­gét. UJLAKY MARIA fejnélküli négyéves kislány hulláját. A bestiális anyát ke­resi a rendőrség ... Újabb hangok. — Az imént vitte el innen a megállótól a rendőrség a négyéves kislány mostoháját, aki megölte a kislányt... — Megtalálták egy szenny­csatorna partján azt az ak­tatáskát, amelyikben annak a négyéves kislánynak a feje volt, akit a tűzhelygyári lány ölt meg Szécsényben ... Egyetlen napon kilenc irányba vitték a szörnyű hírt a négyéves kislány tragédiá­járól. Egy héttel később tizen­nyolc helyen öltek, találtak kislány-hullát, huszonhárom munkahelyen tartóztattak le leányanyákat, gyermekgyilkos­ságért. Két héttel később, amikor a szécsényi rokonok látoga­tásáról ismét átutazott a szó­ban forgó asszony Salgótar­jánon, ugyanerről tárgyaltak a váróhelyiségben. — Mi történt Szécsényben? — kérdezte, mire négy-öt asz­U nneplőben mindenki, szinek harmóniája. Mindent betölt a Himnusz dallama. Mily nagyszerű érzés, mikor a kreszcsendóval zúgó zene belemarkol a lélek legféltet­tebb mélyére, s felkavarja az érzések sokaságát. Két gyer­mekért vagyunk itt — a pász­tói járási honvéd kiegészítő parancsnokság klubhelyiségé­ben. Aprócska, csodálatos vi­lág mindkettő. Olyan világ, ahol miniatűr valóságban ér­vényesülnek az élet törvényei. S ők figyelnek, talán bi­zalmatlanul méregetik a kül­világ eseményeit, amelyek még oly furcsák számukra. Új honpolgárok; két család éle­tének tovább hagyományozói. Az ő tiszteletükre állnak itt az úttörőfiúk és lányok, ün­neplőbe öltözött felnőttek; a megyei honvéd kiegészítő pa­rancsnokság vezetői, a járási pártbizottság, tanácsok és tár­sadalmi szervek képviselői. Mindenki oly megilletődött. „Gyermekem, óh aludj már...” Felcsendül az örökszép melódia az úttörőfiatalok aj­kán. Óh, be fényesek a szem­párok. Mintha rubintok te­remtek volna hirtelen a sze­mekben. S megkezdődik a szertartás... „Önök azzal a céllal jelen­tek meg előttem, hogy új­szülött gyermeküknek nevet adjanak ...” Mindenki figyel­mesen hallgatja a tanácstit­kár szavait, s mintha a fel­díszített terem is igent bólin­tana erre. Felállnak a szülők, karjukon a gyermekekkel. Négy ember, két gyermek, s körülöttük a „társadalom”. A lélegzetelállító csendben tisz­tán hangzanak a szavak: „Én, Cseh László... Én, Butkai Sándor fogadom, hogy László ... Sándor nevű gyer­szony is elárasztotta mondani­valójával. — Egy négyéves kislányt ta­láltak fejnélkül a vonatban, valahol Kisterenye környé­kén ... — Szörnyű, erkölcstelen nép. A rendőrség letartóztatott egy leányanyát, aki a vőlegénye segítségével meggyilkolta négyéves kislányát... — A hullát megtalálták — tódította az egyik asszony — a Keletinél. A kalauz arra lett figyelmes, hogy mikor a fiatal pár felszállt, egy négy­éves kislány volt velük, vi­szont a leszállásnál már nem látta a kislányt. Jelentette a rendőrségnek és a pad alatt megtalálták a fejnélküli hul­lát... — Ez még semmi. Ez nem ott történt, replikázott egy má­sik asszony. — Zagyvapálfal- vánál a szennyvízlefolyóban... — Halló rendőrség! Azon­nal jöjjenek hukk ... meg­gyilkoltak egy kislányt... Hukk... mekemet becsületesen, a dol­gozó néphez hű emberré ne­velem ...” Két kis állampolgár lép kö­zénk e percekben. Ók nem tudják még felfogni a pilla­nat jelentőségét, de szüleik, a jelenlévők érzik a perc ünne­pélyességét. Újabb négy em­ber áll fel. A névadó szülők. Az ő ajkukról is elhangza­nak a fogadalmak szavai. Szívet dobogtató, mikor a szülők, a névadó szülők alá­írják a névadást tanúsító ok­mányokat. Pattanásig feszült a lélek, az érzések súlyától. Valahonnan belülről, mélyről felcsap egy kiáltás a nagy­szerű értelemig: Őrködünk felettetek ember­kék! Mennyire csillog minden, a mosoly, az öröm mérhetetlen­re tágítja a szoba falait. Ut- törőlányok szavalnak. Ajkuk­ról gyermekversek szavai szállnak. Az ajándékcsomagok zizegő papírjai is mintha az örök ifjúság harsogó indulóit zengenék. Nincsenek semmit­mondó, hosszú beszédek, csu­pán rövid, érzelemteljes mon­datok. Elhalmozzák a két csöppséget ajándékokkal. A járási honvéd kiegészítő pa­rancsnokság, a nőtanácsok, az MHS, a KISZ: szaporodnak a szeretet csomagjai. Minden­kinek van kedves szava, jó­kívánsága. L acika tágranyílt sze­mekkel csodálkozik a látványon, Sanyika apró kezével integet, mintha üdvözletét küldene mindannyiunk felé. Felzúg az Internacionálé, vigyázzba feszül mindenki. „ ... Csak összefogni hát.; Igen! Értetek Lacikák, Sa- nyikák, Évikék, Rozikák; min­denkiért! Összecsendülnek a poharak, mindenki egészséget, hosszú életet kíván a csöppségeknek. űapúnía 1 póhstt Gyermeklátogatáson--------------------------------------­Pr emier előtt a bányász színpadon Javában folyt a próba, amikor a bányai művelődési otthon színháztermébe érkez­tünk. A színen éppen Ker­tész Imre: „Bekopog a sze­relem” című zenés vígjátéká­nak szereplőit láthattuk. De nem sokáig élvezhettük a darab vidám jeleneteit, mert a megszokott próbái csendet acélos férfihang ráz­ta meg: „Jó, köszönöm, mára befejeztük!” Pénteken ugyan­ebben az ipőpontban kérem a II. felvonás szereplőit. Mindenki a hang irányá­ba fordult és ekkor pillan­tottuk meg Bulyovszki De­zsőt, a darab rendezőjét, aki kérdéseinkre a következőkép­pen válaszolt: — Mikor láthatjuk a Beko­pog a szerelmet? Fejlődik Őrhalom Örhalomban ez évben több mint 180 ezer forintot fordí­tanak községfejlesztésre. A napokban fejezik be a villa­moshálózat bővítését. A Szé­csényi és a Petőfi utca villa­moshálózatának bővítésével az utcák lakóinak igen nagy problémáját oldották meg. A község lakói társadalmi munkával segítették a villa­moshálózat bővítését. Az igényeknek és a köz­Béke-akHvaülés a Megyetanácson Nagyszabású béke-aktíva- ülés megrendezésére kerül sor október 7-én a népfront­bizottság rendezésében. A béke-aktívaülésen — amelyen a megyei, járási vá­rosi és községi békemunká­val foglalkozó elvtársak — A Bekopog a szerelem című zenés vígjátékot már két hónapja próbázzuk és a beütemezett terv szerint szep­temberben kellett volna be­mutatni. Ez a szereplők gya­kori mulasztása és a zenei anyag késése miatt nem si­került. De most már nem jöhet közbe semmi akadály, hogy október 22-én megtart­suk a premiert. —■ Milyen sikerre számíta­nak? Erre a kérdésre így vála­szolt: — A szereplők komoly fel- készültségét és a darab vi­dám, de tanulságos mondani­valóját figyelembe véve úgy érzem, nem maradhat el a siker. M. E. ség lakóinak kérésére a 25 férőhelyes óvodát 50 férőhe­lyesre bővítik. Az épület bő­vítésére mintegy 20 ezer fo­rintot fordítanak. Ezenkívül Őrhalomban is megoldják, hogy a község lakói és hiva­talos szervei között gyako­ribb legyen az érintkezés. E rélból egy nyolc hangszórós fiangoshíradót szerelnek fel a községben. A hangszóróhoz zenegépet, egy több hullám­sávos rádiót is beszerelnek. vesznek részt, Mihályfi Ernő elvtárs, az országos béketa^ nács tagja, megyénk ország-* gyűlési képviselője tart elő­adást. Az ülést október 7-én dél­előtt 10 órakor a megyei ta­nács dísztermében rendezik. Antal Ú1SZÜLÖTTEK ÜNNEPÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom