Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-18 / 49. szám

4 NÓGRÁDI NlPÜJSAG 1960. június 18. Megtalálja-e a helyes utat? ÜOOOOGOGOOOOOOGGOGOOGOGOGGOGOGOOOOOOOGGOGOOGOOOOOOOOOOC GGGGGGOGGOGGGGGGOGGGGG'GGGGGO A nevelő és neveltjei Legyenek tényleges kulturális központok az üzemi művelődési otthonok — A KÖZELJÖVŐ KULTURÁLIS FELADATAIRÓL NYILATKOZOTT AZ SZMT KULTURÁLIS MUNKABIZOTTSÁGÁNAK VEZETŐJE — ta, illetve kapitalista orszá­gok munkás szervezeteivel. — Szeretnénk elérni — foly­tatta Jakubovics elvtárs —, hogy már az 1960-61-es oki- tatási évben dolgozóink az általános iskolai tanulásban legalább 20 százalékkal töb­ben vennének részt, mint ed­dig. Elősegítjük a szocialista brigádokban dolgozóknak az általános műveltség megL szerzésére, ültévé növelésére irányuló törekvéseit, s eh­hez a megfelelő feltételeket igyekszünk biztosítani. — Itt kell még hozzáten­ném azt is — folytatta nyi­latkozatát — hogy az új okta­tási évadban nagyobb lehető­ségeket teremtünk az általá­nos szakmai műveltség, illet­ve a politikai ismeretek megt szerzésére, az állami oktatás formáin kívül is. Az ismeret­terjesztő előadásokat a leg­kisebb üzemekre, vállalatok­ra is kiterjesztjük, a TITLel való szerződéskötések alap­ján. Immár bevált módszer­ként alkalmazzuk az ismeret- terjesztő előadások olyan községekben való megrende­zését, ahol nagyobb számban laknak bejáró munkások. Itt kell szólni arról is, hogy kü­lönböző objektív nehézségek A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Kultúnnevelési Munkabizottsága az elkövet­kező időben hasznos célokat kíván megvalósítani a mun­kások és alkalmazottak tár­sadalmi, politikai és tulturá- lis nevelése szempontjából. E célok, illetve a célok érdeké­ben megvalósításra váró in­tézkedések megismerése ér­dekében felkerestük Jakubo­vics Gyula elvtársat, a mun­kabizottság vezetőjét. Jaku­bovics elvtárs a következők­ben tájékoztatta szerkesztő­ségünket. — Az elkövetkezendő idők­ben — kezdte nyilatkozatát a munkabizottság vezetője -— szeretnénk olyan intézkedése­ket eszközölni, amelyekkel le tudjuk küzdeni a szervezett dolgozók körében még meglé­vő és jelentkező téves néze­teket. Felhasználjuk az üze­meknél, vállalatoknál és hi­vataloknál a munkásgyűlése­ket ,a jelenlegi nemzetközi munkásmozgalom harcainak, eredményeinek ismertetésére, illetve a jelentkező téves né­zetek magyarázatára. A nemzetközi munkásmozgalom megismerése szempontjából egyes iparágakon belül kap­csolatot teremtünk szocialis­Legyen világosság! Kezdődik az előadás a szín­padon, kigyúltak a reflekto­rok, egyszerre egyiptomi a sötétség. A nézők, akik las­sanként az előadás lázában él­nek, elégedetlen morajlással veszik tudomásul a technikai zavart, ócsárolják az együt­test, pedig nem ők okolhatók a hibáért, hanem az egyes művelődési otthonok vezetői, akik nem engedik, hogy olyan áramberendezést szereljenek a színpadhoz, ami komoly elő­adási együttes igényeinek is megfelelő. Mert mit tapasztal mindun­talan az ember? Kezdődik az előadás és a fény néhány perc múltán kihuny, negyedórás vaksötétség következik. A Déryné Színház „fény- mesterével” beszélgettünk er­ről a bosszantó dologról, s azt mondta éppen egy ilyen jónéhány perces sötétség után: — Az az igazság, hogy a probléma 100—150 forint ál­dozattal megoldható lenne már az építkezések idején, de mi hiába szólunk, nem hallgat­nak a tanácsra, s egy-egy előadás alkalmával nekünk gyűlik meg a bajunk, s még- inkább azoknak a kultúregyüt- teseknek, amelyeknél nincse­nek szakértő emberek, a hiba helyrehozására. A nézőtér bosszankodik, mert legkellemesebb illúziói tűnnek semmivé azért, mert százezres építkezéseknél egyes tanácsok másfélszáz forintot „elsajnálnak” az épülettől. A mellékelt kép országosan nem egyedül álló látvány a művelődési otthonokban. Ilyen világító berendezésekkel pedig élvezetes és művészi produk­ciót nyújtani nehezen lehet. (b. t.) 4% » %> Dalostalálkozo Salgótarjánban — IDŐS ÉS FIATAL DALOSOK TALÁLKOZÓJA — ügy kész tanulság ez az ^ ember. P. B., csak így nevezem. A végén aztán ki­derül, miért hallgatom el a nevét. Szóval egy kész ta­nulság, de azok számára, akik nyugtalankodnak, és mindenki másban óriási hibákat vélnek felfedezni. Akik úgy gondol­ják, hogy az élet csupán arra való, hogy az ember a lét- fenntartásáért napról napra megvívja a küzdelmet. P. B. egy beszélgetés során így fe­jezte ezt ki: „Napról napra visszatérő, élet-halál küzde­lem ...” Mondom, egy kész tanulság. Mert amíg mindenki más romlott, népellenes, el­lenforradalmár, meg ehhez hasonló, addig ő az igazság bajnoka, a tisztaság jelképe Legfeljebb annyi a bűne, hogy amikor már nagyon sa­rokba szorítják, belefér egyet­len mondatba: „Énbennem is van hiba.” Nem lehet az ilyen ember­rel másképpen bánni, mint jó erősen nyakon ragadni és fele tüdővel rákiáltani, hogy minden porcikájából vissz­hangozzék a lelkiismeretébe: „Ember, állj meg!” P. B.-t most a napokban ragadták nyakon és kiálltot- tak rá. Én úgy láttam, meg­torpant és letér arról az út­ról, melyen eddig járt. Még nem követett el jóvátehetet­len bűnt, letérhet, csak most már segítsünk neki, mert en­nek az embernek szüksége van a gyámolításra. Mi történt ezzel a P. B - vel? Ki ez a P. B.? Egy tanár. Főiskolát vég­zett, méghozzá jó eredmény­nyel. Egy nagy iskolánál ta­nít. Nem is olyan régen vég­zett és ha valaki a nép kö­zül jött, akkor ő onnan. Ezt nem a hibái mérsékléséért említem. Ez a körülmény csak súlyosbítja helyzetét. De ha mindent akarunk róla tud­ni, ezt is tudni kell. Mert ez az ember már az élete dere­kán indult erre a pályára. Próbálja csak meg ezt va­laki, akkor tudja meg, mi­lyen erő kell hozzá. Tehát amikor ebben az emberben felülkerökedett a rossz, maga alá gyűrt egy csomó jót. Ho­gyan bírta maga alá gyűrni? Miért szűkül el ennek az em­bernek a nyugtalanságtól a szeme? Miért terhes állan­dóan a gondtól? Még annak ellenére is, ha arca ráncnél­küli és megszínesítette a nap fénye. Csupa válaszkérdések. ’T'ele ambícióval tért vissza falujába. Oda kapta a kinevezést. Talán egy évre a kinevezés után igazgatóhelyettes lett. Jól tessék figyelni, mert ez a gondolatvilágába belelopta a fertőzés baktériumát. Mindad­dig nem volt különösebb baj, amíg meghagyták a helyet­tesi beosztásban. Igen ám, de amikor a „káderfelfede­ző” igazgató elkerült, 6 pe­dig maradt, kiderült, hogy igazgató nem lehet, sőt, még igazgatóhelyettes sem. Peda­gógiai szaktekintélyek alkot­ták ezt a véleményt és meg­fontoltan. Csupán ott volt a hiba, hogy P. B.-t erről nem győzték meg. Ezt a levest már forrónak találták. Jog­államban élünk, a papírok mindent elbírnak, elintézték rövid úton, rendeletileg. Egy tövist hagytak ennek az embernek a szívében. S ő mindmáig úgy tudja, hogy ezt a tövist a jelenlegi igaz­gatója szúrta bele. Arra nem is gondolt, — ha már azok, akiknek kellett volna és nem tették —, hogy felülbírálja önmagát. Igaz, ehhez erejére kellett volna kelteni az egy­re sorvadó önuralmát. De a józan gondolkodását megölte a hiúság, amelyet ő így fo­galmazott meg: „Minden em­berben kell legyen hiúság.” Mi tegyük hozzá: „De önbí­rálat is!” P. B.-ben az előbbi kere­kedett felül. Elsőbb az igaz­gatójával négyszemközti ösz- szeütközéseket váltotta ki. És ami természetszerűleg kö­vetkezett, folytatódott ez a vita a kollektíva előtt. Mivel ő volt a kisebb, hát alul ma­radt. Annál is inkább, mert a tantestület tagjai — hát lehet ezen csodálkozni — az igazgató mellé sorakoztak. Azzal is, hogy nem alkottak véleményt. P. B. pedig egy­re nevetségesebbé, szánalma­sabbá vált. Mire kívül he­lyezte magát az iskola tör­vényein: értekezleteken fa­képnél hagyta az igazgatót, semmibe vette utasításait, de felesleges sorolni. Az igaz­gató ezekre feljelentésekkel válaszolt. Munkája ellen szakmai kifogásokat emelt. Ez megint figyelemre méltó, mert P. B. életét végkép el­fordította. A z igazgatói följelenté- sekre P. B. viszont megindítja a rágalomhadjá­ratát. A Központi Bizottság­hoz, a megyei pártbizottság­hoz, a megyei tanácshoz, né­pi ellenőrzéshez leveleinek sokaságával fordult. Vádol, rágalmaz. Politikai ügyet akar kovácsolni. S valóban, szavaival élve, itt már meg­indult az élet-halál harc. Nem is részletezzük a feljelenté­seket. Volt abban SS, csend­őr, sikkasztó, tolvaj, ellenfor­radalmár. Egyszóval minden,, ami szenny van a világon, kente volna azokra, akik el­vesztették előtte bizalmukat. A baj csak ott volt, már senkiben sem bízott. A vá­daskodásai azonban halomra dőltek. Végül is mindent fel­égetett maga előtt, maga mö­gött. Már csak egy volt: a süllyedés. Még májusban fel­függesztették állásából. Az igazgató szerepe sem jelentéktelen ebben a szomo­rú történetben. Természete­sen a felelőssége sem. Gon­doljuk csak meg, hogy neki, a vezetőnek keresni kellett volna, mi váltja ki ezt a rendkívül durva ellenállást P. B.-ből. Jólléhet, felismer­hette, s annak ellenére nem közeledett megközelíthető ol­daláról P. B. felé. Sőt, ráti­port. Pedig maga is egyszerű sorból való. Kőműves legény volt. Négy évvel fiatalabb P. B.-től. Hátha mást nem, ezt a korkülönbséget és P. B- nek az iskolánál folytatott A Szécsényi Járási KISZ Bizottság védnökséget vállalt a szécsényielfalui termelőszö­vetkezet 50 férőhelyes istál­lójának építése felett. A KISZ fiatalok, amint arra le­hetőség nyílt (biztosították ré­szükre a szükséges fa- és Néhány nap óta, — mint mindenütt, — a cserhátsurá- nyi iskolában is néptelenek lettek az osztálytermek, el­ült az udvar gyermekzsiva­ja s szinte ünnepélyes a csend. Egy esztendő szorgal­mát, munkáját pihenik már a gyermekek és nevelők egy­aránt. Ezt a megérdemelt pihe­nést zavartuk meg rövid idő­re, amikor belátogattunk az iskola nevelői szobájába, Pé­ter Béla igazgatóhoz, hogy megkérdezzük tőle, milyen is ma egy falusi pedagógus nyári szabadsága, — a ma­gyar-történelem szakos igaz­gató-tanár és társai mivel töltik a szünidőt? Péter Béla elsőként nevelő­társairól beszél, akik a sza­badság idején sem akarnak tétlenkedni s találtak maguk­nak hasznos elfoglaltságot: tudásukat gyarapítják, hogy az új tanévben az eddiginél is többet nyújthassanak a gyermekeknek. — A héttanerős iskola neve­lői közül, — mondja, — há­rom kartársam nevelői, egy politechnikai, egy-egy pedig földrajzi és kézimunka tanfo­lyamra megy s csak ezek vé­geztével kezdik meg az igazi pihenést, utazgatást, üdülést, hogy szeptemberben frissült erővel kezdhessenek munká­ba. — S az igazgató? — kér­dezzük. — Akad még egy kevés régebbi tevékenységét figye­lembe kellett volna venni a , felgyülemlő gondok óvatos elhárításánál. Elvégre egy emberről volt szó. Mikor utoljára beszéltem ezzel a fiatal, fekete emberrel, egy kicsit nagyképűnek találtam. Bántó volt, hogy a győzelem csengett hangjában, amikor P. B.-ről szólt. Soványka győ­zelem ez. Mert amennyi rossz, annyi jó is volt ebben a P. B.-ben. Remélhető, hogy felébred benne a felelősség- érzet. Amíg ez nem ébred fel, kétségbe vonható, hogy a tantestületet jól tudja irá­nyítani. Vajon mindez felmenti P. B.-t? Szó sincs erről. P. B.- nek nagyon súlyos a hibája. Engedte hiú önzésből korbá­csolva, hogy felülkerekedjék benne a rossz. Megfeledkezett arról, hogy saját fajtájának okoz kárt, amely felemelte őt. A szorgalmas munka he­lyett hamis vádaskodással akart utat tömi magának. Hát munkásemberből lett ta­nító követhet el ettől súlyo­sabbat? Nagyon súlyosan vé­tett. S az utóbbi időben már a szülők is felismerték, hogy rossz úton jár, az irányában megnyilvánuló bizalom meg­ingott. A napokban volt a tárgya­lása. A tárgyalást végző em­berek gondosan, sokoldalúan vizsgálták ennek az ember­nek egész lényét. Igazán megnyugtató volt, hogy mi­lyen megfontolt emberek ezek a vizsgálatot végzők. Nem az érzésektől elragad­tatva döntenek egy élet fö­lött. TTgy döntöttek, meghagy­^ ják őt állásában, de egy évre, próbaidőként má­sik iskolába teszik. P. B. előtt szabad az út. Igazolja a munkája, hogy az eddigi cselekedete hamis volt. Na­gyon bölcs ez a törvényho­zás. Egy embert visszaadtak az életnek. De P. B. most már jobban vigyázzon magára! És mi se­gítsünk neki! Bobál Gyula építőanyagokat), azonnal mun­kához is láttak. Eddig 28 KISZ-tag vett részt a mun­kában. Az elmúlt vasárnap egy 15 főből álló építőbrigád szorgalmaskodott az istálló építkezésnél és ez alkalom­mal mintegy 30 köbméter lá­bazatfalat építettek fel. dolgom az irodában, de ha elkészültem a beszámolókkal, jelentésekkel, csak olvasni, minél többet olvasni és ker­tészkedni akarok. Ez szá­momra a legteljesebb pihenés és kikapcsolódás. Ügy érzem ebben az évben is rászolgál­tunk a pihenésre, a 146 gyer­mekünknél hármas tanulmá­nyi átlagot sikerült elérnünk. Ez úgy érzem nem rossz eredmény, mert igen magas­ra helyeztük a mércét és ko­moly igényeket támasztot­tunk. Váratlanul az igazgató leá­nya lép a szobába, de már húzódna is vissza az isme­retlen láttán, csakhogy mikor megtudjuk Péter Erzsikéről, hogy most végezte a nyolca­dik általánost, beljebb invi­táljuk. — Milyen volt a bizonyít­vány ? Restellkedve hallgat, édes­apja adja meg tárgyilagosan a választ: — Gyenge tehetségű. Nincs értelme, hogy tovább tanul­jon. Azt hiszem a termelő- szövetkezetbe megy majd. — S te mi szeretnél lenni? Halkan, pirongva mondja meg a vágyát: — Ipari tanuló... Fod­rász ... Vagy ... szövőgyári munkás. Az apa elégedetlen a fele­lettel s az a véleménye, leg­jobb helye lesz a közelük­ben, a termőszövetkezetben. Ott is szépen kereshet, ha szorgalmas, mert egyébként a szorgalmára semmi panasz otthon. Pöttöm legény sandít be most a nyitott ablakon. Alig látszik ki a földből, ágas­kodnia kell, hogy kíváncsi­ságát kielégíthesse, Péter Béla rászól: — Gyere csak be, te csi­bész! ... S míg az emberke a szo­bába keveredik, az igazgató rövid „káderjelentést” fogal­maz róla. — Nagy betyár!... Az egyik nevelőtársam fia ... Egyik legjobb tanulója az osztálynak, igen okos, éles- eszű gyermek. Bizony elfeledtem megje­gyezni a nevét, csak a töb­bit, amit már ő mondott el önmagáról a kérdéseinkre. — Hányadikos vagy? — Most leszek harmadi­kos. — Milyen volt a bizonyít­vány? Félévkor jeles. — És most? — Hát... most is az. — Aztán mi leszel, ha megnőssz, ha elvégezted az általános iskolát? Július 3-án dalostalálkozó színhelye lesz Salgótarjánban a kollégium-kert. A Szak­Magabiztosan válaszol a kérdésre: — Kőműves leszek! Kissé meglepő a válasz, to­vább halad a párbeszéd: — Kőműves?... Jeles bizo­nyítvánnyal? ... Mert jeles akarsz lenni tovább is, igaz-e? — incselkedem a gyermekkel. — Az hát!... De a kőmű­ves sok pénzt keres ... Töb­bet, mint egy tanító! De hogy félreértés ne es­sék, tovább magyarázza, tu­lajdonképpen milyen kőmű­ves is akar ő lenni: — ... elmegyek gimná­ziumba, egyetemre ... Építő­mérnök leszek, tervezem a házakat, épületeket... Ez már egészen szépen hangzik s mikor játszani küldjük, az igazgató megint dicsérettel utal rá. — Nagy csibész!... Sokat rakoncátlankodik, de önálló gondolkodású, pedig még mindössze nyolc esztendős. Hát így beszélnek terveik­ről a falusi iskolában a ne­velő és növendékei. A nevelő a nyár terveiről, a növendé­kek a távolabbi jövőről. A nyári tervek, a, nevelő­ké, a tanulás, olvasás, ker­tészkedés, a távlatiak, a fia­taloké, a termelőszövetkezet,. az üzem, az ipar, s a mér­nöki hivatás felé mutatnak. Váljanak valóra kívánság szerint. (barna) ellenére ütemes munkával munká&klubokat kívánunk létrehozni. — A munkásklubokban igyekszünk megteremteni a munkások sokoldalú művelő­déséhez szükséges feltétele­ket. így például könyvtárat- kat alakítunk, illetve fejlesz­tünk. Bővítjük az üzemi le­téti könyvtárhálózatot is. A jelenlegi 17 letéti könyvtá­rat 25-re kívánjuk emelni: az olvasók létszámát 18 száza­lékról még ez évben 25 szá­zalékra emeljük. A művelődési otthonok fejlesztéséről, a szakszerveze­ti filmszínházakról, a kultu­rális aktívák neveléséről a következőket mondotta Ja­kubovics elvtárs: — Az üzemeket, illetve az üzemi művelődési otthonokat tényleges kulturális közpon­tokká kívánjuk fejleszteni. A Salgótarjáni Acélárugyár mű­velődési otthonának eddigi jó gyakorlatát a többi 32 művelődési otthon munkájára is kiterjesztjük. Arra törek­szünk, hogy művelődési ott­honaink vezetőségei bővítsék az önkéntes művészeti szak­köröket, különösképpen a színjátszó és énekkari cso­portokat. Szeretnénk javítani a mintegy 25 szakszervezeti filmszínház kihasználási for kát, elsősorban a technikai hiányosságok megszüntetésé­vel, illetőleg a közönségszer­vező munka javításával. A kulturális vonalon dol­gozó kádereinket, aktivistá­inkat politikai, illetve szak- képzettségük növelése céljá­ból a népművelési szervekkel egyetérétésben néhány na­pos tanfolyamokra, esetleg hosszabb mozgalmi iskolákra kívánjuk küldeni. E munkát különböző témájú ankétok rendezésével is elősegítjük. — Ezeket a feladatokat a párt politikájának szellemé­ben, valamint a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának határozata alapján kívánjuk végrehajtani — fejezte be nyi­latkozatát Jakubovics Gyula elvtárs. szervezetek Megyei Tanácsa, valamint a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Megyei Bizott­sága e nap délutánján ren­dezi meg az idős és ifjú kó­rusok találkozóját. Jelentős helyet foglal el ez a találkozó megyénk kórus­kultúrájának életében, mert egy állomás lesz azon az úton, amelyen a színvonala­sabb és tartalmasabb kórus­kultúra felé haladunk. Kü­lön ielentőséget képvisel az is, hogy ezen a találkozón résztvesznek azok az idős elvtársak, akik a felszabadu­lást megelőző elnyomás évei­ben részt vettek a mozgal- mista kórusok munkájában. Ez a találkozó alkalmat nyújt arra is, hogy megyénk kórusai — a felnőtt kórusok, az ifjúsági kórusok — meg­ismerjék egymás tudását, s alkalom lesz arra is, hogy kicserélhessék tapasztalatai­kat is. Nagy érdeklődés előzi meg a dalostalálkozót és sokan kíváncsian várják a kórusok bemutatkozását. Érdeklődés­sel várják azt is, hogy az immár lassan hagyományossá váló „hangversenyhelyen” a kollégium-kertben miként si­kerül zökkenőmentesen, a műélvezetet lerontó hibák el­kerülésével megoldani e je­lentős énekkari eseményt. nógrádi Népújság A TE LAPOD, olvasd, terjeszd Istállót építenek a szécsényi járás KISZ-fiataljai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom