Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-21 / 41. szám
1960. május 21. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Mint borát a barátnak... Karancslapújtő nemrégiben termelőszövetkezeti község lett. Már közösen dolgoznak a régi és az új tagok s az, idei esztendőt, a nagy változások, az átalakulás évének tartják számon. ALAKUL, FORMÁLÓDIK a termelőszövetkezet külső képe és belül az emberekben is úrrá lesz egyre inkább a közösségi érzés. Az 5 példájuk bizonyítja, hogy az ösz- szefogás ereje, ha baráti segítséggel párosul, nagyszerű tettekre képes. Goirdos Józseffel a termelőszövetkezet mezőgazdászával beszélgettem nemrégiben. Tőle hallattam azokat a nagyszerű terveket, amelyeket, a termelőszövetkezet az idén meg a következő éveikben valósít meg, hogy tartalmasabb, gazdagabb legyen a termelőszövetkezeti gazdák élete. Még a télen történt, a termelőszövetkezetben összeültek a szakemberek, hogy megbeszéljék, melyek azok a dolgok, amelyen föltétien változtatni kell, hogy népesebb lett a nagy család, a termelő- ‘ szövetkezet. A legnagyobb változás, úgy határoztak, az állattenyésztésben válik szükségessé. Nemcsak azért, indokolták az elhatározásukat, mert az állattenyésztés biztosítja a legegyenletesebb jövedelmet, elkerülhtetlenül fontos ez a talajerő visszapótlásának szempontjából, a mind magasabb terméshozamok érdekében. El is készítették annak rendje, módja szerint, hogyan fejlesztik tovább a szarvasmarha, sertés, és juhtenyésztést. Igen ám, de hová fér el ez a sok állat? Juhhodály, sertésfiaztató és növendékistálló vált egyszerre szükségessé. Ebben valameny- nyien megegyeztek, .és hozzá is láttak maguk. A több esztendeje a közösségben dolgozó emberekkel együtt hajladoztak, termelték ki az építkezéshez szükséges famennyiséget azok a szövetkezeti gazdák is, akik nemrégiben választották a közös utat. Követ fejtettek, homokot hordtak az építkezés színhelyére, egymást érve a termelőszövetkezeti fogatok. S nem késett soká a barátok segítsége sem. Az egyik napsütéses tavaszi napon fiatalok serege lepte el az épülő jukodály környékét. Salgótarjánból az Építőipari Vállalat TANULÓI JÖTTEK SEGÍTSÉGÜKRE a szorgalmas szövetkezeti gazdáknak és a fiatalokra jellemző hévvel, lelkesedéssel, jókedvvel láttak munkához. A termelőszövetkezetben még jóformán meg sem ismerték a dolgos, vidám fiatalokat, amikor aizok már felhúzták a juhhodály falát, ötszáz birkát helyezhet el benne a termelőszövetkezet, ha ráteszik a tetőszerkezetet. Mert ez hiányzik még. De Juhász Gyula és Ernő a termelőszövetkezet két hozzáértő ácsa egy-kettőre elvégzi ezt a munkát is. így épül meg majd a 20 férőhelyes sertésfiaztató is. A fiatalok, amikor távoztak, megígérték, hogy ebben is segítenek. Ha ez a 30 fiatal fiú ellepi a falat, egyetlen nap alatt elkészül a fiaztató, mert dolgozni nagyszerűen tudnak. Fáradozásukért nem kérnek munkaegység jóváírást. önzetlenül segítenek, mint barát a barátnak. Azért a termelőszövetkezet sem marad hálátlan. Szeretne a fiataloknak segítséget nyújtani ahhoz, hogy a nyáron fáradtságos munkájuk jutalmaképpen néhány napot kellemesen pihenhessenek. Mert nagyon sokat jelent a termelőszövetkezetnek az 500 férőhelyes juhhodály, a 20 férőhelyes sertésfiaztató, meg az 50 férőhelyes növendékmarha istálló, hiszen ez is az összefogás erejéből épül majd fel. Több húst, tejet, gyapjút ad az államnak, a termelőszövetkezet, s így nagyobb lesz a szövetkezeti gazdák jövedelme is. Azt jelenti ez, hogy Tóth Jánoséinak, akik mindhárman szorgalmas tagjai az Űj Barázda Termelőszövetkezetnek a 8100 forintos előleg után gazdag zárszámadás is következik. Azt jelenti ez, hogy Baksa Andrásné fejőnő, aki az elmúlt évben több mint 33 500 forintot kapott eredményes munkájáért, AZ IDÉN SEM CSALÓDIK számításaiban. Erről beszélgettünk Gor- dos Józseffel a termelőszövetkezet mezőgazdászával. A közösség, az összefogás nagyszerű példájáról. V-né Május 15-vel a Nógrád megyei gépállomások teljesitettak tavaszi tervükéi Az esős idő ellenére — mely a múlt hét elején zavarta a munkát — a gépállomás dolgozói a lehetőségekhez mérten folytatták a munkát. Elsők között is lehet a Szügyi Tangazdaság Czügyben a tangazdaság valóságos kis oázis. Dús fák lombjai ölelik a gazdaság irodaházát s a távolabbi részeken is rend, tisztaság mindenütt. No, hiszen ezen nem is kell csodálkozni; a tangazdaság név magában hordozza jellegét s ennek megfelelően végzi a munkát. A gazdaság irodáiban szinte már nem is férnék az elismerő oklevelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szügyi Tangazdaság milyen szép munkát végzett az elmúlt esztendők során. S most sem vall szégyent az eredményekkel. A növénytermesztésben kiváló, de az állattenyésztésnél is a jó közepesek között tart a tangazdaságok versenyében. Ezúttal a példásan rendezett tangazdaság jószágtenyészetét látogattuk meg. Kuszi István, a gazdaság párttitkára s egyben az állattenyésztő brigád vezetője volt a kísérő. Tőle tudtuk meg, hogy most készülnek az egyik istálló gépesítésére, ahova kombájn fejőgép kerül. Erre a korszerűsítésre már igen nagy szüksége volt a tangazdaságnak. ha bizonyítani akarja, mit ad dolgozó parasztságunknak a nagyüzemi állattenyésztés. A 80 férőhelyes istálló- ban már korszerűbb körülmények fogadják az embert. Vízvezeték és gépi fejés szolgálja a gondozók munkáját, — akik — mint örömei és szívesen tapasztaljuk, — újság és könvvolvasással töltik szabadidejüket — a most már jórészt, magyar-tarka tehenek mellett. A fejési átlagra nincs panasz, mert a 77 tehéntől mintegy 1120 litert fejnek le. Az istállóátlag 9.8, a fejési átlag pedig 14.5 körül van. Volt már országos első a Szügyi Tangazdáság s növénytermesztés terén ma is a legkiválóbbak közé tartozik. Az állatnevelésben, tenyésztésben sem utolsó, s hogy Kuszi István brigádvezető véleményét mondjuk, a baj csak az, hogy a homokos földjükön nem terem kellő mennyiségű és minőségű takarmány. A Szügyi Tangazdaság jószággondozói a nehézségek ellenére jól végzik munkájukat s, ha az országos versengésben most közepes helyen állnak is, bízhatunk abban, hogy növénytermelési eredményeikkel segítve, országosan is az elsők között lesznek. (b. t.) Különösen jó munkát végeztek a pásztói, érsekvadkerti, erdőkürti, tolmácsi és szécsényi gépállomás traktorosai. A jó munkának köszönhető, hogy a berceliék után az érsekvadkerti gépállomás dolgozói május 10-ig befejezték tavaszi tervüket. Tavaly június 30-ig a tavaszi idény végéig sem tudták a tervet teljesíteni megyei szinten a gépállomások. Ebben az esztendőben, sokkal jobb volt a munka üteme. Míg tavaly május 10-ig 30 909 nh. volt az elvégzett munka, addig ez év május 10-ig 55 470 nh, közel kétszerese. Az összmunkából a vetés 9500 kh a tavalyi 5846 ka- tasztrális holddal szemben. Az összvetésből a kukorica négyzetes fészkes vetése 685 kh területen került a földbe, melyből a pásztóiak 181, a tolmácsiak pedig 158 kh-t vetettek. Az életre épült tervek megvalósításáért A patvarci Lenin Termelő- szövetkezet terveit vizsgálhatva, az az érzése az embernek, hogy ezek a tervek az életadta lehetőségekre támaszkodnak. Szerepel bennük mindaz, amire egy fiatal termelőszövetkezetnek szüksége van, mert hát fiatal, alig néhány hónapos ez a kis patvarci közösség, amely a nagy Lenin nevét vette fel. Tudott dolog, hogy Patvarcon nem ismeretlen a szövetkezeti gazdálkodás. Volt itt már termelőszövetkezet az elmúlt években, meg szakcsoport is, amely megyei hírnévre tett szert, csak hát ezek az előbbi szövetkezések nem bizonyultak olyan erősnek, hogy kibírhatták volna a történelem viharát. A mostani termelőszövetkezetnek már az indulása is biztatóbb, mint az előbbié. Ez nem csupán frázis, szép szavak mondatba fűzése, hanem valóság. Erről a tettek, a tavasz kezdetétől elvégzett közös munkák, a tavaszi pompába öltözött határ tanúskodik. Van még gond, probléma, sok elintézetlen ügy, nem megy még jól a munkaegység számítás, a belső adminisztráció, sok a vitás kérdés, ennek ellenére a munkát szorgalmasan végzik. Este a brigádvezetők megbeszélésén mindig pontosan meghatározzák, melyik munkacsapat milyen munkát végezzen. A munka végzésében nem ismernek vitát, hiszen a két kezük munkája alakjtja, formálja azt a jövőt, amelynek elérésére törekednek. Megérdemlik a dicséretet a munkacsapatok. A párttaggyűlés is úgy állapította meg, hogy a munkacsapatok jól dolgoznak. Külön dicséretet kapott a 14 tagú ifjúsági munkacsapat, amely a helyi KISZ-szervezet javaslatára alakult. A mostani növénytermelési munkacsapatoknak van mit aprítani a tejbe, hiszen a közeljövőben 50 kh burgonyát és 110 kh kukoricát kell majd bekapálniuk. A mák egyelésén az elmúlt napokban több mint 60 asszony dolgozott. így a hét holdas mákföld egy-kettőre „elfogyott.” Előzőleg már 24 kh-n bekapálták a borsót is. Érdekes jelenség, hogy Patvarcon nem kell arról beszélni, hogyan osszák el a kapásnövények munkáját. Itt a legbe- váltabb módszer az, ha a területet munkacsapatonként osztják ki. Közösen gyorsabban és jobban elvégzik a munkát. A terv azt mondja, hogy a A nagybárkányi DOMBOKON Nagy’oárkány annak ellenére, hogy a nevében benne van a „nagy” jelző, nem tartozik a népesebb községek sorába. Szerényen bújik el a hegyek mögé, csak a templom- torony ágaskodik ki, mintha messzire szeretne tekinteni. Ez a messzetekintés nem sikerül, mert a sámsonházai vártól húzódó hegygerinc elzárja a kilátást. A kis faluban, legalább is a jelek azt mutatják, nem nagyon izgat ez senkit. Az itteni emberek megszokták a falujukat olyannak, amilyen, s szívesen építik ide tágas, nagyablakú házaikat és ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb faluvá Nagybárkány. Szorgalmas nép lakja ezt a vidéket. A hirtelen emelkedő domboldalakra felkúszó nadrágszíj parcellák azt bizonyítják, rendkívül bonyolultak voltak itt a tulajdonviszonyok is. Nem ideális mezőgazdasági terület a nagybárkányi határ, az itteni nép mégis úgy döntött, modern nagyüzemi mezőgazdaságot teremt a dombokon. Ez a célja a tavasszal alakult Búzakalász Termelőszövetkezetnek. Erről beszélgettünk a múlt hét végén a Körte-völgyi dűlőben dolgozó Habony Jánossal, a termelőszövetkezet elnökhelyettesével. A domboldal hangzik, a „Gyuri ne, hő, ne” kiáltásoktól. Egyik-másik eke nyikorogva fordítja össze a földet. Az eke után szaporán ültetik az asszonyok a földbe a kukoricát. — Ügy terveztük, hogy 40 hold kukoricánk lesz, de nehezen jön össze annyi terület — számolgat az elnökhelyettes, majd hozzáteszi: — Burgonyát sem tudtunk annyit ültetni, amennyit akartunk — a sóhajban benne van az is, milyen kár, hogy későn alakultak, meg milyen kár, hogy parcellásán gazdálkodnak. De amikor a közös tervekre terelődik a szó, Habony János szeme felcsillan. — Szeretnénk egy 50 férőhelyes szarvas- marha istállót építeni, mert csak úgy tudjuk elhelyezni az állatokat. Eddig úgy volt, hogy szerfás istállót építünk, arra kapunk hitelt. A gazdák mást akarnak. Azt mondják, ha már építünk, építsünk olyan istállót, amelyik örök. A követ kitermeljük, összehordjuk, s ugyanabból a költségből felépítjük a kőistállót, mint amibe a szerfás istálló kerülne. Olyan lelkesen mondja ezt az elnökhelyettes, mintha máris ezen a munkán dolgoznának, pedig még hátra van a közgyűlés, a vezetőség hozzájárulása, az engedély megszerzése. Az alig 500 holdon gazdálkodó termelőszövetkezetnek van egy komoly panasza is. A termelőszövetkezeti gazdák a múlt évben sok aprómagot termeltek. A járási tanács ígérte, hogy felülvetésre fémzárolt lucernamagot kapnak. A gazdák eladták az aprómagjukat, fémzárolt magot pedig nem kaptak. Két szék közül a földre estek. Nem jó ez így. Ha nem tudtak fémzárolt vetőmagot biztosítani, akkor miért adták el a gazdák, miért nem vehette meg tőlük a termelőszövetkezet? Mint mindenütt, itt is sok a gond, amely egyre fogy a szorgos munka nyomán. Az emberektől tarkálló nagybárkányi határ azt bizonyítja, fogynak ezek a gondok, s ha majd az eke kifordítja a határköveket is, még közelebb lesznek a nagyüzemi gazdálkodáshoz. munkaegység értéke 28,50 forint lesz. Ez egyáltalán nem nagy szám, nem elérhetetlen, sőt talán kevés is. A gazdák mégsem elégedetlenkednek, mert azt mondják; inkább kellemesen csalódjunk. Ha valami természeti csapás nem lesz az idén, akkor megvan rá minden remény, hogy kellemesen csalódnak majd a patvarci termelőszövetkezeti gazdák. Mit mond a terv az áru- értékesítésről? Lapozzunk bele, azonnal elárulja. Nagyobb arányú bevételt ígér a 33 holdas kertészet. A termelőszövetkezeti gazdáknak a zöldség, a sárgarépa, a tök és az uborka termelése 200 ezer forint bevételt jelent. A másik fő pénzbeszerzési forrás az állattenyésztés, a szarvasmarha hizlalás. Nem sok takarmányt terem a termelőszövetkezet területe, így vsezélyeztetve van az állattenyésztés. Hogy a takarmányozás biztosítva legyen,, nagy területen végezték el a felülvetést. Termelnek 30 kh-n silókukoricát és 21 kh-n csalamádét. A napokban kaptak 30 darab anyakocát, amelyet a földművesszövetkezet hizlaldájában helyeztek el ideiglenesen. Még ebben az évben szeretnék saját erőből felépíteni az anyakocák részére a sertésfiaztató- kat, meg a baromfiólat 1000 férőhelyesre. Istállókat szeretnének felújítani, juhho- dályt építeni, meg sokat termelni. Hogy több legyen a mezőn a termés, a tavasz folyamán minden gazda udvarából kihordták a trágyát. Ebben az évben több mint 200 kh területen végzik el az istállótrágyázást. Csak itt-ott néztünk bele a patvarciak tervébe, meg futólag néztük meg a határt. A határban szorgoskodó emberek, a gazdag termést ígérő földek meggyőztek árról, hogy ezek a tervek az életre, a patvarciak jelenére épültek. KATA JANOS Asszonyok a földeken 150 hold kukoricát termel a Karancssági Alkotmány Tsz. és vállalták, hogy a kukorica termőterületének minden holdján elérik a 30 mázsás átlagtermést. A munka az ültetéstől a betakarításig a szorgalmas asszonytagokra vár. Karnis Andrásné, Tóth Andrásné, és Oláh Sándorné ugyancsak szaporázzák a munkát. Nemcsak gyorsan, de jól is dolgoznak. Serkenti őket a munkájuk, a nemrégen bevezetett prémiumrendszer is. özv. Tóth Andrásné fölött eljárt ugyan az Idő, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy szorgalmasan dolgozzon a termelőszövetkezet növény termesztési brigádjában.
