Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-08 / 46. szám

4 nógrádi nehjsag I960, június 8. Egy nyomdagépről, amely a szabadságharcot szolgálta Bizonyára soha nem érin­tette, mégis, ahogy megsi­mítom, az ő újjanyamát, an­nak melegét vélem tapintani az öreg masinán... Kossuth Lajosét. Készült a XIX. század ele­jén, Prágában. S a gépen ezt hirdeti egy táblácska: „A Népművelési Minisztérium által védetté nyílvánított műszaki emlék”. Nagy története van ennek a súlyos, több mint százesz­tendő viszontagságait megélt alkotmánynak s, ha beszólni tudna, ha nyomóprése alól most rendre előbújnának a nyomtatványok, amelyek ál­tala készültek, egy évszázad emlékei élénkülnének meg. S közülük a legnevezetesebb: hogy öreg acéltestén állítot­ták elő 1849 tavaszán Kos­suth Lajos híres bankóit Debrecenben, amelyeket még évtizedek múltán is hűséggel őrzött a magyar nemzet. Viszontagságos évek után hogyan került a debreceni nyomdaprés a balassagyar­mati nyomdaipari vállalat­hoz, — erről érdeklődtünk Mayer Sándor elvtárstól, a válallat vezetőjétől. — A gép, — mondja, — va­lamikor Haják István balas­sagyarmati nyomdász tulaj­dona volt. A szabadságharc tragikus bukása után a nyomdagép a húzódó seregek­kel Erdélybe került, s néhány évtized múltán ott vásárolta meg Haják István. Ö hozta magával Gyarmatra s me­sélte, hogy ezen készültek a 48-49-es forradalmi hatalom Kossuth-bankói. A gépet aztán az elmúlt évtizedekben Mayer Sándor bérelte, s bár a korszerű nyomdatechnika rég túllépett felette, Mayer elvtárs min­dig szívesen foglalkozott ve­le. Azt mondja: — Valahányszor a gép mel­lett állottam, vagy állok ma, mindig azt érzem, hogy Kos­suth mellett állok. A szemem előtt gyakran megjelenik a nevezetes bankó képe és tör­ténelmünk nevezetes ideje. — öreg ez a gép, bizony nem tudja már tartani magát a korral, de még mindig hasznát vesszük. Emlékszem, jónéhány esztendővel ezelőtt ezzel nyomtattam újságot. Nyolc órába tellett, de ötszáz példányt mégis elkészítettem a segítségével. — Mostanában már inkább csak lehúzásokra, kefelevo­natok készítésére használjuk, de íme: nyomtatványok is készülnek még rajta. Kossuth bankóprése, ame­lyen a márciusi ifjúság felhí­vásai is készültek, úgy lát­szik örökifjú maradt, mert most is az ifjaikat szolgálja. Selyemszalagot emelünk fel a gépről, arról olvashatjuk a nyomást: „Megyei Ifjúsági találkozó. Salgótarján, 1960. június 5.” Igen, ez a gép a 48-as márciusi ifjúság emlékét ápoló fiataloké ma is. őket szolgálja az öreg szerszám s szolgálhatná még sokáig, mert ép, erőteljes és egész­séges. De mert a kora után az ember is megérdemelt nyuga­lomba megy, jó lenne, ha a minisztérium által is védetté nyílvánított gép méltó helyre kerülne, a balassagyarmati múzeumba, ahol a látogatók illetődött keze simíthatná Kossuth bankóinak megte­remtőjét. Méltatlan már, hogy a kö­zel másfélszázados nyomda­gép, amelynek ilyen nagy történelmi szerepe van, ne kapjon végleges pihenést s ne juthasson arra a helyre, ami megilleti. Nem hinnénk, hogy a nyomdaipari vállalat ne tud­na helyébe fiatalabbat, für­gébbet állítani, amely felvált­hatná azt az öreg társat, amely valamikor a magyar szabadságharc szép ügyét szolgálta. Barna Tibor Áz anyagi ösztönzés tovább segítené a munkát Keés olyan gépállomása vani megyének, mint a pász­tói. V gazdák nemcsak mun­kájául elégedettek, de azzal is tiszkélkedhet az állomás, hogj kiváló kultúrcsoportja yan, amely nemcsak saját dolgeóinak szórakoztatását szolgája, de szívesen és szor- galmsan ellátogat a szomszé­dos községekbe is. A lelkes kis csoport „mo­torja a 27 esztendős Orosz Józsi esztergályos. A mind nagpbb hírre szert tevő egyűlés fiatal életű. Az el­múl! esztendőben született, de az v második felében már ódái; érett, hogy műsort adót- a november 7-i ünnep­ségei, szilveszteri mulatságon szónkoztatta a dolgozókat s a termelőszövetkezeti zár- szánadásnak is méltó fogla- lato' adott műsorával. A „Háború és béke'' filnen Irodalmi mű filmre való átültetése mindig sok bukta­tóval járhat. Ezenkívül a film alkotóinak elképzelése is — mely felfogásukból adó­dik —, vagy talán éppen üz­leti érdekei így diktálják, megváltoztatják az eredeti mű „Happy-end”-jét. Ilyen példákat sorolhatnánk a 45 előtti magyar filmgyártásból, amikor is klasszikusaink iro­dalmi alkotásait vitték üzleti érdekekből filmre. Szemreb­benés nélkül tették a cselek­ményt télről-nyárra, vagy szorították kulisszák mögé. A cél a szerelmi háromszög konfliktusainak kiaknázása, a szenzáció hajhászás és ter­mészetesen ezzel együttjáróan a jó üzlet volt. A „Háború és béke” filmre való átültetése, a tolsztoji hangulat, a tolsztoji légkör visszaadása Is számtalan buk­tatót ígért. „Ebben a tekin­tetben — mint ahogy M. Grigorjev professzor, a Szov- jetszkij Ekra-ban írja — az amerikai változatban és King Vidor rendezésében készült „Háború és béke” című film jelentős mértékben felülmúlja a klasszikus művek megfil­mesítésével kapcsolatosan nyugaton kialakult színvona­lat Ebben a filmalkotásban érezhető Lev Tolsztoj szöve­gének aránylag gondos köve­tése, különös tekintettel a családi jelenetekre. Egy sor olyan epizód, amely Natasa Rosztova életét érinti, lírai jellegével és lélektani igazsá­gával jeleskedik. Hőseink iránt nagy szeretetet tanúsí­tottak mind a szerzők, mind a színészek. S ez elsősorban Audray Hepbum filmszínész- nőre vonatkozik, aki Natasa Rosztova szerepét alakítja. Teljesítik a szerződést Amikor a Salgótarjáni Üveggyár szocialista szerző­dést kötött az általa patro­nált termelőszövetkezetekkel, többek között vállalta, hogy Az egész megyében megünnepelték a Pedagógusok Napját Gazdag programmal ünne­pelték pedagógusainkat az idei Pedagógus Napon. Salgó­tarjánban, megyénk székhe­lyén az ünnepség a megyei ta­nács épületében volt, Itt tar­totta a megemlékezést szom­baton este Salgótarján város pedagógusainak sokasága, va­lamint a járási pedagógusok. A városi pedagógusok előtt Molnár Pál elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa mondott beszédet, majd fel­szólalt Kmetty Ferenc, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának munkatársa. Az ünnepi ülést követően budapesti művészek közremű­ködésével jólsikerült műsoros est volt. Hasonló ünnepségek zajlot­tak le a többi járások székhe­lyein is: Szécsényben, Pász- tón, Rétságon. Mindenütt ün­nepi ülésen emlékeztek meg a pedagógusok napján a ne­velők munkájáról, méltatták a munkában elért eredmé­nyeket. Balassagyarmaton a pártbizottság rendezte meg a pedagógusok köszöntését szol­gáló ünnepséget. Vasárnap a falvakban út­törők, a Hazafias Népfront, a szülői munkaközösség kö­zösen, ünnepség keretében kö­szöntötte a pedagógusokat. A gyermekek virágcsokrokkal halmozták el nevelőiket. Vol­tak helyek, ahol kedves mű­sorokat rendeztek tisztele­tükre. Elmondható, hogy az idei pedagógus nap bensősé­ges ünnepség volt, ahol szü­lők és nevelők kapcsolata még inkább elmélyült. segítséget ad a könyvelésben is. Ennek alapján most egy könyvelőkből álló brigád fe­lülvizsgálta a pilinyi tsz-ben a számvitelt. A helyszínen nyújtott tanácsok mellett ta­pasztalataikat összegezték és azt javaslat formájában to­vábbították a Szécsényi Já­rási Pártbizottságnak. A pártbizottság a járási taná­cson keresztül is segít majd abban, hogy gyors ütemben javuljon a pilinyi tsz köny­velése. Az általa megformált szerep közel áll Tolsztoj eredeti el- képieléséhez.” A neves kritikus, profesz- szor e pár mondatos idéze­téből is érezhetjük, hogy a különleges nagy vállalkozás kisebb hibái ellenére is fe­lülkerekedik az irodalmi al­kotásokból készült más film­alkotásoknak és nagyszerű lenyűgöző erejével maradan­dó művészi élvezetet nyújt a nézőnek. A film elítélően mutatja be a háborút. Audray Hepljurn mellett a filmben számos neves amerikai film­művész működik közre. Nem sorolhatjuk végig fel nevü­ket, azonban a legfontosab­bak feltétlen ide kívánkoz­nak. így Henry Fonda, Pierre Bezuhov rokonszenves figurá­ját kelti életre, bár külsejé­ben nem fedi a regényala­kot, a játéka emlékezetes. Andrej Bolkonszkij herceget Mel Ferrer fiatal rendező, Audray Hepbum férje játssza nagyon jól. Ismert a magyar közönség előtt Anita Ekberg, Aqna Maria Ferrero, Vitto­rio Gassmann és May Britt. A mozivásznon megjelent egy olyan film, amely érde­kességével, művészi erejével széles tömegeknek ad lehető­séget, hogy még jobban meg­ismerjék a nagy író zseniális művét. Bizonyára ifjúságunk is örömmel fogadja és a fil­men keresztül azok is meg­szeretik és olvasni fogják a nagy írót, akik még nem vet­tek eddig Lev Tolsztojtól könyvet a kezükbe. Mostanában a kultúrcsoport Kisfaludy-bemutatója arat si­kert a községekben. Pásztón a „Kérők” c. háromfelvoná- sos vígjátékból előadást kel­lett rendezni a gépállomáson, az iskolában és a községi mű­velődési otthonban is. A pásztói gépállomás csoportjá­nak híre azonban távolabbra is eljutott s kérte a műsor bemutatását jónéhány ter­melőszövetkezeti község, mint Kozárd, Csécse, Ecseg, Ku­tasó, Szarvasgede, Tar, Hasz­nos és Mátraszele. — Kozárdon — mondja a csoport szervezője, irányitója — olyan SIKERT ARATTUNK, hogy mégannyi is bejött vol­na a terembe, mint amennyi férőhely volt. Eléggé szomorú tapasztalat, hogy állami gazdaságainkban csak a könyvelők papirosain ismeretes a kulturális élet. A rendelkezésre álló összegből vásárolnak ugyan hangszere­ket, táncruhákat, szórakozó felszereléseket, de ezek a dol­gok igen sok helyütt lom­tárba kerülnek, mint leltári tárgyak. Ezért örvendetes lát­vány a pásztói gépállomás kultúrosainak munkája, akik a Kisfaludy-darab után most újabb háromfelvonásos mű előadására készülnek. A ,„Vi­rágzik a hárs” című vígjáték rövidesen közönség elé kerül s ezt is Orosz József rendezi, aki munkája és családja mel­lett megtalálja az alkalmat a kulturális munka irányítá­sára is. Jó lehetősége van erre, hiszen feleségével is a 11 tagú kis csoportban ismerke­dett meg, nincs zúgolódás otthon, ha a próbák miatt később megy haza a szokott­nál. A tennivalók azok újra és újra jönnek. Nem is igazi, vérbeli kultúrvezető az, aki a jelen feladata mellett ne gondolna előbbre. Oroszi Jó­zsefnek készek a tervei: — Június 12-én — közli —, a traktoros napon, az állomás új épületében adunk műsort, amelynek keretében kis jele­netek, szavalat és énekszá­mok szerepelnek s bemutatja műsorát a Szabadság Terme­lőszövetkezettel közös tánc­csoport is. A LELKES EGYÜTTESNEK az az erős fájdalma, hogy a tervezők meglehetősen mos­tohán kezelték az új épület kivitelezésekor a csoportot, s mégcsak kultúrszoba sem ju­tott arra a célra, ahol a szóra­kozni, művelődni vágyók egy­begyűlhetnének. A jelenlegi öreg ép.ületben még volt hely a művészkedők részére, ahol műsorukat bemutathatták, de az átköltözés után az itteni helyiségekből járási művelő­dési otthon lesz. Ez annyit jelent, hogy a község egyik leglelkesebb kultúrgárdája a szabad ég alá kerül, vagy megtűrt vendégként kérhet helyet valahol. Sajnos, az az igazság, hogy számos gépállomásunknál „el­fekvő” vagyonok hevernek kulturális felszerelésekben. Még olyan porta is akad, ahol a pinpong asztalt szén elzárására „értékesítik”. A pásztói gépállomás kultúrosai ugyanekkor anyagi gondokkal küzdenek — bár nem a ve­zetőség hibájából —, de tény, hogy az igazgatói alap 50 százalékából az elmúlt esz­tendőben televíziót és köny­veket vásárolt a gépállomás. A kulturálódásnak mind a te­levízió, mind a könyv nélkü­lözhetetlen kelléke. Hasznos befektetés volt mindkettő, de valahol lehetőséget kellene keresni, hogy azok a gépállo­mási csoportok, amelyek való­ban dicséretes munkát végez­nek művelődésünk érdekében, több támogatáshoz jussanak, mint azok, amelyek igen gyakran felesleges beruházá­sokkal csak a kulturális alap­tól akarnak megszabadulni és leltári tárgyakat gyűjtenek. A pásztói gépállomás kul- túrmunkásai SZÉP ÉS ÖNZETLEN munkát végeznek mindnyá­juk tanulására, szórakozására és hasznára. Nincs anyagi igényük, mint számos hely kultúrosainak. Épp ezért jog­gal kívánhatják, hogy előadá­saik, rendezvényeik apró be­vételeit a közösség örömére, kirándulásokra, társas ren­dezvényekre költhessék s ezen túlmenően a jelenlegi­nél — éppen szorgalmuk, munkájuk alapján — ha kell más és ezen a téren még alvó gépállomások rovására is na­gyobb segítséget kapjanak. Az anyagi ösztönzés bizo­nyosan az eddiginél még szebb eredményeket szülne. (b. t.) r '-'SONTOS JÓZSEF gé­pészmérnököt sokan merész embernek tartják. Merészsé­gének lényege, egyszerű. Az alapos tudás párosul nála a lelkesedéssel, szakmája iránti rajongással. A lelkesedés, az új, még újabb eljárások, megoldások kutatása fémjel­zik ezt a fiatalembert. Tettei ezt bizonyítják. Régi barátként üdvözöljük egymást a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár műszaki osztá­lyán. Világosbarna köpenyé­ben, nyugodt, kissé talán ki­mért mozgásával úgy hat, mint egy vállalati írnok. A tekintetében azonban megle­lem azt, amiről a hírek szól­tak. Az örök töprengést, a tettrekészség lelki kifejezését. Alig egy éve van az üzem­nél, de már komoly felelős­séggel járó munkakört bíztak rá. Mikor a munkájáról be­szél, szabadkozik. — Azért tanultam, hogy a tudásom gyümölcsöztessem. S ez kötelességem — mondja majdnem félszeg mosollyal. Asztalán műszaki rajzok, gyártmányajánlatok, tábláza­tok. Éppen Jugoszláviának készít árajánlatokat. Szavai nyomán rövid idő alatt meg­ismerem munkájának lénye­gét. Aztán rejtelmes arccal meghív az üzemet tekinteni. A daraboló műhelyben egy köszörűgéphez hasonló gép­hez sétálunk, amelyet bemu­tat. — Legelső szerzeményem, bár volt segítség is a meg­szerkesztésénél. Tetszetős kis gép, bár még „kiforratlan”, de szinte for­radalmasította a darabolási technikát. Szinte nehéz fo­galmat alkotni, hogy közel századrésznyi idő alatt dara­bolja a gép a fémeket, mint a fűrésszel működők. A mű­anyagkorong, amely vágószer­számként szerepel, Jóska újí­tása. Nehéz lenne kiszámíta­ni a megtakarítás összegét. A perspektíva határtalan. — Üjabb feladaton töröm a fejem — mutat egy másik gépre Jóska. — Ezt a hid­raulikus körfűrészt szeret­ném átalakítani. Műanyagko- ronggal darabolnánk ezentúl a szállítószalaghoz szükséges görgőket is. A jelenlegi vágó módszerrel 5 millimétemyi anyag vész kárba minden görgőnél. Többezer darabnál ez métereket tesz ki. S az­tán szeretném, ha megszün­tetném végre a „hegedűzést” — int fejével az ide-oda moz­gó fűrészgépekre. A görgőüzemrészben halom­számra hevernek az össze­szerelt görgők, alkatrészek. Kezébe vesz egyet, s magya­ráz. — A görgő két végén el­helyezkedő csapágyfészkeket, fedelet, de magát a görgő­csapágyat is műanyaggal kí­vánom helyettesíteni. Szavaira számok villannak az eszembe. Havi 10 000 da­rab görgő átlagban, 20 000 csapágyfészek, 20 000 darab fedél és 20 000 görgőscsap­ágy műanyagból... A meg­takarítás éves viszonylatban még testvérek között is kö­zel 6 millió forint. Nem aka­rok hinni a számoknak. Jós­ka mosolyogva bólogat: ez így van. Később még hitetlenül la­pozgatok Jóska újítási javas­latai között. A számok nem tévednek. Újítások sora ta­núskodik Csontos József mér­nök tudása, akarata mellett. A mostani betonalj gyártás­nál használatos feszítőpadok mozgatásának korszerűsítése is jelentős e sorban. Mikor a vállalathoz került, egy mérnök hallgatójával egyszer­re hat újítást adtak be. ötöt elfogadtak. Keresem a titkát ezeknek az eredményeknek... — Titok nincs, csupán munka — válaszol Jóska a kéidésemre. — Szeretem a szakmám, ez az egész. Örö­met jelent egy új módszer, Hivatásának hű munkása egy jobb gép, egy ötlet. Az alkotás öröme ez ... M XTiÁR TUDOM. Az alko­tás öröme tükröződik Cson­tos József mérnök szemében. Az alkotásé, amelynek elkö­telezte magát... amiért ké­sőbb jár haza, mint a töb­biek, amiért újabb és újabb lehetőségek után kutat, köny­vekben, folyóiratokban. A le­hetőségek adottak. S a teher is csak annyi amennyit elbír. Itt mindenkinek pontosan tudják az „állóképességét” ... — Újabb elgondolások is várják a kivitelezést — tol elém egy lapot — Az ívelt alakú, Klingember fogózást szeretném megoldani függőle­ges marógépen. Dédelgetett terve ez a többi között Jóskának. S addig fog dolgozni rajta, míg megvaló­sul. Jóska nemcsak a mun­kában mutat példát. Az üze­mi KISZ-szervezet vezetősé­gében is követésre méltóan tevékenykedik. Vajon csak műszaki gondjai vannak? — Sajnos, más is akad. Kényelmetlen manzardszobá- ban lakunk, ahol nehéz el­képzelni a nyugalmat. S mi lesz néhány hónap múlva?... Arcáról olvasom le a vá­laszt. Apa lesz. Bizony a helyzetük nem reménytkeltő. Jóska azonban optimista. S ezt az optimizmust is lelkes alkotó kedve kölcsönzi. Az emberekről, a politikáról ér­dekes véleménye van: — Szép, amit elmondunk, kár, hogy egyes emberek ál­tal csorbát szenved ez. Hol tartanánk már, ha nem vol­nának „furcsa” emberek? — sóhajt. — Egyesek azért Is irigykednek, ha kitalál vala­mit az ember — mondja az ő megszokott, nyugodt hang­ján. — Gondolkodni, töpren­geni viszont nem szeretnek. Bár az ész azért van, hogy használjuk is valamire. Jóska ambíciója, lelkesedé­se már dús gyümölcsöket ér­lelt. Fantáziája új utakon jár. Nem lesz hiábavaló, ha az eddigi segítséget, törődést fo­kozzák vele szemben. Alkotó ember a javából. Nem ér­demtelenre pazarolják az il­letékesek a segítséget. V v IGYÁZNI KELL fiata­los lendületére, nehogy okta­lanság miatt megtörjön al­kotó kedve. Jó környezetbe került, hiszen magafajta fia­talokból áll szinte az egész műszaki állomány az üzem­nél. Egy év alatt szép utat tett meg Jóska. Munkája alapján megérdemli, hogy fiatal kora ellenére egy osz­tályt irányítson. Természeté­ből hiányzik az önteltség, s ez jó. Sokat fog még mun­kálni a már eddig is milliós újító. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom