Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-04 / 45. szám

NÓGRÁDI NSpUJSAO 1960. június 4. 2 A rétsági járás asszonyai a Észtekért A rétsági járás termelőszö­vetkezeteiben az asszonyok szorgalmasan dolgoznak. Munkájuk nagyon jelentős, mert a tsz tagságnak mintegy 56 százalékát teszik ki. El­mondhatjuk tehát, hogy az asszonyok munkáján múlik, milyen lesz a közös gazdaság, milyen lesz a jövedelem. Né­hány héttel előbb az asszo­nyok tanácskozásra ültek ösz- sze a rétsági járásban, hogy megvitassák feladatukat a holnapot illetően. A tanács­kozás okos gondolatokat ho­zott a felszínre, hiszen a kö­zös gazdaság kialakítása nem megy máról-holnapra. A megbeszéléseket körzeten­ként csoportosította a járási nőtanács, s így sor került ilyen megbeszélésre Rom- hányban, Nagyorosziban és Rétságon. Arról beszéltek, hogy a munkacsapat-vezetők milyen mértékben látták el feladataikat, hogyan néz ki a termelőszövet­kezetben a munkafegye­lem, miként alakul a munkaegység-számítás, s itt milyen problémák adódnak. Majd az asszo­nyok otthoni munkájának a megkönnyítése is szóba került. Elmondható, a vita, ame­lyet az asszonyok a problé­mák megoldásáért folytattak, igen tanulságos volt. Na­gyon bőségesen és tartalma­sán szóltak. És ami a legér­tékesebb volt: az asszonyok elmondták, hogy sokat hal­lottak, tapasztaltak az el­hangzottak során. Jóleső. volt az új tsz-tagoknak hallani az idősebb tsz-tagokat, akik már tapasztalatokat tudtak nyúj­tani. Csíkány Józsefné Nógrád községből, aki már régen a munkacsapat vezetője — el­mondta, hogy mindeji nap megszerzi a tsz vezetőségtől a feladatokat és azt ismerte­ti a munkacsapat tagjaival. Meghatározzák szinte napon­ta, mit kell végezni egy mun­kaegység értékéig. - Hasznos volt Fodor Ferecnének a ta­nácsadása is, aki arról szó­lott, hogy ölező nélkül el sem in­dulnak a munkába, s na­ponta felmérik, hogy mit végeztek. Ezt azért teszik, hogy tudják, körülbelül aznap mennyit keresnek. De azért is teszik ezt, hogy rendszeresen összehasonlít­sák, hogy a másik munkacsa­pat milyen és mennyi mun­kát végzett. Természetesen szó esett a tanácskozásokon, hogy nem mindenütt ilyen kedvező a helyzet és ez különösen az új gazdaságokban. Itt a mun­kacsapat vezetők még bizony­talanok egyes kérdésekben. Hiba, hogy nem ismerik fel­adataikat és a tsz vezetői is hibásak ebben a kérdésben, mert nem bíznak eléggé ben­nük. Nagyon helyesen állapí- pították meg, hogy ennek oka: a tsz vezetőség és a csa­patvezetők között nincs meg a megfelelő kapcsolat és ez meg is határozza a további feladatokat, amely abból áll, hogy a vezetőségnek több tá­jékoztatást kell adni és segítséget az asszonyoknak a munkában. Végső soron nagyon hasz­nos volt az asszonyok tanács­kozása, mert előtérbe kerül­tek a termeléssel járó fel­adatok is. Az asszonyok egy­öntetűen vallották: a jó ter­més érdekében fognak dol­gozni., Nem marad a tsz-ben egyetlen műveletlen terület sem. Figyelemreméltó a rét­sági elvtársak részére, hogy az asszonyok a tanácskozá­son egyöntetűen kérték a földeknek egyénekre való felosztását. És mindjárt pél­dákat is hoztak, hogy ez milyen előnyös. Itt szerepelt Tolmács, Nagyoroszi, Nógrád, Felsőpetényből három mun­kacsapat vezető asszony iga­zolta ezt. Elmondták, hogy az idén éppen a terület felosztása következtében javult a munkafegyelem, minden vonatkozásban jobban, okosabban gazdálkodnak. A szátoki asszonyok is erről szólták. De náluk munkacsa­patokig van a terület feloszt­va, azonban már igy is le­mérhető: jobban haladnak. Felmerült a tanácskozáson a fegyelmezetlenség, hogy né­mely asszony nem veszi ki részét a munkából és a veze­tőségek figyelmét erre irá­nyították, s példának állítot­ták ezek az asszonyok elé azokat, akik lelkesedéssel, szinte versenyszerűen dolgoz­nak, különböző vállalásokat tesznek a termelőszövetkezet termelékenységének emelésé­ért. A tanácskozáson még min­dig egyöntetű volt az asszo­nyoknak az a kérése, hogy vegyék figyelembe az illeté­kes szervek: sok asszony azért nem tud menni dolgozni, mert nem tudja kicsinyeit hová ten­ni. Nem volna szabad ezt a kér­dést ennyire elhanyagolni, nagyobb figyelmet kell fordí­tani rá és elsősorban ez a figyelem a megyei tanács művelődési osztályától in­duljon ki. Hasznos volt a tanácskozás és bizonyítja, hogy a rétsági asszonyok igenis nagy oda­adással, lelkesedéssel dolgoz­nak a termelőszövetkezetük gazdagításáért. Á dolgozók és a vezetők nevelésének jó iskolája Mit- láf-hahjnk a virág- és vadászati kiállításon ? A Országos Mezőgazdasági Kiálítás területén 1960 június 3—12-e között virág- és va­dászati kiálítást rendeznek. A virágkállításon .kertművé­szeti bemutatók lesznek. Ezen­kívül vágottvirág és szobanö­vény árusítás, amelyen a láto­gatók tetszésük szerint vásá­rolhatnak. A vadászati kiállítás érde­kessége a trófea és apróvad bemutató. Szombaton délután, vasár­nap délélőtt és délután lovas- versenyek, lovasbemutatók lesznek, a Magyar Lovas Szö­vetség rendezésében. A látogatók 33 százalékos vasúti kedvezményt kapnak. A kiállítások megtekinthetők minden nap 10-től 21 óráig. Elővételi belépőjegyek a községi tanácsoknál és a va­dásztársaságoknál kaphatók. Az 1960. évi terv teljesíté­sének soronlevő napi felada­taival együtt végzik most gyárainkban, bányáinkban, a helyi iparban a második öt­éves tervjavaslatok elkészíté­sét. A vállalatok nagy több­ségében már elértek ahhoz a ponthoz, amikor ezek a ter­vezetek az irodákból kikerül­hetnek a munkások közé, az életbe. Annak pedig elsőren­dű jelentősége van, hogy a munkások minél szélesebb ré­sze bekapcsolódjon a tervezés­be, javaslataival, észrevételei­vel hozzájáruljon a második ötéves terv reálisabb elkészí­téséhez. Annak, hogy a munkások résztvegyenek -e javaslatok megalkotásában, mindenek­előtt a vezetők és a dolgozók nevelésében van fontos sze­repe. Szükséges világosan látni, hogy a tervjavaslatok nemcsak és nem elsősorban statisztikai adatok összessége, hanem ennél jóval több: éle­tünk, tevékenységünk és munkánk tervekbe, feladatok­ba, számokba foglalt összes­sége. Ezen túl a dolgozók vé­leményének meghallgatását és azok hasznosítását annak szükségessége is aláhúzza, hogy a javaslatokban minél jobban kidomborodjon a he­lyi tervezés, a helyi kezde­ményezés, a helyi lehetősé­gek feltárására irányuló tö­rekvés Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottsága ál­tal még a múlt évben nyilvá­nosságra hozott irányszámok alsó és felső határt szabnak meg. Hogy a termelésben és a nép jólétben általában tevé­kenységük minden vonatko­zásában hogyan közelítjük majd meg a felső határt, az döntő részben a helyi erőfor­rások feltárásán, a helyi le­hetőségek minél nagyobb al­kalmazásán múlik. Azonban más fontos kérdések is sür­getik, hogy az ötéves tervja­vaslatok elkészítése az üzemi demokrácia szélesedésével járjon együtt. Elég csak arra utalni, hogy az ipari vállala­tok a javaslat elkészítéséhez nehány mutatóban irányszá­mokat kaptak a felettes szer­vektől. Az eddigi tapasztala­tok szerint a vállalatok által elkészített javaslatok megva­lósításához nagyobb összegű beruházást igényelnek, mint amilyet a felsőbb szervektől kapott keret biztosít. Ennek az ellentmondásnak a megol­dásához, kevesebb összeggel több beruházás, felújítás meg­valósításához elsőrendű jelen­tőséggel bír, ha serkentik és hasznosítják a munkások észrevételeit. Ezzel a kérdés­sel függ össze, hogy nem elég csak elkészíteni a javaslato­kat. Legalább olyan fontos reálisan meghatározni azokat a feltételeket, intézkedéseket, amelyek a végrehajtáshoz szükségesek. Az eddig végzett munka so­rán elsősorban a Salgótarjáni Üveggyárban olyan módszere­ket honosítottak meg azért, hogy a munkások minél szé­lesebb körben résztvegyenek a tervezésben, amelyek mél­tán találhatnak követésre másutt is. Több más vállala­tunknál is kezd helyes irány­ban kibontakozni ez a mun­ka. Azonban egyes helyeken helytelen szemléletekkel is találkozhatunk. A Bányagép­gyártási Tröszt például még csak ezen a héten adta át a keretszámokat a Zagyvapál- falvi Bányagépgyár vezetői­nek — azt is többszöri sür­getés mellett tette meg. A szénbányászat egyes vezetői­nél az a helytelen vélemény alakult ki, hogy az ötéves tervet elég lesz majd csak akkor ismertetni, amikor azt végleges formájában orszá­gos szinten is jóváhagyták. Bizonyos elmaradás van me­gyénk helyiiparában is, amö- gött a követelmény mögött, hogy a dolgozók itt is meg­vitassák és kiegészíthessék a javaslatot. Az Itt-ott tapasz­talható helytelen szemlélet következménye, amikor csak formálisan, statisztikai jelen­tés formájában ismertetik a dolgozókkal a tervezetet. E nagy munka nevelő hatását nem ismerték fel azok sem, akik az egész tervezésben csak a beruházási, építkezési igények kívánságlistaszerű összeállítását látják. Szükséges világosan látni, hogy itt nem tervek egyszerű ismertetéséről, valamiféle iro­dai ügyről van szó. Az egész dolog elsőrendű lényege, hogy a munkások maradékta­lanul résztvegyenek a terve­zésben, maguk is teljes erő­vel készüljenek e nagy fel­adat megvalósítására. A vál­lalatok vezetői. elsősorban pedig a szakszervezeti bizott­ságok gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók megfelelő időt kapjanak a gondolkozás­ra, úgy ismertessék a terve­zetet, hogy az közérthető le­gyen, a munkások részéről a javaslatok sokaságát váltsa ki. Ehhez tartozik még an­nak megszervezése is, hogy a dolgozók megfelelően értesül­jenek javaslatuk sorsáról. Mindezek együtt jelentősen hozzájárulnak a vezetők és dolgozók neveléséhez, felelős­ségük megnövekedéséhez. Lelkes készülődés a gimnáziumban Régi igazság, hogy a népek sohasem akarnak háborút. Provokációs repülőgépeket egy kis csoport politikus kül­döz, míg tízezres tömegek gyűlnek össze egy-^gy béke­találkozón, hogy kifejezést adjanak békevágyuknak. Béketalálkozóra készül Nóg­rád megye ifjúsága is. Szár­nyal a dal a gimnázium épü­letében, amikor délután fel­keresem a KISZ-titkárt. Nyu­godtan szeretném megbeszél­ni vele, hogy hogyan készül a gimnázium tanulóifjúsága a találkozóra, de a máskor üres épületben alig találunk KJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOőOOOOOOOOCKKHKKKK Megalakították az MHS szervezetet! A nagybátonyi MTH is­kola fiataljai nagy érdeklő­dést tanúsítanak az MHS szervezete iránt. Ez meg­nyilvánul abban is, hogy egy hét leforgása alatt 80 fő lépett be a szervezet­be. Ennek következtében új vezetőséget választottak, amelynek főfeladata, hogy kellően tudja irányítani az MHS munkáját és meg­felelően tudjon mozgósíta­ni a feladatok sikeres vég­rehajtására. Domonkos őr­nagy elvtársnak, aki a tag­ságot szervezte — az a véleménye, hogy lehet a fiatalokat nevelni és sok mindent el lehet érni ná­luk megfelelő módszerrel. Ezért nagyon fontos volt, hogy megfelelő vezetőségi tagok irányítsák az MHS munkáját. A vezetőség- választó gyűlésen — ahol minden tag jelen volt — nagy volt az aktivitás. Ve­zetőiknek főleg tanárai­kat és oktatóikat válasz­tották és a KlSZ-szerve- zet vezetőségéből néhány fiatalt. A fiatalok hozzászólá­saikban elmondták, hogy szeretik az MHS szerveze­tét,, de kérik a városi el­nökséget, hogy segítsék a munkájukat. Vályi elvtárs — aki a városi elnökség tagja — megígérte a fia­taloknak, hogy mindenben segíti őket, és ha jól dol­goznak, büszkék lehetnek majd az eredményeikre. ÖRÖMÖK ÉS GONDOK — Egy szocialista brigád életéből — szabad termet. Amikor látja csodálkozásomat, mosolyogva jegyzi meg: — Az ifjúsági találkozóra készülünk — alapszervezeten­ként. A tagság szívvel-lélek- kel vesz részt a munkában, most a dekorációt készítjük. — Milyen dekorációval vo­nul fel a gimnázium? — Ha minden úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor na­gyon szép lesz a menetünk. A tervezést a tagság végezte, igazán nagyon ötletesen. Jobbnál-jobb terveket készí­tettek, és természetesen ők maguk valósítják meg őket. Most is azon dolgoznak, azért i'z a sürgés-forgás. Szerettem volna megnézni a készülő dekorációt, de saj­nos, nem lehet. A négy alap­szervezet versenyben van egy­mással, hogy kinek lesz a legötletesebb díszítése, és ezért egyelőre még szigorúan titokban tartják műveiket. — Persze — folytatta a KISZ-titkár — nemcsak a felvonulás szebbé tételével segítjük elő az ifjúsági talál­kozó sikerét. Daltanulási mozgalmat indítottunk, ehhez lelkesen csatlakoztak a kiszen kívüliek is. A munka is job­ban megy énekelve, és már annyi munkásindulót sajá­títottunk el, hogy remélem nem vallunk szégyent a fel­vonuláson. Változatos műsor teszi majd színesebbé az ifjúsági talál­kozót. — Itt is fellépnek a gim­nazisták? — Igen, a délutáni sport­műsorban két műsorszámmal szerepelnek. Az iskolák kö­zös szabadgyakorlatát a mi tanulóink is végzik, de van egy önálló számunk is. Népi táncot fogunk bemutatni He­tek óta szorgalmasan gyako­roljuk, reméljük, hogy nagy sikert aratunk’ vele. Ezenfe­lül a lányok résztvesznek a munkás-paraszt tanuló fiata­lok találkozóján. Erre kedves meglepetésül és egyben em­lékül könyvjelzőket hímez­nek. Láttam egy ilyen könyv­jelzőt. Fehér anyagán vörö­sen virít az ifjúsági találko­zó dátuma: 1960. VI. 5, emlé­keztetőül e szép ünnepnapra. Reméljük, hogy a lelkes készülődés nem lesz hiába­való, s a találkozó szép em­lék lesz minden résztvevő számára. Olbrich Éva Ez a munkahely bizony nem irigylésre méltó. Mire az ember felkapaszkodik a fejtéshez, csuromvíz lesz. Az itt dolgozók — Hegedűs Ala­dár 21 tagú szocialista brigád­jának tagjai a legnagyobb ne­hézségekkel küzdenek, hogy eleget tegyenek a vállalt kö­telezettségnek, hogy e büszke cím viseléséhez méltóan meg­állják helyüket. Ök úgy mond­ják, hogy végfejtés, ezért a nagy nyomás, ezért a rossz levegő, ezért a most már ál­landóan csöpögő főtevíz. És ha figyelembe vesszük, hogy a Margit-táró VI-os aknája szénmedencénk egyik legré­gibb bányaüzeme, akkor mindjárt az is érthetővé vá­lik, hogy ez a brigád eddigi teljesítményéért minden elis­merést kivívhatott magának. Egy év eredménye Hegedűs Aladár brigádja egy évvel ezelőtt határozta el, hogy küzdenek a szocia­lista brigád címért. Mind­eddig úgy is dolgoztak, hogy méltóak lettek erre a címre, s a bánya legutóbbi termelési tanácskozásán úgy döntött a kollektíva: odaítélik a nagy­szerű címet, mert a brigád tagjai termelési eredményeik mellett úgy éltek, hogy pél­dát mutattak a többieknek, növelték általános műveltsé­güket, szakmai és politikai tudásukat. — Nehéz volt eddig az út — mondja Pócsa' József har­madvezető vájár. — Az aka­rat viszont mindent legyő­zött. Először arra kellett tö­rekedni, hogy egy egységes, minden kritikát kibíró csapa­tot hozzunk létre. Többen is próbálkoztak, de nem sike­rült. Hatan estek ki közü­lünk, mert nem tudtak lépést tartani velünk, vagy olyan volt a magatartásuk, — mint Csernitzky Zoltáné is, aki táppénzcsalóvá vált —, hogy ki kellett közösíteni a brigád­ból. Mi úgy mondjuk, hogy ez volt a tisztulási folyamat. S amikor mindenki kötele­zően vállalta magára a fel­adatok végrehajtását, utána értük el a jó eredményeket. — Átlagos eredményünk eléri az 56 mázsás teljesít­ményt — veszi át a szót Bo­dor Barna. Valamennyiünk­nél rendezett a családi élet, részt vettünk a politikai ok­tatáson, sőt, a brigád tagjai közül hárman — Molnár Bar­na. Hegedűs Pál. Tóth I. László vájár lett, ketten pe­dig. Nagy László és Torgyik István a segádvájári vizsga mellett a gépkezelői tanfo­lyamot is elvégezte. Aztán jó a közösségi Hetünk is. Bőszt vettünk már kollektív kiránduláson Egerbe. sőt. hétről hétre más-más bri­gádtag lakásán gyűlünk ösz- sze baráti beszélgetésre. És ami a gond Teli energiával, akarattal, lelkesedéssel beszélnek a szo­cialista brigád tagjai. Pihen a rázócsúszda, a Kóta-féle felrakógép, a fúrógép. A be­szélgetés alatt senki sem dol­gozik, mindenki el akarja mondani, ami a szívét nyom­ja, ami öröm, vagy gond a brigádban. A víz pedig meg­állás nélkül szakad a nya­kunkba, a beszívott levegő édeskésen émelyeg valameny- nyiünk szájában. Gáz, füst és a robbanóanyag vegyüléke mindez. — A nehézségek ellenére sem panaszkodunk — szövi tovább a gondolatot Torgyik István, az újonc segédvájár. De azért több segítséget kér­nénk. Nem a mi műszaki ve­zetőinkről van szó. hisz’ tő­lük, akár Lengyel elvtársról, a főaknászról, akár Gaspar- kovits elvtársról, a bánya­mesterről is van szó, ők mindent megadnak. De több megértésre lenne szükség a felsőbb vezetésnél. No, csak néhány példó.t. Hosszú ideig csak itt a VI-osban volt cso­portos fejtés. Ezt gépesítették. Most pedig a mi három mun­kahelyünk közül is csak ket­tőben tudunk termelni, mert nincs MT. 6-os csúszdagép- meqhajtó motor. Azt mond­juk, hogy végfejtés. Rengeteg akadállyal kell megküzdeni. Most már állandóan csurog a főtevíz, a szén megáll a rázócsúszdában, úgy kell la­páttal, vagy mással tovább segíteni. Nagy a nyomás, a föte meg van lazulva, „ráül” a csúszdateknőre. A TH-gyű- rűvel biztosított vágat is ha­talmas nyomás alatt van, a TH. „fogdossa” a csillét. A levegő járása is rossz már. az új sikló kihúzza a leve­gőt. De azért mi termelünk, sőt, nem is panaszkodunk. Csak hát el kellett bzt is mon­dani. A jövő Igen, végfejtés. Bányász előtt nem kell magyarázni: mivel jár az ilyen munka. Hegedűs Aladárék egy éve kapták ezt munkahelyet az­zal, hogy másfél évig tart itt a fejtés. A szocialista brigád pedig rövidesen szeretne itt végezni. Ügy is dolgoztak, úgy termeltek, hogy félévvel rövidítik meg a végfejtés „életét”, s az aránylag jó minőségű szenet — több mint 3400 kalóriás — félévvel rö- videbb idő alatt fejtik le. Az igyekvés eredménnyel is jár. — Ez a brigád az. amelyre mindig számítani lehet. Olyan helyre telepítjük, ahol fele­lősségteljes munkát kell el­végezni, mert ennek a bri­gádnak szakmai képzettsége, szakmai felkészültsége bizto­síték számunkra — vélekedik így Lengyel István főaknász, a brigád műszaki patronálö- ja. Igyekszünk megoldani a problémákat, de a jövő már jobb lesz a brigád számára is. Ha itt végeznek, új, gépe­sített fejtésre mennek át, ahol jobb körülmények kö­zött dolgozhatnak. Hegedűs Aladárék jelenle­gi munkahelyükön sem val­lottak szégyent. A szocialista brigád címhez méltóan meg- állták helyüket eddig is, s a nehézségek ellenére is példát mutatnak... SOMOGYVÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom