Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-04 / 45. szám

1960. június 4.

NÓGRÁDI nípüjsao

7

Jobb műszaki propagandát

A népgazdaság fejlesztésének feladatai egyre nagyobb követelményeket támasztanak a műszaki-tudományos tájékoztatás és propaganda munkájával szemben. A második ötéves népgazdasági terv irányelvei olyan feladatokat állítanak elénk, amelyeket csak jól szervezett munkával, fokozottabb műszaki irányítással tudunk megvalósítani.

A műszaki-tudományos tájékoztatás eddig nem kapott jelentőségének megfelelő megbecsülést nálunk. Az igaz, hogy műszaki tudományos egyesületek működnek, műszaki propagandát végez a TIT is. Országosan megszervezett és kizárólag műszaki problémákkal foglalkozó szervezet nem működik nálunk. Ennek hiányát lehet érezni. Sajnos, még mindig késve, akadozva jutnak el a dolgozók százezreihez, a műszakiak tízezreihez a tudomány legújabb eredményei, az élenjáró munkatapasztalatok.

A feladatok megvalósításában — amelyeket elsősorban második ötéves tervünk vet fel — sokat segítene egy jól megszervezett, országos propagandahálózat, amely segítségére sietne minden munkásnak, mérnöknek és technikusnak abban, hogy növelje szakképzettségét és tudását, közreműködjön a műszaki fejlődés meggyorsításában, a munka termelékenységének növelésében.

E gondolatok megírására egy kiállításon látottak ösztönöztek. Budapesten a Technika Házában 10 napon keresztül műszaki dolgozók sokasága kereste fel a „Műszaki-tudományos tájékoztatás és propaganda a Szovjetunióban” című kiállítást. A jól áttekinthető táblák, vázlatok szemléltetően érzékeltették azt a hatalmas tájékoztató rendszert, amely alkotóan közrejátszik a Szovjetunió tudományos eredményeinek elérésében.

E tudományos szervezetet központi szervek irányítják. Az állami szervek munkáját kiegészítik és komoly mértékben elősegítik a társadalmi szervek is. Szakszervezetek, műszaki tudományos egyesületek, tudományos ismeretterjesztő társaságok, feltalálók és újítók szövetségei.

Az állami és társadalmi szervek mechanizmusában komoly szerepet kap a tájékoztató és propaganda anyagok összegyűjtése. Ezt elsősorban a külföldi műszaki sajtóból, saját gyűjtésiből és műszaki tapasztalatokból szerzik. A tapasztalatok terjesztésében komoly szerep jut a kiadványoknak és a rendezvényeknek.

Mindezeknek a munkáknak a vállalatok szervezésében, illetve a tervek megvalósításában van jelentősége. A műszaki fejlesztési és intézkedési tervekben felvetett problémák megvalósításához nyújt segítséget ez az egész rendszer.

Mindennek megvalósítása jelentős felkészülést igényel, azonban a kezdeti erőfeszítések már komoly eredménnyel kecsegtetnek. A műszaki fejlesztési tervnek megvalósításához nálunk is szükség lenne egy hasonló szervezetre, amelyet egységesen, központilag irányítanának. Műszaki-tudományos munkáink további meggyorsulását eredményezné az e területen kezdeményezésre váró tevékenység.

Nem mindegy milyen módszerekkel valósítunk meg egy-egy feladatot. A műszaki tájékoztatás is propaganda, elősegíti az iparban felmerülő gofidok megoldását és széles körben tudatosítja a fejlődési a képzés fontosságát, szükségszerűségét.

És még egy szót a kiállításról. A műszaki tájékoztatás és tudományos propagandamunkával foglalkozó szervezet bemutatása mellett e szervezet munkájának eredményeit is megtalálhatták az érdeklődők a kiállításon. Különböző kiadványok, brosúrák szemléltették az egyes műszaki tudományos egyesületek, műszaki tájékoztatási irodák és a vállalatoknál levő műszaki kabinettek munkáját.

Műszaki dolgozóinknak, a termelés szervezésével foglalkozóknak érdemes lenne megvitatni a lehetőségeket, a műszaki-tudományos tájékoztatás munkájának mielőbbi megoldására. Kiaknázhatatlan lehetőségek állnak előttünk és ez egy olyan tartalék, amely hasonló a munkaverseny- mozgalomhoz. Megindításra vár és kiapadhatatlan forrása lesz a műszaki fejlődés távlatainak, a mindennapi gyakorlati feladatok megoldásának.

— pa —

Üjabb szovjet leszerelési javaslatok

Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és a minisztérium több felelős tisztviselője csütörtökön leszerelési javaslatokat nyújtott át a Moszkvában akkreditált

angol, francai, amerikai és más diplomáciai képviseletek vezetőinek. A nyugati tudósítók értesülései szerint ezt a javaslatot a Szovjetunió eredetileg a párizsi csúcsértekezleten akarta előterjeszteni.

A% amerikai törvényhozók szennyes üzelmei

Az Egyesült Államok törvényhozóinak szennyes üzel- meiről és főként a közpénzek elpocsékolásáról, a személyes szórakozások és kéjutazások költségeinek fedezéséről rántotta le a leplet Oberdörfer és Pincus újságíróknak, a Knight-Lapcsoport tudósítóinak nyomozása, amelynek eredményeként feltűnéstkeltő könyvet tettek közzé.

Könyvükben kimutatják, hogy

sok törvényhozó sajátmagának és családjának szállodai és utazási költségeit, italokra, étkezésre, zenés és egyébb szórakozásokra fordított kiadásait „hivatalos utazások” címén a törvényhozás pénzalapjából fizettette meg.

Megvizsgáltak 25 329 személyes kiadási számlát. A számok azt bizonyítják, hogy „szinte állandó gyakorlattá fejlesztették a közpénzek meg- dézsmálását”.

Burleson képviselő, a képviselőház személyi kiadások felszámítását jóváhagyó adminisztrációs bizottságának elnöke, az 1959 október—decemberi

ülésszak 92 napjából 84 napra vett fel napi 12 dollár utazási átalányt. Egy másik képviselő az 1958 karácsonyi törvényhozási szünet idején a Karib-tenger környékére utazott feleségével és fiával együtt „tanulmányútra”

115 dollárt számított fel borravalóra. 240 dollárt bérelt gépkocsira és napi 60 dollárt szállodai szobákért.

Egy másik képviselő, aki a NATO parlamentek küldötteit vendégelte meg Washingtonban, 75 dollárt számított fel „zenés szórakozás” címén, de valaki a zenés szót törölte a számlán.

Davis képviselő felszámította a sajátmaga és felesége költségeit egy előkelő hawai-i szállodában. A számláról utólag eltüntették az utalást a képviselő feleségére.

A Times washingtoni tudósítója megjegyzi, a leleplezések első következményeként a képviselőház adminisztrációs bizottsága hirtelen elzárta a sajtó képviselői elől a személyes kiadások számadásainak könyviét, a kipellengérezett „honatyák” pedig táviratok, tagadások és tiltakozások özönével igyekeztek ártatlanságukat bizonygatni.

Földrengés Dél-Chilében, szökőár a Csendes-óceánon

Áz NDK parasztjai nagy

■ ■ I _ _ r _ »I rrl

napjainak történeteiből

AZ ÖREG PARASZT ASSZONY TÖRTÉNETE

Egy Eilenburg közelében fekvő falucskában — különben ez volt az első tsz-kör- zet' az NDK-ban — már mindenki belépett a termelőszövetkezetbe, csak egy öreg parasztasszony két lányával gazdálkodott még egyénileg kis gazdaságában. Amikor szóvátették előtte a belépést, kereken . elutasította. Erre nyugton hagyták.

Egyszer aztán mégis megkérdezték tőle, hajlandó-e a körzeti tanács küldötteit fogadni, akik el szeretnének vele beszélgetni a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről; Beleegyezett, aztán behívta két lányát.

— Terítsetek meg, fehér abrosszal, s készítsetek valami rendes harapná valót.

Amikor a tanács küldöttei megérkeztek, a fehérasztalhoz vezette őket. ö leült az asztalfőre, két lányát jobb- ról-bairól maga mellé ültette. A vendégeknek torkukon akadt a szó, nem tudták mit jelentsen ez. Pár pillanatig csend volt, aztán megszólalt az asszony.

Egyszerűen, szenvtelen hangon mesélte el a kisgazdaság történetét, életének történetét. S ez a robot és a nélkülözések, egy kemény, munkás élet története volt: A szobát olyan csend ülte meg, hogy még egy gombostű le- astét is meg lehetett volna hallani. Története végén így szólt az asszony:

— Sokáig gondolkoztam, mérlegeltem. S mivel nem akarom, hogy lányaiamnak is olyan életük legyen, mint nekem volt, ezennel átadom nekik a gazdaságot, hogy beléphessenek a termelőszövetkezetbe. Legyen nekik szebb, könnyebb életük, mint nekem volt.

Aztán együtt ünnepelték meg a nagyielentőségű lépést.

AZ OKOS ELŐRE GONDOL...

Már jóval elmúlt éjfél, mire Marke község vendéglőjében mindenki aláírta a belépési nyilatkozatot. Sok midenről esett szó, s Deutschbein gazda még búcsúzás közben is folytatta:

— Én már megváltoztattam a vetésforgómat. A burgonya és a kukorica a szövetkezet nagy táblája mellé kerül. Már így hordtam ki a trágyát. ..

