Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)
1960-08-17 / 66. szám
1960. augusztus 17. KOMAB1 M1P0JIA9 5 Miénk a közös Nemrégiben az egyik termelőszövetkezeti községben hosszabb beszélgetést folytattam néhány szövetkezeti gazdával. A beszélgetés folyamán sok minden szóba került. Egy néhány mondat megütötte a fülemet. „Két lovat, két növendékmarhát, kocsit és vetőgépet adtam nekik. Csináljanak vele, amit akarnak.” De kik azok a „nekik”? Kiknek adta az említett szövetkezeti gazda a felsorolt jószágot, gazdasági felszerelést? Talán valami kupec társaságnak, vagy mezőgazdasági vállalkozónak? Vajon kinek? — Nem szükséges tovább kérdezni. Ez a „kik” a termelőszövetkezet, amelynek teljés jogú tagja, pontosabban kifejezve gazdája az említett szövetkezeti gazda. Tehát nem valakinek, vagy valakiknek adta a jelsorolt dolgokat, hanem egy olyan szövetkezetnek, amelynek ő is alkotója, gazdája, teljesen egyenjogú tagja. Sajnos, ma még sokan elfeledkeznek erről. Azt a szövetkezetét, amelyet ők alakítottak, s amelynek életét, munkamenetét ők irányítják, rajtuk kivülinék gondolják. Vannak olyanok is, akik alkalmazottnak érzik magukat, s a vezetőségükről úgy nyilatkoznak, mint hogyha nekik dolgoznának. Pedig az elnök a szövetkezeti gazdák bizalmából vállalta a gondok tömkelegét. A vezetőség sem úgv önmagától alakult meg. A vezetőség tagjait is a szövetkezeti gazdák közgyűlése, lehet úgy mondani, a dolgozó parasztok okos gyülekezete választotta meg. Ezek a gazdák bizalmából lett vezetők rengeteg gonddal küzdenek munka közben. Mennyivel nehezebb a helyzetük, ha a szövetkezeti tagság, az őket megválasztó szövetkezeti gazdák magukra hagyják, ha úgy gondolkoznak, mint a cikk elején említett szövetkezeti gazda. A szövetkezet nem az elnöké, nem a vezetőségé, hanem a közösségé, a közösség érdekében intézkedik, a Közösség bizalmát élvező vezetőség. Mennyivel jobban megy a munka ott, ahol a szövetkezeti gazda a szövetkezetben is gazdának érzi magát, ott, ahol a határt a jó gazda szemével nézi a szövetkezeti tag. A vezetőség nem lehet ott mindenütt, nem láthat mindent. Találkoztam olyan szövetkezeti gazdával is, aki kárörvendve mondta, hogy víz áll a búzavetésen, de a vezetőség nem veszi észre. Mit gondolunk, mit tett ebben az esetben a hibát észre vevő szövetkezeti gazda, szólt a vezetőségnek, vagy az illetékes brigádvezetőnek? Nem, egyáltalán nem. Azzal tetszelgett magának, hogy a hibát észre vette, s úton-út- félen arról beszélt, hogy a vezetőség haw mindent tönkre menni. Még az a szerencse, hogy nem az ilyen emberek vannak többségben. Miért, mit kellett volna tenni az említett szövetkezeti gazdának? Mindenekelőtt értesíteni a vezetőséget a dologról és kérni a sürgős intézkedést. Ezt tette volna minden magát . továbbra is gazdának érző szövetkezeti tag. így lett volna helyes. Láttam nagyon rendetlen, elhagyatott szövetkezeti udvart is. Ügy nézett ki, mintha gazdaja sem lenne. Amikor megemlítettem két szövetkezeti gazdának az esetet, érthetetlenül csóválták a fejüket. — Ezt ne nekünk mondja, hanem a vezetőségnek. Mi munkaegységet adhatnak az udvar rendezéséért? — kérdezték. Ez is furcsa kérdés. Vajon mit kapott az egyénileg gazdálkodó azért, hogy rendben tartotta a portáját? Ügy gondolom, az ilyen kérdés abban az időben fel sem vetődött. Miért fordulhatnak elő az ilyen jelenségek? Ügy gondolom azért, mert ma még nem minden szövetkezeti gazda érzi magáénak a közöst. Ha annak éreznék, alkotó javaslataikkal segítenék munkáját, a gondökkal küszködő vezetőséget. Szánt szándékkal választottam a negatív jelenségek közül, nem mintha ezek lennének többségben, csak hát azért, mert úgy gondolom, szükséges erről beszélni. A szövetkezeti gazdák többsége ma már kezdi valóban gazdának érezni magát. Nem egy termelőszövetkezetben dolgoztak hajnali négy órakor a lucerna gyűjtésen a gazdák úgy, mint egyéni gazda korukban. Milyen jó érzés az olyasmit hallani, hogy nézd, milyen szép a búzánk, milyen gyönyörűek az állataink. Voltam olyan közgyűlésen, ahol alig f'vőzte j eevezni a vezetőség a jobbnál-jobb javaslatokat, amelyek a közös munkák megjavítását célozták. Nem kis dolog egyik napról a másikra felcserélni az egyéni gazdálkodást a közös gazdálkodással, nem könnyű az emberek gondolkodásmódját megváltoztatni. Pedig milyen szépen hangzik ez a szó, miénk! Igen, miénk a közös gazdálkodás gondja, baja, nehézsége, de miénk a közös gazdálkodás nyújtotta összes előny is. Miénk a közös minden öröme, az egyén is jobban él, ha virágzik a közös. Tehát a közös állatok, a szövetkezeti udvar, a szövetkezetei ért kár, vagy haszon nemcsak a vezetőségé, hanem az egész közösségé, a miénk. A szövetkezeti gazdáknak, ha azt akarják, hogy biztosabb alapokra helyeződjék életük, önzetlenül kell dolgozniuk a közös boldogságáért, az élet napos oldaláért. Kata János Felkészültek az ünnepre a fnldmnvessznvetkezetek Augusztus 20-ra, a hagyományos bujáki béketalálkozóra a földművesszövetkezet minden eddiginél jobban felkészült. Nemcsak a bujáki, hanem a pásztói és a sziráki földművesszövetkezet is megtesz mindent azért, hogy a találkozó résztvevőinek ellátása gyors és zavartalan legyen. A pásztói és a sziráki földművesszövetkezet cukrászsüteményekkel, a bujáki cukorkával, egyéb édességekkel is kivonul. Ezenkívül a sziráki és a bujáki földművesszövetkezetek lacikonyhája, a pásztói földművesszövetkezet étterme pedig meleg étellel gondoskodik a résztvevőkről. Málna, szódavíz és sör is lesz bőségesen. A három földművesszövetkezet mintegy 50—60 hektoliter sört biztosít. Jól megálltak helyüket a gépek az aratásnál — mondják a kisterenyei traktorosok Kilenc éve vagyok a berkenyéi Petőfi Tsz tagja, s jó ideje, mint állattenyésztési brigádvezető dolgozom. A brigád szervezetekről, a munkacsapatokról, a termelőszövetkezetek munkaszervezetéről hasznosnak tartom a vitát, s mindjárt szeretném én is elmondani, hogyan szerveztük meg mi a munkát az állattenyésztésben. A mi termelőszövetkezetünk nem tartozik a nagyok közé. Szántóterületünk mindössze 525 holdat tesz ki, s ennek megfelelően alakítottuk ki az állatállományunkat is. Tervünk az, hogy a berkenyéi Petőfi Tsz belterjes, jól dolgozó, nagyüzemi gazdaság legyen, s ennek érdekében igyekszünk kialakítani a megfelelő állatállományt, így bizonyos állattenyésztő kiválasztó munka is folyik nálunk amellett, i hogy a lehetőségekhez mérten emeljük a hozamokat is. E munka sikere érdekében nagyon fontosnak tartjuk, hogy az állattenyésztésben ne váltogassuk, cserélgessük az embereket. A mi állattenyésztőink hosz- szú ideje dolgoznak már ugyanazon a helyen. Megismerték a környezetet, az állatokat, és bizonyos gyakorlatra is tettek szert, amely az állattenyésztés hozamaiban mutatkozik meg. Fehérvári Andrásné például alakulás óta tagja a termelőszövetkezetnek és jó ideje dolgozik már fejőnőként. Eredményes munkáját nemcsak a termelőszövetkezetünkben ismerik, hanem túljutott Berkenye község határán is. De én magam is úgy vagyok már az állatokkal, hogy ha bekötött szemmel vezetnének be az istállóba, akkor is megtalálnám, melyiknek hol a helye. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy milyen fontos az, hogy ne cserélgessük az embereket. A hozzáértés, a szakszerű munka mellett ez is hozzájárult, hogy az elmúlt évben 4350 liter volt nálunk az egy tehénre eső tejhozam és jelenleg is 12,7 liter a fe- jési átlag. Az állattenyésztési brigád munkáját, mint brigádvezető én irányítom, ellenőrzőm és én felelek értük a vezetőség előtt. Az időm nagy részét az állattenyésztők között töltöm, mert nem vagyunk annyian, hogy külön munkacsapatokat alakítottunk volna ki egy-egy állattenyésztési ágban, s így közösen beszéljük meg a teendőket. Természetesen azokat már előzőleg megtárgyaltuk a vezetőkkel, az elnökkel és a mezőgazdásszal. Mert egymást sohasem kerüljük meg. Esténként együtt beszéljük meg a teendőket, azt is, milyen mennyiségű és minőségű takarmányt kapjanak az állatok, hogy gazdaságos legyen az állattartás, a termelés. Közösen írjuk jóvá a végzett munka után a munkaegységeket is. Azt valamennyi állattenyésztő, fejőnő tudja a munkaegységkönyvből, naponta hány munkaegység jár az elvégzett munkájáért. így csak a hónap végén összesítjük a munkaegységeket, amikor már tudom mennyi volt a havi tejmennyiség, hogyan alakult az ellések száma valamennyi ágazatban. Ilyenkor aztán ösz- szejövünk, s megbeszéljük, kinek mennyi munkaegység jár az egy hónapi munka után. Ez a módszer eddig bevált nálunk, mert nem volt különösebb probléma a munkaegységek körül, s vigyázunk arra, hogy csak azokat írjuk jóvá, amelyek mögött termelési érték van. Ezekről szerettem volna beszélni röviden, mert az egész brigád munkáját felölelni nincs mód. De gondolom, amelyeket elmondtam, eléggé fontos dolgok az állat- tenyésztési brigád munkáját illetően. Szívesen olvasnám más termelőszövetkezet állat- tenyésztési brigádvezetőjének véleményét, mit tesznek azért, hogy az állattenyésztési brigádban a legmegfelelőbben szervezzék meg a munkát. Mert egymástól tandlni csak hasznos lehet valamennyiünknek. Berkenyéi Antal állattenyésztési brigádvezető Feladataink, a silókukorica betakarításánál Hamarosan a mezőgazdaságban új feladatot, a siló- kukorica betakarítását kell elvégezni. A betakarítást akkor kell elvégezni, amikor a tápanyag felhalmozódás a legnagyobb, a csövek teljes kifejlődésekor. Ebben az esztendőben a silókukorica betakarításához 34 db silókombájn áll rendelkezésre a gépállomásoknál. Ha figyelembe vesszük, hogy egy silókombájn 80—90 hold termését tudja betakarítani, akkor 2700 hold kukorica betakarítására van lehetőség. A tavalyi esztendőben megyénk területén 19 silókombájn dolgozott, és 927 hold termését takarította be. Ezzel a munkával nem lehettünk megelégedve, hisz tavaly a kombájnok nem minden esetben végezték el időben a betakarítást, hanem késve, Dolgoznak és terveznek Maconkán amikor a kukorica már teljes érésben volt. Tehát tápanyagfelhalmozódás szempontjából nem a legjobb minőségű takarmányt nyerték a tsz-ek. Ebben az esztendőben már most hozzá kell kezdeni elsősorban gépállomásainknak a silókukorica betakarításának helyes megszervezéséhez. Fel kell mérni a betakarítandó mennyiséget, menetiránytervet kell készíteni a kombájnok munkájáról. A menetirányterv készítésekor figyelembe kell venni a kukorica érettségét, hogy a betakarítás a legkedvezőbb időben, a legjobb minőségben és a leggazdaságosabban történjék. A rendelkezésre álló, NDK- ból behozott silókombájnok 3—4 hold betakarítását tudják elvégezni naponta, abban az esetben, ha a munka meg van szervezve, vagyis megfelelő mennyiségű teherautó, vagy vontató rendelkezésre áll. A gépállomások járművei a munkához nem elegendők, ezért elsősorban a tsz-eknek kell járműveket, illetve lófogatokat biztosítani A tapasztalatok szerint egy silókombájnhoz 3 vontató szükséges, közepes termést figyelembe véve. Az FM és a KPM 31/60-as utasítása intézkedik a betakarítás idején felmerülő fuvarigények gazdaságos és késedelem nélküli kielégítéséről. A rendelet szerint, az állami, a tangazdaságok a talajjavító vállalatok kötelesek átmenetileg nélkülözhető gépjárműveiket megsegítésképpen a tsz-ek rendelkezésére bocsátani. A mező- gazdasági szállításokat elsősorban a mezőgazdaságon belüli szállítások jobb kihasználásával kell kielégíteni. Amennyiben a fuvarozási igények egy-egy járáson belül a mezőgazdaságon belüli kapacitásból nem fedezhetők, úgy intézkedés történik a lehetőséghez mérten, hogy a szállítási munkákat a TEFU, közületi, célfuvarozási vállalatai kielégítsék. A tsz-ek csak abban az esetben igényelhetnek bérfuvarozást, ha saját vagy a gépállomás szállítóeszközeivel augusztusban napi 14, szeptemberben napi 13, októberben napi 11, novemberben pedig napi 9 órán át használják ki a fuvareszközöket. A helyes szervezési munkával a tsz és a gépállomás közötti jobb összhang megteremtésével a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve ebben az esztendőben még eredményesebb munkát kell végezni. Schrodt Ernő Á tervszerű munkához hozzátartozik az állattenyésztők állandósítása is Hozzászólás Varga Pál cikkéhez z elnököt, a termelő- szövetkezet elnökét hiába keresi akárki, pedig az iroda tőszomszédságában lakik. Az elnök a tulajdon házában adott otthont a közösség ügyeinek intézésére, de ez az otthon mostanában zárt ajtóval fogadja a látogatót. Az emberek kint élnek a földeken, van tennivaló éppen elég. A hordás nagy munkájában az elnök is részt vesz s ezt igen becsülik a szövetkezeti gazdák. — Tudják, hogy nemcsak az irányítás fontos, hanem a személyes példamutatás is. Ennyi előhang után illik, hogy bemutassuk a termelő- szövetkezet néhány gazdáját, azok közül, akiket éppen találni lehet a határban. Az elnök most nincs „kéznél”, a hordásnál dolgozik, hát Kecskés Báli Józseffel, az állattenyésztés brigádvezetőjével, a termelőszövetkezei elnökhelyettesével és társaival váltunk szót. Kazlaznak a határban, s azt figyeljük, milyen serények a szövetkezet emberei. Maguknak hordják a pénzt minden kévével a púpos szekereken, s van abban valami nagy boldogság, emberi elé- gültség, amikor a kazlakat etetéshez rakják már a cséplő szomszédságában. A gép. „falánk jószág” Maconkán is, bírja, ,ha az emberi erő győzi a hordást, ha táplálni tudja az éhesszájú masinát. A maconkai parasztok győzik az etetést és örömmel végzik dolgukat, mert az árpa 10 mázsát igér, búzából is lesz 11 mázsa hol- dankénti termés, pedig, ahogy mondják, — ebben az évben még nem volt rendes vetésforgója a szövetkezetnek. Mégis bírták erővel, lelkesedéssel a kezdő hónapokat s az év nyugalmas befejezéséhez közelednek a termelőszövetkezet gazdái. Jgaz, munkaegységre ed- dig igen kevés előleget osztottak a tsz-ben, a vezetők nem akarták agyonterhelni a gazdaságot, de az is igaz, hogy zárszámadás idején senkinek nem lesz oka panaszra. Kinek mi jár, azt egy summában veszik fel s a vastagabb borítékból a vásárlás is könnyebb lesz. Mert miért nem oszt most rendszeresen előleget a megdolgozott idő után a maconkai termelőszövetkezet? Lehet vitázni, helyes-e vagy sem, hogy nem oszt, de nézzük talán a körülményeket elsőként. Ez a gazdasági tömörülés egy esztendő alatt 48 férőhelyes istállót épített, — jórészt önerőből, s most készül. — de már teljesen a szövetkezet erejéből — egy 32 jószágot befogadó épület, amelynek betelepítése szépen növeli majd a közösség hasznát, erejét. Most még a gazdák csak 35 tehenet, 2 ökröt, 4 üszőt, 19 borjút, 42 lovat mondhatnak magukénak, de a távolabbi elképzelések már sokkal szebben formálódnak. Elsőként is 10 lófeleslegről szeretnének lemondani a szövetkezetiek, a lóállományban körülbelül ennyit tartanak feleslegesnek. Gyarapítani akarják viszont a szarvasmarhák számát, növelni a tejgazdálkodás eredményeit, a készülő sertésszállás pedig 20 te- nyészkoca és 30 hízósüldő befogadására vár. Már most büszkék a ma- conkaiak arra a baromfitelepre, ahol 600 szárnyast gondoznak s lehetnek is, mert a 600 előnevelt kendermagos törzsállományból mindössze 15 hullott el. Hogy a kertészkedőknek is kedve teljék a közös gazdaságban — s főként jelentős haszna mindenkinek, a termelőszövetkezet ebben az esztendőben 5 holdon termelt paprikát, uborkát, káposztát, egyéb zöldségfélét, de a lehetőségeket az eddiginél sokkal jobban ki akarja használni, hogy zárszámadás idején a tervezett 41 forintos munkaegységnél még többet oszthasson. A szövetkezet asszonyainak szorgalmát még a férfiemberek is elismerhetik, öt holdon a mák cséplése nem kevés dolgot jelent s a kertészkedő asszonyokról úgy szól az elnökhelyettes, hogy leveszi a kalapot. Azért, ha már jót mondtunk az asszonyokról, a férfiakat sem kell lebecsülnünk, mert a mozgás azt bizonygatja, hogy kemény szorgalommal megy a munka ott is, ahol erősebb karra van szükség. Nézzük talán az eredményeket: —Az árpa cséplésével, — közli Kecskés Báli József — augusztus 10-én, — már a héten végzünk. A jövő héten, — ezt már a mostani napokra értsük, — befejezzük a betakarítási munkát s a cséplőgép zavar nélkül dolgozhat. Az emberek szorgalmát a munkaegységek számán mérhetni leginkább. ■ Felesleges lenne „kirakati” számokat emlegetni, de nézzünk azok közül, akikkel a cséplőszérün ismerkedtünk. Kecskés Petyi István például több, mint 250 munkaegységet szerzett. Orosz Ambrus és Gecse Bertalan sem fog panaszkodni, amikor vég- elszámolásra kerül sor. De nem panaszkodik majd Ba- zsó Mihály állatgondozó és Kecskés Lőrinc István, a 75 esztendős, de roppant friss erejű állatgondozó sem, mert ebben a tsz-ben mindenki megtette a magáét, hogy valóban olyan eredménnyel zárhassa esztendejét a közösség, ami erőt ad a további szorgalomhoz, becsülésre tanít mindenkit a közös, a termelőszövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás iránt. Tó a szövetkezet. Biz- J tató a jövője. Éppen ezért visszakanyarodva egy előbbi problémához, az az érzésünk, hogy mindenféle beruházás ellenére a macon- kai tsz-nek ma már van olyan ereje, hogy a végzett munka szerint előleget adhasson s ne várjon az évvégi zárszámadásig.
