Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-22 / 50. szám

4 NÖGRÄDI N8pOJ8AO 1960. június 22. Áz ifjúság előkészítése az új élet építésére A szocializmus építése, a technika hatalmas arányú fejlődése új feladatok elé ál­lítja iskoláinkat, azok neve­lőit, de egész társadalmunkat is. — A tanulás és a termelő- munka helyes összekapcsolá­sa nélkül ma már lehetetlen az ifjúság életre való neve­lése. — Viszont új és sok esetben még teljesen ismeret­len úton járunk. Ezért szük­séges. hogy a politechnikai oktatás, a munkára való ne­velés, az üzemek és iskolák kapcsolatai terén eddig szer­zett tapasztalatokat köz­kinccsé tegyük. Nem kis mértékben az adott indítékot e néhány sor megírására, hogy május 30-án a megyei pártbizottság által rendezett pedagógus ankéton elhangzott a többi között az, hogy az üzemek és iskolák közötti kapcsolatok eredmé­nyeit, tapasztalatait nem is­merik. A vitában résztvevők érdeklődtek az iránt is, ho­gyan lehet az üzemek és is­kolák kapcsolatát megterem­teni? Mivel vannak mindenütt tapasztalatok, ezek terjeszté­sére, úgy érzem, helyes ha felhasználjuk a megyei lapunk által nyújtott lehetőséget is. Jó volna, ha talán „Társa dalom az ifjúság nevelésé­ért” címmel a lapban rend­szeresen közölnék iskolák ne velői, üzemek vezetői, szak­munkások stíb. a véleménye­iket, a tanulás és a termelő- munka összekapcsolása terén szerzett tapasztalataikat. Kap­csoljunk be minden iskolát és üzemet ebbe az új, de jö­vőnk építése számára helyes, fontos munkába. A fentiek előrebocsátása után kívánok néhány prob­lémát iskolánk életéből el­mondani. Igaz, az 1959/60 tanév csak most fejeződött be és következik a nyári szünet, de már most meg kell kezdenünk a felkészülést a következő tanévre. Már most hozzá kell fogni az üzemekkel való kapcsolat megteremtéséhez, hogy az új tanévben zavartalanul bein­dulhasson a munka és még jobb lehetőségekkel, mint az elmúlt tanévben. Iskolánknál a múlt év szeptemberében indult meg a gyakorlati foglalkozás az V. osztályok számára. Mint más iskolák esetében is tapasztal­tuk, nálunk is segítettek az üzemek és szakembe­rek abban, ho?v jól felszerelt tanműhelyben indulhasson me-* a munka. Tanulóink ál­talában jól dolgoztak és kéz­ügyességük fejlődött. Az álta­lános tanulmányi »™draé- nyük ic szépen alakult (IV. osztályban 3,45, V. osztály­ban 3,51 volt év végén az átlaguk). A kisterenyei fű­tőház vezetőségének kezde­ményezésére azonban arra is lehetőség nyílt, hogy a VI. osztályos fiú tanulóink szá­mára induljon gyakorlati foglalkozás a MÁV fűtőház műhelyeiben. Most főleg en­nek tapasztalatairól szeret­nék írni. Tanulóink három brigádban hetenként egyszer (délután) voltak dolgozni a fűtőház géplakatos, villany- szerelő és asztalos művelyei­ben. Elsősorban ők segítettek abban, hogy a kapcsolat még jobb legyen az üzemmel, örömmel és nagy odaadás­sal dolgoztak együtt a felnőttekkel Egészen rövid idő alatt szép eredményt mutattak fel. ön­tudatosodtak, ügyesetítek, _ is­mereteik bővültek és főleg megszerették a munkát, meg­tanulták becsülni a munkát és tisztelni a jó szakmunkást. Közelebb kerülték az élet­hez, az üzem dolgozói pedig jobban ismerik az iskola problémáit és többet segí­tenek. Tapasztalatunk lé­nyege tehát az, hogy az élet­tel való szoros kapcsolat a helyes út. Nem az a lényeg, hogy iskolán belül hozzunk létre szövetkezeteket, vagy egész kis üzemeket, hanem a tanműhely mellett dolgozza­nak tanulóink megfelelő be­osztással termelőszövetkeze­tekben, üzemekben, mert az élettel való kapcsolatot csak így lehet megteremteni. így lehet a tanulást a termelő­munkával összekötni az egyéb módszerek mellett. Javasoljuk az iskolák és üzemek számá­ra ezt a módszert, amit már néhány helyen meg is talál­hatunk. Mi is kipróbáltuk, és jónak bizonyult. A Pedagógus Szakszerve­zetnek igen fontos feladata a tapasztalatok összegyűjtése és terjesztése, a pedagógusok ilyen irányú képzésének elő­segítése. A pedagógusok is­merjék meg az üzemek éle­tét és dolgozóit, az üzem pe­dig az iskolák problémáit. Leninnek a szovjet pedagó­gusokhoz intézett sorai mindannyiunkra vonatkoznak: „Kívánom, hogy meg tudja­nak birkózni az önökre há­ruló nagy és felelősségteljes feladattal — fel tudják készí­teni az ifjú nemzedéket az új élet építésére”. Fenyvesi József isk. ig. A fűtőház főnökének véleménye van olyan lehetőség is, hogy társadalmi munkával segít­sünk az iskolák politechnikai munkájában. Egy-két kiváló dolgozó szakmai tanácsadásé val, oktatásával, illetve hul­ladékanyag, szerszámok, vagy más berendezési tárgyak át­adásával tehetjük ezt meg. Az eddigi eredmények alap­ján még nagyobb kedvvel és még szélesebb körben fogjuk előkészíteni a következő tan­év ilyen irányú munkáját. Márföldi Gyula fűtőházi főnök Búcsúzik a Déryné... Búcsúzik a megyétől az Állami Déryné Színház. Azt is idézhetnénk egyik bemu­tatója nyomán: Déryné útra- kél. Egy időre elcsendesül a a baglyasaljai színészotthon, művész lakói nyári pihenésre mennek. hogy a feszített munka, havat és sarat taposó hónapok után új erőt gyűjt- hessenek a további szép fel­adatokhoz. A falvainkat. járó színház Dérynét választotta névadó­jául. Jogosan és találóan vá­lasztotta ezt, mert ez a rend­kívül hasznos együttes kor­szerű formák között, a tech­nika kellékével bőven meg­rakodva büszkén vallhatja ma"^t Dérvné követőjének. A magyar színjátszás hős­kora ma a Déryné Színház munkájában csillámlik, hi­szen előadási együttesed, mint örökmozgók, mint élő perpetuum mobilék, alig számlálható tízezer kilomé­tereket járnak be, immár ti­zedik esztendeje szerte az országban s itt, Nógrád me­gyében is. A színvonalában, művészi teljesítményében néhány esz­tendővel ezelőtt még erősen kifogásolható együttes érett és értékes művészközösséggé kovácsolódott, amely tartal­mas műsoraival igényes, ma­gas hőfokú előadásaival mél­tán vívta ki a megye színház­pártolóinak elismerését. A búcsúelőadások sorozatá­ban a Déryné-együttes az elműt hét végén a szécsényi közönséget ismertette meg és gyönyörködtette Mikszáth— Bondy: Tavaszi rügyek című kedves színművével s méltán aratott most is megérdemelt tapsokat. A szünetekben csak az el­ismerés szavait hallhattuk. Az idős Csókás néni, aki lelkes járója a színház elő­adásainak, így beszélt: — Minden darabot öröm­mel nézek meg. A Tavaszi rügyek is nagyon tetszik, de különösen a zenéseket ked­velem. Én nagyon szeretném, ha a színház minél gyakrab­ban járna nálunk. Bogdán Jánosné, a nézőtér másik lelkes látogatója víg­játékokat vár a színháztól s ezzel a szezonnal nemcsak az előadások értéke, de a mű­sorválasztás szempontjából is igen elégedett. A Déryné Színház kedvére való darabo­kat játszott, hiszen olyan szó­rakoztató művek szerepeltek a műsoron, mint a Vök is­kolája, a Sevillay borbély, Három a kislány, Nebáncsvi- rág, a Pletykafészek, Mak­rancos hölgy, a Haway rór- zsája, a Tavaszi rügyek. A vígjátékok. operettek mellett természetesen helyet kapott a műsorban a próza is. Bemutatásra került az Aranyember, Jókai híres re­gényének színpadi változata, a Lőcsei fehér asszony, Egry Viktor szlovákiai magyar iró: Virágzik a hárs című darab­ja, valamint más ismert da­rabok, mint a Néma levente, Viharos alkonyat, Ármány és szerelem, Légy jó