Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)

1960-05-04 / 36. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. május 4. Vidáman, lelkesen ünnepelt Balassagyarmat Vidám, lelkes hangulatban ünnepelték a tizenhatodik sza­bad május 1-ét Balassagyar­mat dolgozói is. Borús, az éj­szakai esőtől hűvös reggelre ébredt a város. A zenés éb­resztő köszöntésére, munkás- indulók vérpezsdítő ütemére már a kora reggeli órákban jelentős tömeg tódult az utcá­ra és özönlött a kijelölt gyü­lekezőhelyek felé. Délelőtt 10 óra. Alig halkul­nak el a .Rákóczi-induló utolsó ritmusai, megkezdődik a színpompás felvonulás A város valamennyi üzemé­nek, vállalatának, intézményé­nek és hivatalának dolgozói zárt, rendezett sorokban me­netelnek a Sztálin-liget irá­nyába, végig az ízlésesen dí­szített, fellobogózott Rákóczi fejedelem utón. A Szociális Otthon előtti díszemelvényen a párt, a tanács és a tömeg­szervezetek vezetői fogadták a lelkesen éljenző tömeg szív­ből fakadó üdvözletét. A látványos felvonulást az ékalakban közeledő munkás­őrök motorkerékpáros dísz­szakasza vezette be. Harsona­szó, dobpergés kíséretében, valóságos zászlóerdő alatt kö­vetik őket az úttörőcsapatok századai, vezetőikkel az élen. Menetközben végzett karika­gyakorlatok, vívóbemutató és rögtönzött népi tánc bizo­nyítja, hogy tartalmas, ko­moly munka folyik az úttörő­szervezetekben. Ütemes taps fogadja a Tanácsköztársaság hősi kor­szakát felidéző 1919-es veterá­nok kis csoportját. Ezután a diákifjúság menete tűnik fel A középiskolások formaruhás csapata előtt öles tábla hir­deti: „Dolgozva tanulunk". Színes, derűs látványt nyújt az ipari tanulók népes tábora, akik a különböző munkaszer­számok és felvirágzott, egy­forma májusbotok magasra emelésével üdvözlik az őket ünneplő tömeget. Mennyi ötlet, egység, vi­dámság és boldog derű gyűlt össze és fejeződött ki ebben az impozáns menetben! Táb­lák, zászlók, transzparensek, virágok és képek sokaságától vált harmonikusan tarkává Balassagyarmat főutcája! A kétszeres élüzem Sütő­ipari Vállalat gépkocsin mu­tatta be termékeinek sokféle­ségét. a Húsipari Vállalat valósággal „terülj asztalkát” varázsolt elő, az Épületsze­relő vállalat a faluvillamosí­Az Erdőgazdaság is „kivágta a rezei-": S sín pompa9 jókedv a falusi ünnepségeken Termelési sikerekkel ünnepeltek a bányászok bemutatta menetközben a gé­pesített fakitermelést és a modern vadgazdaságot, valódi őzikékkel, — a gyermekhad legnagyobb gyönyörűségére. Nagy sikert aratott a közúti szolgálat korszerű úthengere, a bitumenszállító tartálygép­kocsi és a legújabb szovjet hómarógép. A felvonulás sok ezer rész­vevője a Sztálin-ligetbe vo­nult, ahol a legjobb üzemi és vállalati öntevékeny kultúr- csoportok adtak ízelítőt tudá­sukból. Délután folytatódott a kultúrműsor, majd az egész­napos ünnepségsorozatot az éjszakai órákba nyúló vidám, önfeledt májusi bál fejezte be. Gyürky Zoltán Az 50 éves nőmozgalom kifejezője a felvonuláson. Az eddigi számítások szerint megyénk bányászai az április havi tervüket kedvezően telje­sítették: előreláthatólag 100— 101 százalék között lesz a havi terv teljesítése. A ma­gyar munkásmozgalomban olyan sok elismerést szerző bányszok túlnyomó többsége a május 1. tiszteletére indított ünnepi műszakban is dereka­san teljesítette feladatát. így köszöntötték szerte a szénme­dencében a nemzetközi mun­kásosztály nagy ünnepét, má­jus elsejét. NAGYBÄTONYBAN zajlott le bányászaink egyik nagyszabású ünnepsége. Már szombaton este több száz fia­tal részvételével színpompás fáklyás felvonulást rendeztek, amelyet az újonnan épült, nagyrészt társadalmi munká­ban készült szabadtéri szín­padon tartott kultúrműsor kö­vetett. A bányaváros lakóinak elismerését váltotta ki a sportpályán felállított hatal­mas méretű májusfa. Az ün­nepre virradóra a legtöbb bányaüzem — Szorospatak. Kányás, Nagybátony — túltel­jesítette a havi tervet. A szén­csaták jelenkori hősei mai életük, egész megváltozott vi­láguk mellett bemutatták a múlt bányászkodását, a tanu­lók, a gyermekek nyomorúsá­gos helyzetét és a bányász- asszonyok ezernyi gondtól, tengernyi munkától terhes életét. A meg-megújuló eső ellenére nagyszerű, gazdag, színpompás, tanulságos és nagyon-nagyon vidám volt a nagybátonyi bányászoknak ez a május elsejei felvonulása. MIZSERFÁN, ahol a csendőrszuronyok, a kegyetlen terror ellenére az elnyomatás 25 esztendeje alatt is hűségesen megőrizték az 1919-es vörös zászlót, szom­baton este idős bányászok, több évtized május elsejéinek harcaiban edzett veteránok mondták el élményeiket, ta­pasztalataikat. Vasárnap, má­jus elsején az ünnepi meg­emlékezésen szó esett a nagy­szerű munkás múlt mellett azokról a munkasikerekről is, amelyeket a mizserfai bányá­szok az év eddig eltelt szaka­szában elértek. MÄTRANOVÄKON a bányatelep és a község la­kói közösen rendezték meg a művelődési otthon kertjében. A szombati tűzijáték után gazdag vasárnapi délelőtti és délutáni műsor, majd esti táncmulatság biztosította a mátranováki bányászok május elsejei programját. NEMTIBEN, ahol a ménkesi bányászok túlnyomó többsége lakik, má­jus elseje jórészt az úttörők ünnepe volt. Úttörőket és kis­dobosokat avattak ezen a na­pon, ők adtak műsort a dél­előtti ünnepségen és a dél­utáni szórakozás alkalmából. SALG0BÄNYÄN, KISTERENYÉN, KAZÄRON szintén gazdag műsor volt ezen a napon. Az állandóan visszatérő eső egyetlen helyen sem riasztotta el a bányászo­kat, akik termelési eredmé­nyeik mellett május . elseje nemzetközi és hazai jelentő­ségét is méltóan ünnepelték. Jólsikerült ünnepségek megyeszerte Az ünnep berkeiben A#ár fogjuk a naptár sar- kát, hiszen mindössze 2 óra 15 perc van hátra és áprilisról májusra fordítunk. De mielőtt fordítanánk, néz­zük meg mi történt Salgótar­jánban 1960 április utolsó perceiben. A kalaptalan járókelők gondosan bodorított hajával már május szele incselkedik. Illattal, dallal van tele Sal­gótarján estétől megszürkült levegője. A kollégium kert­ben táncdalokat „lehel” a hangszóró, szünet nélkül száll a hinta és hangulati aláfes­tésnek tán (?) de sikongnak a fiatalok! Harminc jókedvű bujáki Salgótarjánban Szinte lezuhan­tak az esőfelhők, összeázva érkez­nek meg a tűz­helygyáriak is művelődési ott­honukba. A tűz­helygyári fiatalok­kal bujáki fiúk és leányok is ér­keznek. Színpom­pás ruhájuk csö­pög a víztől. Vi­zesek és mégis mosolyognak. In­nen is, onnan is felhangzik: — Érdemes volt bejönni... de szép volt... — elmondom az ott­honiaknak. A fiúk — még táncruhában — a munkásfiatalokkal koccintanak a büfében, s beszél­getnek. Leányok­ról, művelődésről, munkáról. Itt van Pásztor Mária is. Sok szoknyában, üdén, vidáman. — Hej, ha még a gyárat is meg­nézhettük volna — sóhajt egyet, s így folytatja: — Az autón láttuk a csillogó tűzhelyeket, kály­hákat, de hogyan készülnek ezek...? Mindenütt be­szélgetnek, egy­más egészségére isznak, munkás- és parasztfiata- lok. A táncosok sietnek átöltözni, mert várja őkel a közös ebéd. — Többször is jó lenne beszél­getni a gyári leá­nyokkal — mond­ja Orszóczky Mar­git. S ezt a kíván­ságot többen is elmondják. Ezt mondja Pásztor Laci is. Járt ő már többször is a vá­rosban. Borbély Feri a leányokat vizsgálja éppen, mikor hozzá lé­pek. — Mindegy mi­lyen a haja, csak csinos legyen — válaszol a kérdé­semre. Keveset tudok beszélgetni, mert már indulnak is a fiatalok, a bu­jáki tánccsoport tagjai az ebédlő­be. Ízletes ebéd várja ezt a közel harminc vendé­get, akiket azért hívtak meg a tűzhelygyáriak, hogy együtt ün­nepeljenek, a munkás-paraszt barátság jegyé­ben. — Az eső sem vert szét bennün­ket. Örömmel jöt­tünk és együtt mentünk a gyá­riakkal — mond­ja Géczi József- né. A csoport fel- szedelőzködik, s átvonulnak az ebédlőbe. Délután ki hova kívánja. Többen a sport­pályára, sokan a városba mennek. Mosolyogva, hi­szen ezek a mo­solyok ma olyan természetesek. — pá — A városi tanács előtt ün­neplőbe öltözött legények, felismerhetően ifjú házasok egy csoportja zenészekkel hangol”. No irieg az éji zene programja körül folyik a vi­ta. A cukrászati feldolgozóban szintén nappali a világosság. A szekrények ugyan már megteltek a legfinomabb cukrászati készítményekkel, de a cukrászok még éjszakai váltást várnak. Már túl van­nak a munka dandárján. A két fehérköpenyes cukrász­sapkás fiú „összeüti” fejét a sarokban, valami „titkosat’ sustoroghatnák?.. Dalról?.. Nem tudom! Kovács Jenő a cukrász üzem vezetőjét már egyéb gondok is foglalkoztat­ják. Alig győzi felsorolni a hátuk mögött hagyott mun­kát. — Tizenötféle tortát készí­tettünk május elsejére. S a legnagyobb, amit a kivonu­lásra is magunkkal viszünk, közel egy méter átmérőjű, — mondja. 3000 szelet torta. Ez bizony nem kis mennyiség! Kereken negyven féle sütemény, no meg 20 mázsa fagylalt, a cukrászok április utolsó nap­jának „termelése”. Áltálában 3 ezer darab tojás fogy na­ponta a cukrászüzemben. Most 10 ezer darab tojás kellett a május elsejei cuk- r ászkészítményekhez. Már befejezték a munkát, de szokatlan izgatottság ér­ződik a cukorízű levegőben. Márton Baba a cukrászüzem egyik csinos alkalmazottja sürgetően beszél a telefonba. Rendeléseket és edényeket kér. De sürgősen, mert neki sietnie kell! Mert ki tudja?.. Lehet, hogy mire hazaér már az ablakban lesz egy várt „meglepetés”: egy ezernyi gondolatot és májusnak forró üzenetét hozó virágcsokor, vagy éppen hortenzia. De hát erről előre nem illik be­szélni! Igen már csak másodper­cek hiányoznak az este 10 órából, a virágüzlet előtt meg mintha csak nappal len­ne! Egykoron ínséges napok­ban kenyérért áltak így sort éjnek idején. Tíz óra van. És mi tagadás a kosarakat készítő, csokrokat készítő szorgos asszonykezek bizony most már fáradtan mozognak. 'Talán kivilágos-virrada- tig eltartana még a ki­szolgálás, ha futná az ere­jükből. Tíz órakor azonban kimondják a „szentenciát”: záróra! De csak kimondják, mert még utána is sokan „bekönyörgik” magukat, mondván: „a megrendelésé se­mért jöttem”, „csak néhány száll virágot”, aztán meg hogy „csak egy ici-pici virá­got”. És megjött május elseje! Megvirradt. Napvilága mellett ünnepelt egy egész világ és ismét besötétedett! Besötétedett és eljött az ideje, amikor mindössze 2 óra 15 perc volt hátra 1960 május első napjából is. Ekkor még mulatott, táncolt és szórakozott az egész Salgótar­ján. A szovjet hősi emlékmű­nél az utca-sarkon találkoztam össze négy fiatallal. A dél­előtti felvonuláson láttam őket, a több mint 100 fő­ből álló építőipari tanulók menetében. Egyenruhában, piros és nemzetiszínű zászló erdők között meneteltek. Alost vörös szalag van a karjukon. Ifjúgárdisták ők. Matiszlovics Pista, Ben- csik Bandi, Gordos Jóska és Fenyvesi Ernő. Másodéves építőipari tanulók. Egyikük Palotásról, a másik Garáb- ról, a harmadik Egyházasger- géről jött a salgótarjáni épí­tőipari tanulók közé. Itt ün­nepelték 1960 májusának el­ső napját. Azt mondják na­gyon szép volt ez az ünnep. Most május elseje utolsó perceinek rendjét vigyázzák. A 16. szabad május elseje utolsó perceinek rendjét: a virágos ablakok a víg szóra­kozóhelyek és a fellobogózott utca „mozdulatlan” rendjét. 1960 május elsején este 10 óra van. Most ismét forgat­juk a naptárt sarkát, hogy május 1-ről 2-re fordítsunk: a munkás hétköznapok di­csőséges napjainak egyikére. OROSZ BÉLA HATEZER EMBER ÜNNEPELT PASZTÓN Nagy lelkesedéssel készül­tek a pásztóiak május 1. meg­ünneplésére. Sajnos, az idő­járás itt is beleszólt a szép tervek megvalósításába. En­nek ellenére a község dolgo­zói megtartották hagyomá­nyos felvonulásukat, amelyen mintegy hatezren vettek részt. Nagyon impozáns volt a gépállomás és az állami gaz­daság felvonulása, amelyen legújabb gépeiket mutatták be. A tejipari vállalat gépko­csiján egy kis üzemrészt, a vasutasok gépkocsiján pedig egy pályaszakaszt mutattak be, amelynek javításán négy ember dolgozott. Tetszést aratott a Szabadság Termelőszövetkezet ötletes, színpompás felvonulása. Az egyik lovaskocsin termelőszö­vetkezeti gazdák családi éle­tét mutatták be. SOK VIDÁMSÁG, jókedv A RÉTSÁGI ÜNNEPSÉGEN Május elsején zeneszó éb­resztette Rétság község dolgo­zóit, akik nagy gonddal, lel­kesedéssel készültek a prole­tariátus nemzetközi ünnepé­re. Számításukba igaz egy kis hiba csúszott, mert az idő olyan rossz volt, hogy a szín­pompás, tarka felvonulás el­maradt, de a vidámságot, a jókedvet, amely ezen a na­pon az emberekre, az egész községre jellemző volt, nem tudta elrontani. Az ünnepség a művelődési otthonban volt. Itt együtt ünnepeltek a Bú­zakalász Termelőszövetkezet tagjaival a honvédek, a mun­kában kifáradt idős emberek, a KISZ-fiatalok. Délután valamennyire kija­vult az idő s így a fiatalok sportbemutatókon mérték ösz- sze erejüket. GAZDAG KULTÚRMŰSOR RIMOCON Rimóc községben már ko­rán reggel vidám zeneszót repített szét szárnyain a ta­vaszi szél. A helybeli tűzol­tók fúvószenekara köszöntötte az ünnep alkalmából a köz­ség dolgozó parasztjait. Tíz óra körül járhatott az idő, amikor a községbeliek népes, tarka menete elindult a mű­velődési otthon felé, ahol az ünnepséget tartották. Igaz. korábban nem így tervezték. A terv az volt, hogy kinn a szabadban, a zöldellő fák alatt ünnepük május elsejét, a vi­rágbontó május első napját. Ez sajnos, az idő miatt nem sikerült, de azért a rimóciak is nagyon vidáman, sok-sok kacagással, jókedvvel ünne­peltek. AZ EGÉSZ KÖZSÉG EGYÜTT ÜNNEPELT DIÖSJENÖN Diósjenőn is jókedvű, tar­ka menet köszöntötte az ün­nepet. Külön csoportban nemzetiszínű és piros zászlók alatt vonultak végig a falun a község társadalmi szervei. Külön csoportot alkottak az új jövőt formáló termelőszö­vetkezeti gazdák is. Az ün­nepséget a község művelődési otthonában tartották, ahol Horváth Jenő, a községi párt- szervezet titkára méltatta május elseje jelentőségét. EGÉSZNAPOS VIDÁMSÁG, SZÓRAKOZÁS SZILASPOGONYBAN Szilaspogony termelőszövet­kezeti községben is vidámság, lelkes hangulat volt jellemző május első napjára. A ter­melőszövetkezeti gazdák a község művelődési otthoná­ban gyűltek össze, ahol Sza­bó Sándor, a termelőszövetke­zet párttitkára emlékezett meg a mi szabad, boldog má­jusainkról. JÓL SIKERÜLT NAP VOLT ERDÖTARCSAN IS MÁJUS ELSEJE Erdőtarcsán már az ünnep előtt nagy volt a készülődés. A pártszervezet, a tanács, a tömegszervezetek úgy készí­tették elő az ünnepet, hogy az jól sikerüljön. Még az idő­járás sem tudta megakadá­lyozni az erdőtarcsaiakat ab­ban, hogy együtt ünnepelje­nek. A művelődési ház zsú­folásig mégtelt, ahol az ün­nepélyen felléptek a KISZ- fiatalok, az iskolások, az óvo­dások. A falu külső képe is mu­tatta, hogy nagy ünnep má­jus elseje. A középületek szé­pen feldíszítve, az emberek jókedvűen várták az ünnepet, amelyet a fiatalok vidám táncmulatsága zárt be. Köszönet a Május 1-i ünnepély jó megszervezéséért Az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottsága köszönetét és elismerését fejezi ki mind­azoknak az elvtársaknak, akik a 16. szabad május 1-i ün­nepség előkészítésében és ren­dezésében résztvettek. Külön köszönet a veterá­noknak, a KISZ-fiataloknak, az iskolák diákjainak, az üzemek, hivatalok, intézmé­nyek dolgozóinak, mindazok­nak, akik dacolva az idővel, az esőben is fegyelmezetten vonultak fel. Ez a felvonulás is népünnepély volt, kifeje­zésre juttatta, hogy dolgo­zóink egyetértenek a párt po­litikájával, annak végrehajtá­sában tevékenyen részt vesz­nek. A felvonulás tüntetés volt a szocializmus, a prole­tár internacionalizmus, a vi­lágbéke mellett. Továbbra is nagy feladatok állnak előttünk. Az MSZMP VII. kongresszusa, a szocializ­mus építésének meggyorsítá­sát tűzte ki célul. Ebben részt- venni, ebben lelkesíteni for­radalmi tett. A nagy felada­tok végrehajtásához további munkasikereket, erőt és egész­séget kíván az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottsága tás folyamatából nyújtott némi ízelítőt. A Bútorgyártó Vállalat nagy sikert aratott új termé­kének, — a kecses vonalú kombináltszekrényeknek — a bemutatásával. A 33. sz. AKÜV élőjelcnetben ábrázolta a gyarmati népek felszabadu­lási törekvéseit, a gyarmatosí­tók brutalitását, az egyenlő­ség iránti kiolthatatlan vá­gyat. A Szabó KTSZ így som- rnázta további törekvéseit: „A lakosság szolgálatában!’“ Tánccsoportja osztatlan sikert aratott. Vastaps fogadta a megizmosodott „Falócföld” Termelőszövetkezet impozáns felvonulását. Cigányzene pat­togó ütemére érkeztek s teher­kocsijukon szemléltették az öntözéses kertészet egyes munkafolyamatait és a tehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom