Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-20 / 58. szám

4 NÖSRÁDI NlPffJüAö 1960. július 20. Az öntevékeny művészeti mozgalom időszerű feladatai IVaponta, amikor különö- sen a falusi dolgozó­kat hajnaltól estig a mezőre parancsolják a halaszthatat­lan mezei munkák, ritkábban és kevesebben nyitogatják a művelődési otthon ajtóit. Az ismeretterjesztő előadássoro­zatok, a tanfolyamok befeje­ződtek, a különféle szakkö­rökben a programot megva­lósították, a művészeti cso­portok bemutatták műsorai­kat. A népművelési munká­ban a nagy igény, a mozgal­mas munka ideje ősztől ta­vaszig tart főképpen. A nyári időszak pedig a tanulságok levonásának és az új felada­tok elvégzésére való felkészü­lés ideje. A népművelés irá­nyítóinak, szervezőinek, mun­kásainak továbbképzése fo­lyik most. A napokban fejeződött be a művészeti csoportok — énekkarok, színjátszó- és tánc­csoportok — vezetőinek két­hetes tanfolyama. A tanfo­lyam célja az volt, hogy a csoportok oktatóinak szakmai, népművelési, általános poli­tikai ismereteit bővítse, a művészeti tömegmozgalom terén* végzendő eredménye­sebb, hatásosabb, céltudato­sabb munka érdekében. A tanfolyam résztvevőit a fe­gyelem és a lelkesedés jelle­mezte. A csoportvezetők ta- nulnivágyása, igyekezete biz­tató ígéret a jövő feladatai­nak sikeresebb elvégzése szempontjából, ugyanakkor annak alapvető feltétele is. A tanfolyam fontos kérdései közül kettőnek az ismételt emlegetése nem haszon nél­kül való. A tudatosabb és igényesebb műsorpolitika és a csoportokban folyó belső nevelőmunka kibontakoztatá­sa művészeti tömegmozgal­munk legfontosabb feladata és a további fejlődés záloga A csoportok műsorpoliti­kájának kialakítása, gondos, körültekintő munka eredménye kell, hogy legyen. Közvetlen kapcsolat van az öntevékeny művészeti moz­galom alapvető feladatai és a műsorpolitika alakulása, pontosabban alakítása között. A csoportok feladata: a mű­vészet eszközeivel nevelni és szórakoztatni a dolgozók szé­les tömegeit. De nem akár­milyen nevelésről és szóra­koztatásról van szó: szocia­lista nevelésről és igényes szórakoztatásról. Ennek fi­gyelmen kívül hagyása ko­moly világnézeti és ízlésbeli károkat okozhat. Mint ahogy okozott is a múltban, ami­nek emléke még ma is kí­sért a színjátszó csoportok­nál a népszínművek keresé­sében és kedvelésében a polgári háború ízléstelen tréfáiban; a tán csoportok­nál a műmagyar táncök- foan, a hamis motivikájú és hangulatú „népieskedő” táncokban; énekkaroknál á magyamótákban, stb. — ál­talában: a művészietlen, ér­zelgős giccs elfogadásában. Engedhetjük-e ma, amikor a kultúra kapui szélesre tárul­tak és virágzó kulturális élet folyik országszerte a nagy tö­megek aktív, alkotó részvéte­lével, hogy a kispolgári giccs, szemlélet és ízléstelenség árassza el öntevékeny művé­szeti mozgalmunkat, megront­va a dolgozó emberek egész­séges ízlését? Elvi és követ­kezetes műsorpolitikát kell folytatnunk továbbra is fa­lun és városban egyaránt, melyet a szocialista politika, kultúrpolitika sajátosságai és célkitűzései határoznák meg. Szocialista szellemű kö­zönségnevelést elsősorban mai tárgyú alkotások és a múltat