Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-06 / 54. szám

6 NÓGRÁDI NIpOJSÁG 1960. július 6. Súhjeionkítás nagyban. A Balassagyarmati Városi Ta nács kereskedelmi csoportjáná több száz darab jegyzőkönyv bo ritotta az íróasztalt, amikor ép pen odaértem. Kérdéseimre illetékesek elmondották, hogy ezek a jegyzőkönyvek többnyire hiányos szállításokról tanúskod­nak. Arról is tájékoztattak, hogy minden ilyen hiányos szállítás­nál a kereskedelmi csoportról k kell valakinek mennie és aláírd sával hivatalosan igazolnia hiányt. Ez a plusz munka elég tekin télyes időt vesz igénybe. Ha asztalon levő mintegy 260 darab jegyzőkönyv felvételénél egyen ként mindössze — a vizsgálattá és az egyéb munkálatokká együtt — csupán egy órai idő számítunk, akkor is ez a papír­halmaz 260 munkaórát, illetve harminckét és fél munkanapot igényelt. Pedig mennyi más hasz­nosabbal is el lehetne tölteni ezt az időt, például a kereske­delmet érintő problémák megol­dására. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: ki ezért a felelős? nagykereskedelmi vállalatokra nem vonatkozik a súly csonkítás! törvény? . . . Elég sűrűn akadnak esetek, amikor - helyesen — megbün­tetik a kiskereskedelem dolgo­zóit, amikor súly csonkításon tet­ten érik, hacsak egy dekányi is az eltérés. Viszont büntetlenül hagyják azokat, akik a dekák helyett kilókkal, vagy mázsákkal s a fillérek helyett forintokkal, sőt, százasokkal, vagy ezresekkel károsítják meg üzlettárs vállala­taikat. Ezzel mintegy lehetőséget adnak ennek az erkölcstelen gya­korlatnak a meghonosodására, mert a kiskereskedelemben sem akarnak ráfizetni. Szerintünk ez az egyoldalúság helytelen! Most már az illetékesek gon­dolkodjanak rajta, jól van ez így? . . . KINCSESSY DÉNES Allandóbixottsági an keton tárgyaltak a tsz. megszilárdítást feladatairól Orhalomban Örhalom közégben rendezte meg a Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága a járásban levő állandó bizottsági tagok ankétját. A járás minden területéről ezen a napon ide sereglettek az állandó bizott­ságok tagjai, tanácstitkárok, tanácselnökök, hogy megvi­tassák az állandó bizottsági munkával járó feladatokat. Meghatározták a falun levő új helyzetben az állandó bi­zottsági tennivalókat. A já­rási tanács azért választotta Örhalom községet, mert ter­melőszövetkezeti községgé alakulása óta itt bontakozott ki legeredményesebben a nagyüzemi mezőgazdasági te­vékenység, itt vált eb­ben a tevékenységben ered­ményessé a tanács munkája. Az állandó bizottsági anké­ten Fábián József elvtárs, a járási tanács végrehajtó bi­zottságának titkára tartott beszámolót. Ismertette az ál­landó bizottságok feladatait, és rávilágított, hogy az ál­landó bizottságok a nagy­üzemi gazdálkodás követ­keztében milyen munkát végezhetnek. A beszámolót széleskörű vita követte. Állandó bizottsági elnökök, VB elnökök szóltak, feltárták a munka elé tor­nyosuló akadályokat, kérték a községi vezetőket, segít­sék az akadályok elhárítását annál is inkább, mert az egyébként jelentős, minden­napi munkával lekötött em­berek kötelességüknek tart­Folynak az inaritanulók beiskolázásai Ha az ipari tanulóképzést általánosítva vesszük, az el­múlt évhez viszonyítva elég szép eredmények voltak. A jövőbeli ipari tanulóknak még jobban meg kell nyergelni fej­lődő iparunk nagy techniká­jának paripáját. Ipari tanulók létszámát növeljük, már oly nagy jelentkezések mutatkoz­nak eddig a vasipar terüle­tén, hogy az ez évihez mérve duplájára lehetne növelni a létszámot. A 33. sz. AKÖV- nél csaknem kétszer annyi ta­nulót iskoláztatnak be, mint ez évben, ötvenhat tanulót vesznek fel különböző szak­mákban, de már háromszáz­nál is több a jelentkezés. Pályázati felhívás Nógrád megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója pályázatot hirdet Balassagyarmat és Salgótar­ján városokban. továbbá Diósjenő, Drégelypalánk, Ecseg, Litke, Nagybátony, Nézsa, Nógrádmegyer, Palotás községekben lévő gyógyszer- tárakba gyógyszerésztech­nikus jelölti állás betöltésére. A meghirdetett állásokra pályázhatnak mindazok a gimnáziumi érettségivel, vagy ezzel egyenrangú végzettség­gel rendelkező férfiak és nők, akik a 30 éves korhatárt még nem érték el és a mun­kakor betöltésére testileg és szellemileg alkalmasak. A pályázati kérelemhez, melyet a központ: Balassagyarmat, Kossuth L- u. 2. sz. alatti címére kell megküldeni, csa­tolni kell részletes önéletraj­zot, érettségi bizonyítványt, vagy annak másolatát, to­vábbá körzeti orvos igazolá­sát arról, hogy a pályázó gyógyszerész-technikusi mun­kakör betöltésére alkalmas. A korábban benyújtott ké­relmek az állások betöltésé­nél figyelembe lesznek véve, ezért pótlólag kérjük a fen­tiek szerint hiányzó okmá­nyok beküldését. (354)-------------­Az AKÖV-nél sajnálatos az eset, hogy ebben az évben a tanulók általános tanulmányi előmenetele nem valami ki­elégítő. Ez mind arra vall, hogy nem kaptak megfelelő kiképzést. A tanulók létszáma nagy és egy oktató van, aki bizony ezt a problémát ne­hezen oldja meg. épp ezért szükséges lega'ább még eay oktató beiktatása. Az Acél­árugyárnál más helyzeti adottság észlelhető. Negyven- nyolc tanuló tett sikeres szak­munkásvizsgát. Itt is mutat­koznak iavítanivalók. de idő­vel kiküszöbölik. Viltenvsze- relő. aéolakatos szakmában a tanulólétszámot háromszorosá­ra lehetne növelni. Bár saj­nálatos jelenség az, hogy ko­vács és öntő szakmában hiány van. Munkaügyi Minisztérium oktatásügyi rendetete alapján, nők is jelentkezhetnek a vas­iparban. még pedig a követ­kező szakmákban: fúrós ma­rós, gyalus, villanyszerelő. — s — —Űj hanglemezbolt nyílott Salgótarjánban, a Rákóczi úton. A lemezeket kedvelő vásárlók már az első napon bőségesen válogathattak a keresett hanglemezek között­ják az állandó bizottsági munkát. Érdekes volt Tóth elvtárs­nak, a dejtári VB elnöké­nek felszólalása. Ismertette, hogy náluk is elejében se­hogyan sem ment ez a mun­ka. De a tanács megbizatá- tásokat adott az állandó bi­zottságoknak. Munka köz­ben segítséget adtak, s ma már külön felhívás nélkül tevékenykednek az állandó bizottsági tagok. A munká­ról önállóan jegyzőkönyvet készítenek, tanácsülésen beszámol­nak tevékenységükről és a végrehajtó bizottság az állandó bizottság megkér­dezése nélkül már a községre vonatkozó köz­érdekű dolgokra nem hoz határozatot. Tóth István, a járási ta­nács mezőgazdasági állandó bizottságának elnöke az ál­landó bizottságok és a vég­rehajtó bizottságok kapcso­latáról beszélt. Sokan az eredményeiket ismertették, amelynek alapján lemérhető, hogy a balassagyarmati já­rásban az állandó bizottsá­gok zömében ellátják fel­adataikat. Az utóbbi évben ez a tevékenységük mégin- kább javult. Bene István, állandó bizottsági elnök szó­lott arról, hogy az állandó bizottságokba delegáljanak olyan embereket, akik szak­értelemmel bírnak Például mezőgazdasági ÁB-ba mező- gazdasági szakembereket stb. De legyenek az állandó bi­zottságokban olyan emberek is, akik értenek az admi­nisztrációs tennivalókhoz is. A hasznos ankét után a résztvevők felkeresték az őrhalmi termelőszövetkeze­tet. A termelőszövetkezet életéről Bállá István elvtárs, a tsz elnöke tájékoztatta őket. Megtekintették a ma­jort, majd a termelőszövet­kezet jól ápolt mezőgazda- sági területeit, a kertésze­tet, majd az állattenyésztést, Nagyon elismerően nyilat­koztak a látottakról. Az ör- halomban rendezett állandó bizottsági ankét igen hasznos megmozdulásnak könyvel­hető el a gyarmati járás­ban. Vasárnap délelőtt kedves és bensőséges ünnepséget rendeztek Kányáson. Az új településen ezen a napon rendezték meg az első névadó ünnepséget: Dénes Miklós vá­jár kislánya vette fel a Ka,- talin nevet. A gyönyörűen feldíszített kultúrhelyiségben ott voltak az apa munkatár­sai, a barátok, rokonok, de eljött erre az ünnepségre a dédnagymama is, akinek a kis Katalinnal tíz unokája és öt dédunokája van már. A hivatalos ünnepség után — amelyet a nagybátonyi községi tanács vb. titkára ve­zetett le — köszöntötte az új­szülöttet az üzem vezetősége, a párt, a szakszervezet és a KISZ szervezet is. Az üzem dolgozói nevében Mrázik Já­nos elvtárs, a bánya vezetője pénzjutalmat, a pártszervezet étkészletet, a szakszervezet kávéskészletet, a KISZ szer­vezet étkészletet ajándéko­zott az újszülöttnek, s virág­gal halmozták el az anyát és gyermekét. A névadó ünnep­ség után a bánya és a szülök látták vendégül a barátokat, és vendégeket. Lavaj István elvtárs, a bánya párttitkára jó egészséget kí­ván szülőknek és újszülöttnek Sztálinvárosi képeslap A város főútvonala, a Sztálin út, középen tágas, virágos parkkal vény jár. A társadalmi tevé­kenység magas fokának ki­alakulásában jelentős szere­pet játszanak a lakóbizottsá­gok, aktívan tevékenykednek abban, hogy fejlődjön a la­kókban az érzék a szocialista együttérzés szabályainak megtartására. Ezek a lakóbi­zottságok fontos szerepet töl­tenek be a társadalmi mun­kákra való mozgósításban, a közösségi szellemre való ne­velésben. És talán mindentől megra- gadóbb, ahogyan a város ve­zetői gondoskodnak a lakos­ság kulturált pihenéséről, szórakozásáról és művelődésé­ről. Ne tessék félreérteni, mindenki előtt ismeretes, hogy Sztálinváros ilyen irányban is jelentős beruhá­zási összegeket kapott. Ha­nem az a tanulságos, amilyen ésszerűen hasznosítják azt és főleg az, ahogyan törődnek a gyermekekkel. A döntő részben társadalmi munkában készült úttörő vasút, úttörő liget mindennek bizonyítékai. (Ritka városnak vannak olyan lehetőségei úttörő vas­út létesítésére, mint Salgó­tarjánnak. A szénbányászati tröszttel együttműködve nagy­szerű vidám órákat szerez­hetnének itt is a gyermekek­nek. És nem is kellene sok pénz hozzá!) Nem különben meglepő a más szórakozóhe­lyek, éttermek tisztasága, változatossága és a jó han­gulat, amely ezekben van. Csak néhány gondolatot adunk át sztálinvárosi élmé­nyeinkből. Olyanokat, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a 10. évfordulóját ünneplő szo­cialista városunktól tanuljunk minél többet, itt, Salgótarján­ban és az egész megyében is. — hg — i szülők, a névadó szülők, az újszülött és az anya- könyv vezető A kirakat mögött Több mint két hónappal ez­előtt írtunk arról, hogy a vá­sártéri új lakónegyedben, an­nak főutcáján egyik üzlet- helyiségben ideiglenesen elhe­lyezett tervezőiroda az „utca csúfja”, mert a hatalmas ki­rakatablakokat rongyolt és piszkos pauszpapírokkal „füg- gönyözik” az ott dolgozók. Ajánlottuk, hogy a „tegyük széppé városunkat” mozgal­mon belül néhány forint kia­dást jelentő színes, vagy egy­szerű tüllfüggönyöket szerel­jenek fel még a május 1-i ün­nepek előtt. Cikkünkre a vállalat buda­pesti központiának párttitká- ra: Lázár elvtárs levélben vá­laszolt, nyugtázva bírálatun­kat, és kilátásba helyezve a gyors intézkedést. Salgótar­jánban dolgozó tervezőik azonban nem reagáltak sem a jószándékú észrevételre, sem felettes szervük utasítására. Részükről csupán annyi tör­tént, hogy egy-két kirakattáb­lára új pauszt ragasztottak fel. egy-két ablakra pedig nem tettek semmit. Így most már az utcán járók akarva, aka­ratlanul azt is láthatják — s bizony néhány iohbn'ésű em­ber restelkedve fordítja el a fejét —, hogy az irodahelyi­ségben milyen rendetlenség van. munkaidő után a, munkaasztalokon bohémos fe­lelőtlenséggel garmadában álló feljegyzések, rajzok, számítá­sok vannak. Azt is kénytelen látni az utcai járókelő, hogy a kézmosó kagylók piszkosak, nemkülönben a bárhová oda­vetett kéztörlők. S azt is, hogy jóval a munka'dő után, a késő esti órákban egy-egy munkáját végző tervezőn kí­vül mérnökeink, technikusaink milyen épületes kártyacsatá­kat vívnak, asztalok tetején ülve, füsttengerrel és szétszórt csikkekkel körülvéve. Az ember önkéntelenül ar­ra gondol, hogy a szinte szán­dékos rendetlenség és maga­tartás cinikus kihívás azok felé, akik bírálni mertek, s akik szívesebben látnák e tiszta utcában tisztának, íz­lésesnek. esetleg néhány vi­rágcseréppel hangulatosnak a tervezőirodát. Kihívásnak tű­nik azokkal szemben, akik még azt is feltételezik, hogy a kártyauartikat három dél­utánra félre lehetne tenni, s ezalatt még a tervezői szín­vonalát sem kisebbítő társa­dalmi munkával csinossá te­hetnék munkahelyüket. Ez annál is természetesebb len­ne, mert telefonérdeklődé- sünkre budapesti pártszerve­zetük csodálkozását fejezte ki, hogy intézkedésükre ebben — a véleményünk szerint elv egyszerű és emberi — ügyben mindezideig nem történt vál­tozás. S a felelősségből az sem von le semmit, hogy egy­úttal elismerjük jogos pana­szukat a városi és megyei ta­nácsot illetően, ámely szer­vek évek óta ígéretekkel hi­tegetik a tervezőket, hogv a tervezőmunkához alkalmatlan, szűk és nem elég világos he­lyiségek helyett, a követ»i- ménveknek jobban megfelelő irodákat bocsátanak rendelke­zésükre. K. Csak a szovjet hatalom fennállása óta ismerkedett meg a világ olyan fogalmak­kal, hogy új város születik néhány év alatt. Mi, magya­rok a felszabadulás után sa­ját tapasztalataink alapján győződhettünk meg arról, hogy tíz év alatt is lehet új várost építeni, ellentétben a múlttal, amikor évtizedekig, vagy évszázadokig is eltartott a városok felépítése, kialakí­tása. Nem kerülheti el ezt a gondolatot senki, aki járja Sztálinváros utcáit, gyönyör­ködik nagyvonalúságában, épületeiben és megcsodálja a Dunai Vasmű gyáróriását. Rövidesen, július 17-én ad­ják át rendeltetésének a gyár­ban a meleghengerművet. Ebből az alkalomból a már most folyó ünnepségsoroza­tok keretében emlékeznek meg Sztálinváros alapításá­nak 10. évfordulójáról. Maga a város is rengeteg élményt nyújt. Most egy né­hány olyanról szólunk, amely ugyan sztalmvarosi sajátos­ság, de másutt, így példáu Salgótarjánban is megvaló­sítható. Nem kell hozzá kü­lönösebb beruházás, csak va lami olyasmi, ami mindenüt megvan, csak nem egyfor mán használják ki. Kezdjük talán Sztálinváros tisztaságával. Szinte megdöb­bentő és az embernek az aé érzése, hogy napjában kétszer ultrával súrolják fel a vá­rost. Egy cigarettavéget, eg\ papírdarabot, vagy más pisz­kot a legkisebb utcában ke­resve sem lehet találni. Nen volt ez mindig így. De a vá­ros vezetői bátran kezdemé­nyeztek, támaszkodtak a la­kosságra. Legelőször a gyer­mekeknél kezdték a tisztasá­gi mozgalmat. Például az is­kolákban dolgozatot írattak velük a tisztaság jelentősé­gétől. A gyermekek száza vettek részt a mozgalom ki­bontakoztatásában. Karszala­gos úttörők tanácsolták a fel­nőtteknek, hogy inkább a semétlcosárba helyezzék a hulladékot, mint a földre do­bálják. A nyilvánosság legkü­lönbözőbb formáit is felhasz­nálták arra, hogy szóljanak e fontos kérdésről a lakosság­nak. Nagyszerű látni, hogy Sztálinvárosban nincsenek letaposott virágágyak, telefir- kált falak, hogy a szemét nem az utcán, hanem a meg­felelő helyén van. Egy-egy háztömb lakói maguk ültetik, ápolják az épület előtti vi­rágágyásokat. A szabadon nyíló gyönyörű rózsákat, szegfűket, árvácskákat nem bántja senki. Es még figyel­meztető táblát sem látni, amely arról szólna, hogy ne lépj a fűre. Egyszóval: olyan közszellem alakult ki, hogy bárki tanulhat belőle. Hogy a sztálinvárosiak ennyire törődnek városuk szépségével, annak talán el­sőrendű oka, hogy százak és ezrek vettek és vesznek részt építésében, csinosításában. Társadalmi munkában ké­szült az óvárosi vízvezeték. Most épül a Barátság ligete, a dunaparti csónakház. Nagy­részt társadalmi munkában készültek a virágágyak és társadalmi ügy, hogy a város még szebb, még vonzóbb le­gyen. A társadalmi munká­ban résztvevők minden letöl­tött óráért bélyeget kapnak. Aki már 30 bélyeget össze­gyűjtött, az bronz jelvényt kap. Hetven óra után ezüst, 120 óra után pedig arany jel­Jó egészséget az újszülöttnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom