Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-11 / 47. szám
4 nógrádi NÍPÜJSAO 1960. június 11. Hogyan segítsen a gyermek otthon? p yakran tapasztaljuk, ^ hogy a gyermek szívesen segít otthon a szüleinek. Szívesen vesz részt a házkörüli munkában, mégis azt tapasztaljuk, hogy az otthoni munkában nem igen kapnak szerepet. Sok helyen viszont éppen az ellenkező véglettel találkozunk. Vannak olyan szülők is, akik minden otthoni munkát gyermekükkel szeretnének elvégeztetni, még akkor is, ha az a tanulás rovására megy. Mi itt a helyes álláspont? Kétségtelen, hogy a házimunkába való bekapcsolás a termelőmunkában való részvételt jelenti. Segítséget jelent a szülőknek és komoly eszköz a tanulók munkára neveléséhez, a kötelességérzet kifejlesztéséhez. A szülők megbecsülése is kifejezésre jut benne. A házimunkák igen sokfélék lehetnek. A szobák takarítása, a reggeli, az ebéd, a vacsora feltálalása, favágás, ruhák tisztántartása, varrás, bevásárlás stb. Ezek mind olyan munkák, amelyet el kell végezni minden háztartásban. Van azonban ezenkívül más munka is. Faluhelyen például az udvar, a baromfi gondozása, a konyhakerti kisebb munkák. A háziasszonyok egy része elvész ezekben a munkákban. Különösen, ha kisgyermek van a családban, vagy ha mindkét szülő dolgozik valahol. Nem tart rendet, ő maga sem kísérli meg, hogy valahogyan sorát ejtse a rendtartásnak, válamilyen tervszerűséget vigyen az otthoni munkák elvégzésébe. Siet, kapkod, ideges. Ügy érzi, a gyermek csak hátráltatja. „Menj tanulni — kiált rá ilyenkor —, mit lábatlan- kodsz itt folyton? Csak föltartod az embert!” Igen gyakran hallhatunk ilyesmit a szülőktől. Más szülő pedig éppen azért szidja a gyermekét, hogy csak tanul, olvas, vagy henyél és nem akar segíteni. Gyorsam elhalmozza a legkülönfélébb munkákkal, küldözgeti ide-oda. „Semmi hasznodat nem veszi az ember — korholja dühösen. — Eh, a mai fiatalok már semmihez sem értenek!” Ilyen és ehhez hasonló kifakadásokkal korholja sok szülő a gyermekét és az eredmény az, hogy csakugyan nem sok hasznát veszi munkájának. Ilyenkor a szülő nem gondol arra, hogy milyen romboló hatással van mindez a gyermekre. Hiszen ez nemcsak az otthoni munkában való segítésnek lebecsülését jelenti, hanem egyúttal az iskolai munka, a tanulás lebecsülését is. Azt érzi az ilyen gyermek, hogy ő mindenképpen csak teher a szülei nyakán. Szeretne minél előbb megszabadulni az iskolától. mindentől, hogy megbecsültebb helyzetbe kerülhessen. IVTeg kell említenünk az ellenkező végletet is, az úgynevezett „majomszere- tetet”. Olyan szülők is vannak még, akik állandóan attól rettegnek, hogy gyermekük túl sokat dolgozik. Óvják a széltől is. Még a portörlést és vízhordást is soknak tartják. Ez éppen olyan helytelen, vagy talán még helytelenebb magatartás a szülők részéről. A gyermeket komolyan kell venni, komolyan számítani a munkájára is. Igaz, az ő feladata elsősorban a tanulás, mint ahogy például a szülőké a gyári, vagy mezei, hivatali munka. De mint ahogy a szülőknek emellett gondol- niok kell az otthonukra, ugyanúgy kell erre gondolni a gyermekeknek is. Milyen otthoni munkát kell tehát megkövetelnünk a gyermektől? Ez természetesen függ a gyermek korától és iskolai munkájától is. De leszögezhetjük bátran, hogy már a legkisebb kortól meg kell követelnünk tőle bizonyos munkák rendszeres elvégzését. Iskolásoktól mindenekelőtt meg kell követel- nünk, hogy tartsa rendben saját holmiját (könyveit, füzeteit stb.), vesse meg rendesen az ágyát, rakja rendbe a ruháját, rendesen takarítsa a cipőjét. Sokan különbséget tesznek e téren fiú- és leány- gyermek között. Az is megtörténik, hogy a fiúgyermek ruháját, cipőjét a leánytestvérek gondozzák, mondván: ez nem férfias munka. Ez helytelen, mert a fiúkat ugyanúgy, mint a leányokat meg kell tanítani mindenféle házimunkára. Vagy például minden kisebb testvért a leánygyermekre bíznak gondozás céljából. Erre a fiúgyermeket egyáltalán nem is nevelik. Ez nagyon helytelen, mert a fiúk ugyanúgy képesek kisebb testvérük gondozására, mint a leányok. TTgyanúgy fölsorolhat- ^ nánk a lehetőségeket más foglalkozásokkal kapcsolatban is. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a házimunkák végzése nemcsak hogy nem mehet a tanulás rovására, hanem a szabadidőnek csak bizonyos részét töltheti ki. A házimunkák végeztetésének főcélja az, hogy a termelőmunkával való kapcsolatot és a munkára való nevelést már az iskolás korban biztosítsa. Ezenkívül szabadidejében még sok más munkát kell végeznie a tanulónak. Olyan feladatokat kell elvégeznie, amelyek biztosítják a helyes fejlődését. Például eljár moziba, színházba, televíziót néz stb. Éppen ezért az a helyes, ha a gyermeknek nem rend- szertelenül, hol ezt, hol azt a munkát adjuk. Kapjon valamilyen állandó jellegű feladatot. Például feladatául jelöljük ki, hogy mindennap ő eteti a baromfit, és tisztán tartja az ólat, letörli a bútorokat, a konyhakertben gondoz egy-két veteinényes ágyat, megöntözi a virágokat, a paprikát stb. Ezt a munkát végezze felelősen. Ellenőrizzük, kérjük tőle számon és dicsérjük, vagy bíráljuk, ha arra éppen szükség van. Az ilyen megbízatások felelősséget ébresztenek a gyermekben. Tóth Bertalan Űj magyar opera született és Salgótarjánban is bemutatásra kerül A debreceni Csokonai Színház a hetekben merész vállalkozással „ugrott?’ ki a vidéki színházak sorából. Bemutatta Pongrácz Zoltánnak, a debreceni zeneművészeti szakiskola tanárának „Odysseus és Nausikas” című egész estét betöltő operáját. Egy új opera bemutatását országos érdeklődés kíséri, mint ez ebben az esetben is, a debreceni Csokonai Színház tehát nem vállalkozott köny- nyű feladatra, amikor helybeli zeneszerző alkotását tűzte műsortervére. Egy új opera bemutatásánál először is le kell küzdeni a fennálló — és valljuk be — nem is egészen indokolatlan előítéleteket. A Csokonai Színház vá1 lalta a nehézségeket, átküz- dötte magát a feltornyosuló akadályok hegyén és most nem sokkal szezonzárás előtt, átnyújtotta a közönségnek, nemcsak Debrecen, hanem az egész ország közönségének az új magyar operát. Odysseus és Nausika kiasz- szikus szerelme — az Odysseia legszebb része — kerek mesében pereg le a néző előtt, a szövegben nagyrészt Devecseri Gábor költői Ho- meros fordítása csillog. Egy operában a szöveg, a zene mellett mindenképpen második helyre szorul, bármilyen igényes írói alkotás legyen is az, ezért a cselekményről még csak annyit, hogy Odysseus és Nausika szerelmét egy féltékenységi történet szövi át, a szerelmesek sorsát pedig istenek és félistenek irányítják, akik a drámai kibontakozásnak legfontosabb szereplői. Az első hely mindenképpen a zenét illeti meg, különösen ebben az operában, hiszen Pongrácz Zoltán jónevű, kitűnő felkészültségű zeneszerző, akinek nagyon tehetséges alkotásaival már más helyen is találkoztunk. Bemutató operája csak megerősíti véleményünket, hogy benne dallambő, széles sklá- lájú invenciózus komponistával állunk szemben, aki már eddig is jó helyet biztosított magának a magyar zeneszerD-OOOT (Béluika Tizenegy éve, hogy a nap fénye haját borzolja, játszogat véle. örök-mozgó láb, virgonc mosoly, de vigyázó már, komoly, ha munkája a fúrás-faragás, vagy a tanulás. Mikor szelíd és csínyeket bevall, s amire kérem: mindent meghall, Tudom, hogy az ok: Most festeni fog! Holt papírra teremti a tavaszt, Síró gyerek arcáról a panaszt, S a mozdulatlan kövek is beszélnek, Hisz’ ezek is a szívéig érnek. Mert hiába, hogy kemény a hátuk. Fáradtan hányszor megpihent rajtuk. Barátja a fecske, a veréb, S a tovakocogó kocsikerék, Mely segít cipelni a szekeret, (Mint életünket a szeretet). Tudja, hogy minden lehet szép, Vagy csak érzi és sejti még? Kis festőm, hát készüljön a kép, Jóság ecsettel: csak akkor lesz szép. Szívedből használj hozzá pirosat, ... Ember légy, ahogy tanítottalak! ÉDESANYJÁTÓL 'íO<>O{><KKK)<K><>0<KK>OO<KK><K><)<><K>OO<)<KKKKKKMKK>Ot zők sorában. Az opera zenéje ízig-vérig modern. Zenekari és kórus hanghatásai olykor megdöbbentően lenyűgözők és kinőnek egy viszonylag szűk- reszabott zenekar keretéből. Talán Bartók lázadó eget- ostromlása, vagy Puccini pasztellszínű lírája az, amire emlékeztet, különösen a rézfúvósok tömör, mélytónusú alkalmazása, de mégis más, újszerű. A kórusok széles kiépítése és az egyes hangszercsoportokkal való precíz összehangolása, nagyon szép effektusokat teremt, különösen az első felvonásban, amikor a tömeg Odysseust, a hőst. rajongva köszönti. Tónusa itt a legemberibb, legközvetlenebb, de az emberekről sohasem felelkezik meg, végig közvetlen marad. Pongrácz Zoltán nagyon ügyesen kezeli színkeverő palettáját. A magánszólamok viszonylag rövidek és sokszor jelentéktelenek a tömör képben, kivéve a második felvonást, mely szinte kizárólag Odysseus és Nausika kettőse. Ebben a felvonásban a komponista eredeti és nagyon szép dallamvezetéssel (Nausika- motívum) viszi a cselekményt a drámai tetőpont felé. Tény az, hogy a modern zene előtt sokan még most is idegenkedve állnak, de ez nem lehet akadálya a művészet korszerű kibontakozásának, mely a tömegekkel együtt kell, hogy haladjon, fejlődjön, ha nem akar elbukni. Pongrácz Zoltán operája megérdemelt sikert aratott és a további siker kivívásához méltán tarthat igényt az operalátogató közönség széleskörű támogatására. A MÁV szimfonikus zenekar Rubányi Vilmos vezényletével kifogástalanul látta el feladatát. Az előadást DebrecenOen Horváth Zoltán kitűnő rendezése, Hankiss Ilona, Mar- say Magda, Somorjay Éva, Varga Magda, Tibay Kriszta, továbbá Halmi László, Szigeti László, Tessényi János, Gazsó János és Tóth József, a Csokonai Színház művészei kifogástalan tolmácsolása tette emlékezetessé a közönség előtt — s teszi majd bizonyára a salgótarjániak előtt is. Dr. ALTORJAY ALFRÉD 3O0O0O00O000O0OOQO0000000O000000000000O000OO00O00G30000GG000000O000000G iOOGGGGGGGGGX Újabb ősbemutató r — JtUíazáth dat'abíml /«>/// a megyét az c/Uiami híjáé Színház — SZÁLL A HINTA Eredményesen záródott az idei könyvhéf Az idei könyvnap alkalmával az eddigi könyvnapokat túlhaladva nyilvánult meg az olvasóközönség érdeklődése a könyvek iránt. Megyénk minden nagyobb településén könyvsátrakat állítottak. Nagybátonyban az elmúlt vasárnap a könyvsátorban ott volt Szőnyi Sándor író, s Vihar Béla költő is. A két művész előző nap Salgótarjánban tartózkodott és részt vettek a TIT-nél tartott irodalmi esten. Egyébként az idei könyvnap forgalma csak Salgótarjánban — a megye egész területéről az értékelést még nem végezték el — körülbelül 90 ezer forint volt, s mintegy 2800—3000 darab könyv fogyott el. Mikszáth Kálmán hangját különösen ezekben a napokban mindig nagy megillető- déssel hallgatja az ember. Kiváltképpen itt, Nógrád megyei patrikulájában, mert írásainak megejtő varázsán túl a nagy író halálának félszázados évfordulójára is emlékezünk. Az Állami Déryné Színház éppen ezért vállalkozott hasznos és köszönetét érdemlő feladatra, amikor Bondy Endre feldolgozásában „Tavaszi rügyek” címmel színpadra állította Mikszáth kedves írását, ami különösen a fiatal szíveket hozza lázba, de megejti az idősebbeket is. A történés egy kicsit rokon Nyilas Misi esetével, Móricz Zsigmondi „Légy jó mindhalálig” című írásával. Itt is diáktörténetet látunk, csak Mikszáth világszemléletét tükrözően jóval oldottabb formában, mint Móricznál. A drámai hangsúlyt inkább és többnyire a lírai váltja fel s ez a líra árad végig még a drámát sejtető eseményeken is. Mi történik tulajdonképpen? A Bach-korszak nyomasztó korszakában, amikor még a falnak is füle volt és spiclik kerülgették a magyarérzésű magyart, a Selmecbányái gimnáziumban Pali fiú diákcsínyből megtréfálja német érzelmű természetrajz tanárát, Gábel Istvánt. Kenyérhéjból gombaformát készít, amit a tanár, mint őskori maradványt fogad el. Persze, kisül a turpisság s a tanár a tanári tekintély megcsúfolásáért hajszát indít a fiú ellen. Ebben a hajszában még az is kapóra jön, hogy Pali osztályos társa, Török Gyuri, váratlanul eltűnik az intézetből. S mert vannak, akik a két fiút együtt látták verekedni a hegyen, az a feltevés — sőt a tanárhoz csatlakozó rendőrkapitány részéről a vád —, hogy Pali a szakadékba dobta szerelmi vetélytársát, tehát gyilkosságot követett el. Ennek a történésnek tisztázását kívánja az iskola és rendőri hatóság egyaránt.. A vádló Gábel István, a természetrajz tanára és Szurina rendőrfőnök,, a védő Gábel János, a tanár testvére, ahol a fiú mint kosztosdiák él. És legfőbb védője Gábel Mariska, aki a harmatosán friss szerelem illatát árasztja egész lényével és hisz a fiú ártatlanságában. Az iskolaszéki tárgyalásra Pali édesanyját is megidézik. aki természetesen elsőszámú vallója fia becsületességének a különös látszatok ellenére is. Az iskolaszéki tárgyalás végén Mikszáth egészében feloldja a drámát sejtető eseményt. Kiderül, hogy a szerelmi bánatában elkeseredett Török Gyurinak semmi baja nem történt, nem zuhant szakadékba, hanem színésznek akart állni, de Vajdaffy színigazgató nem engedett kérésének, — visszavezérelte az intézethez. A darab mondanivalója lényegében az, hogy a szabadságharcot követő Bach- korszak gyilkolni vágyói gyilkost akartak kiáltani a bárányra is és az még a sok között, hogy az igazság célba ér. Mikszáth Kálmán elbeszélését Bondy Endre új alakok megteremtésével a kornak megfelelő környezetben képzelte és állította színpadra. Becsületes munkát végzett, s a rendező: Szécsi Ferenc munkája csak hangsúlyozta a darab értékeit, főleg líraiságát. A Déryné Színház a „Tavaszi rügyek” bemutatásával kiváló előadást nyújtott a Homokterenyei művészetkedvelőknek és bizonyos, hogy az előadássorozat komoly élményt jelent majd a továbbiakban a megye többi helységének is. A szereplőkről szólva azt mondhatjuk, hogy valameny- nyien kiváló teljesítményt adtak. Az előadás egységessége ingadozás mentes. Gábel János szerepében Tassi Béla rendkívül férfias, határozott jellemet mutató. Van szava az indulatok és érzelmek idején is. Mariska lányát Mártonffy Mária hozta elénk, aki mindvégig kedves melegséget sugárzott, s a fiatal szerelmes minden hihető érzelmi mozzanatát igaz eszközökkel fejezte ki. Gábel István természetrajztanár formálója, Erős Pál érett színész. Még ebben a hálátlan feladatban is tapsokat kapott, pedig egy „intri- kus” színésznél ez nem kis eredmény. Pali, a vádlottként szereplő diák' mamáját Czéh Gitta Jászai-díjas mintázta, s az alakító művészet teljes fegyverzetét nagy biztonsággal kezeli. Lírai és drámai ereje hiteles. megragadó. A diákot, Palit alakító Nyerges Ferenc tehetséges, kama- szosan kedves és több jelenetében könnyekig megható volt. Külön kell emelékezni Mla- daneczné megteremtőjéről, Acs Rózsiról, aki epizód szerepében. egyik legélénkebb színfoltja az előadásnak, s hasonlóan vidám perceket szerez a nézőknek Szurina rendőrkapitány alakjában Fóti Fü- löp Sándor. Igen kedves diákfigurákat mintáz Sallai Tibor, Szirmai György, az emberséges hangot szépen érintő Olasz János, Keresztesi Béla a vén pedellus színpadra idézője: Reményi József és az együtteshez, az egész előadás játékstílusához alkalmazkodva oldotta meg kis feladatát Vajdaffy Színigazgató alakjában Sikő Zoltán. (barna)
