Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-20 / 67. szám

1960. augusztus 20. nosrabi hifOjsas 7 Egy üzletben 10 éve és most „Szerencsés üzletvezető” mondhatják sokan, mikor lát­ják, hogy mily nagy a forga­lom, s nem gondolnak arra, hogy ezzel sok gondolkodás, bosszúság jár együtt. Sokan ismerik a 2-es számú „vegyes” boltot Nagybátonyban. Közel a szolgáltatóhoz, a bányatelepekről érkező vona­tok állomásához, az utakhoz. Igazi központ. Valóban sokan, járnak ide. — Még nem tartottunk nép- számlálást az üzletben — mondja Sára János boltve­zető —, de a munkatempón lemérhető, hogy hányán for­dulnak meg nálunk. Bizony sokszor szűk a bolt. Főleg mikor műszakváltás van, s egyszerre benyomakod- nak százan, százötvenen. Régi bolt, s talán egy kissé kor­szerűtlen is, most már az új kereskedelmi formák meg­valósulásának időszakában. Sára János boltvezető 1950- ben került ide, s jól ismeri az akkori viszonyokat is. — Sokat lehetne beszélni a régebbi állapotokról. Tíz év­vel ezelőtt abszolút vegyes volt az üzlet. Ma azonban már jónéhány áruféleség hiányzik a polcokról. Az üzlet átvételekor 150 ezer forintot fogalmaztak a boltban és égy félévnél alig több idő alatt már közel fél­millió volt a negyedévi bevé­tel. Vajon mit kerestek ak­kor az emberek leginkább a boltban? — Az élelmiszert, a ruha­neműt. Sok fogyott kenyér­ből, lisztből, zsírból, cukor­ból. Érdekes a változás, — magyarázza Sára elvtárs. — Tíz éve eladtunk havon­ta 250 mázsa lisztet, manap­ság elmegy 25 mázsa. Akkor az alapvető élelmiszerek, a ruha és a cipő fogyott leg­inkább. Ezeket keresték az emberek. Ez érthető, ha visszaemlék- szünk az ipar tíz év előtti állapotára. Akkor egy évben ez az üzlet nem adott el két- három darab rádiónál, kerék­párnál többet. Azóta eltelt tíz év és a gazdasági helyzet megváltozott, azoknak a bá­nyászoknak a munkája nyo­mán iS, akik verejtékben fü- rödve dolgoznak azért, hogy ha a feleségük bemegy az üz­letbe, legyen áru, amit elvi­hessen. — A mai viszonyokat tanul­ságos összevetni az akkoriak­kal — mondja a boltvezető. — Most árubőség van. Per­sze időlegesen hiányozhat valami, de ezek ritka dolgok. Képzelje el, naponta eladunk közel 10 mázsa kenyeret és a heti 300 kilogramm hentes­áru nem elég. A forgalom szinte rendszeresen félmillió, vagy több havonta. A vevők egyre többen lesz nek. Bányász, munkaruhás férfiak, feleségek, anyák, gye­rekek. Perceken belül meg­teltek a kosarak, neylonhálók a szükséges cikkekkel. A bolti dolgozók ilyenkor — mint most is — gyakrabban törül- getik a homlokukat. A leg­többen élelmiszert vásárol­nak, azok a munkások, akik éppen műszakba mennek, itt veszik meg az ennivalót és azok, akik jönnek, innen viszik haza a kenyeret, a zsírt vagy éppen valami mást. Nagy törzsgárdája van az üz­letnek, bár nagy az átmenő forgalom is. Akik erre utaz­nak, vagy más telepekről járnak erre, biztos bemennek és megnézik, mit lehet kapni. Aztán egy félóra múlva már kevesebben lesznek és újra odaférek az üzletvezető mellé. Kicsit fáradtan meg- törli homlokát, de azért mo­solyog. — Ez még semmi sem volt ahhoz képest, ami fizetéskor szokott itt lenni. Akkor az­tán fogynak az iparcikkek is. Keresik a szép rádiókat, a motorokat. Hej, ha lenne leg­alább öt-hat darab Pannó­niám. Egy óra sem telne be­le és már egyetlen darabot sem találna az üzletben — mondja búsan és aztán arról beszél, hogy sajnos, de el kell küldenie azokat, akik moto­rokat keresnék. Hiába, nem kap. Tíz év telt el, amely nem nagy idő és mégis milyen változáson mentek keresztül az emberek. Megnőttek az igények, de ezeket az igé­nyeket már ki tudják elégí­teni. Manapság már úgy vi­szik haza a mosógépet, por­szívót, a hűtőszekrényt és a motort sokan, mintha ez len­ne a világ legtermészetesebb dolga. És ez így van rendjén. Sanghaj több árut ad a falvaknak Sanghaj több mint száz gépipari és vegyiipari üzeme egyre nagyobb mennyiségű gépet és műtrágyát ad a fa­lusi kommunáknak. A sang- háji üzemeket diesel-moto­rok, szivattyúk, traktorok és egyéb gépek ezrei hagyják el naponta, s áramlanak a fal­vakba. Egyes gépek termelé­se ez év első felében meg­kétszereződött Sanghájban. Mezőgazdasági gépekből a legtöbb sanghaji üzem az idei első félévben többet ter­melt, mint tavaly egész év­ben. I Ellenforradalmi megmozdulás Laoszban KONG LE RIADÓKÉSZÜLTSÉGET RENDELT EL Lengyel kisautóbuszok Ghánának A szczecini kikötőben be­hajózták a 11 ,,'Nysa” már­kájú kisautóbuszokat, ame­lyeket Lengyelország Gháná­nak szállít Phoumi Nosavan, a bukott reakciós laoszi kormány volt hadügyi államtitkára csapa­taivá együtt Vientiane, Laosz fővárosa ellen indult, hogy megdöntse a demokratikus Souvanna Phouma-kormányt. Minit az VPl jelenti, Kong Le kapitány, a forradalmi ejtőernyős zászlóalj parancs­noka harci raidákészültségbe helyezte csapatait, hogy meg­védje a fővárost az ellenfor­radalmi erők támadásától. Katonai megfigyelők vélemé­nye szerint a Kong Le pa­rancsnoksága alatt álló egy­ségek kisebb létszámuk elle­nére is jelentős erőt képvisel nek és készek megvédeni a fővárost. Az új laoszi miniszterelnök szerda esti rádióbeszédében bejelentette, hogy kormánya tárgyalásokra hívta meg a Pa- tet Lao-egységek képviselőit. A találkozón az AFP szerint véleménycsere lesz az 1957- ben megkötött vientiane-i egyezmény végrehajtásával összefüggő kérdésekről. Az említett egyezmény főbb zá­radéka szerint Laosz nem köt katonai szövetséget idegen országgal. A Biztonsági Tanács szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel Hammarskjöld főtitkár szer­da este az ENSZ kilenc afri­kai tagállamának küldötteivel folytatott két és félórás meg­Kulfurált kereskedelem Bujákon Dó munkát végez a helyi földművesszövetkezet Az idén tovább nőtt a ke­reskedelem kultúráltsága fa­lun, a földművesszövetkezeti kereskedelemben. Ez meg­nyilvánult az igényesebb ki­szolgálásban, a jobb áruellá­tásban és a falu szükségletei­nek jobb kielégítésében. Sok más földművesszövetkezethez hasonlóan, jelentős fejlődés tapasztalható a bujáki föld­művesszövetkezet dolgozóinak munkájában is. A földműves­szövetkezet az első félévben igen jó eredményt ért el. Eb­ben nem kis része van an­nak, hogy sziftte kivétel nél­kül minden dolgozó lelkiis­meretesen végezte el a reá­bízott munkát. Bujákon a szocialista munka verseny vál­lalásai nem maradtak papí­ron, mert a munkaversenyben résztvevők teljesítették válla­lásaikat. Nőtt a havi átlagforgalom Az egy főre eső havi át­lagforgalom az elmúlt év hasonló időszakához viszo­nyítva 11 200 forinttal emel­kedett. A kiskereskedelem forgalmi tervét 114,43 száza­lékra teljesítette, a felvásár­lási tervet pedig 243,6 száza­lékra. Különösen jelentős a burgonya és tojás felvásárlás­nál végzett jó munka. Burgo­nyából 379 százalékra, tojás­ból 295,3 százalékra teljesítet­ték a tervet. De nem marad­tak le a földművesszövetke­zet ipari üzemei — a szik- vízüzem és a szeszfőzde — sem. Tervüket 300 százalékra teljesítették. Ha vizsgálgatjuk, hogyan sikerült a bujáki földműves­szövetkezetnek ilyen jó ered­ményt elérni, hogyan teljesít­hetik ilyen magasan túl a reálisan megadott terveket, azt láthatjuk, hogy igen sok tényező járul ehhez hozzá. De mégis a legfőbb az em­berek egyre javuló lelkiisme­retes munkája. A bolti for­galom növeléséhez nem elég csak a lakosság vásárlóerejé­nek növekedése, hiszen ma már, ha valaki a helybeli bolt­ban nem kap az igényének és ízlésének megfelelő árut, nagyobb vásárlásait másutt bonyolítja le. Nagy gondos­ságra, a vásárlóközönség mennyiségi és minőségi igé­nyeinek figyelemmel való kí­sérésére van szükség ahhoz, hogy ne rendeljenek túl sok árut, amelynek egy része vé­gül elfekvő árukészletté vá­lik. De viszont arra is kell gondolni, hogy meglegyen __ a kellő választék is mindenből. Gondos árukezelés, udvarias kiszolgálás és még sok egyéb kell ahhoz, hogy a vásárlók rájöjjenek, helyben is ugyan­olyan szép és jó árut kap­nak, mint a városban. Davult a felvásárlási munka A felvásárlási terv ilyen­mérvű túlteljesítése nem a véletlennek köszönhető. Hiába magyarázták az elmúlt évek­ben Bujákon a dolgozó pa­rasztoknak, hogy jobban jár­nak, ha a földművesszövetke­zetnek adják el árujukat, mintha maguk viszik el a piacra. Jogosan felelték, hogy a felvásárlóhoz ötször is mehetnek az előírt időben, míg egyszer ott találják. így is oda az egész napjuk, meg úgy is, ha a városba viszik. Az idén az új felvásárlónál ez nem fordult elő. Sőt, most már a boltok is átveszik a tojást. A kofáskodás így tel­jesen megszűnt a községben, amely a jobban gondozott nö­vények nagyobb termésered­ményeiben is érezteti hatását. Az egész szövetkezet mun­káján érezhető, hogy a vá­lasztott vezetőség jól látja el feladatát, irányító és ellen­őrző tevékenységét, egyre gondosabban és hozzáértőb­ben végzi. Az észrevételeket nemcsak az ellenőrző könyv­be írják be, hanem egy pél­dányt átadnak az igazgatóság elnökének is, hogy az észlelt hiányosság kijavítása érdeké­ben megtehesse a szükséges intézkedést. Az igazgatósági üléseken, amelyről csak na­gyon indokolt esetben marad el valaki, az elnök rendsze­resen beszámol arról, mit tett az észlelt hiányosságok kijavítása érdekében. Bujákon mindenki tanul A kereskedelem kultúrál- tabbá tétele érdekében nem kevésbé fontos az sem, hogy a földművesszövetkezeteken belül minden dolgozó tanul. Leteszi a szükséges szakmun­kás vizsgát és így nagyobb lesz a szakmai hozzáértése. A szövetkezetnél havonta rend­szeresen megtartják az üzemi értekezletet, ahol alaposan megvitatják, hol, milyen mó­don lehetne még javítani a munkán, hogy állnak a terv­teljesítéssel, melyik területen van lemaradás. A féléves munkaverseny során jó eredményt elérő dol­gozók megérdemlik a dicsé­retet, meg a velejáró jutal­makat is. Buzdítsa ez őket még jobb munkára, hogy még tovább javuljon a falu lakos­ságának ellátása és erősöd­jön a dolgozó parasztság és a földművesszövetkezet hagyo­mányos barátsága. meghívásál 3OOOOOOOOGOOOOOOO0OOOOGOGOOOOG GOOOOOGGOOOOOOOOCXDOOOOOGOOOGOOOOOOOOOGGOOOGOOOGGOOOOO Új lilmszinházakkal gazdagodik megyénk augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén Hazánkban a film ma már ugyanolyan fontos nevelési és művelődési forrás, mint a könyv, vagy a rádió. Hatása pedig igen gyakran mélyebb, vagy erőtelje­sebb, mint a más művészeti ága­ké, mivel a legáltalánosabb nyel­ven, a vizualitás nyelvén beszél. Ezt bizonyítja, hogy megyénk­ben is évről évre nő a moziláto­gatók száma. Az év első 7 hó­napjában 1 750 000-nél is több lá­togató kereste fel a filmszínhá­zakat. Ez a szám jóval több az előző év azonos időszakához vi­szonyítva. Nemcsak a moziláto­gatók száma emelkedett az év első felében — új létesítmények is születtek —, amelyek elsősor­ban hivatottak a látogatók ké­nyelmét szolgálni. Befejezéshez közeledik a balassagyarmati film­színház rekonstrukciós munkája, a karancslapujtői és a nagylóc\ szélesvásznú filmszínház is. Művelődéspolitikánk kiszélesíté­sét azonban mégis elsősorban azok a keskeny filmszínházak hivatottak ellátni, amelyek eljut­nak a legkisebb Nógrád megyei falvakba is. Megyénk a felsza­badulás előtt azok közé a me­gyék közé tartozott, ahol a lakott terület legkisebb százalékában volt filmszínház. Ez érthető volt — a tőkések részéről —, nem te­lepítettek oda filmszínházat, ahol a lakosság lélekszáma révén nem nézett ki jó haszon. Nógrád megye kis községeibe ezérz nem jutott el a kultúra. Tizenöt év alatt eljutott a film­színház, a film szinte valamennyi Nógrád megyei községbe. Alkot­mányunk ünnepén, augusztus 20-án két újabb Nógrád megyei községben indul meg a rendsze­res filmvetítés. Benczúrfalván a régi Benczúr-kastélyt alakították át ízléses, kis kultúrteremmé és a kis község lakói a festészet egykori fellegvárában megtalál­hatják majd az egyéb más szó­rakozási lehetőségek mellett he­tenként a filmelőadást is. A má­sik kis község Cserháthaláp, ahol ugyancsak augusztus 20-án indul meg a rendszeres filmvetítés. Államunkat a filmszínház létesí­tésénél nem a haszon, hanem a dolgozók szórakoztatása, nevelése vezérelte, amikor a két község­nek is biztosította a rendszeres filmszínházat. beszélése után, ÜPÍ-jelentés szerint úgy döntött, hogy a Biztonsági Tanács nem pénte­ken, hanem szombaton fog­lalkozik ismét a kongói hely­zettel. Az afrikai küldöttek ugyanis még az ülés előtt ta­nácskozni kívánnak a kongói kormány 48 órán belül New Yorkba érkező képviselőivel. Az AFP lehetségesnek tart­ja, hogy a Biztonsági Tanács küszöbönálló ülésszakán Lu­mumba miniszterelnök sze­mélyesen is részt vesz. Űjabb UPI-tudósítás arról számol be, hogy a kongói küldöttség szerda este szovjet repülőgé­pen már el is indult Leopold- ville-ből. Nkrumah miniszterelnök a ghanai parlament szerdai ülé­sén mondott beszédében nyu­gati hírügynökség közlése sze­rint kijelentette, hogy Ghana kormánya bízik az Egyesült Nemzetek Szervezetében, és úgy véli, hogy az ENSZ-nek kötelessége segítséget nyújtani Kongó kormányának rendezett közigazgatás fenntartásában és a Kongói Köztársaság egysé­gének, valamint területi ép­ségének biztosításában. A kongói ENSZ-csapatöknak fő­ként afrikai egységekből kell alakulniuk, hogy Kongó né­pét ezzel is biztosítsák a gyarmati rendszer megszűné­séről. Nkrumah elnök azt is bejelentette, hogy most veszi fontolóra a Csombétól kapott Az Irodalmi Színpadról A technikának az a gigantikus mértékű forradalma, ami napjainkban pezsdíti világszerte az emberi társadal­mat, ezer és egy új feladatot ró az élet különböző terüle­tein dolgozó egyes emberekre is. Nem kétséges, hogy ez a hatalmas technizálódási folyamat a kisember hétköznap­jaiban is új meg új életforma — hegyeket formál ki, hi­szen nap mint nap érezzük, hogy a születő találmányok sokasága szebbé, gazdagabbá, teljesebbé igyekszik tenni életünket. Hazánk — ez közismert — az elmúlt évszázadok so­rán minden vonatkozásban magán viselte a függőség szül­te nyűgöt, t. i. azt, hogy nagyon el volt maradva a korabeli európai civilizációtól. Ezt az vlmaradottságot, mint a múlt bűnét kell felszámolnia új országot építő társadalmunk­nak. Az elmúlt 15 esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy miként szűnnek meg szinte napról-napra el­maradottságunk jegyei. Az 50-es évek derekától különösen nagyot lendült felfelé hazánk e téren. Kultúrnemzetté lettünk. Természetesen ahhoz, hogy minden vonatkozásban ma­gas szellemi szinten álló nemzet lehessünk, sokat, nagyon sokat kell még tennünk. Rengeteg a teendőnk még különösen azon a téren, hogy megszűnjék a különbség kul­turális vonatkozásban is főváros és vidék, vidéki város és falu között. A technika nemes vívmányai ezen a téren is segítsé­günkre jönnek. A rádió és televízió szétküldi a legeldu­gottabb falvacskákba is az igaz emberi gondolatokat, a szellem ezernyi lélekmentesítő harangkondulását. És ne­mesednek az emberi érzések, finomodik az ízlés, növeked­nek a szellemi igények. És itt egy pillanatra meg is kell állnunk, s talán egy gondolatot le kell írnunk a rádióról és televízióról. Csodálatos színekkel gazdagították e találmányok éle­tünket, szinte nap mint nap táplálhatjuk segítségükkel szellemünket Shakespeare és Csehov, Madách és Ibsen örök igaz emberi gondolataival. És mégis van valami, amit sem a rádió, sem a televí­zió adni nem tud. A könyv —, színház- és hangverseny- élményeknek van valami sajátos atmoszférájuk, a művész és közönség teremtette közvetlen kapcsolat, az az izzó fe­szültség, amely csak a könyv sorai fölé hajolva, vagy a színház és hangversenyterem félhomályában ülve terem­tődik meg. És nem lényegtelen körülmény ez, hiszen ez az atmoszféra lényeges intenzitással mélyíti el az élményt. E véleményből majdnem az következik, hogy a technika e bámulatos közvetítő eszközei nem fogják kiszorítani — valószínűleg nem is akarják* — a közvetlen kultúrélmé- nyeket. Ha pedig így van, a vidéknek egy sajátos kultúr- problémája merül fel. Sokan és egyre többen élvezik az éter hullámain át kiváló művészek előadásában auditív és vizuális élményeken keresztül az emberiség szellemi alkotásainak legszentebbjeit. Ez a kifinomodó ízlés, a ne­mes, szocialista kultúrájú ember útját formázgatja. De vajon van-e olyan művészgárdája a vidéknek (és itt elsősorban szűkebb pátriánkra, Nógrád megyére és azon belül is Salgótarjánra gondolunk), amely a fokozódó kultúrigényt a lehetőségekhez mérten magas színvonalon kielégítse a közvetlenség erejével. Úgy gondoljuk, nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy nagyon sok jó szándék és akarat igyekszik szépet nyúj­tani mindazoknak, akik éhesek az emberi-nemesülés e szellemi táplálékára. E szándék kis mozaikja kívánt lenni az a kis csoport, amely az elmúlt évadban létrehozta az Irodalmi Színpadot Salgótarjánban. A tervünk, a szándékunk az volt, hogy sokszínűén, a művészetek több ágából csipegetve, egységes gondolat köré illesztgetve egy-egy alkalommal ízelítőt adjunk ritkán hallott versekből, regényekből, drámákból, zeneművekből. Minden szépítgetés nélkül meg kell azonban valla­nunk, nem találtunk a város közönsége előtt olyan meg­értésre, mint amilyenre számítottunk. Hogy mik ennek az okai, nehéz lenne egyértelmű választ adni rá. Szokatlan műfaj? Rossz szervezés? Bizalmatlanság az öntevékeny színjátszás iránt? Gyenge propaganda? Nehéz eldönteni. Mégis valamit a megtartott négy este tapasztalataiból leszűrünk. Kiformálódott egy kis csoport, összesen talán félszáz ember, akik szívesen hallgatták a két kis színház­teremben, az acélgyári kultúrotthonban és a TIT klubhelyi­ségében a föllobbanó dallamokat s a szétáradó szót. És a kis csoportért tovább dolgozunk. Újabb és újabb színekkel kívánjuk gazdagítani a következő irodalmi szín­padi estjeinket. (Titokban persze azzal ,a hittel, hogy a to­vábbiakban mind több és több embert ejt hatalmába a mi műfajunk varázsa.) Mik a további terveink? Szeretnénk rövid két órában foglalatát adni a modern irodalomnak. Terveinkben ott áll az is, hogy egy estet a fiatal magyar szocialista irodalom­nak szentelünk. Fejünkben forgatjuk egy palóc-est műso­rát is. Legközelebbi estünkön — az a tervünk — közönsé­günket az emberi lélek mérnökeinek dolgozószobájába vezetjük el, hogy megmutassuk az irodalmi mű születését, azt a csdálatosan szép folyamatot, amely az alkotó művész leikétől a kinyomtatott könyv fekete betűiig tart. Sok-sok tervet, elgondolást gyűjtöttünk tarsolyunkba. Hogy mindezeket meg tudjuk-e valósítani, nem kizárólag rajtunk múlik. Mi továbbra is hittel fogjuk felhúzni szín­padunk függönyét, mert tudjuk, igaz célt szolgálunk: a szocialista kultúrájú emberré válást kívánjuk elősegíteni, az egyetemes emberi, haladó kultúra gyöngyszemeivel. HEROLD LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom