Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)
1960-08-24 / 68. szám
2 NÓGRÁDI NIpSJBAG 1960. augusztus 24. Szocializmust építő munkánkhoz béke kell — mondotta Róka Mihály a bujáki béketalálkozón Az évszázados bujáki vár alatt alkotmányunk ünnepén emberek ezrei, fiatalok, idősek, munkálok, termelőszövetkezeti gazdák jöttek össze az immár hagyományossá váló béketalálkozóra. Az ünneplőket egésznapos kultúr- és sportműsor szórakoztatta, majd délután ünnepi nagygyűlésre került sor, ahol megemlékeztek alkotmányunk ünnepéről, s a tanácsok tíz esztendő alatt végzett munkájáról is. Az ünnepi emelvényen vörös és nemzetiszínű zászlók alatt hatalmas fehér betűk hirdették: Békét a világnak! A díszemelvényerl helyet foglalt Róka Mihály vezérőrnagy, országgyűlési képviselő, a béketalálkozó szónoka, a Pásztói Járási Pártbizottság, a járási tanács küldöttei, valamint a béketalálkozó koreai vendége. Róka Mihály elvtárs beszédében elmondotta, hogy alkotmányunk ünnepén ünnepi gyűléseken találkoznak a párt és kormány vezetői a dolgozó néppel, hogy megbeszéljék az ország fontos kérdéseit. Ezeken az üléseken népi államunk alaptörvényét is ünnepeljük, s e hatalom alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Visszaemlékezett a felszabadulásunk óta eltelt tizenöt esztendőre, amelyben létrejött a népi államrendünk alaptörvénye, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. — Népköztársaságunkat — mondotta Róka elvtárs — az alkotmány tette hivatalos államformává tizenegy évvel ezelőtt. Majd Róka elvtárs azokról a dolgokról szólt, amelyek szocialista alkotmányunkat megelőzték. Párhuzamot vont a mi alkotmányunk és a földesúri Magyarország „alkotmánya” között. — Jogos volt tehát a törekvés — mondotta Róka elvtárs — minden forradalmi mozgalom részéről egy olyan új alkotmány megalkotására, amely meg merte tagadni „az ezeréves jogfolytonosságot”. — S itt utalt Róka elvtárs az 1848-as eseményekre és az 1919-es Tanácsköztársaság alkotmányára, amely a kizsákmányolok összességét taszította le, hogy helyébe az eddig elnyomott osztályokat emelje. Azonban éppen harminc év telt el, míg a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeként olyan helyzet alakult ki, amelyben megvalósítottuk az 1919-es alkotmányban foglaltakat, amely akkor nem teljesülhetett be. Az ország gazdáivá lettek most már végérvényesen azok, akiket kezük munkája után jogosan illet meg e cím. — Kialakult a munkások és a dolgozó parasztok összefogásával népi demokratikus rendszerünk politikai alapja. Ezután már az élet maga sürgette szocialista hazánk új alaptörvényének megalkotását. Ezt végezte el 1949. augusztus 20-án az országgyűlésben egy olyan népi parlament, amelynek képviselőit az ország népe saját soraiból választotta — mondotta Róka elvtárs, s összehasonlítást tett kik képviselték népünket a parlamentben régen és most. Míg régen a földbirtokosoké, a gyárosoké volt a döntő szó, az 1958-as választáskor munkások, dolgozó parasztok, új értelmiségünk képviselői kerültek a parlamentbe. Társadalmi rendünk alapja a munka Ez az alkotmány nemcsak formaság — repítette szét a hangszóró Róka elvtárs szavait — a dolgozók tulajdonává nyilvánította a földet, a gyárat, ezt törvényben szentesítette. Ugyancsak törvény szentesíti a dolgozók emberi és szabadságjogát, a munkához való jogot. Ez az ország mindenestül azoké lett, akik kétkezi munkájukkal építik, szépítik. Társadalmi rendünknek alapja a munka. Alkotmányunk az egyéni önzéssel szemben a közöst, a magántulajdonnal szembeni köztulajdont, a dolgozó tömegek érdekeit támogatja és védelmezi. — Hogy hazánkban most minden hatalom a dolgozó népé, annak egyik legfontosabb bizonyítéka a tanács- rendszer — mondotta Róka elvtárs, majd a tanácsoknak a megválasztásuk óta eltelt idő alatt végzett munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy a tanácsok munkája szüntelenül javul, bűviil a jogkörük, fokozódik önállóságuk, szilárdul a tanácsdemokrácia, és nagy segítséget adnak napjainkban a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, népi hatalmunk alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek a megszilárdításához. Elmondotta, hogy az idén Nógrád megyében is mintegy 134 termelőszövetkezet dolgozik és több mint 16 ezer azoknak a családoknak a száma, akik eddig a nagyüzemi gazdálkodást választották, mert meggyőződésük, hogy a termelő- szövetkezet jelenti számukra is a boldogabb, a biztosabb jövőt. A termelőszövetkezeti gazdák jövedelme esztendőről esztendőre magasabbra emelkedik, amelyet megyénk termelőszövetkezeteinek példája is bizonyít. De a tanácsok áldásos tevékenységét mutatja az a fejlődés is, amely az eltelt idő alatt megyénk községeiben tapasztalható. 1950 és 1959 között több mint negyvennel emelkedett megyénkben a villamosított községek száma és 1953 óta 23 községben építettek új művelődési otthont. Ezek azonban csak néhány mutatói a fejlődésnek, mert valamennyit felsorolni itt nem áll módunkban. Róka elvtárs beszédének további részében külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Elmondotta, hogy amikor alkotmányunk születésének évfordulóját békésen ünnepel- ; ük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kapitalista országok, főleg az Amerikai Egyesült Államok, nem jó szemmel nézik fejlődésünket. — Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény — folytatta tovább beszédét Róka elvtárs —, hogy ezek az országok tovább folytatják hidegháborús tevékenységüket a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Példa erre az amerikai kémrepülőgépek Szovjetunió elleni légiprovokációja is. Az imperialisták minden alkalmat megragadnak, hogy rágalmakat szórjanak a Szovjetunióra, mert a szilárd, következetes békepolitika, amelyet a Szovjetunió folytat, az imperialista békétlenkedők- nek nem tetszik. De befolyásuk a világ népeinél egyre csökken, amelyet Kuba és Kongó példája is bizonyít. S az afrikai függetlenségi mozgalmakban a gyarmati népek új arcukat mutatják, azt, hogy nem tétlen szemlélői az eseményeknek. Az ünnep vásározói között. Növekednek a béke erői — Ha össze akarjuk foglalni a nemzetközi helyzet alapvető tényezőit, a következőket állapíthatjuk meg: a szocialista tábor és ezzel együtt az antiimperia- lista front ereje jelentősen megnövekedett, az imperialisták viszont számos területen vereséget szenvedtek. Az imperializmus fő támaszának, az amerikai vezető köröknek tekintélye példátlan mélységbe zuhant, a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak a mi javunkra, a béke javára — mondotta végezetül Róka Mihály elvtárs. Róka Mihály elvtárs beszéde után Juhász István, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettes« átadta a Földművelésügyi Minisztérium kitüntetéseit azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak és gépállomási dolgozóknak, akik munkájukkal hozzájárultak a termelőszövetkezetek erősítéséhez és szilárdításához. Kiváló dolgozó címet adományozott a Földművelésügyi Minisztérium Szaidlik Gyulának, a Pásztói Gépállomás dolgozójának, Me- licher Józsefnek, a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet tagjának és Pálinkás Joachim- nak, aki a kisbágyoni Petőfi Termelőszövetkezet tagja. Az ünnepi nagygyűlés után a béketalálkozó résztvevői színvonalas kultúrműsoron szórakoztak, a környék KISZ- fiataljai mutatták be színes táncaikat, dalaikat, s mai életünkből vett jeleneteket. Ahogy estébe hajlott a délután színpompás béke-bál vette kezdetét Bujákon, amely méginkább emlékezetessé tette ezt a kedves, vidám napot. Néhány esztendő óta mind a külsőségek szépségével, élénkségével, mind az áruk bőségével rangot vívott magának Balassagyarmaton a Palóc Vásár. Sok híres-nevezetes vásározó helye van az országnak, amely százados hagyományokat őriz, — a balassagyarmati most rakja a hagyományok alapjait, hogy a palóc vásárok híre az elkövetkező időkben messze vidékre is eljusson. Az augusztus 20-át ünneplők már a kora reggeli órákban szép számmal keresték meg a sátortábort s az áruforgalom azt bizonyította, hogy van miből vásárolni dolgozóinknak. Különösen nagy érdeklődés mutatkozott a kerékpárok iránt, az asz- szonyok a mosógépet, rádiót szemlélgették s persze a ruhákat, méterárukat kináló sátrak előtt sem mentek el. Kabát kell a gyereknek, hát bőséges kínálatot mutat tak a megye különféle földművesszövetkezeti boltjai. Az emberek, asszonyok megtalál hatták a kedvükre való hol mikat, s ebben az esztendő ben már bőven válogathattunk a jó minőségű bőrkabátokban is, amik eddig általában hiányáruk voltak. Vidám hangulatú volt a balassagyarmati Palóc Vásár. Zengtek az apró emberkék száján a papírtrombiták, suhantak a similabdák a szép lányok után, a lacikonyhán jóízűen ropogtatták a frissen sült húst, az italsátraknál bőven habzott a sör, fogyott a bor, s különösen nagy sikere volt az önkiszolgáló sörcsárdának, ahol mindenki saját gusztusa szerint mérhette tele poharát. Persze, ez a művelet némelykor a sátor dolgozóinak apróbb gondokat okozott, ha az „önkiszolgált” nem tudta, vagy széles jókedvében elfeLelkesen, vidáman ünnepelt Ssécsény Mihályfi Ernő besxélt a nagygyűlésen Most érzem, hogy "ember vagyok Az emelvényen, amig okos szavak hangzottak, kultúr- csoportok mutatták tudásuk legjavát, egy öreg bácsival váltottunk szót a bujáki ünnepségen. Sírt a kisöreg, könnyeket pergetett, s hogy sárt öklével törölgette a bajszához kúszó csillogást, így szólalt: — Hetvenöt évet éltem, de csak most érzem valójában, hogy ember vagyok. Két háborút éltem meg, az elsőben magam is ott voltam, közben gróf Pappenheim Szigfrid itthon dőzsölt, még a csapon is bor jött nála. S a grófi kastélyban, ahova később lemegyünk, mutatja is a csapot, ahol jött a bor s leültet beszélgetni a teremben, ahol egykor a gróf úr egészben süttette a vaddisznót, ókrét, juhát az ínyenc társaságnak. Ma a kastélyban üdülők tanyáznak Pappenhei- mék 50 esztendős. — és ki cudná megmondani, hogy mindenféle urak hány észtén dős uralma után. A bátya, akivel nagyon megértjük a szót, ismét visz- szakanyarodik az első mondathoz: — Most érzem valójában, hogy ember vagyok. Megéltem két harcot, de azt még nem igen olvastam, csak szabadságunk óta, ami ma is ott van az ünnepségnél felírva, hogy: békét a világnak. Alatta meg az a csodálatos masina, ami a holdba repült, — ej, hogyan is hívják"!, — a szputnyik. az, az... meg a békegalamb. — Bizony, nekem emberséget adott ez az Alkotmány a cselédsor után, hát ne haragudjék már az elvtárs, — rés telkedik, — ha megkönnyeztem az ünnepet. A grófékat meg ott egye a fene, ahol vannak. Bent, az ökröt sütő szobában, amelynek kádja olyan, hogy húszán is kényelmesen körülülhették, elhallgat a kisöreg és kintről annál hhr- sányabban szólal az ünnepi öröm, amely azt hirdeti, hogy dolgozó népünket szolgáló al kotmányunk van. Szécsényben, alkotmányunk ünnepére zászlódíszbe öltöztek a házak. Kora reggel, a helybeli tűzoltózenekar pattogó, friss indulókkal köszöntötte Szécsény község lakóit. Az ünnepséget a Népligetben tartották. Fél tíz lehetett az idő, amikor vörös és nemzetiszínű zászlókkal a tanácsháza elől megindultak az ünneplő emberek a nagygyűlés színhelyére, a Népligetbe. Itt voltak a szécsényi üzemek dolgozói, a termelőszövetkezeti gazdák, képviseltette magát a gépállomás, a tangazdaság, egyszóval: a község valamennyi dolgozó rétege. Az ünnepi gyűlés szónoka Mihályfi Ernő országgyűlési képviselő volt. Mihályfi elvtárs arról beszélt, hogy alkotmányunk tizenegy éves évfordulója egybeesik a termés betakarításának ősi ünnepével, az új kenyér ünnepével. A termés a parasztember számára az életet jelenti, az alkotmány a magyar nép új életének alaptörvényét. Olyan törvény ez, amelyre mindenkor építeni lehet. Majd az úri Magyarország ezeréves alkotmányáról beszélt Mihályfi elvtárs, amely kizárta a dolgozó népet minden jogból. Ennek az alkotmánynak sáncain belül csak az uralkodó osztályok voltak. Alkotmányunk tizenegy éves évfordulója is azt bizonyítja, hogy az elmúlt tizenegy esztendő többet jelent a magyar nép életében, mint az úri Magyarország ezeresztendős alkotmánya. A mi alkotmá nyunk az első olyan alaptörvény, amely a dolgozó nép jogait foglalja össze. Mihályfi elvtárs beszéde további részében arról szólt, hogy dolgozó népünk a szocialista társadalmat építi, s új ötéves tervünk befejezésével befejezzük a szocialista társadalom alapjainak lerakását is. Tizenegy esztendeje még csak az ipar szocialista átalakítása történt meg, s most a mezőgazdaságban is bekövetkezett a változás, a szocialista nagyüzemi gazdaságok, a termelőszövetkezetek az idén többségbe kerültek nálunk. S már az idei év is azt bizonyítja, hogy a nagyüzemi gazdaságokban eredményesebb a munka, mint a kisparcellás gazdaságokban. — Eddig augusztus 20-a alkotmányunk és az új kenyér ünnepe volt — mondotta Mihályfi Ernő elvtárs. A kettőhöz az idén jött egy harmadik is, a jubiláló tanácsok ünnepe. Az eltelt tíz esztendő azt bizonyítja, hogy a dolgozó nép jól választott, a tanácstagok hozzánőttek az egyre nagyobb feladatokhoz, megtanulták a vezetést, az államvezetés bonyolult munkáját. Beszéde további részében Mihályfi elvtárs külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Elmondotta, hogy a béke ügye a világon jól áll. A Szovjetunió következetes harcot folytat az általános leszerelésért, s ma már mindenki tudja a világon, hogy a Szovjetunió megnyerte a versenyt, megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat minden téren, s így megnyerte az úgynevezett hidegháborút. S itt Mihályfi elvtárs a szovjet tudomány sikereiről beszélt, a most felbocsátott óriási szput- nyikról. Mellettünk a Szovjetunió — A Szovjetunió ma a világ legnagyobb, legerősebb hatalma, megtámadhatatlan a földön, vizen és a levegőben — mondotta. Szavai bizonyításául az amerikai kémrepülő ügyét hozta fel, amelyet a szovjet rakétaegységek megsemmisítettek. Majd Mihályfi elvtárs az imperialista tábor helyzetéről beszélt, arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok hatalma erősen megrendült. Afrikában 27 állam vívta ki függetlenségét, s ez nemsokára egy-egy szavazatot jelent az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A gyarmatosítók nem gazdagodnak többé abból a munkából, amelyet az afrikai négerek végeznek. Befejezésül Mihályfi elvtárs arról beszélt: olyan korban élünk, amelyre még nem volt példa az emberiség történetében. A világ teljesen átalakul, s megváltozik az emberek élete, a magyar nép élete is. Ennek a változásnak egyik igen fontos tötrénelmi fordulóját ünnepeljük augusztus 20-án. Délután Szécsényben munkás-paraszt találkozóra került sor. A mezőgazdasági technikumban a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai, a szécsényi üzemek, a gépállomás 'dolgozói jöttek össze. A találkozón résztvett néhány egyénileg dolgozó paraszt is Ludányhalásziból. Este a művelődési otthonban bál kezdődött, melyen igen jól szórakoztak a község fiataljai. ledte elzárni a csapot. A kezdeményezés minden esetre újszerű ezen a téren s a későbbi gyakorlat megmutatja, hogy hasznos is lesz-e? Nagy volt a keletje az augusztus 20-i vásáron a fris- sensülteknek, kolbászféléknek. Régi vásárok hangulatára emlékeztetőén így kiabálta az árus az ínycsiklandozó, étvágykeltő portékát: Nem kupori kupec méri, Fele árát duplán éri, Aki méri, jól megméri, Annak adom, aki kéri! Nagy volt a forgalom az édességet kínáló, a mézeska- lácsos kirakodás előtt is. Főként a fiatalok nézelődtek itt különös előszeretettel s a tükrös szíveknek sok boldog és piruló tulajdonosa akadt, ha felhangzott a rigmus, ami már össze is boronálta a vásárló párokat: Mézeskalács ezerfajta, Ragyog is a tükör rajta: Szép legénynek szép szavától, Szép leányok mosolyától. A Palóc Vásár kedvességei mindenképpen méltók voltak alkotmány ünnepünk sokféle eszményéhez, hasznos találkozót jelentettek az ipar munkásainak, s a mezők becsületes művelőinek. Itt ünnepeltek a megye számos községeiből mindazok, akik a munkások és parasztok nagy találkozójára készültek, akiket szívük őszinte érzése hozott ide. Nem kell ehhez sokat mondani: dolgozó népünk egészének találkozója volt augusztus 20-a Balassagyarmaton is. Az újságba kívánkozó dolgokat nehéz lenne számlálni, csak pillanatképeket adhatunk a napról. Felvonult itt többek között a rétsági földműves szövetkezet, amelynek különösen plüss garnitúrái, szőnyegei, kötöttárui voltak kapósak s már a korareggeli órákban több, mint ötezer forintot számlált a pénztáros. Nagy keresletnek örvendtek az eddig hiánycikknek számító kordbársony zakók s aki tehette, 470 forintért gyorsan szerzett is egyet. A szécsényi földművesszövetkezet vas, edény és műszaki áruit sorakoztatta fel, de itt voltak a magán kisiparosok is hasznos készítményeikkel. Kürtössy Jenőné kádármester hordóit kinál- gatta a közelgő szürethez. Lipták András csizmadia pedig mesterségének remekeit ajánlotta, nem sajnálva még az alkudozó szavakat sem, mert azért vásár a vásár, hogy egy kicsit alkudozhas- sék az ember, így mindjárt kedvesebb a portéka, jobban esik a viselet is. Alku után aztán, — ahol Lipták András nem enged ugyan a huszonegyből, mert a 650 forintos csizmának 650 forint az ára, — mégiscsak születtek áldomások. Rados Béla sátrát, az önkiszolgáló sörcsárdát meg kell keresni, ■ hogy ne szorítson a csizma, egészséggel hordja, aki vette. Szól a papírduda a gyermeki szájakon. Röppen a léggömb, Szinte a mindenségbe kívánkozik, similabdák fűrészpora csiklandozza a szemeket, — de ez sem baj most!... — ünnepelünk! Az arcok is barátságosabbak, a szívek is melegebbek és testvéri család a teljes forgatag. Kint, a ligeten túl vörös sárkány repül és annak is örülnek az emberek. Nézik gyönyörködőn s tűnődnek: ugyan melyik imposztoré lehet az a szép alkotás, amely a fellegekbe kívánkozik?