mindhalá­lig. Ebben az esztendőben 17 alkotással, 17 értékes pro­dukcióval ismerkedhetett Nógrád megye közönsége, s ha valamennyit egybeszám­láljuk: 223 előadás keretében mintegy 80 ezer dolgozó gyö­Megnyitották a Cserepes István emlékkiállítást nyörködött, nevelődött, szó­rakozott. Hogy hány taps csattant el a szezonban, azt már igazán nehéz lett volna megszámlál­ni, de a színház törekvése az, hogy a nyári pihenő után az eddiginél is több elismerés­ben lehessen része. Az új szezon tervei máris szövődnek. Javában folynak az előkészületek Mihalkov magyar színpadra alkalma­zott vígjátéka, a Balatoni csetepaté bemutatására, ami az új évadnyitó darabjaként augusztus 5—18 között kerül közönség elé a megyében. Mizserfa, Szuha. Nemti, Mátraszőlős, Kazár, Karancs- alja, Sóshartyán, Rákóczi te­lep, Szécsény, Etes, Petöfi- bánya, János akna, Homokte- renye és Nagybátony lesz a darab útja, augusztus 20-28 között reprizként visszaláto­gat a Néma levente együt­tese, szeptemberben a Viha­ros alkonyat művészcsoport­ja, szeptember 24-től pedig a leány vásár című Jacobi nagyoperett kerül színre. Most néhány hétre ki­hunynak a Déryné Színház szufittái, rivaldafényei. Pi­henni térnek a művészek, hogy augusztusban a színpadi fények varázsa még szebb erővel lobbanjon fel, hogy derűt, szórakozást és oktatást sugározzon. BARNA (BaUit-oizju}CL Sálgéia^lánlmti Nagyon figyelemre méltó az a kezdeményezés, amelyet a Nógrád megyei Tanács Műve­lődési Osztálya a Műcsar­nok és a Magyar Képzőművé­szek Szövetségének Nógrád megyei Munkacsoportja tett, amikor Cserepes István festő­művész műveiből kiállítást nyitott Salgótarjánban, a mű­velődési ház termében. Az ünnepélyes megnyitó vasárnap volt. Frank János művészet- történész méltatta a festőmű­vész munkáját, megemlékezett tragikus életéről, amelyet 1944-ben a fasizmus rabolt el tőle. Hasznos volna, ha sok-sok fiatal látná a kiállítást. El­képzelhető, hogy a KlSZ-szer- vezet kollektív látogatást kezeményez a kiállítás meg­tekintésére. A fiatalok sokat tanulhatnak a kiállított anya­gokból, amelyet fiatal készí­tett fiataloknak. Két hétig lesz nyitva a tárlat és meg­tekinthető délelőtt 10 órától este 6 óráig. Június 25-én rendezik meg a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthonában este fél 8 órai kezdettel a balett­iskolások vizsgáját. Két is­kola — a városi művelődési otthonban működő és a ta­valy indult acélárugyári is­kola — tanulói vizsgáznak, illetve tartanak bemutató előadást. A nehéz körülmények kö­zött működő balett-iskolák tanulói szorgalmasan készül­tek a bemutató előadásra, amelyen szeretnék bebizonyí­tani tudásukat, valamint azt, hogy a balett művészet és egyben nagyszerű testnevelési eszköz is. A balettnek, amely lassú, folyamatos, de precíz mód­szerrel törekszik az egészsé­ges izmok fejlődésére, egyre több szerelmese lesz, egyre növekszik a tábora. Azok vi­szont, akiik tehetségesek, to­vábbjuthatnak a vidéki ba­lett-iskolákból az országos viszonylatban működő Fővá­rosi Állami Balett Intézetbe. A szülők nagy része még nem ismeri a balettet. Ez a bemutató előadás is elősegíti, hogy az érdeklődők megis­merjék a balett szépségét, hasznosságát. A balett-iskolá­ban szerzett értesülések sze­rint az évvégi bemutató elő­adáson elsősorban az egyéni számok dominálnak. Az egyé­ni számokban jobban kifeje­ződik a balett technikája, minden szépsége. Az előadá­son színre kerül a „Játszó­téri jelenet”, „A tavasz éb­redése”, valamint többek kö­zött még a második felvo­násban a „Karneváli jele­net”, amelyekben nagyszerűen érvényesül az egyéni munka. A nagy szorgalommal előké­szített balett műsort nagy ér­deklődés előzi meg azokban a körökben, akik ismerik a balettet, de jó lenne, ha mi­nél többet lennének ott azok is, akik csak szeretnék meg­ismerni. Az üzemek nincsenek nindenütt arra berendezked- e, hogy ott oktatás follyék. Íz objektív nehézségekre va- ó hivatkozással nem foglal­tnak e problémával. De spe- iális berendezkedés nem is zükséges. A gyerekekben unnyi az érdeklődés — az ■ddigi tapasztalatok szerint— is a kíváncsiság a szakmák ejtelmeinek elsajátítása ránt, hogy a fentebb emlí- ett objektív nehézség nem >koz akadályt, ha a gyer- nekek és egész jövőnk épí- ése iránti szeretet hatja át ?zt a munkát. Az a tapaszta- at, hogy az idősebb dolv- izívesen foglalkoznak a gye­rekekkel annál is inkább, nert a gyerekek igen szófo- ;adók és tisztességtudóak. rermészetesen menetközben nár lehet és meg is kell te­remteni a lehetőséget a poli- echnikai oktatás műszaki feltételeihez. Helyesnek találom azt is, ha a nevelők, az iskolák peda­gógusai, ha nem is mindig, de időnként résztvesznek az ok­tatásokon, mert így saját is­mereteiket is bővítik. A politechnikai oktatás be­indulásakor egyesek úgy gon­dolták, hogy ez túlmunka és zavarja őket mindennapi te­vékenységükön. Egy-két hó­nap után azonban az bizonyo­sodott be, hogy a gyerekek­kel való foglalkozás hozzánőtt a mindennapi munkájukhoz. Ügy szervezték meg a mun­kát, hogy ha valamilyen ok­nál fogva nem tartanák meg a politechnikai oktatást, az okozna számukra zavart. Megjegyezni kívánom még azt, hogy a gyerekek olyar előmenetelről tesznek tanúbi- zonyságot, mely igen meg­nyugtató a vezető részére is < szakemberek utánpótlási szempontjából. A fentiekhez azonban a; kell, hogy az üzemek veze tői menjenek el az iskolák­hoz. Kezdeményezzenek! N< várják azt, hogy az iskoh menjen az üzemekhez. Hí mégis olyan objekiv nehézséj lenne, hogy az üzem terüle tén nem lehet a tanulók fog lalkoztatását megszervezni Derék, testes, őszhajú em­ber ül előttem. Arcán még nem mélyek a barázdák, bár eltelt felette az idő. Furcsa játéka ez az időnek, hiszen vannak olyanok, akik alig éltek néhány évtizedet és már barázdáktól ráncolt arccal járják a világot, ö nem. Az átélt események sem gyötör­ték meg, nem törték össze lelkierejét, nem vésték arcára az idő letörölhetetlen jelét. De a lélekbe, a szívbe igen sokat véstek be azok az esemé­nyek ... Lévai József igen hosszú utat járt meg azalatt a hat­van év alatt, amely eddig el­zúgott felette. Egészen fiatal­ember volt, mikor megismer­kedett azokkal az emberek­kel, akik egynesen szerettek járni a világban és nem haj­tottak fejet az önkény előtt. Hogyan is emlékszik ő ezek­re az évekre? — Huszonnégy éves voltam amikor összefogtunk néhá­nyon és megbeszéltük, hogy valamiféle szórakozást kelle­ne találni, nekünk, munkás- fiataloknak is. Voltak közöt­tünk jó énekesek, magam ii szerettem világéletemben éne­kelni és így elhatároztuk, da­lárdát alakítunk... Az akkori Hirsch és Frank­féle gépgyárral szemben a Vi padóban (jelenleg tűzhely­gyári művelődési otthon tartották meg összejövetelei két. Az akkor megalakítot dalkör tagjai közül sokat Új, kéttantermes iskola épül Taron. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói szocialista szerződésben vállalták, hogy az iskolát batáridő előtt, még a tanítási év elején átadják rendeltetésének. Az Építőipari Vállalat dolgozói teljesítik Ígéretüket, az utolsó simításokat végzik az iskolán. munkanélkül voltak. Munkás- ‘ mozgalmi daloktól volt han- ‘ gos a Vigadó és érezték a ' dalosok, hogy nekik bárkitől több erejük van. 1 — Sajnos, nem sokáig vi- 1 gadtunk. Nem volt engedé- 1 lyünk, alapszabályunk és így aztán elítéltek bennünket. Mindannyian kaptunk egy-egy évet. Szerencsénkre felfüg­gesztették az ítéletet és így aztán titokban csak énekel­gettünk mi tovább. Politikai harcok tarkították azokat az éveket és az 1924. június 27-én alakult dalkör alig néhány éves működés után felbomlott, illetve ket­tészakadt. 1930 körül felépült az üveggyárral szemben a munkásotthon és azok az em­berek kezdtek idejárni, akik politikai kérdésekben nem . alkudoztak, hanem szilárdan ■ kiálltak amellett, hogy nem tűrhetik az urak hatalmát. , Akkoriban kezdték megala­kítani a kommunista párt i sejtjeit is. — Egy vigadóbeli parázs­■ hangulatú gyűlés után két ■ dalkör lett Salgótarjánban — s emlékezik Lévai elvtárs. — ■ Mi vagy százan átmentünk a- munkásotthonba. Sajnos, so­kan maradtak a vigadóbeliek­■ kel is, mert azoknak nagyobb- volt a létlehetőségük. Múltak az évek és a mun- ) kásotthonban levő dalárda- minden jelentős dalköri ta- t lálkozón részt vett. Ott vol- i tak azoknak az elvtársaknak a temetésén, akik életükben 1 helytálltak az adott szó mel- i lett. Sokszor és mondhatnám 1 legtöbbször a saját költségű- i kön utaztak a dalkör tagjai ] a temetésekre, a dalköri ta- ■. lálkozókra. < — Két dalszövetség volt ekkor Magyarországon. Az ■ egyik a Polgári Dalszövetség, a másik a Szervezett Munká­sok Dalszövetsége. Mennyit csatároztunk mi a polgárok­kal, — sóhajt Lévai elvtárs, miközben végigsimítja hom­lokát. — 1926-ban az Epres erdöoen rendezett dalos talál­kozón mi is részt vettünk. Akkor már az SZMD-hez tar­toztunk. De ott voltak a Pol­gári Dalszövetség dalkörei is, amelyek igyekeztek tompítani a mi forradalmi műsorun­kat ... A salgótarjáni munkáskó­rus alig tudott néhány dalt elénekelni ezen a találkozón, mert a rendőrség közbeszólt és félbeszakította a műsoru­kat. Mikor megjelent valahol a munkáskórus, sötét ruhában, mindegyikük gomblyukában vörös szekfűvel, a rendőrség­nek már viszketett a talpa. A dalolás mellett a dalköri tagok részt vettek a politi­kai agitációban, a szervező munkában is. Közöttük volt Lévai elvtárs legjobb barát­ja, Lovász József is. — Bátor kommunista, jó dalos volt a Jóska — mondja Lévai elvtárs. A munkásdalkörök tagjait állandó megfigyelés alatt tar­totta a rendőrség. Ha meg- ; fogták őket, sokszor indok nélkül is ütötték, rúgták eze­ket a fiatalembereket, azért, mert emberibb életet kíván­tak. Nehéz a visszaemlékezés, fájnak az emlékek. A pofo­nok és rúgások nyoma ott ég ezeknek az embereknek a lelkében, de érzik azt, hogy nem hiába történt az, amit tettek. Vajon hol vannak a dalkörök tagjai most? — Egy baráti beszélgetés alapján határoztuk el, hogy találkozót rendezünk azok­nak a munkásdalosoknak, akikkel együtt énekeltünk azokban az években — mond­ja Jóska bácsi. Az elhatározást tett követ­te. Többen élnek Salgótar­jánban és környékén mun- kásdalkörösök és így rövid idő alatt megbeszélték, hogy összehívnak mindenkit, aki él. Elindultak a levelek és már kész a névsor, készül­nek a találkozóra. — Furcsa és érdekes lesz újra találkozni mindazokkal, akikkel együtt szenvedtünk, dolgoztunk a munkásmozga­lomban, együtt robotoltunk az urak üzemeiben, — mond­ja Jóska bácsi mosolyogva, aztán még hozzáteszi: De az áldóját, megmutatjuk még mi azon a találkozón, hogy mit tudunk ... Napfény szűrődik át az ud­var fáinak lombjain, virág­porra éhes méhecskék züm­mögnek körülöttük. Szép idő van. Ide hallani a gyárak ro­baját, az élet ezernyi zaját. Az élet gördül tovább... P. A. aooooGOOoeooGoejooooooooootx^ooooooooo^joot 4 dalban is erejük volt...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom