Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-28 / 43. szám
6 NÓGRÁDI NfiPÜJSÁG 1960. május 28, Házilag kivitelezhető bitumenes JÁRDA A nyári jéghiány szaraz jég felhasználási bemutató és egyéb kőolajipari technikai berendezések és termékek bemutatása a Kőolajipari Tröszt kiállításán a Budapesti Ipari Vásáron (269) Á jó munkát a tisztesség kiséri Megbetegedett ™ «£*£ Idősebb ember már, de sok a közös gondolatunk. Nagyon szeretem és tisztelem őt. Az idegei roppantak meg. Nem is csoda, az élet sokat megtépázta. Hatvankét éven át ha mosolyt fakasztó is a tréfa, akkor is csak módjával jó. Ha meg még gúnyos is, nem csoda, ha a megfeszült idegek végül is elpattannak. No, de most nem is ez az, amiről beszélni szeretnék, hanem hogy az én öreg jó barátomat betegségbe esésének napját követően felkerestem. Már a kórházban feküdt. Nagyon rossz bőrben volt. Éppen hogy áment nem mondtam rá. És ami a legborzasztóbb: annyi életkedv sem maradt benne, hogy a szemét felnyissa. Csak feküdt, mint egy darab fa, elsárgulva. Mit tehet az ember az ilyen beteggel, még ha jó barátja is? Sajog a szív, s önkéntelenül arra gondol, hogy előbb-utóbb mindenki elér utolsó napjához. Mi tagadás, elkerülhetetlennek láttam a halálát, s készültem, hogy megadjam neki a végtisztességet. De nem így történt. Alig egy hétre az első látogatásomtól, ismét felkerestem. Szorongó érzéssel mentem a kórházba, mert magam előtt volt: bőrig soványodott, nem ismer meg, egyszóval az ilyenkor járó rémképek. Aludt a kis öreg. Szinte hullámzott teste az egyenletes légzéstől. Nem láttam az arcát, csak álltam zavarodottan és vártam, hogy a mögöttem álló ápolónő kitessékeljen a beteg szobájából. De ahelyett odalépett az ágyhoz, megringatta, mire az öreg felébredt. Amikor meglátott, szinte kinyílt az arca. Néztük egymást, ö is kitalálhatta az én gondolatom, én is az övét. És a rádöbbenés kirobbantotta belőlünk a nevetést. Velünk nevetett az ápolónő is. Könnyhullatta jót nevettünk. — Olyan könnyen nem temettek el! — íö- rölgette szemét a kisöreg. — Nagyon rossz -bőrben voltál! — mondtam mentegetődzésképpen. — Jó kezekbe kerültem! — és megköny- nyebbülten sóhajtott. Hallottam később másoktól is hasonló megjegyzést: „Arany a keze”, „Szíve van neki.” Az ember egyébként is hajlamos arra, hogy az orvost egy különleges embernek tartsa. Érthető is. Gátlás nélkül elmond neki minden titkot. Kinyitja előtte a legbensőbb életéhez vezető ajtót. És mert az ember akkor találkozik vele, amikor munkájába mélyedre komoly és bölcs dolgokat kérdez, cselekszik, hát olyan szellemi óriássá nő az ember fölé. Emlékszem, szegény anyám, ha már orvos jött hozzánk, azt sem tudta hogy rendezgessen. Amikor megérkezett és széket tett alá. tiszta volt a szék, de még a kötényével lesimította. Hiába, az orvosra már így néznek, és így is van ez helyesen. A jó cselekedetért kijár a tisztesség. Semmi csodálni való nem lehet azon, hogy az embert hajtja a kíváncsiság, hogy szemtől-szembe kerüljön azzal, aki oly súlyos betegeket, mint az én jóöreg barátomat is, visszahoz a sír széléről. Na és akiről oly sok jót mondanak. * A balassagyarmati ban él, dolgozik ez az orvos. Marosvölgyi elvtársnőt, a személyzetist kértem meg, hogy kalauzoljon el hozzá. Egymagában el is tévedhetne az ember, olyan nagy az a gyarmati kórház. Úgy éreztem, Marosvölgyi elvtársnőnek egy kicsit kellemetlen volt kérésem teljesítése. De azért nagyon készségesen jött. Egy szóval nem tiltakozott. Egy nagy, szürke épületbe vezetett. Csend volt, lépteinktől szinte kongott a folyosó. Egy-két beteg lézengett benne. Nagyon furcsa, kifejezéstelen volt a tekintetük. A mozgásuk meg olyan esetlen. Marosvölgyi elvtársnő megállt az egyik ajtónál, amin egy kis tábla volt: Dr. Samu István, főorvos. Ez hát a szobája annak az embernek, aki annyi embert meggyógyított már és elismerésre méltóan vezeti az elme- és ideggyógyintézetet. Erre gondolhatott kísérőm is, mert nagyon jelentőségteljesen nézett rám. Aztán kopogott, halkan, hogy zajt• ne csapjon, őszintén megmondom, ezek a percek nem voltak számomra valami kellemesek. Egy résnyire megnyílt az ajtó és egy nagy, derék, félmeztelenre vetkőzött ember hátát láttam. Eltakarta az orvost, aki előtte ült. Visszahúztuk az ajtót és egy néhány percet vártunk. Amikor beszólított, már az ember felöltözött, az orvos az íróasztalnál írt, miközben hellyel kínált. Ez tehát az az ember? Érdekes, milyen fiatal. A szemüveg komolyítja, na és az a leheletnyi szürkeség, amely a halántékán van. Olyan szögletes az arca, mint akármelyik parasztembernek. Nagyon egyszerű ember lehet. Szobája is alig egy tenyérnyi. Néhány bútordarab van benne csupán, s milyen zsúfolt. A falon egyetlen kép. Ha nem tévedek, az elhúnyt Sánta professzor képe. Megtudtam, mellette tanult. Alig volt hallható a hangja, amikor helyei kínált.. Olyan gépies udvariasságból. A figyelme ott volt a betegénél. A milcnr hárman maradtunk, azt ALinitlUi gondolhatta volna az ember, hogy most a szokásos udvariaskodás következik, a vele járó kínos percekkel. Nem ez történt. Ez az ember nem udvariaskodott, egyszerűen megmondta, hogy sok a dolga, konzultációra készül és fáradt is. Most, hogy már meg tudja osztani a tennivalóit a munkatársaival, talán egy kicsit majd felléleg- zik és megpihen. Az ő pihenését a tanulás szolgálja. Rövidesen benyújtja befejezés előtt álló találmányát is és tudományos értekezést ír. Ez az, amit megtudhattam róla. Mert arról, hogy mit művel a betegekkel, miképpen gyógyítja őket és miért beszélnek olyan szeretettel munkájáról, nem kérdezhettem. Gondolom, dr. Samu azt sem veszi jónéven, hogy kifecsegem azt a keveset is, amit beszélgettünk. Dehát az elnézését kérem. Olyan emberinek tartom, hogy ő is elfárad, tanul, újat alkot és hogy ezekről, mint kötelességeiről beszél. Nagyon megerősödött bennem: ez az ember egész életét a betegek gyógyítására szentelhette. Számára ez a legfontosabb, ez az ő világa. Tudom, bárki odadobhatná: és az orvosok többsége nem ezt teszi? De ezt teszi, és hogy mégis a sok közül pont őróla szólok, oka, hogy oly melegen emlékezik rá az én jó öreg barátom. És mások is. Nagyon együttérző szíve lehet ennek az embernek. És mindent, amit tesz oly egyszerűen teszi, emberi módon. Jó érzés ilyen emberről megemlékezni. Éljen is sokáig és gyógyítsa a betegeket. Bobál Gyula A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS HÍREI Négyhónapi börtönbüntetés ittas vezetés miatt Idegen gyermekek Most kerül bemutatásra a grú- ziai filmstúdióban készült Idegen gyermekek cimű szovjet film. A grúz filmgyártásnak ez az új alkotása az Egyiptomban megtartott ázsiai-afrikai filmfesztiválon magas kitüntetésben részesült. Ház Balassagyarmat központjánál, 2 szobás lakás, 2 helyisége jelenleg vegytisztítóműhely. Épített kamrákkal, minden elfogadható árért ejadó. Érdeklődni: Hirdetőben, Balassagyarmat. 236 A balassagyarmati járás- bíróság újabb ítéletet hozott ittas vezetés miatt. Germán László kazári lakost ítélte el 4 hónapi börtönbüntetésre, s eltiltotta 5 évre a gépjárművezetéstől. Germán ugyanis nem tanult a korábbi büntetésekből, hisz a járásbíróság mái 1954-ben és 1957-ben is megbüntette hasonló bűn- cselekményért, 1959 októberében is ittasan vett részt a közúti forgalomban, s balesetet idézett elő. Germán László öt esztendőn keresztül gondolkodhat, érdemes volt-e felrúgni a A Jászjákóhalmai Asztalos Szövetkezet rendelésre készít, kívül-belül fényezett 8 részes hálószoba bútort 9680 forintos áron. Megrendelhető Asztalos Szövetkezet, Jászjákóhalma. (275) közlekedés szabályait, érdemes volt-e ittasn résztvenni a közúti forgalomban, s balesetet előidézni? Minden bizonnyal rádöbben arra, hogy nem! * A BM Nógrád megyei Rendőrkapitányság Közlekedési és Gépjármű Ellenőrzési Csoportja értesíti az érdekelteket, hogy eddigi helyéről elköltözött a rendőrkapitányság épületébe. Ezzel együtt telefonszáma is megváltozott: Az őrsparancsnokot és helyettesét, valamint a baleseti járőrt a 13—20-as telefonon lehet megtalálni. Az ÉM Vegyianyag Nagyker. Vállalat 3. sz. salgótarjáni fióktelepe 1960 junius 29-IŐI, julius 2-ig félévi lelt-órái- tartja. A leltár időtartama alatt a fióktelepen az árukiadás szünetel. (274) Ellebbenő igézet A szökőkút vízsugara sziporkázva porladt szét a medence kövein. Vidám szellő lebbent a fák lombjáról és arculcsapta langyos vízzáporral a medence körül ülőket. Élénk volt a park. Pihenő diákok ültek a padokon. Egykét nylonfelhőbe burkolod- zott karcsú leány libegett végig a kaviccsal felszórt úton. De milyen ez a felhő? Minden tekintet a lányokra tapadt, mintha rájuk ötvözték volna a bámuló, éhes pillantásokat. Az egyik pádon két fiatalember ült. Lusta terpeszben uralták a padot, azt a cseppnyi birodalmat, amelyen kettesben férnek meg a legbékésebben. Szinte vigyázzba állt nekik is a tekintetük, amint észrevették a karcsúságok sétáját. — Ez igen, „Géra" — suttogta az egyik negédesen és rómeói mozdulattal a szívéhez kapott. A tűsarokkal közlekedő felhők ellibegtek a szellő szárnyán és a két fiatalember is visszasüppedt az enyhe melankólia sűrűjébe. Ügy látszott mintha az élet sem érdekelné őket. Töprengtek az élet értelmén. Hiába, a vizsgaidőszak, az vizsgaidőszak. A park bejáratánál újra megjelent egy igézet. Közeledett és vele jött az élet zúduló ritmusa. Két barátunk rámeredt és egyikük izgatottan szűrte foga között a szót: — Te, ezt meg kell ismernem ... Mire a lány hozzájuk ért, a fiú már izgatottan megfésülte haját és felállt. Eléje lépett. — Kézcsókom, szép tündérl — lehelte a lány elé a szót. Az felemelte ábrándos tekintetét és végigmérte csodálkozva a fiatalembert. — Hát nem akar megismerni? — kérdezte a fiú, amint észrevette a lány csodálkozó pillantását. — Emlékszik! Egerben találkoztunk ... Egerben a strandon... A lány arcán látszott, hogy erőlteti az emlékezetét, de még mindig hitetlenkedve pillogott az előtte bizonykodó fiúra. A tekintete, a mozdulata sugározta a bizalmatlanságot, azonban a fiú ezt nem vette észre. Egy pillanatra egymásba kapcsolódott a tekintetük. A lány végignézett a fiún, akinek a szeme elárulta vad mohóságát. — Ja, maga az? Igen, igen... már sejtem, lehet, hogy találkoztunk ... A fiatalembernek felcsillant az arcán a győzelem mámora és lopva a barátjára hunyorított. A barátja már nem volt egyedül, odacsődített maga mellé még néhány álmodozó fiatalt, miközben eldicsekedett, hggy majd a barátja bemutatja őket ennek a csinos kislánynak. A fiú megfogta a lány kezét, s halkan búgta: — Magdikám! Jöjjön, megiszunk ... A lány mintha ráeszmélt volna a korábbi találkozásra: — Persze, maga az a kétgyermekes apa, akiről beszéltek már nekem. Nem szé- gvenli magát? — vágott szavába gúnyos iróniával a lány. Ezzel megfordult és puhán, ringón elsuhant. — pádár — —— Vasárnapi tejtörő-^ VÍZSZINTES: 1. Orosháza melletti gyógyfürdő. 13. Innivalója. 14. Nemes gáz. 15. Fél atom. 17. Nem engedélyez. 18. Kérdőszó. 19. Tara fele. 20. Nem rosszak. 21. XAA. 22. A felkevert tűs! 23. Dárda része. 24. Huzal. 27. Várta vala. 28. Rá hivatkozó. 29. Csapadék (folyt. függ. 26-ban). 30. Dunántúli város. 31. Mesterember (1. kocka kettflsbetű). 34. Csapadék-fajta. 35. Római isten volt (folyt. függ. 32-ben). 36. Árut állít elő (folyt. függ. 33-ban). 37. Olasz város. 42. Utazó. 45. Dunántúli község. 46. Foldoz ikerszava (folyt. függ. 4l-ben). 47. Darálja. 48. Hass vissza! 51. Keleti állam. 52. ZID. 53. Vissza: régi magyar szó. 55. AOH. 57. Majdnem öklel. 58. Lóri m.-hang- zói. 59. Mutatószó. 60. Elem. 62. Ló. 63. Küzdőtér. 64. Arra a helyre jegyez. 66. Itt készítik a Jódaqua vizet. FÜGGŐLEGES: 2. Azonos hangzású betűk. 3. Azon a helyen. 4. Béke — francia nyelven. 5. Ország. 6. Szovjet repülőgéptípus volt. 7. Férfinév. 8. Nem fáradt. 9. Bandukol. 10. ROZ. 11. Európai folyó m.-hangzól. 12. Fürdőhely. 14/a. Két kiránduló és fürdőhelyünk. 16. Sütemény. 19. Elraktároz. 20/a. Megkevert bakói 23. Biliárd-kellék. 25. összevissza tol. 27. VOH. 38. Névelővel: élelmi cikk. 39. Angol út. 40. IRH, 42 ............muri. 43. Zúzó. 44. Forma i. 49. A csalás népies neve. 50. Cipelé. 53. A szorgalmas állat. 54. München folyója kiejtve. 55. Névelővel: angol fiú. 56. Gy- vel a közepén: kérdőszó. 59. Klasszikus művészet. 61. Vissza: harang-hang. 63. AO. 65. Egyiptomi napisten. Az oó, Illetve az öö betűk között nem teszünk különbséget! BEKÜLDENDŐ a 4 hosszú ' sor megfejtése. A MÜLTHETI KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Különös házasság - Akii Miklós — A fekete város — Beszterce ostroma. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK; Bertalan Gyula, Vizslás, Prezen- szki Mihályné, Kutasó és Jore- fiák József, Mihálygerge. A könyveket postán küldjük el.