marxista, vagy haladó szemlélettel feldolgozó mű­vek bemutatásával valósítha­tunk meg. És a közönséget nemcsak bohózattal, tréfákkal és vígjátékokkal szórakoztat­hatjuk, hanem művészi szín­vonalú, igényes műsorokkal is. Ideje már, hogy minderre ne csak a műsorengedélyt megadó szervek gondoljanak és figyelmeztessék az illeté­keseket, hanem tudatos meg­győződésből és meggondolás­zönség mit kíván és fogad szívesen, bizonyíték a Szél­vihar, Virágzik a hárs, Ilyen nagy szerelem, Nem vagyunk angyalok bemutatói, a helyi gyűjtésű táncok, a színpadra feldolgozott néptáncok, az új tömegdalok, a népdalfeldolgo­zások sikerei. A műsorpolitika kialakí- tásában fontos, meg­határozó szerepe van a cso­portok vezetőinek. A bezá­rult tanfolyam eredményessé­ge ilyen vonatkozásban is realizálódik majd a jövőben végzett irányító munka sike­reiben. A másik fontos probléma jelenleg a művészeti csoportok belső nevelőmunkájának ki­bontakoztatása is. Nem a leg­megfelelőbb ugyan az a mai gyakorlat, hogy a csoportok csak időszakonként működ­nek, egy-egy műsorra való felkészülés próbáiból és a bemutatóból áll minden te­vékenységük, de még így is heteken, hónapokon keresztül összejámak, nem jelentékte­len időt együtt töltenek, ba­rátságok születnek és erősöd­nek az összetartozó, összeko­vácsolódó kis kollektívákban. Egy jó vezető irányításával a lelkes és kultúrát szerető fiatalók hasznos iskoláivá vál­hatnak a csoportok. Az ösz- szejövetelek idejét tartalma­sabbá, gazdaságosabbá, érde­kesebbé kell tenni. Ne cso­dálkozzon az a csoportvezető, aki csak a gyorstempójú, fá­radságos próbákkal hajszolja a szereplőket, ha legközelebb nem lesz vállalkozó szerep­lésre. A fiatalok a csopor­tokban művelődni, tanulni, szórakozni is akarnak. Ezért a csoport évi programját úgy kell összeállítani, hogy a sze­replési vágy kielégítésén túl hasznos ismereteket szerez­hessenek a csoport tagjai. A jó vezető baráti közösséget teremt, amelyben minden erőszakoltság nélkül, őszin­tén lehet foglalkozni — nem­csak alkalomszerűen — em­beri magatartásbeli, politikai, világnézeti kérdésekkel, amely­ben a _ tagok örülnek, hogy együtt szórakozhatnak, mely­ben megfelelő színvonalon foglalkoznak a bemutatandó műsorhoz kapcsolódó irodal­mi, történelmi, néprajzi, ze­nei problémákkal. így a cso­portok tagjai nemcsak a kö­zönségnek nyújtanak szóra! kozást, nemcsak a közönsé­get nevelik — hanem önma­gukat is művelik, maguknak is élvezetet nyújt a munká­juk és szabadidejüket baráti körben tölthetik el. Az állan­dó, hosszú ideig — évekig, sőt, évtizedekig — együtt dolgozó csoportok kialakítá­sa csakis ilyen alapon való­sulhat meg. jVTindezt persze egyszer- re, gyorsan megvaló­sítani nem lehet. Személyi, anyagi előfeltételek, megfe­lelő körülmények még nem mindenütt adottak. Az ejső lépéseket — ahogyan a kö­rülmények lehetővé teszik — azonban mindenütt meg kell tenni. Világosan kell látnia' mindenkinek, hogy enélkül művészeti mozgalmunkat ma­gasabb színvonalra emelni, a kultúrforradalom feladataiból adódó célkitűzéseket kielégí­tően megvalósítani nem le­het. Reméljük, hogy nemcsak azok a csoportvezetők, akik részt vettek az idei tanfolya mon, hanem a többi rendező, karmester, táncoktató is tö­rekedni fog — tudásának legjavát nyújtva — a jövő­ben a legjobban megoldani e feladatokat. Kojnok Nándor Ugye emlékszel legutóbbi találkozónkra? ... Lehet, hogy nem, de én megpróbállak em­lékeztetni. Igaz, két hete mú­lott már annak, hogy mint máskor, a forgácsi üzemrészünktől elindul­tunk a munkásszállító autón hazafelé. Rövid 35-—40 perc alatt hazaszállítson bennünket, akik a mai napon is a munkában becsület­tel helytálltunk. Az is úgy történt, mint máskor, hogy egyesek — főleg a fiatalabbak viccelték egy­mást, mások a munkáról, a napi eredmé­nyekről, nehézségek elhárításáról, stb. be­szélgettek. Te is — igen Te is — a nehézségekről be­széltél, de nem úgy, mint a többiek, akik a feladatokat tették a nehézségekhez, hanem rosszindulatúan, becsmérlően. Sajnos, nem volt időm válaszolni, mert le kellett szállni Salgótarjánban az autóról, de magatartásod, állításod arra késztetett, hogy egy nyílt le­vélben válaszoljak állításodra. Azt állítottad, hogy „nem törődnek az em­berrel”, nem törődnek a munkásokkal! Nos — nem akarom azt mondani, hogy ma már nincs mit tenni üzemünknél — és általában a bányászatban — a dolgozók, a munkásosz­tály érdekében, de azért látnod kell Neked is, hogy a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat megjelenése óta sok, igen sok lényeges változás történt. Nem tudom itt egy levél formájában mind elmondani azt, amit egyébként el kellene mondani, hiszen túl hosszúra nyúlna levelem. Így hát csak a legközelebbi egy-két évre pillantsunk vissza közösen, hogy Te is lásd a változásokat. Lényegesen változott üzemünk, a zagyvái bánya dolgozóinak is munka- és életkörül­ménye. Hat csoportos kamrafejtés gépesített egységein könnyebben, vidámabban megy a munka. 16 Kóta felrakó gép segít a nehéz, fáradtságos lapátolás helyett. A bámai dol­gozók két uj Ikarus kocsit kaptak, hogy a munkába- és visszaszállításuk kényelmesebb legyen. (Lehet, hogy egy-'két éven belül min­den bódés kocsit ilyen Ikarus kocsi vált fel.) A lakásviszonyok is általában javultak, hiszen ha hazafelé mégy, csak az kell, hogy nézz ki a busz ablakán. Gyönyörű két-három- szobás lakások sokasága épült a Karancs- völgyén is, melyben szinte kivétel nélkül megtalálod a rádiót, sok helyen a motorke­rékpárt és nem egy helyen a televíziót, egy- egy helyen az autót is. Nos, a munkásosztály megváltozott életvi­NYÍLT level egy munkatársamhoz szonyát kell látnod abban is, hogy üzemünk dolgozóiból mintegy 180 főnek van a KST-n belül takarékkönyve és főleg a forgácsi és Somlyói bányászok közül nem egynek a ta­karéknál, vagy a postánál 30—40 ezer fo­rint megtakarított pénze autóvásárlásra, bú­torra, házépítésre stb. Arról a kicsinek látszó dologról már nem is akarok szólni, hogy Téged és családodat az autóbusz óránként szállít haza a Karancs-völgyébe Vagy a Somlyói, forgácsi, józsefi, stb. bányatelepi asszonyok ma már nem gyalogolnak a piac­ról haza, hanem a taxiállomáson beülnek az autóba és pár forintért azonnal otthon van­nak. Nos, Barátom! A szemed előtt épült fel 1959 végén a forgácsi üzemrésznél egy 180 ezer forintos melegedő és egy