— De hiszen már jó pár napja kihordtad a trágyát — — vetette közbe egy másik újdonsült tsz-tag; Mire Deutschbein:

— Hát mit gondolsz, úgy jöttem ma ide, hogy ti megagitáljatok? Azzal már rég tisztában voltam, hogy belépek. S az okos paraszt előre gondol...

AZ „ELTŰNT” PARASZTGAZDA

Kirsten kiváló gethini parasztgazda 40 hektáron gazdálkodott. Pompásan rend- bentartott gazdaság volt, szép

törzskönyvezett tenyészállománnyal. Amikor a -közös gazdálkodásról beszéltek vele, udvariasan végighallgatta, megfontoltan sorolta fel ellenérveit és nagyon udvariasan, de határozottan nemet mondott. Aztán hirtelen eltűnt a faluból. Pár nap múlva ismét megjelent és elmondta, körülnézett Schafs- tädtben, Trinwillershangenben s még pár élenjáró termelő- szövetkezetben. Tetszett, amit ott látott, de azért még kicsit gondolkodik.

Hagyták, hadd gondolkodjék. Az okos gazda gyorsan meggyőzte magát. Ma egy új tsz elnöke.

ELKÉSTEK

Egy kis Mulde-menti falucskában megtudták a parasztok, hogy aznap érkezik a körzeti központból a Nemzeti Front agitációs csoportja. hogy velük a termelőszövetkezeti gazdálkodás elő- ■ nyeiről beszélgessen. Az egyik paraszt így szóit feleségéhez:

— Én pedig nem lépek be. Ha jönnek, mondd, hogy csak

késő este térek haza. Kimegyek az erdőbe.

Tényleg odament, de magával vitte a termelőszövetkezeti mintaalapszabályzatot és a termelőszövetkezetekről szóló törvényt, hogy vitatkozni tudjon a Nemzeti Front agitátoraival.

Alig harangozták el a delet, újra otthon volt. Amikor benyitott a szobába, ott talált két agitátort.

— Hát maguk elkéstek — mondta ravaszul mosolyogva. — Most jövök a polgármestertől, már alá is írtam.

EGYENJOGÚSÁG

Ha az asszonyt meg tudják győzni, a férjre sem kell sokáig vámiok — kapták a felvilágosítást az egyik gazdáról a Nemzeti Arcvonal küldöttei.

— S a termelőszövetkezetben ugyanolyan jogaim lesznek, mint a férjemnek — volt az első kérdés, amit az asszony feltett.

— Természetesen! — válaszolták a küldöttek.

— S mit szólsz te hozzá? — fordult a harcias menyecske a férjéhez.

— Hátha nem követelsz

többet, ezzel egyetértek *—• felelte nacv derültség közepette a férj. j

A héhalmiak új élete

E1 rdőtarcsa felé haladva alighogy elhagyjuk Héhalom községet, azonnal feltűnik az út két oldalán a nagy sürgés-forgás. Nem egykét ember dolgozik a földeken, külön-külön mindenki, hanem csoportosan, mintha egy családnak dolgoznának. Nagyon jó ez a szó, hogy egy család, mert a héhalmi gazdák a tavasz óta egy családba, egy közösségbe tartoznak. Termelőszövetkezetük így találóan viseli az XJj Elet nevet. Üj Élet, csupa nagybetűvel. Ez ma már nem szólam, ez szilárd valóság, a héhalmi emberek tetteinek mozgató rugója.

Amikor Héhalomban jártam, 50 gazda kaszálta a lucernát. Lovasfogattal mentek ki a határba. A lovak ott pihentek az eperfák árnyékában, míg az emberek vágták a hosszú rendeket. Sajnos, a lucerna még nagyrészt apró parcellákban van, mindössze 56 kh terület van egy táblában, amelyet géppel kaszálhatnak. A többi 140 kh lucernát a Nagy Gáborok, az Alattyáni Józsefek, a Kovács Gáborok és a Nagy Jánosok vágják le. Nincs is baj ezzel, mert sokan vannak a szorgalmas kezű gazdák. ' Lehet úgy is mondani, a kezük alatt ég a munka.

Odamentem az egyik kaszát verő csoporthoz. Egy darabig hallgattam a kaszák ütemes kalapálását, majd amikor szünet következett, hallottam az alábbi mondatot Nagy Gábor szájából:

— Van már nekünk zetorunk is!

Olyan büszkén mondta ezt, mint az az apa, aki első gyerekének születésével dicsekszik.

Füzér János brigádvezető a napi teljesítményekről tájékoztat.

Ma levágják fejenként az 1200 négyszögölet is. De lesz olyan csapat, amelyik még többet is.

Amikor a gyűjtés, a betakarítás ügye után érdeklődöm, Füzér János büszkén mutat a szőlők alá:

— Látja azt a sok asszonyt, végeznek a petrezselyem és a sárgarépa egyelésével és jöhetnek gyűjteni.

— Miért, más dolguk talán már nincs is? — érdeklődöm.

— Éppenséggel van, de ez a munka is fontos. A nők szorgalmával nincs baj, hiszen a borsót 200 kh-on, a cukorrépát pedig 150 kh-on kapálták be. Természetesen ebben benne van a répa egye- lése is.

Kíváncsi voltam arra, vajon mennyi asszony dolgozik ott, a szőlők alján. Rövid számbavétel után azt is megtudom.

— Annak ellenére, hogy sokan lakodalomba készülnek, ma is kint van 92 asz- szony a földeken. Ha elmúlik ez a lakodalmas idő, nem lesz ritka az olyan nap, amikor 150 asszony is kint lesz a határban.

A héhalmi határt járva megállapítható, hogy június első felében már szedhető lesz a borsó. Nagyon nagy munka lesz ez. Össze kell fogni az egész falu népét. Nem 150, de még 250 pár kéz is kevés lesz.

A brigádvezető elmondja, hogy 35—40 vagon borsóra számítanak. A borsószedés idejére összeszedik a családtagokat is, az egész falut, hogy minél jobb minőségű borsóval tudjanak eleget tenni kötelezettségüknek.

— Nehezen bírunk majd vele, de azért nem félünk. Eddig sokan szedték a borsót itt a múltban bérért, az idén majd munkaegységért szedjük, hiszen jó értéke lesz annak is. 56 forint egy munkaegységre nem megvetendő jövedelem.

Ahogy a szorgalmasan dolgozó embereket nézzük, valóban az a véleményünk, hogy ezek a szorgalmas héhalmi gazdák közösen még inkább boldogulnak majd, hiszen a közösen végzett munka nem olyan fárasztó, mint az egyedüllétre kárhoztatott kisparaszti gazdálkodás.

— A kapálást június 5-ig be kell fejeznünk — mondja Füzér János brigádvezető. — Ebben bízik a vezetőség is.

Hogy miért adták ezt az időpontot? — Hát a borsószedés miatt. Pedig van mit kapálniuk, mert az említett 200 kh borsón és 50 kh cukorréBi

pán kívül, 140 kh kukoricát is be kell kapálniuk.

Nagy lendülettel folyik a mezei munka. Az egyik föld végében mégis csak megállunk és számolgatni kezdünk, miből lesz a jövedelem?

— Borsóból 160 ezer forint bevételre számítunk. Van 100 kh szerződéses magfogá- sos lucernánk, a 150 kh cukorrépa. Meghizlalunk 40 szarvasmarhát, s a sertéshizlalás is szép jövedelmet ígér.

iüszkén beszélnek a hé- halmiak a sertéstörzsállományról is.

— Huszonhét tenyészkocánk már van és még érkezik 33. Az ólakat biztosítottuk számukra.

Figyelemre méltó az a törekvés, amellyel a lovak férőhelyét biztosítják. 50 pár ló részére saját erőből építenek salakból istállót.

Megállunk a borsóföld szélén, s megkérdezem. — Mi kerül majd a borsó helyébe?

— Tarlórépa, 100 napos kukorica és uborka lesz másodvetésként ezen a területen.

Kétségtelen, a héhalmi gaz- dék jól gondolkoznak. Egyéni gazda korukban is híresek voltak szorgalmukról, leleményes, ésszerű gondolkodásmódjukról. Most, hogy egy család lett az egész falu, még inkább szükség van az ésszerű gazdálkodásra. A héhalmi határ, a jól megszervezett közös munka azt bizonyítja, ebben az idén sincs hiány, s valóban új élet vár a nagy családra.

KATA JÁNOS

I960 május 21-én Concepcion városát és környékének lakótelepeit pusztító földrengés döntötte romokba. Az első földlökést több napon keresztül rendkívüli erősségű földrengéshullámok követték, melyek Dél-Chile mintegy 140 ezer km! területén pusztítottak. A földrengési epicentrumok Concepciónra és környékére, Chi- loé szigetére, valamint a lakatlan Taitao-félsziget területére összpontosultak. A földrengés pusztító szökőár-hullámot váltott ki, amely a csendes-óceáni partvidéken mindenütt érezhető volt; 8 méter magas hullámai Chile partjain, a japán szigetek keleti partvidékén, valamint a Hawai-i szigetcsoport legkeletibb szigetén pusztítottak legerősebben. Az eddigi jelentések szerint a szökőár, a földrengés, valamint az ezt követő földcsuszamlások és közel egy tucatnyi tűzhányó kitörése 100 millió dolláros anyagi kárt okozott. Az említett természeti csapásoknak többezer sebesült és eltűnt mellett közel 10 000 halálos áldozata van.