lámpaház. Hogy az ivóvíz is helyben és jó legyen, fúrásokat eszközöltünk és már csak napok kérdése, hogy helyben meríts a kútból megfelelő vi­zet. De sorolhatnám tovább a forgácsi, az inászói kultúrházaik építését, a bányatelepe­ken a rendszeres mozielőadásokat, a Ti falu­tokban és a többiben is a nem egyszer sze­replő faluszínházat, amely mind-mind a Te, — a Ti —, a mi megváltozott életviszonyain­kat tükrözik. Nyár lévéh, nem tudom látod-e (vagy nem akarod látni), hogy üzemünktől és a többi bányaüzemektől is szinte minden vasárnap autókirándulásokra mennek a dolgozók, Zsó- riba, Lillafüredre, Párádra, stb. Vagy azt sem látod, hogy 66 dolgozónk megy az idén is kéthetes kedvezményes üdülésre, 8 fő sza­natóriumi üdülésre és sok-sok bányászgyer­mek mondhatni ingyenesen táborozik. A munkásosztály abszolút többsége elis­meri ezeket a tényeket. Éppen ezért csatla­koztak lelkesen a bányásznapi munkaver­senyhez. Most, amikor a bányásznapra ké­szülünk és Te is éppen úgy, mint a leg­több vájár, felveszed a fizetéseden kívül azt az 5—6 ezer forintot, amely a bányász, a munkás megbecsülését jelképezi, gondolj arra, hogy őszintébbnek kell Neked is len­ned. Nem — ne gondolj arra, hogy kijelenté­seidért elítéllek. De arra kérlek (még néhány társaddal együtt) gondolkozz el a sorok fö­lött és alkoss véleményt magadról, álláspon­todról, kijelentéseidről. Üdvözöl munkatársad MINDENFÉLE — MINDENFELŐL HETVEN KILOMÉTERES CSATORNA AFGANISZTÁNBAN A szovjet szakemberek technikai segítséget nyújta­nak az afgán építőknek a dzsalalabadi öntözőcsatoma építéséhez. A közeljövőben szovjet hidrotechnikus mér­nökök nagv csoportja utazik az építkezés színhelyére. Szeptember-októberben a csa­torna útvonalán megkezdődik a segédüzemek, s a lakótele­pek építése. Az üzbég vízgazdálkodási minisztérium szakemberei által kidolgozott terv szerint a csatorna 70 kilométer hosz- szú lesz, vízierőművet és több szivattyútelepet építe­nek rajta. A csatorna 30 ezer hektárnyi pusztaság öntözé­sét teszi lehetővé. ASZFALT HELYETT FAGYOTT ISZAP Néhány év múlva könnyen lehetséges, hogy ősszel, vagy télen turista autóbuszok köz­lekednek majd a Sarkvidé­ken. Egy alaszkai útépítő vállalat új módszert talált, melynek segítségével a tund­rákon és az északi ritkás er­dőségekben rendkívül gyor­san és olcsón utakat lehet építeni. Az út megalapozásá­hoz egyszerűen fagyott isza­pot és döngölt havat hasz­nálnak. Ezeken az utakon nyáron természetesen nem lehet közlekedni, de a hosszú téli időszakban kitűnően be­válnak. Tekintettel a rend­kívüli alacsony költségekre, kifizetődnék az ilyen utakat félévenként újból helyreállí­tani. A fény jöl+ének futáraival A vendéglői bejáratnál már mint a szőlő, fürtökben tá­masztották az oszlopot az em­berek. De nemcsak az „em­berek”, mert ott voltak kö­zöttük olyan fiatalok is, akik­nek nem „kenyere” a szesz. Várták a művelődési autót, ami élénkülést, szórakozást és tanulást hoz ebbe a pici köz­ségbe.; Az autóban áramfejlesztő van, vetítőgép, s egy izgal­masan érdekes film, A község KISZ-fiataljai. akik leginkább serkenteni próbálják az életet, szinte versengenek, hol hasznosítsák erejüket az előkészületeknél? Az agregátor cipelés nem könnyű feladat, de közel van az előadás helye, az iskola, nem kell soká menni; Apró­ságok bámész szeme kíséri a műveleteket, amíg helyére kerül a csodálatos masina, s közben jönnek, egyre többen az eseményre vágyók. A te- pertőnyi nagyságú terembe otthonról hozott székekkel, apró sámlikkal sűrű egymás­utánban fordulnak be az em­berek. Mindenki jó helyet ÉS már bizonyít­ja is a különböző statisztikai adataik­ból következzék. Hogy a kö- kai, amelyeket Lelkes fiatalember Sinkó Jenő. a Rá­kóczi út 66. szám alatti könyvesbolt vezetője. Nogy hév­vel, lendülettel be­szélt a lezárult ne­gyedév nagy sike­reiről. — A negyedév elején még mi ma­gunk sem mertünk arra gondolni, hogy az alaposan meg­emelt tervünket mégis teljesíteni tudjuk. De áthúzta számításainkat a a dolgozóknak szin­te napról-napra emelkedő ikultúrigé- nye. Mert a kultúr- igények fejlődését legjobban a köny­vesboltban lehet lemérni. HOGY NE LEGYEN FEHÉR FOLT Oláh Ilona, a bolt kitűnő adminisztrá­tora egymás után varázsol elő fiókja mélyéből. Ezek mu­tatják, hogy az üveggyárban, az acélárugyárban, o vágóhídon, a hiva­talokban és iskolák­ban egyaránt emel­kedett a könyvet vásárlók és a meg­vásárolt könyvek száma. Aztán büszkén új­ságolja, hogy a mai magyar írók mű­veinek forgalma szinte ugrásszerűen emelkedett. Ennek a titkát is elárulja. — Ha egy-egy új magyar könyv ér­kezik hozzánk, ak­nek. így mindnyá­jan megismerjük az újdonságot és is­mertetni tudjuk azokat a vásárlók­kal. Azok pedig már nem bizalmat­lanok az új, általuk még nem ismert írókkal, és szívesen veszik könyveiket. Nemcsak öröme, bánata is van Sinkó Jenőnek. Panaszol­ja. hogy még leg­alább 50 sorozat „Arany könyvtár”-r a volna vevője, de hát nem jutott több Salgótarjánba. De nem azért fia­talember a köny­vesbolt vezetője, hogy búnak eresz- sze a fejét. Tér­kor a bolt hat dől- " Vezget, s a követke- gozója közül, egyik zö feladatok meg­elolvassa és beszá- oldásán töri a fejét: mól róla a többiek- — A feladatok? Még mindig vannak a városban és környékén „fe­hér foltok”, ahol nincs állandó könyv- terjesztés. Azon dolgozik Sinkó Je­nő, és a bolt örök­mozgó szervezője, Anti Zoltán. hogy ezek a foltok is el tűnjenek Tarján térképéről. Köny vet. irodalmat sze­rető aktívákat ke­resnek, !akik ezek­ben az üzemekben, hivatalokban ellát­nák a könyvpropa­gandista tisztjét. Búcsúzunk a bolt vezetőjétől, aki munkatársaival együtt szorgalmasan ráradozik azon, hogy Salgótarjánban ne legyen egyetlen la­kás sem, ahonnan hiányzik a szórako­zás, a művelődés forrása: a könyv. V. J. akar, hisz oly ritka itt még a filmelőadás is, mint a fehér holló. Míg az előkészület tart, a tanítónővel: Viczián Pálnéval, a művelődési munka egyik itteni irányítójával, szerve­zőjével társalgunk. Tőle egé­szen hiteles adatokat kaphat az érdeklődő, mert mint nép­számláló az egész községet „feltérképezhette”. Itt él jó­ideje a szuhahutai emberek között, ismeri gondolataikat, vágyaikat. Kinek lehetne köz­vetlenebb kapcsolata a csa­ládokkal, betekintése a por­tákra, mint a falusi nevelő­nek. Ehhez pedig az itteni homályban, ahová még nem juthatott el a villany fénye sem, jó szemre, s a jelensé­gekre finoman reagáló szívre van szükség. A tanítónő asszonynak mindkettő tulajdona, mert a számok, a statisztikai adatok mögött sokmindent meglát; Azt mondja: — Ennek a községnek mind' össze 264 lakosa van, Eny- nyit számláltunk egybe. A há­zak száma 60 és 40 az isko­lások száma. Mégis — láthat­ja — a fél falu eljött az előadásra. Valóban, ahogy Zöldy Tóth István, a kulturautó vezetője jegyszámlálást végez, kiderül, hogy 136 jegy kelt el, s azt nem is lehet számlálni, meny nyien rekedtek kívül az is­kolaajtón, mert a terem oly zsúfolt, hogy egy gombostűt is nehéz lenne leejteni. Itt ugyan kevés szervező- munkára van szükség. A szó­rakozni vágyók — mert ide, jó, ha kéthavonként eljut a művelődési kocsi — Galya­tetőre mennek moziba, és Szuhára, a művelődési házba eseményt látni. Nyolc-tíz kilo­méteres távolságok ezek, de a község KISZ-fiataljai mégis mindig lelkes hívogatónak je­lentkeznek, ha valamiféle ké­szülődésről van szó. S miközben ezekről beszél­getünk, Medve István gépész kezenyomán már perdül is a vetítő korongja, s a fehérre meszelt osztályterem falán képpé formálódnak Mester­házi Lajos: Pár lépés a határ című filmjének drámai tör­ténései. A termet a nyári est, s az izgalom fülledtsége üli meg, még az agregátor búgá- sa is szétfoszlik a figyelem lázában — a vetítést kísérő zaj semmivé olvad. A sötét­ben is meg-megcsillanó sze­mek, a füleknek is paran­csot adnak, hogy most csak itt, a négy fal között történő világot kövessék. * Előadás után olyan sötét volt itt az est, hogy korom­mal sem lehetett volna feke­tébbre festeni, de a szuha- hutaiak — mint • többek kö­zött Stark Sándor bácsi erdő­vágó is — úgy vélekedtek, érdemes volt eljönni, mert megintcsak tanultak -ö * múlt­ból. S ha világtalan1 is itt az éjszaka, tisztább látással indultak haza, mert a múlt sötétsége után élnek és növe­kednek már reményeik a fény teljes lobbanására. A fény érkezésének rend­kívül hasznos előfutára a me­gyei művelődési autó, amely éppen a legelhagyatottabb, legapróbb községekbe világít be időnként — ha még csak néhány órára is napjainkban. Visszafelé, az úton ezekről beszélgettünk. Az áldozatos és nagyon sokszor fárasztó fel­adatról. Medve István gépész, Zöldy Tóth István segítő ke­zével szinte naponként vetí­téshez szereli a gépét, s most a hónapban is még 20-án Csesztvére, 23-án Csengerhá- zára, 24-én Nógrádsipekre, 28-án Márkházára, 29-én Üj- lakpusztára, 30-án pedig Szu- hahutára jutnak el a legjobb filmek, s mellettük azok a kölcsönkönyvek, amelyek szó­rakozással, okulással, tanulás­sal töltik meg a falusi dol­gozók nyugalmas óráit. (-na.) MEGKEZDŐDTEK AZ ELŐKÉSZÜLETEK A VASUTASNAPRA Az idén, augusztus 14-én tartják meg a Vasutasnapot. Az erre való előkészületek megyeszerte megkezdődtek. A forgalom, a vontatás és a többi szolgálati ágak dolgozói felajánlásokat tesznek a me­netrendszerinti közlekedés 'megtartására, a kocsiforduíók idejének csökkentése, a jobb kocsikihasználós és általában a gazdaságosabb közlekedés, valamint az egyes szolgálati ágak jobb együttműködése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom